A NSz-ban olvasom:
Budaörsi rendőrök lehettek a több mint kétmilliárd forintos lottóötös nyertesei. Tíz rendőr játszott közösen, fejenként mintegy kétszázmilliót nyerhettek. Immár gazdagon minden bizonnyal elhagyják a testületet, ezt azonban hivatalosan még nem jelezték. Utoljára hét éve vállalta szerencséjét a lottónyertese, akkor paksi kosárlabdázók ütötték meg a főnyereményt a hatos lottón.
Két milliárd forint feletti összeg volt a nyereményük, egy szelvény nyert egyébként. Eljátszadoztam a gondolattal, mit csináltam volna 200 millió forintból. (Minden ember életében van egy pont, amikor eljátszadozik egy ilyen gondolattal.)
Megmondom őszintén, 200 millió nem olyan sok pénz, persze el lehetne kefélni, de ekkora összegből még egyáltalán nincsenek megoldva a mindennapi gondjaink. Mi fér bele? Egy jó kocsi? Egy jó ház? Nagyjából itt vége is a dalnak.
Szerintem ezt az összeget meg kell felezni, az egyik felét lekötni, a másik feléből megoldani a hosszú távú lakhatást (de visszafogottan, semmi túlkapás), esetleg egy céget alapítani, és abba fektetni a fennmaradó összeget. 10-20-30 millió nem egy nagy induló tőke egyébként, talán abban segít, hogy nem kell külső finanszírozó intézetet bevonni. Az én változatom tehát ez: 100m bankba, 60m lakásra (felépítmény + berendezés!), 30m cégbe (üzleti tervet kell csinálni, break-even legyen b+), 5m egy, vagy több utazásra. 5 milliót meg elkefélünk, ahogy akarjuk.
2 milliárdos nyereménnyel már máshogy festene a dolog. Abba belefér ez-az.
Na jó, én a magam részéről visszalapátoltam magam a realitások talajára. De azért jó volt belegondolni.
Az idei évet egy elég kellemetlen dologgal kezdtem: 


Korábbi postomban már
Első körben annyit lehet tudni erről az SAP ES-ről, hogy mennyivel lesz drágább, kötelezően (értsd: kell, vagy nem — kapod). Az ember ilyenkor mindig arra gondol, hogy nem, van mögötte hozzáadott érték is, nem csak az SAP éhes. Elvándorol az 



