Háttér: Bodoky tényfeltáró újságírói munkásságával kapcsolatban ment egy kis szakértés a mikroblog felhőben tegnap. Feldolgoztam a Uj “Cvikli” Péter kapcsán a szálat. A kérdésben most számomra nem is Bodoky, mint inkább az az érdekes, hogy az agyatlan brazil-muff és szar tetkó reblogokkal, elütésektől hemzsegő, profán reblogger mennyire ott tud lenni, és, ez a lényeg, képes megmutatni, hogy minőségi és szakmai tartalmat is tud gyártani, ha akar. Én egyébként rigorózusan olvasom a Cvikli blogot, so you don’t have to.

A végigolvasást ajánlom mindenkinek, akit érdekel az újságírás, vagy ez a szakma. Jövő generációja, most felétek nézek!

Tallián Miklós:

Mindig komolyan megfontolom, hogy Bodokyval szemben bárkinek, de tényleg bárkinek igazat adok akkor is, ha nincs neki, még akár Biszku Bélának is bazmeg, ennyire irritálóan nem lehet írni, de hát mégiscsak lehet.

Cvikli:

te miklos, ezt nem bodoky irta.

ad-libitum:

Ettől függetlenül ez asszem azon kevés területek egyike, ahol ugyanazt hiszem és vallom mint Tallián. Bodokynál tenyérbemászóbb és manipulatívabb újságíróból kevés van Mo-n, pedig erős a verseny.

Cvikli:

Manipulatív? Hogyan? Mit manipulál mire? Milyen érdekből?

Én Bodokyval általában semmiben sem értek egyet, politikai nézeteink közötti távolság, hm, minimum jelentős, de hogy ha a magyar újságíróknak a 10 százalékában meg volna az a kitartás, elhivatottság, és hát, hogy is mondjam, tisztesség (korrumpálhatatlanság), mint a Tamásban, akkor jelentősen előrébb tartana ez az izé, szakma vagy micsoda.

Amit a zavargások, az MVM, a BKV és ezekenek az álspanyoloknak az ügyében (és még lehene folytatni a sort) végignyomott, azt más nem nyomta végig, az teljesítmény.

ad-libitum:

Akkor case-studyként két, különböző témájú cikkét venném elő. Az egyik a Pécsi Vízmű kapcsán íródott, a másik pedig GMO-s apropóból. Mindkét esetben süt a cikkből, hogy Bodoky akkora prekoncepcióval áll neki az egész témának, mint ide Timbuktu.

GMO-s esetben ez nekem külön dühítő, mert Tamáska, ha jól tájékoztattak biológusi diplomával bír, így ez a brahiból nyomott anti-GMOs szöveg külön triplán kiveri az ostobasági biztosítékot. Akkor a blogjában már írtam néhány dolgot tévedéseiről, de ugye az ciki lenne, hogy elismerje, hogy tévedett, így inkább ilyen esetekben nem is reagál semmit.

A Suez esete az annyiban más, hogy ott gyorsan lenyomozhatóak a csúsztatások (pl. nem a Suez állapította meg a vízdíjat, hanem a közgyűlés, a cikkben szereplő összeg nem vízdíj, hanem víz- és csatornadíj, Békés megye esetében nem írta, hogy nyereséges-e az önkormányzati cég, ill. a helyszín vízföldrajza mennyiben vethető össze Péccsel). És ezek nem apró dolgok, amit lehet így is, meg úgy is véleményezni egy publicisztikában, ezek ténykérdések, amelyeket aztán lehet interpretálni, de komoly újságíró nem tekinthet el tőlük. (Illetve nemcsak újságíró, hanem szerkesztő sem, de ezzel elkalandozunk, hogy miként is lehet, hogy az Index esetében még kísérlet sincs a vélemény cikkek fact-checkjére – mert az, hogy te elolvasod őket azért az max. hatalmas jóindulattal nevezhető annak.)

Lehet, hogy Bodoky baromi keményen nyomoz olyan dolgok után, amik érdeklik, de mint ez a két eset jól mutatja, van egy szépen körülhatárolható zöld-balos narratíva a fejében, és vagy arra felfűzhetők a tények, vagy ha pedig esetleg mégsem, akkor majd úgy lesznek beállítva. Lehet, hogy ezzel együtt még mindig tisztességesebb, mint a legtöbb más magyar újságíró, de ez esetben, ne haragudj, a vakok és a félszemű klasszikra való utalás elkerülhetetlen.

Cvikli:

Ja, hát megtaláltad az elempés témákat, ezekben elfogult, keményen, az biztos, próbálom is távol tartani tőlük általában, nem mindig sikerül.

De mondjuk az elfogulatlan, objektív újságírás ideája sem túl korszerű vagy valószerű egyébként, nem ettől rossz vagy jó egy újságíró, újságcikk, ezt tudjuk. (Hunter S. Thompson még egy sivatagi motorversenyről sem tudott úgy tudósítani, hogy ne állandóan Nixont ekézze.) Mindig mindenkinek megvannak a prekoncepciói, mielőtt egy témához nyúl, nyilván, még Tallián doktornak is, aki csalhatatlan biztonsággal ismerte föl Bodoky tenyérbemászó stílusát egy olyan cikken, amihez Bodoky hozzá sem nyúlt, egyszerűen azért, mert a téma meg a bloglink alapján azt gondolta, hogy.

Tehát, mint mondtam, ezekkel a prekoncepciókkal, Bodoky valóban zöldbalos nézeteivel csöppet sem értek egyet, nyilván az az elvárás, hogy a cikkek – már a ténycikkek, te valószínűleg elírtad, amikor a véleménycikkek factcheckjét hiányoltad – korrektek legyenek, tehát ne legyen bennük hülyeség.

De. Menjünk át a fact check problémakörhöz. Csak azért, mert szoktak dobálózni ezzel a fogalommal laikus és szakmabeliek egyaránt (hogy ne mondjam, maga Bodoky úr is), miközben nem vesznek tudomást az újságkészítés valós, üzletileg is fenntartható technológiájáról.

Talán nem véletlen, hogy a hagyományos magyar újságírói szaknyelv nem ismeri ezt a fordulatot, nincs igazából magyar (vagy német, mert a magyar újságíráűs szakkifejezései azért a németből jöttek többnyire), csak szerkesztés van, mint olyan, ami azért egészen mást jelent, mint az angolszász sajtóban (persze inkább az amerikaiban, ahol az erre fölépítendő infrastruktúrát el is tudja – inkább: tudta! – tartani a piac) ismert fact check technológia, tehát, hogy direkt a tények ellenőrzésével foglalkozó ministábok tudják segíteni az újságíró munkáját.

A fact checkinghez erőforrás kell és idő. Melyik magyar hírszerkesztőségben (ahol harminc-negyven fő az átlagos létszám, kivéve persze a közszolgálati elfekvőket) találsz erőforrást arra, hogy a cikket jegyző újságíróval (staff writer) azonos vagy inkább nagyobb mélységbe ássa bele magát egy témába, és úgy tudja segíteni? És most lőjük föl Pécsi Feri alertet: az újságírás fejlődése (vagy visszafejlődése – régen minden jobb volt) éppen abba az irányba megy, hogy még odaát is épülnek lefele az ilyen infrastruktúrák, fölösleges már, olyan médiatér épült ki, amiben azonnal lebuktatható a tévedés, a fact checkinget outsource-olni lehet kvázi az olvasóra (bloggerekre).

De nézzük a konkrétan. Van a GMO-téma, amelyben hát, ha foglalkoztatnék két genetikus meg egy kis labort a szerkesztőségben, akkor tudnék Bodokynál kompetensebb tudást használni fact checkelésre, Bodoky ebből diplomázott, még a doktori iskolát is elkezdte, hol tudok én beleokoskodni ebbe a témába? Vagy hol tudna Zsadon? (Nem feladata, de ő legalább vegyész.)

Vízműügyben szintén: Tevannal nagyon nem értettünk egyet a cikk szellemiségével, de az Index nem egy monolit ideológiai tömb vagy mittudomén, épp ez az ereje szerintem, és abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket írsz, csúsztat a cikk. Vagy: a mi szempontunkból csúsztat. Az ő szempontjukból nem, nyilván. Ha mi írunk – piacpárti – cikket, akkor nyilván másmilyen adatokat használunk, az meg lehet, hogy az ő szempontjaik szerint csúsztatás. Szóval én nem látok itten katasztrofális hibákat, sunyiságot vagy mögöttes szándékot. Elfogultság az van. Mindenkiben. Pálffy Pistán kívül.