Tegnap vásároltam az ebédhez néhány háromszög alakú camembert sajtot. Semmi különös nem volt bennük, sárga kéreg, szokott minőség. Köretnek broáfrizs, meg némi lekvár jellegű áfonya szósz.
A konyhás néni előtt a kondérban pontosan nyolc darab kis háromszög. Ebből hatot a tányéromra tett. Én már vágyakoztam a csemege után, de nem mondtam neki, hogy ugyan, dobja már rá azt a maradék kettőt is. Gondolom a konyhás néni (igazából: lány, mert fiatalka, de elég ködös tekintetű szegény) jó katona akart lenni, ha egy adag hat háromszög, akkor egy adag hat háromszög, még Sasvári Józsefnek is.
De nem erről van itt szó kérem, hanem arról, hogy neki most megmaradt kettő kikefélt háromszöge. Vajon mit fog vele csinálni? Bekapja?
Egyedül voltam a menzán, 14 óra után már csak a manager junkie-k étkeznek, simán rádobhatta volna, esetleg egy jófej-kérdést követően pakolhatott volna, de nem tette. Istenem, ilyen az, amikor a darab az darab.
Ott tartottam, hogy kettő háromszög megmaradt. Ma is étkeztem, 14 óra után, és láss csodát: ott hevert előtte az egyik camembert háromszög teljesen nyilvánvalóvá téve a tézisemet, hogy tudniillik nem fogja azt már eladni senkinek. Nyilván a másikat vagy ő, vagy a pénztáros maca ette meg, talán még ezt is befalják, ha nem túl száraz.
A jó szolgáltatások alkalmasint mindig meg tudják hágni a saját hülye szabályaikat.
Függöny.
