Category archives for "sport"

Zak Maytum in Colorado

This video is full of cool. My palms were sweating at the end. At the 2:10 mark you can see that there is a little leverage for breaking. At times he’s running over 70 mph (110 km/h) which is just insane. I’ve been riding the snowboard for a while (nothing serious though) and sliding down on a hill while on a board is an amazing experience. Good that the winter season is coming ahead! 🏂

Barcelona – Atlético Madrid 1:1

Bede Márton:

Szombat este a Barcelona gyakorlatilag csak Alexis elsülő lábával tudta veszélyeztetni Courtois kapuját. Csak Mascherano és Piqué voltak képesek egy az egyben felvenni a küzdelmet Simeone gladiátoraival, akik minden egyes ütközetet megnyertek a katalánok teljesen súlytalan játékosai ellen.

Magyar futócsúcs egy mérföldön – bombaruhában

Amikor a magyar hadseregről gondolkodom, leginkább közhelyszerű, lekicsinylő jelzők jutnak eszembe, illetve az, hogy egy olyan hely, amit érdemes elkerülni. A következő videó, amit Szasza csinált tegnap a Futóblogra, azt hiszem a legjobb abban a tekintetben, hogyan lehet ezt a képet a másik irányba görbíteni.

Futanet:

Új Guinness-rekordot állított fel egy magyar tűzszerész az egy mérföldes bombaruhás futás kategóriában március 27-én, csütörtökön, a budapesti Syma csarnokban. Mészáros Zoltán főtörzsőrmester a távot nyolc perc huszonkilenc másodperc alatt teljesítette, megdöntve ezzel egy amerikai katona addigi rekordját.

Halfpipe

New York Times:

The Double McTwist 1260 has two complete flips and 540 degrees of spin, which adds up to 1260 degrees of total rotation.

A New York Times rövid snowfall anyaga Shaun Whiteról és a Double McTwist 1260-ról. Nem is mondanám snowfallnak, inkább egy rövid videós anyag szétszabdalva.

Öngól

Devecseri Szilárd, focista:

Négygólos holland vezetésnél nem volt leányálom beállni. Ennek ellenére örültem, hogy pályára léphettem, cseppet sem izgultam, sőt, kifejezetten élveztem az elképesztő hangulatot, a remek körülményeket, és azt, hogy világsztárok ellen bizonyíthattam. Szerintem jól is szálltam be, első megmozdulásommal leszereltem Arjen Robbent, majd megelőztem egy csapattársát is.

Nem kapta meg a memót, hogy a focimeccseket gólokra játsszák.

Nanga Parbat először

A Nanga Parbat csúcsot először az osztrák Hermann Buhl mászta meg 1953-ban. Eddigre már 31 ember vesztette életét a hegyen. Az utolsó rész elég drámaira sikerült: Buhlt otthagyták társai, ő viszont ment tovább makacsul. Hogy ne legyen egyszerű a dolga, ráesteledett, az éjszakát a hegy oldalában töltötte úgy, hogy egy kézzel kapaszkodott és támasztotta magát. A kimerültségtől többször majdnem elaludt, de valahogy átvészelte. Szerencséjére viszonylag csendes volt az este és tovább tudta folytatni az útját. Addigra 40 órája volt már talpon és a mászást extra oxigén nélkül hajtotta végre. Buhl négy évvel később egy másik ultra mászása közben a rossz idő miatt épp visszafordulva rálépett egy hófúvásra, ami alatt nem volt talaj. Az alatta levő szakadék örökre elnyelte.

“There is no finish line”

3-6, 7-6(7), 19-17 lett a végeredménye a Federer – Del Potro, majdnem 4 és fél órás küzdelemnek Wimbledonban, az olimpiai elődöntőben. Federer visszament oda, ahol Grand Slamet nyert, hogy játsszon egy két nyert szetteset. (Azért tudott ilyen hosszúra nyúlni a harmadik, mert két nyert szettes végén nincs tiebreak.) Ez volt minden idők eddigi leghosszabb olimpiai teniszjátéka. Del Potrónak kellett volna nyernie, Federer nem erről a bolygóról származik. (Persze neki is voltak necces helyzetei, szó se róla.) Csak az utolsó fél órát néztem, illetve fél szemmel a kezdést.

Az megvan, hogy jön most egy Murray-Djoker meccs, amiből ha Murray áll fel, akkor megint egy Federer-Murray wimbledoni döntő következik? Be kell majd szarni. update: Federer-Murray lesz a döntő, Murray három szettben, 6-2, 6-4, 6-1-re verte meg Federert. Nice rematch.

A Balaton körül

Váltópontnál a TEAM FUTÓBLOG egyik fele Balatonakarattyán reggel 4 óra 10 perckor.

Ez volt a második szakaszom a versenyen. Sötétedéskor már futottam 9,4 km-t, ez Akarattya – Kenese között pedig egy 7,3 km-es szakasz. Szerencsére hajnalban viszonylag hűvös van, még ekkora kánikulában is, az éjszakai részeken a legtöbb csapat visszahozta a rekkenő hőségből visszamaradt lemaradást.

Egy kisbusszal mentünk nyolcan, gyakorlatilag 5-10 km-enként mindig meg kellett állni és bevárni az éppen pályán levő futót, illetve a kerékpáros kísérőt. Az volt a koncepció, hogy hat fő mindig a kocsiban (egy fő vezet, egy navigál, a többiek alszanak/pihennek), egy fő mindig kerékpárral kíséri a futót, egy valaki pedig fut – remekül működött.

Legjobban a meleg zavart. Előtte napot is lenn töltöttem Tihanyban, a verseny előtt egy nagy sátorban túrós csuszát és sört adnak, én az alvást ismerősöknél levő prompt szálláson próbáltam megoldani – kevés sikerrel. Elképesztően nagy a hőség, sok a szúnyog, ember folyamatosan izzad, többen alszunk egy szobában. Ellenére annak, hogy este futottam, a futás után is ömlött rólam a víz, rengeteg folyadékot kellett pótolni, szerintem 4-6 litert megittam 24 óra leforgása alatt. Kajálni a pontokon kajáltam, vajaskenyér paradicsommal, sajttal, kis banán, keksz, víz. Ez ment egész hétvégén.

Rettenet jó edzőtábor, főleg ebben a melegben, érdemes kipróbálni. Másrészt a csapat. Már sokkal korábban megfogalmaztam, hogy egy embert úgy lehet a legjobban megismerni, ha elmegyünk vele nyaralni. Abban jönnek ki az igazi személyiségek, a rejtett tartalmak. Azok a szociális interakciók, ahol rövid időtávon találkozunk egymással, felkészülten, egy-két órára, nem lehetnek igazi fokmérői annak, hogy ki milyen ember igazán. Egy hétvégi rövid vidéki leutazás már inkább ad muníciót ehhez, viszont egy ilyen komplex feladat teljesítése, mint az UB, tár fel a legjobban.

Számomra a legfontosabb dolog maga a teljesítés volt: hogy pénteken délelőtt felszálltam két táskával a vállamon egy villamosra, aztán onnan üresen. Semmi kényelem, semmi luxus, semmi nem volt betervezve, így akartam végigcsinálni, péntek este idegenként csövezve egy szobában ismeretlen emberekkel, aztán szombaton egy buszban körbe a Balaton körül, 212 km-en.

Megjelent az új Nike+ Running app

Tegnap megjelent a teljesen megújult Nike+ Running app iOS-re és Androidra (!) egyaránt – a Futóblogra írtam egy összefoglaló anyagot saját gyártású screenshotokkal. Az alkalmazás bevezető jelleggel ingyenesen letölthető most:

iOS http://gonike.me/NikeRunning
Android http://gonike.me/NikeRunningRobot

Androidon a rendszerkövetelmény 2.3-as, vagyis a 2010 decemberében megjelent Gingerbreades készülékek tudják futtatni.

A Nike elég erős global kampányt is rakott mellé GAME ON, WORLD. címmel, megújult a Nikeplus.com honlap is, itt weben tudjuk követni a futásainkat immáron Flashmentes övezetben. A Nike még nyáron általános trainingre és kosárlabdára is ki fog adni további appokat, ősszel pedig jön a Kinectes alkalmazásuk.

Már csak egy bajom van: hova kell futás közben elhelyezni az iPhone-t? Az Apple.com egyetlen ilyen terméket mutat, az Incase Sports Armband Pro-t, de én inkább valami övtáskában gondolkodnék. Leginkább az a problémám, hogy a kulcsaimat, pénzemet el kéne tudnom helyezni futás közben. Lehet, hogy veszek egy hátizsákot, bár azt meg overkillnek érzem.

Halál a hurkákra!

Reggel a mérleg 98,8 kilót mutatott. Újra megmértem magam, 99,7-et. Megint ráálltam, 97,4-en állt a kijelző. Kaki rá, használhatatlan szemét. Folytatom a megkezdett programot, aminek eredményeként ezt a felsőtestet kívánom előállítani:

Utánanéztem a neten, megtaláltam a videót, ahol Gerard Butler dumál, nem effekt a fenti kép, talán smink van csak rajta. De mindegy is, ez most a cél. Van rajtam vagy 10 kiló háj pillanatnyilag. Mivel egész életemben vékony voltam háj nélkül, zavar. Ülök a gép előtt, kevés a mozgás, sok a kalória, jönnek a masszív kilók.

2007-ben, nagyjából pontosan öt évvel ezelőtt 91 kiló voltam, és már akkor zsírosabbnak néztem ki. Most 98 kiló vagyok és zsírosnak nézek ki. Lefotóztam magam a telefonommal, egy hájas primér vagyok. De nem akarom túlfújni a témát, a lényeg ez: a belemnek mennie kell.

Mostanában 20 km-t futok hetente. Kevés. Ma is lementem ebben a pöcs melegben, este 7 volt, de teljesen kikészültem a kör végére. Futottam 6,5 km-t, megcsináltam a fekvőtámasz adagomat, aztán ettem egy kis csirkét zöldséggel – 1 deci fehérbort engedélyeztem szódával. De nem érzem magam ettől szarul, zsenge növényeket enni nagyon jó. Reggel és délben viszonylag több kalóriát beviszek, este próbálok keményebb lenni.

Újabban egyébként alig iszom esténként alkoholt. Kezdek rászokni a vízre. Hibátlan cucc, dugnám. Egy másfél literes palackot minden nap bepuszilok néhány sessiönben. Úgy vagyok vele, hogy ha már dolgoztam aznap, minek szétverni sörrel, borral? Ha dolgozom rajta, egyszerűen nincs szívem sörözni itthon. Tele is van a hűtő régi sörökkel, amiket már nem fogok meginni.

Gerard Butler, meg ez az egész filmszakma egyébként nagyon cseles. Négy (4) hónapon keresztül semmi dolga nem volt, mint az, hogy ilyen izmokat szerkesszen. Kettő edzője is volt, odafigyelt a kajára, egész nap edzett, naponta négy órát töltött az edzőteremben. A forgatásra toppon volt a faszi. Hibátlan volt a teste arra az időre.

Sajnos ez némi problémát jelent nekem is: ha nagyon elszánt vagyok, talán össze tudom hozni. Persze nem fog menni, nekem nincs sem négy dedikált hónapom, sem pedig két személyi edzőm. Ilyen testet csinálni nagyon nehéz. És ha sikerül is, akkor is csak egy pillanatnyi állapot lesz, a filmre, amit nagyon nehéz csúcson tartani. Talán csak az vigasztal, hogy Butlernek sem sikerült hosszú távon:

Egyébként most én is nagyjából így nézek ki. Nem lehet, hogy az életem úgy megy el, hogy látom, milyen emberré válok a számítógép előtt. Ez ellen tenni lehet, és tenni kell is.

Függöny.