Két dolgot nem értek a mai napon. Kérdések formájában szeretném feltenni őket, hátha tud rájuk valaki informatív és összeszedett választ adni.

Az első Uj Péter mai Népszabis posztját érinti, elolvasható itt. Az alábbi kínzó kérdésem van ezzel kapcsolatban:

Mennyiben különbözik a PPO.hu attól a mobiltelefonos cégtől, aki hetente egy SMS-t küld “push” módszerrel, mert egyszer véletlen letöltöttem egy csengőhangot?

A második kínzó kérdés a RAW-ban fotózás témaköre. Az én gépem is tud RAW-ban fotózni, viszont sosem használom, és, ami talán ennél is fontosabb, még hiányát sem éreztem. Ezzel kapcsolatosan az alábbi kérdést fogalmaztam meg:

Mennyiben különbözik a RAW-ban fotózó fotós attól a személytől, aki FLAC-ban hallgatja a zenéit?

Végül egy flame kettő pillanata:

Szerintem kérdés nélkül a Star Trek. Rövid Twitter bejelentésem alapján az derült ki, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Megpróbálom iterálni újra ezt a gondolatot, kifejteni, mitől érzem ezt.

A D9 egy ügyes koncept film (korábban itt írok róla). Remek felcsapással kezdődik: kézi kamera, ál-dokumentumfilm, rákok. Ehhez képest, mondjon akárki akármit, nem egy ilyen jellegű film lett belőle, az évtized sci-fije, hanem egy VFX parádé. Az első 30 perc után teljesen széthullik a remek premissza és lesz belőle egy transformers-szerű valami, ami teljes egészében fittyet hány ennek a remek első fél órának. Nem mondom, végig lehet nézni, de egyáltalán nincs ingerenciám megtenni ezt még egyszer.

Ezzel szemben a Star Treket, üssetek meg, dugjatok meg futva, képes vagyok egynél többször megnézni (már meg is tettem egyébként). Egész egyszerűen a “főiskolás” banalitásától, időnkénti csihi-puhi jeleneteitől és Eric Bana, mint szóló főgonosz látványos unalmától eltekintve egy működőképes darab lett, amely hűen mutatja be a Star Trek örökségét.

Én nem voltam soha különösebb rajongója a sorozatnak, de az alapvető ismertségem megvolt, ezt remekül öntötte formába az új Star Trek. Sőt, tipikusan annak a közönségnek készült, akik nincsenek annyira benne a trek-ségben. Számukra egy remek nyalóka lett az új film, frappáns kedvcsináló. Nem tökéletes, de jó megközelítése egy feladatnak. Kicsit sok volt benne ez az McG-féle “klipszerűség” (Charlie’s Angels), ettől függetlenül jó tempójú, jó arányérzékű, nem is annyira ostoba film lett belőle.

A D9-cel szemben megvolt J. J. Abramséknak az az előnyük, hogy az univerzum és a világ elég jól kitaposott volt már. Ezt persze nem volt nehéz megoldani jól, csak oda kellett rá figyelni. Ez nálam nem von le az élvezeti értékéből, remek szórakozás, kár, hogy nem sorozatban fut. (Gyorsan utánanéztem, jelenleg nem fut Star Trek sorozat.)

Live long and prosper.

A hozzászólásokban olvasott kérdésekre megpróbáltam válaszolni:

A NSz-ban olvasom:

Budaörsi rendőrök lehettek a több mint kétmilliárd forintos lottóötös nyertesei. Tíz rendőr játszott közösen, fejenként mintegy kétszázmilliót nyerhettek. Immár gazdagon minden bizonnyal elhagyják a testületet, ezt azonban hivatalosan még nem jelezték. Utoljára hét éve vállalta szerencséjét a lottónyertese, akkor paksi kosárlabdázók ütötték meg a főnyereményt a hatos lottón.

Két milliárd forint feletti összeg volt a nyereményük, egy szelvény nyert egyébként. Eljátszadoztam a gondolattal, mit csináltam volna 200 millió forintból. (Minden ember életében van egy pont, amikor eljátszadozik egy ilyen gondolattal.)

Megmondom őszintén, 200 millió nem olyan sok pénz, persze el lehetne kefélni, de ekkora összegből még egyáltalán nincsenek megoldva a mindennapi gondjaink. Mi fér bele? Egy jó kocsi? Egy jó ház? Nagyjából itt vége is a dalnak.

Szerintem ezt az összeget meg kell felezni, az egyik felét lekötni, a másik feléből megoldani a hosszú távú lakhatást (de visszafogottan, semmi túlkapás), esetleg egy céget alapítani, és abba fektetni a fennmaradó összeget. 10-20-30 millió nem egy nagy induló tőke egyébként, talán abban segít, hogy nem kell külső finanszírozó intézetet bevonni. Az én változatom tehát ez: 100m bankba, 60m lakásra (felépítmény + berendezés!), 30m cégbe (üzleti tervet kell csinálni, break-even legyen b+), 5m egy, vagy több utazásra. 5 milliót meg elkefélünk, ahogy akarjuk.

2 milliárdos nyereménnyel már máshogy festene a dolog. Abba belefér ez-az.

Na jó, én a magam részéről visszalapátoltam magam a realitások talajára. De azért jó volt belegondolni.

Az idei évet egy elég kellemetlen dologgal kezdtem: megpusztult a videó vezérlő a laptopomban. Rémesen egyszerűen nézett ki a dolog: dolgozok, egyszercsak szemét a képernyőn, aztán fagyás, de olyan, hogy nem rajzolja ki a szokásos képernyőt, csak megáll. Reboot, belefagy. Reboot másodszor, elindul a gép, loginscreen belefagy. Nagyjából ez.

A gépem addigra elmúlt egy éves, az Apple alapból egy évre adja a garanciát. Egyetlen mázlim volt, hogy az általam vásárolt széria a videochip miatt visszahívásos lett, így hosszas vajúdás után (mondjuk két hét) cserélte a szerviz az alaplapot teljes egészében.

Az eset viszont nagyon elgondolkodtató.

Alaplapcsere ugyanis 180 ezer forintra tehető összeg. Ennyit nem biztos, hogy megér a javítás, akkor már az ember inkább beleugrik egy új gépbe. Én is az opcióimat nézegettem, akkor jöttek az első szériás unibody gépek, próbáltam a forintért minél több performanszot kipréselni. Gyártottam az excelt, töprengtem. Aztán megjavították a gépem, öröm, boldogság, viszont mi lesz a jövő?

Az ember ilyenkor nagy durral eldönti, hogy márpedig AppleCare a jövő! Sőt, még lopás-ejtés biztosítást is kötni fog rá, a gép munkaeszköz, szent és sérthetetlen entitás!

Nálam eltelt fél év. A laptopomnak semmi baja továbbra sem. Eddigi Macbook Pro pályafutásom során kettő problémám volt hardveresen. Az egyik a fenti eset, a másik egy visszahívásos elem, de azt is megoldottuk (erről is posztoltam annak idején). Egyszóval semmi “extra” nem jött be, ami egy éven túl jelentkezett volna. Másképp: ami hibám volt, az mind nem egyedi eset. Egyedi hibám nem volt.

Ebből arra következtethetünk, hogy ha gyártási hibás a gépem, egy év alatt tuti előjön a hiba. Ha visszahívásos, akkor meg kiterjesztett garanciát adnak arra a szériára.

Nézzük meg kicsit másképp: az AppleCare nem olcsó. Az Almárium honlapján a Macbook Pro-ra 90 ezer forint. Gyorsan hozzáteszem: iMac fele ennyi. Ha az ember megveszi, akkor annak a tudatában teszi, hogy 3 évre szervizre kifizet fixen 90 ezret. Akkor bármi van, neki 90-be kerül a javítás. Ha semmi sem történt a gépével, akkor is 90-be került a szervize.

Ha nem veszünk AppleCare-t és egy év után romlik el valami, akkor annak kell szurkolnunk, hogy 90 ezernél ne kerüljön többe. Sőt: három év alatt ne kerüljön 90 ezernél többe. Ha három év alatt valami apróság történt és fizetünk mondjuk 60 ezret, akkor jobban járunk, mint AC-vel. Ha netalán alaplapcserés a gépünk, és 180 ezret kellene fizetnünk, akkor azt is mondhatjuk, hogy 90 ezerbe kerül az “extra” költség AC felett.

Amire ki akarok lyukadni, az ez: ha az AppleCare-nél olcsóbbra jön ki a szervizköltség három év alatt, nem éri meg AppleCare-t venni. Egészen addig jók vagyunk, míg nem érjük el a 90 ezres keretet.

Csak a saját példámból tudok kiindulni: eddig jobban megnézve nem volt még szükségem 2 év ráadásra a normál garancián túl. 90 ezer forintot pedig nem nagy örömmel költenék el fixen szervizre. Ki tudja, lehet, hogy megúszom. Vagy megúszom kevesebbel.

Kinek mi a stratégiája? Ki hogy járt eddig?

Winkler Róbertet, az autós újságírás kutyaütőjét kérdeztük (a Plastik média szerkesztője zöldben, az autós újságírás kutyaütője ezüstben, ami, fyi, másodikat jelent):

Winkler fartúró humoránál is érdekesebb a legalsó üzenet, ugyanis chat-en megkértem, hogy küldjön nekem egy válasz MMS-t (sőt, Ekkert is megkértem), de nem érkezett meg, pedig már vége a napnak lassan.

Mi lehet ez? Küldeni tudok, csak fogadni nem? Miért SÚJT ENGEM AZ ÖNMAGÁBA VISSZANYÚLÓ INFORMATIKAI VEKTOR?!

önök a hónap utolsó előtti iPhone posztját olvasták

Adott egy szó, “megbeszélve”, mit éppen leírtál a számítógépen. Ezt a szót át akarod javítani arra, hogy “áthelyezve”. Mind a kettő szó azzal a szótaggal végződik, hogy “ve”.

Kínzó kérdés: hogyan szerkesztesz? Ilyenkor kitörlöd a teljes szót és két byte redundáns gépelést okozol a világnak, vagy meghagyod a “ve” tagot?

Mind a két változat mellett lehet pro és kontra érvelni. Elvégre a meghagyással virtuálisan otthagytunk a másik szóból egy csökevényt, ami az ő eredeti része lett volna!

Én korábban, being the freak that I am, mindig töröltem és újraírtam akkor is, ha egyezett. Sőt, az írásjeleket is töröltem, ha éppen úgy éreztem, az másik gondolathoz tartozik.

Ma viszont úgy szerkesztek, ahogy kényelmesebb: ha éppen úgy jön ki, törlök, ha nem, akkor meghagyom. A kérdés továbbra is ott lappang.

Kérdés:

létezik olyan webes vagy desktop alkalmazás, ami tetszőleges weblapot, vagy annak részeit képes “pollozni” annak tartalmát illetően figyelve a változásokat?

Szerintem ez annyira triviális dolog, mégis, rengeteg weblapot kell az embernek manuálisan nézegetni. Egyszerűen nem lehet arra építeni, hogy minden weblap készítőjének fejében ott legyen az “RSS” gondolkodás. Elképzelhetőnek tartom, hogy létezik ilyen eszköz, csak én nem találtam még rá.

A legegyszerűbb az lenne, ha a létező RSS aggregátorok képesek lennének bármilyen, feeddel nem rendelkező weboldalt is nézegetni a változásokért. Technikailag sem túl bonyolult, két módszert találtam ki:

1. Letölti a HTML-t, majd összehasonlítja a legutóbb eltárolt változattal. Ha egyezés van, nem frissült, ha nincs egyezés, frissült. Előnye, hogy könnyű megvalósítani, hátránya, ha vannak olyan dinamikus elemek az oldalon, amik a tartalomtól nem függve mindig változnak (pl egy látogató számláló az oldal alján, vagy van valami doboz oldalt, ami frissülget), akkor rossz eredményekre vezet.

2. A céloldal bizonyos részét figyeli csak. Meghatározható egy kódrészlet az oldalon, ami viszonylag fix. Ha ebben történik változás (ami lehet tartalom, de lehet megváltozott dizájn vagy markup miatt bekövetkező dolog is), akkor egyszerűen jelzi ezt. Mit bánom én, ha HTML markupban kell jelölni, csak működjön!

Rengeteg hasznosságot látnék ebben.

update: alig telt el néhány perc, máris itt egy remek megoldás pontosan ugyanígy, neve Feed43. Thanks agyvihar! Józsi, már megint feltaláltad a spanyol viaszt.

update 2: A feed43-mal sikerült négy kedvenc C64 grafikusom release cuccait összerakni négy feedbe, amit viszont összeömlesztettem egy Google Public Feed Share-be, amit most megosztok mindenkivel. A grafikusok: Mirage, Sander, Mermaid, Archmage. A publikus oldal linkje pedig itt, aki követné az ő release-üket, feliratkozhat könnyedén. (Zárójelben hozzáteszem, hogy a csdb.com-on elvileg van minden oldalra PHP URL hack-elő feed megoldás, nekem ezt nem sikerült működésre bírnom.)

Ha már c64.. Mirage kiadta a Timanthes 3.0 beta 2-t, akit érdekel a C64 pixel, letöltheti innen. Nekem sajnos nem sikerült elindítanom, pedig van fönn 1.1 és 2.0 dotnet is. Fura.

“A Windows 7 a Windows Vista Snow Leopardja.” — Sasvári József, a Plastik média szerkesztője

Ti mondjátok meg. Én nem tudom letölteni, de ha le is tudnám, nincs másik partícióm, ahova feltenném.

Több emberrel beszélgettem arról, mi a Windows 7, de megoszlanak a vélemények. Az egyik oldal szerint ez csak egy javított Vista, tehát semmi érdemi újítás, más taskbar, font management, calculator, illetve az előző bosszantó kellemetlenségeinek orvoslása mindenféle komolyabb (értsd: motorháztető alatti) beavatkozás és újragondolás nélkül — pusztán Mojave-experiment tablettás. A másik oldal szerint a Windows 7 kurva jó, és annak a tablettának valójában finom az íze és valódi a tartalma.

Annyi bizonyos, hogy aki a Windows platformon akar maradni, annak át kell most már ugornia a Vistát (sok vállalati vásárló egyébként nem is használ Vistát egyelőre, csak a Windows 7-re nyergel majd). Én érdemesnek tartom még a Linux alapú rendszer irányába történő gondolkodást, ahol virtualizált technológia segítségével (vagy távoli gépre bejelentkezéssel) lehet a Windows-specifikus alkalmazásokat megtartani a mindennapi munkához.

A grafikai világot tekintve nem látok olyan érdemi fejlesztéseket, amitől a Windows platform érdemes platform maradna, végignéztem elég sok screenshotot, de az alapján nem jött meg a “want” érzés. Valahogy az egész felület a sok transzparenciával és türkiz-kék-zöld sémával nem természetes, nem életképes a szubjektív zónában. Arra vágyom ezzel kapcsolatban, hogy stabil, robusztus, időtálló grafikai világot kapjak, ne pedig törékeny üveget, benne 3 másodperc emlékezetű halakkal. Egészen konkrétan megfogalmazom: a Microsoft helyében újrafogalmaztam volna a grafikai világot.

Óhatatlan, hogy a Microsoft ezt adja nekünk, Windows 7-et kell használni mindenkinek, tehát meg kell szokni, el kell fogadni a dolgokat. Én magam is ezt fogom majd használni valamilyen formában XP után.

Szeretném viszont ismét jelezni, hogy nem használtam, nem láttam, csak benyomásaimat foglaltam össze.

Greg sez:

van egy periodikus jelem amit folyamatosan mintavételezek. ebben kellene megnéznem mi a jel frekvenciája. erre kellene egy egyszerű algoritmus, hogy megtaláljam a maximumokat, aztán a két csúcs közötti idő alapján már ugye megvan a frekcencia… mezei treshold-ot nem akarok használni, mert különböző amplitúdójú jelek frekvenciáját is meg kell tudni mondani.

és persze legyen egyszerű, mert egyrészt fel kell fognom másrészt mikrokontrollerben kell megoldani a feladatot wiring nyelven.

Értem a problémát! Emberek! Tanuljunk! Hogy kell megoldani ezt?

Annyit már gyorsan kiwikiztem, hogy a mikrokontroller egy baromi egyszerű és olcsó integrált CPU, vagyis nem csak a processzor, hanem némi memória (RAM, ROM, Flash) és input/output interfészek is van benne, ami mindenféle egyszerű felhasználásra alkalmazható. Keveset fogyaszt, olcsó, legtöbb alkalmazáshoz remek. Példák: távirányítók, motor vezérlő rendszerek, irodai eszközök, játékok. Érdekes adat:

About 55% of all CPUs sold in the world are 8-bit microcontrollers. According to Semico, Over 4 billion 8-bit microcontrollers were sold in 2006.

Az most nem érdekes, hogy Greg mire akarja használni a projektet, nyilvánvalóan egy csapásszámlálót akar építeni, illetve egyszerűbben mondva, faszkorbácsot.

Namasté.

update: Greg adott egy grafikont is, illetve néhány további komment előjön a hozzászólás folyamban.

az ekg nagyon jó hasonlat, ezért mezei szélsőérték vizsgálat nem elegendő. csináltam egy mintát, a wiimote -ot végigtologatva a nappali padlóján, kicsit gyorsítva menet közben. ebben kellene a 6 csúcsot megtalálni algoritmikusan, illetve mindig csak az utolsó kettő az érdekes.

(…)

kérdeztétek a platformot: Arduino, open source embedded hardware. Én a kisebb fogyasztású, méretű változatot tervezem használni, ami 8MHz -en ketyeg. 14 általános, digitális I/O láb, 6 analóg bemenet amik közül tetszőleges számú digitális kimenetként is üzemelhet. 1KB RAM, 512byte eeprom… 40mA áramfelvétel.

Az eredeti post szövege:

Keresek valakit, aki ismer a FiberNetnél valakit, aki el tudja intézni, hogy a holnapi munkalapok közül kiírásra kerüljön a mi internetünk, ami szerződést eredetileg november 26-án adtunk le. Két A4-es oldalon keresztül tudnám ecsetelni a sztorit, de most a lényeg ez: meg kell találnom azt a személyt holnap reggel, dec. 18-án 10-ig (ott: diszpécsert), aki kiírja a munkát az alvállalkozónak. Én már a szerelőt is lenyomoztam, egyszerűen csak a munkalapot kellene kiírnia valakinek (ehhez tartozik egy 6 jegyű kód), ide keresek most ösvényt. A szerelő le van zsírozva, ha bemondom neki a kódot már jön és telepít is, időpont, helyszín, minden klappol.

update: A probléma megoldódott, meglett a személy, segített, végül működik az internets. HALLELUJAH. Köszönöm mindenkinek a segítséget!

Korábbi postomban már pendítettem a témát, most viszont lejjebb fúrnék. A hétvégén körbenéztem a piacon. A helyzet az, hogy azonnal megvettem volna a Sharp Aquos LC 42 G20E LCD TV modelljét (érdekes, a honlapon ez a konkrét modell már nincs fenn), de sajnos nem volt már raktáron. Ez egy 42 inch-es tévé (106 cm), 3 HDMI bemenettel, Full HD bontással, 260 ezer bruttóért (a Saturn-ben). Ráadásul a Sharp 2+1 év otthoni garanciát ad ebben az árban.

Mivel eléggé tudom, mit szeretnék, kérdés az, hogy ebben a specifikációban van-e ennél jöbb vétel, és honnan érdemes megvásárolni? Tehát ettől alapjaiban nem térnék el: Full HD, 42-es képátló, 3+ HDMI bemenet, 260 bruttós max ár.

Egyszerűsítsünk: írjátok meg a hozzászólások közé, milyen tévétek van, milyet vettetek, vagy milyet fogtok venni! Mindent átmazsolázunk.

Akinek van tudása, az is elmondhatná, hogy mit érdemes és mire kell figyelni, vagy most mit vásárolt. Bár tudom, hogy nincs olyan, hogy “legjobb”, kompromisszumos minden, aminek felső korlátja az ember büdzséje, meg az asszonyi, ellentmondást nem tűrő tekintet, melynek mélyén mindig ott van piros alapon fehér betűvel, sárga háromszögben a fehér felkiáltójel ikon mellé rendezett felirat: VAN MÁR EGY TÉVÉNK. Tévénk van, igen. De hány HDMI bemenettel, kérdem én? És mekkora méretben kérdem én? És az 1080p az smafu? No és, kérdem én, hány körömlakkunk, rúzsunk, illatszerünk és egyéb pipere alkalmatosságunk van, amiből soha nem elég? Kérdem én. Meg ruházkodási termékek. Sőt, fodrászok! Fodrász-orgiák!!