Karinthy Frigyes gyerekkorában hegedűművésznek készült, és jelentkezett a Megasztárba, ennek kapcsán döbbent rá, hogy a művészi színvonal és közönségsiker nem jár mindig kéz a kézben. Ezt a jelenséget figelhetjük meg korunk “valóságsós”, “celebes” bulvármédiájában, ahol sajnos nem az nyeri el méltó jutalmát, a népszerűséget, pénzt, csillogást, aki valódi értékekekt tesz le az asztalra, hanem az, aki a talmi felszínesség, magamutogatás és gatyaletós poénok infernális miliőjében jól tudja érvényesíteni önnönmagát. Karinthy műveiben ez a világ érzelmi és intellektuális sivatagként jelenik meg a fiatal költő számára, de művészi eltökéltségének engedve végül mégis fölmászik egy magas, ám annál ingatagabb építményre, ahonnét végső soron lehegedülve valósítja meg önmagát. Ez azonban messze elmarad az elvárt katarzistól, amolyan keserédes belenyugvás a valóságba, a bohóc ugyan megnevetteti a panem et circenses klözönségét, de legbelül zokog. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.

A kilencvenes évek legelején, amikor még viszonylag menő dolog volt újságírónak lenni, fiatalabb külpolos kollégák (neveket nem mondok, de tévénél dolgoztak) vetették be amolyan csajozós trükként, hogy összeszedték a szerkesztőségben az akkor még igen nagy számban előfizetett, szép, színes külföldi lapokat, Economistot, Newsweeket és a többit, és nem, nem olvasgatták, hanem szétszórták a tizenéves egyes Golf kalaptartóján, hogy este diszkó után/előtt lássák a csajok, kivel is van dolguk.

Manapság már nem fizetnek elő a szerkesztőségek színes külföldi lapokat, újságírónak lenni sem menő, csajozni egyes Golffal meg végképp nem lehet, viszont a Facebook nagyszerűen használható arra, hogy elérjük ugyanezt a hatást.

Van ez a WashPost Social Reader, meg a Guardian app meg a tetszőleges satöbbi, ami kiírogatja az ismerőseidnek (ha úgy állítod), hogy éppen mit olvasol. Nincs más dolgod tehát, mint végigkattingatni tíz perc alatt néhány rendkívül komoly témát, Annan heading to Moscow, Beijing for Syria talks vagy Nuclear watchdog chief accused of pro-western bias over Iran, és így tovább, aztán mehetsz vissza pletykablogokat olvasni/pornót/meccset/zenét tölteni/.

Lenyilatkozod, leírod valakiről, hogy oligarcha. Ha nem oligarcha, akkor nem szól semmit se, esetleg fölhív, hogy menj a picsába.

Ha oligarcha, akkor rád uszít egy falka sztárügyvédet, fölhívja a főnöködet, a bankodat, a szüleidet, az Apehet, és valahogyan eléri, hogy a nyilatkozatot szívd vissza, a cikket/posztod helyesbítsd, töröld, tüntesd el.

Vajon melyik cikkre/posztra gondolt a mikroblogger?

Apropó, ha már biztosnak tűnő módszereknél tartunk.

a héten azért dobott vissza egy bejegyzési kérelmet a földhivatal, mert a szerződésre az volt írva az ügyvédi aláírás és a bélyegző fölé, hogy ELLENJEGYEZTEM, nem pedig az előírt jelen idejű alak: “ELLENJEGYZEM”. Fellebezés tízezer vagy új eljárás 6000. De volt már olyan is, hogy véletlenül ELLENJEGYEZEM volt a papron, azt is visszadobták.

Dolgozni csak pontosan!

a vizsgáztató szeme egyből felcsillan, és elkezdi a történetet, hogy jók voltak az esetek, csak az a sok pontatlanság ne lett volna, bezzeg ha az én könyvemből készült volna, akkor nem hibázott volna. de ha már itt van akkor vegye meg a jegyzetet ötezer forintért, hogy legközelebb jobban tudja. csajom csak néz, jó, majd utánanéz a jegyzetnek és megveszi, mondja. a vizsgáztató válaszol, hogy a könyvet csak nála lehet megvenni, MOST és ITT

cviklire mindig számíthatunk, most is megpróbálja pozitívra csűrni a helyzetet:

nektek a szar is keserű. ez egy happy end. jól járt a kedves, idős professzorasszony, akire kifelé még gepárdcsászár is ráfüttyögött tévedésből; jól járt a wannabe mosogatófiú medika, hiszen levizsgázott, sőt még egy kis leckét is kapott a nagybetűs ÉLETből, amiért külön nem is kellett fizetni (vagy benne volt az árban, mindegy). jól járt mindenki, pörög a fekete gazdaság, a betegek vidáman haldoklanak tovább a kórházban. eni probléma?

Pont valamelyik nap néztem a kéksugaras biztonsági mentést belőle, de így sokkal jobb. Fekete fehérben, elmosódott képpel és a kappan hanggal – minden visszajött egyből.

nem saját alkotás, eredetiek itt és itt

jut eszembe, kibaszott sötét, beteglelkű ország: nemrég éppen hallgattam, hogy sikerült EU-s védettséget kiharcolnunk a magyar szürkemarhahúsnak. hát bazmeg. mint a gönci baracknak meg a hajdóúsági tormának. gondolom benne volt pármillió euróba az adminisztráció mega lobbi, meg a lopás. ami nem kell senkinek, ami szar, azt ugyan minek védetni? a szürkemarha alkalmatlan hús, senkinek nem kell a világon, mi meg védettjük., mert olyan szép nagy marha, magyar állat. a magyartarkának, ami a jó hús, nem harcoltunk ki semmit. nem is tudnánk, mert az osztrákok többet tenyésztenek, mint mi. nekik van eszük és értenek hozzá. nem is fognak csődbe menni.

Valamiért a végére nagyon el kellett kezdenem nevetni. Nem értem, miért, de így történt.

/via Grath

Ma munka után az Allée pinceszintjén levő Intersparba ugrottam be vásárolni, és még mindig nem tértem magamhoz. Az egyébként nem rossz Déli CBA-hoz és különösen a nyomorettó Match-hoz képest ég és föld a különbség, mintha Bécsben lennék, komolyan. Olyan szintű hitlerség volt az a húsz perc, amit ott töltöttem, hogy igazságtalan lenne egy vagy két részletet kiragadni, de már most alig várom, hogy legközelebb újra elvergődjek oda.

Egyetértek, minden láncnak van néhány ikon üzlete, ez is az. (Ráadásul vasárnap is nyitva tart.)

cvikli:

az interspar talan egy kicsit jobban nez ki, kulturaltabbak a fenyek, minden, de az alapelelmiszerek minosege meg mindig jobb a Coraban. Jobbak a husok (sokkal jobbak!, a Cora husfelhozatalaval konkretan a Budapesti hentesek kozul talan ketto vagy harom tud konkuralni), es jobb a bor-, a sorkinalat. A peksutemeny es a tej mindegyikben katasztrofa. Savanyusag, zoldseg mindegyikben szar. (csak egyikben jobban nez ki a szar, a masikban szarabbul.)

Ezzel is, csak éppen az Allee (ékezet nem kell bele) közelebb van.

Naponta egyszer (egyszer!) átnézem Grath reblogjait, remek szórakozás!

Kerestem recepteket interneten – nem kellett volna. Ilyenkor megy át az ember Tamás Gáspár Miklósba, és azt gondolja, hogy az internet tényleg csak arra jó, hogy az idióták idiótaságaikat nagy sebeséggel terjesszék. Az eredeti villányi babos nyúl címen egy olyan recept található, amely flekkenfűszert és pirosaranyat is fölsorol a hozzávalók között, továbbá olajon olvasztja ki a füstöltszalonnát. Ekkora kreténséget ki talál ki? A többi kretén meg terjeszti: vagy nyolc különböző helyen van fönn ez a roppant eredeti recept. Tubus pirosaranyat nyomják anyádra.

(…)

Vettem négy kiló vöröshagymát. Volt holland meg magyar. A holland gyönyörű nagy, szinte már gyanúsan szép. A magyar meg kicsi, csúnya, zsákos. Magyart vettem. Biztos az a jobb. Persze: a faszt. A két zsáknak a fele rohadt volt, a kasszánál még négy kilónyi hagymából megpucolva alig jött ki két kiló. A kitűnő minőségű magyar élelmiszer, hogy basznák meg.

— apró érdekesség: a Molnár B javasolta Tetrabbit, amiből UP is vásárolt a Metróban, nyúltenyésztő blogja a fent is linkelt Gasztrabbit nevű, akik a “kreténséget” terjesztik

A büntető rockdiszkó kötelező számai

Az előbbi rockdiszkós thread indított bennem egy régóta szunnyadó valamit. Amikor az ember – már többnyire csontrészegen – éppen próbálná elhagyni a koncerthelyszínt, akkor szokták ezzel a hangfegyverrel megszórni kegyetlenül.

Twisted Sister: We’re Not Gonna Take It

Van Halen: Jump

Europe: Final Countdown

KISS: I was Made for Lovin’ You

Queen: We are the Champions

Beatrice: Nyolc óra munka

Bikini: Részegen ki visz majd haza

RATM: Killing In The Name

Hungária: Casino Twist

Carl Douglas: Kung Fu Fighting

Marilyn Manson: Sweet Dreams (are made of this)

Edda: A kör közepén állok

Péterfy Bori: Hajolj bele a hajamba

Bon Jovi: Born to be my baby

Bryan Adams: Can’t Stop This Thing We Started

Takács Tamás Dirty Blues Band: Pocsolyába léptem

Hobo Blues Band: Mesél az erdő

Beatrice: Azok a boldog szép napok

AC/DC: Thunderstruck

Tankcsapda: Mennyország tourist

Tankcsapda: A legjobb méreg

Auróra: Előre kurvák, gengszterek

Metallica: Enter Sandman

Guns and Roses: Paradise City/Welcome to the Jungle

Nirvana: Smells Like Teen Spirit

Billy Idol: Cradle of Love

up-tenczer 5:2

szemre is tetszetos, helyenkent mar-mar nagyvonalu jatekkal, ha nem is konnyeden, de vegul magabiztosan nyertek a hazaiak. a regi stilusu, latvanyos, valtozatos tamadohoki dominalt a meccsen, latvanyos passzok, sikeres centerezesek, am az utolso pillanatokban rendre kihagyott a hazaiak befejezoembere. a fokozatosan javulo jobbszel azonban potolni tudta a gyegelkedo kozepjatekost, ket szelsogollal 2-1-re sikerult elhuznom, ez megnyugtatta a csapatot, amely egyre-masra dolgozta ki a helyzeteket, a center azonban tovabbra sem talalta a gollovo utojet. a vendegek vedelmenek ket rovidzarlata utan mar simanak tunt a meccs (4-1), meg jott ugyan egy szepites, vegul a magara talalo center megadta a kegyelemdofest.

az egyfos (haszan) nezosereg kitunoen szorakozott a talalkozon (a pizzajaval). tobb ilyen merkozes kellene a hazai stadionokba, hogy visszahoditsuk az utobbi evekben elpartolt kozonseget.

“Ezzel a gyozelemmel vegre karnyujtasnyi kozelsegbe kerult a playoffot jelento helyek egyike. Ha tovabbra is ilyen latvanyosan fejlodik az osszejatekunk, odaerhetunk az akarhova is a vegelszamolasnal, de ebben a pillanatban meg konnyelmuseg lenne josolgatni” – nyilatkoztam magamnak az oltozoben.

A válasza: “jozsi, baszki, te ezt minden uj apple-termeknel eloadod.”

Itt van zenésben is.