Category archives for "plastik"

Goldenblog 2012

Elmentem a díjátadóra, nagyon jól éreztem magam. Öltönyben mentem, Lindát is vittem, első sorból izgultam végig az egészet, elhatároztam, ha nyerek, mint Brad Pitt Angelina Jolie-t, smárolok, aztán irány a színpad. Sajnos nem került rá sor, Stökiék vitték el az IT Blog kategória első helyezését, a Plastik média a második lett. A Goldenblog végeredménye az összes kategóriában itt olvasható. Az IT Top 10:

1. IDDQD
2. Plastik Média
3. Kereső világ
4. Mindent mindenkinet
5. E-könyv olvasók
6. Fps blog
7. Telefonközpont
8. Buherablog
9. Mutasd az asztalod
10. Appleblog

A Plastikról ezt írja a tavalyi győztes, Lippai Gergő, Lipilee:

Sasvári-Schaffer Angelday József az első-vagy-második magyar blogger, az Énblog magyar pápája, a geek és a nerd archetípusos alakja, és mint ilyen, per definitionem tisztelettel tartozunk neki. A blogja jó ideje de facto techblogként üzemel, nagyjából a konzolok – (jó értelemben vett) pixelbuzéria – Apple háromszögben.

Köszönöm!

Plastik mobilról

Kaptam egy levelet, hogy Windows Phone-on nem tökéletesen jelenik meg a Plastik, sőt, a jobb szélét levágja az ottani böngésző. Sajnos nincs a tulajdonomban ilyen típusú készülék, és ha nagyon gondolkodni kezdek, akkor egy embert ismerek a Futóklubban, Szasza húgát, akinek van. Ebből következően nem fogom tudni sajna tesztelni a böngészőt, de a nagyobb gondom az, hogy pénzt kellene rá költenem, hogy jó legyen.

Lekértem a 2012. január 1 óta készült GA statisztikákat, abból ez látszik:

A mobil fogyasztás nálam 82%-ban valamilyen iOS. Itt egyetlen probléma van, amit tényleg meg kellene oldani, hogy bele lehessen nagyítani a szövegbe. update: bekapcsoltuk Ezt már átbeszéltük Wyctimmel, de most nem ez az életünk fő prioritása, úgyhogy egyelőre még így marad. Megnéztem még a böngészők megoszlását is ugyanebben az időszakban:

Chrome és Safari – vagyis WebKit, amiken tökéletesen jelenik meg, ez az olvasók 64%-a. Firefox lehet még egy izgalmas cél a maga 20 százalékával, de engem nem érdekel már a Firefox. Az Internet Explorer is nagyon el van maradva, időnként azon megnézem valamiért, bár talán csak a megszokás miatt.

Plastik retro 2002-2004

Elkészült a fájlrendszerből előállított, kvázi tökéletes Plastik retro archívum, ami egészen pontosan a 2002.01.12. és 2004.09.20. közötti időszakot öleli fel. A markup ugyan az érából való (abban az időben kezdtek bejönni a DIV-ek, ez még spacergif alapú), de a modern böngészők tökéletesen jelenítik meg. Aki még emlékszik, a fejléce gyakran változott, a jobb hasábba pedig lehetett linkeket küldeni. Ezek sajnos nem élték túl, viszont a tartalmi rész gyakorlatilag tökéletes formában megmaradt, minden kép működik, a popup képek is megjelennek, sőt, az egyes médiafájlok is kattinthatók.

Nem gondolom, hogy erős kontent lenne, sőt, elég fura olvasni a 10 évvel ezelőtt írt dolgaimat, ráadásul néhány dolog a fejemben teljesen máshogy maradt meg, mint most, ahogy újraolvasom. Ettől függetlenül érdekes tartalom lehet azoknak, akiket érdekel a történetem, illetve a személyiségfejlődésem korai szakasza. Sok apróságot lehet benne találni egyébként, például Handrás is felbukkan a kommentek között, meg még rengeteg minden.

A blog története egyébként úgy folytatódott, hogy 2004 végén is abbahagytam egy rövid időre, aztán mindenféle rövid, egy képernyős webes installációkat futtattam, 2005-ben is volt blog, majd áttértem egy rövid ideig iWeb publikálásra, végül 2006 februárjában WordPress alapokon lőttem újra a blogot – ez már kereshető formában elérhető most is.

Gondolkodtam azon, hogy az archive.org-ról is össze lehetne guberálni rengeteg klasszikus tartalmat (itt és itt egész jól látható 2005 egy része), ezeket felépíteni modern markuppal, hogy úgy nézzen ki, mint annak idején, szóval el lehetne vele játszani.

Felhívásomra többen elkérték az anyagot, végül cherockee volt az, aki fáradhatatlanul ostromolt a leveleivel és állította elő a működőképes, kattintható verziót. Javaslom, hogy ne álljatok meg a lap alján, mindig kattintgassátok a “Tovább” gombot, vagy kezdjétek a 83. lap aljától és haladjatok időrendben.

Plastik archívum 2002-2004

Annak idején még a MovableType-pal is írtam a Plastikot. Igaz, hogy az Archive.org-on elég sok bejegyzést meg lehet találni, viszont nem teljes az archívum. Sikerült egy régi DVD-ről előbányásznom egy 2002-től 2004-ig használt, fájl alapú MT adatbázist, sőt a teljes fájl struktúrát a szerverről lementve. Sajnos fogalmam sincs, mikori a snapshot, vagy egyáltalán azt illetően, hogy egy, vagy több inkarnációja található-e benne.

Ha valakinek van kedve vele bíbelődni, szívesen megadom a közel 500 megás archívumot, ebből talán rekonstruálni lehet néhány évet végigkattintható formában, amit megőrizhetünk az utókor számára a http://retro.plastik.hu/ címen.


egy régi fejléc


A bajai III. Béla Gimnázium eminense

Keresek most olyan vállalkozó kedvű webfejlesztőt, aki komolyan véve a projektet megcsinálja belőle a múzeumot. Fizetni ezért nem tudok, de ha valakinek van kedve molyolni, én ellenére annak, hogy borzasztó kontent, szívesen látnám újra egyben az egészet. (Annyit persze fel tudok ajánlani, hogy a fejlesztő honlapjára az egész tetején megjelenítünk egy örökös linket.)

Jelentkezni a ride kukac plastik.hu címen lehet.

Super like

Azon gondolkodtam, mi lenne, ha a jól ismert Facebook “Like” gombok többet jelentenének, mint egy egyszerű tetszésnyilvánítási forma. Ha a Facebook ezt az univerzális intézményt kiterjesztené pénzügyi alapokra is: azzal, hogy olvasóként elolvasok egy posztot, megtetszik a gondolat, megnyomok egy ilyen gombot és a poszt készítőjét, vagy az oldal kiadóját néhány jelképes forinttal támogatom. Legyen mondjuk 15 forint.

Olvasóként azt hiszem szívesen nyomkodnék ilyen “szuperlájk” gombot, minden esetben, ha valami tetszik, amit a neten találok. A Facebook szépen elszámolná ezeket a pénzeket a programra feliratkozott tulajdonosnak, az olvasóktól pedig havonta leemelne annyi pénzt amennyit lájkolgatott mindenfelé. Sőt, egy oldalért rajongásnak is meglenne a maga pénzügyi része: havonta támogatná mondjuk 150 olvasói forinttal.

Tartalom előállítóként ezt a részét hiányolom a modern internetnek: nincsen közvetlen pénzügyi kapcsolat az olvasó és a tartalomkészítő között. Ez pedig hosszabb távon sajnos mindig a leépülést jelenti. Én például szeretem a Plastikot csinálni, de azzal is tisztában vagyok, hogy ez csak addig fog tartani, amíg nem lesz egy 8 órás székem valahol – ha lesz, akkor sajnos ez a blog is átalakul majd heti 1-2 önmegvalósító posztra.

State of the Union, 2012

Énekszó és tánc köszöntse!

Kedves emberek, elindult a megújult Plastik! Nagy álmom válik valóra, amikor végre már iOS eszközön is tényleg olyan lesz a vizuális élmény, amilyet mindig is szerettem volna – sőt, HiDPI eszközön is.

Wyctimnek köszönöm a hibátlan munkát, nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. (Egészen pontosan 16 – tizenhat – nappal ezelőtt írtam neki életem első üzenetét, nagyjából két nappal később mondta, hogy két héttel kell számolnom, napra pontosan meg is lettünk.)

Apropó, pólórendelés. Sokáig vacilláltam rajta, hogy csinálok Plastik Média fanboy és Heti Meteor pólókat, készítettem most Face-en egy szavazást, úgy tűnik, hogy nincs akkora érdeklődés, hogy belebonyolódjak. Ha van kedved szavazni, kattintsd be az álláspontodat.

Akinek a retina Plastik ruhájával kapcsolatban bármi kérdése lenne, az egyrészt Twitteren a @angelday címen, vagy emailben érhet el. Wyctimet a @wyctim címen találjátok, egy hátba veregetés azt hiszem kijár neki.

Apropó: a retinaversenyt megnyertem.

A megújult Plastik (5. rész) – pixelbuzéria

Egy blog, noha meglehetősen apróságnak tűnik, rengeteg apró csavarozgatás elé állítja az embert. Mi is csavarozgattunk rendesen, mire összeálltak a részletek egy kiformázott egésszé. Meg kellett például csinálni a Hirdetés típusú, jelölt posztokat, új kategóriacímkéket, az Archívum és 404 oldalakat, de Wyctimet még olyan dolgokkal is a sírba kergettem, mint az, hogy a fejlécben nem jól aliasol a betű és a színe sem jó. Ez annyira apróság volt, hogy egy pixelbuzéria típusú posztban mindenképpen bemutatásra érdemes. Lássuk!

Wyctimnek a fejléc betűit sajnálatos módon raszterizálva adtam át. Igaz, hogy retinás bontásban, de mégis raszterizálva. Ennek az lett az eredménye, hogy amikor “sima” bontásra lekonvertálta, furcsán csúnyák lettek a betűk. Sajnos észrevettem a hibámat és újrarakattam a fejlécet. Az alábbi ábrán a felső részen látható a csúnya leméretezés, alul a jó:

Persze itt még nem volt vége a dolognak. Kiderült, hogy egy layert máshogy kapcsolgatunk, így sajnos a kiemelt szín betűszéli anti-alias effektje sem jó. Újrarakattam megint a fejlécet. A felső ábrán a kiemelt menü elem látható, csak éppen rosszul színeződik a betűk széleinél. Alatta a tökéletes megoldás (remélem nem kell taglalnom, hogy a felső rész mennyire kiégett, csúnya):

Szívesen foglalkoztunk viszont vele, örömmel csavarozgattuk a blogot végül, mire előállt a téma, amivel már élesbe mehetünk. (Sok meló volt vele, bassza meg!) Az egész természetesen még mindig nincsen kész, egy weblap soha nem lehet teljesen tökéletes, viszont jó ez már annyira, hogy elindulhassunk vele, aztán tovább csavarozgatunk majd.

Hölgyeim és uraim, a megújult, retinás, reszponzív Plastik előállt!

Íme, a retina felbontású menü. Kattintsuk meg, élvezzük 2012-t!

És hogy mikor élesítjük? Este 7-8 óra körül.

A megújult Plastik (4. rész) – fanboy

Wyctim az inspekciót követően azt mondta, hogy a korábbi WordPress témát ki kell dobni és újra kell rakni a teljes részt a megfelelő PHP vezérlőkódokkal. Megtartott sok mindent, de a CSS-t újrahúzta teljesen. Ha már ott jártunk, megoldottunk egy sor érdekes kérdést is, amire eddig soha nem jutottam el. Itt van például a keresés (hogy néz már ki?):

Ez ilyen lett:

Ha belekattintunk, narancs állapotot kap:

A jobb hasábban kicseréltük az egyes szekciókat jelölő fejléc betűket (Proxima Nova Condensed), továbbá ott a használt link szín is narancs lett:

A jobb hasábban használt, de fontatlannak gondolt részeket Wyctim levitte a láblécbe. Egyetértettem a módosítással. Itt is egységesen narancs linkeket használunk. A lapozó gombra pedig tettünk egy szép kék lekerekített gombot:

Az utolsó 5 Tweetemet tartalmazó dobozt is kicsinosítottuk, jobbra az új:

Beregisztráltattam még a plst.hu domént is, ezt arra használom, hogy linkeket rövidítsek. Túl sok haszna nincs, mert Twitteren amúgy is rövidíti, viszont így saját linkrövidítő szolgáltatásom lehet. Jelenleg a http://plst.hu/dgxtn formában szolgáljuk ki a rövidítéseket. Ha rákattintunk, erre a posztra jutunk vissza.

Párhuzamosan elkészítettem a logó vektoros változatát is. Minden felületen, ahol a weblaptól függetlenül jelenik meg, kizárólag a “fanboy” címkével ellátva szerepelhet. Ha lesz például Plastik Média póló, vagy éppen megjelenik, mint támogató valahol, esetleg más weblap kirakja, kizárólag így, fanboyként teheti meg:

(Folytatjuk…)

A megújult Plastik (3. rész) – Ethan Marcotte

Bajára mentem eFihez. Be volt már készítve a laptopomra az új fejléc, a retina dizájn, egy keynote prezentáción gondolkodtam. Úgy számoltam, hogy egy kiscsoportos előadás keretén belül megpattintom az új koncepciót. Ez azonban két okból is nehéznek bizonyult: először is rettenet módon spiccesre ittam magam, így moonwalk stílusban léptem a kisház színpadára (amit kétszer is meg kellett sajnos ismételnem), másrészt nem volt projektorom sem. Ettől függetlenül ismertettem a blog új dizájnját.

A reszponzív weblapkészítést, mint kifejezést Ethan Marcotte vetette papírra egy 2010-es List Apart publikációban. Marcotte itt kifejti, hogy – nagy túlzásokkal – a jó weblap olyan, ami minden böngészőméretben, így telefonon, deszkán és monitoron is jól néz ki. Ha megnyitjuk az általa készített minta lapot és elkezdjük átméretezni, látjuk, hogy a viewport kicsinyítésével és nagyításával tökéletes nézetet kapunk. (Marcotte itt még nem vette figyelembe természetesen a retinás felbontásokat, ami ennek a kiterjesztése dupla pixelsűrűségre. Most abba se mennék bele, hogy mikor tökéletes a reszponzivitás – ezek erős, vizsgálódásunkat érdemben nem érintő szakmai kérdések.)

Nekem is ilyesmi volt a fejemben: egy olyan Plastik WordPress felület, ami adaptálódik a viewportra. A célom az volt, hogy legyen egy olyan méretű állapot, mint maga a böngésző, utána egy iPad (~tábla), végül iPhone (~mobil). Mindenhol ugyanazt a látványt kapja az olvasó, függetlenül attól, hol nézi. (A webdizájn korábbi vívmánya, hogy ott, ahol nincs CSS, például egy 1996-os Netscape böngészőben, szépen degradálódik az egész szövegesre. Ezt ma már adottságnak tekintjük, erre nem is térek ki.)

Wyctim HTML keretrendszer választása a 960.gs. Ebben gyakorlatilag egy 1024-es nézetet kapunk 940 képpont hasznos résszel. Ebbe gyönyörűen elfér 700 képpontnyi tartalmi hasáb, a maradékot pedig a jobb hasábnak tudjuk fenntartani – ide kerülnek majd a twittek, kereső form, egyéb apró információk. Több szempontból is jól jön ki ez az egész: először is az iPad álló módban (ahogy a legtöbben webezünk) 768 képpontot rak ki (még retinán is, hiszen ezek logikai képpontok), így pontosan elfér benne az új, 700 képpontra méretezett tartalmi hasáb. Ha elfordítjuk, akkor 1024 képpont szélességünk van, tehát a teljes méretet két hasábbal ki tudjuk rakni. Össze is állt a modell:

1. nézet – web
2. nézet – iPad álló (768 px)
3. nézet – iPad fekvő (1024 px, gyakorlatilag azonos a webes nézettel)
4. nézet – iPhone álló
5. nézet – iPhone fekvő (ez ugyanaz, mint az előző, csak nagyobb fonttal)

Gyorsan hozzá kell tennem, hogy ez a típusú reszponzív weblap nem az igazi. Marcotte ugyanis olyan struktúrát javasol, ami minden méretre egyformán adaptálódik, méreteződik (flexible grid). A mienk fix szélességű, így inkább “herélt reszponzív weblapnak” hívnám legőszintébben. Ettől függetlenül egy kellemes köztes állapot és megfelel a céljainknak.

Le is adaptáltam gyorsan a fejlécet különféle nézetekre.

1. iPad álló (vegyük észre, hogy eltűnik a jobb hasáb):

2. iPad fekvő (megjelenik a jobb hasáb):

3. iPhone álló (szintén eltűnik a hasáb, a logó is degradálódik egyszavasra):

Ha méretezni kezdjük az ablakot, ezek a nézetek szépen ugrálnak dinamikusan. Akkor is jól működik, ha az iPadet forgatjuk, eltűnik, illetve megjelenik a jobb hasáb. De ami még ennél is jobb: mindig olyan nézetben és úgy kapjuk meg a weboldalt, ahogy a készítő elképzelte. Nem kell zoomolgatni, mozgatni, betöltjük és mindig jó (ez az “észrevehetetlen” rész – aki nem weblapkészítő, nem is látja, mi történik a háttérben).

Innentől már nem is volt másra szükség, mint az egészet implementálni.

(Folytatjuk…)

A megújult Plastik (2. rész) – a retinás logó

Annyiban mindenképpen biztos voltam, hogy gyorsabbnak kell lennem, mint Handrás. Ő tele van dohánnyal, iPad launchra fejleszttet magának visszaszámláló appot, van iTunesba listázott Handrás alkalmazása, Face-en rengeteg követője. Érdekli a technológia, mindenből megveszi a legújabbat, 5 rugóért hamburgerezik a városban: tehát a blogja is retinásodni fog. update: már dolgozik rajta az állatja!

Viszont tudtam, hogy nekem kell előbb lépnem. Ebben a kérdésben mindenképp.

Titokban kell tartanom mindent az utolsó pillanatig, különben megvesz kilóra mindent és átdizájnol, mégpedig előttem. És azt nem akarom. Én akarok lenni az első retinás blogger. Az első reszponzív blogger.

Tudtam, hogy a fejléccel, és azon belül is a Mario grafikával indul a balhé. Ha ez nincs meg, fújhatom a lufit. A kályháig kell visszamennem. Azt is tudtam, hogy nem akarok nagy eltávolodást a mostani márkaértékektől. A dizájn ilyen marad, mint amilyen most – alapvetően, csak éppen kivágjuk a WP Touch plugint és korszerűsítünk. Az én könyvemben a legjobb redizájn az olyan, mint a legészrevétlenebb redizájn. Igazából ha posztot sem írnék róla, akkor sem venné észre senki. No nem azért, mert észrevehetetlen, hanem azért, mert ha valami jó, akkor titkon is működik.

Azzal is tisztában voltam, hogy egyedül nem fog menni. HTML-t és CSS-t rakni nem olyan játék, amit egyedül, szabadidőmben összerakok. Itt nem WordPresst kell telepíteni, ide egy gyors kezű profi kell. Ráadásul olyan profi, aki elérhető és megfizethető.

Már nem tudom, hogyan jutottam el Benke “wyctim” Zsoltig. Arra emlékszem, hogy én vettem fel vele a kapcsolatot, de akkor még abban sem voltam biztos, hogy ő képes lesz rá. És abban sem, hogy érti, mi a faszt beszélek, hiszen nem volt ott a konferencián.

Wyctim legnagyobb meglepetésemre értette, sőt, a maga módján még lelkes is volt, így elkezdtük a közös munkát. Első lépésben egy új fejlécre volt szükség. Ehhez pedig artworkre. Szerencsére a videójáték istenei rám mosolyogtak, és sikerült megtalálnom a grafika nagy felbontású változatát.

Innentől nem volt megállás, nekiugrottam a dizájnolási folyamatnak. A szívem sebesen dobogott, hiszen tudtam: retina lesz, ha el nem baszom.

A logóval nem voltak különösebb gondjaim azt leszámítva, hogy jópofa, ami most is van, csak éppen segglyukat szív. Márpedig az nem jó dolog, újra kellett rakni. Szerencsére egy régi mappában megtaláltam korai kutatómunkám eredményét. A régi munkák több hónapos szemmel felfedezésének az is az előnye, hogy látni lehet, jól öregszik-e a dizájn. Ez jól öregedett, úgyhogy kifektettem a pultra, aztán nekiestem feszítővassal, hegesztőpisztollyal.

Az elkészült retina felbontású logó olyan nagy, hogy meg sem tudom most mutatni, mert nem fér el a 610 pixeles szélességen:

A navigációs menünek más fontot választottam, de megtartottam végül a barna raszteres dizájnját. Az értesítések mellől persze száműztem az ikonokat, RSS, Face – divat, divat, divat. (A Twitter egyelőre szekunder csatornám, de fejléclogóra ő sem érdemes.)

Innentől jöhetett a munka komoly szakmai része a HTML és CSS szakértelemmel, letisztáztam a dokumentumot, aztán átlőttem Wyctimnek.

(Folytatjuk…)

A megújult Plastik (1. rész) – bevezetés

Sokat gondolkodtam azon, hogyan korszerűsítsem a blogomat. Nagyon egyszerűen, menedzselhetően akartam mindig is tartani, decemberben elkezdtem egy degradációs folyamatot. Kivágtam, kihajítottam mindent, amire úgy éreztem, hogy nem volt szükségem. Menniük kellett a Facebook gomboknak, mennie kellett a doboznak, Flickr beépített galéria – mindent kihánytam. Beraktam viszont a Twitter dobozt, hiszen aktív Twitterezőként promotálnom kellett ezt a csatornát. Aki a blogra kíváncsi, rám kíváncsi, tehát a Twitterre is kíváncsi.

De hogyan tovább? Mi legyen a következő lépés?

A tartalmi elemek összeállása után tovább vizsgálódtam azt illetően, hogyan lehetne korszerűsíteni a dizájnt. Az alapvető problémám azzal volt, hogy a sokak által használt WP Touch plugin mobil eszközökön nem nyújtja azt a márka-élményt, amit szeretnék. Egész egyszerűen a blogom így néz ki:

Ehhez képest a WP Touch ezt csinálja iPhone-on:

iPaden a dolog még szörnyűbb, ott ugyanis egy teljes, fektetett módban 1024 (!) széles képernyő felületünk van, erre a nézetre kárhoztatva. Állított módban is 768 képpontból gazdálkodhatunk, több, mint elég egy tartalmi hasáb megjelenítésére.

Időközben megjelent a harmadik generációs deszka retina felbontással. Ez tovább erősített abban, hogy újra meg kellene vizsgálnom a kérdést. Szerencsére jött a Smartmobil 2012 konferencia. Itt Dobó “doransky” Mátyás segítségével betekintést nyerhettem a reszponzív webkészítés alapjaiba.

Az elméleti alapozás számomra annyira meghatározó élmény volt, hogy sokkos állapotba kerülve vetettem bele magam a koncepció alkotásba – hogyan? miért? merre? Csak úgy zakatolt az agyam. Még a konferenciáról hazafelé tartva azonnal telefonálni kezdtem. Hogy kellene elindulni, mit kellene csinálni, ki a megfelelő ember. Azt tudtam, hogy meg kéne találni a Mariós fejléc nagyobb felbontású változatát, illetve meg kellene csinálni az új felbontású logót és fejlécet is.

De mi az a reszponzív webcsinálás? És mi köze van a retinához? Meg hol az új dizájn?

Mi történik itt?

(Folytatjuk…)

Frontflip vs Minecraft

Kedves Angelday!

Ötödikes,11 éves fiú vagyok, és az egyik haverommal együtt, aki nyolcadikos és Miskolc mellett lakik, nagyon szeretjük a Minecraftot. Rendszeresen készítünk videókat,készítettünk egy Facebook oldalt és most dolgozunk egy honlapon is. Az lenne a valamikori célunk, hogy legyen 1000 feliratkozónk a youtube csatornánkon. Kicsit elakadtunk viszont, nem tudjuk, hogyan lehetne ezt megvalósítani, mert az ismerőseink közül még csak kevesen foglalkoznak ezzel, a profibb nagyfiúk pedig nem állnak szóba velünk.

Kedves Igor és Jancsi!

Belenéztem a videóitokba, nagyon viccesek (pl. ez a felkonf, bár ez valami haverotok lehetett: “Helósztok, Dávid vagyok és folytatjuk a Minecraftos skypiramidos videóinkat–ne ütögessél”).

Különösen az tetszett, hogy már ilyen idős fejjel is szervert csináltok, ott játszotok, felveszitek magatokat hanggal és az egészet megosztjátok YouTube-on. Ha belegondolok, hogy az én számítástechnikai ismereteim hol tartottak ennyi idősen: 1988-at írtunk, két éve birtokoltam a Commodore 64-et és gyakorlatilag kimerült a tudományom a mágneslemez lemásolásában, meg a játék indításában. Ehhez képest amit ti csináltok, illetve ami nektek a gyerekkor – az eszem megáll.

Ami pedig a tartalmi részt illeti: csinálni kell, aztán kialakul, hogy mi működik és mi működik kevésbé. Remélem, hogy nem fogy el azért a lelkesedés és készítitek további videókat, tanultok meg egyre többet Minecraftból. Én annyit tehetek, hogy most felhívom a figyelmet a csatornátokra, egy videót pedig beágyaztam és most feliratkoztam, már 84-en vagyunk, lájkoltam Face-en is.

Sok sikert!

Üdv a bárból,
angelday

Ui.: a nagyfiúk idióták, nekik mindig csak a csajok, meg a mások lejáratása jár a fejükben, nem kell velük foglalkozni, nagyon jó, amit csináltok

Comments are still off

Matt Gemmell hozzám hasonlóan, és nagyjából azonos időben (ő november 29, én december 9), kikapcsolta a kommenteket a blogján. Gyakorlatilag karakterre pontosan azt írta meg, amit én magam is írtam volna a kérdésben, és most egy újabb megerősítő posztban közölte, hogy a helyzet változatlan marad, amivel szintén nagy mértékben tudok azonosulni.

Végignéztem én is sok bloggert, a többségük már régen kikapcsolta a hozzászólások lehetőségét. Vannak, akik csak jóváhagyás után jelenítenek meg dolgokat. Én próbálkoztam a “Best of Show” és “Demote” intézményével, gondolkodtam valamiféle karma rendszer bevezetésén, aztán feltettem magamnak a kérdést: nekem most fórumom vagy blogom van? Egyáltalán jó dolog az, ha a személyes márkám egy fórum? Amit naponta öntözgetni, menedzselni kell? Ezt rajtam kívül senki nem látja, mennyi idő és ráfordítás. (De ajánlom, hogy érdemes elkezdeni, felfuttatni, kipróbálni.) Én már látom, december 9 óta. 🙂

Nálam egy hosszabban tartó, semmi konkrét kiváltó okra vissza nem vezethető, többször újra és újra felbukkanó folyamat volt a kommentek kikapcsolása.

Ma az történik, hogy amikor egy új blog dizájnolási folyamatát elkezdjük, a grafikus automatikusan tervez hozzá komment formot, teljes mértékben benne van a köztudatban, hogy kellenek a kommentek. Én viszont mindig visszakérdezek: kell az a form egyáltalán? Félreértés ne essék: nem vagyok komment ellenes, de meg kell minden esetben nézni, hogy szükség van-e rájuk. Egy kisebb forgalmú személyes blogon van szerepük, egy nagyobb forgalmú személyes blogon már nem feltétlenül, egy portálon lehet értelme, de valamilyen pontozásos, autentikált karma rendszerben, egy speciális szakblogon megint látnám értelmét stb. Amit kiemelnék az annyi, hogy interneten nem feltétlenül jár alanyi jogon a komment. Ezt meg kell érteni, ezzel tisztába kell jönni, el kell fogadni.

Ahogy Gemmell, azóta én is szívesebben és határozottabban posztolok. Belefér a sok apró tartalom, számomra felmerült érdekesség. Ráadásul elkezdtem elmenni minimálba. Kivágtam a Flickr galériát, kivágtam a Facebook dobozot (HA!), kivágtam a lájkokat, kidobtam a kategóriafelhőt (haha!), csökkentettem a betűméreten, letöröltem az “írta angelday” szöveget a témából (minek ilyen, ha egyedül írom?), átnéztem a statikus oldalak szövegeit, módosítottam az idézetek stílusán (jobban elkülönítettem a saját soraimtól, de még ez sem tökéletes, Apple Mail szerű színes indentáción gondolkodom). Ezt a folyamatot tovább fogom folytatni, a blog még inkább a tartalmat fogja előtérbe helyezni, a felületet pedig hátrébb szorítani.

A Twittert viszont előtérbe helyeztem. Aktívan és sokat twitterezek, remek platformnak és csatornának gondolom. Kiraktam ide oldalra a twittjeimet, amikor úton vagyok, mindig oda dobálok ki dolgokat.

Egyszóval ilyen az új Plastik.