Idén júliusban a Netpincérrel közösen szerveztünk egy akciót, aminek keretén belül a náluk elköltött tény forintok után lehetett kedvezményt kapni. A Netpincéresek három blogon futtatták meg a dolgot: a Webisztánon, a Doransky-n és a Plastik médián, vagyis a Nagy Twitter Verseny három KŐSZLOPOS tagján.

Az eredmények:

              Kiosztott bónok száma     Kiosztott bónok értéke     Rendelések száma
angelday                 90                       27000                   31
doransky                 93                       27900                   52
hh                      805                      398300                  305

Webisztán toronymagasan nyert. Ez beigazolja a sejtésemet, hogy Gergő az Index miatt rengeteg egyedi usert pörget, míg a “homályból” építkező blogok, mint Matyi, vagy én, inkább kisebb közösséggel rendelkezünk. Az is igaz, hogy én két posztnyi energiát fektettem a dologba, bár egyikünk sem kampányolt igazán, mint mondjuk az #ntv esetében. Talán a Webisztánon ment a fejlécben kiemeltebb helyen, bár talán az sem magyarázza az eltérést.

Pénz. El lehetett dönteni, hogy ki hogyan akarja a kedvezményt felosztani. Ha jól emlékszem, a Webisztán a teljes értéket odaadta kedvezményként vásárlásonként, míg a homály-blogok egy részét adták csak oda vásárlási kedvezményként, a másik részt egy kalapba gyűjtötték. Én konkrétan azt fogalmaztam meg, hogy az összegből támogatok hazai független blogokat, Doransky meg jótékonyságra fordította.

A támogatási felhívásomra egyetlen blog tulajdonosa jelentkezett (hehe), ez pedig nem más volt, mint Gruber Kristóf a gk.lka blogról, így a teljes 15,500 nettó forintot az ő számára fogom átküldeni.

Egyebek mellett külön gratulálunk a Netpincéres fiúknak, akik szerintem ilyen olcsón nem vásároltak még médiát.

Az eddig csendben lapuló Doransky az utolsó órákban egy megdöbbentő húzással csapta arcul a Plastik média szerkesztőjét és paktált le a heti hirdetőnkkel (!), hogy megpróbáljon ledolgozni hátrányából. (Aki feedből olvas, kattintson ránk és nézze meg maga.)

Gyerekek, ezzel tényleg nem lehet már mit kezdeni.

Utolsó órák a Nagy Twitter Versenyben, holnap 10:00-kor veszi kezdetét a Média Hungary 2009 Hankiss Elemér keynote-jával, akkor zárjuk az urnákat és hirdetünk eredményt.

update: A verseny végeztével a banner lekerült a fejlécből, viszont itt örökre elérhető marad:

A Futóblog szerkesztésével kissé én magam is bepillanthattam az Index blogmotorjának működésébe, nem elkerülve természetesen a blogkancellária (ők hívják így) ténykedését sem. A motor egyébként szép és jó, néhány dologra nem jöttem még rá, ugyanakkor sok internetező számára biztosít egy kompakt és használható CMS rendszert.

A héten megjelent a Pénzügyi Modell, mely keretében a blog.hu blogoknak kötelező lesz szénát, vagy szalmát mondaniuk. El kell dönteniük ugyanis, hogy akarnak-e hirdetéseket megjeleníteni az oldalaikon, vagy sem. Megpróbálom röviden összefoglalni a kissé terjengős leírást, mert engem bizony egy picit megzavart az elején:

- A blogger két út közül kell, hogy válasszon. Akar hirdetéseket szervezni saját magának (1. eset), vagy nem akar, csak opcionális ETARGET hirdetést kitenni (2. eset).
- A 2. eset az egyszerűbb: ha nincs hirdetés, akkor nincs, viszont az ETARGET után befolyó pénz a blogger zsebét üti.
- Az 1. esetben az Index az oldalletöltések felében a saját maga értékesítette bannereket futtatja, szám szerint két darabot. A félreértést az okozza, hogy ez az ő saját pénze lesz, tehát ha “elad” rá egy bannert, abból nem ad a bloggernek. A bloggernek csak arra van lehetősége, hogy saját maga értékesítse a fennmaradó 50% reklámidőt, vagyis azt csinálja, amit én itt ezen a blogon.
- A blogkancellária kizárólag az 1. esethez csatlakozó blogok közül emel ki az Index címlapra tartalmat, biztosítva a nézettséget (tehát a “banneres blogokat”).
- Lesz egy “invite-only” kategória, amikor az Index fizet blogoknak pénzt a tevékenységükért.

Ez nem pont az, ami a blogger baráti köröm nekem mesélt, persze én értettem félre a dolgot: azt hittem ugyanis, hogy az Index oldalletöltések alapján fizet a bloggernek felesben, de nem, pusztán a jogot adja meg a bloggernek, hogy az oldalletöltések felében azt szervezzen rá, amit akar. Ebből természetesen az alábbi tényszerűség következik: minden marad ugyanolyan, mint eddig, csak lesznek hirdetések is a lapunkon, ha ki akarunk kerülni az Index címlapra.

Volt egy kis illúzióm azt illetően, hogy a blog.hu-n majd mennyi pénzt lehet csinálni a blogolással, de igazából aki eddig sem értékesített magának hirdetést, az teljesen nyilvánvaló módon ezután sem fog, ezek az evidenciák. Éppen ezért tűnik szörnyen visszásnak az alábbi záró bekezdés is:

Úgy képzeljük, hogy egészen vonzó szisztémát sikerült kidolgoznunk, amiben a bloggereknek még az eddigieknél is jobb lesz, hiszen egy aránylag rugalmas rendszerben kiszámítható módon juthatnak jó szolgáltatáshoz és/vagy pénzhez. Az ego- és magánbloggereket nem izgatjuk kötelező hirdetésekkel, akik viszont szeretnének szélesebb közönséghez eljutni, azoknak ezt úgy tudjuk biztosítani, hogy még kereshetnek is valamennyit vele. Ha pedig valaki érzi magában a netes vállalkozót, vagy az ösztönös sales-est, a Kétpúpú Teve választásával potenciálisan bármennyit kasszírozhat.

A szisztéma valóban vonzó azoknak a hirdetőknek, akik vásárolni akarnak a blog.hu hosszúfarkon, amit az Index Sales ad el. A bloggereknek ugyan nem lesz jobb, mert kötelezően megjelenik a hirdetés, ha kinn akarnak lenni a címlapon. Az utolsó mondat pedig ezt jelenti: “Ha sokat dolgozol a tartalmad előállításával és saját (!) értékesítésével, bármennyit kereshetsz.” — ez talán eddig is így volt, még blog.hu se kell hozzá. Akkor lenne egy vállalható állítás, ha az Index Sales segítene eladni, amiből a tartalomgyáros is visszakap. Értelemszerűen egy blogger blogot ír, nem pedig értékesít.

A “sültgalamb” kategória előrelépés azon bloggereknek, akiket beemelnek ebbe a programba, ők kapnak ugyanis pénzt az Indextől a tevékenységükért. Ennek részleteiről azonban nem derült ki új információ (ki-hogy-miért). Az elnevezés is zavaró, mert azt próbálja mondani, hogy az ilyen típusú bloggernek csak ki kell nyitnia a száját. Ez nem így van, hiszen ő is megdolgozott a minőségi tartalom előállításáért: az Index adja a technikai és értékesítői infrastruktúrát, a blogger a tartalmat.

Nekem a blog.hu kuratórium is egy érdekes problémakör: hétvégén pont azt magyaráztam valakinek, hogy a blogkancellária akkor nem lenne összeférhetetlen, ha nem lennének saját érdekeltségű blogjai, amiket kiszerkeszt az Index blogketrecébe, vagy pedig a középső hasábokba.

Apropó, ti is kapjátok ezeket a 8000 forint értékű Google Adwords kuponokat?

A világ egyik legnagyobb — fogalmazzunk így — web designer cége. A “Razorfisht” 1995-ben alapította két fiatal, pontosan úgy, mint ahogy te meg én is csináltuk annak idején. Hírhedtek voltak az agresszív marketingjükről, egyedi megoldásaikról a kor technológiai színvonalán, kaptak tőkét, felvásároltak, nőttek, duzzadtak, IPO.

A dotcom luftballon nem kerülte el őket sem 2000-ben, sőt, ők voltak az egyik nagy áldozatai, menesztettek egy csomó embert. 2003 körül vette meg a maradékot az SBI Group, sőt, más egyéb nagy e-konzultáns vállalatokból, ahogy ők mondják, “The Fast Five”, is csipegetett. 2004-ben ebből markolt az aQuantive Inc. (profilját tekintve amerikai reklámügynökség), és hozta létre borzasztó egyszerűen a világ legnagyobb web dizájner cégét. A nevet ekkor változtatták “Avenue A | Razorfish Inc.”-re.

A vállalatot az aQuantive anyacéggel egyetemben végül a Microsoft vásárolta meg. (Nem lehet szar a Microsoft “emenéj” M&A — jogászkörökben — mergers and acquisitions csoportjában dolgozni, nem, srácok? Van zsé, van piac — durvulás van náluk.)

Az a Microsoft, aki legújabb Zune 3D kampányával inspirál bennünket. Igaz, hogy a termékkel való kapcsolatot továbbra sem látjuk, de jó, vénás anyag. Amennyire vissza tudunk emlékezni, annak idején is nagyon klassz kreatívja volt a Zune-nak.

Az újjászületett Razorfish pedig új honlappal is előmászott, amiben nagyon ötletes formában, a worldwide irodáikból kapunk magas frissítésű live feedet a háttérből. Most éppen a Frankfurtit nézem, ahol sárga kesztyűben takarít a néni.

A honlapra megéri több időt szánnunk, és tanulni belőle. Clean cut, remek, okos, szép. Nem nagyon tudnék rajta mit másképpen csinálni, ha honlapot kellene terveznem, ilyet készítenék (bocsánat: próbálnék meg készíteni).

A Microsoft a közhiedelmekkel ellentétben egy remek vállalat még ma is. Nincs jó renoméjuk a végfelhasználók és “izmozik-a-giliszta” bloggerek körében, megy a nyafogás, de egy nagyon sok dimenzióban működő, profitábilis, értékes vállalat, amilyet mindannyian szeretnénk magunknak.

Here’s to Microsoft, Here’s to Razorfish.

Wolf Gábor sez:

Épp most tettem le a telefont egy másfél órás beszélgetés után, amiben az ügyvédünk segített értelmezni azokat az újdonságokat, amik potenciálisan:

- Megtilthatják, hogy a hírlevél feliratkozóidnak további emaileket küldj, gyakorlatilag ellehetetlenítve az egyik legalapvetőbb online marketing stratégiát és használhatatlanná téve a listát, amit eddig felépítettél…
- Büntethetővé tesznek Téged azért, ha automatizált online rendszert használsz ajánlások kérésére…
- Megtizedelhetik az offline direkt marketing kampányaidból származó bevételeidet…
- Megnyomoríthatják a telemarketing kampányaid eredményeit…

Egyrészt köszönjük szépen a törvényhozásnak ezeket az új meglepetéseket, amivel ismét bizonyították, hogy milyen fontosnak tartják az ország gazdasági motorjának számító kisvállalkozások működésének támogatását, pláne a dübörgő recesszió közepén.

Ennek az éremnek több oldala is van.

Egyfelől minden szabályozás csak annyira jó, amennyire ezt jóvá tudják tenni a szakemberek és más bürokraták. Ebben az értelemben én sem hiszem azt, hogy az új reklámtörvény vonatkozó módosításai mennyire segítik elő szüntelen törekvésünket úgy az egyéni, mint a társadalmi jó felé.

Másrészt engem egyáltalán nem zavarna, ha az Aeroviva nevű cég automatikus hírlevele miatt nem kellene LEVÉLSZŰRŐT készítenem (többször írtam nekik — most viszont megpróbáltam újra), illetve azon (férfinemiszerv, 4 betű, első betűje F, a maradékot pedig a Z, S, és A betűk alkotják fordított sorrendben) cégek, akik undisclosed recipients listára küldik, majd a leiratkozáskor odabiggyesztenek egy egyetlen mezőből álló formot, hogy írjam be az email címemet. Nem fogom beírni, baszki, tegyetek be egy kódot a leiratkozásba, amitől tudjátok, hogy ki vagyok. Másrészt el vagyok lehetetlenítve!!

Az igazság természetesen félúton van. Illetve: vannak félnótás cégek, akik nem respektálják az embert — ilyesmi az Aeroviva is, aki kétnaponta küld valami vackot. Ezeknek le lehetne nyomni a torkán a fenti szabályozást. Azok a cégek pedig, akik illedelmesek és kötelességtudóak, nem kamuból vannak, hanem tényleg dolgoznak és jó ajánlataik vannak, nos, nekik nem kellene lenyomni a torkukon.

A világunkban viszont van egy probléma, mégpedig az, hogy nem lehet intézményi különbséget tenni a kettő közt. És ez itt a probléma.

update: CyD sez:

spam-bejelentes@nhh.hu, sima forward, 2 sor plusz. mukodik, tenyleg lepnek, es azert a millios bunti mar fajhat is (ha visszaesok, marpedig azok)

Illetve érdemes ezt a Homár bejegyzést is elolvasni. (thx Bambula!)

2007. január 30-án jelent meg az üzletekben a Vista, és azóta gyakorlatilag csak negatív sajtót kapott: userek visszamennek XP-re, gyártók visszamennek XP-re, az üzleti vásárlók még mindig messze XP fókuszúak, az otthoni felhasználók megelégedettségi szintje: Leopard > XP > Vista.

Ballmer egy napokban megjelent belső feljegyzésben a szokásos dollár milliárdok feletti örömhullám mellett a cég megújult felső szintű stratégiáját is vázolja, valamint felhívja a figyelmet, hogy jobban oda fognak figyelni az “end-to-end” élményre, odapörkölnek a memóban név szerint is említett Applenek.

A Microsoft marketing-okosok is kitalálták, hogy javítani kell azt a negatív, vistasternek hívott imázst, ami a jelenlegi operációs rendszerüket övezi. Egy fókuszcsoportos kutatás során például összeszedtek néhány kétkedő Vista felhasználót, majd bemutatták nekik a “Mojave” kódnéven futó “új” operációs rendszerük egyes kiemelt finomságait. 90%-uknak nagyon tetszett amit látott. A poén: a Windows Vistát látták. (Azt nem tudni, hogy a fókuszcsoportos emberek között volt-e olyan, aki felismerte volna a Vistát. Egyébként ennyit a fókuszcsoportos kutatásokról: onnan, hogy az ember szerepel benne, tök mindegy, milyen kukoricát tolnak elé, befalja, mint valami éhes disznó.)

Hatalmas különbség van a két cég terméke és márkája között: ha jól megnézzük, “ugyanazt a szart” árulja mind a kettő. Feature listában, checkmarktól checkmarkig nagyjából ugyanott vannak ezek a termékek. Ennek ellenére az egyik egy szerethető operációs rendszer, amire lehet vágyakozni (én bassza meg vágyakozom!), a másik termék pedig egy olyan operációs rendszer, amit — és ez a lényeg — az emberek CSÍPŐBŐL utálnak, úgy, hogy nem is ismerik.

A Microsoftnak nagyon keményen kell dolgoznia azon, hogy lemossa magáról, mit rákentek a gyalázatok.

[Steve Ballmer] beszéde előtt kérte, hogy kapcsolják fel a lámpákat, mert nem lesz prezentáció, csak beszélgetni jött. Mielőtt azonban elkezdte volna a beszédét, egy néző felállt, hagnosan kiabálva azt követelte, hogy a cége adja vissza az adófizetők pénzét, és több tojást vágott hozzá.

Magyarország ismételten el tudta érni, hogy a nemzetközi média hülyegyereke legyen.

A TITAN, Tréning-keretprogram az Információs Társadalom Alkalmazkodóképességének Növelésére akciót a Microsoft kezdeményezte. A kezdeményezés lényege, hogy a magyar piacon is minél több jól képzett információ- és kommunikációtechnológiai szakembert képezzenek a magyar vállalatok nemzetközi versenyképességének növelése és az e-Befogadás társadalmi és gazdasági alapjainak megteremtése érdekében, közölte az MTI.

A Microsoft nagyobb értékű szoftvervásárlás esetén enged a marginjából.

A program három célt fogalmaz meg, így azt, hogy a kis- és közepes vállalkozások számára is a hétköznapok természetes része legyen a magas fokú számítógéphasználat és a digitális írástudás. A másik cél az, hogy csökkenjen az informatikai szakemberhiány, ami nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is érzékelhető. A harmadik cél pedig az, hogy az általános oktatás keretében is tanítsák a digitális írástudást, a számítógépes ismereteket.

A Microsoft árengedményét Magyarország egyfajta digitális csodaként tartja számon.

A cél az, hogy az első évben 10 ezer informatikai szakemberhez, 25 ezer üzleti vezetőhöz jusson el a program, illetve ezen túlmenően százezres nagyságrendben a munkavállalókhoz is.

A margin csökkentés ekkora méretű összvásárlást igényel a profitelvárások megtartása mellett.

A programban részt vesz még a Cisco, a HP és az Intel magyar leányvállalata, a Magyar Telekom, a rEVOLUTION Software, az Xapt, a FreeSoft, valamint az Inforum, illetve az Informatikai Vállalkozások Szövetsége is.

A Microsoft mellett más cégek is engednek a marginjaikból.

(forrás: Index, with apologies to John Gruber)

FONTOS KIEGÉSZÍTÉS: a post végét frissítettem Pítör linkjével, ami alapvetően megváltoztatja a gondolkodást és gyakorlatilag a teljes post végkimenetlét.

Februárban Sony Ericsson K750i telefonommal megjártam a sógoroknál a hegyeket! A hüttéket! A traktort, ami két hegy között hordja át a síelőket! Ültem a felvonókon! Márciusban voltam Prágában! Ültem Csehország legnagyobb dugójában három órát! Ilyenkor mindig “elkalandozott” a kezem a zsebembe. Hopp egy kis email, hopp egy kis web.

A valóság kényszerítő ereje azonban a földhöz vágta arcomat, és felhorzsolta azt.

Ausztriában a Vodánál például minden adatkapcsolat kezdeményezés után 520,75 nettó “Intern. roam. Z1,Z2 pref.” tétel jelentkezett. Annak idején tavaly összefoglaltam azt, hogyan működik a mobiltelefónia, még tudatosítottam tökéletesen magamban mindezt. Akkor ugyanis ezt írtam:

Külföldön az adatforgalmi hívás 0,5 megabyte alapú elszámolással történik session-önként. Díjszabás itt. Tehát ha megnézzük a leveleinket Párizsban, 1249.80 / 2 = 625 forintot fizetünk. Ha kilépünk, elmegyünk kakimanóra, megint megnézzük, ugyanúgy 625 forintot fizetünk a második “hívásért”. Célszerű, ha ilyenkor egy session során minél többet netezünk, hogy pénzünknél maradjunk.

Ezt a gyakorlatban úgy kell érteni, hogy ha véletlenül bemegyünk a netre a sífelvonón azért, hogy megnézzük, épp nem is jött levelünk, 520,75 nettót máris felkarcolnak a kéménybe. Öt perc múlva eljátszuk ugyanet, akkor újra. Ha egy nap mondjuk négyszer megjátszuk ezt, akkor több, mint 2000 forint nettót számláznak majd. A következmények beláthatatlanok!

Az Apple szoftverfejlesztő mérnökei és márka managerei nem estek a fejükre, mert az iPhone Settings – General – Network alá beépítettek egy “Data roaming” kétállású kapcsolót. A sane defaults koncepció jegyében ez bizony OFF állású. És milyen jó is ez így!

A Voda egyébként kínál egy “Vodafone Connect Roaming” nevű terméket, ami így néz ki:

Ha külföldön tartózkodsz, akkor bruttó 3 000 Ft napidíjért 50 MB roaming adatforgalmat vehetsz igénybe – Internetezésre -, a kijelölt Vodafone és Vodafone partner hálózatokon. A számlázás az első roaming adatkapcsolat létrejöttével kezdődik, és 24 óra áll a rendelkezésére, hogy felhasználd az 50 MB-ot (azaz a tarifa 24 órára, nem naptári napra érvényes!)

Olcsó? Olcsóbb.

Ha tudunk a hotel / ismerős wifijén szifonozni, akkor nem éri meg. Ha nincs más lehetőségünk, akkor viszont nem rossz, hiszen letöltjük a horvát tengerparton (bocs, a horvátok nem a voda partnerhálózat részei!) a leveleinket, majd 24 órán keresztül lőhetjük a netet 50 megáig (ami az én szifon felhasználásomat tekintve igen korrekt érték, lévén május 1-9 óta mindösszesen 20 megabyte GPRS forgalmat bonyolítottam), és ezt eljátszhatjuk akármikor a nyaralásunk alatt. Ha mondjuk hatszor vesszük igénybe a 3 ezer forintot, akkor 18000 forintból neteztünk. Ez sokkal kedvezőbb a jelen rendszernél, megéri előfizetni rá.

Erről tehát ennyit. Vigyázzatok magatokra!

Végül egy érdekesség. Az áprilisi telefonrészletezőm alapján sorba rendeztem a barátaimat forgalom alapján. A toplista:

1. Németh Gábor
2. Penoff Gábor
3. Kianek Tamás
4. Kardos Gábor
5. Fazekas Dániel
6. Antal Gergely
7. Dervarics Gergely
8. Németi Gergely
9. Hódi Sándor
10. Farkas László
11. Vajda Zsolt
12. Fenyő Balázs
13. Lénárd Gábor
14. Frankó Barnabás

Függöny.

update 080510: Pítör a kommentekben fejti meg a kérdést. Nem szabad semmiféle roaming csomagot sem igénybe venni, hanem egyszerűen a célország “prepaid” 3G / GPRS adatforgalmú csomagját kell megvásárolni gyakorlatilag néhány ezer forintért. Ez az oldal összeszedi azt, hogy melyik célországban mit kell vásárolni, roppant hasznos.

http://prepaid-wireless-internet-access.wetpaint.com/

The frequent and occasional traveler requiring access to the Internet knows the problem: You are there, your notebook is there but no Wifi hotspot. But don’t despair. 2G and 3G cellular operators in some countries offer wireless Internet access using GPRS/EDGE/UMTS via prepaid SIM cards. For outsiders, it’s a bit difficult to find out if such an offer is available at the destination. This Wiki aims to help finding such offers.

Nézzünk is meg egy példát!

Én nyáron a horvátokhoz megyek nyaralni. Náluk a T-Mobile kínál prepaid SIM kártyát “SIMPA” néven, ami az ottani Web’n'walk termék. Ahelyett tehát, hogy azon keseregnék, hogy milyen Voda roaming csomagot vásároljak (ami ugye nincs is), egyszerűen be fogok térni egy horvát T-pontba, majd ott bemondom az ügyintézőnek, hogy “ME WANTS TO BUY SIMPA”. Ez 100 kunába kerül (kb 3500 forint), ami 150 megabyte forgalmat biztosít 30 napig. This is the best it gets.

Innentől pedig annyi a játék, hogy amikor netezni akarok, egyszerűen kicserélem a SIM kártyámat a horvátra, aztán irány a GPRS adatforgalmak végtelen mezői. Egy hét alatt nincs az a szifon user, aki GPRS-en 150 megát forgalmaz, tehát ekkora összegből oldom meg a net költségét. Ezt semmilyen roaming nem tudja toppolni. A kényelmetlenséget meg, hogy SIM-et kell cserélnem, lefosom, mert alapvetően amúgy sem akarok nyaralásom ideje alatt roaming díjakkal beszélni, így gyanítom, hogy a horvát SIM lesz feldugva végig.

Bár ahogy elnézem, még horvát hívásokat is bonyolíthatok, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy mindannyian veszünk prepaid SIM-et, és azon fogunk walkie-talkiezni jóárasítva. Ezt még ki kell nyomoznom, lehet, hogy olyat veszek, amivel beszélni is tudok ÉS netezni is, de ez most részletkérdés innentől.

Fenti wiki Magyarországon például a VitaMAX prepaid kártyáját javasolja az utazóknak. Ezen ráadásul még a következő infót is találom, amivel a kommentekben levő proxy kérdést lehet sínre tenni. Ismeretes, hogy laptoppal vodán GPRS-elve áttömörített, jóárasított JPG-ket kapunk, nos, aki ezt nem kedveli:

VitaMAX apn:
vitamax.internet.vodafone.net (uses Vodafone Internet Plusz that compress data to minimize bandwidth)
vitamax.snet.vodafone.net (bypasses Vodafone Internet Plusz)

Egyébként innentől bárhova utazni fogok, vásárolni fogok magamnak prepaid SIM-et, mert egyszerűen a roaming tarifák egyszerűen lehúzzák az embert kőolajig.

Még egy fontos dolog. Tegnap este megtaláltam a Voda honlapján “Vodafone Mobile Connect” nevű, 3G/GPRS USB betárcsázó modem Mac-es, Leopardra frissített változatát. Ugyanaz a randa brushed metal interface, mint ami mindig is volt, viszont még a magyar readme-ben is frissültek például a Leó screenshotok. Nem próbáltam még, de ezt kell használni, annyi bizonyos. Érdekes módon a magyar honlapon még a régi változatra linkelnek, így azt most ide sem teszem. (Ez a szoftver ahhoz kell, ha esetleg laptopot vinnénk nyaralni, és szeretnénk netezni kilógó — prepaid! — 3G modemmel.)

A Microsoft április végén emailben tájékoztatta az MSN Music szolgáltatásának vásárlóit arról, hogy jelen év augusztus 31-ével megszűnik az új számítógépre aktiválás lehetősége, mert a továbbiakban a Zune Marketplace nevű terméküket fogják előtérbe helyezni. Ez azt jelenti, hogy az MSN Music szolgáltatás keretében vásárolt DRM zenéket ezen időpont után csak azon a számítógépen, vagy eszközön lehet a továbbiakban hallgatni, amire augusztus 31 előtt aktiválva lettek.

Az MSN Music a Zune Marketplace előtti Microsoft kezdeményezés volt a digitális zene eladás világában. Akkor még abban hitt a Microsoft, hogy “PlaysForSure” platformot kell csinálni, és az Apple centralizált stratégiájával szemben az lesz a Helyes Út. Most meg inkább ők is az iTunes Store Microsoft változatában hisznek.

És nincsen is ezzel semmi baj. Baj azzal van, hogy konkrétan kihúzzák a dugót, elzárják a csapot: egyen mindenki kefét, aki megvette a DRM kódolt zenéjüket. Nincs migrációs útvonalterv, a hivatalos álláspont szerint írja ki mindenki CD-re a zenét, majd importálja vissza. Esetleg vásárolja meg újra.

Ismeretes, hogy a PlaysForSure DRM és a Zune Marketplace DRM más technológiával és eljárással működő, egymással inkompatibilis megoldások (illetve: a Zune zenéket a PlaysForSure platform lejátsza, de visszafelé ez nem igaz).

Az eset rávilágít egy problémára: a digitálisan vásárolt, DRM kódolt zenék mindig csak annyira lesznek jók, amennyire az azt szolgáltató cégek, vagy azok lehetőségei. Ezt elkerülendő vásárolhatunk DRM-free zenéket, vagy továbbra is CD lemezeket valamelyik kiskereskedelmi egységben. (Mint ahogyan Magyarországon ez pillanatnyilag lehetséges.)

Zárásként hallgassuk meg közösen ezt a kapcsolódó, és egyáltalán nem mindennapi Beastie Boys “Fight for your right” covert Andrew Paul Woodworth előadásában. A cover érdekessége, hogy ez az egyetlen, amire a Beastie Boys is áldását adta. (song via nyenyec)

Dalszöveg, mert Googlizni sem tudunk a szomorúságtól:

You wake up late for school man you don’t wanna go
You ask your mom please but she still says no
You miss two classes and no homework
But your teacher preaches class like you’re some kinda jerk

You gotta fight
For your right
To Party

Az megvolt, hogy az Inda.videón újabban a scrollbar csúszkája egy particle sort húzó CETEBE kapszula, mely tulajdonképpen egy vény nélkül kapható, C vitamin tartalmú gyógyszer, aminek kockázatairól és mellékhatásairól kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét? Hú, ez még szerintem németül is megy: “Zum Risiken und Nebenwirkungen, lesen Sie die Packungsbeilage und fragen Sie Ihren Arzt oder Apotheker.” (fejből!)

Jól emlékszem az IBS-en Tom Owens amikor kivetítette a slide-ot, ami azt a kérdést tette fel, hogy hol lehet reklámozni, akkor Owens ránk nézett, és azt mondta: “Mindenhol.”

Az ingyenes, reklámfelületek értékesítéséből élő weblapoknak valahol ez az átka: nem lesz elég jó egy idő után, jön az újabb és újabb dolog, mit kell venni. Ezért is gondolom, hogy a Plastik hirdetési modelljével nincsen baj: egyetlen hirdetés, viszont azt az kapja meg fixen, aki lekötötte a hetet.

Különben egy szép napon a fenéklyukamból előjönne valami fellogózott láz-kúp.

A Plastik mediának ha felkopik az álla és meghal, akkor is egy banner lesz rajta, mindig. Ez a vagon ilyen vagon. Álljon itt a hirdetési manifestom újra:

Tartalmi, hangulati, szerkesztési elemek és dogmák a Plastik media szerkesztőjének kompetencia területei. A Plastik media úgynevezett “sikere” annak a szerkesztésmódnak és hozzáállásnak köszönhető, ami a teljes és független szabadságot adja meg az alkotónak.

Most pedig megmutatom, mi az igazi erő, és ennek demonstrálására ide is írom:

Szőrös pina.