Category archives for "prezi"

Prezi is looking for: Product Designer

We’re looking for a Product Designer in our Budapest office. You’ll be participating in all aspects of product design, beginning to end, and it’s the perfect opportunity if you want to learn what makes a practical designer great.

Have you ever been in a usability test where you get to see what people do with your design prototype from the other side of the world? Have you ever seen this on-site and in person at the other side of the world? You can.

The Prezi Budapest office is a truly international environment, you get to meet nice people and you get to work on some nice stuff. Want to make Prezi better and change the world?

Come and join us.

Mango Medley ft. Zimo+Flame

A (részben) Prezi product design team a Ustream tetején folytatta a Kuplungban elkezdett giget:

Érdemes megnézni a videoklip utáni rögtönzött interjút is, ami szerintem az egyetemes könnyűzenével foglalkozó történelemkönyvben a “felejthetetlen interjúk” részénél mindenképpen szerepelni fog.

A dobos, Zimon “Zimo” Péter, lead product design itt a cégnél, az énekes pedig Hoffer “La Pathetique” Flame Gábor, aki azóta megnyerte a kocsit magának.

Még egy érdekesség: Zimo ma este 7-kor fog egy kb. 30 perces prezentációt tartani a product designről webinar formátumban az InVisionnek “How to design an open design culture” címmel.

Structuring your content

Ez a prezi talán az egyike a legjobbaknak, ami megmutatja, hogy mi ez a szoftver, mire való és hogyan érdemes használni. Davide Trimarchi (designer) és David Hooker (content) munkája. Érdemes végigkattintgatni. (Mondanom sem kell: Chrome kell hozzá.)

A sikeres startup

Minden kapcsolat eleje rózsaszín köd. Amikor minden szép és csodálatos. Mindenki a legszebb oldalát hozza, van mögötte valamiféle percepciós meghajlás is. Az én kapcsolatom is ilyen biztosan a Prezivel. Azt leszámítva, hogy egy turbulens fel és le első hét, és konszolidálódni látszó, dolgos második hét végéhez közeledte állapotban bóbitázom most reggel. Ettől függetlenül egy halom élmény ért, ami nagyon, és erre most hirtelen nem találok jobb kifejezést, különleges.

Az elejéről kezdeném: nekem mi volt ez a cég kintről. Először is egy zoomoló prezentációs szoftver, Flashben. Amit soha nem próbáltam ki, vagy soha nem érdekelt. Véleményt formáltam, pontosan úgy, mint ahogy emberek véleményt formálnak valamiről. (Címkézni a legkönnyebb.) Látok egy új autót az utcán, bejön, nem jön be. Egy politikus. Ilyen, olyan. Új webes technológia: like, dislike. Zoomoló prezentációs szoftver: wtf.

A céggel ismerkedésem során már az elején feltűnt, hogy ez a cég nem a zoomolós Flash prezentációs szoftverről szól. Bálint Gábor (aki egyébként a Nehéz-Posony Feri sógora) tőlem karnyújtásnyira ül. Egyike volt az első embereknek, akik a Prezinél kezdtek. Ő mesélte, hogy rögtön az elején még kirándulni jártak együtt. Az egyik esti tábortűznél ücsörögve vetette fel Árvai, hogy dumálják meg, milyen lesz a cég, hogyan fog működni, találják ki, hogyan fogják az embereket inspirálni, hogyan fognak egymás között kommunikálni, milyenek az értékeik.

Ez akár a szokásos “akarjunk mi is nagyok lenni meg úgy csinálni” dumának tűnhet, ahol néhányan csinálnak egy céget, aztán mission statmenetet definiálnak, mert a céghez érkező tanácsadók elmondják, hogy ezt kell csinálni, végül egy kínos szerencsétlenkedés lesz belőle a végeredmény.

Egészen biztos vagyok benne, hogy akinek startupja van, de módszertana, szemlélete, missziója nincs, annak nem lesz sikeres, az egész világon ismert cége. Én is szeretnék magamnak egy céget felépíteni, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy vagyok annyira világlátott, kommunikációban olyan stabil, hogy ezt össze tudjam sikeresen hozni. (Kell-e mondani, hogy a termék ugyanis csak egy szelete az egésznek.)

Nem kevés kísérletet tettem már erre. Gondolom sokan próbálkoztak már hasonlóval. Hogy én meddig jutottam el?

Minden cég ott kezdődik, hogy vagyunk páran, akik csinálni akarunk valamit. Mindenkinek van valamiféle elképzelése arról, hogyan és miként. Aztán elkezdjük TOLNI. És akkor kifejlesztünk valamit. Végül füstbe ment terv lesz az eredmény, vagy már menet közben elhullunk. És mindig a másik lesz a hülye, aki miatt nem. Olyan rettenetesen jók vagyunk abban, hogy megindokoljuk, hogy az egyenletben mi miért rossz, de magunk miért nem vagyunk benne. (Igazából ez elő sem kerül, egyszerűen mi magunkat nem tesszük bele a vitákba.)

Utólag visszanézve ezekre a kísérleteimre tökéletesen kiugrik, hogy a szakmai tartalom mellett, mennyire hiányos volt az interperszonális rész.

Árvai minderről egy szót sem szólt, ezek a saját gondolataim. Ő csak annyit mondott, hogy amikor majd messze járok a Prezitől, akkor úgy nézzek vissza rá, mint egy helyre, ahol ezeket a dolgokat tudatosan csináltuk.

Prezi menza

Letelt az első hetem az új helyen. Erről is sokat lehetne mesélni, de most inkább az egyik menza élményemet osztanám meg. Még az onboarding alatt történt, hogy lementünk a többiekkel enni. Eredetileg együtt terveztünk leülni, de szétszakadt a társaság, közben a menzán is csúcsidő volt, és mire odaértem, már tele volt a hely, csak egy-egy lyuk volt szabadon.

Első pár nap, új környezet, sok idegen ember, menza kontextus. Odasétáltam az egyik asztalhoz, ahol ismertem már valakit és megkérdeztem, hogy leülhetek-e hozzájuk. Egy ismeretlen fiú és egy lány ültek a négyes asztal másik oldalán. A rövid bemutatkozást követően, úgy éreztem megpróbálok nem kukaként ülni és egyfajta icebreakerként megkérdeztem, hogy ki mivel foglalkozik.

Az átellenes oldalon ülő, általam nem ismert fiú picit emlékeztetett Orosz Péterre. Hasonló gesztusok, hasonló kommunikáció. Már láttam itt-ott az épületben is egy laptoppal különféle testhelyzetekben, annyit tudtam róla csak megállapítani, hogy amerikai.

“Programozó vagyok” – mondta.

“És mit programozol?” – kérdeztem tőle.

“Egy nyelvet fejlesztek.” – így ő.

“Nyelvet? Programnyelvet? Fordítóval meg minden?”

“Aha.” (vigyorgás)

“És melyik programnyelv ez?”

“Az Elm.”

“Elm?”

“Yeah, elm, like the tree.” (vigyorgás)

Gyorsan megnéztem a telefonomon, az asztal túloldalán nem más ült, mint Evan Czaplicki, az Elm programnyelv tervezője. A Harvard “infón” végzett, aztán a Google-nél kezdett azonnal, majd onnan jött át a Prezihez (profilja), 2012-ben írt szakdolgozata (PDF) gyakran hivatkozott és keresett dolog a neten.

Egy picit beszélgettünk még az egészről, utána sokkos állapotban szállítottak vissza a helyemre.