A „próféta” kategória archívuma

Akkor én leszek az első ember az országban

Nekem nagyon tetszik az iOS 7 felület megjelenése és működése.

Funkcionálisan minden pontosan úgy működik, mint eddig (és még sokkal jobban, hiszen rengeteg apróság került bele már most a szoftverbe), ugyanakkor teljesen korszerű és modern, minimalista, képernyőszeméttől mentes a látványvilága. Mindezt persze úgy teszi, hogy teljesen megvan benne a Physics UI, olyan, mintha élne a digitális gumiszerű anyag.

Visszarugóznak az SMS-ek, ahogy rángatjuk, a Windows 1.0-ra (!) hasonlító számológépen finoman benyomkodnak a gombok, megjelennek a dagi zöld BE/KI gombok, az appokból kilépés a megfelelő helyre zoomol vissza, a modal gyro-val lebeg a tartalmi részek fölött, a térkép chrome fantasztikusan egyszerű, de jól működő (a vektor-bob kék pötty helyett egy sima flat kör, ami méretét változtatja), a nagyvárosoknál bizonyos zoom szint fölött kinőnek az épületek – hát nem csodálatos? Eltűnt végre az öncélű “skin”, a gomb az egy physics based UI felirat, a fényképező a fényképezésről szól és végre nem kell egy mini-pixelt eltalálni, ha videózni akarok, hanem egyszerűen megrántom a képernyőt.

Az új iránytű zseniális. És az megvolt, hogy van benne szintén ugyanilyen minimalista vízmérték? Rohadtul jó. (Egyetlen negatívumot említenék, mégpedig a notes/reminders papír textúrájú, beveles feliratait, amit szintén ugyanebben a dizájnban vártam volna.)

Nagy kérdés, hogy az asztali UI-jal mi lesz most. Merre megy majd a Mac? Egyelőre látszik, hogy a default Mountain Lion ablakstílust veszik fel, de ezt leszámítva nem nyúlnak most még hozzá. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ott el fognak-e jutni egy ilyen pontig, és ha igen, milyen lesz majd azt a felületet használni.

Mostanában divat kritizálni az ikonokat, nekem viszont teljesen oké mindegyik. Sőt, kifejezetten szépnek találom ezeket a visszafogott, rettenetesen minimalista kék ikonokat a képernyők alján. Annyira nem jön át egy JPG kép alapján, hogy milyenek a valóságban mondjuk egy retinás kijelzőn. Természetesen gyönyörűen megy a Helvetica Neue Ultra Light betűhöz, ami ugyanilyen kecses.

Az is divat mostanában, hogy nekifogjunk jobb ikonokat tervezni, mint az iOS 7 home screen ikonjai. Minden DESSZIGNERBŐL előkerül ilyenkor a taxis szaki. Aki megmondja, hogy az útfelújítást Budapesten hogyan kéne megcsinálni. A taxisnak persze soha nem jut eszébe, hogy lehet, hogy mégis volt valami gondolatiság egy döntés mögött, lehet, hogy mégis emberek gondolkodtak rajta, jó sokat. Lehet, hogy mégis eltervezték valahogy és nem egy benyomás alapján kezdtek okoskodni. Lehet, hogy az sem véletlen, hogy ő ül a taxi volánja mögött.

Jól emlékszem arra, amikor megjelent a Mac OS X Aqua felülettel. Akkor még nem volt Macem, viszont a “fotórealisztikus” ikonok… bocs: Steve fotórealisztikus ikonjai ott köszöntek be nekünk először. Hatalmas felháborodás volt, le lehetett tölteni appot, ami visszarakta a régi ikonokat. Akkor meg voltam győződve róla, hogy ez nem fog átmenni, mert ekkora az ellenállás a felhasználók körében. Egy év múlva újra belebotlottam a Mac OS X témába és meglepődve tapasztaltam, hogy működik a dolog.

Nagyon egyet tudok érteni ezzel a mostani iránnyal és a tavalyi rettenetesen érdektelen iOS 6 után végre azt érzem, hogy valamerre haladnak a dolgok. Sajnálom, hogy nem az Apple volt az, aki a physics based flat stílust megteremtette a világban (ez egy kollektív iteratív dolog volt kezdve a Metro UI-val egészen a Letterpressig), így az Apple csak a remixelő szerepkört kapta. Jól nyúltak viszont hozzá és nem baszták el.

Őrület, hogy hat éven keresztül asszisztáltam az iOS mellett, végignéztem, ahogy felnőtt, aztán most levetette a bábot és most előszállt belőle a pillangó. Ugyanaz, mint volt, csak még sokkal jobb. Már ez a szerencsétlen első béta is olyan, hogy mutatja: a hat év alatt megerősített felhasználói felületünk most lett érett arra, hogy átálljon ebbe a flat stílusú dizájnba. Ez a flat lesz az, ami ténylegesen jól működik majd.

A nevem Schaffer József és támogatom ezt a dizájnt.

Mac switch

Egy Linuxozó (egészen pontosan: Ubuntuzó) ember vallomásai:

I too had developed a completely biased sense against the Apple ecosystem. The oft-touted cries of “walled garden” or “my device, my rules” or “locked into Apple” arguments were valid to me. I couldn’t, for the life of me, understand why people were paying so much money for something that seemed so obviously wrong.

A több említett frusztráció közül az egyik:

When I purchased a printer for my computer? Of course Ubuntu had no idea what to do with it. Of course there was a run around necessary to get it working. Even the mouse had problems. My old Logitech MX500, for one reason or another, would spam the logs in dmesg whenever I was using the scroll buttons on it. Sound would skip while listening to music using anything Flash or HTML 5 related like Grooveshark or Pandora.

Lett egy iPhone 4S telefonja, amiről:

My immediate thought after experiencing the device was: “I want to build things for this.”

Végül vett magának egy MacBookot, első benyomások:

I started reading about the trackpad and the gestures that were possible. I checked out some things that were “must install” for every user and started to make a list of the OS X apps I had always wanted to try.

És a shocker:

What I found was absolutely shocking: it was far more customizable than I had ever dreamed. Want to move the dock around? Sure, go ahead. In Ubuntu? Nope. Want to change how the mouse scroll wheel works? There’s a program someone wrote for that.

(…)

Every device I hooked up to the machine worked flawlessly. Printer? Plug it in, it finds what you need, and you’re good to go. Monitor? Plug it in and it recognizes it correctly and makes it available to start working right away. External hard drive? I plugged it in and it immediately asked me if I wanted to start using it for backups.

Nekem nagyon ismerős az élmény, mert én is átestem ezeken a részeken annak idején. Ma már nem vagyok annyira lelkes, mert noha többnyire igazak a fentiek, azért itt is rá lehet futni egy-két apróságra. Ettől függetlenül teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a Mac remekül kiszolgálja az ember alapvető igényeit.

Annak idején én magam is pontosan ennyire voltam lelkes. Jé, itt minden sokkal frankóbb, csúcsszuper stb. Sokat változtam viszont: régebben győzködtem embereket a Macről, ma már egyáltalán nem csinálom ezt, sőt, nem nagyon érdekel a kérdés. Ha észreveszem, hogy valakit érdekel a dolog, akkor szívesen mutogatok neki dolgokat, de ha látom, hogy nem érdekli, akkor nem erőltetem.

Valamelyik nap beszélgettem egy barátommal, aki megrögzött Windowsos. Érdekes, hogy pontosan úgy, mint ahogy annak idején az volt a köztudatban, hogy a Macet grafikusok vásárolnak, a Windowsos köztudatban még mindig számos vesszőparipa van. Előkerült megint az az érv, hogy nem lehet cserélni az iPhone-ban elemet. Mi van akkor, ha nekem többre van szükségem, mert intenzíven használom a telefont.

A probléma az egész percepció: 200 ezer forintos telefon/zsebatomreaktor, és nem lehet benne elemet cserélni? Ez egy olyan dolog, amitől sokan már eleve kizártnak tartják, hogy egyáltalán érdeklődjenek a dolog iránt. (Arról aztán tényleg felesleges beszélni, hogy minden okostelefon lemerül a nap végére, másrészt akinek tényleg kell az extra elem, vásárolhat hozzá például egy mophie helium juice packet.)

Ott van az ár kérdése. Vásároljunk bármit, a Mac nagyon drága cucc. Főleg a magyar keresetekhez viszonyítva. Európában a reálbérek sokkal nagyobbak, mint otthon, viszont az ár ugyanannyi, ha nem olcsóbb, mint Magyarországon, tehát Nyugat-Európában jobban/könnyebben megvalósítható egy MBP. Ráadásul arra tényleg nehéz mit mondani, hogy 100 nettóért olyan 15-ös laptopot lehet vásárolni, ami specifikáció szinten majdnem azonos egy 500 ezer forintos MacBook Próéval – vagy érti valaki, vagy nem.

Olyan emberrel is találkoztam már, aki egyáltalán nem engedhetné meg magának az Apple laptopot, viszont valamiért tudja és érti azt ami belement, ezért mégis azt vásárolja, történjen bármi. Akár használtan egy jó vételt, akár a nyaralásra elköltött pénz rovására újat.

Sőt, olyan emberrel is találkoztam már, aki annyira fogalom nélkül van az informatikai ismeretekben, hogy egy konkrét mappát töltött föl a dokkra, ettől 16 képpont méretűvé vált minden ikon, a fájl választás pedig arról szól, hogy hoverolgat a hangya pixelek fölött, mire bejön az ezerszeres ikon zoom. Ezt az egészet pedig tetézi, hogy valami Software Update dialógus ablak hoverol minden fölött, mert sem feltenni, sem cancelezni nem képes – vagy hajlandó, bár szerintem azt se tudja, mi van beleírva. Viszont Macet használ, ki tudja, miért.

Mindenki maga tudja, hogy neki miért van szüksége valamire. A fenti példánkban David Drake egy boldog switcher, neki bejött a dolog.

Az új iPhone nem lesz nagyobb, mint a mostani

Gruber:

I doubt Apple wants to make the device itself bigger in any dimension. The existing iPhone has a significant amount of non-display surface area — plenty of room for a 4-inch display.

Pontosan, pontosan, pontosan. Ugyanezt mondtam a Meteorban is: a telefon akkora marad, mint most, csak magasabb lesz a kijelző. Így ni:

Az alkalmazás kompatibilitást egyszerűen látom: a régi, nem erre írt programok egészen egyszerűen a képernyő közepén jelennek meg, tehát gyakorlatilag pontosan úgy néznek majd ki, mint a mostani telefonon. Me gusta. (Azt nem tudom, miért éri meg egy újabb képernyőfelbontást behozni – ekkora előnye nincs egyébként a dolognak, az Apple, meg mindenki, írhatja viszont az alkalmazásait erre az új méretre. Egyszóval 25% esélyt adok ennek a koncepciónak októberre.)

Bingó

Az alábbi bingót teszem meg a mai napon:

  1. iTunest átfázisolják iCloudba, de csak amerikai kontósoknak lesz hozzá streaming
  2. jönnek az automatikus update-ek
  3. bejelentik ma az új Time Capsule-t, ami képes lesz deployolni a frissítéseket a lakásban (én ezt mára várom már és kell is, veszek 2TB)
  4. iOS 5 újdonságok, ezen belül is notifikációs rendszer
  5. Lion egy-két dolog, amit még nem tudtunk eddig (pl Safari reader, App Store elérhetőség), pontos dátum, ami elég hamar lesz

Elég mozgalmas nap a mai, este 7-kor az E3 is elstartol, a Microsofttal az élen.

Találkozunk 18 óra után!

update: hehe, a Time Capsule-t kicsit elsiettem, a többi zseniálisan beigazolódott. :)

A pénzügyi rendszerről

Satoshi Nakamotót senki sem ismerte. Valamikor 2007-ben jelent meg a neten először ez a név, a P2P Foundation weblapjának profilja szerint 36 éves. Soha egyetlen sort sem írt japánul, email címe eldobható, az internetes kapcsolatait kizárólag a TOR anonimizáló rendszeren keresztül tette meg.

2009. február 11-én publikált posztjában egy decentralizált, kizárólag hálózati kapcsolatokon keresztül működő, a modellen túl semmiféle szabályozó kapcsolatot nem tartalmazó, digitális pénzeszköz whitepaperjét és a kliensprogram 0.1-es verzióját bocsájtotta útjára. Satoshi ezt írta (rövidítve, de az eredeti gondolatot megtartva):

A hagyományos fizetőeszközök legnagyobb hibája, hogy bizalmi kérdésen alapulva működnek. A bankokban meg kell bíznunk, hogy tárolják a pénzünket és elektronikusan továbbítsák nekünk, sőt, meg kell bíznunk abban, hogy meg tudják őrizni a digitális identitásunkat egy esetleges betöréssel szemben.

Egy generációval ezelőtt, a több felhasználós, idő osztott számítógépes modell is hasonló problémával küzdött. A titkosítási rendszereket megelőzően a felhasználók mindösszesen a jelszavukkal tudták a fájljaikat biztonságosan tárolni, bízva abban, hogy a rendszer üzemeltetőinél jó kezekben van. A titkosítás megjelenésével erre nem volt már szükség, az adatokat fizikailag úgy el lehetett kódolni, hogy azt csak a valóban illetékesek tudták megnézni.

Ideje, hogy ez most megvalósuljon a pénzt illetően. Egy elektronikus fizetőeszköz, ami működő titkosítási eljárásokon alapul, kihagy mindenféle harmadik személyt, és biztonságossá és kényelmessé teszi a tranzakciókat.

Satoshi ezután leírja azt, hogy a kulcspáros titkosításnak két eleme van: az embernél van a privát kulcsa, viszont a publikus kulcsot bárkinek odaadhatja, a kettő együtt működik és a kettő együtt alkot egy legitimált tranzakciót. Ez viszont nem küszöböl ki egyetlen kérdést, azt, hogy egy pénz kétszer is elkölthető legyen. A dupla költés kiküszöbölésére vannak a központi adatbázisok, amik ezt a dolgot ellenőrzik vissza, és hagynak jóvá egy pénzügyi tranzakciót. Satoshi rendszere erre vonatkozóan egy peer-to-peer számítógépes hálózatot tartalmaz, ami gyakorlatilag elosztott adatbázis szerver. A rendszer és a benne levő pénzeszköz neve: Bitcoin

A modell persze ennél bonyolultabb. Kiváltja például az inflációt is: előre meghatározott módon, kb. 2033-ig növekszik a benne levő pénz mennyisége (lenti ábránkon ennek üteme látható). Nincs központi hatalom, ami ennél több pénzt tudna beletenni a rendszerbe. A működés a hálózaton levő számítógépeken múlik: minél több erőforrást bocsájt valaki a rendszer szolgálatába, annál jobban premizál a rendszer. A hálózaton történő titkosított adatforgalom mellett a processzor kapacitásait is felhasználja: ez a mining, vagy másképp a pénzteremtés.

Mivel a Bitcoin rendelkezésre álló pénz mennyisége véges, minél többen kapcsolódnak be és minél többen akarnak BTC-vel rendelkezni, annál értékesebbé válik egy egység. A BTC birtoklása önmagában nem kerül processzor és hálózatidőbe, a privát kulcs birtokában (wallet) bárkinek lehet BTC-je. Ha valaki a rendszer szolgálatába állítja erőforrásait, és bányászik, szép lassan elkezdi magának kitermelni a pénzt. Minél többen vannak azonban a hálózaton, annál nehezebbé válik ugyanakkor a bányászat, hiszen Satoshi rendszere fix ütemben teremti a pénzt. (Hogy mi történik 2030 után? Semmi, még értékesebb lesz 1 BTC.)

Hogyan lehet Bitcoint szerezni?

Két módon. Az első, hogy miningelünk. Ez alapvetően a számítógépünk GPU-ját használja ki és bizony eléggé le is terheli, növelve a fogyasztást. A másik mód, hogy egyszerűen vásárolunk hagyományos valutáért BTC-t. Jónéhány weblap foglalkozik már ilyesmivel, legnagyobb forgalmat ezek között az Mt. Gox csinálja, a piacon levő forgalmakat és pillanatnyi árafolyamokat itt a legegyszerűbb megnézni. A kereslet és kínálat által meghatározott árfolyam függvényében lehet oda-vissza váltogatni és persze pénzt keresni, vagy veszteni. Létezik over-the-counter, OTC vásárlás is, ahol emberektől közvetlenül tudunk vásárolni. (Ez persze elég rizikós is lehet.)

Ahhoz, hogy elinduljunk a mining útján, kell szereznünk néhány BTC-t, egy ingyenes módja, ha elmegyünk a Bitcoin Faucet weblapra, ami megadja az induló lökést. Akit érdekel, hogy melyik videokártya milyen teljesítménnyel miningel és mining riget akar magának építeni, itt nézheti meg a táblázatot. Természetesen mindig függni fog attól is a számítási teljesítmény, hogy éppen hányan bányásznak a hálózaton. Az alábbi grafikon remekül példázza mindezt:

Látható, hogy tavaly november óta az USD-BTC árfolyam kevesebb, mint 1-ről felment 8 fölé, azaz 1 BTC ma több, mint 8 dollárt ér az Mt. Gox-on. Mellette egyre többen számoltatnak, de az árfolyam még mindig jobb, mint a hálózaton levő aktív minerek. Aki novemberben bevásárolt magának BTC-ből, az most busás haszonnal szállhat ki.

Nem egy gigantikus piramisjáték, Ponzi scheme az egész, lufi, ami ki fog pukkadni?

Erre a Bitcoin FAQ-ját idézem:

A Ponziban a készítők meggyőzik a befektetőket, hogy előbb-utóbb profitálni fognak. A Bitcoin ilyen ígéretet nem tesz. Nincs központi része, csak egyéni felhasználók, akik virtuális gazdaságot építenek. A Ponzi egy zéró összegű játék, ahol valakinek a vesztesége pontosan másnak a nyeresége: a korán beszállók a többiek kárára gazdagodnak meg. A Bitcoinban van win-win lehetőség is. A korán beszállók az árfolyamból tudnak meggazdagodni, míg a későbben beszállók a hasznos és stabil, mindenhol elfogadott p2p fizetőeszközt használhatják. Az a tény, hogy a korán beszállók többet keresnek, még nem jelenti azt, hogy ez piramisjáték. Ennyi erővel az Apple részvényei is ilyenek, mert a korai befektetők mára már meggazdagodtak a papírokból.

Annyit érdemes ehhez hozzátenni, hogy az Apple mögött azért áll gazdasági teljesítmény, a Bitcoin pedig nem foglalkozik termelő, értékteremtő képességgel, viszont kétségtelen, hogy ha kinövi magát és nem dől össze, azok, akik korán ott voltak, busásan meggazdagodnak.

Mi lesz a Bitcoinból?

Nehéz megmondani. Jelenleg még mindig nagyon fiatal a kezdeményezés, egyelőre a helyezkedés megy, alakulnak az erőviszonyok, kicsi a piac, nagyok a mozgások. Én nem abban látom az értelmét, hogy fizetőeszközzé válik, inkább abban, hogy a véges mennyisége miatt egy aranystandardhoz hasonlítható rendszerré válik arany nélkül. (Attól nem kell félni, hogy meghatározott mennyiségű pénz van benne, hiszen ez osztható, így minél többen vannak benne, annál jobban értékelődik fel.)

Másik veszély, hogy ugye maga a modell a forráskódban van leírva. Kérdés, hogy egy valutát mennyire lehet egy Github forrásra építeni. Az is igaz, hogy amennyiben nagyobb és nagyobb lesz, úgy lehet egyre bizonyosabbra venni, hogy a modell nem változik a jövőben sem. Egyelőre úgy működik, hogy nagyobb változtatást nem lehet végrehajtani. Egy felügyeleti szerv az, aki eldönti, hogy a Bitcoin érdekeit szolgálja-e vagy sem. Itt érzek egy kis veszélyt. Magának a központi modellnek is a p2p netwörkön kellene terjednie módosíthatatlanul.

Elképzelhető, hogy összeomlik az egész és indul majd egy fork crypto currency. Ezt sem lehet ma még látni.

Én egyelőre ott tartok, hogy vásárolni fogok néhány ezer forintért az Mt. Gox-on, tervezek indítani itthon egy egy node-os mining rig-et. :) A Gox elég kis szar egyébként, japán számlára kell utalni, nagyon primitív még minden, semmi garancia nincs arra, hogy cash outnál kifizetik, viszont az már valami, hogyha BTC-ben van az ember lóvéja és más intézménynél kessel vissza magának. Van ismerősöm, aki kisebb összeggel még az 1 dolláros árfolyamon szállt be, most nagyobb összegben is vásárolt BTC-t, én viszont nem vagyok ekkora kalandor. Ezt mindenki döntse el maga, illetve számolja ki, hogy a videokártyájával és a megnövekedett fogyasztással mennyi pénzt tud termelni. És ez nem vicc, kurvára megnövekedik a fogyasztás, ráadásul a rendőrség amerikában figyeli azokat a háztartásokat, ahol kiugró az áramfogyasztás, mert otthoni marihuána termesztésre ad alapos gyanút. Voltak már raidek is ebből kifolyólag, persze a BTC mining rig nem illegális, hanem hobbi. :)

Végeredményben az a véleményem, hogy hatalmas potenciál van egy p2p crypto curencyben és nagyon szurkolok a Bitcoin sikerének hosszabb távon. Pontosan olyannak látom, mint annak idején a Bittorrentet, ami jelentősen odavert a kiadóknak. Remélem megjelenik valami nagyobb pénzügyi egység és rendes trading szolgáltatást indít, abban jobban megbíznék, mint egy ilyen php alapú garázsfejlesztésben, mint az Mt. Gox — egyelőre viszont ez van, meg az OTC. Mondjuk aki tényleg hisz a BTC-ben, az nincs kiszolgáltatva senkinek, egyből berakja a pénzét és kész.

FIGYELEM! Szeretném jelezni, hogy nem akarok senkinek sem befektetési tippeket, tanácsokat adni, mindenki a saját pénzével szórakozik. Az ebből eredő dolgok miatt nem vállalok felelősséget. A rendszert is érdemes megismerni mielőtt bárki komolyabb munkába kezd. Posztom kizárólagos célja az érdeklődés felkeltése volt.

Jason Calacanis egyenesen a legveszélyesebb projektnek tartja, ever. És igaza van, a tökéletes pénzügyi anonimitás azonnal drogpénzeket kezdett el vonzani, vannak akik online pókereznek vele, meg még sok minden alakulhat ki, sőt, alapjaiban megrengetheti a pénzügyi világot is. Senki sincs biztonságban. :) Kell ettől félni? Nem jobban, mint attól, hogy a világban is megvan ugyanez.

Satoshi nem véletlen csinálta meg tökéletes anonimitásban a projektet, és akkor lépett le, amikor a community elkezdett utánamenni, hogy ki lehet.

A téma szerintem zseniális gazdasági diplomamunka is lehet, érdemes rácsapni.

Al Gore

Pepinke írja az előző poszt hozzászólásai között, kiemelem ide, mert fontosnak érzem:

Al Gore egyik cége vezető szerepet játszik a széndioxid kvóta eladásokban, szóval szerepe a környezetvédelemben, inkább üzleti érdek, mint valódi aggodalom.

Világos, hogy Al Gore érdekelt a bolygó jobbá tételében, erről kár lenne vitát nyitni. Arról viszont, hogy hogyan látjuk a kérdést, igenis kellene: nem lehet ez fordítva, tehát, hogy létezhet valódi aggodalma, ami miatt a cégeivel azon dolgozik, hogy jobbá tegye a világot? Hogy ez inkább jóság, mint rosszság? Elképzelhetetlen? Fura? Döbbenetes? Így nem működhet?

Az emberek miért nem tudják ezt feltételezni? Miért mindig mindenkiben a gonoszt, a gecit, a szarházit, az önös érdek hajtotta nyommer politikust látni?

Ennyire szar helyen élünk, hogy folyamatosan, állandóan, rendszeresen, mindig, mindig, mindig ez jön elő? (Ennyire.)

Dolgozik ezen, közben pénzt is keres — na és, tán sajnáljuk tőle? Ne keressen? Legyen neki is szar, mint nekünk?

Én inkább örülök neki, hogy csinál valamit. És leszarom, mennyit keres közben.

Függöny.

Earth – The Pale Blue Dot

Ha egyetlen videót néztek meg ma, akkor az ez legyen:

A videó alatt Carl Sagan saját sorait olvassa fel:

We were hunters and foragers.
The frontier was everywhere.
We were bounded only by the Earth, and the ocean, and the sky. The open road still softly calls.
Our little terraquious globe as the madhouse of those hundred thousand millions of worlds.
We, who cannot even put our own planetary home in order, riven with rivalries and hatreds; Are we to venture out into space?
By the time we’re ready to settle even the nearest of other planetary systems, we will have changed. The simple passage of so many generations will have changed us. Necessity will have changed us. We’re… an adaptable species.
It will not be we who reach Alpha Centauri and the other nearby stars. It will be a species very like us, but with more of our strengths, and fewer of our weaknesses. More confident, farseeing, capable, and prudent. For all our failings, despite our limitations and fallibilities, we humans are capable of greatness.
What new wonders, undreamed of in our time, will we have wrought in another generation? And another? How far will our nomadic species have wandered by the end of the next century? And the next millennium? Our remote descendants, safely arrayed on many worlds through the solar system and beyond, will be unified by their common heritage, by their regard for their home planet, and by the knowledge that whatever other life there may be, the only humans in all the universe come from Earth.
They will gaze up, and strain to find the blue dot in their skies. They will marvel at how vulnerable the repository of raw potential once was. How perilous, our infancy. How humble, our beginnings. How many rivers we had to cross before we found our way.

Nem tudom, hogy létezik-e ennek magyar fordítása, a Bookline-on nem találtam, de ha igen, akkor hajlandó lennék feliratozni a fenti videót.

Puska az állványon

Magyar Nemzet, augusztus 14., Varga Attila interjúja Szipál Márton fotóssal:

- A portréfényképezésről mi a hitvallása?

- Azt mondom, van, aki kattintgat, csinál száz képet, és abból talán egy jó lesz. Lehet géppuskával is lődözni, de én olyan fényképészetet vallok, ahol a puskát rátesszük az állványra, a tetején van egy teleszkóp, és utána egy lövéssel homlokon lőjük az áldozatot. Ennek szabályai vannak, ezt gyakorolni kell…

Team XMS

Vitathatatlanul Magyarország legőrültebb Apple kereskedői, Handrásék, azaz a “Team XMS” különalakulat, a korábbi launch-day PR esemény, és persze a gadget-öröm kontrázását célozták meg. Ezúttal nem New York és a vízum, hanem egyszerűen a közeli fapad-Párizs volt a cél. Íme ők a sorban egy nem-iPhonenal készített képen:

Nem elég, hogy ők voltak az elsők a sorban, a francia biztonságiak nem szoktak hozzá a worldwide launch eseményhez, így hatalmas keverések közepette elvesztették a nyerő pozíciójukat, és nem elsőként jutnak hozzá a Szent Üveglaphoz.

Időközben persze sokan megkapták már a telefonjaikat előrendelésben, ám azonnal két riport is körbejárja a netet: az egyiken beszíneződő kijelzőről, a másikban a telefont kézben tartott térerő elszállásáról olvashatunk. Én az iPad kapcsán is azon a véleményen voltam, és most is elmondom:

Ne féljetek.

Ha rossz a széria, visszahívásos lesz, ha egyedi megbetegedés, akkor is csere. Az Apple termék azt fogja nyújtani, amit reklámoztak. Minden kezdeti hardver megjelenéskor ezzel van tele a sajtó. Én inkább arra koncentrálok, hogy milyen ÁLLAT minősége van a HD videónak (ezt nézzétek meg), amit az iPhone 4 rögzít. Engem már ma sem zavar, ha éppen nincs nálam a trusted G9, viszont ezek után egyáltalán nem fog, ha véletlen otthon hagyom (abban egyébként van optikai zoom is — aki azt gondolja, hogy egy telefon jobb videókat készít, mint egy dedikált kompakt, téved öcsikém).

Apple: HTML5 Showcase

Nem ismerek más vállalatot, aki a demózás, demoscene alapvetéseit ennyire magáévá tette volna, és ennyire belőle származtató lenne minden. Amikor 2005-ben (öt éve volt) először váltottam Mac-re, egyből feltűnt, hogy milyen “folyamatos” az egér mozgása, ilyet korábban csak Amigán láttam. Később megtaláltam a Quartz Composer nevű, gyakorlatilag GPU sandbox, a Mac OS X-zel szállított alkalmazást, ami konkrétan egy modern kori drag and drop (!) demo-maker (!!) cucc, de olyan profi, hogy még “raszteridőt” is mér. Nem hittem el, hogy ilyen van. Talán ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy “mekes” leszek.

Az Apple-t nagy mértékben meghatározza a vizualitás, vizuális stílus, a 60 FPS-re való törekvés. (Erre mondja gyakorlatilag Steve Jobs azt, hogy ami nem 60 FPS, az “sub-standard app” és, figyelem, ezért és nem másért nincs Adobe lassító tényező a termékeiken, gyönyörű!) Elég megnézni egy “Keynote” prezentáció készítő alkalmazást, elég megnézni a slide show eszközeiket, csodálatos animáció, szépség és dinamika mindenütt.

Ezt megértve teljesen nyilvánvaló és logikus az, hogy miért az Apple az első, ha grafikával, képekkel, átmenetekkel és forgatásokkal kell dolgozni a weben. A HTML munkacsoportba is delegáltak egy csomó mérnököt (WHATWG — “The WHATWG was founded by individuals of Apple, the Mozilla Foundation, and Opera Software in 2004, after a W3C workshop.”), a Safari böngészőjük a mobil szegmensben egyeduralkodó, a weben pedig élen jár az új technológiák megvalósítását illetően.

Most készítettek egy HTML5 technológia bemutató oldalt (“HTML5 showcase“), amivel a gépünkön levő Safarival (Mac, Win, iPhone, iPad) is megtekinthetők, kipróbálhatók mindazon nyalánkságok, amik a webet jellemezni fogják 2010 után.

Mivel ezek a megjelenések egyelőre a WHATWG papírjában levő “ajánlások”, nem feltétlen azonos az implementációjuk a különböző böngészőkben, ezért van, hogy az Apple egyelőre csak Safarin (Win és Mac) mutatja be őket. A megtekintésükhöz tehát ma, 2010. június 4-én még Safari kell, annak viszont mobilos változatai is jók. (És most tényleg ne menjünk bele abba, hogy mi kell ahhoz, hogy mindez Firefox-on is működjön ebben a formában.)

Érdemes megtekinteni, megnézni az összes demót, végigkattintgatni minden kapcsolót. Egy slide-show nem olyan, mint amit eddig megszoktunk, csodálatos, 60 FPS-es sebességgel váltogatja a képeket, a háttérben levőket elblur-özi, a képek váltásaihoz egyesével leprogramozták az effekteket, átalakul dinamikusan minden, olyan dolgokat látunk, amiket eddig csak Keynote-ban voltak — ÉS a videó manipulálását, meg a 3D effekteket leszámítva ugyanilyen sebességgel MŰKÖDIK iPhone alatt is mindez! (iPad-en ugyanazt kapjuk, mint desktopon, csodálatos!)

Tényleg, eddig ilyen demókat csak ilyen-olyan, szedet-vedett lapokon lehetett látni, jéé, majd ilyenek lesznek a “modern” weblapok, viszont az Apple “HTML5 showcase” lapja olyan, amilyennek egy ilyet meg kell csinálni. Kézzel fogható, valós, összeszedett és, ez is nagyon fontos, dokumentált.

Nem elég ugyanis, hogy csinálnak egy ilyen lapot, hanem világos és jó dokumentációt raknak fel letölthető példaprogramokkal, referenciákkal, kitérve arra, hogy a touch felületen keresztül mindez hogyan oldható meg. Íme két magyarázó ábra, amit a “Safari CSS Visual Effects Guide“-ból szedtem ki:

Illetve egy másik magyarázó ábra azt illetően, hogyan lehet ease-in ease-out animációkat paraméterezni HTML-ben, gyerekek, HTML-ben:

És ez egy nagyon fontos körülmény, ami megkülönböztet két animációt egymástól: ez a “proper” módja annak, hogyan kell. Az ilyen lineáris szarok, így-úgy befejeződő dolgok ócska utánzatok. Tessék, itt van, hogy kell Bézier-görbékkel felgyorsítani és lelassítani egy átmenetet két állapot közt. Aki ennek demójára vágyik, a HTML5 Showcase slideshow animációit nyomkodja végig, garantálom az állkapocs földre ejtését.

A HTML5 Showcase lapjuknak is van szakembereknek szóló, technikai oldala, a “Safari Technology Demos” címmel, ahol a showcase-be került, maximális igényességgel készült változatok mellett egyéb, nem annyira kidolgozott példák is kerültek. Az összes példaprogram letölthető, bár nincs hozzájuk részletes magyarázat.

Ami korábban a desktopon ilyen téren történt (Mac OS X egyes API-jai), az történik most a weben is. Jön a “demózás” kora weben, amiben az Apple mindig is volt, és most is olyan nagyszerű.

Már többször leírtam, de most is leírom, hogy a demoscene öröksége az Apple Macintosh számítógépeken él tovább, és amíg ez így lesz, addig engem ehhez a platformhoz számíthattok. Eddig még mindig bejött a számításom és gyanítom, hogy ez nem lesz a jövőben sem másképp, hiszen amióta a Mac a Mac, azóta ez így van. Az Apple olyan technológiákat, olyan megoldásokat fog szállítani, ami hű marad ezekhez a fundamentumokhoz, a Bézier ütemhez és a 60 FPS-es tranzíciókhoz.

És most mindez érkezőben van a webre is.

Uraim, egy fantasztikus korban élünk.

update: demoscene ide vagy oda, bedobok egy koncot, amit lehet rágcsálni. Én magam is kipróbáltam Chrome-on a HTML5 Showcase oldalt, de nagy meglepetésre kiírta, hogy nem működik. Ezt nagyon furcsálltam, hiszen a Google Chrome böngészője is Webkit alapú. Kiderül, hogy elég a Chrome-nak megadni, hogy állítsa magáról azt, hogy Safari és máris működik minden oldal benne is. Na, erre varrjon valaki gombot. /via @tjp

Don’t mean shit now

Szabó “HH” Gergely nagyon jól fogalmazza meg a mobiltelefon kérdés kapcsán:

Kicsit a korai pc-lázra emlékeztet ez az egész hardver-versengés – ahol “a nagyobb/gyorsabb kijelzők/gépek a jobbak” elv érvényesült. Egészen addig, amíg a fogyasztók nem kezdtek el tömegesen rájönni arra, hogy nekik igazából már nincs is igényük jobb felbontású, nagyobb fizikai méretű kijelzőkre, még erősebb procival, még több memóriával futó számítógépre.

Segítek befejezni a gondolatot:

“Ezt a koncepciót először az Apple Inc. vitte sikerre, ahol már nagyon régen nem érdekes az, hogy milyen eszközben milyen hardver csücsül (a mobil eszközeik pontos specifikációit kifejezetten titkolják is), egyszerűen fogyasztóként biztosak lehetünk benne, hogy amit vásárolunk mindig nagyon korszerű termék lesz.”

Jövő héten hétfőn Steve újra színpadra áll este 7-kor, aztán eldöntjük, veszünk-e.

Csütörtök

Azt álmodtam, hogy az unokatestvérem férje az iPad-emet odavágta a földhöz, direkt, és kettérepedt a képernyője. Hatalmas patáliát rendeztem, hosszas kalandregény lett belőle. Ennek kapcsán még azt is álmodtam, hogy a középiskolás történelem tanárnőm a zárt osztályon kötött ki. Így ébren belegondolva ez utóbbi sem annyira valószerűtlen.

Thoughts on Flash — írta Steve Jobs verse

Steve Jobs annak 2007 elején a DRM kérdés kapcsán már írt egy nyílt levelet az interwebsnek, most ugyanezt teszi a Flash kérdés kapcsán. Elég jól összeszedett és átgondolt írás az öregtől, érdemes alaposan végigolvasni.

A lényege az (mármint saját interpretációmban), hogy az a cég, aki Cocoa frameworköt képtelen 10 éve adaptálni a saját alkalmazásaira (értsd: Creative Suite), olyan dialógus ablakokat szül, amitől a Plastik média szerkesztőjének is égnek áll a haja, és ez a gyakorlata két héttel ezelőtt szűnt meg a CS5 megjelenésével, NEHOGY MÁR csináljon egy cross-platform zárt development toolt. És ők ez ellen nagyon keményen ki is állnak.

Kiemelek néhány szemelvényt, amiket érdekesnek találtam:

Adobe’s Flash products are 100% proprietary.

Apple has many proprietary products too. Though the operating system for the iPhone, iPod and iPad is proprietary, we strongly believe that all standards pertaining to the web should be open.

Symantec recently highlighted Flash for having one of the worst security records in 2009. We also know first hand that Flash is the number one reason Macs crash. We have been working with Adobe to fix these problems, but they have persisted for several years now.

Flash has not performed well on mobile devices. We have routinely asked Adobe to show us Flash performing well on a mobile device, any mobile device, for a few years now. We have never seen it.

Although Flash has recently added support for H.264, the video on almost all Flash websites currently requires an older generation decoder that is not implemented in mobile chips and must be run in software. The difference is striking: on an iPhone, for example, H.264 videos play for up to 10 hours, while videos decoded in software play for less than 5 hours before the battery is fully drained.

Flash was designed for PCs using mice, not for touch screens using fingers. (…) Most Flash websites will need to be rewritten to support touch-based devices.

We know from painful experience that letting a third party layer of software come between the platform and the developer ultimately results in sub-standard apps and hinders the enhancement and progress of the platform. If developers grow dependent on third party development libraries and tools, they can only take advantage of platform enhancements if and when the third party chooses to adopt the new features.

It is not Adobe’s goal to help developers write the best iPhone, iPod and iPad apps. It is their goal to help developers write cross platform apps. And Adobe has been painfully slow to adopt enhancements to Apple’s platforms. For example, although Mac OS X has been shipping for almost 10 years now, Adobe just adopted it fully (Cocoa) two weeks ago when they shipped CS5. Adobe was the last major third party developer to fully adopt Mac OS X.

the mobile era is about low power devices, touch interfaces and open web standards – all areas where Flash falls short.

Adobe should focus more on creating great HTML5 tools for the future, and less on criticizing Apple for leaving the past behind.

Ezzel tényleg nehéz vitába szállni, bárkinek, hiszen pontosan így van minden, ahogy Steve megmondja. Egy hulladék lassú vacak, aminek a modern változatát nem képesek rendesen adaptálni mobilra, teljességgel zárt rendszer, és Androidon sem futtatja az ember állandóan, mert alkalmatlan rá.

És nem kell várni arra, hogy a lomha Adobe majd valamit kitaláljon rá, mert nem kell. HTML5, CSS3 és JS a három kulcsszó, amivel el lehet szépen érni mindent, csak ki kell állni mellette és kell némi idő, amíg a piac is átáll.

Tényleg nem tudom megérteni azt, akinek a Flash az életében levő tényleg szignifikáns dolog, és nekiáll hőbörögni azon, hogy erre szüksége van a világnak! Aki ezt teszi, az egy maradi ember, aki csak annak él, hogy harcol. Az Apple ellen. Mert köcsögök. Az Apple harcol a Flash ellen, akkor is köcsögök (az Apple nem lehet nem köcsög). Szerintetek az Adobe egy jó cég? Ilyen dialógusablakokkal, ilyen métellyel, ilyen fekéllyel a web testén? Az Apple üzleti érdekei a nagy probléma, de az nem, hogy az Adobe teljesen leigázta a webet a sok szemetével, amihez nem bírnak kiadni egy rendes implementációt?

Linuxos testvéreimtől hallottam már sokat, évek óta, hogy mennyire gyűlölik a Flasht. Most eljött az idő, hogy meghaljon a dolog. El tudom fogadni azoknak az álláspontját, akik azt mondják: legyen Flash, ártani nem árt. Alapvetően ez is lehet egy álláspont, de a mobil web azt mondja, ma még, hogy a jelen implementáció alkalmatlan rá. Az Apple pedig úgy döntött, hogy nem fogja támogatni. Erről szól a buli.

Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy az Apple erre halad a kérdésben. Steve ma pedig nyilvánosan is összefoglalta, mik azok a pontok, ahol a Flash veszít és miért kellett mennie. Megértem mindenkinek a problémáját, mert lehet, hogy mondjuk egy évvel megelőzték a Flash korát, és ma még sok alkalmazás íródik rá. Öt év múlva nagyon messze leszünk ettől a beszélgetéstől.

Szerintem a világ nem veszít sokat azzal, ha Steve Jobs kinyírja az Adobe pluginjét.

Zaj a twitteren? Zeldman szögeli a kérdést!


a webfejlesztő humora

Jeffrey Zeldman web guru kapott egy olvasói levelet, amiben a csávó panaszkodik a “twitter zaj” miatt. Szabad fordításban kiemelt szemelvények:

Klassz dolog tudni, hogy a Spiderman moziktól sírva fakadsz, de kit érdekel mindez? Én 90% értéket és 10% zajt szeretnék inkább látni. (…) Kérlek vegyél vissza arcból és közvetíts értéket!

Zeldman az alábbival teszi helyre a kérdést:

Ha úgynevezett “értéket” keresel tőlem, akkor a List Apart és zeldman.com a két hely, amin nézelődni lehet. Mindkettő ingyenes. Az első könyvemet most már ingyen is le tudod tölteni, ezen a címen pedig a legutolsót megvásárolni, vagy feliratkozni a konferenciámra, esetleg konzultációs munkával megbízni.

Ezek azok a dolgok, amikkel a közösség és ügyfelek számára “értéket” teremtek. A twitter feedem a személyes kifejező eszközöm, ami egy alapvető emberi jog.

Kérlek majd csukd be az ajtót kifelé menet.

A twittert sokan félreértik. Ott nem kell “klasszikus” tartalmat keresni, az egy ilyen zajos tér. Mindenki zajt termel, és mindenki szubjektíven áll hozzá a zajhoz. Rólam is iratkoztak már le többen, és én is iratkoztam már le emberekről. Nagy dolog.

Én nem hiszek abban, hogy hisztizni kell a zaj miatt és durcásan, nagy hanggal leiratkozni, bőven elég csendesen kattintani, hiszen, Zeldman is megmondta fentebb, hogy ez direkt ilyen. Akit tényleg idegesít, az szedje le magát. (Hozzáteszem: egyszerűbb egyébként nem foglalkozni vele, mint hőbörögni.)

Wyctim már a twitter el-WIW-esedésétől retteg. Biztos eljön majd ez az idő is, de annyi baj legyen. Én ugyan nem fogom olvasni.

Nagyon jegyezzük meg Shaun Inman szavait:

A “LEIRATKOZÁS” EGY GOMB ÉS NEM SZÖVEGBEVITELI MEZŐ

Szeressük a twittert olyannak, amilyen. Kár erőlködni rajta.

A Nagy Twitter verseny tovább megy, még készülünk néhány konkrét dobással, addig is twitter.com/angelday vagyok.


Yours truly ma reggeli első twittje.

Hogyan végezzünk twitter aknamunkát? Józsi shows you how:

A kérdéses fotó pedig:

Minőségi tweet

Kovács “craft” Balázs egyszerű példán mutatja be, mi az a minőségi twitterezés:

Két nap, két poszt, 140+140 betű, egy csillag. Ennyi.

De lépjünk messzebb a magyar geek ugartól. Fred Durst egy remek twitter példa. A csávó a Limp Bizkit (ejtsd: biscuit) frontembere. A netre került egy videó korábban, ahol kéjeleg valami macával. Ennek már lehet pár éve. Fred Durst viszont elkezdte nyomni a nanoblogot. Nézzünk meg egy jellemző példát, ahol, megérthető mitől forradalmi a twitterezés:

Otthon van és XBOX-ozik, ezt feltette a twitterre (Fred Durst, a Limp Bizkit frontembere). Az egész nanoblog ilyen szarokról és magáról a ZAJRÓL szól. Itt nem kell a különösebb mély értelmet és tartalmat keresni, höpölyög a folyam, nyomja mindenki a saját szarságait. Az emberek meg le és feliratkoznak nagy számosságban. Van, aki nyer és van, aki veszít. (Döglégy nyer.)

Másrészt ez a típusú közelség: hol fordulhatott elő eddig az Internet történelemkönyvében az, hogy elérhetetlen messzeségekben trónoló sztárok, mint a példaként hozott Fred Durst XBOX kezét, grill sütését és gitározását a medence parton figyeljük meg? Esküszöm, ez jobb, mint a BLIKK.

A blog volt valami hasonló, de lássuk be, hogy a médiapiacról kihullott csávók csak viccelek, de értitek kb játékterepe lett, amit igazából lassan és nehézkesen frissítget az ember. Nem így a twittert. Az egész arra lett kihegyezve, hogy rapid módon ontsuk a ZAJT. És ez mégis jó valamiért.

A twittert nehéz megérteni és fölfogni első pillanatban. De itt vagyok én, és segítek nektek.