Egy archív mappában találtam 2007. június 1-i dátumozással az alábbi felvételt:
Archive for the ‘média’ Category
Az alábbi három szám alapvetően határozza meg a Drive film hangulatát: első a “Nightcall” a francia Kavinskytól. A második a kanadai szintipop duó, a Desire száma, az “Under your spell“. A harmadik pedig a College nevű, szintén fiatal francia szintis zenész száma, a “Real hero“.
Ha bármelyik számot meghallgatom, egyből beugrik a film valamelyik jelenete. Ezek a számok tették működőképessé a filmet. Ha nem találták volna meg ezt a három számot, a Drive nem az a film, amit láttunk. Nem is nagyon kellett semmit mögétenni, úgy tudott Refn kifejezni, hogy megtalálta a zenéket és mögéjük rakta a képet: Gosling néz előre és hatvannal hajt, közben szól a Nightcall.
Borzasztó fontosnak érzem a filmhez tartozó zenét, mint együttes kifejező eszközt. Ugyanígy teljesen el tud rontani (vagy: mást csinál belőle) egy nem megfelelő zene. Nekem mindenesetre tetszik ez a típusú, klipszerű kifejezési forma.
A filmcsinálás nagyon fontos eleme a megfelelő számok kiválogatása. Aki ebben rossz, vagy nincs pénze a licencdíjakra, az ne akarjon filmet csinálni.
Személyes ismerősöm, és jó barátom, Gerényi “GG” Gábor is elszakadt az Indextől. A blogjáról másolom:
Szerződésünk felbontásának természetesen közös megegyezés az előzménye; az aktust viszont nem érdemes beilleszteni az utolsó fél év internetes személyi mozgolódásai (Uj Péter, Kardos Gábor illetve Weyer/Nádori, majd Novák Péter origós távozása) közé.
Az újság tartalma, a szerkesztőség működése továbbra is pontosan azt a minőséget hozza, amely annak idején, az alapításkor csak a legszebb álmainkban fordulhatott elő. Az ésszerűség világában pedig ez az alapítók legkomolyabb eredményének számít: sikerült olyan rendszert felállítani, amely mindenféle személyes karizmától függetlenül jól és eredményesen tud működni. Egy esetleges összeomlás az alapítók kudarca is, a sikerből pedig ez a pici dicsőség jár nekik.
GG soha nem volt kivilágított figura, viszont ő volt az egyik ember, aki összehozta ezt az egészet. Egy insider sorozatot is elindít a jövőben:
ezzel az írással elindítok egy szubjektív Indextörténet-sorozatot, amiből sok-sok olyan apró, de fontos részletre is fény derül, amelyek segítenek összerakni az Index-képet, és talán arra is inspirálhatnak néhányakat, hogy indítsák el saját hasonló történetüket, vállalkozásukat. Megpróbálom rekonstruálni a tényeket archivált levelezésekből, iratokból, anyagokból, de sokszor majd az emlékezetemre kell hagyatkoznom, és az pedig nem biztos, hogy sziklaszilárd; reméljük, előkerül ilyenkor valamelyik exkolléga, és egy kommenttel kisegít.
“Isten veled Akka, indulok utánad Lappföldre!”
Az első mondat, amit meghallottam az első teszt VHS kazettán, miután újrarúgtam a régi berendezést. (Ami egyébként nem volt triviális.) Megkezdődött a selejtezési, régi anyagok újrahasznosítási folyamata, amit, reményeim szerint, kiterjesztünk nagyobb körre is. Itt van egy rövid átjátszás a jövendőbeli feleségemről (zöld ruhában) 1989-ben. A teniszpályán teniszező férfi fakeretes ütővel történő kisgyerek terelgetése árnélküli.
Én amikor még csináltam a jogosítványomat valamikor 1994-5 körül, emlékszem, azt mondták az orvosi vizsga felkészítőn, hogy nem kell alkalmazni a mesterséges újraélesztést, mert csak a gond van belőle. Az angolszász világban viszont nagy közszolgálati irodalma van a CPR-nak, még közszolgálati reklámokat is forgatnak Vinnie Jones főszereplésével. Nekem annyira tetszett a reklám, hogy lefordítottam és feliratoztam is magyarul. Enjoy!
Minden helyreigazításnak helyt adok, úgy az orvosi, mind az angol részeket értve.
A Kreatív nagyobb anyagot készített a UPC idei kampányáról (nem tudom sajnos linkelni, printben van meg), aminek főszereplője Winkler Róbert és Bazsó Gábor (WB). A JWT (J. Walter Thompson, amerikai buzinagy reklámcég) nyerte meg 2009-ben a tendert, 2010 elején indultak el az új reklámok, viszont idén már nem a JWT nyerte a tendert, sőt, WB páros szerepeltetése is kérdésessé vált.
Az NRC kutatócég 2011. november és december közötti felmérése szerint a kampányok tetszési index is elég rossz, a UPC 2011. augusztus 22. és október 30. között, üljünk le egy székre, 918 millió forintot költött el tévére, 15 milliót internetre és 10 milliót köztérre, hogy népszerűsítsen. Szép kis margin lehet a UPC termékein, ha ennyit el tudnak költeni. (Dollárban “alig” 4 millió, szóval világszinten nem egy kifejezetten nagy költés, sőt.)
update: Szűcs László a UPC Kommunikációs Igazgatója levélben pontosítja a fentieket:
Ezek a számok nem a valós költést, hanem csak a listáron számolt értéket mutatják meg, ahogy ez a reklámértékek kimutatásánál megszokott. A valós költés a szokásos kedvezmények miatt ennek természetesen csak a töredéke.
Én csak az első kampány kreatívokat láttam, arról még blogoltam is, a legutolsókhoz már nem volt szerencsém.
Ettől függetlenül azt látom, hogy nagyon nehéz dolga van bárkinek akkor, ha nagyvállalati szinten szeretné őket működőképesen, a reklámcélok elérésével megjeleníteni. Persze, jópofa dolog az egyén szintjén, reklámfilm készül róluk, egy milliárd elköltött forinton vannak, kis Fábry-show hakni, de maga a végeredmény, a reklám, az ötlet és a vicc ebben a formában nem tudja kifejteni azt a hatását, ami miatt WB-t leigazolták.
Szerintem akkor jár jól valaki Karottával és Winklerrel, ha elmondja nekik a kommunikációs problémát, aztán hagyja, hadd találják és valósítsák meg a dolgot, az ügynökség, csak mint kivitelező bevonásával. És őszinte, működőképes lesz a végeredmény. Ők ugyanis ettől lettek nagyok.
Nagyon tetszett. A Spektrumon most ment december végén a “Láthatatlan madárfotós” sorozat (és ma a re-run), érdemes arra is rámenni.
November végén volt már egy hasonló a HVG-n, most viszont a Kreatív címlapsztorija lett a főszerkesztők távozása:
“Az oka az eljövetelünknek az volt, hogy megpróbáltuk megpuccsolni a főszerkesztőt, de elkövettük azt a hibát, hogy előző nap szóltunk neki, úgyhogy kirúgott” – idézi fel Nádori.
(…)
“Én elég pontosan tudom, miért jöttem el, mert az én döntésem volt” – kezdi UP. – “Láttam, hogy nem fogok tudni olyan újságot csinálni, amilyet szeretnék, és úgy dolgozni, ahogy szeretnék.”
“Kicsit úgy érzem magam, mint Dugovics Titusz, aki nem rántotta magával a törököt, hanem egy szép cukaharával beleállt a földbe. Most mindenki megállt egy percre, és csodálkozik, hogy hú, bazmeg, ez leugrott. Vagy: de szép ugrás volt! Vagy: ez hülye!”
Azt hiszem itt még nem szerepelt ez a remek zene. Érdemes rászánni a négy percet. Sajnálatos módon iTunes US-be van csak listázva az album. Csak én gondolom azt, hogy a faszinak a hangja és a kinézete is hasonlít Stingre?
És itt a live változat via Szabad László:
Zenészek!
Hamvas Bálint írja emailen:
[Belgiumban] a Gotye hatalmas megasztar, mert ugyan Ausztraliaban nott fel, de harom eves koraig Belgiumban elt, ergo Gotye BELGA. A flamandot eros akcentussal, de folyekonyan beszeli es a ket hete tartott itteni music awardson persze megnyert csomo kategoriat, telt hazas koncerteket tart es minden harmadik embernek az emlegetett szam a csengohangja.
J.J. Abrams produkciós cége, a Bad Robot készítette a szoftvert, amivel hasonló dolgokat montírozhatunk két koppintásból. (A szereplő mindkét anyag is saját felvétel.) A fenti két effekt ingyenes, de további négy hasonlót vásárolhatunk hozzá, bagóért.
A magyar származású, egyik legnépszerűbb amerikai stand-up humorista, Székely (ejtsd angolul: c.k.) Lajos furcsa kísérletbe kezdett a napokban: új műsorának felvételét az interneten bárki DRM mentesen tőle direktben 5 dollárért megvásárolhatja DRM mentesen. Ami még érdekesebb: néhány nappal később beszámolt arról, hogy sikerült a kísérlet.
Először is, profin vették fel, jó helyszínen. Esténként 6 kamerával, két előadás alatt a manhattani Beacon Theatre-ben felvett anyagot maga Louis rendezte és vágta is. A felvétel produkciós költsége 170 ezer dollár (kb. 40 millió forint), ezt nagy részben a jegyeladás finanszírozta. A tartalmi rész teljesen új volt, ebben a formában még nem került bemutatásra, tehát csúnyán azt is mondhatnánk, hogy eredeti I.P.
Louis előtt két út látszott: A.) elmegy egy nagy kiadóhoz (mint általában mindenki), előadja magát, és kap egy tisztességes összeget az értékesítés után, vagy B.) saját maga adja ki és terjeszti. Nem új dolog ez a netes piacon, Trent Reznor és Stephen King jut hirtelen eszembe, akinek munkáit annak idején én is támogattam ebben a formában. Persze azt hiszem egyikük sem folytatta az utat, hehe, viszont kipróbálták magukat.
De visszatérve: a weblapot 32 ezer dollárból rakták össze (kb. 7,6 millió forint), ami lehet, hogy egyszerűségét és a magyar valóságot látva túlzás, szerintem egyáltalán nem az. Nyilván itthon ennyiből a Karna is összerakja habos kakaóstul kiskosztümös accountostul, viszont sok apróság van a grafikázáson túl is: account kezelés, robosztusság, megbízhatóság, tesztelés. Mindegy, ez nem egy nagy összeg ilyesmire arrafelé. 
Kevesebb, mint egy hét alatt nagyjából 550 ezer dollár árbevételt termelt a show (ebbe még nem tartozik bele az én 5 dollárom, amit az imént költöttem el), az adózás előtti eredménye 200 ezer dollár (kb. 47 millió forint).
És most jön az érdekes rész! Ez a lóvé ennyi futás után KEVESEBB, mintha egy nagy cég fizette volna ki Louis C.K.-t, viszont úgy, és ez most az ő érvelése:
1. 20 dollárba kerülne a show, nem nevetséges ötbe
2. DRM-eznék és régiókódolnák a tartalmat
3. felhasználnák a vásárlói adatokat
4. olyan előadást csinált, amilyet ő szeretett volna
Függetlenül attól, hogy nem kereste szarrá magát, sikeresnek ítélte meg a dolgot, sőt, folytatni fogja a saját terjesztési modelljét. Kurva jó, nagyon tetszik a hozzáállás és tökösség. (Louie nagyon jól tudja, hogy sokkal értékesebb a piacon, mint az, hogy most a kiadóktól való fosás miatt ne csinálja a bulit. Ha nagyon akar, bármikor visszamehet hozzájuk.)
Nagyon lelkesít engem is a dolog. Estére betáraztam a HD változatot, Lindával jókat fogunk röhögni, Louis C.K. a legjobb polgárpukkasztó.
update: megnéztük, nem jó, sok ez az erőltetett nekrofília és gyerekutálat. Kezdem elhinni, hogy csak addig volt jó Louie, amíg el nem vált.
Éles a Netcelebek következő interjúja, sorban a második Uj Péter. Vettem a bátorságot és kiragadtam egy részletet az elejéből:
direkt link, ha nem menne
Vojnits egy elkefélt zseni! Most már egészen biztos vagyok benne.
Hatalmas ötlet, szenzációs rövidfilm:
Forgó lámpák szinkronban vannak az alagútban levőkkel? Azta.
Erre nem tudok mit mondani: nagyon jó és friss lett a Carnation 2012-es honlapja. Csak gratulálni tudok hozzá. Nézzétek meg, remek munka, a mito vezetősége szerint is, akinek ezzel kapcsolatos adekvát reakcióját sikerült megőriznem az utókor számára:
ami jó, az jó…
Most pénteken, ha csak be nem okézok otthon, megyünk Ulrich Schnauss koncertre az A38 hajóra. Ulrich “úszós” elektronikus zenét csinál, érdemes meghallgatni a dolgait, a “Little 15″ Depeche Mode covert gondolom annak idején mindenki hallotta — akit érdekel, a Midi blog posztját érdemes átnéznie, ott van egy csomó ágyazott zenei tartalom is.
kergetnek, mert csórtam a boltban
a téliszalámit a zsebembe toltamnem gyakorolnak rajtam kegyet
üldöznek, de nem vettem jegyet…
rajtam csak egy leszakadt póló
ide meg kéne valami szóló
Jövő héten meg újra Szarhonya! Sajnos a múlt heti, “Punks are not EDDA” bulira végül nem jutottam el, de jövő csütörtökön színpadra lépnek a Dürer kertben a sok tini és a Kegyelemkettes előtt. Remélem nem lesz nagy sor és a nagyszínpadon játszanak majd.
