A fenti idézettel indult el a Nike twitter kontója. Tényleg furcsa, hogy 2012-ben indulnak a social ezen szegletében, de eddig még nem volt ilyenjük. (@NikeWomen volt.)

Ághassi Attila készített vele interjút:

“Itthon elvoltam a haverokkal, lábteniszeztünk, az érdemi munka elmaradt, mert kicsit lazítottam. Meglett az ára, nagyon megbecsültem, hogy nem adtak kölcsön, amikor hullámvölgybe kerültem 2009 őszén. Nem is tudom, hogyan alakult volna akkor az életem. Ilyen ma már nem fordulhatna elő. Saját bőrömön érezhettem, mit jelent az igazi profizmus, hogyan kell száz százalékig a munkámnak élni. Most már az étkezésemre is fokozottan figyelek, a konditeremben többet dolgozom az előírtnál.”

A “baromi jó és inspiratív, de nem a Mario grafikák miatt” videó gyűjteményünkből:

Tempest Freerunning Academy is California’s first indoor training facility solely dedicated to the growth and spread of freerunning and parkour.

Vivát!!

Tovább folytattam az ugrások elsajátítását a mai napon. Roppant szarul csinálok mindent, egyáltalán nem ruganyos, folyamatosan elvesztem az egyensúlyomat és többször borultam is. Nincs benne semmi természetesség, erőltetett dolog. Megnéztem pár butter videót is a YouTube-on, gondoltam, na, majd nekilendülök a butternek.

Azért sebességgel az ember talpa alatt bizony más ám! Így videón elnézegetve a dolgokat, persze, ügyes, megpróbálom stb, de nagyokat lehet heverni, rohadtul érezni kell az egészet, testtel megfelelően helyezkedni, sőt, fittnek is kell lenni hozzá. 30 fölött már bizony igen komoly bemelegítés és fizikum kell ahhoz, hogy az ember ilyen energiákat tudjon mozgósítani. Egyszóval nálam inkább így néz ki:

Sikerült viszont egy proper ugrást megcsinálnom, leírom, mire jöttem rá, hátha másnak is hasznos lesz:

1. lapon nekimenni, ha nem jó a sebesség, akkor hagyni a picsába, ha meg már benne vagyunk, el kell vállalni

2. bele kell térdelni, nincs mese, bele kell térdelni (az mindig jó, ha laza a térd)

3. amikor megyünk fel, testsúly a hátsó lábra

4. ha az elülső láb elhagyja az ugratót, akkor húzzuk fel

5. a többivel nem kell foglalkozni, lapra essünk

Kész, ennyi. A második pont a legfontosabb, illetve a négyes volt nálam a megfigyelés. Erre eddig nem figyeltem, de csinálni kell. Amint a láb elment, hopp, rántani felfelé.

A végén rohadtul kiadta, igazi just works moment volt. Holnap megpróbálok átugrani valami kerítést, vagy ilyesmi.

Kérdés: ki a faszom vesz alpine deszkát magának?

A mai nap megfigyelése számomra az volt, hogy érzésem szerint rossz a kötéseim egymástól elhelyezett távolsága. A magasságomhoz képest túl közel van egymáshoz a két kötés. Végeztem egy kis kutatómunkát az internethálózaton és a következő referencia imázst készítettem:

Látható, hogy a lábaim közel vannak egymáshoz, a bal oldali ábrán levő figura viszont remekül bele tud ülni, én kevésbé. Az alábbi, sajnos elég rossz minőségű ábrán szemléletesebben látni ugyanezt:

Annak megállapításához, hogy mennyi legyen a kötések közti távolság az alábbi ábrát találtam:

(forrás)

Nálam ebből 59 centi jön ki. Persze természetesen függ attól is, hogy ki mit akar csinálni — hogy szereted a pörköltet, csípősen vagy kevésbé? Nekem a saját snowboardomon először “forward stance” volt beállítva (regularban hajtom), aztán néhány éve ezt módosítottam “duck stance”-re (nem tükör, hanem inkább ez a típusú), most viszont határozottan kevésnek érzem a kötés közti távolságot, amit megerősít az elfogyasztott YouTube videók mennyisége.

Ez itt a saját videóm a mai napból, benne két hatalmas ugrással, lol:

Egyébként ma elkezdtem tanulni a switch-et, sajnálatos módon eddig mindig elhanyagoltam ezt a remek dolgot. Mondjuk akit nem érdekel, az egészen vígan el tud snowboardozgatni úgy, hogy soha nem áll switchbe a lába, én is jól elvoltam nélküle, de, ahogy Karotta egyszer valakinek arra a kérdésére, hogy mit szólna egy fellációhoz mozgó autóban, én is azt válaszolom, hogy mindig is érdekelt.

Tegnap Szaszával elmentünk egy tornatermi erőnléti edzésre. Hasonló típusú élmény volt, mint annak idején a bikram jóga Winklerrel: sok bennfentes arc, mi, a gyakorlatot nem ismerők meg balfaszkodunk jobbra balra. A tornatermi erőnléti edzés látszólag könnyű dolog, valójában egyáltalán nem az. Nekem 10 perc elég volt ahhoz, hogy elegem legyen belőle, így az 50. környékén már mindent elkövettem annak érdekében, hogy vége legyen a TESTNEVELÉS ÓRÁNAK.

A bolgár guggolás szökdelve:

Elképesztően nehéz, főleg, ha 2×30-at kell csinálni a lábakra. Síelés előtt persze nem haszontalan mindez, nagyon nem. Még nem döntöttem el, hogy folytatni fogom-e ezt a sportot.

Ma elfutottam a Kensington Gardens / Hyde Parkig, ott megkerültem gyakorlatilag az egészet, aztán vissza, 11km. Írtam erről a Futóblogra is, viszont két képet bemutatnék, amit oda nem raktam fel. Az első egy tipikus ház, amivel itt lépten-nyomon találkozik az ember:

A második pedig a Kensington Parkban egy panoráma fotó, ami immáron mindenki számára teljes méretben élvezhető:

Nagyon jó az új iLife, most ismerkedem a dolgokkal. Nem a trailerezés miatt jó egyébként, bár az is szórakoztató, főleg, hogy mennyi időt kell vele foglalkozni, hanem egyszerűen szuperül kipofozták. A fenti anyaghoz Szasza kamerájával vettük fel a dolgokat, USB-n összekötöttem a géppel és ilyen kulturált felületen lehet importálni, bejön:

További iLife mély elemzéseket fogok még végrehajtani, egyébként a kamera import felületet a korábbiban nem ismertem, lehet, hogy az már a ’09-ben is ilyesmi volt, viszont rengeteg dolgot fixáltak benne, pofás, pofás, pofás.

Csinálunk idén is Futóblogos pólót, semi-official Nike gear. Gondoltam ide is kiposztolom, a dizájn a hivatalos “fall” Nike dizájnelemeket követi, az alábbi terméket tettük le az asztalra:

dizájn: ügynökség+yours truly

Ami miatt érdekes: hátán lehetőség van maximum 12 karakteres becenév elhelyezésére. A póló 4990 forint (nyomatlan retail price: 7990), technikai ruházat, pontos megnevezése: “Nike Dri-FIT UV Essential Running Shirt”. Csak az Alléban lehet átvenni (ha elkészültek) és csütörtökön déli 12 óráig várjuk a rendeléseket. A képre kattintva lehet leadni a rendelést.