Category archives for "rant"

Apple Music

Jim Dalrymple:

So now I have the iTunes Match service that I pay for separately, and Apple Music, both of which use iCloud Music Library. There is really no way to get away from them if you want to use the latest and greatest from Apple.

I’ll admit, I’m still trying to get my head around how this works.

Én nagyon nem értem ezt az egész Cloud szervezés dolgot. Volt egy rakás zeném. Most van egy Apple Music szolgáltatás. Ha itt hallgatok egy számot és megtetszik, akkor az “Add to my music” opcióval tudom soft-linkelni a saját libembe. Azt várom, hogy minden esetben megjelenjen, de ez nem mindig történt meg – vagy csak benéztem volna? (A szív nyomogatása, csak valami visszajelzés nekik, hogy milyen stílusból kérek többet. Én egyébként vártam volna egy kibaszott listát, ahol a szívezett zenéimet látom – azt ugyanis a legkönnyebb jelölni.)

Másrészt, ha offline elérhetővé teszek számokat (gyk: DRM-ezett változatokat töltök bele, hiszen az iTunes boltból vásárolt dolgaim már tiszták), akkor nem tudom eldönteni, melyik melyik. Ha már fizettem értük, akkor szeretném látni, melyikért fizettem.

Nem vagyok iTunes Match előfizető, de akkor most azt is feltételezem, hogy csak az “Add to my music”-ban levő számokat tudom elérni minden eszközömről – ez így van?

Még egy kérdés: iTunesben miért vannak bizonyos számok szürkével jelölve? Ezeket nem lehet meghallgatni.

Összességében: jópofa dolog, mert a magyar bolt tartalma elérhető 90 másodperces preview nélkül is. Viszont csak magyar szűkített tartalmat kapok (no Beats1, no US radio stations). Usability szempontból az egész meg egy elkefélt szar.

Fira for OS X

Jens Kutilek újracsomagolta a Mozilla OS betűtípusát a Firát, hogy egy vonzó alternatívát kínáljon a Yosemite rendszerbetűjét, a Helveticát nem kedvelőknek.

Az általam ismert Maces, de mobil eszközök tekintetében egyébként vígan Androidozó ismerőseim, kapva kaptak az alkalmon és ugrottak rá a kérdésre. Szabó Gergő ráadásul linkel a munkáltatójának egy blog bejegyzésére, ahol Alissa Walker próbálja összeszedni a nagy designerek finnyogását az új rendszerbetű miatt.

Nem pontosan értem a kérdést, illetve a problémát.

Eleve úgy tűnik, mintha ezek az emberek még nem láttak volna iOS-t, ahol már egy ideje bevezetésre került a Helvetica Neue egy képernyőre optimalizált rendszerbetűje. Az Apple mindig is hírhedt volt arról, hogy mennyire odafigyel a tipográfiára, most miért lenne ez másképp?

Eleve egy olyan változattal szállítják az OS X-et, ami kis méretben is gyönyörűen néz ki. Aki nem hiszi, az gondolom nem nézi napi szinten a Findert, vagy nem nézi a Safarit. Én nézem mindkettőt. Teljesen értem, hogy miért jobb, mint ami volt. Mindez 1x képernyőn, ami még nagyobb kihívás. Talán retinán még szebb.

A másik dolog, amit nem értek: miért azzal kezdi mindenki az okoskodást, hogy nekiállnak kitalálni mi a rossz, amikor meg sem értették még azt, ami van?

1. Apple OS X Human Interface Guidelines
2. Apple UIKit User Interface Catalog
3. The iOS Design Guidelines

(A posztot nem erre akarom kanyarítani, de ismerem azt a gondolkodást, amikor a designerek azzal kezdik a munkát, hogy na, akkor válasszunk ki egy fontot. Ez nálam a zsírkrétával színezés prodzsekt. Csak egy kérdés: mi lenne, ha az Apple HIG-ben terveznénk meg a prototípusunkat, wireframe-ünket, kontrolljainkat, aztán később, ha ez már mondjuk szépen és konzisztensen működik, akkor kezdenénk el dolgozni a márkázáson?)

Az Apple a legelső iOS 7 bétájában vékony Helvetica Neuét használ bizonyos információk megjelenítéséhez. Akkora volt a felhasználói bepicsogás, hogy visszavettek és áttették boldba a sorokat (sőt, még tovább boldozhatunk a settingsből). Rémes döntésnek gondolom, azóta is, hogy hívok valakit, mindig a félkövéret látom:

Ha jól megnézzük, bizonyos screeneken nem állították át:

Sokkal elegánsabb.

De visszatérve a poszt eredeti felvetéséhez: mi a hozadéka annak, ha elkezdjük áthekizni a rendszerbetűt? Lerakunk egy statementet, hogy elégedetlenek vagyunk? Elkezdünk hozzá jobban érteni? Kifejezzük azt, hogy mi örök megjavítók vagyunk és most megvan a font? Androidon értem, hogy ez egyfajta mentalitás és hozzáállásbeli dolog, hack forever.

Rengeteget foglalkoztam 10 éve én is hasonló dolgokkal. És tudjátok mi van? Minden esetben, amikor bárki másnak a számítógépét nézem, újra ugyanaz az idegenkedés. Az összes privát beállításom durván a képembe röhög az első alkalommal, hogy bárki gépe elé leülök, vagy a Mac boltban odamegyek megnézni egy új Macet.

Logikailag azt meg végképp nem értem, hogy valaki Macet használ, Androiddal és a Macre felrak egy Firefox rendszerbetűt. Ez olyan, mint a paradicsomleves krémessel összekeverve: gyomorforgató.

Rumors, leaks

Mark Gurman, 9to5mac:

While Apple did, indeed, announce a health tracking application and an API for partners to hook into, the interface did not match up with our screenshots from March. The reason, a source confirmed this week, is that Apple revamped the user-interface and dropped the “Healthbook” name late in development due to the leak. While the icon and interface is new, the entirety of the earlier reported functionality and in-app graphics are identical.

John Gruber:

Apple completely scrapped a superior interface to Health because Mark Gurman published screenshots back in March. (…) OK, sure.

A keynote utáni napon ezt írtam:

Csalódott vagyok, mert Mark Gurman kapcsolatai a tegnapi napot elnézve csak teljesen lényegtelen, fejlesztés közbeni, már-már nevetségesnek mondható információkat tudtak kilopni a cégtől. (…) A kérdést ez után teszem fel: és én ezt a szart olvasom naponta?

Azóta sem néztem meg a 9to5macet, a MacRumorst, AppleInsidert, és persze a magyar site-okat sem. Szívesen olvasnék viszont olyasmit, ami a tényeket közli a megjelenés után.

Apple pletykák értékelés

Most, hogy megvolt a WWDC, megnéztem, a szorgalmasan rögzített pletykák közül mik voltak azok, amik ténylegesen be is jöttek. Hát elég nagy a csalódás, mert dacára annak, hogy próbáltam olyan posztokat találni, amik valószínűleg ténylegesen be fognak jönni, nagyon vegyes lett a kép.

Először is nem volt hardver, így azok a posztok azonnal érdektelenné váltak. Az OS X kapcsán pedig egyértelműen kijelenthető, hogy szinte semmi lényeges nem látott napvilágot, sőt. Csalódott vagyok, mert Mark Gurman kapcsolatai a tegnapi napot elnézve csak teljesen lényegtelen, fejlesztés közbeni, már-már nevetségesnek mondható információkat tudtak kilopni a cégtől. Egy konkrét hír volt, hogy Messages appban lehet majd a régi szálakat archiválni és törölni. Oké, de a tegnapi nap után nekem ez egy olyan körömfasznyi hír, hogy kellemetlenül érzem magam, hogy annak idején képes voltam végigolvasni.

A kérdést ez után teszem fel: és én ezt a szart olvasom naponta?

Akkora csalódás ért, hogy elhatároztam, nemhogy nem fogom tovább frissíteni a táblázatot, de egészen konkrétan nem is fogok az Apple pletykákkal foglalkozni a jövőben, napi szinten olvasgatni a rumor site-okat, mert tényleg teljesen felesleges. Egyrészt azért, mert nem hangsúly szerint lopnak infókat, hanem ahogy érik, másrészt tényleg odaveszik belőle az ajándék élménye, olyan, mintha a karácsonyi ajándékból látnánk valami homályos darabot. Harmadrészt meg: ezek a hírek, basszus?

De hogy egyáltalán a Swift vagy a Continuity még csak elő sem jött rumor szinten, teljesen meggyőzött arról, hogy nemhogy nem fogok ingyen az iMagazinnak írni, de konkrétan bárkinek a szellemi képességét, így a sajátomét is, megkérdőjelezem akkor, ha rumorokat olvas, ahelyett, hogy például, teszem azt, kimenne a szabadba és valami gyermekláncfűvel gyermekláncfüvezne.

Függöny.

A világnak nincs szüksége jobb telefonra

A definíciónak mobiltelefoni értelmében az iPhone 5c tökéletes készülék, és nem jöhet az az innováció, ami alapján azt hinném, hogy mobiltelefonozó-internetes eszköznek jobb dolog kell, mint az iPhone 5c.

De most teljesen komolyan: nem lehet elég jól telefonálni vele? Nem lehet elég jól internetezni vele? Nem lehet elég jól HD videózni, fényképezni, SMS-ezni rajta? Nem futnak rajta a világ összes appjai? Nem elég retina a kijelzője? Nem elég szépek a színei? Nem elég jó a benne futó szoftver? Vagy annak a kinézete? Ezen a telefonon minden egyben van.

Komolyan nem értem a világot: itt kéne megállni. Nem kell ezt már jobban fejleszteni, még nagyobb kijelzőjű telefont hajszolni, mesterséges vágygerjesztett funkcionalitást erőltetni. A telefon kérdés ugyanis ezzel a készülékkel az életünkben meg van oldva.

Nagyon kíváncsian várom, hogy az Apple ugyan mit akar idén ősszel mobiltelefon ügyben innoválni, de szerintem a legjobban tennék, ha nem csinálnának semmit, mert nincsen rá szükség. Egyszerűen abba kellene hagyniuk és kiadniuk egy sajtóközleményt: megcsináltuk a mobiltelefont.

Azt értem, hogy kell valamennyit innoválni, meg ujjlenyomat olvasó, meg 64 bit architektúra, ezerszer gyorsabb GPU – de őszintén szólva: minek. Ez egy mobiltelefon és arra tökéletes az iPhone 5c.

Az alábbi dologokban kellene hozzá az innováció: jobb minőségű térkép adat, még több lokalizált és továbbfejlesztett Siri, jobban működő iCloud (ez mind tudna menni iPhone 5c-n is), végül hardver oldalon a nagyobb kapacitású elem.

“Creatives”

Brad Forst:

Stop calling yourselves “creatives”.

I recently read about a mother who is able to stretch a $14,000 annual income to feed and clothe her family. That, ladies and gentlemen, is creative. Your fucking banner ad campaign is not.

Every person on earth has a tremendous capacity for creativity. The world needs more people to feel empowered to have original thoughts and put them out into the world. Using “creative” as a noun to describe a class of people perpetuates the false notion that some people have it and others don’t. It’s condescending and discouraging.

Now, I understand some people make their living by flexing their creative muscles, and I think that’s amazing. But please don’t call yourselves “creatives”.

What should you call yourself instead? I don’t know, but I’m sure you’ll figure something out. After all, you’re creative.

A Great Big World ft. Christina Aguilera – Say Something

Adott ez a kereskedelmi rádiók toplistáit ostromló szám, van egy videóklipje is, amit kíváncsiságból megnéztem. Mindent értek, egy dolgot nem értek. A klipben a fiatal fickó mindenféle hipster tetkóktól hemzseg (note: nincs hónaljszőr, sem sötétszürke szőrcsonk-mező):

Az idős fater ugyanakkor egy teljesen konszolidált úriember benyomását adja:

Rendben van, hogy nem ugyanaz a két személy, de mikor jutunk már el arra a szintre, hogy az idős embert is kardigán nélkül mutatjuk be hipster tetkóval? Vagy az csak fiatalon menő? És idősen miért mindig kedves fehér hajú néniket ábrázolunk? Tessék a fekete párduc alakú modellcsajokat is öreg kontextusban megjeleníteni.

Dungeon Keeper (iOS)

Nemrég megjelent a Dungeon Keeper iOS-re. Ez az a játék:

Soha nem fogok játszani ilyen gusztustalan “free-to-play” szarokkal és ezért van csak Nintendóm. Az egész iOS gaming egy ótvar szemétdomb felé halad, nem is érdekel már hónapok óta.

Az a Szent Telefon

iOS 7.1b4-ben picit változtattak a tárcsázón:

The option to add a contact when entering a phone number has been altered slightly and is now executed by tapping the + sign next to the phone number.

Nagyon örülök Kalifornia! Attention to detail! Swiss engineering. Helvetica Neue! Viszont hány operációs rendszer frissítést kell még várnunk ahhoz, hogy AZT A NYOMORULT SZÁMOT ÁT IS LEHESSEN ÍRNI?! A kibaszott Nokián 10 éve ott volt az “Edit before calling” opció, nem hiszem el, hogy a világ legdrágább telefonján, kétszázezer forintot fizetek ezért a fosért, ami egy napot nem bír végigcsinálni, mert lemerül, és még a telefonszámot is külön vágólapon kell átszerkesztenem, ha úgy érkezik, hogy nem hívható egyből.

Ha Tim Cook olvasna Plastikot, tudjátok mit mondana most?

Landing page készítés egyszerűen, gyorsan

alesi dühöng:

Múltkor ügyfél büszkén mutogatja, hogy milyen fain landing page-et csinált neki egy pesti webdesigner csaj, “Hallod Peti, igazi profi! Nézd! Így dolgoznak a profik, ide kell felnőni!”. Először vettem egy mély levegőt és visszanyeltem az épp felköhögött mész-a-picsábant, de miután fertályóra múlva jön a telefon, hogy baj van az oldallal (nem megy iPad-en) és bár az alkotó épp nem ér rá, de szerinte -mármint az említett webdesigner szerint- ezt még én is meg tudom oldani, öt perc az egész.

No, itt leszállt a vörös köd, ügyfelet odaültettem a net elé és prezentáltam, hogy az általa 3xx.xxxHUF-ért vásárolt landing page kb. 40$ az envato-n és a a pesti nagyágyúnak annyi dolga volt vele, hogy az általam leadott képeket berakta háttérbe és mellé pakolt némi szöveget. A problémát meg nem azért nem tudja megoldani, mert épp nem ér rá, hanem mert az általa vásárolt flash oldalból a büdös életben se lehet két kattintásból HTML5 verziót faragni.

Nekem a személyes kedvenceim azok a kóklerek, akik mindenféle free webshopot customizálnak és adnak el gyakorlatilag szőnyegbombázás szinten a KKV szegmensben. Olyan, mintha a munka arról szólna, hogy mennyit lehet eladni. A munka nem arról kellene, hogy szóljon. A szakma és a digitális anyaggal dolgozás valójában öröm, a pénz pedig ennek egy kellemes mellékterméke.

State of RSS 2013. július

Nagyon úgy tűnik, hogy hétfőtől eltűnik a Google Reader, így a tech szcéna fejvesztett rohanásba kezdett, hogy megtalálja a tökéletes RSS olvasót. Én a magam részéről behúztam ReadKitbe a dolgaimat és ellenére annak, hogy a ReadKit sem Google Reader, egyelőre továbbra is tökéletesnek érzem a választást. Már amennyiben lehet annak nevezni, hogy az RSS olvasástól távol tart az, hogy rendbe kéne tennem a feedjeimet, amit nem fogok, tehát nekem az RSS egyenlő a “nem olvasással”.

Szerintem a Twitter tökéletes az ilyesmire, minden nagyobb (de sok kisebb is, sőt, blogok) szolgáltatnak posztokról feedet Twitteren, ezeket szoktam átpörgetni. Egy dolgot nem fed le, mégpedig azt, ha egy nagyon ritkán frissülő blogról akarok információt szerezni, de az ilyesmi gyakran kimarad a Twitter értesítő zajban is.

A Plastikot nem tudom, ki és miért olvassa feedből, hiszen naponta van valami frissítés, RSS-ből ez nagyjából annyi lesz, hogy néhány nap elteltével ott a sok poszt, amit gondolom senki nem fog már utólag elolvasni. Én ugyanis ilyen vagyok: ha látom, hogy 15 olvasatlan poszt van a site-on, csak átpörgetem, ha valami cím érdekes, elolvasgatom.

Személy szerint nem értem tehát az RSS körüli hisztériát, én a Google Readert is havonta egyszer néztem meg az elmúlt évben, aztán elszörnyülködtem a rám zúduló sok-sok információn (aminek jó részét már más forrásból elolvastam). Van egy-két feed, amit viszont mindig egyenként elolvasok, lehet, hogy mégis rászánom magam is végignyálazom a ReadKitet.

Egyébként a ReadKit sem tökéletes RSS olvasó ebben az értelemben, nekem leginkább a feedjeim rendbetételéhez lenne szükségem rá, viszont sajnos nem mutatja meg, hogy mi a feed forrása, sem kézzel nem tudom átírni a feedet, vagy újra ráfrissíteni, szóval picit körülményes. Ennyire meg nem érdekel az egész dolog.

Akkor én leszek az első ember az országban

Nekem nagyon tetszik az iOS 7 felület megjelenése és működése.

Funkcionálisan minden pontosan úgy működik, mint eddig (és még sokkal jobban, hiszen rengeteg apróság került bele már most a szoftverbe), ugyanakkor teljesen korszerű és modern, minimalista, képernyőszeméttől mentes a látványvilága. Mindezt persze úgy teszi, hogy teljesen megvan benne a Physics UI, olyan, mintha élne a digitális gumiszerű anyag.

Visszarugóznak az SMS-ek, ahogy rángatjuk, a Windows 1.0-ra (!) hasonlító számológépen finoman benyomkodnak a gombok, megjelennek a dagi zöld BE/KI gombok, az appokból kilépés a megfelelő helyre zoomol vissza, a modal gyro-val lebeg a tartalmi részek fölött, a térkép chrome fantasztikusan egyszerű, de jól működő (a vektor-bob kék pötty helyett egy sima flat kör, ami méretét változtatja), a nagyvárosoknál bizonyos zoom szint fölött kinőnek az épületek – hát nem csodálatos? Eltűnt végre az öncélű “skin”, a gomb az egy physics based UI felirat, a fényképező a fényképezésről szól és végre nem kell egy mini-pixelt eltalálni, ha videózni akarok, hanem egyszerűen megrántom a képernyőt.

Az új iránytű zseniális. És az megvolt, hogy van benne szintén ugyanilyen minimalista vízmérték? Rohadtul jó. (Egyetlen negatívumot említenék, mégpedig a notes/reminders papír textúrájú, beveles feliratait, amit szintén ugyanebben a dizájnban vártam volna.)

Nagy kérdés, hogy az asztali UI-jal mi lesz most. Merre megy majd a Mac? Egyelőre látszik, hogy a default Mountain Lion ablakstílust veszik fel, de ezt leszámítva nem nyúlnak most még hozzá. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ott el fognak-e jutni egy ilyen pontig, és ha igen, milyen lesz majd azt a felületet használni.

Mostanában divat kritizálni az ikonokat, nekem viszont teljesen oké mindegyik. Sőt, kifejezetten szépnek találom ezeket a visszafogott, rettenetesen minimalista kék ikonokat a képernyők alján. Annyira nem jön át egy JPG kép alapján, hogy milyenek a valóságban mondjuk egy retinás kijelzőn. Természetesen gyönyörűen megy a Helvetica Neue Ultra Light betűhöz, ami ugyanilyen kecses.

Az is divat mostanában, hogy nekifogjunk jobb ikonokat tervezni, mint az iOS 7 home screen ikonjai. Minden DESSZIGNERBŐL előkerül ilyenkor a taxis szaki. Aki megmondja, hogy az útfelújítást Budapesten hogyan kéne megcsinálni. A taxisnak persze soha nem jut eszébe, hogy lehet, hogy mégis volt valami gondolatiság egy döntés mögött, lehet, hogy mégis emberek gondolkodtak rajta, jó sokat. Lehet, hogy mégis eltervezték valahogy és nem egy benyomás alapján kezdtek okoskodni. Lehet, hogy az sem véletlen, hogy ő ül a taxi volánja mögött.

Jól emlékszem arra, amikor megjelent a Mac OS X Aqua felülettel. Akkor még nem volt Macem, viszont a “fotórealisztikus” ikonok… bocs: Steve fotórealisztikus ikonjai ott köszöntek be nekünk először. Hatalmas felháborodás volt, le lehetett tölteni appot, ami visszarakta a régi ikonokat. Akkor meg voltam győződve róla, hogy ez nem fog átmenni, mert ekkora az ellenállás a felhasználók körében. Egy év múlva újra belebotlottam a Mac OS X témába és meglepődve tapasztaltam, hogy működik a dolog.

Nagyon egyet tudok érteni ezzel a mostani iránnyal és a tavalyi rettenetesen érdektelen iOS 6 után végre azt érzem, hogy valamerre haladnak a dolgok. Sajnálom, hogy nem az Apple volt az, aki a physics based flat stílust megteremtette a világban (ez egy kollektív iteratív dolog volt kezdve a Metro UI-val egészen a Letterpressig), így az Apple csak a remixelő szerepkört kapta. Jól nyúltak viszont hozzá és nem baszták el.

Őrület, hogy hat éven keresztül asszisztáltam az iOS mellett, végignéztem, ahogy felnőtt, aztán most levetette a bábot és most előszállt belőle a pillangó. Ugyanaz, mint volt, csak még sokkal jobb. Már ez a szerencsétlen első béta is olyan, hogy mutatja: a hat év alatt megerősített felhasználói felületünk most lett érett arra, hogy átálljon ebbe a flat stílusú dizájnba. Ez a flat lesz az, ami ténylegesen jól működik majd.

A nevem Schaffer József és támogatom ezt a dizájnt.

Az Apple célja

Jay Yarow:

Based on these quotes, the goal for Apple shouldn’t be to be the company with the most money in the bank. It should be to make the best products in the world, and get them in as many hands as possible.

John Gruber:

That’s exactly what Apple is doing. No one, or at least no one with a clue, is arguing that making the most money should be Apple’s goal.

Ezt még Steve Jobs és Tim Cook is sulykolta belénk. Nagyon gáznak érzem egy profitszerző vállalat ilyen színben beállítását, a legkeményebb advokátok képesek csak ezt így meginni. Ettől függetlenül bementem tegnap egy telefonboltba, végignyomkodtam az összes nagykijelzős Samsungot és Sony-t. Amikor az üzletből kijöttem, erre gondoltam:

“Basszák meg, az iPhone akkor is a legjobb telefon.”

Nem tudom, nekem egyszerűen bejön. A legtöbbet egyébként a Mailt, Twittert, Safarit, Photost, Podcastet és Messagest használom. Baromira szeretek álló módban gépelni rajta, imádom a kék színű SMS-eket és az egész gerince rettenetesen kiforrott. Még akkor is, ha nem flat. A nagykijelzős Sonykon meg látom ezt a futurisztikus hűtőszekrény interface-t, aztán három koppintás után erősen beszaggat, leáll, nem pattan vissza a végén – nem érzek semmit.

A Samsung bemutatta a Galaxy S4-et

Handrás:

A Samsung hatalmas hype-ot akart, ezért mindjárt New Yorkba szervezték az eseményt (úgymond az Apple országába), a Radio City Music Hall színháztermébe, ami egyébként egy brutálisan szép Broadway színház. Hiba volt. Gyakorlatilag sikerült meggyalázni a Broadway-t meg magát az ikonikus színházat is, azzal a színdarabnak szánt valamivel amit tegnap csináltak.

Én nem láttam a showt, de egy dolog egészen világos: az érintőképernyős mobiltelefonok piaci mérete nem az iPhone vagy iPhone 5 méret, hanem a Samsung által diktált nagyság. Ha az Apple idén egy 5S készülékkel jön ki, ami pontosan úgy néz ki, mint tavaly, akkor tudni fogom, hogy ez most az a pont, ahol elvesztették a helyzeti előnyüket.

Magyarósi Csaba érvel a 3,5-ös kijelző mellett:

És akkor most itt van ez az 5 col. És ez egy baromság. Ba-rom-ság. Nem mobil. Nem kényelmes. Egy kétkezes izé. Egy tepsi. Elhiszem, hogy van erre igény, azt is, hogy az 5 colos mezőnyben a Galaxy S4 a legjobb termék a piacon. De hogy a legjobb okosmobil-e? Kizárt. Ekkora méretben nem lehet az.

Annak idején a Nokiások is ezt mondták az iPhone méretére. “Féltégla”, ez volt a kifejezés. Nem vagyok hülye, látom, hogy mi megy körülöttem, a világ ebbe az irányba halad, még akkor is, ha ezt nem akarjuk elhinni. Változik a világ, csak nem vettük észre, hogy fordulni kezdett a kocka és mi vagyunk az új Nokiások.

Másrészt a Samsung aktív csempéi (nem tudom, hogy mi a nevük) sokkal jobbak, mint az iPhone mára röhejessé vált ikonjai, ahol állandóan bemenni-kimenni kell az egyes funkciók között. Igen korlátolt gondolkodás kell ahhoz, hogy valaki erre azt mondja, hogy ez jobb.

Az Apple-nek választ kell adnia ezekre a kérdésekre.

Március 7 – tovább menetelünk

Menetelünk a terméksivatag száraz homokdűnéi közt, töröljük a szemünkbe került homokot és dehidratálódunk folyamatosan. Az üres menetelés csúnyán kikezdi a MÁRKA iránti lojalitásunkat. Kevés szomjoltó hír, hogy február elején lejjebb vitték idén a retinás gépek árait, és picit tuningoltak a gépeken, de vajon ez elég ahhoz, hogy a sivatagban csámborgó vándor elérjen a következő oázisig? Mert miket látunk: iBooks kozmetikai update? Új 10.8.3 béta build? Újabb Java biztonsági rés kéthetente? Meh.

Vajon mennyien lesznek, akik elhullanak menet közben?

Ahogy egyik lábunkat emeljük a másik után, a tűző nap sugaraival harcolva egyre csak a következő oázis jár a fejünkben. Vajon meddig tart még ez a kíméletlen menet? Sok van hátra vagy kevés? Ha tudnánk, hogy mennyi, akkor talán még lehetne folytatni ezt a kegyetlenséget. Ha van egy világos irány, egy dátum, az ember összeszedi a maradék erejét és úgy küzd tovább. De nincs. Nincsen dátum, csak a céltalan, fogalom nélküli, erőltetett menet.

65 hosszú nap telt el január elseje óta és 135 nap 2012. október 23-a óta, amikor utoljára láttuk Tim Cookot a színpadon. Akkor 13-as rMBP, új Mac mini, vékony iMac, iPad mini (és nagy iPad) voltak az asztalon. A kötelező házi feladatok, mondhatni. Hol van már 2012. február 16-a, amikor meglepetés erejével hatott a Mountain Lion sajtóközlemény, ami még csak ha kis időre is, de hűsítő kulacs víz volt a sivatagban.

Kis méretű 16:9-es telefon, az életképes jegyzetelés hiánya, az aktív ikonok, és, újabb fontos fájdalom, az iOS kontók nem léte tovább bombázzák a fáradt sivatagi vándort. Elvégre akár a munkahelyen, akár otthon micsoda fájó hiányosság, hogy nem lehet külön iCloud lyukba feküdni a nap elől.

Én már elestem, többször is, de eddig mindig fel tudtam még állni. (Mindig fel tudtam még állni.) De újra a földre rúg a harc: a Samsung elkezdett jó reklámokat csinálni. Lehet nagy képernyős telefonokat vásárolni, amivel dolgokat lehet csinálni, nem érzi úgy az ember, hogy egy olcsó készüléket markolgat, amin még egy 16:9-es arányú 4 hüvelykes sem segít igazán.

A Google szemüveg nem létező termék még, de létező weblap, létező ígéret és létező privacy probléma. Egy jövőbe vezető út, valószerű oázis. Érdemes-e célba venni? Nem tudom megmondani. Meg vagyok tépázva, de menetelek tovább, bal, jobb, bal … jobb. Megint bal.

Megint jobb.

iWatch pletykák és render fotók? Jó lesz a Szifon.com-ra. Store down? Sajtóközleményt ad ki az Appleblog. A sivatagi őrült menet mindenkinek az agyára ment már.

Függöny.