Plastik média

http://xkcd.com/420/

Emlékszünk még Dan James 2004-es média stuntjára, ahol meghirdette azt, hogy az internet elnöke mindig éppen az, aki a Google első találatát birtokolja arra a kifejezésre, hogy “president of the internet”? Kisebb kampányt is csinált hozzá kitűzőkkel, meg kék-piros színekkel. Jó volt, vicces volt, röhögtünk.

Valami hasonló érthetetlen analógia után beütöttem (!) a google keresőjébe (!) az alábbi négy (!) szót:

KI (1)
A (2)
FASZA (3)
GYEREK (4)

Ez valahogy így néz ki: http://www.google.com/search?q=ki+a+fasza+gyerek

Ahogy Nehéz-Posony Ferenc is megmondta újra és újra: ami nincs fönn a Google-ön, az nincs is. Pozsi, te tudod.

Más érdektelen hírünk a napra. Bejelöltem Twitteren Guy Kawasaki-t, nem sokkal később jött ez:

Hi, angelday.

Guy Kawasaki (guykawasaki) is now following your updates on Twitter.

Check out Guy Kawasaki’s profile here:

http://twitter.com/guykawasaki

Best,
Twitter

Még akkor is jól esik, ha tudni vélhető, hogy a faszi mindenkit visszajelöl. Namaste.

A webes oldalak megjelenítését készítő fejlesztők most aztán kapkodhatják a fejüket, mert megjelent az eddigi legkomplexebb webes sztenderdeket követő, ACID3 teszt. Aki nem ismerné: a Web Standards Project által kiadott, webes megjelenítési normákat követő, a leggecibb hibákra és dolgokra játszó, böngésző megjelenítési-kompatibilitási tesztről van szó.

Az ACID3 tesztet JavaScriptben írták és 6 témakörben, 16 tesztet hajt végre, valamint 4 speciális tesztet. Ha minden jól sikerül, akkor a böngésző lapon a referencia képnek kell megjelennie. Jelen pillanatban a piacon levő böngészőkből egy sem teljesíti a tesztet, ezért egy “tanulmányi verseny” indult meg a fejlesztők között.

Persze a Webkit (Safari) fog nyerni, mert ők veszik komolyan a gyorsaságot és a web standardokat. Dave Hyatt, a Webkit egyik fő fejlesztője most blogján is részleteiben kommentálja a dolgot, valamint ha letöltjük a legújabb nightly buildet, láthatjuk, hogy a Webkit már 90 pontot csinál a 100-ból.

Jelen pillanatban a sorrend: IE, Konqueror (vicces egyébként, hogy a stable változat belefagy a tesztbe), Opera, Firefox (70/100), Safari (90/100) — sorrend a nightly buildeken alapul. A wikipedia ACID3 szócikkében még screenshotokat is kapunk az egyes böngészők teljesítményéről.

Egyébként ne gondoljuk azt, hogy ahhoz, hogy egy böngésző akár egy pontot is csináljon, elég, ha egy dolgot jól teszt. Dave Hyatt magyarázza meg (kiemelés tőlem):

You can think of the Acid 3 test as consisting of 100 individual test suites. In order for a browser engine to claim one of these precious 100 points, it has to pass a whole battery of tests around a specific standard. In other words it’s like the browser is being asked to take 100 separate exams and score an A+ on each test in order to get any credit at all.

Számomra egy hozadéka van ennek az egésznek: hogy van verseny a fejlesztők között. A középiskolában is azt gondoltam, hogy azok valójában a cool csávók, akik konkrétan csinálnak is valamit azokkal szemben, akik ülnek a kocsmában és cigarettáznak, meg elhitetik a szűk környezetükkel, hogy rájuk buknak a szőrös pinák (akkoriban még nem ment a trimmelés).

Márpedig a szőrös pinák azokra buknak, akik ACID3 compliant web böngészőt írnak, ehhez nem fér kétségem.

Egy kicsit se.

update: publikus builddel a webkit érte el március 26-án a 100%-ot, ráadásul úgy, hogy még egy bugot is találtak a tesztben. Itt írtam egy összefoglalót róla.

Kreatív.hu:

Apple – távozó magyarországi vezető
[2008.01.31. 11:52]

Elhagyja az Apple magyarországi képviseletét Emanuele Massimo ügyvezető igazgató. A 11 év után távozó vezető feladatait márciustól az új vezető kinevezéséig az Apple regionális kereskedelmi igazgatója látja el.

Emanuele Massimo több mint tizenöt éve dolgozik informatikai területen, és 11 éven keresztül vezette a magyarországi Apple kirendeltséget.

Igazgatása alatt 2005-ben Közép-Európában elsőként Budapesten nyitotta meg kapuit az Apple Center, azóta Apple Premium Reseller néven további hat bolttal bővült a kiemelt üzletlánc.

Tézis: az Apple márka ma, 2008-ban, hazánkban nem több import termékeknél laza halmazánál. A prémium márka piacképessége miatt ennél felsőbb szintre kell lépni, ahol a márka nem importált, hanem támogatott termékké és szolgáltatássá válik.

Ehhez stratégia kell, amit megpróbálunk most összeállítani.

1. iTunes Store-t Magyarországon

Magyar előadókkal, magyar fizetési opciókkal. Ezt az eurós bullshittinget hagyjuk már végre, majd baszunk várni az euró magyarországi bevezetéséig. Ha tényleg ez a show-stopper, akkor örömmel használom erre a vásárlásra az EUR alapú bankkártyámat.

Aki ma Magyarországon iPod zenelejátszó készüléket vásárol, nem tud vásárolni rá tartalmat, mert mindenhez iTunes Store szükséges. Így használjuk a készülékeinket a mai napig.

Van olyan, aki esetleg úgy gondolja, hogy iPhone lesz Magyarországon iTunes Store nélkül? Én nem gondolom, a kettő együtt jár. Ha lennének reményeim ezzel kapcsolatban — mára már elszálltak.

2. Hasonló méretű európai Apple honlapok magyar változatát

Ezt a humorfesztivált, ami ennek a prémium márkának a magyar honlapja, azonnal szüntessük meg. Nem kell feltalálni semmit, amit az osztrákok csinálnak, azt és úgy csináljuk mi is. Ha további segítségre van szükségünk ezzel kapcsolatban, nyugodtan vegyük fel a kollégákkal a kapcsolatot, konzultáljunk velük.

3. Magyar lokalizációt a Mac OSX-be

Egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez a kérdés 2008-ra sem megoldott. Súlyos magyar Apple szervezeti hiányosságokra mutat rá, hogy az egyik legfontosabb kérdés továbbra is hiányzik az OS-ből, kizárva ezzel rengeteg potenciális vásárlót. A Leoparddal már szállítanak orosz és lengyel lokalizációkat, a magyar továbbra is hiányzik.

4. Rendes szerviz hátteret

Megfelelően feltöltött alkatrész raktárral, gyors és rugalmas ügyintézéssel. Jó poén, hogy az iStyle / A4-ben táblán hirdetjük, hogy “tanulókkal dolgozunk”, de én inkább szomorú vagyok ennek láttán. A kérdés minden Apple tulajdonos számára ismert. Ha az import termékünkkel bármi probléma van, végünk.

5. Erős marketinget

Ismertessük meg a márkát azokkal a fogyasztókkal is, akik az Apple-t csak a Media Markt eladóitól ismerik. Lássák meg, hogy mit tud, mennyire egyszerű és könnyű a használata. Tudja meg mindenki, hogy egy hálózaton levő Macintosh-ok Leopard alatt egyetlen kattintással, majd autentikációval azonnal böngészhetővé válnak.

– — – — – — – — – — –

Most lássuk, hogyan lehetne a fentieket megoldani:

Két módon. Első: beszívni a jót. Második: kifújni a rosszat.

Egyrészt a magyar szervezetet és struktúrát kell az új stratégiai gondolkodásnak megfelelően átalakítani. Másrészt sajnos ki kell járni az utat az anyacégnél. Ez utóbbinál fel lehet használni azt az előnyt, hogy más európai cégek már megtették ezt, velük lehet konzultálni, segítséget és tanácsot kérni.

Össze kell rakni a felső szintű stratégia után az operatív lépéseket, kalkulációkat végezni, letenni az asztalra egy dokumentumot. Időpontot kérni és kiutazni, ismertetni. Megtalálni a finanszírozási lehetőségeket.

Ameddig ezek a dolgok nem történnek meg, addig egy exkluzív világmárkának magyar szerencsétlenkedéseit látjuk. Ezt a szintugrást farkatlanul nem lehet végigcsinálni.

Remélem, hogy az új magyarországi vezérigazgatónak van annyi vér a pucájában, hogy mindezt átlátja, kitalálja, és végigviszi.

Én kérek elnézést, hogy az Apple új Vezérigazgatójaként tetszelgek, de sajnos elég személyes nekem a márka, érzek annyi felelősséget, hogy összeszedjem és megosszam a bennem igen régóta felgyülemlett gondolatokat. Jelen pillanatban ennél többet sajnos nem tehetek.

Go Apple Magyarország, best of luck!

A 37Signals a szemem láttára jutott el oda, ahol most van. Az összes terméküket láttam megjelenni, mindegyiken előfizető is voltam, nagyon tetszett az egész céges koncepció. Kiváltak a multiból, összetették, amijük van, aztán elkezdték megcsinálni a Rails alkalmazásokat.

Pénteken volt egy KÉT órás kiesésük. Egy load balancer kiesett a szolgáltatónál. Ezt is onnan lehet tudni, hogy ők maguk írták le gyakorlatilag mindenhová. A transzparens szolgáltatás, tudjátok. Blogolja, mi van. Külön szerverre raktak egy status update miniblogot is, ahol részletesen közvetítették az eseményt. Ebből idéznék, boldozások tőlem:

We have located the problem to be with the load balancer setup. A new unit is being installed. We should be back shortly. Again, we’re terribly sorry for this disruption of service.

The technicians at our service provider are still working on installing the new load balancer. We’re breathing down their neck as heavily as we can. And we profusely apologize for this unacceptable interruption of service.

Again, we’re incredibly sorry for this disruption. This is not how Fridays are supposed to be.

It’s hard not to be very disappointed that a simple load balancer replacement can take this long for someone who’s supposed to be the best in the business.

The latest from our service provider is that the reason it’s taking so long is because the configuration for the load balancer lives on a CF card that has also gone bad.

Ezen túlmenően kiraktak egy postot is az incidensről, ahol megjelent megannyi “Litch” és osztja az észt, hogy mit hogyan kellett volna csinálni (LIKE THEY KNEW), és így tovább. Ezen elgondolkodtam.

Kellemetlen, hogy downtime van, igen. A vevőim megérdemlik a tájékoztatást, igen. De hogy ezt nem reklámozom, blogolom, meg részletezem ilyen szinten, az is biztos.

Most őszintén, de tényleg ki a faszt érdekel, hogy a load balancert mikor teszik vissza, meg éppen hol tart a folyamat? Kit érdekelnek ezek a zsírtól csöpögő dumák, két soronként “I’m so fucking very, very, utterly and madly sorry about this, you can’t even believe / I’m breathing on their neck / They’re supposed to be the best in the biz”.

Kellemetlen, de minden szolgáltatónál van ilyen időnként. Kiraknak egy logót, elnézést kérnek, tájékoztatnak, elérhetők maradnak, aztán két óra múlva újra megy a biznisz. Akit ez zavart, annak személyesen válaszolunk, jóváírunk, elnézést kérünk.

De hogy megpróbálunk transzparensek lenni — nonszensz. Már elnézést, de a vásárlóimnak az általam nyújtott szolgáltatáshoz van közük, nem pedig ahhoz, hogy mi van a fekete dobozban. Ha ahhoz lenne közük, akkor nálunk dolgoznának.

Corporate blogging gone veri fasza.

Jó dolog ez a cucc, de érezni kell a határait. A 37Signals a blog cég, mindig is azok voltak, és egyszerűen képtelenek “out-of-the-blog” gondolkodni. Ezzel sokkal több kárt okozhatnak maguknak, mint azzal, hogy lekezelik egyesével azokat a vevőiket, akiknek a két órás downtime meghatározó volt.

Neked a kibaszott SIKERT kell kommunikálni kifelé, nem pedig azt, hogy bazmeg David Heinemeier Hansson a Rackspace “industry’s best” kollégáinak a nyakán — szó szerint — liheg, és teszi ki a megjegyzéseket a miniblogra.

Ez lehet tök jó is, de lehet myth busting is. Én jobban szerettem volna abban a világban élni, hogy a 37Signals egy tök jó cég, ők superhuman-ek, és mindent tök jól meg tudnak oldani — mint ahogy teszik is. Csak éppen a negatív reklámmal ennek ellenkezőjét érték el. Ha mindezt nem kommunikálják szét a világba, csak az érintett vevőiket kezelik le, én erről soha nem szerzek tudomást, számomra a télapó még mindig létezik.

Csalódtam most bennük.

Elindult Szily gondozásában a cerka blog:

Ül az ember a mitingen/misén/speckolon/eligazításon/telefonnál, és mi mást tenne, firkál. Tollal, filccel, cerkával, Rotringgal. Lapszélre, füzetbe, asztalra, monitorra. Van, aki komplett, képregényszerű jeleneteket, háttérrel, szövegbuborékkal. Van, aki csak egy könnyű kézzel feldobott segget. Nagyon sokan geometrikus ábrákat. Van, aki ezerszer leírja cirkalmas gót betűkkel, hogy “szopóálarc”. Van, aki a Nemzeti Sport minden egyes szereplőjének hitlerbajuszt pingál. Sokfélék vagyunk, de mind rohadtul unatkoztunk, miközben mások pofáztak.

Szily ábráihoz volt szerencsém, viccesnek találtam őket, Szily meglepően jól rajzol. Uj Péter szopóálarca, hitlerbajusz rajzolási mániája, pad firkálása mosolyra fakasztott minden alkalommal. Index = good times.

Én magam is a rajzolók közé tartoztam. Annak idején a közgázon is firkáltam mindent, statek könyvbe graffiti logókat, gimnáziumban az irodalomórán végtelen tengereket.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én határozottan emlékszem rá, hogy egy nap felismertem, hogy ha órán (később meetingen) rajzolok, akkor igazából nem figyelek arra, amiről szó van. Lehet, hogy ez csak rám jellemző sajátosság, nem tudom, mindenesetre elkezdtem tudatosan leépíteni ezt a rajzolási kényszeremet.

Eleve nem jegyeztem meg dolgokat, rosszul emlékeztem rájuk, több volt benne a rossz, mint a jó. E helyett kényszeres jegyzetelő lettem. Minden meetingen írom, ami elhangzik. Tudom, hogy ez is baromság valahol, de ez nyugtat meg (továbbmenve: ha rajzolgatok, nem leszek nyugodt), mert például el tudom olvasni később, mi a faszról volt szó, meg ha nem emlékeznek emberek, akkor össze lehet vetni a dolgokat — megannyi haszontalanság.

Ez az én történetem ehhez, ettől függetlenül éljen a cerka blog, meg persze az érték, amit teremt.

Kevés olyan szoftver van a dockban, mint az iTunes. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel az élményemmel. Az iTunes sokkal több, mint az Apple zenebizniszének automatája. Aki egy valóban jó zenegépet szeretne készíteni, van némi esélye, hogy fel kell kötnie a nadrágját, hiszen a player önmagában nem jelent semmit.

A Songbird a Mozilla kezdeményezése arra, hogy megpróbáljon egy újabb playert a világnak adni. Jelenleg a 0.4-es fejlesztői verzió érhető el a szolgáltatás honlapján. A Songbird képességeiről a bemutató videó mondja el, hogyan keltse fel érdeklődésünket, hogy aztán ezt is leszedjük, mint a többi ilyesmit:

A Songbird kezdeményezést – miként a Firefoxot – egyelőre a fejlesztői lelkesedés tartja életben. Az addonok listájából, egyelőre úgy tűnik, vannak, akik szeretnek ilyesmivel foglalatoskodni.

Nagyon remélem, hogy az első beta után végre már eljutnak valami release változatig.

This is a blog response to Webisztán: Mi lenne ha, nem az iTunesszal lenne megverve a világ?

Az eredeti Webisztán post némiképp átszerkesztésre került, előtte még jobban hasonlított erre a változatra.

Randall Munroe, a legnagyszerűbb elme az internets-en

Wired: Real Geek Heart Beats in Xkcd’s Stick Figures

“Látom a logaritmust a szemében” — Sasvári Józsi, Plastik media

Sigur Rós rádió interjú. Ezek az amerikaiak nem értenek semmit.

Komolyan azt hiszik, hogy odaültetik őket a rádióba, és akkor majd olyan kérdésekre fognak válaszolni, hogy “amit énekelsz, az jelent valójában valamit?”

“Fucking bullshit.” — Jónsi

Zseniális interjú. Szerintem is a leghelyesebben játszották ki a labdákat. Csak azért, mert ők most híresek, meg felkapottak, nem jelenti mindjárt azt, hogy megjelenhet a média és akkor elkezdheti mindenféle kvázi-hiteles kérdésekkel az egész integritást szétzilálni. Nem értetek semmit. Más a mátrix, más a szint.

Respect, hogy csinálják, amit csinálnak és leszarják a többit.

Nekem egy kicsit ennek anti-tézise volt, amikor megláttam Tóta Árpádot a Playboyban (vagy valamelyik másik újságban CKMFHM akármi), vagy Winklert, mint az MTV műsorvezetőjét.

They will never be heroes any more.

Most pedig megvásárlok még egy Sigur Rós albumot az iTunes Store-ban.

Függöny.

From: E. Tamás
To: Plastik media
Date: Sep 5, 2007 11:10 PM

Megértem és köszönöm.

Ismeretes, hogy egy ideje már csak legálisan megvásárolt zenéket hallgatok.

Azt vettem észre, hogy több időt szentelek az albumoknak. Egy-egy vásárlás alkalmával nagyjából azonnal végighallgatom a számokat (ó, az a csodálatos play count oszlop!), de sokszor volt már, hogy semmi különöset nem éreztem első hallgatásra. Lemegy-lemegy, de semmi úúú meg ááá.

Mivel a library jelentősen korlátos a ráfordított pénz függvényében, rákényszerülök, hogy újra és újra meghallgassam az albumokat, és igyekszem nagyjából — nerd alert! — egyenlő disztribúcióra a play count oszlopban.

Azon kapom magam, hogy rengeteg minden gyöngyszem jön elő, illetve számos előadó csak többedik hallgatásra mutatja meg az igazi erejét (Modest Mouse, Arcade Fire, John Frusciante tipikusan — ezek az előadók hibátlan cuccokat dobnak).

Nem iTMS korlátosság miatt említendő, de meló közben célszerű randomizálni a dolgokat. Az az igazi móka. Sokszor előbukkan valami teljesen jó és meglepődök, hogy melyik albumról kúszott.

iTMS FTW, nem bánok semmit.

Függöny.

Finally, the 29th came. People started lining up just to be the first on the block to get their iPhone. I happened to be at a doctor’s appointment near the downtown Chicago store, and as I got out at 2pm, the line wrapped around the block. I had to gawk and laugh at these silly people waiting in line. In line for what, a phone? Ha!

Dave Dribin, a Mame OSX portolójának leírása arról, hogyan kebelezte be őt is a hájp. Ami vicces: egyáltalán nem akart ilyen telefont venni ő sem. Azt hiszem, oda kellene láncolnom valami kibaszott fához valami kibaszott erdőben, aztán mantrázni, hogy “szép erdő szép erdő szép erdő szép bogarak és lepkék szép hernyók szép napocska szép napocska szép hernyók szép füveg és bogarak és hangyák”. Légy átkozott Steve Jobs! Légy átkozott fogyasztói társadalom!

Apple employees will be able to tell their grandkids that they were at Apple when they launched the iPhone, and that it was all worth the sacrifice.

Fenti mondat Steve Jobs Apple belső céges “all hands” vezér-beszédéről (forrás). Én sok mindent megértek, de erre nem tudok mit mondani (még akkor sem, ha ez céges belső fejmosás!): ezek tényleg ennyire hülyék.

update: Tömött sorokban állnak az Apple store-ok előtt az iPhone-ra vágyakozó zombi-fogyasztók. Az ostobák. Steve Jobs egy alagút végén áll és iPhone-nal világít nekik, akik megbabonázva követik a fényt. Az idióták. Emberek! Ez csak egy kibaszott telefon, amit le fogtok ejteni és össze fogtok karcírozni. Még csak nem is valami új videójáték Japánban.