2011. november 22-én sem tudtam megoldani 27 perc alatt a kérdést, hogy Mac-ről nyomtassak Windowson megosztott nyomtatóra, így 24 hónap múlva fogom újra megvizsgálni az ügyet.
Egyetlen dolog működött: VMware Fusion 4.1 guest OS alól telepíteni a nyomtatót. De az sem ment egyszerűen, kitallózni nem lehetett, csak a \\LAN IP CÍM\megosztott nyomtató neve precíz bemásolásával tudtam feltenni a drivereket.
A csodálatos zokszigén blog 2004-ből (archívum):
[A haver] kinjaban kihekkelte, hogy a telepites bamilyen lofasz runtime-ra hivatkozo (valami gyari ocx, comctl vagy hasonlo) Lausiv Cisab fejlesztmeny inditasara elindul. Megsajnaltam szegenyt, odamentem, hogy hekkeljuk ki kozosen [...] Eloszor tevaszarral kenegettuk, aztan attertunk tudomanyos Google es regmon+filemon modszerekre. A Google talalt valamit, de az baromsagnak bizonyult (valami szart sem ero intezeti KB).
Intézeti!!
Ezen a blogon volt hivatkozva FB2 kontempláló posztja is arról, hogy Mac-et kéne venni:
(…) most is az AppRocketet hasznalom. Meg csak kb 1 hete tesztelem, de eddig nagyon tetszik.
Igazabol erre az apro problemara a vegleges megoldas a Mac OS-re valo atallas lenne. Amit az itthoni gepemen hasznalok (Firefox, Thunderbird, Java, Ruby, PHP fejlesztoeszkozok, iTunes, DVD/Divx, satobbi) az pontosan ugyanigy letezik Mac-en. Raadasul mar regota az XP-t is OS X skinnel hasznalom, dizajn szempontjabol nagyon tetszik. A vasarlasban foleg egy jo gep ara tart vissza, masreszt pedig eddig ami nehany percet OS X-en probalkozhattam, az csak arrol gyozott meg, hogy nehez lenne atszokni. Azert ha hirtelen lesz penzem ilyesmire, egesz biztos elobb-utobb beruhazok.
Hát végül beruházott, aztán gyors előrecsévélés 2011-be és Heti Meteor.
vbali ugyan készített egy proof-of-concept demót arról, hogyan lehet a jailbreak elvesztése nélkül DFU módban a redsn0w jailbreak alkalmazással ráügyeskedni a magyar szótárat iOS-re, viszont az 5.0.1 frissítés rávilágított arra, hogy Steve Jobs öröksége az end-to-end megoldásokkal kapcsolatban erősebb egy hangzatos szállóigénél.
Ebből kifolyólag az a véleményem, hogy nem érdemes ráhekkelni a magyar szótárat, az Apple tényleg nem akarja, hogy bárki matasson a fájlrendszerében. De tovább is tudom vezetni a gondolatot: az Apple nem akarja, hogy a hülye magyaroknak legyen rendes szótár a deszkájukon. Majd akkor lesz, ha end-to-endben ők raknak rá — előbb nem. És akkor is olyan fordítású és szakmai tartalmú lesz, mint amilyet ők alvállalkoztatnak. (NB, sokszor rossz minőségű az Apple fordítása is.)
Át kell tehát definiálnunk az end-to-end-et: mindig azt a legjobb minőséget eredményezi, amit az Apple ki tud adni magából, soha sem jobbat. A nyílt rendszerek előnye az, hogy mindig benne van a lehetőség a jobbá (vagy ennek akár ellenkező előjelű irányú) váláshoz.
Három dolgot lehet tenni, elfogadni a döntést, megtanulni angolul, vagy fügét mutatni nekik.
Én ebben az esetben az angollal próbálkozom. Twitteren már meg is írtam, hogy TIL “cancelled” (UK) vagy “canceled” (US).
1.
Az előző felületen egy gombnyomással lehetett a szálban levő korábbi levelekre válaszolni, vagy forwardolni. Ez már nincs így, minden üzenet jobb felső részén kell vagy a válasz gombra (ami egy gomb), vagy pedig a legördülőben levő továbbításra (menü elem) kattintani. Eddig a levelek aljára is ki voltak helyezve ezek a dolgok, most ez van helyettük:
Ha megkattinjuk, akkor csak a levél többi részét listázza, a lényegi két gomb (reply, forward) innen hiányzik. Ez egy igen kellemetlen “continuity” probléma és nagy mértékben zavarja az általános használatot.
2.
Ha kinyitunk egy levelet, akkor a to: és cc: mezők rövidített formában tartalmazzák a címzetteket — képtelenség megállapítani, hogy kiknek küldték, külön kell lenyitni a megfelelő részt, hogy megtudjuk. Ez roppant kellemetlen változtatás, fontos információ került elrejtésre. Azonos vezetéknevű, így például családtagok esetén, kifejezetten rossz.
3.
A levelek draggelése megváltozott, sokkal kisebb felületen foghatók meg a levelek, ha a checkbox előtt akarjuk megfogni. Sőt, itt meg sem foghatók. Konkrétan 1px helyen kell zsonglőrködni, kattintás után meg kijelöli a levelet — broken. (Safari és Chrome egyaránt.) Egyetlen helyen működik jól, a checkbox és a csillag közötti területen, lásd az ábrán jelölt részt:
4.
Elveszti a titkosítást az oldal, ha a Címtárban a fotók megadásánál véletlen rákattintunk a Picasa Web albumok részre. (Feljön egy JS biztonsági hiba, ha azt leokézzuk, akkor veszítjük el, kijelentkezés után is megmarad — WTF. Chrome alatt mindez.)
5.
Nem értem, miért kellett a feliratokat (pl. Archive, Mark as Spam stb.) ikonokra cserélni. Szokatlan, hoverolni kell, nehogy mellémenjen, át kell szokni. (De miért, minek.)
6.
A fixre hagyott fejléc sok hasznos képernyőfelületet vesz el, felesleges “dizájnolgatás”. Ennek így nem sok hozadékát látom.
———
Verdikt: én értem, hogy ott a sok designeri munkaóra, amit fel kell használni, de könyörgöm, legalább ne visszafelé menjünk. Közepes osztályzatot adtam ennek a projektnek — szép hímtag, de sok alkalmazkodást feltételező, ugyanakkor kellemetlen, kissé érett-túrós a szopási élmény.
Hatalmasat zuhant az Apple árfolyama, miután a társaság az elemzői várakozásoktól elmaradó jelentést tett közzé.
(…)
[Az Apple] több mint 17 millió iPhone-t adott el a július és szeptember közötti negyedévben, 21 százalékkal többet mint 2010 azonos időszakában.
(…)
Az iPhone-t illetően az elemzők 20,3 milliós eladást vártak.
Néha tényleg nem értem, mit írnak ezek, bulvárt? Azért, mert a Wall Street azt várja, hogy még több, még több legyen a szám, attól összeomlana valami?
Az Apple sikeresebb, mint valaha. Csak egy példa: még 5,4 milliárd dollárral több pénzük van mint három hónappal ezelőtt, 81,5 mrd dolláron ülnek szeptember 24-i zárást követően. Minden számuk jobb, viszont a tőzsdének úgy tűnik soha semmi nem elég.
Az Apple valóban kevesebb telefont adott el ebben a negyedévben, mint az előzőben. Q3-ban 20,34 milliót adtak el, Q4-ben 17,07-et, de a bázishoz képest (gyk: előző év Q4 időszaka) 21%-os a növekedés. Ráadásul ott van a 4S indulása, amivel indulási rekordot döntöttek. Egyáltalán nem úgy néz ki, hogy itt bármi összeomlana.
Nekem inkább most a Napi Gazdaság, mint gazdasági szaklap omlott össze egy kicsit, lefordították a hírt, nem érvelnek semmivel, felülnek a tőzsdei agyatlan zsinórra, végül ráaggatnak egy kattintékony címet. Slendrián munka.
A kereskedelmi televízió és rádiócsatornák szerkesztői előszeretettel nyúlnak lefelé témák miatt, a földön hever valami, könnyen lehet beemelni a reggeli beszélgetős műsorba. Ezzel kapcsolatban semmiféle problémát, vagy kivetnivalót nem látok.
Van viszont egy olyan apróság a részükről, ami, ha úgy tetszik, teljesen természetes, első kézből tapasztalva viszont teljesen szükségtelen. Erről fogok most írni.
Adott volt minden: a Futóblogon lehoztunk egy sztorit Janiról a “leggyorsabban futó” hajléktalanról. Jani teljesen jólszituált férfi, de pillanatnyilag nincs fedél a feje fölött. Markocsán “MCM” Sanyi futóedzővel haverkodott össze, aki szerette volna, ha Jani története kap egy kis publicitást.
Rövidítek: a csaknem 1000 lájkot és több száz kommentet gyűjtő posztból igazi kis “sikertörténet” lett, több kereskedelmi tévé is szagot fogott. Egyébként azzal kezdődött, hogy a Garmin felajánlott egy pulzusmérő órát, a Nike sportcipőt, a BSI benevezte a futóversenyre, az olvasók pedig gyűjtést és ÁLLÁST intéztek neki — egészen elképesztő dolgok mozdultak meg.
Ma reggel Markocsán “MCM” Sanyi és Jani az RTL reggeli beszélgetős műsorának vendégei voltak. Az adás:
Sanyival adás előtt aláírattak egy papírt, hogy nem említhet egyetlen márkanevet sem. Végül azt mondta, hogy egy “nájki” említést engedélyezzenek. Megkapta az engedélyt, ez el is hangzik a felvételen, sőt, picit több is, remélem jól fel is szisszentek a helyi kertévés farkasok.
A siker mögött ugyanis a Nike Futóklub és a Futóblog áll. Előbbi nyújtja Janinak a mindennapi dolgokat, utóbbiban pedig az olvasók szerveztek meg neki gyakorlatilag mindent a több részes poszt hozzászólásai között.
Volt bennem egyfajta naivitás, hogy ha Sanyi bemegy a műsorba, akkor egy URL elhelyezhető a neve alatt, de legalábbis a “Nike Futóklub” megnevezés. Hát nem, kereskedelmi tévében kizárólag az mehet, amiért fizetnek is.
Márpedig ennek oda-vissza alapon kellene működnie. Az RTL itt elmegy a sztoriért, felhasználja ahhoz, hogy a reggeli műsora érdekesebb legyen, cserébe pedig rendes és korrekt hivatkozást tesz arra, hogy mit látunk — ha esetleg valakit bővebben is érdekelne a téma.
Kicsit olyan ez, mintha az Index írna egy sztorit valamiről és nem linkelné, sőt, nem nevezné néven! az adott dolgot, mert azok nem fizettek nekik. Tényleg hihetetlen. A kereskedelmi televíziózás gyarló és értelmetlen CÖLÖBGYÁR. Örülök minden másodpercnek, amit azzal töltök, hogy nem nézem a kereskedelmi csatornákat.
Disclaimer: a Futóblog főszerkesztője vagyok, a fenti írás a privát véleményem tartalmazza és nem köthető a Nike Magyarország Kft-hez
A TWICA blogon futott ma egy sztori arról, hogy az iPod touch termékfotójának elkészítéséhez 54 különféle mélységélességű expozícióból rakták össze azt a képet, ami — az Apple szerint! — a tökéletes:
Úgy vettem észre, hogy a fotózáshoz mindenki ért, akinek 200 ezer forintot meghaladó szettje van otthon. A szett értékével egyenes arányban nő a hozzáértés. Íme néhány hozzáértő:
Ezt egy sima kit obival meg lehet oldani (ahogy fentebb olvasható remek újmagyar szóval: “megfotózható”
), mondjuk 55-70 mm körül, nagy mélységélességgel, jó megvilágitással. Ha nagyon profik akarunk lenni, akkor még egy sötét képet is lehet lőni, a bekapcsolt displayről, aztán HDR-ként összerakni a 2 képet, és kész.
Egy másik szaki:
Az egyszerű termékfotókat ma már grafikusok készítik a készülék 3D terei alapján. Így sokkal egyszerűbb, mint lefotózni. Ilyenek kerülnek pl. a termékkatalógusokba, szórólapokra (a készülék látható elölről, és kész), az itt látható iPad2 hirdetésben is ilyen van. De én már láttam olyan Mercedes hirdetést is, amiben egy megrajzolt (még nem volt gyártásban) autót helyeztek valós utcai helyszínekbe a fotókon.
(…)
A mélységélességgel kapcsolatban: simán le lehet fotózni megfelelő objektívvel egy ekkora tárgyat teljesen élesre, csak nem kell hozzá olyan közel menni. Itt inkább a látószög miatt használja ezt a technikát a fotós.
Egy harmadik okostojás:
ez egy irreálisan leképzett axonometrikus kép, kizárt, hogy 50+ fotóból lett összerakva, az max egy legenda.
Jajj, a fotózást nagyon bírom! Lehet, hogy a világ legjobb márkájához csinálnak termékfotót annyi pénzből, amennyit a tisztelt kollégák még nem láttak, de egyből mindenki megfejti, hogyan kellett volna.
Tessék már elgondolkodni azon, hogy, sőt, lehet, hogy van annak valami kibaszott oka, hogy így csinálták meg, nem? Lehet, hogy annak is oka van, hogy nem kibaszott 3D maketteket raknak be, nem? Nem lehet, hogy nem véletlen az, hogy ők ülnek ott, mi meg itt és ők jobban értenek hozzá, he?
De segítek a komment kultúra megteremtésében. A fenti képhez egyetlen releváns komment fűzhető:
“Fantaszikus termékfotó lett belőle, tökéletes, csodálatra méltó.”
Függöny.
Carl Sagan a kérdés kapcsán:
Occasionally, by the way, I get a letter from someone who is in “contact” with an extraterrestrial who invites me to “ask anything.” And so I have a list of questions. The extraterrestrial are very advanced, remember. So I ask things like, “Please give a short proof of Fermat’s Last Theorem.” Or the Goldbach Conjecture. And then I have to explain what these are, because extraterrestrials will not call it Fermat’s Last Theorem, so I write out the little equation with the exponents. I never get an answer. On the other hand, if I ask something like “Should we humans be good?” I always get an answer. I think something can be deduced from this differential ability to answer questions. Anything vague they are extremely happy to respond to, but anything specific, where there is a chance to find out if they actually know anything, there is only silence.
— Carl Sagan – The Burden of Skepticism (1987)
Innentől az első ufó, akibe belebotlok kapni fogja a kérdést: Goldbach sejtés proof faszikám? Na, majd 2012-ben a következő világvégén megtudjuk. De ha már itt vagyunk, ez nagyon vicces: az idős bácsi, aki 2011. május 21-re jövendölte a rapture-t most már október 11-ben gondolkodik — ez önmagában nem lenne baj, ha nem fordítana 100 millió dollárt arra, hogy tudassa mindenkivel:
Camping had originally predicted the Rapture would occur on 21 May 2011, with the world ending on 21 October 2011. His Family Radio religious broadcaster spent US$100 million on an information campaign, and many followers spent all their resources. When his original date failed to come about, Camping revised his prediction and said that in May 21 a “Spiritual Judgment” took place and both the physical Rapture and the end of the world would occur on 21 October 2011.
Az emberi hülyeségnek tényleg nincsenek határai, viszont érdemes harcolni ellenük.
Lars von Trier’s 2011 film Melancholia features a plot in which a planet emerges from behind the Sun onto a collision course with Earth. Announcing his company’s purchase of the film, the head of Magnolia Pictures said in a press release, “As the 2012 apocalypse is upon us, it is time to prepare for a cinematic last supper.”
Végül az, hogy mire számíthatunk 2012. december 21-én:
Several scenarios for the end of the world including galactic alignment, a geomagnetic reversal, a collision with Planet Nibiru or some other interplanetary object, alien invasion, earth being destroyed by a giant supernova.
Bezzeg a tsunamit, meg a földrengéseket illetően lennének ilyen pontos jövendöléseitek, BASZKI.
Ez a séma pontosan az emberi félelemre, mint pszichológiai motivációra épülő csokkerség. Mint amikor azt írják a lánclevélben, hogy küldd tovább, vagy borzasztó szerencsétlenség fog érni, és mindenki továbbküldi. Hát nem, aki ilyet leír, azt fogja borzasztó szerencsétlenség érni. De továbbmegyek: aki azt a hülyeséget kitalálta, hogy “lekopogom”, valójában egy szerepet tévesztett harkály, aki mémekkel akar fennmaradni.
Az álljon fel, aki nem kopogtat. Én például nem kopogok le soha semmit, sőt, kacagok azokon, akik igen. Kopogtatsz, mert harkály vagy? Segítek, nem vagy harkály, nem kell kopogtatni, egyszerűen ki lehet mondani dolgokat: eddig még nem baszott meg az APEH. Kopogás nélkül.
Rájár a rúd a három, fenti képen látható fiatal gyerekre. Az apjuk és anyjuk abban hisz, hogy holnap vége lesz a világnak. Az anya két éve még nővér volt, otthagyta az állását, a gyerekek felsőoktatásra szánt pénzét sem tették már félre, sőt, ilyen idióta pólókat készítenek.
Gratulálok, bazmeg, okosok vagytok. Legalább a gyerekeknek nem kéne elszenvedniük a faszságaitokat, ez a felháborító, nem a gay pride.
Először is: a kiló kontextustól függően jelentheti a százat. Nálam. Ezt a jövőben is így fogom használni. Vagy száz ezret, vagy simán százat. És nem érdekel, ha valaki kitalálta, hogy ezret kellene, hogy jelentsen. A köznyelvben, ha megkérdezel valakit, mennyit keres, vagy mennyi jattot adott, általában így válaszolnak. Aki ezen lovagol, vagy rugózik, az az órarugó gerincű felpattanó.
Másodszor: az milyen gyakorlat, hogy felrakják a nevem valami hoteles listára és hetente kétszer kapom a jobbnál jobb ajánlatokat? Most le akartam iratkozni róla, ezt írják:
Az egyedi ajánlatokról bármikor leiratkozhat bejelentkezés után a Saját oldalam / Adataim menüpont alatt az “Egyéb adatok, időszakos akciókhoz” doboz “Akciók, hirdetések” jelölőnégyzet kikapcsolásával.
Mivan? Válaszolok nekik, hogy azonnal vegyenek le (eFinek van egy “Megtiltom” kezdetű szabvány emailje hasonló esetekre, én általában szeretek két mondatot írni, abból mindig lejön az aktuális lelkiállapotom), erre bazmeg visszajön a mail: “Recipient address rejected: User unknown in virtual mailbox table (state 14)”.
Kész. Írni fogok rá egy filtert. Írni fogok rá egy filtert. Sőt, esküszöm veszek egy akciós éjszakát, kifizetem nekik, aztán belógok az igazgató szobájába és megkeresem, hol tartja a zsebkendőit.
A Lionban levő rendszer névjegy így néz ki:
Nem értem ezt a sokszínű ikonos fejlécet. Mi ez? Időgép? Csak én látom ilyen szörnyűnek? Tudom, hogy tabok és nem funkciókról van szó, ezért nem rakhatják ki ezt:
De akkor, baze, ki kéne tenniük ezt:
Vagy legalábbis valami ilyesmit iOS-szerűen (tudom, hogy funkciók):
Most nem ásom bele szombat éjjel magam jobban ebbe a kérdésbe, de valami itt nekem bűz-lik. Nem tetszik ez nekem. Ha mégis, akkor már rajzos ikonok legyenek, könyörgöm:
Azt hiszem inkább ez a bajom. Lehet, hogy ideiglenesek még azok az ikonok. Nagyon remélem, különben mehetünk vissza Windowsra ugrálni!
Pepinke írja az előző poszt hozzászólásai között, kiemelem ide, mert fontosnak érzem:
Al Gore egyik cége vezető szerepet játszik a széndioxid kvóta eladásokban, szóval szerepe a környezetvédelemben, inkább üzleti érdek, mint valódi aggodalom.
Világos, hogy Al Gore érdekelt a bolygó jobbá tételében, erről kár lenne vitát nyitni. Arról viszont, hogy hogyan látjuk a kérdést, igenis kellene: nem lehet ez fordítva, tehát, hogy létezhet valódi aggodalma, ami miatt a cégeivel azon dolgozik, hogy jobbá tegye a világot? Hogy ez inkább jóság, mint rosszság? Elképzelhetetlen? Fura? Döbbenetes? Így nem működhet?
Az emberek miért nem tudják ezt feltételezni? Miért mindig mindenkiben a gonoszt, a gecit, a szarházit, az önös érdek hajtotta nyommer politikust látni?
Ennyire szar helyen élünk, hogy folyamatosan, állandóan, rendszeresen, mindig, mindig, mindig ez jön elő? (Ennyire.)
Dolgozik ezen, közben pénzt is keres — na és, tán sajnáljuk tőle? Ne keressen? Legyen neki is szar, mint nekünk?
Én inkább örülök neki, hogy csinál valamit. És leszarom, mennyit keres közben.
Függöny.
A napokban nekilódultam másodszor is, gondoltam, elviszem a végéig, hátha kiderül róla valami. Sajnos semmi nem derült ki róla azon kívül, mint ami eddig is kiderült. A Gamefaqs leírás szerint a felénél járhattam, amikor valami scripting glitch-be ütköztem, nem jött meg az NPC és nem nyitotta ki az ajtót. Eltöltöttem vagy egy fél órát, elolvastam a leírást, megpróbáltam újra is, de nem volt ott semmi, csak egy lezárt, nem továbbgördülő esemény. Elmondom ezek alapján, mi a véleményem:
A játék grafikája roppant impresszív. Rengeteg modell, gazdagság, változatosság jellemzi. Csodás, tényleg.
A játékmenet hihetetlen unalmas. Minden egyes mission arról szól, hogy ezt vagy azt kell követni, miközben zárótűz alatt vagyunk. Ehhez hozzá kell venni azt is, hogy valami általam nem ismert, egészen hihetetlen okból kifolyólag igen rossz az AI scripting: megfigyeltem, hogy annak függvényében jönnek többen, vagy kevesebben, hogy hol vagyok a pályán. Ha ugyanis a mellett vagyok, akit követni kell, akkor nagyjából “rendben” vannak a dolgok, az ellenfelek hulláma kvázi balanszoltan érkezik, viszont ha előrerohanok, azonnal leszednek. Egyáltalán nincs szükség saját tempóra, követni kell a forgatókönyvíró pontos elképzeléseit. Ez nekem nem tetszik.
A másik dolog, hogy ha a forgatókönyvíró szerint rossz helyen vagyunk, akkor végtelenítve jönnek az ellenfelek. Ez egy hihetetlen nagy faszság. A Vietnam résznél például eluntam mintegy 30-45 perc után. Gondoltam, hogy meg kell őket tisztogatnom eléggé, akkor majd továbbmegy a sztori. Nem ment tovább. Az NPC haverok ott lőttek az árokban, nem mentek sehova. Oké, akkor körbeszaladtam a részen, próbáltam mást, nem volt mit csinálni. Aztán rájöttem, hogy valahogy úgy lehet a dramaturgia, hogy el kell tölteni vagy negyed órát a részen, addig lőni fogalom nélkül, aztán lehet menni előre. Ha előbb próbálnánk előre menni, leszednek.
Nincs semmi változatosság. Az általam korábban játszott James Bond például azért volt jó, mert ott mindenféle dolgok történtek, ráadásul nem végtelenítettek voltak az ellenfelek, szépen meg lehetett oldani a pályákat, ott nagyon jól állt a filmszerűsítés neki. Itt semmi ilyesmit nem éreztem. Időnként megszakítják a repetitív akciót különleges fegyverekkel, de az is néhány gombnyomás, nem ad hozzá sokat. Az egész olyan volt, mintha belehánytak volna sok millió dollárt a látványba, aztán ezzel vége is. Mint ennek a posztnak.
Függöny.
egyzser valaki megmutatta nekem, milyen faszan lehet ipadon dolgozni, majd megír itt gyorsan egy emailt. elovette az alkalmazas, kepernyo haromnegyede billentyuzette valtozott, ket sornyi hely maradt a szovegnek, mintha egy harckocsi kemlelonyilasan gepelnel, elkezdte verni rettenetesen, minden utesnel fel beremegett az egesz cucc (ti. a kepernyo), fel perc alatt megirt egy tiz szavas szoveget 45 elutessel, buszken elkuldte, masnap ment orvoshoz inhuvelygyulladassal.
tenyleg teljesen megborult Apple-hulyenek vagy ilyen mumajer hypelovagnak kell lenni ahhoz, hogy valaki azt bizonygassa, hogy ez milyen hatekony eszkoz.
Az iPad nem attól lesz iPad, hogy gépelni / dolgozni kell rajta. Lehet rajta gépelni, de minek, arra jobb a billentyűzet. Ezt mindenki tudja, még a legkisebbek is. Viszont olyan érintőképernyős felületek, mint a lent nevezett új GarageBand csak ilyen módon élnek meg és nagyon jól is áll neki. Én például soha nem akartam “dolgozni” iPaden. Volt már rá példa, hogy megírtam egy-két emailt, de ez a telefonommal is előfordult már.
Egyébként Kardos Gábortól is többet vártam volna advokáció terén, mert az iPadet nem ezzel kell demózni. Tessék jól advokálni és GarageBandet mutogatni!
Legalábbis a Motorola szerint:
Remélem azért mellé tudnak tenni majd egy olyan sokszínű App Store-t, mint ami iOS-en van, különben elég jól fel sikerült dugniuk maguknak a szárított gumibotot.
Teljes feed kínálatunk itt. 
Mi az a feed?
2006 februárig visszanyúló archívum oldalunk erre.
Sajnos olvasói levelekre nem áll módunkban egyesével, kimerítő módon reagálni, privát segítséget nyújtani, kérdésekről véleményt alkotni. Reklámanyagokat lehet küldeni, de ezzel kapcsolatos poszt-elvárásokat megfogalmazni teljesen felesleges.
Hozzászólásokat, véleményeket az egyes posztokkal kapcsolatban nyilvánosan itt már nem lehet írni, viszont emailen szívesen veszünk minden kiegészítést.
