Plastik média

Uj Péter írja:

egyzser valaki megmutatta nekem, milyen faszan lehet ipadon dolgozni, majd megír itt gyorsan egy emailt. elovette az alkalmazas, kepernyo haromnegyede billentyuzette valtozott, ket sornyi hely maradt a szovegnek, mintha egy harckocsi kemlelonyilasan gepelnel, elkezdte verni rettenetesen, minden utesnel fel beremegett az egesz cucc (ti. a kepernyo), fel perc alatt megirt egy tiz szavas szoveget 45 elutessel, buszken elkuldte, masnap ment orvoshoz inhuvelygyulladassal.

tenyleg teljesen megborult Apple-hulyenek vagy ilyen mumajer hypelovagnak kell lenni ahhoz, hogy valaki azt bizonygassa, hogy ez milyen hatekony eszkoz.

Az iPad nem attól lesz iPad, hogy gépelni / dolgozni kell rajta. Lehet rajta gépelni, de minek, arra jobb a billentyűzet. Ezt mindenki tudja, még a legkisebbek is. Viszont olyan érintőképernyős felületek, mint a lent nevezett új GarageBand csak ilyen módon élnek meg és nagyon jól is áll neki. Én például soha nem akartam “dolgozni” iPaden. Volt már rá példa, hogy megírtam egy-két emailt, de ez a telefonommal is előfordult már.

Egyébként Kardos Gábortól is többet vártam volna advokáció terén, mert az iPadet nem ezzel kell demózni. Tessék jól advokálni és GarageBandet mutogatni!

Legalábbis a Motorola szerint:

Remélem azért mellé tudnak tenni majd egy olyan sokszínű App Store-t, mint ami iOS-en van, különben elég jól fel sikerült dugniuk maguknak a szárított gumibotot.

Nem értem ezeket a reklámosokat gyártókat. Tényleg arra a szintre bírnak eljutni még 2011-ben is, hogy hardver specifikációkkal próbálnak eladni, vagy érdeklődést felkelteni egy termék iránt? És ha koncepció videó is, ilyen semmitmondó üzenetekkel? Komolyan mondom, ez olyan, mintha a játékkészítők azzal állnának elő, hogy mennyi poligon lesz egyszerre a képernyőn (egészen biztos vagyok benne, hogy létezik ilyen Black Ops reklám). A semmitmondó specifikáció háború már annak idején sem működött, olyan, mint aki azt nézi a boltban ész nélkül, mire mennyi van írva.

Egyébként egy tabletről van szó (XOOM) és máris elvesztettem az érdeklődésemet iránta. Ahelyett, hogy írnának valami rendes OS-t rá. (Azt hiszem ezzel csak a Palm próbálkozott, értékeltem is a próbálkozásukat.) Hardvert összelegózni manapság mindenki tud, még a kínaiak is. De írni egy mobil OS-t, ami nem átskinezett tömeg-android, azt csak az Apple. (Meg a Microsoft — egy kicsit.)

Fenti címmel posztolt Bede. Nehéz kategorikusan kijelenteni, hogy egy híd forgalomnak való visszaadása valóban “menő”, vagy “nem menő”. (Ennyi idő után már remélem túllendültünk azon a tényen, hogy ennek a sorozatnak minden esetben ilyen a címadási módja, és akkor is ebbe a formulába erőlteti a szerzőt, ha éppen nincs különösebb értelme.)

Visszatérve a hídra: nekem két dolog az érdekes a Margit híddal kapcsolatban. Az első, hogy rühelltem azokat, akik kerékpároztak rajta, miközben a szűk folyosón próbáltam átvergődni. Ez most megszűnni látszik (komoly?), máris egy “menő” dolog történik. A második, hogy a Mártírok útja (Margit körút) immáron nem lesz olyan simán hajózható, mint eddig, hiszen a hídra visszaérő forgalom újra oda terelődik, tehát dugókra lehet ott számítani. Bezzeg amíg nem volt híd, feszt suhantunk a Mártírok útján! Ez tehát ilyen értelemben “nem menő”.

A totális híd-boldogságomhoz egyébként az kellene, ha a Kálvin teret lehetne megfelelően gyors sebességgel metszeni Buda irányából. Az a kupleráj, ami ott van, egyáltalán nem kellemes. Nem tudom, kik tervezték egy sávosra, de jelzem, hogy jól elkefélték, és a tervezőket minimum egy Twilight 1-2-3 és Sex and the City 1-2 back-to-back magyar szinkronos, felállás nélküli, szemhéjkipöckölt megtekintésre kárhoztatnám. És akkor majd megtanulják, hogy kivel szórakozzanak. Egyáltalán nem menő.

Nem fogom összeszámolni a posztban jelen levő menő – nem menő arányt, viszont örülök, hogy visszajött a Margit híd.

Tegnap volt amerikában a “Conan” új showjának első adása a TBS-en (Time Warner tulajdonolta kábelcsatorna). Mivel 2010-ben meglehetősen hangos volt a net TeamCoco-tól, mindenképpen figyelmet fordítottam rá, hogy megnézzem én is Conan új debütálását.

Aki nem ismerné a hátteret, a lényeg nagyjából ennyi: Conan korábbi csatornája az NBC (amerika egyik országos csatornája) a számokra hivatkozva át akarta tenni a műsorát egy 12:05-ös (igen, éjféli) kezdésre. Conan összebalhézott az NBC CEO-jával Jeff Zuckerrel, volt egy kis nyilvános felhördülés is a közönség részéről (kb. hasonlóan, mint az itthoni Boros-Bochkor-Voga csatornaváltás kapcsán), aztán 2010. januárban végül egy tekintélyes, 45 millió dolláros összeg mellett hagyták Conan és csapatát lelépni. Ebből a pénzből 32 guriga Conanhoz vándorolt, 12 pedig a stábjának. Az incidens persze felkavarta az állóvizet, negatív PR spirálba keveredett az NBC, végül szeptemberben kirúgták Jeff Zuckert (állítólag a csávó alatt az NBC számai egyébként is meredeken buktak).

Conan január 20-i adása volt az, amiből részleteket gondolom sokan láttak, ebben volt az, amikor bejelentette, hogy a világ legdrágább licencelhető száma a Rolling Stones – Satisfaction-je, na, ez szólt egy baromi drága, egérnek öltöztetett Bugatti Veyron háttérzenéjeként. És Conan erre mondta, hogy “NBC can do nothing about it” — a kis skicc a társaságnak 1,5 millió dollárjába került és jogilag nyilván tényleg nem tudtak sok mindent csinálni, volt egy kis keverés, hogy neten nem jelenhetett meg az anyag, kevesebb lett a licenc díj stb.

Érdekes aspektusa ez a médiacsinálásnak, ahol a médiacsináló gyakorlatilag a társaság egyenrangú feleként lép fel, drágán vásárolt ügyvédek védik az érdekeit és jogait. Szerintem roppant kemény ügyvédi huzavona állt az eset hátterében, ahol Conan végül lemondott bizonyos szellemi termékeiről (például a maszturbáló medve maradt az NBC-nél, amiből persze gúnyt is űzött az első műsorában), megalkudtak a számokról (őrületes összegek!), közben pedig ment a nyilvános hacacáré.

Conan egy dolgot csinált bitang jól: novemberig, az új showjának indulásáig igen masszív “awareness” kampányt tolt meg a TeamCoco fedőnevű csapatával. Látszólag olcsó pénzen forgatott dolgok, viszont erőteljes Twitter, Facebook, net — gyakorlatilag pontosan úgy összerakva, mint például Obama választási kampányának kiegészítője is volt az új média. Ma egyébként 1,8 millió Twitter követője van, annyit szerez óránként, mint én két év alatt összesen (pénze is hasonlóan alakul), tényleg csak a miheztartás végett.

Időnként én magam is belebotlottam a dolgaiba, jó volt a csapat, jók az ötletek, jól el tudta magát adni, itt-ott felbukkant valami jópofa dologgal. Aztán az első show is lement:

Thanks to the over 4 million people who watched my TBS debut last night. And the 5 million others who tried to find TBS.

— Conan twitter

Megmondom őszintén, hogy én csalódott vagyok. Határozottan azt gondolom, hogy Conan sokkal jobban csinálta akkor, amikor nem volt képernyőn, mint most, amikor képernyőn van újra. Eleve ez a képregényfigurás robotmozgás, mellmasszírozós idétlenkedés-lánca borzasztó kényelmetlen már hosszabb távon, a vendégek unalmasak, ez a műfaj egész egyszerűen nem tud kimagasló lenni estéről-estére.

Mindenki nagyon várta a kezdést, ehhez képest egyértelmű szakmai bukás lett. Conanék felépítettek egy hihetetlen jó ismertséget, az ujjuk köré csavarták az interwebet, de amikor eljön a NAGY PILLANAT, akkor mit is kapunk? Seth Rogennel beszélget arról, hogy Rogen a felesége mellbimbójára húzta végül fel az eljegyzési gyűrűt. Félreértés ne essék, nem a poénnal van gondom, ez csak egy a sok közül, de erőltetett és unalmas.

Ezzel szemben a netes kampányából mindig a jó cuccok keveredtek elő, jó volt a share-faktor, okos dolgok voltak. De amit reklámozott, a végeredmény, az egy kibaszott Fábry show, basszátok meg. Még annak is vékony, arra kinek áll fel, hogy Tom Hanks, meg Will Ferrell lesznek a vendégek (akik szintén nyitó guestek voltak korábban Conan showjaiban).

Lehet, hogy mégis az NBC-nek volt igaza valahol akkor, amikor eldöntötték, hogy ennél pillanatnyilag több pénzt lehet csinálni abban a műsorsávban. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nincs értelme, mert akkor a közszolgálati rádiónak sem lenne értelme, nyilván nem lehet mindent pénz alapon tekinteni, de Conan műsora – néhány tényleg jó és őszinte poént leszámítva – tényleg gáz és pribék.

A tegnapi konferenciahíváson El Jobso pörgött még kérdéseken, további fejlemények vannak. Általában ha Jobs mond valamit, arra mindig ugranak. Megpiszkálta most a dolgokat azzal, hogy definiálni próbálta, hogy mit jelent az, hogy valami nyitott. Érdekes példát hozott, ismét fordítok, a vágatlan anyag a Macworldön érhető el:

Tudják, még akkor is, ha a Google-nek igaza van abban, hogy az igazi kérdés a “zárt” a “nyitottal” szemben, akkor is érdemes megjegyezni, hogy a “nyílt” rendszerek nem feltétlen nyernek. Ott van például a Microsoft “Plays For Sure” platformja, ami a PC modellt használja, amit az Android is használ, mégpedig az, hogy elválasztja a szoftvert és a hardvert egymástól. Még a Microsoft is maga mögött hagyta ezt a “nyitott” stratégiát azért, hogy az Apple-féle megoldást másolja a Zune lejátszójához. A Google is kipróbálta ezt a megközelítést a Nexus One telefonnal.

A valóságban, mi legalábbis ezt gondoljuk, a nyílt / zárt kérdéskör csak arra való, hogy elterelje a figyelmet az igazi kérdésről, ami az, hogy “Mi a legjobb a fogyasztóknak – a szétszabdalt, vagy integrált rendszer?” Mi úgy hisszük, hogy az Android platform egy nagyon, nagyon fragmentált rendszer és napról napra azzá válik. Ahogy önök is tudják, az Apple mindene az integrált modell, aminek eredménye, hogy a felhasználónak nem kell rendszerüzemeltetővé válniuk. Mi azt gondoljuk, hogy ez hatalmas előny a megközelítésünkben a Google-lel szemben.

Erre megjelent Andy Rubin, a Google Chief Architect-je és felélesztette a twitter kontóját csipkerózsika álmából és az alábbi, első üzenetet helyezte el:

the definition of open: “mkdir android ; cd android ; repo init -u git://android.git.kernel.org/platform/manifest.git ; repo sync ; make”

Az Apple nagyon helyesen annak idején a Windows / Mac harcban felismerte, hogy 65536 szín helyett azt kell írni: “thousands”. A felhasználók nem akarnak foglalkozni azzal, hogy pontosan kettő hanyadik hatványon darab színt tud megjeleníteni a videokártya. Ez szerintem is egy remek megközelítés.

Steve nem fogalmazott jól. Egész egyszerűen azt kellett volna mondania, hogy hiába “nyílt” valami és tud bárki forgatni magának akármit, egy mobil eszköznek, a széles tömegeknek nem erre van szükségük, hanem határozott és erőteljes iránymutatásra: tessék, így kell használni, ilyenek vannak, ilyen szabályozás és minőségbiztosítás mentén képzeltük el.

Én azt látom, hogy valamiért NEKEM nem megfelelő az nyílt forráskódú modell az asztali gépek és mobil eszközök frontján. Felületükben nem érzem elég átgondoltnak, végigvittnek, kitaláltnak őket. Rengetegszer próbáltam már használni több mindent, a vége mindig az volt, hogy nem tetszett, nem jött be, kis használat után töröltem. Az Ubuntuval is próbálkoztam, telepítő nagyon szép, nagyon jó, köszönjük, de kb másfél óra után letöröltem az image-et, the dream is dead. Valamiért egy Windows és Mac OS X öszvért látok benne. Innen is átvettünk megoldásokat, onnan is, de nincs egy jó, harmadik platform típusú megoldás benne.

Az Androidot kézbe véve hasonló dolgokat éreztem, ráadásul ott aztán azzal is meg van cseszve az egész, hogy a sok gyártó rengeteg dolgával lehet találkozni (ez a fragmentáció). Vámosi “geritwo” Gergő egyik tesztkészülékén például olyat láttam, hogy a homescreen ikonjait szőnyeg szerűen lehet 3D-ben “görgetni” — nem tudom jobban elmondani. Ezt megnéztem, kipróbáltam és azt mondtam: Compiz Fusion bazmeg! (Így van, a Compizt sem értettem, azt láttam, hogy a felhasználók kezébe adtak egy effekt-palettát, aztán tessék csináld minél gagyibbra. Annak idején Debianon volt az az ablakozó, ahol minden SSH ablaknak más fade-elt háttérképet adott, hogy nem lehetett gyakorlatilag elolvasni, mi volt odaírva. Akkor sem értettem.)

Az Android boltot is megnéztem, nem volt kellően átgondolt és jól használható. Mindezt többen is tudhatják, mert az Amazon is saját Android bolttal indul el, a Samsung szintén és így tovább. Ugyanilyen példa, hogy Androidra a doubleTwist készít média lejátszót, lecserélve a “gyárit” (sőt, boltjuk is van). Ráadásul teljesen iTunes átvétel az egész. Fogalmam sincs, miért van erre szükség. A Google nem tud normális média lejátszót, vagy boltot csinálni? Például olyan boltot, ahol van egy team, ami rendszeresen szondázza az alkalmazásokat, heti ajánlatokat készít, meggrafikázza őket, ezer változatos módon mutatja be egy kellemes felületen? Direkt ezért felmentem most az App Store-ba és lefotóztam a nyitó képernyőt:

iTunes bolt

iTunes bolt iPhone-on

Ezek a képek néhány naponta változnak, folyamatosan van valami új, érdekes.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom ezt a digitális boltot. Állandóan böngészgetek, keresgélek, nézegetek, szeretem használni. Egyszerűen jól karban van tartva (nem tökéletes, de jól karbantartott), működik. Ez márpedig egy erősen kézben tartott, minőségbiztosított, csapat által menedzselt modell. Működik? Működik.

Tudom, hogy sok embernek a haja kettéáll attól, hogy az Apple megmondja a dolgokat. Így van, viszont a mérleg végeredménye mindig az, hogy ez így jobb, mint úgy. (Félreértés ne essék mindennek megvan a maga értelme és értéke, de én egyszerűen nem tudom ezeket a dolgokat hasznosítani a saját mindennapjaim során.)

Andy Rubinnak igaza van, hogy az Android “open”, de valamiért ahhoz, hogy minőségi és “jól fogyasztható” termék legyen belőle, annál többre van szükség, mint hogy leforgatjuk magunknak a kernelt. Én személy szerint egyébként nem ezzel riposztoltam volna, Mark Shuttleworth-től jobban el tudtam volna ilyesmit képzelni, ez egy technológiai megközelítése a dolognak. És igen, ez a nagy különbség a két felfogás közt. A Google egy mérnök cég volt mindig is.

Vigyázat, “rant” típusú poszt. Elnézést, ha bárkinek a lelkébe gázolok benne, de ez a véleményem. Tegnap még twitteren is megírtam, ide is leírom, mert ezt gondolom: az Android a mobil OS Ubuntuja. Illetve itt van még egy kommentem, amit akkor írtam, amikor aludtam az egészre.

Handrás kedden teljesen logikusan tette fel a kérdést a Duna Plázában, miközben legújabb 300 eurós játékával, a Parrot AR.Drone játékkal játszott: miért van a nevében az, hogy “Windows”?

Én sem értem. Lehet, hogy a Zune égési sérülései miatt gondolták, hogy inkább maradjanak a bevált módszernél? Viszont úgy tűnik, arrafelé nem gond, hogy a Windows Mobile 6.5 szennyezte környezet teljesen lejáratta már a márkanevet, ennek ellenére 6.5 után jön a 7. Úgy tűnik a “hetes” a márkanév, mint a Windows esetében is, bevált recept, a többi nem érdekes. Maga Ballmer mondta egyébként még év eleje felé, hogy amíg meg nem jön a WP7, addig kiadják a roadmapjükön nem szereplő 6.5-ös köztes változatot.

Alkalmam volt egy Samsung Omnia 7-tel játszani negyed órát. Teljes titokban vannak még ezek a készülékek, megvan a céldátum, amikor lehet róluk írni, viszont egy ismerősömnél láttam (hiába a blogger-hálózat erőteljes hálózat) és muszáj volt kipróbálnom. Sajnos képeket nem közölhetek, de nem is érdekes. Sokkal érdekesebb az, amit mondani akarok: az iPhone után először éreztem azt, hogy végre erőset alkottak. (Ez persze a szoftverre és kizárólag a szoftverre igaz csak, például továbbra is fenntartom a véleményem, hogy ez az Amoled nevű dolog egy zsíros kalap három napja párolgó sperma, nem lennék hajlandó használni, főleg retina után nem.)

Microsoft: Ballmernek semmi köze nincs hozzá, ő a tojást is fejére állítva eszi, Ballmer teljesen irreleváns tényező, nem pedig egy karizmatikus perfekcionista állat. Vannak viszont a Microsoftnál, akik bele mertek ugrani, hagyták őket és tényleg újat készítettek.

Twitteren már írtam, az erőteljes benyomásom az, hogy sikerült előrefelé ellépnie ennek a szektornak (FŐLEG a Samsung Galaxy S “iPhone inspirációtelefon” után), és, ami a legdöbbenetesebb volt, hogy negyed óra játék után az iOS felülete régiesnek, eggyel ezelőtti generációnak tűnt (!). Nagyon kemény dolog, úgy kell elképzelni, mint amikor iPad használat után megfogjuk újra az iPhone-tot, bár ott méretbeli különbség miatt jön ez ki nyilván.

Maga a WP7 erősen 1.0 változat, inkább termékbe manifesztálódott koncepció demó, viszont annak remek. Nagyon sok minden hiányzik még belőle, viszont az Apple elé sikerült vele ugraniuk, kérdés, hogy mennyire tudják a tempót tartani.

Végezetül a verdiktemet osztanám meg:

1. Az Android egy kibaszott Linux. Használat közben így-úgy hekkelt részek ugranak elő belőle, egy összedrótozott, méltatlan dolog, ugyanaz az érzés, mint Linuxot használni a desktopon Microsoft és Mac lopás, gagyi hack, mert a megközelítése miatt nem tud más lenni.

2. A Windows Phone 7 a szerencsétlen neve ellenére egy remek előre mutató dolog. 1-2 év múlva hatalmas dolgok érkeznek majd erre a vizuális témára, meg fogjátok látni.

3. iOS a jelenlegi legjobb választás 2010-ben, mindenki őket másolja, rosszul és még rosszabbul.

Függöny.

Az Index címlapon egész nap az alábbi kettő anyag fut:

Biztos vagyok benne, hogy az Apple kipróbálta a telefonokat és tesztelte mindenütt, ez nem volt konstrukciós probléma, mert akkor nem lenne belőle termék. El tudom képzelni, hogy problémás a gyártás, rossz a széria, aki dolgozott már gyárban, tudja, hogy milyen nehéz biztosítani azt, hogy mindig minden termék ugyanolyan jó minőségű legyen. Az is lehet, hogy a modell mégis konstrukciós hibás és nagy blamázs az egész, az Apple-nek cserélnie kell minden egyes telefont. Abszurd esetben kiderül, hogy nem lehet keretként antennázni egyáltalán és az iPhone 4 megbukott, ahogy van.

Nem gondolom, hogy erről lenne szó. Rossz, pontatlan gyártás, vagy más ilyesmi lehet a háttérben. Az iMac-ekkel is voltak problémák, az iPad wifije sem volt jó stb. Ezeket mind cserélik, szoftver update-elik, megoldják. Minden esetben valami kis szériát érintő dologról van szó, bár, jegyezzük meg, az ördög nem alszik, mindenki követhet el nagy hibákat is.

Egy dologban azonban biztos vagyok: a legtöbb ember ma, június 24-én mind azt fújja, twitteren, kommentekben, de szerintem a zöldséges is azzal köszön majd, hogy “hallom, nem lehet telefonálni az új iPhone-nal”.

Az ilyen jellegű szenzációhajhász, bulvár-rangú szalagcímek adják neki az ívet, ami után az egyszerű emberek egyenlőség jelet (=) raknak a dolgok mellé és tényszerűségnek kezelik azokat.

Márpedig a kis faszomat.

Függöny.

update: a kijelző sárgulása állítólag azért van, mert valami ragasztóanyag nem száradt meg teljesen és a hiba néhány nap múlva magától eltűnik (1), a “cupping” jelenség, azaz a térerő elszállása az antenna fogdosásától pedig az Apple $29-es kiegészítőjével orvosolható, bár a cég hivatalos magyarázatára még várunk (2).

Irodában reggelre virradóan elment a Wifi hálózat. Semmi gond, amíg ponton csapást mérő csapataink azzal a problémával foglalkoztak, a másik fronton gyorsabb alakulataink megpróbálták átkapcsolni a gépet vezetékes hálózati kapcsolatra, hogy a munka addig is folytatódhasson.

Kiderült, hogy valaki korábban kibarmolta a Dell laptopról a hálózati csatoló drivert, a gép mindig wifin ment fel a netre, ezzel semmi gond nem is lehetett eddig a szituációig. Driver CD nem volt a kezünk ügyében, így egy másik Windowsos gépen a dell.com-ról szúrtunk drivert magunknak.

Igen ám, de a dell.com-nak külön download managere van, ami egyből Win32 felületen installálni akarja magát, A GYÖKÉR, erről nem tudtam lebeszélni. Lehet, hogy nem találtam meg a megfelelő opciót, de nem is erőlködtem tovább, hanem letöltöttem, bazmeg, mekintosról.

És le is jött a csodálatosan elnevezett, igen deskriptív R113310.EXE, amit egy USB kulcson átmásoltam a cél laptopra, felraktam a drivert, aztán lett is net azon nyomban. (Lassítani tudtok, de megállítani nem.^TM)

Újra előjöttek a Windows XP sittes rutinok és beidegződések, ez az egész driverezősdi rémálom, a Total Commander ablak, amin meg kell nyomni az 1, 2 vagy 3 számbillentyűket a folytatáshoz és egyáltalán, ez az egész platform.

Az a véleményem az eset kapcsán, hogy én jobban szeretek Mac-en szopni, mert ott még szopni is sokkal jobb. Aki velem ebben egyetért, nyomja meg a lájkot.

Hozzáteszem, hogy nem mérvadó egy rendszer megítélésénél, hogy 9 éves. Azt látom ugyanakkor, hogy irodai felhasználásra XP, és akárhol vagyok, az ügyvédnél is ez van, és mindenhol. Egyedül az SAP központban láttam eddig Win7-et.

update: Nem hiszitek el, mi volt a Wifi problémája. Szóval kolléga bejött Vistás géppel, megpróbált felmenni a wifire. Az viszont jelszót kért. De nem is jelszót, hanem egy speciális ablakot dobott, ami, és ezt kapjátok ki, a CISCO wifi routeren levő PIN kódot kérdezte meg egy szabvány Vista dialógus ablakban. A PIN kód a router hátára felírt egyedi kód. Kolléga beütötte a kódot, a Vista meg felkonfigurálta magát és lett is net. Nála. Sehol máshol. A rohadt ablak alján persze van egy “Csatlakozás PIN kód kihagyásával” opció, amit meg kellett volna nyomni…

Mostanában heti három alkalommal járok futni a Margit-szigetre. Annyira örültem, amikor megláttam ezt a civil kezdeményezésként kirakott táblát:

Korábban rendőrök tartatták be a dolgot, de az utóbbi időben konkrétan senki sem száll le a kerékpárról. Tényleg, ennél már csak az lenne a nagyobb vicc, ha robogóval pöfögne valaki végig azon a kis ösvényen. De kimondom, mert időnként ki kell: SZÁLLJ LE A BICAJODRÓL, KÖCSÖG, NEM FÉRÜNK EL AZON A NYOMORULT HÍDON.

Tervezem, hogy Linda bicajával csak ezért el fogok oda menni, végigtolom tízszer bazmeg. Oda-vissza.

És akkor még nem kezdtem bele az éttermek füstmentességét hirdető kampányomba.

Állást foglalok: engem kifejezetten nem érdekel a téma, eleve hülyeségnek tartom a magyar “kereső” koncepcióját, én már 1998-1999-ben Verhás Péterrel az Indexben végigszívtam ezt az egészet (bár akkor még teljesen más volt a világ), viszont egy dolog erejéig szeretnék kitérni erre az ügyre.

Nem jó poén ennyire szopatni Sajtos “Zerking” Istvánt. Elkövetett egy hibát, van valami terméke, nem is nagy dolog, ami megváltoztatja az életünket, nem is értem, mitől olyan kibaszott izgalmas ez a kérdés, viszont ha lehet ugrani, na, akkor bazmeg mindenki ugrik.

Szégyelljétek magatokat.

Háttér: csinált egy szörcs.hu magyar-releváns keresőt, amiről kiderült, hogy valójában egy átskinezett Google. Aztán megindult a de-fame hadjárat, amiben a magyar bili-közönség annyira jó. *taps* *taps*

Disclaimer: semmi közöm Zerkingékhez, magánvéleményem az, hogy a szolgáltatás életképtelen, de felháborít, hogy mennyire feljogosítva érzi mindenki magát arra, hogy nekimenjen a szerencsétlennek.

A Pannon 2010. március 18-án bejelentette, hogy hamarosan Telenor néven folytatja tevékenységét. A bejelentésről szóló sajtóközlemény itt olvasható.

Miért változtat nevet a Pannon?

A Pannon 2002 óta a Telenor tulajdonában van, azonban egészen mostanáig megtartotta eredeti nevét. A névváltoztatásra azért kerül sor, hogy egyértelműbbé tegyük márkánk nemzetközi jellegét, és biztosíthassuk ügyfeleink számára az ezzel járó előnyöket, így például a különféle termékújításokat és a kedvezőbb tarifacsomagokat.

Már 2002-ben nevet kellett volna változtatnunk, csak pöcsetlenek voltak meglépni.

Nagyon büszkék vagyunk a Pannon márka által elért eredményekre. Dolgozóink és ügyfeleink elmondásából kiderül, mekkora bizalomnak és megbecsülésnek örvend ez a márka. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a Telenor márka révén nagyobb sikerrel szólíthatjuk meg az érintetteket, és válhatunk húzóerővé az üzletágban. Célunk, hogy Magyarország kedvenc mobilszolgáltatójává váljunk, erre pedig a névváltoztatás remek lehetőséget kínál.

Képesek vagyunk még egy bekezdést írni a semmiről, és azt gondoljuk, hogy abban az országban, ahol a “Telenor” név márkaértéke zéró, még nagyobb siker lesz a “Pannon” név bejáratott márkaértékénél pusztán azért, mert a Telenor “révén nagyobb sikerrel szólíthatjuk meg az érintetteket” — fuck yeah!

Mit jelent a változás az ügyfelek számára?

A névváltoztatást követően a különbség a legszembetűnőbben abban nyilvánul majd meg, hogy valamennyi márkával kapcsolatos tárgyon (logók, SIM-kártyák, szórólapok, brosúrák stb.) a Telenor név szerepel majd. A legkézzelfoghatóbb különbséget pedig az jelenti, hogy ügyfeleink számlái ettől kezdődően a Telenortól érkeznek. Ezzel együtt külföldön tartózkodó ügyfeleink kiélvezhetik a nemzetközi márka nyújtotta előnyöket.

Az összes hajunk leégett.

De mondok mást:

1. 2002-ben az akvizícióval kellett volna Telenorra brandelni (azt hiszem ekkor vezették be a kék spirál logót is)
2. ha ez nem sikerült, akkor egyszerűen át kellett volna írni a szót Telenorra és ugyanúgy csinálni mindent, mint eddig

Ez utóbbi pontot meg is indoklom: mindenki ismeri a fehér-kék logót, semmiféle problémát nem jelentett volna a fogyasztók számára, hogy mától nem “Pannon”, hanem “Telenor” van odaírva.

Azzal, hogy körbekürtöljük a várost arról, hogy nevet változtattunk és ilyen semmitmondó, nagyzó kijelentéseket teszünk sajtóközleményekben, valamint plakátokat ragasztunk ki még semmitmondóbb “üzenetekkel”, nem lesz jobb egy márka. (A márka attól lesz jobb, ha terméket és szolgáltatásokat fejlesztünk, elérhetőbbé teszünk dolgokat, másként és máshogy csináljuk, mint a többi szolgáltató.)

De itt van a szpotjuk is:

Kiírtam a hangzatós lózungokat is:

tapasztalattal
nyitottan
közvetlenül
megoldások
egyszerűen
neked

Csak én gondolom úgy, hogy az ilyen semmitmondó marketing-bullshit “kampány” helyett inkább a meglévő fogyasztóknak és leendő ügyfeleknek kellett volna visszaadniuk nagyvonalúan terméket és szolgáltatást? A helyett, hogy leforgatnak egy kreatívot a semmiről, inkább azt mondani, hogy “nevet változtattunk, ma mindenki ingyen kap telefont”?

Csak a Pulp Fiction 2010 egyik szerzőjét tudnám idézni: “De bazmeg, amikor izé ekkora a körítés meg a izé, és a lényeg az semmi, semmi, null— nemhogy nulla bazmeg, nemhogy nulla, merénylet, merénylet. Elképesztő bazmeg, elképesztő.”

Évek óta van SMART kártyám. Rigorózusan használom, ha mekiben vásárlok valamit. Mostanában ráálltam a szalámis reggeli szendvicsre kis narancslével. Esetleg fonott kalács, elég jó dolgok, párszázas. (NB, a narancslé 2 decijét 360 forintért adják, ennyiért bármelyik hiperben egy litert kapunk, ráadásul a mekis cucc egyébként helyszínen kevert szörp, megnéztem.)

Valamelyik nap elhatároztam, hogy a reggelimet SMART-ból fizetem. Bemondták, hogy “nana, bácsika, csak menüre érvényes”. Tehát bigmac menü sültkrumplival kólával. Ebből is kb. egyet tudok belőle megvalósítani.

Másik opcióm az, ha lemosatom az árán a kocsit a Shellnél, annyi talán van már rajta. Persze a kézi mosóra ott sem jó a dolog, kizárólag a gépi mosásnál használható fel Shell kúton. Hatalmas.

Elhatároztam, hogy kidobom a kártyát, a franc fog vesződni vele, semmire nem jó: életem végéig gyűjtögetem a pontokat, akkor is csak egy nyamvadt esernyőt kapok érte. Nem azzal van problémám, hogy elő kell vennem a kártyát, hanem azzal, hogy nincs kézzelfogható eredménye a használatának. Akkor meg miért?

(Egyébként üzleti ötletem, hogy kellene egy egységesített pontgyűjtő framework, amihez bármilyen cég csatlakozhat és kidolgozhatja a saját programját. Tudom, hogy már százan nekilódultak és százan be is csődöltek. De attól még jó ötlet.)

A múlt héten pénteken este a kaliforniai rendőrség egy házkutatási paranccsal megjelent Jason Chen lakásán (aki épp nem tartózkodott otthon), feltörték az ajtót és lefoglalták a Chen tulajdonában levő 4 laptopot és 2 szervert. Chen az a blogger, aki eredetileg megpróbálta a világnak bemutatni a 4. generációs iPhone-t, az Android-bring-me-whatever killert. Steve Jobs pedig finoman figyelmezteti a világot, hogy ő van pozícióban. Ő az, aki megmondja a Nike ügyvezető igazgatójának, ha szart csinálnak, és ő az, aki az innovatív eszközök leginnovatívabbikát, amitől az Androidosok is csak lábujjhegyen és félve mernek beszélni, bemutathatja a világnak.

Ezt most elvette tőle a Gawker média, Nick Denton, Jason Chen és a Gizmodo.

Jason Chen így idézi fel a történetet:

Interrogatív.

Fog találni bármit is a rendőrség? Nem fog, maximum néhány szerencsétlen MKV-t. Az Apple-t ért kárt nem fogja tudni semmi sem helyrerakni, az akciónak nem is az a célja, hanem a megfélemlítés: “aki itt vagány, azzal kibasznak”.

Az egész sztori belódult közben, mint valami court-room film, pro és kontra, a Gizmodo védi a saját álláspontját, ügyvédeket mutat fel a két tábor, megindul a jogvita. Nagyon nincs mit csinálni az üggyel, a Giz ugyanis nagyon elmért itt sok mindent. Először is tudta, hogy Apple prototípus a telefon, szenzációt keltettek az ügyben, eszméletlen sok új user keveredett a Gizmodóra, az összes médiaügynökség lehozta a sztorit. Nem is értem, hogy mit kell ezen lovagolnia bárkinek: egy eltűnt (ellopott) prototípust vásároltak meg, és ezt ők pontosan tudták. Fizettek érte, hogy sztorit csináljanak belőle.

A másik gyalázatos dolog, hogy a Gizmodo leközölte a szerencsétlenül járt baseband fejlesztő személyazonosságát, kiteregette, tessék, ő volt az, aki besörözött és elhagyta a telefont. Hogy erre mi szükség volt, a mai napig nem tudom megérteni.

Nagyon nem értek egyet a módszerrel, mert itt nem arról van szó, hogy pletykákat közlünk le, kémfotókat publikálunk, hanem arról, hogy teljesen nyilvánvaló módon eltulajdonított prototípusból csinálunk sztorit. Ráadásul annál is inkább, mert az Apple úgy vezet be termékeket, ahogy, ha van a világon cég, aki kényes erre, akkor ők azok.

Egyébként most megnyertek ennyi új usert, de abban biztos lehet bárki, hogy a Gizmodo a jövőben nem vesz részt Apple keynote-on. Ezt most borítékba zárnám.

Fogyasztóként továbbra is rohadtul zavar, hogy nem az Apple mutatja be a készüléket, így annyira méltatlan. (Ellenére annak, hogy egy osztállyal lejjebb focizik, át is fogok állni Androidra, elegem van abból, hogy előrébb hozták a karácsonyt.)

Függöny.

A múlt hét csütörtöki Apple Special Event iPhone 4 OS bemutatásának egyik mozzanata az volt, hogy fejlesztők letölthették, sőt, telepíthették a bétát készülékeikre. Ennek célja, hogy a nyárra piacra kerülő szoftvert, benne a multitaszk funckionalitással, a fejlesztők kézhez kapják, alkalmazásaikat idomítsák és nyitásra minden készen álljon az ő oldalukról is.

Az OS 4 béta telepítésekor viszont kiderült, hogy az Apple megváltoztatta a felhasználási feltételeket ismételten a platformon, amivel teljesen explicit módon azt mondta ki, hogy aki nem Cocoa Touch-on / weben programozik, az nem fogja tudni futtatni a szoftverét.

3.3.1 — Applications may only use Documented APIs in the manner prescribed by Apple and must not use or call any private APIs. Applications must be originally written in Objective-C, C, C++, or JavaScript as executed by the iPhone OS WebKit engine, and only code written in C, C++, and Objective-C may compile and directly link against the Documented APIs (e.g., Applications that link to Documented APIs through an intermediary translation or compatibility layer or tool are prohibited).

Sárgával az új, önmagában jelentéktelennek tűnő rész. Magyarra fordítva ez az egész annyit jelent, hogy a készülő Adobe CS5-ben levő, iPhone-ra forgatott Flash sem fog elindulni rajta, illetve aki ebben a formában adná be az alkalmazásait, az a 3.3.1-es pontra való hivatkozással el lesz utasítva az App Store-ból. A Microsoft .net is megpróbál MonoTouch-on keresztül megjelenni a platformon, de az sem fog futni.

Mindebből az következik, hogy aki iPhone / iPadre kíván fejleszteni, kötelezően az Apple által adott SDK-t kell használnia. Ezt a döntést lehet nem szeretni, lehet ellene tiltakozni, felháborodni, de megváltoztatni aligha.

Az Apple indoklása ugyanis az, hogy az ilyen meta-platformok nem képesek arra, hogy megfelelő minőségű szoftvert hozzanak létre. Ezt maga Steve írta egy vásárlónak válaszolva:

We’ve been there before, and intermediate layers between the platform and the developer ultimately produces sub-standard apps and hinders the progress of the platform.

Ennél talán sokkal fontosabb az, hogy ha létrejönne egy Flash alapú rendszer az iPhone platformon, akkor az Apple újra ki lenne szolgáltatva nekik, pontosan úgy, mint most Mac-en. Azon is lehet vitatkozni, hogy egy Apple-szerű cég internetes pluginjének ilyen széles mértékű elterjedtsége jó, vagy rossz-e a netnek. Ugyanez az iPhone platformján jó-e az Apple-nek. Nos, ők úgy döntöttek, hogy megelőzik ezt az egészet és nem engedik megtörténni ugyanazt a saját kis eszközeikkel, mint ami megtörtént évek alatt a neten.

Az Adobe egyébként két remek ingyenes alkalmazással is jelen van iPhone-on és iPad-en. Az egyik a Photoshop mobile, amivel egyszerűbb képszerkesztési és feldolgozási műveleteket hajthatunk végre, a másik pedig az Adobe Ideas for iPad, ami egy egyszerű ujjal skiccelő alkalmazás. Érdekesnek tartom, hogy az Adobe ettől függetlenül nem lóbálja be nekik a nagy faszt és tilt ki mindent a platformról.

Egy másik nagyon érdekes aspektusa a dolognak, hogy pontosan ugyanennyi erővel tilthatná ki a Microsoft is az iTunest Windowsról, hiszen az Apple ott is a saját privát framework-jeit használja. De nem tiltja, mert a Microsoft Windows stratégiája az, hogy “everywhere”, vagyis ők pillanatnyilag örülnek annak, hogy iTunes van Windowsra is. Persze ha kitiltanák egy hasonló felhasználói szerződés miatt, az Apple azonnal megírná MS frameworköket használva a dolgot, hiszen nekik üzletileg fontos a Windows is. Lehet, hogy nem is lenne baj, és nem utálná őket mindenki odaát.

photo source

Kell-e aggódni ezen az egész kérdésen?

Szerintem nem. Igazából csak az Adobe-nak és a Flash fejlesztőknek kell, akik nem hajlandóak Obj-C programnyelvre áttérni, illetve valamiféle misztikus módon utálják az Apple SDK-ját. Ez a kérdés rengeteg fejlesztőből kiváltotta a hisztit, érthetetlen módon. Mi a jó a Flashben annyira, hogy ne érje meg megnézni az Apple SDK-ját? Az Apple remek fejlesztői eszközöket ad mindenkinek, rémesen odafigyelnek arra, hogy mindenki hozzájusson minden olyan információhoz, amivel értéket tud adni a platformnak, csak ki kellene próbálni.

Egyetlen jó argumentumot találok arra, hogy miért IGEN, mégpedig azt, hogy cross-platform fejlesztéseket tesz lehetővé. Megírja valaki “flashben” a szoftvert, biztos lehet benne, hogy a programja működni fog Android telefonokon és iPhone-on is. A fejlesztőknek tehát nem kell külön platformra fejleszteniük, elég az alkalmazásukkal foglalkozni. Ugyanakkor lássuk be, hogy ez a netes flash iránya, ami már bebizonyította, hogy mi történik akkor, ha egy cég szoftver platformja széles körben elterjedtté válik.

Azt is érdemes megnézni, hogy mik születnek az ilyen cross-platform gyermekekből, a Firefox jó példa rá. Mac-en például csapnivaló dolog, azért, mert semmi köze egy natív Cocoás alkalmazáshoz. Egy bődületes interface hack és újra kellene írni az egészet Mac-en. (Aki nem használt Mac-et, az úgysem fogja érteni, miről beszélek.) Lassú is, szemét is, nem is csoda, hogy megjelent a Camino, ami egy natív Mac-es Firefox akar lenni.

Számomra sokkal inkább aggasztó a drákói App Store rejection policy, ami mindenféle mondvacsinált okok miatt visszadobja a lefejlesztett alkalmazásokat. Aki például iTunes logót használ az alkalmazásában, nem számíthat sikerre, és így tovább. Ettől függetlenül rengeteg szemét kerül az App Store-ba és véleményem szerint szükség lenne egy anarchikus boltra is, ahova mindenki azt tesz bele, amit akar, és e mellett lenne az iTunes Store, ahova Apple Approved cuccok kerülnek be. Ez persze azt is jelentené mindenki számára, hogy továbbra is az Apple API-jait kell használni a fejlesztéshez, tehát ha pl. nincs tethering, akkor nincs tethering, viszont ez a nagyon nehezen megfogható minőségbiztosítási rendszer erősen, ha szabad így kifejeznem magam, avítt.

Pillanatnyilag tehát itt tartunk, az Apple nagyon komolyan veszi a platformját, értsd: nem engedik ki a kezükből, de meg is értem a dolgot.

Annak idején én is jailbreakeltem a telefonomat, aztán rájöttem, hogy az egésznek nincs semmi értelme. Nem rossz az, ahogy ki vannak a dolgok találva, nem rossz az, ahogy Kaliforniában elgondolták, hogyan kell használni. A dolog szerintem ott bukik el, hogy az emberek a helyett, hogy kipróbálnák, megértenék és elgondolnák azt, hogy milyen döntést miért hoztak, inkább ellenségesen és felháborodva állnak hozzá a kérdéshez.

Egy dolgot viszont mindig lehet tenni: lehet mást választani, aztán hosszú távon majd kiderül, hogy mi működik.