A Skyhook wireless-Google per nyilvánosságra hozott dokumentumaiból kiderül, hogy mi zajlik a színfalak mögött. Nagy meglepetés persze nem lesz benne, egyszerűen csak annyi derül ki, hogy a Google pontosan ugyanolyan véres üzletember, mint az Apple, és könyörtelenül kicsinál mindenkit, aki bele akar köpni az érdekeibe.
TWICA: Az Android platform működése
(a témához hozzászólni a TWICA posztnál lehet)
A fejelős sztori után rögtön egy másik hasonló, ezúttal bankokkal. Találkoztam ma egy másik haverommal, de késett picit, mert váratlanul bankba kellett mennie. A sztori a következő: lakáshitelt vett fel az egyik banknál. (Leírhatnám a bank nevét, de teljesen mindegy, azt hiszem az összes bank így működik, tehát irreleváns.) A lakáshitelt 3 évvel ezelőtt vette fel, ő pedig időközben munkahelyet váltott.
Igen ám, de a munkahelyváltás azt eredményezte, hogy a munkáltatója nem oda utalta neki a lóvét, és az most teljesen mindegy, hogy hova, vagy miért, lényeg az, hogy nem oda, ezért aztán, ma reggel egyszerűen leinkasszáltak 3 kilót a számlájáról (a bank állítólag egy darab ajánlott levelet adott fel ezzel kapcsolatban, ezt a levelet senki nem látta). Ezt vette észre ma, amikor rám várt: nem tudott fizetni, sőt, utána én hívtam már meg a kólára, meg adtam neki két kilót, hogy ki tudjon állni a garázsból. 
Háttér, amivel jó tisztában lenni: a bank hitelszerződés aláírásakor mindenféle kedvezményeket ad az embernek azért cserébe, ha a bank számlájára érkezik az adós fizetése, csoportos beszedési megbízásokat ad a bankon keresztül és így tovább, ezt mind szépen alá kell írni. (Egyébként mindez opcionális, választható néhány százezerrel több költség is, de nem sokan szoktak ezzel élni.) Nincs ezzel semmi gond, csak ez így is menjen. Ha ugyanis nem így megy, akkor a bank bizony tényleg, és jogosan!, tartja magát a szerződésben foglaltakhoz, aztán elég gyorsan inkasszál is.
Kicsit hasonlít az egész a South Park 15-ik nyitó epizódjához, ahol ugyanezt lovagolják körbe. Az emberek nem olvassák el, mit írnak alá.
Itt jön a csavar a sztoriban: kinek van igaza? Jogilag a banknak. Viszont mi van a haverommal, aki tényleg, késedelem nélkül 3 éve minden törlesztőrészletet azonnal átutalt? Most ezt jogosan érzi kibaszásnak, 3 kilóval megrövidítették. Sőt, ez a három kiló pont a következő havit takarta volna be, most aztán matekozik.
A bank, ismétlem, jogszerűen jár el, tényleg aláíratta, tényleg így működik, ez a modell, ez a játék. Mégis, keserű az ember szája széle tőle. Egy kicsi kibaszást azért lehet érezni mögötte. Attól függ, kit kérdezel.
A pénzt persze nem fogja visszakapni. A bankok ilyenek, önös érdekeiket nézik, nem azt, hogy nekünk legyen jó. (Ugyanis azzal, ha rajtuk vezetjük keresztül ezeket, keresnek.)
Összezsebkendőzném, ismét. Mert ez nem jól van így, nagyon nem jól van. 3 év alatt egyébként már rég megkeresték azt a 3 kilót rajta, simán pluszos a bank bulija.
Köcsög világ.
Függöny.
Ha rendszeres teljesítésről van szó, például egy hónapról hónapra történő munkában, akkor a teljesítés dátuma és a fizetési határidő meg kell, hogy egyezzen.
Ha egyszeri eseményt számlázunk, akkor a teljesítés dátuma a teljesítési igazolás dátuma. Ez nem muszáj, hogy megírt, kinyomtatott és aláírt teljesítési igazolás legyen, elég egy szállítólevél, vagy bármi, ami igazolja a teljesítést. (Teljesítési igazolást egyébként egy példányban készítünk, amit a szállító fűz le.)
Fontos még tisztában lenni azzal, hogy teljesítést lehet múltba is dátumozni.
Abszolút kezdőknek: hogy mi az a teljesítés? Az elvégzett, teljesített munka, vagy szolgáltatás. A kiállított számlának három dátum mezője van, a számla kelte (amikor kiállítottuk a számlát), a teljesítési dátum (könyvelést tekintve nem kell szó szerint venni!), illetve a fizetési határidő. Ki a szállító? Nekünk az, aki valamilyen terméket, vagy szolgáltatást áruba bocsájt, költséget indukál a saját számviteli rendszerünkben. Ki a vevő? Az, akinek mi szállítunk.
(Ezek a szarok egyébként soha nem érdekeltek, de menet közben kell megtanulni hegedülni — milyen iskolában oktatják ezeket egyébként?)
Bezárt az első magyarországi Pizza Hut, a Király utca és a Nagykörút sarkán fekvő étterem 18 évvel ezelőtt nyitott meg, és néhány hete végleg bezárt.
Nemrég zárt be a lánc egy másik belvárosi üzlete a Károly körúton. A láncot üzemeltető Amrest kft. negyedéves pénzügyi gyorsjelentéséből is kiderül: az éttermek száma kettőre csökkent, a Pólusban és az Aréna Plázában található még Pizza Hut. A lánc az idei évet még öt egységgel kezdte.
Én szerettem a Pizza Hut-ot, különösen a kolbászos pizzáikat World of Warcraft közben. Előbb a házhoz szállításuk szűnt meg, most meg úgy tűnik szépen elsorvad itthon az egész márka. A ’90-es évek végén nagyon bírtam a Dunkin Donuts franchise-t is, annak is vége van, mint a botnak. Az Ikea cheddar sajtos hotdog viszont még mindig tartja magát!
The Next Web a Wired iPad alkalmazásának eladásairól:
Last month we reported that the Wired app sold 31,000 and 28,000 copies in July and August respectively, a significant dip since launch. Wired isn’t worried though, sales have progressively increased as iPad penetration grows, meaning that the Wired iPad app has levelled off to a figure of about 32,000 per issue, around 39% of print sales.
As digital adoption increases, Wired is finding that developing its iPad application is requiring 20% extra resources than the print version, thanks largely to the inclusion of extra interactive elements and video clips.
39%-a a printnek? Elég jelentős, bár figyelembe kell vennünk, hogy a Wired egy meghatározó tech újság, ráadásul az egyik legnagyobb húzónév. Érdekes látni a tranzíciót, hogyan kapaszkodik a print. Szerintem összességében nagyobb a szopóroller, olyan ez, mint a CD / digitális letöltés piacon: a torta mérete csökken. A kisebb kiadók kisebb márkáikkal még jobban meg vannak borulva. Az is érdekes kérdés, hogy az eddigi olvasók hova vándorolnak át? Szerintem a netes free modellben olvasgat már mindenki.
/via Doransky
Október 18-án, hétfőn számolt be az Apple a negyedéves pénzügyi eredményeiről. Azt hiszem vállalkozóként engem ez az aspektus még jobban érdekel, mint az, hogy milyen színű az iTunes 10 ikonja (egyébként: kék). A számomra érdekes részeket fogom most kiemelni, végén pedig Steve Jobstól idézek, aki a korábbiakkal ellentétben a konferencia aktív résztvevője volt, sőt, rengeteget beszélt.
Darabszámban és bevételben is a cég fennállása óta az egyik legjobb eredményét érték el. Már a pénzügyi eredmények ismertetése előtt napokkal áttörte a 300 dolláros részvényárat az Apple (soha nem volt ilyen magasan), most éppen $318-ba kerül egy Apple részvény. A negyedévre az Apple 4,3 milliárd dollár nettó profitot jelentett be, ez egy évvel ezelőtt 2,53 milliárdhoz képest.
A negyedévben eladtak 10 millió iPod-ot, 14 millió iPhone-t (91%-os növekedés egy évvel ezelőtthöz képest!), 4,2 millió iPad-et (7,5 milliót adtak el eddig a deszkából április óta, már most többet adnak el belőle, mint Mac-ből), összesen 65 milliárd dollár bevételt érve el. Az iPod csökkent az előző évhez képest, viszont még mindig 70% a piacrésze Amerikában.
Mac eladások is növekedtek, mind az iMac, mind a MacBook (és Pro) eladásokat tekintve két számjegyű a növekedés az előző időszakhoz képest. A Mac Pro modellekről nem esett szó, gondolom ott nyilván nem ez a trend, illetve az Apple TV is egy szerény 250 ezer darabos eladással kullog a sorban.
Csak hogy perspektívába helyezzük a dolgokat: mind iPhone-ból, mind iPad-ből annyit adnak el, amennyit csak tudnak gyártani. Steve szerint szeptemberre érték utol magukat a deszkával, viszont telefonból még továbbra sem, gondoljunk csak arra, hogy itthon sem lehet kapni iPhone 4-et, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a Voda / Telenor még idén ki akar jönni a saját csomagjával. Most akkor ehhez vegyük hozzá azt, hogy mindenki szakért az antenna-gate-ről, meg a glass-gate-ről, meg akármiről. Miért veszik mégis, mint a cukrot?
Végül lefordítanék néhány Steve Jobs idézetet. (Kedvelni fogjátok.)
K: Jelenleg az Apple a tablet piac, úgy ahogy annak idején a RIM volt az okostelefon piacon. Meg tudják őrizni a piaci pozíciójukat?
V: Erőlködnünk kell, hogy lássuk a versenytársaink stratégiáját. Árban sem tudnak megközelíteni bennünket és a Flash hiánya sem tűnik problémásnak. Nyerőben vagyunk.
K: Ön szerint az Apple-nek több iPhone készüléket kellene eladnia, mint az Android platformnak összesen. Mik ennek az elképzelésnek a veszélyei?
V: A célunk az, hogy a legjobbak legyünk. Nem a legnagyobbak, mert az a Nokia. Elismerjük őket, de nem akarunk olyanok lenni, mint ők. Mi a legjobb készülékeket akarjuk csinálni. Az Android platform a legnagyobb versenytársunk. Júniusban, amikor az iPhone 4-el jöttünk ki, megelőztek bennünket darabszámban (ez hülyeség, épp az iPhone 4 katalizálta az eladásokat — a ford.), de most itt az utolsó negyedév. Régóta versenyzünk velük és a mi megközelítésünk merőben más, mint az övék, mi a miénkben hiszünk és azt gondoljuk, hogy a végén az lesz a nyerő stratégia.
(…)
Nem csinálunk 7 inch-es tabletet, mert abba az árkategóriába nem akarunk belépni. Azt gondoljuk, hogy ez a méret túl kicsi, hogy értelmesen lehessen használni. Amikor mi üzleti döntéseket hozunk, akkor nem a gyártási költségeket nézzük, hanem azt vizsgáljuk, hogy milyen értéket tudunk hozzáadni a szoftverrel. (…) Sokan tévednek azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy elég a hardvert összerakni és akkor az majd életre kel — nem fog [ugyanis a szoftveren múlik].
K: Van 50 millárd dollár likvid pénzük. Mi a tervük ezzel az összeggel, miért nem adják egyszerűen a részvényeseknek?
V: Ezt már javasolták természetesen. Nagyon hiszünk abban, hogy amikor olyan lehetőségek kerülnek elénk, akkor ezt majd arra fogjuk tudni fordítani, hogy még jobbak legyünk. Nagyon fegyelmezettek voltunk mindig is és azok is leszünk a továbbiakban is.
Nagy forgalmat, vagy nagy profitot akarunk magunknak?
Sokan a nagy forgalomban látják az egyetlen utat, növelni a mennyiséget, árban alámenni a konkurenciának, hasítani a tortából, viszont érdemes az Apple-től is tanulni a kérdés kapcsán. Van egy fantasztikus márkájuk, ami a fogyasztók körében (különösen külföldön) azonnali medúzásodást eredményez bugyi szinten, erre építve meg tudják tenni, hogy egy mobiltelefont 180-200 ezer forintos bruttó alapáron dobjanak piacra. (Telefont emberek, telefont. Nincs benne gyémánt, vagy más kraftolható érc, ez egy telefon.)
A Fortune tőzsdei elemzéséből kiderül, hogy idén az első félévben az Apple mindösszesen 17 millió rongyos szifont értékesített (vagyis éppen csak belenyaltunk az iPhone 4-be, ami június 24-én jelent meg a piacon egyáltalán!), ezzel szemben az LG, Nokia és Samsung 400 milliót, viszont az Apple profitja a teljes piac 39%-át tette ki, az előbbi hármas 32%-ával szemben. Diagramon mindez:
Annyira szemléletes ez az ábra, hogy minden közgazdaságtani szeminárium kötelező anyagává kellene tenni.
Nagyon fontosnak érzem jelezni, hogy a márkaérték az, amit ki lehet használni ebben az építkezésben. Semmilyen másik cég nem engedheti meg magának azt, hogy ilyen magasra pozícionáljon egy készüléket, csak a legerősebb márkaértékkel rendelkező. Kicsit ellentmondok ennek, mert minőségben is van különbség: egy menő Android (HTC, Samsung stb.) készülék 120 bruttó körül megy, az iPhone 4 2 kiló. Az Android készülék hátulja műanyag lap, amit gyakorlatilag meghajlítva kell kipattintani a seggéből, hogy a SIM kártyát beledugjuk, az Apple iPhone 4 kézben tartása elégedettséget és minőség érzését sugallja a tulajdonosának: csiszolt üveg, alumínium és precizitás.
A márkaértékét a jó termék eredményezi. Nem lehet elérni azt, hogy kövessenek minket az emberek, ha szart gyártunk és ronda weblapon hirdetjük magunkat. Vásárolna Sasvári Józsi iPhone 4-et, ha meg kellene hajlítania a hátlapot, hogy egy SIM kártyát tudjon bedugni a készülékbe? Tudna-e további hasonló költői kérdéseket megfogalmazni?
Az Apple a márkaértékre építve még minőségibb és luxus elektronikai cikkeket készíthet, meg fogják vásárolni, persze ad is érte minőséget, szolgáltatja a jót. Ennek a magyarázata a fenti ábra. Ha nem így lenne, nem venné meg senki ilyen áron. A Nokia útja most az olcsón tömegcikk gyártásban merül ki, mert szart gyártanak, a márkaérték devalválódott, jobb híjján az árbevételre mennek rá, ami látszik is a fenti ábrán: a 32%-on két másik nagy gyártóval osztoznak.
Egyébként egy dolgot még nem értek a Fortune elemzésében: hogyan tudják megmondani a tőzsdei számok és nyilvános cégadatok alapján, hogy mennyi az Apple iPhone-ra eső profitja? Ilyet nem lehet megmondani, olyan adat a nyilvános és lejelentett, hogy a cég teljes profitja mennyi. Ebben minden benne van: Mac, Apple TV, iPod, kiegészítők, szoftverek.
Tőzsde. Apple. Google. Gazdagság és pénz! MÁNI-MÁNI-MÁNI, ahogyan már az elhangzott ebben a YouTube klipben is:
Bábáskodtam egy új blog, a Tőzsdesügér (tozsdesuger.blog.hu) fölött, a héten indult. Időben nagyjából négy hónapig tart majd, ennyi ideje lesz Sákovics Diának (zamat.blog.hu) arra, hogy megsokszorozza, vagy elveszítse azt a fél millió forintot, amit a Budacash betolt neki egy számlára. A dologban a poén, hogy a végén megtarthatja a különbözetet egy személyben. Dia egyébként tök hülye a tőzsdéhez, viszont szereti beleásni magát a témába, ezért választottuk őt (és nem engem) a feladatra.
a képen megfigyelhető apró betűben 2010 online divatja, a körbelájk
A blog koncepcióját egyébként én találtam ki, mondtam is, hogy a legjobban az működne, ha Dia a saját lóvéját tenné be, aztán azt keféli el (vagy: ha 500 alá süllyed, neki kell “alápakolni”). De ebbe ő nem akart belemenni, így végül, ha úgy tetszik, mégis tét nélkül játszik, máshogy fog kockáztatni, de ez még mindig sokkal jobb, mintha csak játékpénzzel szórakozna.
Bár én magam sem tőzsdézek, elméleti tanáccsal fogok neki szolgálni, amit remélem megfogad, és rengeteg Apple és Google részvényt vesz majd (apropó Apple — jövő hétfőn keynote!). Ebből valami grafikont is eszkábálunk majd később.
Egyszóval sügér a pácban, és most kiderül, hogy sikerül-e Diának elmennie nyaralni abból a sok pénzből, amit megkeres a nyáron. Ebből fog blogot csinálni, ahol kiderül: tőzsdézni a sügérek is tudnak. (Remélem ez derül ki.)
A Budacash brókercégnek pedig köszi, hogy láttatok fantáziát ebben a dologban!
Jövő héttől Telenor Magyarország néven folytatjuk működésünket. Ennek apropóján a május 17-ei sajtótájékoztatónkon bepillantást kaphattok abba, hogy milyen változtatásokat tervezünk a márkával, illetve felvázoljuk Nektek, hogyan kívánjuk gyökeresen átformálni a távközlési piac szerkezetét.
Az megvolt, hogy a Pannon boltokba kikerültek azok az (ügynökség által megdizájnolt) logók és feliratok, hogy “a Djuice elköltözött”? Egy picit értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen a Pannon bolt továbbra is ott van. Az a nagy koncepciójuk, hogy a Djuice, 26 éves korig célzott márkát teljesen leválasztják és függetlenítik a Telenortól (amit változatlanul Westelnek bocsánat, Pannonnak fognak hívni, mint a T-Mobile esetében — én a mai napig hallom és használom is, ha gyorsan kell mondani valamit), létre kívánnak hozni gyakorilatilag egy virtuális, negyedik mobilszolgáltatót, aminek “semmi köze nincs” a Telenorhoz.
A honlapjuk nagyon korszerű és modern, régi szerződéses partnerük, a Carnation tolta meg nekik. Ezt a dokumentum forrásából lehet megtudni, ha valaki nem ismerné fel a karnás stílt:
<!DOCTYPE html>
<!-- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
professional internet solution from
carnation internet consulting
http://www.carnation.hu
join us for the next ride
http://www.carnation.hu/job
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -->
A honlapon közepes méretű Twitter, Facebook és YouTube elhelyezés (IWIW niente), bizonyosan kapna néhány kósza pontot a Next Wave-féle rendszerben, illetve ilyen feliratok, amik szerintem kellemesen egészítik ki a weblapot:
Oké! Szerintem a Pannon hebehurgya, hogy átbrandeli magát Telenorra, viszont jó ötlet, hogy teljesen leválasztják a fiataloknak pozícionált márkájukat!
Forint blog: Hogyan tegyük tönkre a gazdaságot két hónap alatt?
Nagyot fordult a világ az elmúlt napokban, a külföldi és hazai elemzők egyre inkább gyanakodva nézegetik a Fidesz gazdasági terveit. Nem véletlen, az elmúlt napok eseményeiből ugyanis egy nagyon átgondolatlan gazdaságpolitika képe rajzolódik ki. Ha a Fidesz így folytatja, egy szempillantás alatt tűnhet el a piac, a gazdaság, a társadalom megelőlegezett bizalma, amit a szocialista-liberális kormány is oly sikeresen erodált nullára. Úgy tűnik, az átalakítások és a fegyelmezett, következetes gazdaságpolitika helyett voluntarista, rövid távú élénkítésre alapozó – és ebben a világgazdasági környezetben különösen veszélyes – taktikázás van kialakulóban. Persze most még korai farkast kiáltani, de azt gondolom, itt lenne az ideje, hogy a Fidesz vegyen egy nagy levegőt, leüljön, és végiggondolja, mi az, amit meg lehet valósítani a kétharmados többséggel. Egy biztos, a közgazdaságtan alapvető összefüggéseinek átírásához még ez sem elég.
(…)
Az eddigi megszólalásokból nagyjából a következő elképzelés rajzolódik ki. A magyar gazdaságnak jóval gyengébb árfolyam kell, mert az majd rövid távon meglódítja az exportot (az infláció és a reálárfolyam-összefüggések nem számítanak), ám a lakosság devizahitel állománya ezt a politikát nem teszi lehetővé. Nosza, konvertáljuk vissza a devizahitelek egy részét forinthitelre, máris nem fáj majd annyira, hogy a jegybank (új jegybankelnökkel az élén) jó mélyre vágja a kamatokat és megnézi, hogyan kúszik fel az árfolyam.
Ez valóban érdekes lesz.
Az AdMob mobil internetes hirdetéssel foglalkozó cég, akit a Google 2009-ben megvásárolt egy nagyobb raklap, 750 millió dolláros összegért, kiadta 2010-es márciusi handset riportját.
Mindjárt az elején szögezzünk le valamit a módszertant illetően: mobiltelefon piacot sokféleképpen lehet mérni, az AdMob a saját, nagyjából 18000 weblapból és alkalmazásból álló adatait elemzi ki, ebből készíti a riportját. Egy másik cég, a Canalys is készít hasonló riportot, némiképp eltérő eredményt hoznak ki. A teljesség kedvéért figyelembe kell azt is vennünk, hogy az AdMob nem független cég, hanem a Google tulajdonosnak dolgozik. (Ettől függetlenül azt gondolom, érdemes az AdMob riportját elemezgetni, jól látszik néhány trend.)
Az AdMob hálózatán így néz ki az egész világra vonatkozó megoszlás gyártók szerint:
A második ábránkon az operációs rendszerek megoszlását vizsgáljuk a világban, csak az okostelefon piacon (érdekes módon az AdMob nem közli a teljes készülék spektrumot, legalábbis nem láttam sehol):
Utolsó ábránkon pedig rázoomolunk az amerikai piacra:
A korábban említett Canalys riportból egyértelműen az derül ki, hogy a worldwide OS megoszlás (amire az AdMob nem ad választ, ennek vagy technikai okai vannak, vagy egyszerűen nem szeretik az eredményt) ma még nagyon is Symbian (Nokia) — 47% és RIM — 21% domináns, ez után jön az Apple 15%-os résszel, utána a Microsoft 9%-kal, végül az Android 5%-tel.
Az AdMob diagramjai egyébként magukért beszélnek, számomra az amerikai piacon látható smartphone trendek a legérdekesebbek. Az Apple veszít, nagyon keményen, mégpedig az Android vesz el tőle részt.
Kétségtelen, hogy 2007 óta hatalmas előnyre tett szert az Apple platformja, ilyen az, amikor valaki egyedül gyárt egy terméket sokáig, viszont jól látható, hogy nem fogják tudni fenntartani az előnyüket. Az Android platform, ami, tegyük hozzá, nem egy gyártót jelent, hanem sok hardvert és azon futó OS-t (olyasmi, mint annak idején a Microsoft Windows operációs rendszer, bár ennek ellenkezőjét is meg lehet magyarázni), lesz a domináns operációs rendszer hosszabb távon.
Ezen a trenden nem fog fordítani a nyáron megjelenő iPhone 4G sem, hiszen ez megint olyan költői kérdéssé válik, mint a számítástechnikai eszközök operációs rendszerének piaca: tud-e győzni egy olyan gyártó, aki a saját OS-ben hisz azokkal a gyártókkal szemben, akik ugyanazt rakják fel a készülékeikre?
Az Apple-nek volt egy jó kanyarja, de szépen el fog olvadni az előnyük, mert el kell olvadnia és ismét csak azzal tudnak majd operálni, hogy milyen szép ikonokat rajzolnak, meg az egyes menüpontok így-úgy halványodnak el core animation frameworkből, illetve ők lesznek az egyetlenek, akik bazmeg úgy tudnak touch interface-t csinálni, mint senki más, olyat, ahol érezni lehet, hogy az ember egy virtuális rugalmas anyaggal dolgozik.
Egy prémium termék lesz az iPhone platform, mint ahogy a Mac is az, mert ez nem lehet másképp. Akinek illúziói voltak azt illetően, hogy majd az Apple lesz itt a nagy worldwide handset gyártó, nem lehetnek. Az innovációjuk hatására kerestek egy nagy kazal pénzt 3-5 év alatt, de a sok gyártón futó handsettel nem tudnak majd versenyezni. Sok lúd legyőzi a disznót.
Ha meg is jelenik az iPhone 4G nálunk, micro-SIM lesz majd benne, ami ugyan a méretét tekintve kompatibilis lesz a régi szabvánnyal, csak a T-Mobile fogja árulni, megint lehet hozzájuk elszerződni, esetleg hackelni az egészet, függetleníteni, belenyírni a kártyát — borzalom. Másrészt a független készülék megint 200 ezerbe kerül majd, alternatíva a jelenleg piacon kapható 3GS lesz, talán azt olcsósítják egy picit, de nem tartom jellemzőnek, hogy függetlenül lemenne a 120 ezres HTC Desire árpontra. És akkor még mindig ott van az érzés, hogy igen, ez egy tavalyi modell, nincs benne elülső kamera, nem 300 DPI a felbontása, mint a nyomtatott kiadványoknak stb.
Egyszóval az iPhone itthoni menetelése is a végéhez érkezik szépen lassan. Továbbra is egy jó telefon lesz, de az előnyüket fokozatosan elvesztik. Nem máról holnapra, de mondjuk egy év múlva jó ötlet lesz majd újra megvizsgálni a kérdést. Én egyébként nem aggódom személy szerint addig, míg az Apple csődbe nem megy. Tőlem aztán csak nekem is gyárthatnák a termékeiket, jó lenne, fasza lenne.
Tovább morfondíroztam a Flash-ügy kapcsán.
Tény, hogy az Apple álláspontja meglehetősen agresszív azt a kérdést illetően, hogy kell-e az iPadre Flash. Még egy nyamvadt placeholdert sem csinálnak a Flash tartalomnak, ez a legókocka állítom, hogy valami programozó által odabiggyesztett kis ikon (túlzok, persze).
Az is egy vitán felüli dolog, hogy a Flash hosszabb távon egy marginális Java-plugin szerű dologgá korcsosodik majd össze. Weblapkészítéshez nem fogják használni a webfejlesztők, megoldja mindenki már most is a remek eszközökkel. A videó tartalmak is átalakulnak, a játékokhoz továbbra is szükség lesz rá. És így tovább. Ez a folyamat természetszerűen lezajlik, ehhez nem kell Apple.
De.
2010-ben nem tartunk még itt. Én értem, hogy az Apple nyomatja a dolgot errefelé. Viszont, és ez egy nagyon fontos dolog, meg tudnák oldani, ha nagyon akarnák.
És ezt kapjátok ki: ők fontosnak érezték az App Store-t, tehát beletettek egy olyat, hogy az App Store cuccait lefuttatja a deszka. Sőt, még zoomolni is tudja, a vektorok pedig vektorosan skáláznak. Remek dolog, üzleti érdekük fűződik hozzá. Node. Nem tudták volna ugyanezt megcsinálni a Flashre? Rákattint az ember egy legó kockára, hopp, letölti a tartalmat, majd belezoomol teljes képernyőn az objektumra, megkapja az erőforrásokat, tessék, ott a Flash neked, élvezd. Nem olyan, mint a desktopon, de működik, elemet sem zabál, megy, megoldható, mindenki boldog, még az amúgy boldogtalanok is.
Értem, hogy az iPhone-on megy a nagy hadakozás ellene. De egy ilyen tábla-eszközön miért ne lehetne kitalálni valami hasonló öszvér implementációt? Nyilvánvalóan azért, mert úgy vannak vele, hogy nekik ez nem üzleti érdekük. Ők nem akarják támogatni a Flash alapú tartalmakat, mert akkor biztos kevesebb kontent fogy a boltjukból. Vagy mit tudom én.
Az Apple azt választotta, hogy blokkolja a Flasht egy az egyben. Ezért, vagy másért, az most mindegy. Meg tudták volna oldani, ha akarták volna. De nem akarták.
Lássunk túl Steve valósággörbítő lencséjén, mert nem arról van szó, hogy a Flash, mint platform olyan, mint a floppi lemez, és kihal, és az Apple most, bla-bla, az ügy mellé áll, “we’re the good guys”, hanem egy igen komoly üzleti döntést hoz. (Nem tudom, hogy én az Apple helyében így csináltam volna. Valószínűnek tartom, hogy nem. Egyértelmű a Flash iránya, de nem én akarok az a cég lenni, aki így kezeli a kérdést.)
Ettől még nem lesz Flash tartalom a deszkán, mert az a cég, aki készíti, akármiért úgy döntött, hogy ne legyen. És ennek csak egy kis szelete az, hogy ők a nyílt webért harcolnak. A másik szelete a pénz. Tehát mindenki, aki azt mondja, hogy az Apple a nyílt webet nyomja, részben igaza van, de teljesen nincs. Ugyanis ott van mögötte, nagyon is ott van mögötte a másik gondolkodás.
Szabó “HH” Gergely már mindezt megmondta január 31-én 12 óra 30 perckor, és igazat adok neki a kérdésben. (1) Meg fogom venni első nap a deszkát, mert jó terméknek gondolom. (2)
Idén júliusban a Netpincérrel közösen szerveztünk egy akciót, aminek keretén belül a náluk elköltött tény forintok után lehetett kedvezményt kapni. A Netpincéresek három blogon futtatták meg a dolgot: a Webisztánon, a Doransky-n és a Plastik médián, vagyis a Nagy Twitter Verseny három KŐSZLOPOS tagján.
Az eredmények:
Kiosztott bónok száma Kiosztott bónok értéke Rendelések száma angelday 90 27000 31 doransky 93 27900 52 hh 805 398300 305
Webisztán toronymagasan nyert. Ez beigazolja a sejtésemet, hogy Gergő az Index miatt rengeteg egyedi usert pörget, míg a “homályból” építkező blogok, mint Matyi, vagy én, inkább kisebb közösséggel rendelkezünk. Az is igaz, hogy én két posztnyi energiát fektettem a dologba, bár egyikünk sem kampányolt igazán, mint mondjuk az #ntv esetében. Talán a Webisztánon ment a fejlécben kiemeltebb helyen, bár talán az sem magyarázza az eltérést.
Pénz. El lehetett dönteni, hogy ki hogyan akarja a kedvezményt felosztani. Ha jól emlékszem, a Webisztán a teljes értéket odaadta kedvezményként vásárlásonként, míg a homály-blogok egy részét adták csak oda vásárlási kedvezményként, a másik részt egy kalapba gyűjtötték. Én konkrétan azt fogalmaztam meg, hogy az összegből támogatok hazai független blogokat, Doransky meg jótékonyságra fordította.
A támogatási felhívásomra egyetlen blog tulajdonosa jelentkezett (hehe), ez pedig nem más volt, mint Gruber Kristóf a gk.lka blogról, így a teljes 15,500 nettó forintot az ő számára fogom átküldeni.
Egyebek mellett külön gratulálunk a Netpincéres fiúknak, akik szerintem ilyen olcsón nem vásároltak még médiát.
Az eddig csendben lapuló Doransky az utolsó órákban egy megdöbbentő húzással csapta arcul a Plastik média szerkesztőjét és paktált le a heti hirdetőnkkel (!), hogy megpróbáljon ledolgozni hátrányából. (Aki feedből olvas, kattintson ránk és nézze meg maga.)
Gyerekek, ezzel tényleg nem lehet már mit kezdeni. 
Utolsó órák a Nagy Twitter Versenyben, holnap 10:00-kor veszi kezdetét a Média Hungary 2009 Hankiss Elemér keynote-jával, akkor zárjuk az urnákat és hirdetünk eredményt.
update: A verseny végeztével a banner lekerült a fejlécből, viszont itt örökre elérhető marad:
A Futóblog szerkesztésével kissé én magam is bepillanthattam az Index blogmotorjának működésébe, nem elkerülve természetesen a blogkancellária (ők hívják így) ténykedését sem. A motor egyébként szép és jó, néhány dologra nem jöttem még rá, ugyanakkor sok internetező számára biztosít egy kompakt és használható CMS rendszert.
A héten megjelent a Pénzügyi Modell, mely keretében a blog.hu blogoknak kötelező lesz szénát, vagy szalmát mondaniuk. El kell dönteniük ugyanis, hogy akarnak-e hirdetéseket megjeleníteni az oldalaikon, vagy sem. Megpróbálom röviden összefoglalni a kissé terjengős leírást, mert engem bizony egy picit megzavart az elején:
- A blogger két út közül kell, hogy válasszon. Akar hirdetéseket szervezni saját magának (1. eset), vagy nem akar, csak opcionális ETARGET hirdetést kitenni (2. eset).
- A 2. eset az egyszerűbb: ha nincs hirdetés, akkor nincs, viszont az ETARGET után befolyó pénz a blogger zsebét üti.
- Az 1. esetben az Index az oldalletöltések felében a saját maga értékesítette bannereket futtatja, szám szerint két darabot. A félreértést az okozza, hogy ez az ő saját pénze lesz, tehát ha “elad” rá egy bannert, abból nem ad a bloggernek. A bloggernek csak arra van lehetősége, hogy saját maga értékesítse a fennmaradó 50% reklámidőt, vagyis azt csinálja, amit én itt ezen a blogon.
- A blogkancellária kizárólag az 1. esethez csatlakozó blogok közül emel ki az Index címlapra tartalmat, biztosítva a nézettséget (tehát a “banneres blogokat”).
- Lesz egy “invite-only” kategória, amikor az Index fizet blogoknak pénzt a tevékenységükért.
Ez nem pont az, ami a blogger baráti köröm nekem mesélt, persze én értettem félre a dolgot: azt hittem ugyanis, hogy az Index oldalletöltések alapján fizet a bloggernek felesben, de nem, pusztán a jogot adja meg a bloggernek, hogy az oldalletöltések felében azt szervezzen rá, amit akar. Ebből természetesen az alábbi tényszerűség következik: minden marad ugyanolyan, mint eddig, csak lesznek hirdetések is a lapunkon, ha ki akarunk kerülni az Index címlapra.
Volt egy kis illúzióm azt illetően, hogy a blog.hu-n majd mennyi pénzt lehet csinálni a blogolással, de igazából aki eddig sem értékesített magának hirdetést, az teljesen nyilvánvaló módon ezután sem fog, ezek az evidenciák. Éppen ezért tűnik szörnyen visszásnak az alábbi záró bekezdés is:
Úgy képzeljük, hogy egészen vonzó szisztémát sikerült kidolgoznunk, amiben a bloggereknek még az eddigieknél is jobb lesz, hiszen egy aránylag rugalmas rendszerben kiszámítható módon juthatnak jó szolgáltatáshoz és/vagy pénzhez. Az ego- és magánbloggereket nem izgatjuk kötelező hirdetésekkel, akik viszont szeretnének szélesebb közönséghez eljutni, azoknak ezt úgy tudjuk biztosítani, hogy még kereshetnek is valamennyit vele. Ha pedig valaki érzi magában a netes vállalkozót, vagy az ösztönös sales-est, a Kétpúpú Teve választásával potenciálisan bármennyit kasszírozhat.
A szisztéma valóban vonzó azoknak a hirdetőknek, akik vásárolni akarnak a blog.hu hosszúfarkon, amit az Index Sales ad el. A bloggereknek ugyan nem lesz jobb, mert kötelezően megjelenik a hirdetés, ha kinn akarnak lenni a címlapon. Az utolsó mondat pedig ezt jelenti: “Ha sokat dolgozol a tartalmad előállításával és saját (!) értékesítésével, bármennyit kereshetsz.” — ez talán eddig is így volt, még blog.hu se kell hozzá. Akkor lenne egy vállalható állítás, ha az Index Sales segítene eladni, amiből a tartalomgyáros is visszakap. Értelemszerűen egy blogger blogot ír, nem pedig értékesít.
A “sültgalamb” kategória előrelépés azon bloggereknek, akiket beemelnek ebbe a programba, ők kapnak ugyanis pénzt az Indextől a tevékenységükért. Ennek részleteiről azonban nem derült ki új információ (ki-hogy-miért). Az elnevezés is zavaró, mert azt próbálja mondani, hogy az ilyen típusú bloggernek csak ki kell nyitnia a száját. Ez nem így van, hiszen ő is megdolgozott a minőségi tartalom előállításáért: az Index adja a technikai és értékesítői infrastruktúrát, a blogger a tartalmat.
Nekem a blog.hu kuratórium is egy érdekes problémakör: hétvégén pont azt magyaráztam valakinek, hogy a blogkancellária akkor nem lenne összeférhetetlen, ha nem lennének saját érdekeltségű blogjai, amiket kiszerkeszt az Index blogketrecébe, vagy pedig a középső hasábokba.
