Plastik média

Tegnap, április 24-én volt az Apple pénzügyi eredményének hivatalos közlése. A tőzsde baromi szkeptikus volt előtte, egy Apple részvény ára egészen 560 (!) dollárig esett vissza. Az Apple ugyanakkor ismét elképesztő pénzügyi eredményekről számolt be, ennek illusztrálására a Macstories ábrája, ami a negyedévente bevallott iPhone értékesítéseket mutatja:

Vagyis az előző karácsonyi negyedévet ugyan nem szárnyalták túl, de ettől függetlenül tekintélyes méretű iPhonet (35m) és iPadet (11,8m) adtak el, a profitjuk is iszonyatosat nőtt, 94%-kal több, mint egy évvel ezelőtt. Lássuk a tőzsdei elemzők predikcióit! Philip Elmer-Dewitt a Fortune-nél összepakolta egy nagy táblába a sok elemzőt, én meg kivilágosítottam azokat, akik legközelebb lőttek a számhoz.

Egy fél órával ezelőtt meg kinyitott ma a NASDAQ, íme a nyitás pillanata:

10% emelkedés egy nap alatt, nem rossz. Értsd: ha vettél volna 1 millió dollárért (kb. 220 millió forint) AAPL részvényeket 560-as áron, és ma eladtad nyitás után 616-on, akkor részvényenként 56 dollár a bruttó profit, vagyis trader fee és az adó nélkül. Legyen mondjuk 40 dollár a tiszta nyereség részvényenként, tehát 1 millió dollár esetén 71400 dollárt (kerekítettem) lehetett volna keresni, azaz csaknem 16 millió forintot. Egyetlen nap alatt.

(Én egyébként nem tőzsdézek, elegen égették már meg magukat körülöttem, inkább csak élvezem a virtuális pénzt, a moneyt! Jelzem, hogy AAPL-t csak egész darabban árulnak, egy részvény pedig kb 140 ezer forintba kerül, szóval olyan nagyon sokat nem lehet bevásárolni, 10 millió forintból is csak 71 darab részvényt vehetünk.)

És hogy most mi következik? World Wide Developers Conference 2012. június 11-én egy keynote-tal. És hogy mi lesz akkor? A Heti Meteorból kiderül!

30 napon belül megjelenik az új Creative Suite, sajtóközlemény, ugyanez magyarul. Árak:

Adobe continues to offer 14 CS6 point-products as well as Adobe Creative Suite 6 Design & Web Premium (US$1,899), Adobe Creative Suite 6 Design Standard (US$1,299), Adobe Creative Suite 6 Production Premium (US$1,899) and Adobe Creative Suite 6 Master Collection (US$2,599) for purchase.

Mivel a magyar nyelvű sajtóközlemény nem tartalmaz az árakra vonatkozó információkat, felhívtam a magyarországi disztribútort (gyk: hivatalos importőr, ő adhatja el a magyaroknak kizárólagosan), a Trans-Europe Kft-t. A hölgy nagyon segítőkész volt, de sajnos nem tudta megmondani, hogy a magyar árak hogyan alakulnak majd. Azt mondta viszont, hogy aki most vásárol CS5.5-öt, az ingyen frissíthet majd CS6-ra.

Megnéztem a jelenlegi árakat, a nettó listaár például a legolcsóbb Design Standard csomag (PS, AI, ID) esetén majdnem 200 ezer forinttal drágább az Adobe most közölt áránál (300 ezer vs. 463 ezer forint a magyar szoftver esetében). A CS5-ről upgrade-et meg lehet úszni viszont 100 nettóból.

Ez tehát a hagyományos licencelés. Az Adobe viszont elkezdte a saját digitális disztribúcióját “Creative Cloud” néven. Ebben a modellben a magyar disztribútor és forgalmazók kihagyásával az Adobe-től közvetlenül vásárolhatjuk meg bármelyik CS szoftvert egy havi előfizetéses díj ellenében. Ha egy évre előre kifizetjük a csomagot, akkor 50 dollárba (kb 12 rugó) kerül havonta, ha csak egy hónapra, akkor 75-be (kb. 17 rugó). Érvényes diákigazolvánnyal, vagy valamilyen oktatási intézet munkatársaként, esetleg korábbi verziókkal rendelkezőként 30 dollárt, azaz kb 7 ezer forintot kell fizetnünk havonta, hogy minden CS6 szoftvert legálisan használjunk. Ja, és kapunk még hozzá felhő alapú fájlmegosztást is.

Én arra számítok, hogy valamennyivel olcsóbbak lesznek a magyar listaárak, úgyhogy el lehet dönteni, hogy megéri-e az éves 140 ezer forint a teljes Creative Suite használatáért.

Blogján olvasom:

Az imént futottam bele egy frissen megjelent alkalmazásba az App Store-ban, amely szerverek monitorozására alkalmas. Mivel magam is jelen vagyok az áruházban hasonló alkalmazással így gondoltam vetek rá egy pillantást, hogy lássam mivel rukkolt elő a konkurencia. A legnagyobb meglepetésemre ismerős kép fogadott és hirtelen azt gondoltam, hogy talán a saját alkalmazásom adatlapjára tévedtem Természetesen nem ez történt, az iCacti klónjába sikerült belefutnom.

Ráadásul olcsóbbra is vették. Sajnos ezzel a jelenséggel nem lehet mit kezdeni, mint folytatni a versenyt.

A Bónusz Brigád amerikai nagytesója, a Groupon régóta veszteséges. Tavaly volt egy jó negyedévük, amikor csak 14 millió dollár volt a leírt veszteségük, viszont az utolsó negyedévben megint felugrottak olyan 42 millió dollár körülre, így a tavalyi évben 256 millió dollár veszteséggel működtek.

Mostanra tavalyról már lefelezték a marketing kiadásukat, ami korábban negyedévente csaknem 300 millió dollár volt, most már beérik 150 millióval is 3 hónapban, ami havonta még mindig 50 millió dolláros kiadás.

Termelnek bevételt, negyedévente mintegy 3-500 millió dollárt, de arányaiban elmaradnak a költségeik mellett. Azt is érdemes megnézni, hogy a tendencia milyen: 2011 Q1 300, Q2 400, Q3 430, Q4 500 millió dollár volt, tehát szépen fejlődik az üzlet. Még egy 100 millióval több árbevételre lenne szükségük ahhoz, hogy tényleg jó legyen.

Állítólag a következő negyedévben átcsapnak pozitívba 510-550 millió árbevétellel és csinálnak 10-40 millió profitot. Meglátjuk, engem mondjuk nem zavar, nincs benne pénzem.

Tim Schaferről (ejtsd: séfer) már volt szó egy picit lejjebb, viszont nekiugrottak egy másik projektnek is: a Kickstarteren finanszíroztatják meg a készülő point-and-click kalandjátékukat. Ez a kihalóban levő játéktípus nem eladható már a kiadóknak (ők azok, akik befinanszírozzák a játékfejlesztést), viszont Schaferék úgy döntöttek, hogy abban az esetben, ha a széles tömegeket érdekli, és megfinanszírozzák, megcsinálják a bulit.

update: lefordítottam magyarra minden idők egyik legjobb pitch videóját!

A projekt indítólapja szerint nagyon is érdekli a tömegeket, reggel, amikor felkeltem 300 ezernél járt a felajánlott összeg mutatója, másfél órával később 340 ezernél. A projekt akkor valósul meg, ha megütik a 400 ezret, így nem kell hozzá sok fantázia, hogy kitaláljuk, mi lesz a sorsa a dolognak. (Ráadásul még van 33 nap a finanszírozásból.)

update 2: a projekt indításától számított 8 óra alatt elérték a 400 ezer dolláros céljukat, még egy nap sem telt el, 18 ezer ember sorakozott a projekt mögé 730 ezer dollárt felsorakoztatva.

A játékgyártás ilyen buli: kell hozzá egy csapat, a fejlesztők. A fejlesztőknek viszont sok költségük van: a legnagyobb a munkabér, ezt kell fizetni a fejlesztés teljes időtartama alatt. Egy ember kerüljön 1 millió forintba havonta egy cégnek, egy kisebb, 10 emberből álló csapat akkor havi 10 millió forintos bérköltség. Ehhez kell még irodabérlet, munkaállomások, szerverek, internet, fűtés, áram, könyvelő, aztán el is lehet indulni termelni. Legyen mondjuk 11 millió havonta a fix költség, és akkor nem is beszélünk nagy stúdióról. Ha csak egy éven át fejleszt ez a 10 ember, akkor is 132 millió forint pénz kell hozzá.

De ez még semmi, ha egy év alatt összejött a játék, el is kell azt adni, amiből legalább bejön 132 millió árbevétel. De adózni is kell utána, meg más költségek is vannak, szóval ennél jóval több dohánynak kell befolynia, főleg az üzlet tulajdonosának, aki ezen keresni is akar. Ha 150 millió forint árbevétel jön be, akkor már azt lehet mondani, hogy nem ráfizetéses a buli.

De 150 millió forint is csak havi 1,5 millió adózatlan nyereséget jelent havonta – nem vagyok biztos benne, hogy akinek van 132 milliója, annak jó megtérülés a havi 1,5 millió adózatlan pénz. Bár nem annyira rossz sem, ezért írom, hogy “nem ráfizetéses”.

Egyébként pusztán 132 millió forintos fejlesztési költségből nem lesz 150 milliós árbevétel, azt most megmondom. Ezt folyamatosan kell marketingelni, fórumokra vinni, mutogatni, érdeklődést felkelteni iránta, gyártani, tehát a 132 millió forintra rá kell még lapátolni egy csomót. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy a játék maga milyen lesz – lehet, hogy egy nagy szopásbukás (hehe, a szopásbukás szó benne van a MagyariSpell-ben) az egész. És újra hangsúlyozom: ez mindösszesen 10 ember.

A fejlesztők általában ezért nem maguk csinálják a “kiadási” munkát, ők csak megbízásos alapon lefejlesztenek egy játékot (A eset), vagy egy kiadónak eladják a saját IP-jüket (B eset), aki lát benne fantáziát és beleöli a dohányt. A legtöbb játékfejlesztő cég ezért csak azzal foglalkozik, amihez ért: játékokat fejleszt, ehhez pedig kiadókkal kötnek mindenféle szerződéseket, hogy fenn tudják tartani magukat. Sajnos a meló legnagyobb része kurva-munka: mindenféle kiadói átiratokat, szemeteket kell megcsinálni a helyett, bazmeg, hogy az ember kalandjátékokat csinálna feszt.

Schafer nem kér sokat: 300 ezer dollárt (kb 66 millió forint) és 100 ezret még ahhoz, hogy ledokumentálják az egész fejlesztési folyamatot. Ha ennyi pénzük lesz, megcsinálják. A dolog érdekessége még, hogy Ron Gilbert, a point-and-click kalandjátékok ősatyja is csatlakozott Schafer csapatához, a Double Fine Productionshoz, és ezt a kalandjátékot közösen készítik el.

15 dollárt, 3300 forintot kérnek a játékért, ami várhatóan októberben jelenik majd meg Steam-en. A projekt Kickstarter lapja, ahol egy remek felvezető videót is láthatunk (tényleg kötelező megnézni), illetve láthatjuk, hogy milyen más finanszírozási opciók vannak, itt található.

Most, hogy az Apple a legnagyobb és leggazdagabb hardver és szoftvergyártó cég, fokozottan erősödik a nyomás rajtuk. Egyrészt rohadt sokat kell termelniük, másrészt a célkeresztben vannak. A New York Times publikált egy hosszú és részletes írást arról, hogy az Apple hogyan üzemelteti a supply chain-jét (beszállítói lánc angolul).

Tim Cook egy levelet írt a cégnek arról, hogy mi az álláspontjuk a kérdésben. Aki elolvassa a mailt, rögtön láthatja, hogy a szokásos ügyvéd-bullshitet nyomja: nem állít semmit, hanem jelzi, hogy vizsgálatot indítanak, megnézik még jobban a problémát, hogy egyáltalán miről van szó, náluk ilyen nem fordulhat elő, nekik értékeik vannak még a supply chainben is stb.

Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy az Apple gazdagságának exponenciális méretű növekedése, valamint az egykor majdnem csődbe ment, mára a termékeinél csak egy fontosabb dolgot, a dollárt látó cég igenis durván feszíti a húrt. Erről nincs mit beszélni, ennyi telefont, iPad-et ilyen rövid idő alatt ennyi piacra kivinni másképp nem lehet.

Ki emlékszik arra a sztorira, ahol Steve Jobs az utolsó pillanatban kitalálta, hogy iPod-műanyag előlap helyett (amivel az iPhone eredetileg készült volna) inkább üveg legyen? Állítólag a meetingen kiemelte a telefonját a zsebéből, megmutatta, hogy a kulcsai összekarcolják az üveget, a szenior exec-ek meg kaptak három (3) napot arra, hogy a problémát megoldják. Az egyik faszi a meetingen még aznap repülőn ült Ázsia felé. Hat héttel később megvolt a teljes folyamat. A teljes.

Ezek után azt firtatni, hogy ilyen tőzsdei elvárásoknak hogyan lehet megfelelni, teljesen felesleges. Mindenki tudja, hogy még Kaliforniában is ezerrel kell mindenkinek tekernie, hogy a cég által diktált tempót tartani lehessen. Igazi droid maker.

Ramping up supplies, mi? Hát ez megy a háttérben. Ennek kell lennie, ez az ütem ugyanis ezt kívánja meg.

Twica:

Az Apple a 2011-es naptári évben több iPhone-t adott el, mint 2007-2010 (4 év) időszakban összesen.

Döbbenet és nem hiszem el. Negyedévről negyedévre, szisztematikusan szarják, fossák a lóvét. Egy hamisítatlan pénzgyár. Érdemes megnézni a fenti címen az exponenciális (tökéletes exponenciális) növekedésű görbét, ami azt mutatja, mennyi LÓVÉN ücsörögnek. Ilyen nincs, nem volt, nem lesz, amit látunk, nem látjuk, ami van, nincs is. Ez a cég nem terméket, hanem drogot, nem marketinget, hanem vallást árul.

Nem mennék el gyorsan az iBooks Author mellett. Ránézésre egy Pages/Keynote-szerű Apple alkalmazás, amivel multimédiás iPad tartalmakat készíthetünk – nagy dolog, semmi különöset nem mutat elsőre. Viszont álljunk meg: ez a cucc az a program, amivel iPad-re azonnal futtatható Al Gore-szerű könyveket és kiadványokat lehet készíteni. Összedobáljuk a komponenseket, aztán ez már futtatja is a deszkán.

(Tényleg érdemes kipróbálni, elképesztő, mi mindent lehet csinálni vele, megvettem a fizika könyvet, beszarás dolog így megtanulni valamit. Gyönyörű interaktív dolgok, bemozog, beforog minden a helyére, azonnal megérti bárki a tananyagot, és ezt mind az iBooks Authorrel készítették!)

Hogyne, a komponenseket nekünk magunknak kell legyártani hozzá, de a feltételezés az, hogy a tartalom előállítók, a kiadók ezzel általában tisztában vannak. Jason Snell úgy érvel, hogy a tartalmat előállítók a tartalom előállításához értenek, meg esetleg a kiadványszerkesztéshez. A kiadványszerkesztés viszont leragadt a hagyományos nyomtatott változatnál, esetleg a webnél. (Mára talán már megtanulták a kiadók is azt, hogyan kell a webre gyártani.)

Viszont a tábla piac új. Nincsenek rá még jó előállító eszközök. Akik megjelentek eddig, azok mind saját maguk fejlesztették le azokat az eszközöket, amikkel el tudták készíteni a kiadványukat. Az Apple esetében iOS fejlesztőkre volt szükség, keretrendszert fejlesztettek maguknak, aztán abba bele a tartalmat. Az iBooks Author, noha egyelőre csak a könyvekre készült 1.0 változat, ezen hatalmasat fog rúgni.

Nincs belépési korlát, bárki elkezdhet összeállítani magának interaktív könyveket. Az Apple egyelőre csak könyvekre (és azon belül is csak iPad-re) készítette el a szoftvert, de az irány egyértelmű: az authoring program nemsokára képes lesz digitális könyvek, folyóiratok, iPhone és iPadre történő kezelésére is. Csak egy példa: nem lesz szükség arra, hogy iOS fejlesztőket foglalkoztassunk akkor, ha ki akarunk hozni egy újságot a Newsstandbe.

Ma mindenki maga próbálkozik valami keretrendszerrel, ezen nagyot fog változtatni az Apple. A kiadók egyszerűen tudják majd összerakni a tartalmaikat és listázni a boltba. Technikailag tulajdonképpen már most is képes erre az iBooks Author, így nem valószínű, hogy sokat kell majd várni ahhoz, hogy egy lapkiadó is kezébe vehesse, és végre azzal foglalkozhasson, amihez ért: kiadványszerkesztéssel.

Baromi nagy fejlődési potenciált látok ebben a dologban, és még csak az elején tartunk. Picit félek attól, hogy csak az iTunes Store-on keresztül működik az üzlet, de majd az Apple-t is szépen utol fogják érni az antitröszt perek, mint a Microsoftot akkor, amikor az Internet Explorert csomagolta a Windowshoz. Bár egyébként szerintem jó ez az ökoszisztéma, tökéletesen működik, egyetlen bajom csak annyi, hogy nincs elég magyar tartalom rá.

Mindig ő csinálja:

Mindig én csinálom, garanciális gépeknél is, mert hajlamosak manipulálni az olajat mindenhol pár helyen. Szervizek ugye 210 literes hordóval rendelnek jó esetben, de a szerelők óvatosan körülnézve tudnak ajánlani áfa nélkül olajat, ami nagyjából tökmindegy milyen dobozban van, biztos hogy egy olcsó, rövid ciklusú olaj lesz.

A garancia akkor is érvényesíthető, ha viszek minden anyagot. Kevesen tudják, de a márkaszerviz köteles elvégezni az olaj és szűrőcserét hozott anyagból, legföljebb beírják a szervízkönyvbe, hogy vevőé volt. Vagyis meg kell rendelni a gyártónál, futár szépen lehoz mindent, gól, szervizes fiúk vicceljenek mással.

Bill Gates 1998 júniusában Cringely-nek a Vanity Fairben:

“Amit nem tudok kitalálni, hogy Steve (Jobs) miért erőlködik még mindig, hogy vezesse az Apple-t. Hiszen tudja, hogy nem tud győzni.”

TWICA: Az Apple többet ér, mint a Microsoft és az Intel együtt

Találkozunk hétfőn este 7-kor itt, Apple bejelentés élőzés a szokásos formában.

Ismét betörtek a Sony-hoz:

We recently broke into SonyPictures.com and compromised over 1,000,000 users’ personal information, including passwords, email addresses, home addresses, dates of birth, and all Sony opt-in data associated with their accounts. Among other things, we also compromised all admin details of Sony Pictures (including passwords) along with 75,000 “music codes” and 3.5 million “music coupons”.

Le is lehet tölteni az ellopott adatokat, bár mindenhonnan leszedették már.

Olyan, mint a festékpatron, meg a borotvapenge biznisz. Úgy döntöttünk: nem.

Az ismerőseim körében képfeldolgozáshoz és katalogizáláshoz általában a Lightroom megy, az Aperture bázisa nem olyan nagy. Én nem ismerem mélyebben egyik szoftvert sem, viszont megnéztem most mindkettőnek az árát:

Apple Aperture (HU Mac App Store) — €62,99.- azaz felfelé kerekítve 18,000.- bruttó
Adobe Lightroom (szoftver.hu) — 95,125.- bruttó

Egy dolgot biztosan ki merek jelenteni: ennyivel nem lehet jobb a Lightroom. Apropó, ha már Aperture, ajánlom Vincze Vilmos Aperture posztjait a program használatáról.

Háttér: Google kihozta az NFC-t az Apple előtt — kissé elkapkodva a dolgot —, viszont a PayPal “trade secret”-ekre hivatkozva perelni kezdte a Google-t. A PP blogról:

Sok időt és energiát fektettünk abba, hogy a PayPalt 100 millió felhasználó számára egyedivé tegyük. A PayPal “titkait” komolyan vesszük és személyes ügynek tekintjük, ha valaki nem. A mai napon hoztunk egy döntést és perre megyünk a Google-lel és két ex-kollégánkkal szemben, akik most ott dolgoznak, név szerint említve, Osama Beider és Stephanie Tilenius.

Nagyon tetszik ez az egyszerű, de nagyon komoly kommunikációs stílus, és különösen az “aki itt nem vagány, azzal kibasznak” anti-attitűd, ahol név szerint mennek rá azokra, akik keresztbe raktak nekik. A teljes anyagot tartalmazó PDF is így emeli ki őket név szerint:

Tényleg személyes ügynek tekintik.

A Sony CFO-ja, Masaru Kato bejelentette, hogy a március 31-gyel lezárult pénzügyi évük vesztesége 3,2 milliárd dolláros lesz, a cég történetében a második legnagyobb. Annyira azért nem szörnyű a helyzet, mert pozitívak lettek volna, ha nem kellett volna leírniuk egy 4,4 mrd-os adóhitelt — utalva arra, hogy ez előtt volt inkább tragédia a pénzügyi helyzetük. Az AP riportjából az is kiderül, hogy eddig 170 millió dollárba került nekik a PlayStation Network feltöréséből okozott közvetlen kár, de az iPod, iPad és iPhonennak köszönhetően is rengeteg pöcsre-pacsit kapott a piacon a cég. Szerintem sajnos Nintendo lesz a következő, aki veszteni fog a gamingen az iOS/Andi gaming miatt — manapság a játékpiac a minőségi néhány perces szórakozásé, amit én a “kvarcjáték” kategóriának jelölök. (Mondjuk ez engem gamerként nem zavar, mindent fogyasztok, a Nintendót csak sajnálom, nekik a gaming a mindenük.)