Archive for the ‘moziba megyünk’ Category

Inception (2010)

(nyugodtan elolvashatod, nincs szpojler a posztban, a hozzászólásokat viszont nem ajánlom ebből a szempontból)

Chris Nolan újraértelmezett Batman filmjei utáni blockbuster. Nekem mind a két Batman anyag bejött (bár a TDK első játszásra nem annyira ütött, újraolvastam a review-met és már értem is, miért nem) vajon milyen lesz az új film, az Inception?

A trailer valami olyan fantasztikus, amit oktatni tudnék a blockbuster szakon. Tessék megnézni, hogy kell trailert csinálni egy 160 millió dolláros költségvetésű filmhez. (Csak hogy az Oszkó Péter nélkül összeomló magyar gazdaság mezőjén maradjunk: ez a szám nagyjából pont SZÁZSZOROSA az Üvegtigris 3 költségvetésének.)

Íme a film harmadik kiadott trailerje:

Ez annyira inspiráló volt, hogy elkészült egy csomó mashup ennek mintájára (“inception-style”), íme a Dark Knight újravágva, hatalmas, nekem annyira tetszett, hogy vagy hatszor megnéztem:

De megcsinálták már a Toy Story 3-at is, viszont ez eredeti hang és gagyi, megtekintését csak viccből, szórakozásból ajánlom.

De elég a trailerből! Milyen volt a film? Pöpec szórakozás, Chris Nolan eléggé ért hozzá, hogy a kategóriában filmet készítsen. Külön erőteljes kudos neki, mert sok effektet nem is CG nélkül oldottak meg, amik egyébként baromi jók benne végig és nagyon jól illeszkednek a cselekménybe, olyannyira, hogy szinte fel sem tűnnek. Az pedig, hogy az álomba menésnél nincs kibaszott gagyi video-effekt (mint volt az Avatarban!) pedig akkora rulez, hogy kedvem lenne megölelni a rendezőt.

IMDb skálán 8.5 pontot adok neki, hagyományos iskolai értékelésben ez ötös. Menjetek és nézzétek meg, a MOM-ban felirattal adják.

Végül a film sztárjai mindenféle “post” nélkül (katt a teljes méretű képhez!):

Ha láttad a filmet és egyetértesz a pontszámommal, nyomd meg a … na mit? A lájk gombot.

Ip Man 2 (2010)

2008-ban jelent meg az első rész, 2010-ben követte a második. Kínai modern kung-fu film. Ip Man (ejtsd: ip — egyes átiratokban yip) volt egyébként Bruce Lee tanítómestere, aki kijárta, hogy a “Wing Chun” kung-fu oktatás bárki számára elérhető legyen. A film sztorija a mester életét követi végig ilyen-olyan formában.

Csak ajánlani akartam, a látszat verekedős-unalmas film ellenére hatalmas anyag. A film után ülök, nézek magam elé és — kész.

Strive to not strive.

Toy Story 3

A héten csütörtökön indul meg a Toy Story 3 magyarországi forgalmazása. Ennek alkalmából bemutatunk két csajozós tippet Kentől:

És a második rész:

Ez semmi, érdemes megnézni a filmet is csütörtökön! Sőt, most sorsolunk egy 3D vetítést két személy részére 17-én a Sugár Moziba. Nem kell mást tenni, mint belájkolni ezt a posztot. Határidő: csütörtök 10:00h! A meghívó:

Én egy sajtóvetítésen már láttam a filmet, nagyon jó, sőt, 10-es IMDb skálán megadok neki egy perfect 10-t! Szinkronnal sem gáz, tényleg remek munkát végeztek vele, aki nem jut eredetiben hozzá, nézze meg magyarul is, hibátlan. Ennek az új figurának a magyar hangja Kautzky Armand:

Kell-e még bármit mondanom?! :D

A Toy Storyt illetően picit elfogult vagyok, mert annak idején nagy kedvencem volt az első rész, most pedig valóság a folytatás. Ki ne hagyjátok, szuper film lesz.

Remélem értékelitek az új Plastik fejlécet! Nem látszik? Shift-reload.

update: A félreértések elkerülése végett elmondanám, hogy a fejléc alatt szereplő regisztrálj-be-és-nyerj nyereményjáték nem azonos ennek a posztnak az akciójával, két külön megnyerhető nyereményről van szó. Aki tehát növelni akarja az esélyeit, az lájkolja be ezt a posztot és regisztráljon a Fotexnet promóciójában is egyúttal.

update 2: Megtartottuk a sorsolást, a nyertes itt a hozzászólások között is megszólalt “matyee” lett, akit azonnal értesítettünk is a dologról, mert ma 19-kor lesz a vetítés, nem sok idő van, hiába, ilyen a last-minute akció.

Tetro (2009)

Remek “művészfilm” a szó szoros értelmében. A most 71 éves Francis Ford Coppola, a Keresztapa és az Apokalipszis most rendezője 2000 után mindössze kettő filmet készített, tavaly mutatták be az önéletrajzi ihletésű Tetro-t.


a középső csaj kannáit látni lehet a film vége körül

A 15 millió dolláros költségvetésű, fekete-fehér film ordenáré bukás volt a mozikban, viszont most garantálható, hogy még sok-sok éven keresztül lesz műsoron a darab, hiszen remek filmet sikerült Coppola bácsinak készítenie.

A főszereplőt Vincent Gallo alakítja, akit, ha máshonnan nem, már ismerhetünk a Brown Bunny című filmből, amiben “unsimulated” orális szexet bír kamerára rögzíteni gyakorlatilag home pornó szintjén, bár hozzá kell gyorsan tennem, hogy Vincent Gallo ha elfingja magát, az is művészet, hát még az orális szex! Ebben az értelemben Gallo tökéletes választás, gyakorlatilag a néző közelebb kerül ehhez az egész témához, hogy mi a művészet, bár lehet, hogy annyira laikusnak kell lenni hozzá, mint amilyen én vagyok.


a fiatal Ehrenreich Gallo pénisz méretét mutatja be a film PR körútja során, Coppola WTF arckifejezése annak szól, hogy a 20 éves férfiak még elég kiforratlanok és kevesebb mikrofon időt kellene számukra biztosítani

Egyszóval remek film, Gallo kurva jó benne, és Alden Ehrenreich pedig az új Leo Caprio. Ötös, bár volt benne egy-két baromság a sztorit illetően, de ezt betudom annak, hogy Coppola is öregszik.

Apropó, mondtam már, hogy az utóbbi időben imádom a Google-t?

A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a filmet iTunes rentalból 5 dollárért vásárolva iPad-en néztem meg, haha!

Prince of Persia – The Sands of Time (2010)

Nem sikerült sajnos jó filmet készíteniük ezeknek a személyeknek:

Balról jobbra a Wikipédia szócikke alapján a képen: Jordan Mechner, az eredeti játék kiötlője, Jake Gyllenhaal főszereplő, Jerry Bruckheimer producer és film mogul, végül Mike Newell rendező.

Nagyon vártam a filmet, vágyakoztam rá már régóta, főleg, amióta elkezdtek keringeni a fotók Jake kigyúrt testéről (ez csak szakmai érdeklődés a részemről). Eleve egy olyan játék film változatáról van szó, amit annak idején gyakorlatilag elsőként játszottam még a PC XT gépen (!). Döbbenetes volt az animáció minősége, emlékszem olyan játék volt, amit megelőzött a híre.

Végigjátszottam és nagyon szerettem. Készült egy második, VGA része is, számtalan portja, egy rosszul sikerült 3D változat, aztán 2003-ban a “Sands of Time”, amit PS2-n játszottam és fantasztikus, remek hangulatú, az eredetit mesterien megörökítő játék lett. A többi valahogy kimaradt már, ha jól láttam, ugyanazt a receptet ismételték gyakorlatilag évente. És most a film.

Készültem rá, vártam, szerettem volna lelkesedni alatta is, de sajnos nem ment.

Egy teljesen átlagos, közhelyektől hemzsegő és unalmas, rosszul megrendezett szórakozás a Prince of Persia – Sands of Time mozi. Ez most nem azt jelenti, hogy a műfajjal van problémám, hanem az, hogy egyszerűen a rendező nem volt képes jó szórakozást alkotni. Van ilyen, amikor nem működik a vízió, vagy éppen hiányzik.

Hozza a film mindazon kliséket, amikre szükség van, de az egész szétesik, funkciótlanul, ötlettelenül száguld a vége felé, amin a millió dollárból megcsinált látvány sem tud segíteni. Erre mondják, hogy “dehát ez csak egy videojátékból készült mozi”, de sajnos nem elégedhetünk meg ezzel a kijelentéssel, hiszen abból is lehet jó szórakozást csinálni. Olyat, ami nem köhög, nem döcög, hanem élvezetessé teszi a teljesen nyilvánvaló bugyuta történetet.

Gondom volt még a női főszereplő karakterrel is, aki akkora melléfogás lett, hogy ilyet már régen láttam. Esküszöm, végig úgy néz a kamerába, mint Scott Forstall az iPad videón, szuggesztív szemek, csinált mozgás, erőltetettség.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi a baj, azt hiszem rájöttem: a Prince of Persia egy “komoly” mozi akart lenni a helyett, hogy elvállalták volna azt a lazaságot, amit ilyenkor el kell. Egy szórakoztató, vicces, humoros, magát egyáltalán nem komolynak tekintő mozinak. Lehetnek benne persze komoly karakterek, de összességében nem ennek kellett volna a hangulatát meghatározni, mert ez nem lehet az.

Mondok egy jó példát arra, aminek sikerült ebben a műfajban kiemelkedőnek lennie, és szintén Bruckheimer, el se hiszem: Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl. (csak az első rész!) Az a mozi zseniális, bármikor képes vagyok leülni elé, pedig pontosan ugyanannyira bugyuta, mint amilyennek lennie kell.

A PoP ezzel szemben egy csúnya mellényúlás, rossz rendezés, rossz rendező. Sajnos csak egy halovány közepes osztályzatot tudok neki adni.

Disclaimer: egy sajtóvetítésen láttam a filmet három héttel ezelőtt, mindenféle titoktartási papírt alá kellett írnom előtte. Szeretnék jóban lenni a forgalmazóval, így az igazi véleményemet csak nagyon óvatosan tudom közölni, különben attól tartok, nem hívnak meg a Toy Story 3-ra.

Cell 211 (2009)

Spanyol film, nagyon tetszett. Nem fogok elárulni semmit, csak azt, hogy nézze meg, aki kicsit megcsömörlött már ebben az amerikai hájp-rollerben. Leültem a Cell 211 elé és nem tudtam felkelni, hajnali 1-ig néztem tegnap. Addig tartott.

Börtönfilm, ez a mondat a wikipédiáról remekül összefoglalja: “a story of loyalty, friendship and guts set during a prison riot”

A fenti képen is látható Luís Tosar az egyik főszereplő, a Miami Vice remake-ben ő volt a főgonosz. A film után azt éreztem, hogy eljutottunk A-ból B-be, és többek lettünk általa. Nem állítom, hogy csodálatos film, viszont jó film volt.

Oscar csemegézés

Engem is érdekeltek az Oscarra jelölt filmek, cseresznyéztem közülük néhányat, röviden le is írom a véleményem, illetve értékelem őket az öt fokozatú skálán.

Up in the air ★★★★ — írtam már korábban róla, Jason Reitman is the shit.

The Blind Side ★★★★½ — erről is írtam már korábban, nekem nagyon tetszett, mert jó feldolgozás lett. A végén a draftről való igazi bevágás különösen frankó és az elején is jó a felvezetés.

Precious ★★★½ — megmondom őszintén, hogy semmi ingerenciám nem volt hozzá, Linda erőltette, megnéztük. Kifejezetten jó filmet csináltak belőle, bár roppant nyomasztó végig és a ez az érzés a film után is megmarad. Ettől eltekintve nem éreztem azt, hogy vontatott, vagy lassú, kellemesen folyatta magát. Ennek ellenére nem adok neki négyest, bár éreztem benne.

Crazy Heart ★★★★★ — ez érdekelt a legjobban. Roppant jó filmnek gondolom. A Wrestler után volt egy kis Mickey Rourke szájízem, de nem volt zavaró. Jeff Bridges óriásit nőtt a szememben, nem kicsit azért, mert gitározik és énekel is. Elképesztően hiteles, simán elmenne country énekesnek. A film ritmusa meglehetősen nyugodt, át lehet érezni és élni az eseményeket. A végén kötelező a soundtrack megvásárlása. Újra fogom nézni később.

The Hurt Locker ★★★★ — azokkal értek egyet, akik szerint jó film, de nem érdemli meg az Oscar díjat. Nekem nem volt vele semmiféle bajom, roppant jó a látvány és nagyon szerettem is izgulni alatta. Még nekem is zavaró volt a rengeteg szakmai túlzás, ettől függetlenül nem éreztem úgy, hogy ettől rosszabb film lett volna. Talán ha európaiak készítették volna, kicsit más aspektusba került volna mindez. Jó alkotás lett belőle, egyáltalán nem bántam meg.

Összességében az a véleményem, hogy az “Up in the air”, “Precious” és a “The Hurt Locker” esetén remekül látható az a fajta filmkészítési iskola, ami nekem roppantul bejön. Egyáltalán nem didaktikusak annyira, mint amennyire szoktak lenni, sokkal visszafogottabbak, hagyják az embert eltűnődni, lazán, szellősen bánnak a témával, jól lélegzik az anyag.

The Blind Side (2009)

Két ok miatt nem voltam eddig kíváncsi erre a filmre:

1. Sandra Bullock
2. a film plakátja, amiből kiderül, hogy amerikai fociról szól (nem érdekel az a sport)

Az Oscar hatására mégis megnéztem.

Tisztában vagyok azzal, hogy a Blind Side című film érzelmi közhelyparádé, sok helyen igen beteg szerkesztésmód, kiszámítható történet (mint az Avatarban!), és nagy mese, amit kiröhög mindenki aki kemény.

Én viszont azt mondom, hogy ez egy szép mese (ami egyébként igaz mese), márpedig én mozit azért nézek, mert érdekelnek a mesék, szeretek hinni bennük, illetve: jól esnek. Megmondom őszintén, nekem összességében nagyon tetszett ez a nyilvánvalóan amerikai film. És azt is felvállalom, ha elterjesztitek rólam, hogy szentimentális vagyok. Whatever.

82nd Academy Awards

Csak csemegézek koncepciótlanul.

Best Picture — The Hurt Locker

Nem láttam, de olvastam, hogy a film producere emailben serkentette a filmakadémia tagjait filmre való szavazásra, nem is vehetett ezért részt az átadón. A témája aktuálpolitikai háborús, sajnos, ezért nálam eleve hátránnyal indul, és valahol a Slumdog Millionaire jelenségnek élem majd meg. A Hurt Locker hat (6) Oscart kapott végül. Mindenképpen meg kell néznem az elfogulatlan sapkámban. Rákoncentrálok és megcsinálom.

Best Actor — Jeff Bridges – Crazy Heart

Ezt sem láttam, de érdekel. Bridges mindehol jó, a “The men who stare at goats”-ban is jó. (Goats HD trailer)

Best Supporting Actor — Christoph Waltz – Inglourious Basterds

Egyetértek. A Basterds nem kapott több szobrot, ezzel a döntéssel is.

Az Avatar többszörös jövendölésem ellenére nem nyerte meg a Best Picture díját, viszont vizuális effektusokban kapott hármat, no, nem mintha ez nagy meglepetés lenne. (Best Art Direction, Best Cinematography, Best Visual Effects)

Sasha Baron Cohen sem vehetett részt a díjátadón, állítólag azért, mert lett volna Ben Stillerrel egy skit-je, ahol elhangzott volna az a mondat a kékre maszkírozott Cohentől, hogy “I’m pregnant with the love child of James Cameron”. Persze nyilván nem ezért bannolták, hanem azért, mert szeret szórakozni az ilyen nyilvános eseményeken, lásd a milánói divatbemutatót, ahol még a rendőrségre is bevitték.

Sajnálom, de együtt tudok élni a döntéssel, hogy kedvenceim, így például az “Up in the air” és a “Serious man” nem kaptak szobrokat. Az “UP” animált díjnak sem örülök túlzottan, mert mindig a Pixar nyer. Ne nyerjenek már mindig ők, például Wes Anderson stop-animációs filmje is érdemelhetne valamit ebben a digitális fertőben ennyi sok év után. Ok, kapott egy jelölést, kitörölheted vele, Wes!

Kérdéssel zárnám: mik azok a filmek az Oscaros terítőről, amiket érdemes megnézni? Elég sok elmaradásom van.

Up in the air (2009)

Számos Oscar-díjra jelölt, hibátlan film. Eredetileg nem különösebben érdekelt, nem hiszek a szemellenzős Oscar filmekben, nem mindegyik jó, ott van például a Milk, szóval nekem az Up in the air csak egy név volt az Uszkár díj blogon.

Valahogy a héten mégis rá esett a választás, mostanában úgy nézünk filmet, hogy rápillantunk az IMDb-n az adatlapra, ha az alapján van ingerencia, akkor megy, ha nincs ingerencia, akkor két eset lehet: 1) marad még egy kicsit, de sokkal inkább 2) delete.

Szerintem a filmet a rendezés és nem Clooney György viszi el. Jason “One chapter comes to a close. Another chapter begins.” Reitman 32 éves, nálam néhány hónappal fiatalabb (!) rendező remek munkát végzett. Olyan filmet sikerült fabrikálnia ebből az egyszerű sztoriból, hogy csak úgy magával ragadott. Nincs benne puska, nem dördül el benne egyetlen lövés sem, baszós-kardozós rész sincs benne, gyakorlatilag átlagos emberek átlagos történettel. (Egyetlen negatívumaként talán a túl “szép” elragadtatást tudnám kiemelni, de ez talán kis hiba.)


György

Talán annyit lehet még észrevételezni, hogy György filmjeiben jellemzően végig a “profi”, a róka, itt a motivációs beszélő, a megfejtő/megoldóember, de engem ez nem zavar, természetesen áll neki a dolog. Igen, szükség van ilyen ikonokra, akik miatt el tudunk vágyódni, a mozi alapvetően erről szól.

Reitmannek rendezőként három nagyfilmje ismert: az első a “Thank you for smoking”, a második a “Juno”, a harmadik pedig az “Up in the air”. Kivétel nélkül mindegyik remekre sikerült, még a teljesen idióta Juno is. Imádtam ezeket a filmeket, de akkor még nem volt meg, hogy ez mind Reitmannak köszönhető. (Reitmann csak producer volt a Jennifers Body esetében, ami filmet a mai napig nem tudtam megérteni — most éppen az az aktuális teóriám, hogy Karyn Kusama rendezőnő fogalom nélküliségéről lehet szó. A JB film remek dolgokat mutatott fel a rendezést leszámítva.)

De vissza Jason Reitmannre. A faszi a film elkészülte után a promóciós körében gyakorlatilag végigélte ugyanazt, amit Clooney. Egy igen intenzív és dús körutat tett az USÁ-ban, végigjárta az államokat és nyilatkozott mindenhol. Ez egyébként igen klassz módja a hírcsinálásnak, hiszen, ha valahova elmegy, akkor ott már szükségszerűen írni is fognak róla. Reitmann pedig minden újságírót, hotelt, elé kirakott ételt lefotózott és lefilmezett, aztán ebből szerkesztett egy 2 perces rövidfilmet “Lost In The Air: The Jason Reitman Press Tour Simulator” címmel, amit felrakott a Vimeóra! Íme:

Nem kell messzire utaznunk innen, hogy kiderüljön, Reitmann avid Twitter fan (twitter.com/jasonreitman — és szifonról twittel Echofont használva), ráadásul munka közben is előszeretettel használja a szolgáltatást, hovatovább ő is szeret képekben posztolgatni, érdemes rápillantani a twitpic kontójára. Talán ennél is érdekesebb az, hogy az Up in the air sajtó kapcsán szépen feljegyezgette azt, hogy miről kérdezik. (Eleve egy egész vicces dolog, amivel agyon lehet csapni az időt.) Íme a kördiagramja:

Annak idején 1990-ben amikor Stallone és Svarci voltak a királyok, nem létezett még ilyen közelség a fanek és ikonok között. Ma már létezik a technológia, de kevesen használják. Nekem az Up in the air egy meghatározó film volt, és most, hogy látom Jason Reitman mennyire jól bánik az internetes anyaggal, egyre inkább meggyőződésem, hogy érdemes rajta tartanom a szemem a jövőben is.

Halálkeringő (2009)

Ha választani lehet az érzéstelenítés nélküli gyökérkezelés és a Halálkeringő megtekintése közt, akkor rohanjatok és ne sétáljatok a legközelebbi fogorvoshoz.

Avatar (2009)

A lenti bejegyzés nem tartalmaz “spoilert”, nyugodtan elolvashatjátok. Kérek mindenkit, aki már látta, legyen kedves és a hozzászólások között ossza meg véléményét a filmről!

Két maci beszélget a hegytetőn. Azt mondja az egyik:
- Nézzük meg az Avatart és tök jó lesz.
Megnézték és tök jó volt.

Twitteren azt írtam: Best. Movie. Ever.

Nem is akarok nagyon belemenni, de én még ilyen filmet nem láttam. Jim Cameron lerakja a modern filmcsinálás egyik alapkövét ezzel a filmmel. Olyan, mint 1993-ban, amikor a biológia órán ültünk és arról beszéltünk, hogy “őslények” és mozognak és olyanok, mintha igaziak lennének. Azzal a filmmel is elindult egy új korszak.

Az “Avatar” viszont nem csak attól jó film, mert valódi, hanem azért is, mert Cameron egy elkefélt filmes. A Jurassic Parkkal ellentétben ez egy csodálatos film. Cameronnak gyakorlatilag minden filmjét imádtam, és ez is remekbe szabott mesefilm. Sőt, nem is annyira mese, mert meg vagyok győződve arról, hogy Pandora létezik.

Aki azt gondolja, hogy ezek a kék izék valami uninspiratív szarok, azok pontosan abban az állapotban vannak a filmmel kapcsolatban, mint én: nem érdekelt a dolog. Eleve nem is tetszett, ahogy kinéznek. És egyáltalán. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy ellógok hamarabb ma a melóból, és megnézem eredeti hanggal (még felirat sem volt, haha!).

Mestermű.

Disclaimer #1: rohadt papírmasé 3D-ben kellett nézni, gyűlölöm ezt a technológiát, mondtam már? Azt hiszem meg fogom nézni hagyományos módon is, dupla kukoricával.

Disclaimer #2: 32 éves koromban mentem el először moziba egyedül. Ez a film volt az.

The Darjeeling Limited (2007)

Erre lehet mondani, hogy A TÖKÉLETES FILM.

Minden szempontból.

update: segítek egy kicsit linkekkel, itt van a trailer, bár inkább ezt a zenét (és szöveget!!) érdemes meghallgatni, aztán jöhet a film.

Moon (2009)

Aki nem látta volna még a trailert (vagy a filmet), tekintse meg:

Duncan Jones rendező (David Bowie fia) első egész estés, saját sztorin alapuló filmje azt hiszem megfelelő módon tette le a kézjegyét a filmiparban, tisztelgő póznát állítva a sci-fi nagy klasszikusai előtt. 5 millió dollárból készítették, 7 millió dollár bevételt termelt, a District 9 (számai: 30m, 200m) erősen beröhög, viszont kétség nem fér hozzá, hogy ez a film a régóta vágyott sci-fi mozi.

A nélkül, hogy lelőném a sztorit, azt hiszem, elmondhatok annyit, hogy a gyakorlatilag kizárólag Sam Rockwellre és Kevin Spacey-re, mint Robot AI companion robotra épülő film remekül mutatja be a 3 éves szerződése végén járó Sam Bellt egy holdbázison. Attól féltem, hogy a trailerből átszüremkedő néző-szopatós Rockwell “haluzásból” fog állni a film, de szerencsére ettől nem kell tartani. Egy idő után megértjük, mi is zajlik pontosan, aztán történik némi megoldás, és szeretni is fogjuk azt.

Hangulatból áll végig, nagyon átjönnek a klasszikus filmes hatások (2001, Solaris, Alien), de, ismételten mondom, nem ratyi szinten, hanem tisztelgő póznaként. És ez, kérem, működő koncepcióvá érik a filmben. Az első benyomásom GERTY robotról meglehetősen rossz érzetű volt, mondtam is magamnak, hogy mi ez, valami nagyon ócska 2001 rip-off? A password jelenetnél pedig elkezdtem az egészet szeretni.

A sztori elég jó és okos, persze innen-onnan betámadható, erről talán értelmes is lenne beszélgetést nyitni, de az apró megfigyelt hibák ellenére egyáltalán nem zavaró. Gördülékenyen megy előre minden, pillanatok alatt eltelik a másfél óra. (Szemben a Becstelen Brygantikkal, ahol a film felénél ásítoztam és vártam már, hogy vége legyen, de Christoph Waltz miatt kitartottam.)

Visszatérve. Jones trilógiának szánja ezt a filmet, a következő darab a prológus lesz, ami bemutatja a Moonra vezető utat. Ahogy olvasom, Rockwell is szerepelni fog majd benne, de csak egy rövid szerep erejéig.

Én azt gondolom, hogy egy ilyen munka miatt éri meg többek közt filmekkel foglalkozni, meg azokat nézni, és sok ilyen filmet szeretnék most látni. Filmes érdeklődésemet márpedig érdekesebb, kisebb produkciók felé fordítottam, elkezdtem egy projektet, aminek keretében izgalmasabb DVD-ket és Blu-rayeket fogok a Criterion Collectionből megrendelni, de erről majd legközelebb. A félreértések elkerülése végett: nem bánom a filmes gumi-pop kategóriát sem, a Charlie’s Angels (2000, 2003 — McG) és a Torque (2004) motoros filmek nagy kedvenceim.

De aktuális nagy kedvencem most a Dead Man, amihez szereztem feliratot, na, azt megnézem hétvégén újra.

Indavideó Film

A héten indult az Indavideó új szolgáltatása, az Indavideó Film. Magyar filmeket lehet böngészőben megtekinteni teljesen ingyen és legálisan. 6 mozifilm, 7 kisfilm, 3 dokumentumfilm és 3 természetfilm induló készlet várja a közönséget első körben, de lehet írni a csapatnak, hogy miket tegyenek még hozzá, a lista folyamatosan bővül majd. (Roncsfilmet, Eldorádót, Egészséges erotikát, Indul a bakterházat, Ripacsokat és a Régi idők fociját például!) Azt gondolom, hogy a magyar film érdemes és méltó a hű reprezentációra, remek kezdeményezés Karottáéktól, nézzétek meg mindenképp.

A továbbiakban technikai oldalról veszem kritika alá a szolgáltatást és tovább is kell mennünk, mert filmben kevés kompromisszumot ismerek, amit meg tudom konkrétan is fogalmazni: számomra az filmélvezet vagy DVD ripnél, vagy 720p-nél indul. Ezt a kettőt tudom elfogadni, kivételt csak a legritkább esetben teszek. Sajnos az Indavideó Film szolgáltatása nem elégíti ki az első követelményt sem, így én azt mondhatjuk, hogy nem tartozom a célcsoporthoz. Jelen pillanatban webes “preview” nézetre alkalmas a szolgáltatott anyag.

Karottát is megkerestem a publikáció előtt, elmondta, hogy a szolgáltatás alapvetően úttörő, másrészt arra való, hogy amennyiben valaki olvas egy filmről, azonnal linkelni tudja, és egy gombbal lejátszhatóvá teheti az olvasói számára. Nem akarnak belőle házimozit készíteni, ez nem fókuszuk, nem akarják azt sem, hogy “HD”-ben nézzék az emberek, ez egy kísérlet.

Ettől függetlenül ássunk mélyebbre és konkrét példákon keresztül nézelődjünk. A 2005-ben megjelent “Fehér tenyér” című filmet megnézném, mert tévében láttam csak eddig, akkor is az utolsó harmadát csíptem el. A ténylegesen böngészőnkbe kerülő film technikailag így néz ki:

1 óra 40 perces film ekkora file méretben, hááát. Nem is csoda, egy kocka belőle 1:1 PNG-ben, az alsó-felső fekete csík is az anyag része:

Szörnyen fakó színek, kicsi méretben, szegényes reprezentációban. Nézőképnek remek, de filmnézéshez nekem ez sajnos nem kielégítő. A fizikai méret is messze elmarad a “hivatalos” DVD mérettől, idézem a Wikipédiát:

Although many resolutions and formats are supported, most consumer DVD Video discs use either 4:3 or anamorphic 16:9 aspect ratio MPEG-2 video, stored at a resolution of 720×480 (NTSC) or 720×576 (PAL) at 29.97, 25, or 23.976 FPS.

Sajnos ezzel szemben az Indavideó Film minősége a netről (pontosítok: webről) ilyen-olyan módon letölthető filmek élvezhetetlen kategóriájába esik, hiszen eleve a DVD ripnél is úgy van az ember, hogy akkor, ha nincs meg 720p-ben. Az Indavideó Film kínál egyébként prezentációs nézetet, itt scale-elik a filmet és lekapcsolják a világítást, de ezen ez sem segít.

Azt hiszem egyébként sikerült a leggagyibb minőségűbe belebotlanom, mert a többi ennél valamivel jobbnak tűnik. A Pánik (2008) című film például ennél kellemesebben néz ki, noha a fizikai méret itt is azonos.

El kell mondani ugyanakkor, hogy a látható bontás egy hosszabb kísérletezés eredménye lett az Indavideónál. Meg kellett találni azt a kompromisszumos felbontást és újratömörítési rátát, ami böngészőben még kielégítő eredményt biztosít, ez lett a kikísérletezett eredmény. Ezzel persze az otthoni filmes tábor egy részét elvesztik, hiszen kiesek kapásból én is, ugyanakkor még több felhasználót érnek el vele. A Flash ugyanis komoly streamingre nem alkalmas, és azt is el kell mondani, hogy itt nem néhány perces YouTube HD tartalomról beszélünk, hanem 90 perces filmekről.

Az Indavideó Film nem támogatja a letöltéseket kihelyezett gombbal, ennek licencelési okai vannak, illetve a külföldi IP címeket is szűrniük kell ugyanebből az okból kifolyólag. Adott esetben bizonyos forgalmazóval megállapodva természetesen bekerülhet majd a letölthető, DVD bontású és mindőségű MP4 változat is, ez tehát a licencen múlik csak.

Összességében előre mutató szolgáltatást látunk, a célja nem házimozi, hanem a web. Moziba tehát megyünk és menni is fogunk.

Karotta elolvasta a posztomat és az alábbiakat tette hozzá:

Fátter, több észrevételem is van.

1: Hogy elsőre a dedós vitakultúra szellemében érveljek: szerintem nem rossz ez a képminőség, tökéletesen alkalmas egy standard monitor teljes képernyős megjelenítésének kihasználására.
2: A DVD minőséghez – ezt könnyű lesz belátni – arra volna szükség, hogy a mi szerverünk és a felhasználó gépe közt olyan sávszélességű kapcsolat legyen, mint az otthoni DVD lejátszód és megjelenítőd közt. Ezt a mai átlag magyar internet _messze_ nem tudja. Ne feledjük el: ez nem letöltős vacakolás, hanem azonnali lejátszás. Nincs két órád, hogy leérjen a nagy file, hogy aztán vinyóról megnézd.
3: A megfelelő számokat kell összepárosítani: 720×405 pixel (DVD, PAL, 16:9) helyett szolgálunk ki 512×288-at. Ez oldalanként kábé 25%-kal kevesebb, az nem a világ vége. Jó messze van az “átlag webes élvezhetetlen videótól”, aminek te gonoszul hívod. A kimenő minőségünk ráadásul erősen függ a forrásanyagétól. Szerintem láttál te már magyar filmet, el tudod képzelni, hogy bizonyos esetekben az eredeti se egy Technicolor referenciaanyag.
4: A szolgáltatás legesleglényege, hogy minden technikai nyűglődés, letöltés, klienstelepítés nélkül egyszerűen megnyomsz egy gombot, és elindul a számítógépeden egy mozi. Akár közvetlenül innen, a Plastikról, beágyazva. (Próbáld ki, szuper érzés. És válassz egy másik filmet, aminek nem fakó az eredeti kópiája is) Ez pedig azt jelenti, hogy a tipikus magyar valós idejű adatkapcsolat sebességét – és az átlag magyar otthoni/irodai PC sebességét, amin a szerencsétlen flashnek egyszerre kell megbirkóznia a file transferrel és a lejátszással – egyszerűen nem hagyhattuk ki a számításból. Rengeteget kísérleteztünk és minifókuszcsoportoztunk, mire kijött ez a formátum, ami a legtöbb helyen problémamentesen lejön és lejátszódik, de közben teljesen élvezhető a minősége.
5: Letöltős felállásban ki tudnánk szolgálni bármilyen minőséget, de sajnos a letöltés jogilag annyira ingoványos terület, hogy csak azoknál a filmeknél lesz rá mód, ahol az alkotó/jogtulajdonos kimondottan kérik. Akkor viszont ezer örömmel.
6: Bármikor megyek veled szívesen moziba.

És még egy dolog, ami tök fontos, és kimaradt:

Ezek magyar filmek, amelyeknek – ezer okból – eleve elég nehéz eljutni a vélt közönségükhöz. Moziban nem vagy csak alig játsszák őket, tévékben dettó, ráadásul soha nem akkor, amikor épp alkalmas volna. Az egész szolgáltatásunknak az a lényege, hogy minden logisztikai akadályt elhárítson a megtekintés elől, és ehhez az egygombos megközelítés áll a legközelebb. Ha úgy tetszik, valóban nem te vagy az igazi célközönség, hiszen te letorrentezed az otthoni spéci RAID-es fájlszerveredre, aztán N-es wifin kiszóród a dedikált médianéző Mac-edre, ahonnan üvegszállal kötöd ki TOSLINK-en a hangot a surround amplifieredre. Az Indavideó film meg arra van, hogy édesanyám, a drága Mrs. Idősb Karotta, meglásson valamit az Indexen, ami érdekli, megnyomja a play gombot, és megnézze a filmet, amiről 6 éve állandóa lecsúszik. És, bár anya csak egy van, de ebben a konkrét esetben azt hiszem, az anyám a tipikusabb magyar felhasználó.

És végül arra _is van az Indavideó film, hogy valahogy oda lehessen tenni egymillió ember elé egy adag olyan kortárs magyar terméket, aminek a jó eséllyel a létezéséről sem szerez tudomást máshogy, nemhogy meg nem nézi. A legjobb forgatókönyv összességében tehát az volna, Józsi, hogy belebotlasz a filmbe az Index címlapján, megnézed, alákommentálsz egy értelmeset az Indavideó filmcsatornájában, aztán elmész a boltba, megveszed a DVD-t, otthon berakod a házimoziba, és mindenki elképesztően jól jár.

Discuss.