A „moziba megyünk” kategória archívuma

John Carter (2012)

Nem értem, miért volt bukás a mozikban. Nagyon jó kis filmnek indul, sőt, végig tartja magát, ebből szerintem is kb. ennyit lehet kihozni. Ne felejtsük el, hogy a stúdió pénzéből épülő, 200 millió dolláros alkotásnál nagyon kevés az, ami a rendező, Andrew Stanton igazi sajátja. Ahhoz képest remek munkát csinált. Filmnek ez sajnos ennyi, ebből a konstellációból ennyi tud kijönni. Ha így nézem, Stanton remek munkát végzett, ha pedig önmagában értékelem a filmet, akkor azt mondanám, hogy Stanton 200 millió dollárból más John Carter filmet csinált volna, nem ezt az epikus melodráma szart, ami a felétől átmegy világmegváltó gagyi faszságba. Egyszer azért érdemes megnézni a látvány miatt, de mozijegynek nem éri meg az árát.

Dögkeselyű (1982)

Wikipédia:

A Dögkeselyű András Ferenc 1982-ben bemutatott, Munkácsi Miklós novellája alapján készült filmje, amely mérföldkövet jelentett a magyar filmtörténetben: sikerült megújítania vagy inkább megteremtenie a magyar bűnügyi film műfaját, elkerülve mind a hazai (szocialista szabotázskrimi), mind a nyugati (a James Bond-filmek igen rossz képregényekre emlékeztető “maximum akció, no mondanivaló”-féle nihilizmusát) klisék legtöbbjét, de megtartva mindkét filmtípus erényeit.

Baromi jó volt, fordulatos, izgalmas, érdekes. Az Indexen tallóztam ki, töltöttem le, néztük meg (az eredeti címe egyébként “Kihívás”). A legutolsó robbantási jelentet kivágták sok kópiából, szerintem inkább a kutyás rész volt a durva.

Weekend (2011)

Ha előtte valaki mondta volna nekem, hogy két huszonéves gay faszi együtt töltött hétvégéjéről szól ez a film, egészen biztos nem nézem meg. Szerencsére viszont nem mondta el senki, csak láttam, hogy 7,6-os pontszáma van az IMDb-n, így esett rá a választás.

Nagyon kemény volt végignézni, főleg, hogy eleve viszolygok akkor, ha két szőrös férfi megcsókolja egymást, vagy éppen meztelenül hempereg az ágyban. Ilyen jelenetekből is akad, ezeket, bevallom, képtelen voltam nézni, mint valami gyerek a horrorfilmet általános iskolában.

Viszont az üzenete, hogy tudniillik szerelemre és szeretetre mindenki vágyik, nagyon erős megfogalmazáshoz jut, sőt, kifejezetten emocionális alkotás lett a végére belőle.

Nehéz, súlyos film, nem való mindenkinek.

Like Crazy (2011)

A film borítója ez:

És megnéztem! Sőt: a végéig!

Mi derült mégis ki számomra a filmből? Az, hogy aki filmszínész, mint például Anton Yelchin, hogy menedzseli otthon a barátnőjénél, hogy olyan csajokkal smárol, mint például Felicity Jones (angol, képek), vagy Jennifer Lawrence (amerikai, képek)? Nehéz dolog lehet a színész szakma.

In an interview with The Telegraph, Jones stated that the script was fully improvised and that this should be readily apparent to any viewer.

De érdekes! Akkor biztos ezért van, hogy az egész nem szól másról, mint arról, hogy Yelchin nem tud dönteni a két bomba-bige között és eljátssza a hősszerelmest. Komolyan, a film szerint nem élünk, nem dolgozunk (csak vágóképeken), nem kajálunk, minden tökéletes, rengeteg pénzünk van diákként is Los Angeles és London között röpködni, minden problémánk abban merül ki, hogy melyik nővel mi legyen. Indokolatlan.

Egyetlen kurva jó dolog viszont volt ebben a filmben, ezt meg leírom. Amikor az angol csaj (egyébként az improvizált script szerint írónak készül) kap egy előléptetést a lapnál, ahol dolgozik, a kb. 50 éves főszerkesztő elhívja a konyhába teázni. Elmondja neki, hogy amit a fiatal csaj írt arról, hogy mennyire hiányzik neki az akkor éppen LA-ben levő faszija, mennyire eszébe juttatta a saját kapcsolatát, és abból is azt a részt, amikor neki is hiányzott a párja. Ebből egy igazán őszinte, két embert bemutató pillanatot sikerült készíteni, akik között nincs semmi más különbség, csak éppen az a 25 év, amennyi időkülönbséggel erre a bolygóra születtek. Nagyon egyetemes, továbbvihető gondolati szál kerekedett belőle. Lehet, hogy az improvizáció mégis kitermel valami értéket.

John Carter

A Disney új gigafilmje hatalmas pénzügyi bukóban:

“John Carter,” which cost an estimated $350 million to make and market, and was directed by Mr. Stanton, took in about $30.6 million at the North American box office (…) Because of its enormous cost and the way ticket sales are split with theaters, analysts say the film needs to take in more than $600 million globally to break even.

Írta és rendezte: Andrew “Finding Nemo” Stanton – nem értem.

Roadie (2011)

Végre, végre, végre!!

Nem értem, miért nem jelölték Oscarra idén, nagyon ott lett volna a helye. Ron Eldard hatalmas alakítását látjuk ebben a tökéletes Rock and Roll filmben. Amikor annak idején láttam a trailert, már megfogott, nem is csalódtam a teljes filmben. Elejétől a végéig benne voltam (vagyok), hibátlan szalagot csavartak belőle. Hibátlan szalagot.

Méltatlanul alulértékelt film, mégis sokkal többet mutat be az Életről, mint sok más erre kihegyezett dolog. Itt nincsenek sztárok, itt nincsenek nagy történetek, csak az, hogy 42 évesen mi a fasz van, mi lett, mivé lettünk. És mindez a rock and roll világán bemutatva, kontextusba helyezve, Ron Eldarddal az élen. Kevéssé ismert színészek, baromi érdekes ötlet, a végeredmény pedig remek filmcsinálás.

Take Shelter (2011)

Végre egy kisebb költségvetésű, de jó és érdekes film. Nagyon erős pszichológiai nyomás végig, roppantul a hatása alá keríti az embert, hogy a végén már azt sem lehet tudni, hogy mi van fenn és mi van lenn. Michael Shannon főszereplő baromi erős színészi munkát visz véghez a vásznon, elképesztően tetszett a játéka. Nem is írnám le, miről szól, nem érdemes utánaolvasni semmit, csak elkezdeni az elejétől. Mentálisan nem lesz könnyű befogadni, de akik szeretik az érdekes és mély, elgondolkodtató és egyben ijesztő filmeket, mindenképpen nézzék meg.

Hugo (2011)

Öt Oscar-díj? Közte a legjobb film jelölés? Komolyan? Mit ettek ezek, gombát?

Nagy nehezen végignéztem. Attól, hogy egy film a mozi kezdeteiről szól, még nem biankó útlevél a halhatatlanságba. Rémes, vontatott, a gyerekszínész csak egy gyerekszínész (és őket látjuk többnyire), túlszínezett, túl-3D-gondolt cukormáz. Igen, leginkább egy fertelmesen édes, túldíszített, drága, de rossz torta analógiája nekem ez a film. 150 millió dollárból csinálták, 3D-ben, eddig hozott 130 milliót, mert tényleg tré. Vagy azt kell mondani, hogy aki a film kezdeteinek állít emléket, az biankó útlevelet vásárol az Amerikai Filmakadémiánál a tutiba.

126 perc az életemből, 8.0 IMDb pontszám, gratulálok.

84th Academy Awards

The ceremony will take place on February 26, 2012 (4:00 p.m. PST, 7:00 p.m. EST), at the Kodak Theatre in Hollywood, California; it will be televised live in the United States on ABC.

Magyar idő szerint 27-én hétfőn 01:00-kor kezdődik. Néhány éve mindig meg szoktam nézni felvételről, most is inkább csak magamnak jelzem, hogy hétfőn nem szabad Indexet és Twittert néznem.

update: FB2-nél lehet még szavazni a legjobb filmekre az egyes kategóriákban.

Casablanca (1942)

Többször láttam már a filmet (legutóbb 2007-ben írtam róla), nekem mindig az eredeti magyar szinkronnal lesz az igazi. Próbáltam már angolul is, nem működik, nem úgy működik, bár a teljes eredeti hangú megtekintés még mindig várat magára.

Tegnap leültem elé, teljesen véletlenül, elindítottam és nem tudtam felállni a végéig. A film közben folyton az járt az eszemben, hogy még megnézem ezt a részt, utána még azt, aztán majd a párizsi körül hagyom abba (nem akartam Casablancát nézni péntek este), végül Párizst is végignéztem, utána viszont folytatni kellett, aztán meg vége is lett hirtelen.


Renault kapitány, Strasszer tábornok, Viktor László és Ilsa

A dolog érdekessége, hogy különféle életszakaszaimnál mindig máshogy ül a film, más részletet figyelek meg benne, más összefüggések állnak össze, baromi érdekes és izgalmas volt 35 éves fejjel is.

A kérdésem ezek után az, hogy az emberi egyedfejlődés mintázható-e a Casablancával, azaz igaz lesz-e továbbra is a fenti, hogy ahogy idősödöm, ez a film mindig releváns marad számomra? Vagy nem, és az ember egy bizonyos kor felett beérik erre a filmre, ahonnan már nincs további értelmezés?

IMDb-n 8,7 ponton áll, minden idők legjobb filmjeinek egyike. Szerintem is.

Annie Hall (1977)

K: A magyar szinkronos Annie Hall elején Kern András miért Buster Keatonnek mondja az eredetiben Groucho Marx nevét? Nem értem.

K: Gondolkodtam azon, hogy az eredeti magyar szinkront ráteszem a Blu-ray MKV alá (Mkvtoolnix), viszont a PAL 25 fps, a BR pedig 24, szóval a két film hossza eltér egymástól, mégpedig a magyar szinkronos néhány perccel rövidebb. (1ó:33p vs 1ó:29p) Van erre valami technika?

Ha tudjátok, Twitteren elértek. Thx.

V: K. Tamás, emailben megdobott egy “Best of Show” hozzászólással:

1. eac3to nevű ingyenes progi letölt (eac3to 3.24 – VideoHelp.com Downloads). Sajna windows alatt müxik, tehát parallels vagy vmware fúzió.
2. A forráshangot bemásolod a mappájába, érdemes egy MediaInfo-val megnézni, mekkora bitrátájú a forrásállomány, hogy tudd, mibe kell/ajánlatos kódolni.
3. Start menü Run, benavigálsz az eac3to mappába, majd kiadod a következő parancsot: eac3to audio_hu_384k_25FPS.ac3 audio_hu_384k.ac3 -384 -keepDialnorm -slowdown (ahol az első fájlnév a forrásfájl, a második a célfájl, a harmadik paraméter a bitráta (mondjuk most 384-ben kódolunk), a negyedik a dialódusnormalizáció megtartása-é, ha nem akarod, ez elhagyható, ill. az ötödik paraméter a leglényegesebb, a slowdown, mert ez konvertálja 25-ről 23.976 FPS-re). Teljes doksi: eac3to/How to Use – Wikibooks, open books for an open world

Enter, aztán már darálja is (pár perc alatt kész). A doksit azért linkeltem be, mert elég okos kis progi az eac3to, jól jöhet még.

Ha kész, akkor Mkvtoolnix-ban hozzáadod az új audió sávot, de ennek a delay-e szinte minden filmnél más és más, tehát ezt analóg módon kell belőni (a második fülön van a delay opció, milliszekundum értéket kell megadni). Egy ilyen 25 -> 23.976 konverziónál van, hogy 800, de van, hogy 1250, 1500 1650 vagy 1800-as delay kell (sőt van, hogy ezek negatív értékkel), szóval babra, ki kell próbálni, hogy jó – de valami effektnél (pl. lépés, lövés, pofon, stb.) igazítsd, mert sok esetben a szinkronrendezők elég hanyag munkát végeznek.

Ha elmented, akkor a delay értékét az mkv fájlban tárolja, magához a hanghoz nem nyúl! Tehát ha később kiextraktálod belőle – és másba be, vagy ide vissza -, akkor sajna megint be kell állítani, vagy ha már jó a delay értéke, akkor még egyszer ráereszteni a már 23.976 FPS-es hangra az eac3to-t egy +-800ms paraméterrel, ez a hang elejéhez ennyit ad hozzá / vesz el belőle, de ezt megtalálod a doksiban.

Helyes megoldás! A delay részt még nem értem, de lehet, hogy nekilódulok. Apropó, aki a hangsáv kivágásánál elakad, annak a nulladik lépés:

Legegyszerűbben az ingyenes VirtualDubMod-dal (VirtualDubMod Hompage). Ez egy módosított VirtualDub, megnyitod benne a file-t, majd a Streams / Stream list menüpontban kiválasztod az audiósávot (Win alá nekem semmilyen codec pack nincs feltéve, úgyhogy a fájl benyitásakor már jelzi, hogy az xvid-de baja van, de ettől még megy, mitöbb, a sávoknál csak az audió látszik), majd Demux, oszt’ már tolja is!

Van, hogy valami szemét bekerül az audióba (pár filnél már belebotlottam ebbe) és az eac3to hibát jelez mindjárt az elején, ekkor jön jól a delaycut nevű cucc (ingyenes: delaycut 1.2.1.2/1.4.3.7 – VideoHelp.com Downloads), megnyitod benne az ac3-at, a jobb oldali opciónál kiválasztod, mi legyen a hibákkal (silence/fix/ignore), bejelölöd a fix-et és Process, pár pillanat és készen van a tisztított anyag, akkor már megeszi az eac3to. Ha esetleg kéne.

Tamás segítségével végrehajtottam életem első muxolását és jó lett az eredmény.

Happiness (1998)

Magyarul a “Boldogságtól ordítani” néven futott, eddig elkerült, aztán valahogy eszembe jutott és megnéztem. Annak ellenére, hogy súlyos és nehéz témájú, jó és érdekes film, szigorúan felnőtteknek. Philip Seymour Hoffman továbbra is felülmúlhatatlan, ezúttal is remek szerepben láthatjuk. Nem is nagyon taglalnám a dolgokat, ha valaki a “kortárs” (1998, ha kortársnak mondható, még nem voltak mobiltelefonok) amerikára vágyik, mindenképpen nézze meg. iTunesbe értelemszerűen nincs listázva.

The Prestige (2006)

Újranéztük most a filmet, kurva jó, sokkal jobban tetszett, mint első alkalommal, egy sor apróságot vettem észre, amit elsőre nem láttam meg. A film lényegét ezzel a mondattal foglalnám össze:

Borden reminds Angier of a Chinese magician they saw together years ago who pretended to have a limp when ever he was in public so he could use this to conceal his methods on stage and that the way he lived his life was the actual illusion.

Az igazi bűvész egész életében éli a trükköt.