Plastik média

Micsoda EPIC küzdelem volt vasárnap délután! Mi másra várhat a teniszbarát, mint egy öt szettes döntőre? Ami majdnem HAT órásra húzódik? Egészen elképesztő. Aus Openen még nem volt ilyen hosszú döntő, szerintem meccs se túl sok. Az eredmény: Djokovic-Nadal – 5:7, 6:4, 6:2, 6:7, 7:5

Vajon mi járhat Nadal fejében 6 órás küzdelem és az elmúlt két hét után? Megmondom: az, hogy aki Federerrel ki akar baszni, az pórul jár!

Nadalnak már a haja se állt jól, viszont az ötödik szettben gyönyörűen alkalmazta a Federer antiszérumot, azaz összetörte mentálisan az ellenfelét. De elfelejtette, hogy ez egy másik meccs. A Djoker össze is szedte magát fejben, megfordította. Ilyet baromi ritkán látni. Általában Nadal ellen láttam eddig ilyesmit. Federer gyönyörűen leiskolázza, aztán onnan fordít. Most meg a szerb csinálja vele szemben ugyanezt.

Ez a hihetetlen dolog ebben a sportban: amikor nem hagyod magad összepofozni. Ott vagy, ütnek, mint a szart, más már dobná a törölközőt, de akkor még kimászol a gödörből. Nem hagyod magad.

Bár ez a meccs nem is erről volt híres, roppant módon kiegyenlített volt, különösen az ötödik, ahol pontról pontra kellett megcsinálni a meccset. Fontos labdák voltak, Nadal mégsem tudta megcsinálni azt a néhány centit. Azért voltak olyan ütései, hogy csak néztem.

Ezt a videót szokták küldözgetni, hogy úristen, micsoda tenisz, pedig szerintem nem annyira extra. Ezek sztenderdek, bármelyik két játékos elő tudja húzni, viszont egy öt szettes utolsó szettjében ilyen gigászi küzdelmet már kevéssé.

Novak Djokovic most 24 éves, tavaly a négy slam-en hármat behúzott, ebből kettőben Nadal volt az ellenfele.

Federer sajnos már erősen kopik, nem tudja hozni azt a néhány centit, amit ezek a 24-5 évesek tudnak. De ne sajnáljuk, mert tele van dohánnyal. Nadal is, Djokovic is teli vannak, nem is értem, mit izgulnak a slam döntőjében. Én, ha mégis eljutnék oda, csak vigyorognék, szarnék bele, nekem a döntő is elég. (Na, ezért nem vagyok ott.)

Függöny.

Ausopen:

In the biggest showdown of the tournament, Spaniard Rafael Nadal has edged his great rival Roger Federer in four gripping sets, 6-7(5), 6-2, 7-6(5), 6-4 for a place in the Australian Open final.

Mondanom sem kell, hogy egy öltönyben ültem valami tárgyaláson, mikor zajlott a viadal. Már csak abban bízok, hogy elég pénzem lesz idős koromra ahhoz, hogy ilyen sporteseményekre járkáljak, meg koktélokat szivornyázzak és ne törődjek semmivel, csak azzal, ki vezet. Bár öreg koromra elegem lesz már mindenből és a tenisz se fog érdekelni. Szar ügy!

Nagyon csodálkoztam volna, ha Federer harmadikként az ATP világranglistán, 30 éves kora előtt néhány hónappal behúzza a 17. Grand Slam tornagyőzelmét a Roland Garroson Nadal ellen. Eleve Nadal sokkal fiatalabb, övé a salak, remek a formája, jól mozog, favorit.

Az első szettben 5-2-re vezetett a svájci, aztán Nadal zsinórban csinált hét (7 – hetes) game-et. Ez volt az a rész, amit érdemes megvizsgálni. Federer tehát ott áll 5-2-es vezetésnél az elsőben. Nadal a bokaszorítójával is vacakolt valamit, teljesen úgy nézett ki minden, hogy, legalábbis egy 6-3 lesz a vége. És akkor jött az érdekes dolog.

Mindenki más, értsd, tényleg mindenki, egészen egyszerűen elvesztette volna a 5-2-ről a picsába. Nadal nem. Fejben annyira konzisztens az a spanyol ember, hogy én még ilyet nem láttam. Nyomás alatt, megmutatják neki, hogy ki a főnök, és mégis, fogja magát és megálljt parancsol. Megállít.

Federer rövidítésben elnyomta a másodikat is, a harmadikban csodálatosan visszajött és megcsinálta a szettet, viszont a negyedikben Nadal valami olyan lenyűgöző, fantasztikus, élettel teli és professzionális teniszt mutatott fel, amihez ennél is több kellett volna. Federer 110%-os extrákkal tudott néhány pontot (mondom: PONTOT) csinálni, Nadal viszont élete játékát játszotta: agresszív, pontos, gyilkos. Hihetetlen volt nézni.

Björn Borg után másodikként, Rafael Nadal a Roland Garros hatodik tornagyőzelmét csinálta meg Párizsban. Dacára a paraszt-bajuszának, dacára annak, hogy mindig beleharap a serlegbe, dacára annak, hogy Federer is class, nagyon megérdemelte. Fedexnek szurkoltam, de ma leborultam Nadal előtt.

“One wise man told me, It’s not the will to win that makes a winner, it’s the will to prepare”

— Novak Djokovic, 2011. 01. 28.

Azt nem ígértem, hogy nem leszel fáradt. De kérlek, fogadd ezt el! Sok jó dolog vár rád a fáradtság túloldalán. Fáraszd ki magad, Andre. Ott fogod magad megismerni. A fáradtság túloldalán.

— Gil Reyes

Gyakorlatilag letehetetlenül olvasom a karácsonyra kapott Andre Agassi önéletrajzi könyvet, az “Open”-t. Berzenkedve kezdtem bele, mert annyira sosem volt Andre a kedvencem, ráadásul ő már egy olyan generációt képviselt, ami tőlem messzebb van. Nekem a Federer erával robbant be életembe ez a sport, ő akkor már visszavonulóban volt. De elkalandoztam, mert a könyvről akarok írni. (Némi szpojler következik, aki tervezi a könyv elolvasását, ne olvasson tovább.)

Nem tudtam, hogy Agassi apja igazi könyörtelen geci volt, semmi sem érdekelte, csak az, hogy a gyerekeiből profi teniszezőt faragjon. Minden nap kizavarta őket a pályára, nem volt semmi mellébeszélés, nem lehetett pihenni sem, minden nap 2500 labdát kellett az adogatógéppel leütni (amit úgy állított be, hogy az alapra célozzon, tehát a kölyköknek felszállóban kellett megütni, ami nehezebb sokkal).

A kis Agassi például megtanulta hogyan tud keretest ütni, hogy elszálljon a labda, ha pihenésre volt szüksége, mert a csóró apja mindig elment a labdák után. Las Vegasban nőtt fel, én ezt mindig úgy képzeltem el, hogy egy milliomos fickó vegasi rezidenciáján, de ez egyáltalán nem igaz, az apja örmény származású iráni bevándorló volt, amerikai nőt vett feleségül, de ő maga például soha nem tanult meg rendesen angolul. Akkora házat akart venni az apja, ahol kényelmesen elfér egy teniszpálya a kertben, ezért olyan messzire mentek a belvárostól, ahol végül ez össze is jöhetett.

Családról, családi életről, testvérekről a tenisz vonatkozású részeket eltekintve kevés szó esik, viszont az egy visszatérő motívum, hogy Andre gyűlölte a teniszt világ életében. Leírja, hogy a híres Bollettieri teniszakadémia, ahol azóta olyan nagyságok kerültek ki, mint pl Sharapova, Borg, vagy Becker, egy náci haláltábor, barakkok, fél hatkor kelés, üvöltenek velük végig, teljes dráma egy gyerek számára. Többször el akart szökni, meg is tette, stoppolt apja hitelkártyájával, ki akarták csapni a suliból — egyszóval nehéz út vezetett a profi életéig, míg megkapta élete első endorsementjét a Nikétól évi 25000 dollár értékben.

Nick Bollettiériről is ír, konkrétan fasznak nevezi, leírja, hogy milyen könyörtelen, mennyire nem érdekli semmi és senki. Ehhez képest jó tudni, hogy Bollettieri ingyen vette fel a sulijába, aztán a sok összebalhézásuk után végül országos cimborák lettek, sőt, együtt is jártak versenyekre. Ettől függetlenül érdekes, hogy ami a szívén, az a száján.

A ’80-as évek végén Andre volt a nagy tenisz rocksztár, az igazi “rebel”, aki stílusával előszeretettel challengelte meg a társadalmi konvenciókat. Wimbledont például évekig kerülte. Az alábbi videóban egy RHCP tie-in Nike reklámban szerepel:

Érdekes még a viszonya erőnléti edzőjével, Gil Reyesszel. Amikor elkezdtek edzeni, Andre 60 kilót tudott fekve kinyomni, 14 évvel később 2003-ban (Andre ekkor 33 éves) már 160 kilót. Reyes volt az, aki igazi atlétát faragott belőle, pedig csak egy egyszerű semmiből jött egyetemi kosárlabdacsapat edző volt, teljesen véletlenül találkoztak. Itt van például Fernando Verdasco, aki Andréval is Gillel nyomul mostanság, belőle is Gil csinált ilyen testet:

Gillel elválaszthatatlan haverok lettek az évek során, apa figura lett a 14 éves korkülönbségük ellenére. Andre ilyen faszikkal vette körbe magát, az élete minden részére volt egy megfelelő kapcsolati ember. Nadalról is olvastam, de Andrénál is visszaköszön, hogy mennyire mentális a sporthoz való hozzáállás és az elemzés. Rengeteget beszélgetnek a sportól, saját magukról, végigelemeznek mindent oda-vissza, az életük nem úgy zajlik, mint a miénk, hanem alapvetően úgy, hogy SOK idejük van. Ilyenkor mentálisan alakítják magukat az ilyen Gil Reyes típusú figurákkal, baromi érdekes.

Rengeteg sztori van még a könyvben, és annak ellenére, hogy nem mutatja meg az ember teljes életét, elég jól be tudja mutatni azt. Nagyon érdekes olvasmány, meglepő helyenként, hogy mennyire megmér arcokat a tenisz életben. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a sport.

Azt hiszem ezeket a típusú videókat a kezdőknek készítik, de sose fogom megérteni, miért. Szerintem totál összezavarja az embert, főleg, hogy beszámozzák a teniszütő markolatának oldalait.

Mivel a teniszezés mindenkinél ott kezdődik, hogy az ütőt hogyan kell megfogni, a fenti túlmagyarázott videónak általában teljes összezavartság lesz az eredménye. Nem tartom magam különösebben nagy teniszjátékosnak, de egy dolgot így évek múltán visszatekintve el tudok mondani: sem az ütőfogás ilyen szintű elemzésének, sem pedig a teniszütő súlyának, vagy egyéb karakterisztikájának részletes analízise nem kell, hogy befolyásoljon minket.

A kezdőknek szóló legnagyobb üzenetem annyi, hogy menjél le a pályára heti három alkalommal egy éven keresztül és ne foglalkozz azzal, hogy milyen ütőd és milyen cipőd van, csak élvezd a játékot.

A teniszezés úgy indul, hogy kézbe kell venni az ütőt, itt kell megfogni, tenyerest így ütjük, fonákot úgy, szervát és röptét meg kalapáccsal. Ezt megmutatni 5 perc. Erre kell csak figyelni, semmi másra. Nem kell beszámozni semmit. Több emberrel találkoztam már, akik eljártak teniszezni és mindegyikük az ütő súlyával volt elfoglalva. Kibaszottul mindegy, milyen ütője van annak, aki nem teniszezett életében még 300 órát.

Egy olyan videót mutatnék most be, ami nem túl gyakori szögből készült, mégis ez mutatja be legjobban, hogyan néz ki a teniszezés a valóságban. Vamos Rafa üti a fonákot. Érdemes megnézni, hogy mennyira magasan pörgetettek a labdák (értsd: háló fölött milyen messzire kerülnek), illetve azt, hogy milyen energiával szállnak a pálya másik oldala felé. Látszólag egyszerű dolog, viszont hosszú évek kitartó munkája alatt lehet eljutni erre a szintre. Persze bárki azt mondhatná, hogy igen, igen, nem túl nehéz a háló fölé ennyivel ütni a labdát. Igen, barátom, mondanám én erre, csak éppen ez a labda úgy pörög, hogy utána kegyetlen erővel csapódik alapvonal felé a földnek és ember legyen a talpán, aki a felrúgó labdát visszanyomja.

Lenne valakinek kedve hozzá, illetve lát valaki fantáziát a Salak.hu magyar tenisz-wiki újrakezdésében? Nyomd be a lájkot, ha igen!

Az én médiawiki alapú pet projektem volt, viszont összehullott alatt a diszk, és még azt sem tudjuk pontosan, hogy mi maradt meg belőle — szerintem újra kell kezdeni jobb backup stratégiával (ez utóbbi megoldva!). Elképzeléseim nagyjából a következők voltak a site-tal kapcsolatban:

- legyen bárki által szerkeszthető
- legyenek benne hazai tenisz hírek
- legyenek benne a magyar pályák, árak (nyári és téli), térkép, nyitvatartás
- edzők elérhetőségei, ajánlások
- legyenek benne a tenisz szabályai közérthetően elmagyarázva
- legyenek benne tippek, információk felszerelésre vonatkozóan
- magyar/angol teniszes szakszótár

Én annak idején, pontosan három éve, jópár munkaórát beleöltem, tartalma szépen gazdagodott, aztán megpusztult.

Ha már hazai tenisz: ki milyen hazai vonatkozású blogot, twittert, site-ot olvas, ajánl? Osszuk meg a tudást. Nekem az egyik kedvencem a HeyHoLet’sGo teniszblog.

Az alábbiakban a szervámat mutatom be mégpedig két módon: elméletben és gyakorlatban. Azt hiszem elméletben már egészen jól összeállt fejben, labdával viszont két osztállyal lejjebb vagyok. Évente-kétévente egyszer levideózom magam és megnézem, hogy mennyit fejlődtem (mostanában azt hiszem inkább hátrafelé, mert hetente egyszer járok).

A mozdulat során két pontra hívnám fel a figyelmet. Az első, hogy a jobb oldali, labda nélküli képen mennyire jobban leguggolok, illetve a kezem sokkal stabilabb, határozottabb.

A második az ütés pillanata. Itt is jól látható, hogy a jobb oldali elméleti képen szépen felmegyek karból magasra, ezen a ponton pedig már nézem azt is, hogy hova akarom ütni a labdát, míg a labdás változatban inkább küszködök. A karom nincs rendesen kinyújtva, nem érzem igazán azt a magasságot, ahova el kellene jutnom az ütéssel. Szeretném hozzátenni, hogy ezzel nagyjából eddig is tisztában voltam. Labdával elég nehéz ugyanazt megcsinálni. Feldobás rohadtul sokat számít, sőt, nálam most úgy néz ki, hogy szinte minden azon múlik.

A következőben egy kétszeres lassítású videón előbb a labda nélküli szervámat játszom el, aztán utána ugyanezt megpróbálom labdával is. Ez utóbbi egyébként érvényes szerva volt.

Tenisz tudásom értékelése a 837. óra után:

Egyedül a fonák nyesésem az, amiről azt gondolom, hogy fejlődött valamit, szépen meghúzom a végéig (a labdás rész és az odaállás még mindig siralmas), a tenyereseim ugyanolyan zártak és jellegtelen erőlködések, mint mindig is voltak (talán nyíltam valamennyit). Fonáknál a labda tol hátra, tipikus amatőr hiba. Röpténél a mozdulat megvan tenyeresnél és fonáknál egyaránt, viszont nem csinálok helyet, nem viszem végig, ahogy illene, így lerövidül és erőlködéssé válik. Amire még figyelnem kéne az a rendes előkészítés, az ütőmet nem viszem ki rendesen, az előkészítő mozdulat 60-65%-át csinálom meg.

Remélem profik nem nézik, inkább csak a saját szórakoztatásom miatt csináltam ezt a montázst, illetve a későbbi referencia végett.

A fenti demonstráció arra mindenképpen jó volt, hogy felismerjem: ha három órát járnék hetente, akkor fejlődnék is. Nyáron szerintem lesz két hét, amikor heti hármat, vagy négyet betervezek.

20 éves. Barázdált arcú argentin. Nem szép ember, de gavallér. Élete első GS döntőjét játszotta tegnap. És nyert. Öt szettben.

3-6, 7-6 (5), 4-6, 7-6 (4), 6-2

6-2 volt a vége. Mint az elődöntőben Nadalt, annyi game-re iskolázta a svájci órásmestert. Pontosan tudtam, hogy nem szabad elmennem aludni, hanem nézni, bámulni kell a 2009 férfi egyes US Open döntőjét, de a hajnali virrasztás vasárnap már megvolt a Fedex-Djoker alatt.

Az első szett viszonylag sima volt. Rezső bemutatta, hogy képes elképesztő extrákat ütni már az első game-ekben. 6-3-as állásnál úgy gondoltam, hogy ez sima mérkőzés lesz. Relaxáltan tértem nyugovóra.

Hajnalban aztán kétszer is riadtam. Talán a Rezsővel való belsőséges, szellemi viszonyomnak köszönhető, hogy éreztem a diszkrepanciát a Világlélekben. Mind a két alkalommal késztetést éreztem, hogy hű segítőtársam, a szigonyágyú után kapjak, és az ingyenesen letölthető US Open alkalmazásra ujjazzak. Ennél erősebb volt viszont az alvóösztön. De lélekben szurkoltam neked, Rezső, komolyan.

Roger Federer életében 2009. szeptember 15-ig egyetlen személy volt, aki GS döntőben meg tudta állítani. Szeptember 15 után JMDP a második.

Del Potronak nem volt vesztenivalója. Lássuk be: nem szép ember, de gavallér. Ráadásul ez az első GS döntője, hát istenem, eddig is szép dolog eljutni 20 évesen. Nem aggódott, nem izgult, felállt és csinálta azt, amit 7 éves kora óta minden nap csinál.

Sajnos a mérkőzést nem láttam, és annak ellenére, hogy sporteseményt csak élőben szeretek nézni, most meg fogom nézni, hogy elérhető-e már a biztonsági másolat példány. Kíváncsivá tett ez a 196 centis argentin. Mit tud, hogyan szedte össze magát és vette el a másodikat. Aztán amikor két labdányira volt a vesztéstől (!), mi volt a stratégiája.

Rezsőről mindenki azt gondolta, hogy élete formájában van. A Djókert így is verte meg, a sportcsatornák egymás után játszották a fantasztikus poénokat. Aztán a döntőben ütötte már az elsőben is a kettősöket, elmérte az ütéseket. Ettől függetlenül jól játszott, de bennem is kételyeket ébresztett ez a kivételes ember és lelki társ.

Federer nem tudta megcsinálni a 16. slamjét, és nem ő lesz az első ember a modern teniszben, aki hatszor tudott nyerni egymás után Flushing Meadows-ben. De kár pityeregni, eleve most is legenda a csávó. Ikrei születtek, annyi pénze van, amennyit mások iPhone fejlesztéssel sem tudnak összepakolni.

Del Potróval egyébként a 2009-es Garros elődöntőjében játszott, ott verte meg hatodszor az argentint.

Del Potróban hatalmas potenciál van, most érik be igazán a csávó.

Az eredményhez gratulálunk.

Pénteken Kampós Jenővel teniszeztem, meccset játszottunk. Jenő idősebb nálam, pályabiztos, ami nem azonos a labdabiztossággal. Már kétszer-háromszor játszottunk (általában egy szettnyi fér bele egy órába bemelegítéssel), de mindig megvert, mint a szart: 6-1, 6-2, és legutóbb 6-4.

Pontosításra szorul az előbbi: szarráverni valakit nyerőkkel lehet. Kampós Jenő viszont legkinkább pályabiztos. Nem ront arányban annyit, mint én. Szépen visszateszi a labdát, aztán készen is vagyok. Például egy alapra eső, nagyot pattanó, lassú labda. A következő meg valami laposan érkező, ami még a földetérés előtt elfárad. Ezeket nehéz visszamérni.

Korábban is próbáltam meccsezni más “amatőrrel”, és nagyon nehéz. Minden, amit az ember amúgy tud, szétesik darabokra. Eleve ott kezdődik, hogy nem vállaljuk el az ütéseket. Totojázunk, laposak vagyunk. Ezt így nem lehet csinálni.

Felfelé játszani, azaz nálunk jobbakkal ütni, mindig nagyon jó. A labda ritmusban jön, sebessége van, minket is felfelé húz a játék. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jobb vagyok Jenőnél, csak annyit, hogy két amatőr nehezebben boldogul egymással.

a szerző felvétele

Volt a játékomnak jó oldala is. Magamhoz képest klasszul szerváltam. Egyszerűen rámértem az összes elsőt lappal és ment, mint a vöcsök. Megütöttem magasban, aztán, és ez a lényeg, nézni kell, hova megy a labda. Ez még nincs beidegezve, pedig roppant fontos. Próbáltam most tudatosan figyelni erre is, fönn, Józsi, fönn baszod meg, aztán nézed. A tetején csuklóval lazán, nagyon lazán!

Az amatőr tenisz egyik árnyoldala, amikor nincs játék a szerencsétlen szervák miatt. Én elvállalom az elsőt, ha bejön, Jenő általában meghátrál, ha nem, akkor ütök egy laza másodikat. Itt nincs más célom, mint az, hogy a fogadóudvarba érjen a labda. Messze még az, hogy rendesen húzom (irányítom!). Ebben a tekintetben viszont jó volt minden. Nem mondom, elmértem második szervákat is, de arányaiban nem éreztem kellemetlennek azok számosságát.

Szépen lépegettünk és voltak nagyon kemény hosszas deuce csaták is, szóval kinézett volna egy fordított 6-4 is. De nem értékesítettem, hogy a francba értékesítettem volna, amikor nem tudtam például egyenest ütni. Mindig ez van. Minden játékban vannak komponensek, amik egyszerűen nem. Ezúttal például az egyenes. Jenő kiszorított helyzetből visszalapátolja középre (mint említettem: pályabiztos), rálépek, mint légy a légypapírra, aztán elgondolom, hogy akkor most nyerőt meghúzom neki egyenesbe — out. Persze nyilvánvaló a dolog: a rossz láb miatt közel lesz a labda, lerántom a mozdulatot.

Az ember körül van egy gömb, ezt kell rohadtul érezni, mint Bruce Lee. Ha ott felbukkan a labda, akkor kell az ütővel találkoznia. Nem előbb, nem később.

Visszatérve a meccsezésre: nagyobb magabiztosságra kell törekednem. Egyszerűen ha iskolázunk, akkor elvállalok szépen mindent, húzom, mint a katonatiszt és ütöm is az arányt! Viszont itt, pöcsetlenkedek, töketlenkedek, szarakodok, nyammogok, mint valami fürdős kurva! Pedig oda kell állni, aztán mi van köcsögök? Bám-bám-bám!! Megbaszni rendesen. Beleállni, elvállalni. Józsi! EL-VÁLL-AL-NI!

És több lábat kérek.

Sokkal több lábat. A tenisz lényege a láb. Arra jöttem rá, hogy már akkor is, ha toporgok, bejönnek az ütések. Egyszerűen szokni kell a toporgást. Ha halljuk, hogy a labda a másik oldalon ütőt ér, azonnal kezdjünk el toporogni. Az tulajdonképpen mindegy, merre toporgunk, az agyunk majd jó irányba visz bennünket, ez benne a kurva jó! De toporogni kell, mert különben nyújtózkodni fogunk, mint valami kis idióta, akinek a lába a földbe gyökerezett.

Meccsezni rengeteget kell. El is határoztam, hogy minden két lejátszott órából egy meccs lesz. Fejlődni kell, XP-ket gyűjteni.

818 órát teniszeztem eddig. A moment of reflection.

Innentől övé a nyerő mező. Megnyert minden rekordot, az Open Era történetében (1968 óta) nem volt még senki, aki életében 15 Grand Slam tornagyőzelmet csinált volna. Pete Sampras is a döntőre utazott (7 éve nem volt ott sértődés miatt). Fedex Andy Roddickkal egy kegyetlen, négy óra 16 perces szerva-csatát vívott. Végignéztem az egészet. A tumblr-en össze is foglaltam nagyjából a dolgokat, itt viszont emléket állítunk neki ezzel a fejléccel (feedből olvasol? kattints!). Holnaptól Roger Federer megint No. 1 az ATP ranglistán. UFÓ vagy nem, ő a főnök.

Roger Federer – Robin Söderling 6–1, 7–6(1), 6–4 — csak azt tudnám, hogyan tudták lefotózni őket egymáshoz ilyen közel!!

Roger Federer megcsinálta élete 14. Grand Slam győzelmét is, ezáltal fellépett Pete Sampras mellé a dobogóra, akinek szintén 14 slamje volt. Sampras ugyanakkor soha nem nyert Párizsban. Az utolsó férfi Roger Federer előtt, aki képes volt nyerni mind a négy slam-en (career grand slam), André Agassi volt, aki most Federerrel együtt állt a tribünön az addigra már jelentősen zuhogó esőben.

A mérkőzés második szettje volt valamiféle érdekesség tenisz oldalról, az elsőben Söderling nagyon ideges volt, gondolom a súly miatt. A tiebreakben viszont semmi jelentős meglepetés, Roger egyetlen (1) pontot adott neki. A harmadikban lehetett még izgulni, de csak azon, hogy mikor lesz már vége. Egyéb izgalmak: a második szett elején a közönségből valami csávó rohant a pályára és próbált meg egy kalapot (!) Roger fejébe húzni. Eltelt bizony kis idő, mire a biztonságiak megfogták a faszit.

A meccset Georgiev “Georgo” Viktorral és Holanddal hármasban végigszakkommentáltuk, ezt az ugrás után újra megtekintheti a kedves olvasó.

A teljes bejegyzés

Robin Söderling SWE (23)
vs.
Fernando Gonzalez CHI (12)

Juan Martin Del Potro ARG (5)
vs.
Roger Federer SUI (2)

Ez az elődöntő sorrendje. A férfi egyes elődöntőket pénteken fogják játszani, vasárnap lesz a döntő. Reménykedem, mondom reménykedem egy Söderling – Federer találkozóban. Egyébként Del Potro a világranglistán jelenleg az ötödik, remekül üt. (A fenti részen a zárójelben levő szám nem feltétlenül jelenti ezt, aki esetleg most kapcsolódna be a teniszvilágba. Az a szám a “seed”, vagyis “hanyadik helyen kiemelt”, vagyis gyakorlatilag az, hogy a táblán hova rakják. Ennek az az értelme, röviden, hogy Nadal és Federer csak a döntőben találkozhasson egymással. De ezt most nem akarom taglalni.)

Nézzük meg a döntő variációit!

1. Söderling – Del Potro — broáf!
2. Söderling – Federer — legkedvencem
3. Gonzalez – Del Potro — broáf!
4. Gonzalez – Federer — második legkedvencem

Elfogult vagyok Federerrel kapcsolatban. Láttam 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban is a Garros teljesítményét (sőt, 2005-ben is, amikor Rafa pattintotta az elődöntőben, illetve 2004-ben, amikor Guga pakolta le 6-4, 6-4, 6-4-re — lehet-e elfelejteni a csodálatos Gustavót, illetve 2003-ban, amikor az első körben ment haza, hehe). Tehát az utolsó három évben a Bikával döntőzött, mindhárom évben a Bika győzedelmeskedett. Idén Söderling verte le a Bikát, tehát logikusan neki kell Federerrel játszania és Federernek a dolog tranzitív tulajdonságából fakadóan meg kell mutatnia a Bikának, hogy ki a főnök. Tehát mégegyszer: Söderling üti Bikát, Federer üti Söderlinget, amiből az következik, hogy Federer jobb a Bikánál.

Egyszóval Federernek meg kell csinálnia idén a Garrost. Be kell vennie a trófeát, sírnia kell a tribünön. Söderlingnek nagyon jó kanyarja volt ezen a tornán, ne akarjon még ekkorát harapni a tortából. Lesz még rá alkalma. A Bika távol maradt, néhány jó teniszező ott van a maradék háromban, de most van itt a lehetőség szakítani a történelemkönyvek lapjaiból. És azt is megmondom miért: mert Roger Federer egy arisztokrata, úgy stílusban, mint agyban. Nem pedig ilyen célra-nevelt sport-köcsög, akik három szót nem bír kiejteni a száján.

Drámai fordulat vette kezdetét a Roland Garros negyedik fordulójában a Haas-Federer meccsen. Tommy Haas, a profi ATP évek óta nagy underdogja a bravúros kezdés után nem volt képes tartani az addig konzisztens játékát, és ahogy twitteren már megmondtam, oda kellett volna figyelnie, amikor Federer vizelni ment az egyik szünetben. A bajok mindig ott kezdődnek ugyanis.

Johan Micoud és Lilian Thuram egykori francia válogatott focisták izgulnak a mérkőzés alatt

Roger Federer kettő szett hátrányban, 3-4-es game állásnál, saját adogatójátékánál breaklabdánál állt. Ha akkor Haas konvertálja a pontot (3-5), onnan kiszerválhatja a harmadik szettet és vele együtt könnyedén viheti a mérkőzést (3-6), kezet foghat a másik ágon érkező Robin “bikakúró” Söderlinggel.

Ehhez képest csodálatos labdamenettel Federer 40-mindet csinált, aztán hozta is a játékot, majd utána elvette Haas adogatóját is egy csodálatos labadamenettel. A kulcsfontosságú break pillanatai:

tehát az állás, 3-4-ről 4-4 (ön itt áll), aztán 5-4 végül 6-4

Federer mindezek után csinált MÉG zsinórban 6 game-t és osztott ki egy 6-0 bagelt a szerencsétlen floridai németnek. (Én tényleg nem tudom, hogy Nick Bollettieri mit fog szólni otthon.)

Innen már nem volt már megállás, Haasnak voltak még jó pillanatai a döntő szettben, de nem volt elég már ez ahhoz, hogy az addigra teljesen felszabadultan játszó svájcit meg tudja velük fogni. A végeredmény: 6-7, 5-7, 6-4, 6-0, 6-2

Federer ma ismét bebizonyította, hogy a tenisz klasszisai közt a helye.

A legjobb nyolc között pillanatnyilag a következők vannak: Söderling – Davydenko, Murray – Gonzalez, Federer. Fedó fog még játszani a Roddick – Monfils győztesével, illetve Del Potro, Tsonga, Robredo, Kohlschreiber jelen pillanatban a 16 között erőlködik. Robin Söderling, aki tavaly Wimbledonban ugye már rángatta a gatyáját, mint Nadal, idén ki is ejtette a sárga-lila Nike felsőben majomként világító Nadalt. (Nem bánom Nadalt egyébként. Egy cseppet sem. Túl jó volt ő Párizsban, ezt beláthatja mindenki.)

Hatalmas kocka parti kezdődik, valaki nyer, valaki veszít
Döglégy teli pénztárcával távozik.

– Ganxsta Zolee és a Kartel: Keleti oldal, nyugati oldal

Ragad a kéz és csírázik a burgonya
Szárba szökken a tarhonya
A káposzta szaga meg iszonyú
Mosolyog rám a savanyú

– Voga-Turnovszky: Zöldséges dal

A svájci órásmester könnyekben tört ki az Aus Open díjátadón, mert egyszerűen képtelen megverni a kis órarugógerincű felpattanót. Nem volt akkora irdatlan küzdelem, mint tavaly nyáron a Wimbledoni tornán, ettől függetlenül azért öt szetteset játszottak — 7-5 3-6 7-6 3-6 6-2 lett a végeredmény.

Fedex eddig 13 slam-et vitt haza Dubaiba, ahol jelenleg részidőben lakik, viszont egészen pontosan ÖT slam trófeát vett el tőle a Bika (ismeretes, hogy Pete Sampras, a modern tenisz egyik dominálója 14 slamig vitte pályafutása alatt). Az öt trófeát most felsoroljuk:

2006 French Open
2007 French Open
2008 French Open
2008 Wimbledon
2009 Australian Open

Roger Federer slam döntőt még nem vesztett, csak ezt az ötöt, mind a Bika miatt. A Bika erős. A Bika dominál.

Mi jöhet még? 2009-es French Open Fedex-Nadal?

Na, és, mit gondol Andy Roddick, akit viszont Federer pakol le rendszeresen? Az smafu? Roddicknak is van lelke ám! Tehát ahelyett, hogy itt abajgunk azon, hogy lám-lám, a Bika erős, jusson eszünkbe mindazon játékosok összessége akik ugyanekkora KÖNNYEKKEL repülőznek haza. Safin, akivel mekkorát elődöntőztek 2005-ben, áh, hanyadik körben pakolódott le Fedó által idén, he? Hewitt, aki ott volt a végén 2005-ben, idén meg lefalcolt az első meccs után, ha!

Ez egy ilyen sport. 128-as főtáblán ketten indulhatnak végül a kupára. Egyikük pedig veszteni fog.

Roger, szedd össze magad, ha meg akarod csinálni a 14-et, akkor produkáld ugyanezt, és verd meg a Bikát is.

Sajnálni nem fog senki, tele vagy dohánnyal, egy slam döntőig eljutni meg önmagában zsenialitás.

Sokszor gondolkodtam már azon, ha mégsem a webdesign területén indítottam volna a karrieremet 1998-ban, hanem mondjuk a tenisz felé (kacsint kacsint), és eljutottam volna egy slam döntőig (kacsint kacsint), akkor a döntőt nem játszottam volna már le.

Hiszen a slam döntősök mindketten győztesek.

Függöny.