Plastik média

Tovább folytattam az ugrások elsajátítását a mai napon. Roppant szarul csinálok mindent, egyáltalán nem ruganyos, folyamatosan elvesztem az egyensúlyomat és többször borultam is. Nincs benne semmi természetesség, erőltetett dolog. Megnéztem pár butter videót is a YouTube-on, gondoltam, na, majd nekilendülök a butternek.

Azért sebességgel az ember talpa alatt bizony más ám! Így videón elnézegetve a dolgokat, persze, ügyes, megpróbálom stb, de nagyokat lehet heverni, rohadtul érezni kell az egészet, testtel megfelelően helyezkedni, sőt, fittnek is kell lenni hozzá. 30 fölött már bizony igen komoly bemelegítés és fizikum kell ahhoz, hogy az ember ilyen energiákat tudjon mozgósítani. Egyszóval nálam inkább így néz ki:

Sikerült viszont egy proper ugrást megcsinálnom, leírom, mire jöttem rá, hátha másnak is hasznos lesz:

1. lapon nekimenni, ha nem jó a sebesség, akkor hagyni a picsába, ha meg már benne vagyunk, el kell vállalni

2. bele kell térdelni, nincs mese, bele kell térdelni (az mindig jó, ha laza a térd)

3. amikor megyünk fel, testsúly a hátsó lábra

4. ha az elülső láb elhagyja az ugratót, akkor húzzuk fel

5. a többivel nem kell foglalkozni, lapra essünk

Kész, ennyi. A második pont a legfontosabb, illetve a négyes volt nálam a megfigyelés. Erre eddig nem figyeltem, de csinálni kell. Amint a láb elment, hopp, rántani felfelé.

A végén rohadtul kiadta, igazi just works moment volt. Holnap megpróbálok átugrani valami kerítést, vagy ilyesmi.

Kérdés: ki a faszom vesz alpine deszkát magának?

A mai nap megfigyelése számomra az volt, hogy érzésem szerint rossz a kötéseim egymástól elhelyezett távolsága. A magasságomhoz képest túl közel van egymáshoz a két kötés. Végeztem egy kis kutatómunkát az internethálózaton és a következő referencia imázst készítettem:

Látható, hogy a lábaim közel vannak egymáshoz, a bal oldali ábrán levő figura viszont remekül bele tud ülni, én kevésbé. Az alábbi, sajnos elég rossz minőségű ábrán szemléletesebben látni ugyanezt:

Annak megállapításához, hogy mennyi legyen a kötések közti távolság az alábbi ábrát találtam:

(forrás)

Nálam ebből 59 centi jön ki. Persze természetesen függ attól is, hogy ki mit akar csinálni — hogy szereted a pörköltet, csípősen vagy kevésbé? Nekem a saját snowboardomon először “forward stance” volt beállítva (regularban hajtom), aztán néhány éve ezt módosítottam “duck stance”-re (nem tükör, hanem inkább ez a típusú), most viszont határozottan kevésnek érzem a kötés közti távolságot, amit megerősít az elfogyasztott YouTube videók mennyisége.

Ez itt a saját videóm a mai napból, benne két hatalmas ugrással, lol:

Egyébként ma elkezdtem tanulni a switch-et, sajnálatos módon eddig mindig elhanyagoltam ezt a remek dolgot. Mondjuk akit nem érdekel, az egészen vígan el tud snowboardozgatni úgy, hogy soha nem áll switchbe a lába, én is jól elvoltam nélküle, de, ahogy Karotta egyszer valakinek arra a kérdésére, hogy mit szólna egy fellációhoz mozgó autóban, én is azt válaszolom, hogy mindig is érdekelt.

Tegnap Szaszával elmentünk egy tornatermi erőnléti edzésre. Hasonló típusú élmény volt, mint annak idején a bikram jóga Winklerrel: sok bennfentes arc, mi, a gyakorlatot nem ismerők meg balfaszkodunk jobbra balra. A tornatermi erőnléti edzés látszólag könnyű dolog, valójában egyáltalán nem az. Nekem 10 perc elég volt ahhoz, hogy elegem legyen belőle, így az 50. környékén már mindent elkövettem annak érdekében, hogy vége legyen a TESTNEVELÉS ÓRÁNAK.

A bolgár guggolás szökdelve:

Elképesztően nehéz, főleg, ha 2×30-at kell csinálni a lábakra. Síelés előtt persze nem haszontalan mindez, nagyon nem. Még nem döntöttem el, hogy folytatni fogom-e ezt a sportot.

Ma elfutottam a Kensington Gardens / Hyde Parkig, ott megkerültem gyakorlatilag az egészet, aztán vissza, 11km. Írtam erről a Futóblogra is, viszont két képet bemutatnék, amit oda nem raktam fel. Az első egy tipikus ház, amivel itt lépten-nyomon találkozik az ember:

A második pedig a Kensington Parkban egy panoráma fotó, ami immáron mindenki számára teljes méretben élvezhető:

Nagyon jó az új iLife, most ismerkedem a dolgokkal. Nem a trailerezés miatt jó egyébként, bár az is szórakoztató, főleg, hogy mennyi időt kell vele foglalkozni, hanem egyszerűen szuperül kipofozták. A fenti anyaghoz Szasza kamerájával vettük fel a dolgokat, USB-n összekötöttem a géppel és ilyen kulturált felületen lehet importálni, bejön:

További iLife mély elemzéseket fogok még végrehajtani, egyébként a kamera import felületet a korábbiban nem ismertem, lehet, hogy az már a ’09-ben is ilyesmi volt, viszont rengeteg dolgot fixáltak benne, pofás, pofás, pofás.

Csinálunk idén is Futóblogos pólót, semi-official Nike gear. Gondoltam ide is kiposztolom, a dizájn a hivatalos “fall” Nike dizájnelemeket követi, az alábbi terméket tettük le az asztalra:

dizájn: ügynökség+yours truly

Ami miatt érdekes: hátán lehetőség van maximum 12 karakteres becenév elhelyezésére. A póló 4990 forint (nyomatlan retail price: 7990), technikai ruházat, pontos megnevezése: “Nike Dri-FIT UV Essential Running Shirt”. Csak az Alléban lehet átvenni (ha elkészültek) és csütörtökön déli 12 óráig várjuk a rendeléseket. A képre kattintva lehet leadni a rendelést.

Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió

Hétvégén az Ultrabalaton sporteseményen vettünk részt. Ebből készítettem egy videót és írtam egy posztot a Futóblogra:

Részt vettem már egy-két futóversenyen életemben, de nem tekintem túl rutinosnak magam a kérdésben, viszont az alapvető modell megvan: találkozunk a rajtnál, nagy tömeg, zene, MC, rajt, tömegben futás, kili-kili, pont-pont-vesszőcske, aztán befutó, ahol vagy bemondják az ember nevét, vagy nem.

Jó dolog a “sima” futóverseny is, de az Ultrabalaton teljesen más: egy hosszabb, 212 km-es szakaszon kell végighaladni gyakorlatilag teljesen tetszőleges formában. Van, aki egymaga falja fel a métereket, van, aki párban indul, vannak, akik ötös váltóban és olyanok is akadnak, akik tízen vágnak neki a távolságnak, a lényeg ugyanaz: Tihanyból elindulva másnap valamikor be kell érkezni ugyanoda.

Néhány fotó (credit by S. Zsaklin):

A folytatás elolvasható a Futóblogon.

Disclaimer: Pénzért írom a Futóblogot, ezért szükségesnek látom rögtön ezzel kezdeni: nem kért erre senki, nem is kapok fizetést azért, hogy reklámozom direkt a Nike Futóklubokat, de most pontosan ezt fogom tenni.

Tegnap valami miatt úgy szerveztem, hogy egy ilyen Futóklub edzésre érjek ki a Margit-szigetre (aki nem tudná, a futóblogos, virtuálisan megkreált karakterem most éppen hatalmas comeback-et hajt végre, aminek eredménye Ricky Martin teste), és ott tartsam meg a hétfői szaladgálásomat.

Bárkinek őszintén tudom ajánlani a Margit-szigetes Futóklubot, aki szeretné elkezdeni a futást, esetleg érdeklődik a téma iránt, de fogalom nélkül van. Arról van szó, hogy a Nike üzemeltet egy Futóklub rendszert, ahova bárki ingyen becsatlakozhat (értsd: elmehet), profi edzőktől tanácsot kaphat, cipőket próbálhat, és úgy általában véve jól érezheti magát meló után. Pre-emptív módon jelzem is egyből, hogy ezen a tevékenységen a cipőteszten sem keresnek semmit, ha valaki azzal jön, hogy “háhá! ott a cipőteszt! azon keresnek, hogy bepalizzák az embert!” — lószart nem keresnek, ez az egész sport-marketing, csak viszi a pénzt, nincs is értékesítés, az értékesítés a kisker hálózatban, partner-boltokban történik, a Nike nem is üzemeltet tudtommal boltot.

Szóval úgy érzem, hogy teljesen méltatlan a dolog, nem tudnak róla annyian, ezért írok egy posztot a Plastik Mélyen Tisztelt Közönségének. Arról van szó, hogy a Nike fizet azért, rengeteg pénzt, minden hónapban, hogy az emberek kezdjenek futni, és kapjanak hozzá segítséget.

Egy máskülönben borzasztó, flashtől és frame-ektől bűzlő honlapon adnak információt azt illetően, mikor és hol lehet futóklubozni, megpróbálom belinkelni, nem biztos, hogy sikerül: a futóklubokról itt olvashatunk, helyszínek és időpontok itt. De segítek annyit, hogy lefotóztam tegnap a nagy molinót is a szigeten:

A honlap mellett van már Facebookjuk is Nikerunninghungary, azon gyakrabban frissülnek az információk és alapvetően az tekinthető a hivatalos kommunikációs csatornának pillanatnyilag.

Eleve tök jó az idő, a híd felújítás ellenére a környezet is remek, akácillat, ehhez kapcsolódik a remek szakmai program, lehet tanácsot kérni, bekapcsolódni.

Alapvetően azoknak készítettem ezt a videót, akik nem síelnek (síeltek) még életükben, és kíváncsiak, hogyan néz ki ez az egész egészen közelről és valóságosan — persze már amit ebből egy Canon G9 vissza tud adni.

HTML5 player közvetlenül a vimeón, klikk ide!

Egyrészt a száguldás élménye fantasztikus, másrészt deszkával belehajtani a szűz hóba hihetetlen. Szűz hóban snowboardozni hatalmas dolog. Nem adatik meg mindig, ki kell fogni egy friss 50 centit, de ha van, akkor engem csak a pálya szélén láttok. Kár, hogy nem csinálom gyakrabban, most is éreztem, mennyire nincs kondim.

Remek sport.

A Futóblogra készítettem az alábbi önéletrajzi ihletésű videót, amivel azt az igen komplex problémakört próbálom meg körüljárni, hogy mit kezdjen magával az az ember, akinek motivációs gondjai vannak a futással. Mivel kis költségvetésű a videó ezért én magam rendeztem és szereplek is benne.

Nem kellett sokat várni, ugyanis feltehetően ugyanez a személy, Ághassi Attila írja az Indexen:

Tökéletesen eltalált távoli lövésekkel hazai pályán is legyőzte a bolgár bajnok Levszki Szófiát a Debrecen, és kettős győzelemmel jutott a Bajnokok Ligája 32-es főtáblájára, sztárcsapatok közé. Mindhárom selejtezőbeli meccsét megnyerte Magyarországon a bajnokcsapat, gólt sem kapott. Csütörtökön sorsolnak a legrangosabb kupasorozatban.

Engem ugyan nem érdekel a foci, viszont ezt a meccset nem lehetett kihagyni. Jól emlékszem ugyanis, amikor 14 évvel ezelőtt az FTC került ugyanilyen pozícióba, az is mekkora szám volt.

Kianekékkel néztük négyesben, egyikünk sem ért a focihoz. Érdekes volt, hogy a 94 perc nettó játékidő végére mind a négyen apró foci-tudásainkból összeraktunk egy egész korrekt futballt, pontosan úgy, mint tankörön. Barbarának például elmagyaráztam, mi az a les, Kianek a dolog gazdasági oldalát fejtette meg rekordidő alatt, de Lindát sem kell félteni, hiszen ezelőtt egy horvát focistával járt, így sok meccsrejáró kompetenciája van.

A végén megjelent DVSC sálban a helyszínről Orbán Viktor és elmondta (nem ezekkel a szavakkal), hogy ha a Fidesz nyer, akkor Kósával megépítik a stadiont Debrecenben. Illetve hozzátette még, szerintem nem túl diplomatikus módon, hogy a “Loki” (a DVSC neve a Lokomotívból) most eljutott a BL főtáblára, de ne várjon ennél többet, majd a második, vagy harmadik ilyen után lesz esélyük.

Szeretném kiemelni a dolog hangulati oldalát, azt, hogy én a DVSC (és a magyar hánytatott sorsú foci) sikerének mennyire örülök és annak, amit szerintem most nálam frappánsabban Doransky fogalmazott meg, szintén twitteren:

A sport kurvára fontos. Ha engem megválasztanak, a magyar tenisz dübörögni fog! Az ATP első tízben legalább egy, de inkább kettő magyart fogunk látni. Olyan erős lesz a tenisz, mint legalábbis Szerbiában.

Vannak napok, amikor egyszerűen nem megy. Teniszben is a mélyben vagyok, futásban annyira nem úgy érzem, viszont ma drámát kellett megélnünk, szörnyű drámát. Előbb a tenisz: vasárnap játszottam és rájöttem, hogy tehetségtelen vagyok. Most pedig javaslom, ugorjunk is vissza a futáshoz.

Józsi kételyei és beszámolója a hétfő esti futásról elolvasható a Futóblogon. Benne: ételfotók!

Az elmúlt négy napos hosszú hétvége során változatos családi programokon vettem részt. Egyfelől meglátogattuk az asszony nagymamáját Csongrádon egy roadshow keretében, másrészt az én szüleimet vidéki kúriájukban, a birtokon. Ennek az élményanyagnak a Futással kapcsolatos vetületeit vizsgáljuk meg most.

Akinek vannak családi kötődései, netán itt Magyarországon élte le életét, bizonyára nem ismeretlen számára a húsleves. A négy napos semmittevésben kijutott belőle bőven, illetve ha már itt tartunk: az étkezések mennyisége és minősége a karácsonyi szünetéhez volt fogható. Többször megfogalmaztam, hogy úgy érzem magam, mint Jancsi és Juliska, akiket a Vasorrú bába fel akar hizlalni, így mindig volt nálam csirkecsont, amit alkalmas pillanatban elő tudtam venni, hogy késleltessem a sztori horror befejezését. (Gondolom a mese mindenkinek megvan.)

A teljes bejegyzés elolvasható a Futóblogon.