Folyamatosan utazik a világban, fellépésről fellépésre, most is keleten tartózkodik a Facebook lapja szerint. Kiderült, hogy Linda egyik barátnőjével jár, valamelyik nap este együtt vacsoráztunk egy nagyobb társasággal, pont vele szemben ültem, belőlem persze előkerült az elveszett blogger, belőle meg a bűvész, én videózni kezdtem, ő performált. Következzen hát egy kis Soma “demo” (a társaságban ülő nem magyarok miatt beszél angolul):

A hányós trükk nagyon jó. Ha megnézitek még le is rakja az asztalra látszólag a dekket (koppan), és akárhogy is kockázom ki, nem jöttem rá, pontosan mennyi nyál ragad a lapokra.

A trükköket persze nem árulta el (próbáltam rávenni, hogy mutassa meg a fenti videó elején levő kártyahányós trükköt “lassítva”), sőt, kétszer semmit nem csinált meg az este során, gondolom ez is valamiféle rutin. Amit még megfigyeltem: roppant profi és tele van “mintákkal”. Minden helyzetre elő tud rántani valami poént, apró megoldást, nagyon jól kezeli a közönséget és benne engem is (bár rólam elmondta, hogy utálja az ilyen típusú vendéget, aki folyamatosan próbál rájönni a trükkökre, “just enjoy it, motherfucker”).

Rengeteget gyakorol, nagyon sok kézügyességre van szükség a bűvészkedéshez, és állítása szerint folyamatosan ezen kattog az agya: mit kéne, hogyan kéne megcsinálni. Nagyon elszánt és dedikált embernek tűnt, persze amikor nem a bűvészkedésről volt szó, akkor visszaalakult “normális” asztaltársasággá, nevetett, ahol nevetni kellett, sírt, ahol sírni.

Ez az egész “Erdély” kérdés egész életemben elkerült. Annyit tudtam róla, hogy ott laknak emberek, akik “ízesen” beszélnek, és több ismerősöm is járt már ott nyaralni, akik jókat mondtak róla. Soha nem érdekelt Erdély, soha nem jártam ott, 9 óra benyomása ért, ráadásul egy többnyire üzleti ügyből kifolyólag.

Megdöbbentett a dolog, több szempontból is.

Először is elönti őket a nemzeti öntudat, a magyarság, magyarnak levés. Nekem, aki itt élte le egész életét Magyarországon, ez egy nem létező dolog, hanem adottság. Körbevittek a városban, büszkén mondták el, hogy melyik épület miről nevezetes. Ismétlem: üzleti ügyből kifolyólag voltam ott, nem turistáskodni. Innen indult Petőfi Sándor, itt fordultak meg a postakocsik, akik vitték a magyar postát — rengeteg épület és történet. (Persze ezt az egészet nem erőlködésnek kell elképzelni, hanem egy természetszerű beszélgetés természetszerű folyamataként.) Én Budapestről semmi ilyesmit nem tudok, szégyen-gyalázat, de valamelyik nap esett le, hogy a “Szent Jobb” a Bazilikában van elhelyezve, ami mellett naponta elmegyek nintendóval a kezemben.

Kiderült, hogy vendéglátóm magyar óvodába küldi a gyerekét. Határtalan büszkeséggel jelentette ki ezt a mondatot, nekem első hallásra a “WTF” jutott eszembe, meg az, hogy Budapesten “trendi” nem magyar óvodába íratni a szerencsétlen kis-lol-t, és szépen lassan mindent megértek.

Ezek az emberek kevesen vannak, ott élnek kisebbségben egy idegen néppel, egész életükben ott éltek és elköltözni sem akarnak. Megtalálták már az utat, hogy merre kell menniük, hogyan kell kibaszottul túlélniük a románok közt (mégegyszer: ők ott egy kicsi nép a nagy masszában), ennek ellenére mégis szeretik a dolgokat és megtanulták azt, hogyan kell. De amikor arról esik szó, hogy a kereskedelmi igazgató óvodás kisfia az édesapja unszolása ellenére sem hajlandó románul beszélni, csak magyarul, akkor azért csak összeszorul a szívnek nevezett húscafat.

Ez az egész “magyarság” dolog teljesen mást jelent innentől kezdve a számomra. És ezt nem kell jobbra tolódásnak látni, lófaszt, egyszerűen ott kinn nettó 9 óra után megértettem valamit, amiről eddig kb. nulla fogalmam volt. Sokkal jobban megértem és átélem azt, hogy ott mi a fasz van, illetve e mellett az is kicsit jobban érdekel, hogy itt mi a fasz van. (Persze hozzá kell tennem, hogy ott lehet megérteni ezt igazán, ott nyer igazi értelmet.)

Vendéglátóimnak nem kellett volna, de a hotelt és fogyasztásomat fizették, hoztak-vittek, foglalkoztak velem, etettek-itattak. A végén a búcsúzáskor lenéztem a cipőm orrára és elnézést kértem, hogy ennyire tájékozatlan, fogalom nélküli vagyok Erdélyt illetően, illetve azért, hogy ilyen kevés tudással egyáltalán oda mertem tolni a blogger pofámat. Nagyon szégyelltem magam.

És most, miközben írom ezeket a sorokat, még mindig nagyon szégyellem magam, mert az, ami nekem van, és természetes, az óvodán át minden, inkább és ezerszer is inkább őket illetné meg.

főként Heves megyében tevékenykedő, életét bitófán végző rabló neve

A hosszabb változat, a Múlt-kor történelmi portálról:

Rózsa Sándor előtt az egyik legjelentősebb betyár Zöld Marci volt, aki 1814 és 1816 között szerzett magának hírnevet.

szökött katona, nemes személy vagyok… Hat esztendőket töltöttem el mind összesen temlecben. Elsősorban verekedésért, másodszor az újfalusi bíráktul erőszakosan elvett ökrökért, harmadszor két lovat elfogattatván Nánáson

(…) már édesapja, Zöld Mihály is összeütközésbe került a törvénnyel, “aki életét vagy tömlöcökben vagy bujdoklásban töltötte”. 1810-ben Budaházy Lajos főszolgabíró az akkor 19 éves Zöld Márton tetteit olyan súlyosnak vélte, hogy azok felett a vármegyének kell ítélkeznie

A vármegye egy év tömlöcre ítélte, onnan katonának adták, ahonnan megszökött, majd az egész Alföldet bejárta. Útonállás, erőszakoskodás, ménes szétugratás kísérte útját. Egyszer aztán összetalálkozott az akkora már “országszerte elhíresedett haramiák vezérével”, Palatinszki Pistával, akivel szövetségre lépett és ettől kezdve együtt kalandoztak.

Csapatuk időnként nyolc főre gyarapodott, de az állandó üldözés miatt megtörtént, hogy csak a két vezér maradt életben, a többieket a bitófán fújdogálta a szél. Helyükre azonban mindig újak álltak, és a veszély növekedésével egyre vakmerőbbek lettek. Kirabolták a Szabolcs megyei pandúr komisszárius tanyáját.

Az 1816 végén társaival együtt felakasztott betyárról sorra születtek a népdalok, balladák, 1817-ben már az ország valamennyi vásárában árulták a “Zöld Martzi és szeretője nótáji, és egymástól való bútsúzások” című ponyvát.

Végül pedig megemlíthetjük azt a napjainkig használt szólást, hogy él, mint Marci Hevesen. Ez eredetileg egyértelműen Zöld Marcira utal, aki országosan ismert tevékenységének egy részét Hevesben fejtette ki, és ott is lelte halálát. Így eredeti jelentésében a szólást a rövid ideig jól élő, nagy hírnévre szert tévő, de sejthetően rossz véget érő emberre mondhatták.

Kiemelés tőlem. Érdekes, a köznyelv általában ugyanis arra mondja, aki “leszarja a dolgokat” és remekül “el van”, ehhez képest eredeti jelentése picit más. Viszont ha tartanánk magunkat hozzá, soha nem találnánk alkalmazhatósági példát ismerőseink körében.

Az igazi búvároknak ajánlanám a Magyar Országos Levéltáron eredetileg Zsupos Zoltán által publikált posztot, ahol többek közt Zöld Marci vallomását is megtekinthetjük. Ez annyira megtetszett, hogy itt is szerepeltetem:

Zöld Marci vallomása — 1526 utáni gyűjtemény – Igazságszolgáltatással kapcsolatos iratok – 4. tétel Ismert rablóvezérekkel kapcsolatos iratok

A pontos marketing üzenetet nem tudom visszamondani, a Domino net csomagokat reklámozzák, a helyszínről is lehet mobilnetezni, a falra hozzászólásokat küldeni, vagy valami ilyesmi. A dolog egyébként annyira felpörgött, hogy újabb embereket kellett bevonni a rajzolásba, már 20-30 percet is kell várni ahhoz, hogy megjelenjen egy-egy üzenet (a “Wall”-ra kell írni), állítólag mindenkiét kiírják előbb utóbb, ami átmegy a moderátorokon.

Természetesen én magam is beálltam a sorba:

Este megnézem közelről is.

update: megnéztük Linkkel, sőt, elkértem a sajátomat is. Nagyon vicces, megtudtam, hogy eddig minden üzenetet megrajzoltak, este 11-ig lehet submittelni, de kirajzolják az összeset. Kíváncsi vagyok, a hétfő / keddi rohamot mennyire fogják bírni.

Nice.

Nem túl reprezentatív videóm az eseményről, van benne egy-két érdekesség, főleg a végén:

Megerősíteni a dolgokat ezzel a képpel fogjuk (azt hiszem talán a művésznő twitter feedjéből van, mindenesetre én Brunnertől kaptam):

Hát megmondom őszintén és diplomatikusan: érdekes. Akik tegnap este követték online közvetítésemet Twitteren, bizonyára érzik már azt, hogy mit gondolok a magyar hírességek világáról—

—akik nem követték és értetlenül állnak a dolog előtt, azoknak egy manifesztó: NYITNI KELL A KOMMERSZ SEKÉLYESSÉG ÉS BRONZBARNA TESTFELÜLETEK FELÉ. Ennek a felvezető témának volt egy hangulata, amikor közös képet készítettem néhány héttel ezelőtt SP-vel, hiszen tegnap bebizonyosodott, hogy az “espé” színpadon kiejtése üvöltő hangorkánt eredményez. (Tényleg döbbenetes!)

Sőt, meg fogok vásárolni egy SP CD-t és meghallgatom, mire képes Éder Krisztián. Ő lenne a magyar Elvis Presley? Muszáj neki, ha ekkora erejű a hang és nekem fogalmam sincs, ki ő valójában. Király Viktorról van fogalmam, hiszen őt láttam a színpadon fellépni. Viktor egy éppen aktuális magyar Robert Pattinson, akin bőr a szerkó és rémes a zene, de még a koreográfia is.

Szelektált képeim:

a VIP arcok hátul ugyanolyan tömött sorokban közelítettek a helyszínre, ez volt a red carpet esemény

bérelt limókkal jöttek egyesek, a kép nagy bontású változatán leolvasható a limó bérlő telefonszám is

voltak, akik terepralival érkeztek — kivételesen haverom Németh Ottó

egyenruhás, általam nem ismert előadóművészek

a twitterről ismert Zimány Linda és bikája, meg egy beszélő pingvin

kevés volt az öregiskolás arc, nagyon sajnáltam, hogy csak őket sikerült elkapnom

Zana Zoli és még ketten

Fel nem ismert celeb, 2010, Budapest, Canon G9 — €75,000.-

Brunner & Co. — középen egy Barátok Köztös színész, jobbra tőle a Super Mario Galaxy fan club alapítő elnöke

színpad bontás előtt, még hallom a sikolyokat

Aki azon kezdene aggódni, hogy jajj istenem, mi lesz most, akkor inkább Mac-ről írjak: gyerekek, ilyen is kell.

Az alábbiakban újságírói minőségemben videót vettem fel az eseményről, gyakorlatilag egy 7 perces interjú és némi háttéranyag.

Szalay Balázsról annyit kell tudni, hogy rém jó fej, nincsenek sztárallűrjei, mint ahogy elképzeltem. A rövid interjúmból kiderül, hogy egyáltalán nem meglepő módon kedveli a “veszélyt” és az “extrém” dolgokat (egy példa: verseny alatt a szünetekben kamion után kötött snowboarddal huzatja magát a sivatagban). Ehhez képest megfelelően lelassult életformát él a mindennapokban, úgy tűnik, nem tudja felhúzni semmi: idemegy, odamegy, teszi a dolgát, nem aggódik, nem idegeskedik.

Egyértelmű, hogy ilyen életstílusra van szükség, ha autóversenyző akar valaki lenni. Szalay egyébként saját maga csinálta autóversenyző, ezzel kezdett el foglalkozni, mert kedvet kapott hozzá. Ma is ennek él, de vannak más üzletei is, a versenyzés csak a hobbija.

Számomra ez sem volt világos, ezért némi rendrakás, ha már mindenhonnan előbukkan a logó és tudni szeretnénk, mit jelent: a Henkel német illetőségű FMCG multi (50 ezer alkalmazott, 2009-ben €600m profit) nálunk idén kezdi bevezetni a “Right Guard” férfi dezodor és izzadtsággátló családot. Mellette van a “Loctite” ragasztó márkájuk is, meg Schwarzkopf sampon, különféle női hajápolás kellékek, habok, hajfestő lófaszok.

Tisztelt Sasvári József!

Egy régebbi rendelés ügyében zavarjuk: Ön még 2009 szeptemberében rendelte
tőlünk a “Fújom a dalt” című Demjén-lemezt. A rendelést azóta sem tudtuk
teljesíteni, hiszen a kiadó egészen mostanáig szüneteltette a CD
utángyártását.
Most azonban újra rendelhető, ráadásul rendkívül kedvező, 2030 Ft-os áron
tudnánk 8-10 nap múlva.

Ha még igényt tart erre a lemezre, kérjük, jelezzen vissza e-mailben!

Üdvözlettel:
Szever Pál
a CéDé Bt. nevében

Nagyon értékelem, hogy egy 2009-es emailre jön follow-up. Apró részlet, hatalmas különbség. Ami pedig Demjén Rózsi 1977-es lemezére vonatkozik: HELLYEAH!

Tracklist:

1. Én csak fújom a dalt
(Demjén Ferenc) 4'00"
2. Falusi nyár
(Demjén Ferenc) 4'21"
3. Búcsúzások, találkozások
(Demjén Ferenc) 3'51"
4. Nálad van a mennyország
(Demjén Ferenc) 4'11"
5. Mikor elindul a vonat
(Presser Gábor - Demjén Ferenc) 3'52"
6. Szívj friss levegőt
(Demjén Ferenc) 4'09"
7. Hintaló
(Demjén Ferenc) 3'27"
8. Álom és ébrenlét
(Papp Gyula - Demjén Ferenc) 3'41"
9. Színeid
(Tóth János Rudolf - Demjén Ferenc) 4'04"
10. Sohase félj
(Demjén Ferenc) 5'05"

update 20100626: megjött a héten a lemez, már iTunesban figyel.

Most azért vettem újra elő a témát, mert azóta, bevallom, nem frissítettem szótárat én sem, viszont idő közben három új release is megtörtént, sőt, ma már az 1.6.1-es változat telepíthető. A változások:

- új szavak, például: “melegfelvonulás, mém, MR2, narratíva, netbook, Obama, offshore, madarászat, madzsong, maflás, magyarigazolvány, nyuszkó, önironikus, összvonalas, plazmon, rokonul, sms-ezik”, illetve ezek mellett a korábban általam is észrevételezett ‘blogol-’ is bekerült (sajnos a ‘blogger’, és a ‘förmver’ még mindig nem)

- unicode-os szavak: “µl (mikroliter), µg (mikrogramm), µV (mikrovolt)”

- ligatúra támogatás (remélem ez Mac-en is megy): “Az ff, fi, fl, ffi, ffl karaktersorozatokat tartalmazó szavak mostantól unicode-os f-ligatúrákkal is felismerésre kerülnek”

A telepítés nem különösebben bonyolult (de nem ajánlott az OS X-es telepítő csomagot tőlük feltenni, mert abban csak a régi, 1.4-es szótár van):

1. töltsük le az 1.6.1 csomagot: hu_HU-1.6.1.tar.gz

2. helyezzük el a két hu_HU nevű állományt a merevlemezünk /Library/Spelling mappájában

3. győződjünk meg arról, hogy a “System Preferences – Language & Text – Text – Spelling részben” a “Magyar (Library)” opció van a legfelül

Innentől kezdve minden Cocoás program képes lesz helyesírást ellenőrizni magyarul, sőt, bekattintható egyszerűen az is, hogy gépelés közben is láthatóak legyenek a hibák az “Edit – Spelling and Grammar – Check Spelling While Typing” opcióval.

Mi kell még?

A weblap sajnos nem kínál RSS feedet a változtatásokról, viszont a SourceForge megfelelő mappáját követni tudjuk! Kiguberáltam a feed pontos címét a release mappához, tehát ezt követve azonnal értesülünk a szótár újabb változatairól:

Igaz, hogy kézzel sem túl bonyolult, de nagyon jó lenne, ha lenne Mac-es telepítője a legfrissebb csomagnak minden kiadás után, mint a tools.csokolade.hu címen gyűjtött Unixos csomagoknak, amik, FYI, napra pontosak. A telepítő tartalmazná a nyersanyagot és egyszerűen bemásolná őket a helyükre, valamint kérésre elhelyezné a Text lista tetején a megfelelő bejegyzést. Ha valaki összedobja és vállalja a frissítését, örömmel meghosztolnám, vagy linkelnék rá!

Akinek szüksége lenne installerre, vagy hasznosnak gondolja a posztot, nyomjon egy lájkot a bejegyzésre a cím alatt, lássuk, mennyire népszerű a téma, thanks!

Ez a zene volt az, ami mellett nem lehetett elmenni. Emlékszem gyerekként Walter Gabival a kocsijukban magnóról hallgattuk újra és újra visszacsévélve a számot a Balaton partján. Azt hiszem akkoriban az R-Go gidáknál nem létezett jobb nő ever.

Jövő héttől Telenor Magyarország néven folytatjuk működésünket. Ennek apropóján a május 17-ei sajtótájékoztatónkon bepillantást kaphattok abba, hogy milyen változtatásokat tervezünk a márkával, illetve felvázoljuk Nektek, hogyan kívánjuk gyökeresen átformálni a távközlési piac szerkezetét.

Az megvolt, hogy a Pannon boltokba kikerültek azok az (ügynökség által megdizájnolt) logók és feliratok, hogy “a Djuice elköltözött”? Egy picit értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen a Pannon bolt továbbra is ott van. Az a nagy koncepciójuk, hogy a Djuice, 26 éves korig célzott márkát teljesen leválasztják és függetlenítik a Telenortól (amit változatlanul Westelnek bocsánat, Pannonnak fognak hívni, mint a T-Mobile esetében — én a mai napig hallom és használom is, ha gyorsan kell mondani valamit), létre kívánnak hozni gyakorilatilag egy virtuális, negyedik mobilszolgáltatót, aminek “semmi köze nincs” a Telenorhoz.

A honlapjuk nagyon korszerű és modern, régi szerződéses partnerük, a Carnation tolta meg nekik. Ezt a dokumentum forrásából lehet megtudni, ha valaki nem ismerné fel a karnás stílt:

<!DOCTYPE html>
<!-- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
   professional internet solution from
      carnation internet consulting

http://www.carnation.hu

        join us for the next ride

http://www.carnation.hu/job

- - - - - - - - - - - - - - - - - -  -->

A honlapon közepes méretű Twitter, Facebook és YouTube elhelyezés (IWIW niente), bizonyosan kapna néhány kósza pontot a Next Wave-féle rendszerben, illetve ilyen feliratok, amik szerintem kellemesen egészítik ki a weblapot:

Oké! Szerintem a Pannon hebehurgya, hogy átbrandeli magát Telenorra, viszont jó ötlet, hogy teljesen leválasztják a fiataloknak pozícionált márkájukat!

• “deviszont”
• “fizikális” — jelent ez egyáltalán valamit?
• “azt megköszönném”

Lehet, hogy a második és harmadik értelmes, de gyűlölöm őket. Rájöttem arra is, hogy az “azt megköszönném” szintaktikailag ugyan helyes, viszont valamiért gyomorforgató. Akkor használják az emberek, ha udvariaskodni akarnak, de nem tudják, miért. Talán azért, mert szeretnek valamit mondani a kínos csend helyett, vagy én nem tudom.

Helytelen:

- Hozzak neked egy rétest?
- Azt megköszönném.

Helyes:

- Hozzak neked egy sört?
- Igen, köszi! vagy Köszönöm, igen. vagy Aha. vagy Simán. vagy Simándi József.

KÖSZÖND MEG! És nem fizikálisan voltam rosszul, hanem rosszul éreztem magam, vagy fájt a lábam, vagy mittudomén. Nem hoch-ungarisch attól a szöveg, hogy fizikalizálunk, bassza meg. Deviszont szóösszetétel meg nem létezik.

Mátraháza a lenti rész, ahonnan kisbusz visz fel a Kékestető sípálya aljáig. Itt van a parkoló, itt lehet megvenni a síbérletet is. Mi délutánit vettünk, a felnőtt jegy 3500 forintba kerül. Fenn zöld buszok szállítják a sielőket a pályáig, elég sűrűn járnak, semmi problémát nem okozott a feljutás. A kékesen két pálya van: az egyik egy hosszabb lankás (zöld színnek tippelném), a felétől csákányos visz fel, ez a déli oldal, míg a másik ennél rövidebb, de sokkal meredekebb (piros – talán fekete a végén), itt is csákányos rántja az embert vissza.

Hangulat a Kékes csúcson — a szerző felvétele

Szombaton az idő annyira remek volt, mint amennyire síelőidő csak lenni tud: felhő alig, gyakori napsütés, előző nap lehullott 10 centi friss hó (powder!), az északi pályán kevés ember. Roppant jókat csúszkáltunk, nagyon élveztem a pálya szélén siklást a frissben. Az alsó szakasz nem volt nyitva, nagyon sajnálatos, mert mentünk volna tovább. A felvonó alján ráadásul összefutottunk Szűrszabó Péter közgázos ex-csoporttársammal, be is ültünk egy forró teára a kantinba.

Szüri és Sasvári “one step” József

Másnap elmentünk a Galyatető melletti Mátraszentimrére. Ez nagyobb síkomplexumnak tűnik, bár nem túl hosszú pályarendszer ez sem. Az idő elég ködös lett vasárnapra, ráadásul mintha az ország síelő közönsége csak ezt az egyetlen helyet ismerné: parkolóhely semmi, a felvonónál 15-20 (!) percet kell ácsorogni. 3-4 csúszás után léptünk is tovább a kantin megtekintése nélkül, a jegy itt is 3500 forintba kerül egy délutánra.

Ez a kékes északi pályájának kezdete, a domb után “indul be”.

Meglepő volt, hogy a felvonók teljesen újak, ratrackok és hóágyúk gondozzák a pályát, nagyon európainak tűnt minden. (Még a hüttéből szűrődő zene-mém is megvan.)

Összességében az a véleményem alakult ki, hogy élménynek teljesen jó mind a két síterep, délutáni kikapcsolódásnak ideális. Több időt nem hiszem, hogy el lehet tölteni a pályák rövidsége miatt, viszont aki még nem síel, mindenképpen neki tud lendülni a sportnak ezen a két helyen. (Bár én akkor is inkább a külföldi kampányszerű 7 napos programot javaslom, annyi idő alatt már viszonylag jól meg tudunk tanulni snowboardozni is.) Nem hinném, hogy visszajáró vendég leszek, de azért rövid kiruccanásnak mindenképpen jó a mátrai síelés.

A szállásunk Mátrafüreden volt, a Nehéz-Posony család is ott töltötte a hétvégét, ennek örömére Pozsival kimentünk a helyi kocsma-sorra, és ott fogyasztottunk. A közhiedelemmel ellentétben, nem is kis meglepetésre, Pozsi a vörösboros-kóla helyett vodka-narancsot ivott. (azonnal közölhető?!)

Pozsi és Sasvári “one step” József

Végül itt a térkép is, M3-ason el kell menni Gyöngyösig, ott meg tovább északnak, másfél-két óra alatt ott lehet lenni Budapestről, nagyon egyszerű:

Karotta és Winkler (vagy ahogy hivatalosan mondják: “Winkler Róbert és Bazsó Gábor”) lett a UPC két reklámarca. Előbb egy országos lefedettségű rádióban kezdték el műsorukat néhány hónappal ezelőtt, februártól pedig a képernyőkön, óriásplakáton és sajtóban is hirdetik a UPC új internetes csomagját. Karottával ültem le beszélgetni ennek kapcsán. A 40 perces anyagban előbb levetítjük a “heavy rotation”-ben futó két reklámSZPOTOT, aztán jön az érdemi rész, melyben nem csak erről, hanem a mögötte levő koncepcióról, médiasztárság illatáról, a forgatásról, és némi iPadról is lesz szó.

A reklámokról: a személyes ismertség okán háromszor meg kellett néznem, hogy oda tudjak úgy figyelni, hogy csak az üzenetet halljam meg belőle, és úgy már összeállt. Első megtekintésre még nem értettem, azért, mert arra figyeltem, hogy Winkler milyen melegítőben van, meg mi a falon az az ezeröcsi. Nekem ez érzésre jobb eddig, mint a Szőke kapitány, amit soha nem értettem, de mindenki ismert. Az lenne egyébként az igazán megfelelő, ha a UPC mozgatná őket mindenfelé ezen kívül is, kicsit máshogy (például színpadon internetet installálnak, meg ilyesmi). Egy integrált kampány akkor jó, ha integrált, és nem csak a kampány idején látunk a tévében valamit, meg plakáton.

Disclaimer: A UPC tavaly nálunk is hirdetett egy hetet, de nincs összefüggés, őket nem is ismerem, Rabbit hozta a bannert, még jutalékot sem kért.

Vágás.

Linda 83 éves csongrádi nagymamájának nyugdíjas napjait alapvetően a bulvár média fogyasztása tölti ki. Persze rejtvényt is fejt, illetve naponta lesétál “az ebédért” egy kis kondícionáló mozgás keretében. Mindenkiről nagyon határozott véleménye van, amit szívesen megoszt a családdal nem számolva azzal, hogy az unokájának az idióta barátja minden alkalmat megragad arra, hogy háztáji médiát csináljon.

A hűséges dokumentarista tehát résen volt a délután azon részén, amikor a nagymama Winkler és Bazsó műsorát tette a nagyító alá. Sajnos a titkos felvétel hangját a digitális utómunka során sem lehetett megfelelő hangerejűre állítani, így megkérjük a nézőt, hogy készüléke nyomógombjai segítségével hangoljon.

(Linda nagymamájától utólagos elnézést kérünk, ha ez a poszt eltűnne váratlanul, akkor sajnos megint rám járt a rúd: nem kértünk ugyanis engedélyt a publikáláshoz, arra gondolván, hogy legalább akkor is futhat egy kis ideig.)

Dedikálom ezt a videót minden nagymamának az országban, illetve az összes nagymamák heverőjének, ahol jókat lehet ebéd után szunyókálni!