A „moziba megyünk” kategória archívuma

47 Ronin (2013)

Érdekes film. Retteneteset bukott a mozikban, mindenki elintézi azzal, hogy nézhetetlen, bénaság. Ebből kifolyólag engem sem különösebben érdekelt, viszont annyira igen, hogy tegnap este a gyerekaltatás utáni esti lapos fényekben egyetlen kattintással elindítottam Popcornban.

Annyira nem volt rossz, hogy ne tudjam végignézni. Meglepődtem, mert vontatott mese-szerű az egész, sehonnan nem jutunk el sehova, de szépek a matte-paintingek (foglalmam sincs ezt hogy mondják magyarul), jók a kosztümök is. A hivatalos poszterre felkerült Rick “Zombie Boy” Genest divattetkós hipster szerencsére egyetlen rövid jelenet elejéig volt csak benne, még egy sor szöveget is kapott, ezt mindenképpen a film pozitív oldalára írtam.

A CG effektek rettenet bénák, amikor Keanu harcol a buzogányos szörnnyel, azon konkrétan felszisszentem, annyira amatőr mozgás volt. Hasonlóan amatőr volt a boszorkány sushi evős jelenete – BOTRÁNY! Nagyon szép cloth-ot sikerült viszont csinálniuk, élnek is a demonstrációs lehetőséggel, a boszorkányt cloth állapotban meg lehet nézni jó sokszor benne!

Keanu karakterétől vártam volna sokkal többet, lehetett volna a háttértörténeten dolgozni rajta, illetve amikor kardokért mennek az is ilyen kurta-furcsa, picit önmagáért való rész lett. Pedig olyan könnyű lett volna picit mélyebbé, izgalmasabbá tenni, fura, hogy ezt ők nem így látják.

Kiemelem viszont az egész legvégét és a boss fight-okat. Kellemesen rövid mindegyik, főleg a nagy gólem elpusztítása csalt mosolyt az arcomra, igen, így kell ezt csinálni. A zárással is meg voltam elégedve: mindenki élve maradt, hogy aztán dicsőséges öngyilkosságot hajthassanak végre. Nagyon szépek voltak a cseresznyefa virágzós képek.

Rettenetesen darabos és esetlen volt viszont az összes japán színész, akik próbáltak minél jobban beszélni angolul – ezt nem erőltettem volna, rengeteget ártott az élménynek. Viszont ha japánul beszéltek volna és ahhoz kaptunk volna angol feliratokat, sokkal jobb lehetett volna az egész. Sajnos a stúdió mogulok ezt biztos nem így látták. A sebességgel, ütemezéssel is voltak problémáim, szükségtelenül lassú volt helyenként.

Nekem egyébként bejön ez a szamuráj kód téma, de a 47 Ronin sajnálatosan csak gumicukor szinten tudta megközelíteni az egészet. Igazán jól működően ezt feldolgozva például az első Zatoichi filmben láttam – azt tényleg érdemes megnézni, amikor van rá odakoncentrálható 100 szabad perc.

Összességében nem bántam meg ezt az egyszer megnézős, ugyan gyengére sikerült, de valahol jó elképzelésekkel bíró filmet. Nekem hasonló élményt okozott például a Lone Ranger és a John Carter szuperprodukció is. Elkefélt, de valahol érthető stúdiómozi. A 47 Ronin is az.

Spread (2009)

Wikipedia:

The film was released under the name L.A. Gigolo in Denmark, Finland, Norway, and Sweden, as Toy Boy in France, Germany, Italy and the Netherlands, Oh yeah in Argentina, as American Playboy in Spain and Portugal, Jogando com Prazer in Brazil, Love, Sex and Celebrity in Japan, and S-Lover in South Korea.

Ezt egyszerűen nem hiszem el.

True Detective (2014)

Befejeződött hát ez a 8 részes sorozat is.

SPOILER ALERT! Csak azoknak javaslom a továbbolvasást, akik befejezték már a sorozatot.

Aludtam rá egyet. Szerintem az első négy rész hibátlan volt, ahol a negyedik végén a hat perces jelenettel értük el a klimaxot, a másik fele is érdekes volt, de leginkább csak kötelező jelleggel befejezte az egészet. (Az első négy részt természetesen duplán láttam.)

Az utolsó rész kezdve a gyilkos részletes bemutatásával, illetve a banális sztori elemek ismétlésével engem már kevéssé tudott érdekelni, de azért izgalmas tudott maradni valamennyire. Ettől függetlenül a második felében nem kaptuk sajnos vissza a történetmesélés első izgalmát, a karaktereket, az 1995-ös részeket, a családregényt.

Nagyon sok minden nem volt kifejtve már a végére, ebből arra lehet következtetni, hogy a “Yellow King”, illetve az összes többi szektás történet jön majd a második évadban, Rust és Cohle most csak elkapták a következő elmebeteg faszit, mint 1995-ben, de nem érzik jól magukat. Picit gellert kapott dolog nekem ez így, bár kereknek is mondható.

A modern kori mistery zsanrát nem igazán tudta korszakos alkotássá írni Nic Pizzolatto a True Detective-vel, nem fog bekerülni a nagyok közé, de a filmeseknek sikerült egy erős hangulatot átadniuk belőle erősen feljavítva az eredeti írást. A főcímgrafikája pedig annyira jól sikerült, hogy soha nem is néztem csévélve és ha másra nem, arra mindenképpen jó volt, hogy most már tudom, mit jelent a creosote.

Neked hogy tetszett?

Fargo (2014)

10 részes minisorozat érkezik április 15-én az FX-en, Fargo:

Produceri szerepben a Cohen fivérek, főbb szerepekben a fenti teaseren is látható Billy Bob Thornton, illetve Zsákos Bilbó. A fentihez hasonló teaser videók vannak még az FX csatornáján, érdemes felvenni a hangulatot, leporolni újra az 1996-os film stílusát. Várjuk!

Nem tér vissza McConaughey a True Detective második évadjába

Az Oscar díjátadó gálán a sorozatban erősen ateista szerepe ellenére mélyen vallásos McConaughey a backstage-ben árulta el, hogy az első évad számára “véges” volt. Állítólag ezt is tudni lehetett, hogy az első évad eredetileg is valamiféle “antológiának” készült, ami egy olyan átvitt értelmű válogatás itt, ahol a részek önállóan is megélnek, a narratíva pedig befejezett – ettől függetlenül lesz második évad. McConaughey egyébként a szerepre készüléskor 450 oldalas feljegyzést készített arról, hogy a karaktert négy síkon (1995, Crash, 2002, 2012) hogyan képzeli el. /via FB2 via Pushbullet

Elkezdték forgatni a Warcraft filmet

Csak nekem új, de azért rögzítem, amit tudni lehet róla: elkezdték idén január 16-án forgatni a Warcraft filmet. Rendező: Duncan Jones – Moon (2009), Source Code (2011). Főbb szerepekben: Ben Foster és Travis Fimmel. Travis ausztrál származású modell / viking. Aki követi a History Channel Vikings sorozatát, annak biztos ismerős lehet a neve, itt most főszerepet játszik. A Blizzard is benne ül a projektben produceri szinten, ott van például Chris Metzen is. A sztorit egyébként Charles Leavitt (Blood Diamond, K-PAX) és Duncan Jones írják és az eredeti Orc-Humans konfliktust dolgozza fel, egy sor ismerős helyszín is szerepelni fog a játékból. Remélem lesz Ashenvale is, őrület módon feláll a szőr a hátamon, ha megnézem a screenshotokat. A film 2016. március 11-én jelenik meg, már csak 738-at kell addig aludni!

Out of the Furnace (2014)

A Crazy Heart írójának és rendezőjének, Scott Coopernek második filmje. A stílus nagyon hasonló ahhoz, lassú, lassan épülő, a szereposztás parádés, a színészek hibátlanok, az egész egy alulértékelt Szarvasvadász. (Bár a párhuzam azért erős, de nem lehet nem észrevenni a kettőt egymás mellett.) Nagyon jó film, nem új, de remek gondolatokkal, ajánlom a megtekintését minden filmbarátnak.

We Keep The Other Bad Men From The Door

Nigel Evan Dennis:

True Detective is poetic. It is dark. It is deep, not in a tright way. But it carries you to some true depth. It feels like a living, breathing organism. A friend of mine said, “it feels like reading a novel”. Couldn’t agree more. A true work of art – and that 6 minute single shot episode 4 finale wasn’t too bad either. Lets see how this plays out. And enjoy.

Csodálatos illusztrációk a sorozathoz, igazi fan work.

True Detective

Wikipedia:

After the fourth episode aired, Christopher Orr of The Atlantic called the series “the best show on TV.” In particular, the six-minute long take featured at the end of the fourth episode received much critical praise. Erik Adams of The A.V. Club wrote about the scene, “we might not see another sequence of such sustained tension on our TVs in 2014. This is the crowning achievement of Cary Fukunaga’s True Detective direction thus far.” James Poniewozik of TIME called it a “tour-de-force” and that “it was one of the most amazing scenes you’re likely to see on TV all year.” Sean T. Collins of Rolling Stone wrote that the “climactic gunfight was the best TV action sequence since the Blackwater episode of Game of Thrones.”

Úgy tűnik, a Wikipedia még nem látta az 5. részt.

Criterion restauráció

Nem rossz, de leginkább csak azért érdekes, mert látható az, hogy kik dolgoznak a Criterionnál. (Valamiért azt hittem, hogy idősebbekből áll a csapat. Mondjuk meló közben sapkát viselni a stílus miatt, hát b+, hol érzi ez magát, Amerikában?)

A Criterion szerintem nem önmagában a restauráció miatt érdekes, hanem a válogatás és a kulturális hatás miatt. Szerencsére kapunk ebből is egy picikét a fenti videó végén, ahol bemutatják, hogyan készítették el a Hitchcock film borítóját. Én valamiért azt hittem, az art mindig korabeli – nos, ennyire jók.

True Detective

SCENE 3.41 / Exterior Flatboat (1995) – Cohle and Marty question Henry Oliver about his daughters death. / Photo: Jim Bridges/HBO

Nyolc részes lesz az évad, eddig négy rész ment le, hetente vasárnap jön mindig az új. Szerintem nem való mindenkinek, de nekem nagyon tetszik, sőt, minden részt megnéztem már kétszer. A dialógusok elég jól megírtak, ha nem figyelünk oda, sok jelenetet nem értünk meg elsőre. Ha angolt tanítanék iskolában, akkor az lenne a feladat, hogy bizonyos jeleneteket közösen értelmeznénk, majd lefordítanánk magyarra. A főcím grafikája és T Bone Burnett zenéje baromi jó. Az egyik legjobb sorozat, amit valaha néztem.

helyesbítés: T Bone csak a zenei műsorvezető volt, a főcímdal a The Handsome Family – Far From Any Road című száma a 2003-as Singing Bones albumukról.

update: a negyedik rész végének epic 6 perces snittjének (YouTube link – spoilers) elkészítéséről itt.

Filmajánlók

Captain Phillips

Trailere alapján annak idején nem keltette fel az érdeklődésemet, viszont kiderült róla, hogy egy remek film. Végig az volt az érzésem, hogy valamiféle dokumentumfilmet nézek, teljesen sikerült elmosnia a határvonalat az illúzió és a valóság között, úgy, hogy nem volt már érdekes a kettő aránya – rettenetesen izgalmas. Szerintem ilyenek a jó filmek.

The Fifth Estate

Az egyik ex-Wikileaks-es, Julian Assange mellé társult fickó, Daniel Domscheit-Berg írt egy könyvet, miután összebalhézott Assange-zsal. Az ebből készült film az ő szemszögéből mutatja be a Wikileaks felemelkedését és a legfontosabb szivárogtatásokat felhívva a figyelmet Assange fura személyiségére és arra a vakmerőségre, amire csak ő képes.

A film elég filmszerű, a Captain Phillipsszel ellentétben sok felesleges látványelem és leegyszerűsítő kanyar van benne, ami sajnos rontja az illúziót, ettől függetlenül úgy vélem kötelezően megtekintendő produkció mindenki számára. Az Assange-ot alakító Benedict Cumberbatch egy elfuserált KIRÁLY, hihetetlen jól alakít a csávó, végig meg voltam győződve arról, hogy ő maga Assange.

Ismert sztori még, hogy Cumberbatch felvette a kapcsolatot Assange-zsal, aki nem nagyon volt támogató a film iránt, mondván, csak őt akarják feketíteni. A Wikileaks a film forgatókönyvét is nyilvánosságra hozta azzal a szöveggel, hogy “fiction masquerading as fact”. A film legvégén a Cumberbatch viszont elmondja, hogy az igazságot mindenkinek magának kell kitalálnia, és pontosan így is van, számomra például az volt az üzenet, hogy abban is van rengeteg igazság, amit Domscheit-Berg megírt, még ha elfogult is.

The Wolf of Wall Street (2013)

Ez a film olyan, mint egy szépen fényképezett, nagyon látványos, vicces videoklip. Nem is nevezném filmnek, inkább egy 3 órás feldolgozásnak, meghatározása szerint sötét komédiának, ami rettenetesen lapos és egyik kliséből vág át egy másikba. Nagyon hasonlított a nemrég látott Pain & Gain-re, ami pontosan ugyanezzel a stílussal dolgozott föl nagyon hasonló történetet. Mindkettőben azonos, hogy a főszereplő “gang” teljesen balfasz, mégis 3 órán át tart, mire elkapják őket.

Nem jön be nekem ez a fajta stílus. Tudom, hogy azt szokták mondani, hogy könnyed esti szórakozásnak kell elképzelni, és igen, volt benne sok rész, ami mulatságos volt, de nem tudok elmenni a mellett, hogy az összes jelenet olyan volt, mintha vette volna valaki az inges-kokós-kurvázós bróker klisét és ezt fókuszba téve készített volna egy videoklip-szerű filmet.

Reméltem, hogy ez a film nem lesz az inges-kokós-kurvázós bróker klisé, de sajnos pontosan az lett. Meg lehetett volna talán nem ennyire direkt módon is csinálni, talán úgy, hogy kellően szórakoztató és vicces legyen ennek ellenére, de megelégedtek azzal, hogy hozzák a formát. Sajnos ezen nem segítettek a hosszabb dialógusok és helyzetkomikumok, bár értettem, hogy ott vannak, csak nem sikerült kihozni belőlük semmit.

Ilyen az, amikor Scorsese-nek adnak 100 millió dollárt, amiben Leo a főszereplő. Ez az a film. Viszont picit meg vagyok most illetődve, nem értem Scorsese bácsit, ezért meg fogom nézni az 1995-ös Casinót.

3/10