A héten indult az Indavideó új szolgáltatása, az Indavideó Film. Magyar filmeket lehet böngészőben megtekinteni teljesen ingyen és legálisan. 6 mozifilm, 7 kisfilm, 3 dokumentumfilm és 3 természetfilm induló készlet várja a közönséget első körben, de lehet írni a csapatnak, hogy miket tegyenek még hozzá, a lista folyamatosan bővül majd. (Roncsfilmet, Eldorádót, Egészséges erotikát, Indul a bakterházat, Ripacsokat és a Régi idők fociját például!) Azt gondolom, hogy a magyar film érdemes és méltó a hű reprezentációra, remek kezdeményezés Karottáéktól, nézzétek meg mindenképp.
A továbbiakban technikai oldalról veszem kritika alá a szolgáltatást és tovább is kell mennünk, mert filmben kevés kompromisszumot ismerek, amit meg tudom konkrétan is fogalmazni: számomra az filmélvezet vagy DVD ripnél, vagy 720p-nél indul. Ezt a kettőt tudom elfogadni, kivételt csak a legritkább esetben teszek. Sajnos az Indavideó Film szolgáltatása nem elégíti ki az első követelményt sem, így én azt mondhatjuk, hogy nem tartozom a célcsoporthoz. Jelen pillanatban webes “preview” nézetre alkalmas a szolgáltatott anyag.
Karottát is megkerestem a publikáció előtt, elmondta, hogy a szolgáltatás alapvetően úttörő, másrészt arra való, hogy amennyiben valaki olvas egy filmről, azonnal linkelni tudja, és egy gombbal lejátszhatóvá teheti az olvasói számára. Nem akarnak belőle házimozit készíteni, ez nem fókuszuk, nem akarják azt sem, hogy “HD”-ben nézzék az emberek, ez egy kísérlet.
Ettől függetlenül ássunk mélyebbre és konkrét példákon keresztül nézelődjünk. A 2005-ben megjelent “Fehér tenyér” című filmet megnézném, mert tévében láttam csak eddig, akkor is az utolsó harmadát csíptem el. A ténylegesen böngészőnkbe kerülő film technikailag így néz ki:
1 óra 40 perces film ekkora file méretben, hááát. Nem is csoda, egy kocka belőle 1:1 PNG-ben, az alsó-felső fekete csík is az anyag része:
Szörnyen fakó színek, kicsi méretben, szegényes reprezentációban. Nézőképnek remek, de filmnézéshez nekem ez sajnos nem kielégítő. A fizikai méret is messze elmarad a “hivatalos” DVD mérettől, idézem a Wikipédiát:
Although many resolutions and formats are supported, most consumer DVD Video discs use either 4:3 or anamorphic 16:9 aspect ratio MPEG-2 video, stored at a resolution of 720×480 (NTSC) or 720×576 (PAL) at 29.97, 25, or 23.976 FPS.
Sajnos ezzel szemben az Indavideó Film minősége a netről (pontosítok: webről) ilyen-olyan módon letölthető filmek élvezhetetlen kategóriájába esik, hiszen eleve a DVD ripnél is úgy van az ember, hogy akkor, ha nincs meg 720p-ben. Az Indavideó Film kínál egyébként prezentációs nézetet, itt scale-elik a filmet és lekapcsolják a világítást, de ezen ez sem segít.
Azt hiszem egyébként sikerült a leggagyibb minőségűbe belebotlanom, mert a többi ennél valamivel jobbnak tűnik. A Pánik (2008) című film például ennél kellemesebben néz ki, noha a fizikai méret itt is azonos.
El kell mondani ugyanakkor, hogy a látható bontás egy hosszabb kísérletezés eredménye lett az Indavideónál. Meg kellett találni azt a kompromisszumos felbontást és újratömörítési rátát, ami böngészőben még kielégítő eredményt biztosít, ez lett a kikísérletezett eredmény. Ezzel persze az otthoni filmes tábor egy részét elvesztik, hiszen kiesek kapásból én is, ugyanakkor még több felhasználót érnek el vele. A Flash ugyanis komoly streamingre nem alkalmas, és azt is el kell mondani, hogy itt nem néhány perces YouTube HD tartalomról beszélünk, hanem 90 perces filmekről.
Az Indavideó Film nem támogatja a letöltéseket kihelyezett gombbal, ennek licencelési okai vannak, illetve a külföldi IP címeket is szűrniük kell ugyanebből az okból kifolyólag. Adott esetben bizonyos forgalmazóval megállapodva természetesen bekerülhet majd a letölthető, DVD bontású és mindőségű MP4 változat is, ez tehát a licencen múlik csak.
Összességében előre mutató szolgáltatást látunk, a célja nem házimozi, hanem a web. Moziba tehát megyünk és menni is fogunk.
Karotta elolvasta a posztomat és az alábbiakat tette hozzá:
Fátter, több észrevételem is van.
1: Hogy elsőre a dedós vitakultúra szellemében érveljek: szerintem nem rossz ez a képminőség, tökéletesen alkalmas egy standard monitor teljes képernyős megjelenítésének kihasználására.
2: A DVD minőséghez – ezt könnyű lesz belátni – arra volna szükség, hogy a mi szerverünk és a felhasználó gépe közt olyan sávszélességű kapcsolat legyen, mint az otthoni DVD lejátszód és megjelenítőd közt. Ezt a mai átlag magyar internet _messze_ nem tudja. Ne feledjük el: ez nem letöltős vacakolás, hanem azonnali lejátszás. Nincs két órád, hogy leérjen a nagy file, hogy aztán vinyóról megnézd.
3: A megfelelő számokat kell összepárosítani: 720×405 pixel (DVD, PAL, 16:9) helyett szolgálunk ki 512×288-at. Ez oldalanként kábé 25%-kal kevesebb, az nem a világ vége. Jó messze van az “átlag webes élvezhetetlen videótól”, aminek te gonoszul hívod. A kimenő minőségünk ráadásul erősen függ a forrásanyagétól. Szerintem láttál te már magyar filmet, el tudod képzelni, hogy bizonyos esetekben az eredeti se egy Technicolor referenciaanyag.
4: A szolgáltatás legesleglényege, hogy minden technikai nyűglődés, letöltés, klienstelepítés nélkül egyszerűen megnyomsz egy gombot, és elindul a számítógépeden egy mozi. Akár közvetlenül innen, a Plastikról, beágyazva. (Próbáld ki, szuper érzés. És válassz egy másik filmet, aminek nem fakó az eredeti kópiája is) Ez pedig azt jelenti, hogy a tipikus magyar valós idejű adatkapcsolat sebességét – és az átlag magyar otthoni/irodai PC sebességét, amin a szerencsétlen flashnek egyszerre kell megbirkóznia a file transferrel és a lejátszással – egyszerűen nem hagyhattuk ki a számításból. Rengeteget kísérleteztünk és minifókuszcsoportoztunk, mire kijött ez a formátum, ami a legtöbb helyen problémamentesen lejön és lejátszódik, de közben teljesen élvezhető a minősége.
5: Letöltős felállásban ki tudnánk szolgálni bármilyen minőséget, de sajnos a letöltés jogilag annyira ingoványos terület, hogy csak azoknál a filmeknél lesz rá mód, ahol az alkotó/jogtulajdonos kimondottan kérik. Akkor viszont ezer örömmel.
6: Bármikor megyek veled szívesen moziba.
És még egy dolog, ami tök fontos, és kimaradt:
Ezek magyar filmek, amelyeknek – ezer okból – eleve elég nehéz eljutni a vélt közönségükhöz. Moziban nem vagy csak alig játsszák őket, tévékben dettó, ráadásul soha nem akkor, amikor épp alkalmas volna. Az egész szolgáltatásunknak az a lényege, hogy minden logisztikai akadályt elhárítson a megtekintés elől, és ehhez az egygombos megközelítés áll a legközelebb. Ha úgy tetszik, valóban nem te vagy az igazi célközönség, hiszen te letorrentezed az otthoni spéci RAID-es fájlszerveredre, aztán N-es wifin kiszóród a dedikált médianéző Mac-edre, ahonnan üvegszállal kötöd ki TOSLINK-en a hangot a surround amplifieredre. Az Indavideó film meg arra van, hogy édesanyám, a drága Mrs. Idősb Karotta, meglásson valamit az Indexen, ami érdekli, megnyomja a play gombot, és megnézze a filmet, amiről 6 éve állandóa lecsúszik. És, bár anya csak egy van, de ebben a konkrét esetben azt hiszem, az anyám a tipikusabb magyar felhasználó.
És végül arra _is van az Indavideó film, hogy valahogy oda lehessen tenni egymillió ember elé egy adag olyan kortárs magyar terméket, aminek a jó eséllyel a létezéséről sem szerez tudomást máshogy, nemhogy meg nem nézi. A legjobb forgatókönyv összességében tehát az volna, Józsi, hogy belebotlasz a filmbe az Index címlapján, megnézed, alákommentálsz egy értelmeset az Indavideó filmcsatornájában, aztán elmész a boltba, megveszed a DVD-t, otthon berakod a házimoziba, és mindenki elképesztően jól jár.
Discuss.
Két ok miatt nem voltam eddig kíváncsi erre a filmre:
Nem láttam, de olvastam, hogy a film producere emailben serkentette a filmakadémia tagjait filmre való szavazásra, nem is vehetett ezért részt az átadón. A témája aktuálpolitikai háborús, sajnos, ezért nálam eleve hátránnyal indul, és valahol a 
Reitmannek rendezőként három nagyfilmje ismert: az első a “Thank you for smoking”, a második a “Juno”, a harmadik pedig az “Up in the air”. Kivétel nélkül mindegyik remekre sikerült, még a teljesen idióta Juno is. Imádtam ezeket a filmeket, de akkor még nem volt meg, hogy ez mind Reitmannak köszönhető. (Reitmann csak producer volt a Jennifers Body esetében, ami filmet a mai napig nem tudtam megérteni — most éppen az az aktuális teóriám, hogy Karyn Kusama rendezőnő fogalom nélküliségéről lehet szó. A JB film remek dolgokat mutatott fel a rendezést leszámítva.)
