a vizsgáztató szeme egyből felcsillan, és elkezdi a történetet, hogy jók voltak az esetek, csak az a sok pontatlanság ne lett volna, bezzeg ha az én könyvemből készült volna, akkor nem hibázott volna. de ha már itt van akkor vegye meg a jegyzetet ötezer forintért, hogy legközelebb jobban tudja. csajom csak néz, jó, majd utánanéz a jegyzetnek és megveszi, mondja. a vizsgáztató válaszol, hogy a könyvet csak nála lehet megvenni, MOST és ITT

cviklire mindig számíthatunk, most is megpróbálja pozitívra csűrni a helyzetet:

nektek a szar is keserű. ez egy happy end. jól járt a kedves, idős professzorasszony, akire kifelé még gepárdcsászár is ráfüttyögött tévedésből; jól járt a wannabe mosogatófiú medika, hiszen levizsgázott, sőt még egy kis leckét is kapott a nagybetűs ÉLETből, amiért külön nem is kellett fizetni (vagy benne volt az árban, mindegy). jól járt mindenki, pörög a fekete gazdaság, a betegek vidáman haldoklanak tovább a kórházban. eni probléma?

Pont valamelyik nap néztem a kéksugaras biztonsági mentést belőle, de így sokkal jobb. Fekete fehérben, elmosódott képpel és a kappan hanggal – minden visszajött egyből.

nem saját alkotás, eredetiek itt és itt

jut eszembe, kibaszott sötét, beteglelkű ország: nemrég éppen hallgattam, hogy sikerült EU-s védettséget kiharcolnunk a magyar szürkemarhahúsnak. hát bazmeg. mint a gönci baracknak meg a hajdóúsági tormának. gondolom benne volt pármillió euróba az adminisztráció mega lobbi, meg a lopás. ami nem kell senkinek, ami szar, azt ugyan minek védetni? a szürkemarha alkalmatlan hús, senkinek nem kell a világon, mi meg védettjük., mert olyan szép nagy marha, magyar állat. a magyartarkának, ami a jó hús, nem harcoltunk ki semmit. nem is tudnánk, mert az osztrákok többet tenyésztenek, mint mi. nekik van eszük és értenek hozzá. nem is fognak csődbe menni.

Valamiért a végére nagyon el kellett kezdenem nevetni. Nem értem, miért, de így történt.

/via Grath

Ma munka után az Allée pinceszintjén levő Intersparba ugrottam be vásárolni, és még mindig nem tértem magamhoz. Az egyébként nem rossz Déli CBA-hoz és különösen a nyomorettó Match-hoz képest ég és föld a különbség, mintha Bécsben lennék, komolyan. Olyan szintű hitlerség volt az a húsz perc, amit ott töltöttem, hogy igazságtalan lenne egy vagy két részletet kiragadni, de már most alig várom, hogy legközelebb újra elvergődjek oda.

Egyetértek, minden láncnak van néhány ikon üzlete, ez is az. (Ráadásul vasárnap is nyitva tart.)

cvikli:

az interspar talan egy kicsit jobban nez ki, kulturaltabbak a fenyek, minden, de az alapelelmiszerek minosege meg mindig jobb a Coraban. Jobbak a husok (sokkal jobbak!, a Cora husfelhozatalaval konkretan a Budapesti hentesek kozul talan ketto vagy harom tud konkuralni), es jobb a bor-, a sorkinalat. A peksutemeny es a tej mindegyikben katasztrofa. Savanyusag, zoldseg mindegyikben szar. (csak egyikben jobban nez ki a szar, a masikban szarabbul.)

Ezzel is, csak éppen az Allee (ékezet nem kell bele) közelebb van.

Naponta egyszer (egyszer!) átnézem Grath reblogjait, remek szórakozás!

Kerestem recepteket interneten – nem kellett volna. Ilyenkor megy át az ember Tamás Gáspár Miklósba, és azt gondolja, hogy az internet tényleg csak arra jó, hogy az idióták idiótaságaikat nagy sebeséggel terjesszék. Az eredeti villányi babos nyúl címen egy olyan recept található, amely flekkenfűszert és pirosaranyat is fölsorol a hozzávalók között, továbbá olajon olvasztja ki a füstöltszalonnát. Ekkora kreténséget ki talál ki? A többi kretén meg terjeszti: vagy nyolc különböző helyen van fönn ez a roppant eredeti recept. Tubus pirosaranyat nyomják anyádra.

(…)

Vettem négy kiló vöröshagymát. Volt holland meg magyar. A holland gyönyörű nagy, szinte már gyanúsan szép. A magyar meg kicsi, csúnya, zsákos. Magyart vettem. Biztos az a jobb. Persze: a faszt. A két zsáknak a fele rohadt volt, a kasszánál még négy kilónyi hagymából megpucolva alig jött ki két kiló. A kitűnő minőségű magyar élelmiszer, hogy basznák meg.

— apró érdekesség: a Molnár B javasolta Tetrabbit, amiből UP is vásárolt a Metróban, nyúltenyésztő blogja a fent is linkelt Gasztrabbit nevű, akik a “kreténséget” terjesztik

A büntető rockdiszkó kötelező számai

Az előbbi rockdiszkós thread indított bennem egy régóta szunnyadó valamit. Amikor az ember – már többnyire csontrészegen – éppen próbálná elhagyni a koncerthelyszínt, akkor szokták ezzel a hangfegyverrel megszórni kegyetlenül.

Twisted Sister: We’re Not Gonna Take It

Van Halen: Jump

Europe: Final Countdown

KISS: I was Made for Lovin’ You

Queen: We are the Champions

Beatrice: Nyolc óra munka

Bikini: Részegen ki visz majd haza

RATM: Killing In The Name

Hungária: Casino Twist

Carl Douglas: Kung Fu Fighting

Marilyn Manson: Sweet Dreams (are made of this)

Edda: A kör közepén állok

Péterfy Bori: Hajolj bele a hajamba

Bon Jovi: Born to be my baby

Bryan Adams: Can’t Stop This Thing We Started

Takács Tamás Dirty Blues Band: Pocsolyába léptem

Hobo Blues Band: Mesél az erdő

Beatrice: Azok a boldog szép napok

AC/DC: Thunderstruck

Tankcsapda: Mennyország tourist

Tankcsapda: A legjobb méreg

Auróra: Előre kurvák, gengszterek

Metallica: Enter Sandman

Guns and Roses: Paradise City/Welcome to the Jungle

Nirvana: Smells Like Teen Spirit

Billy Idol: Cradle of Love

up-tenczer 5:2

szemre is tetszetos, helyenkent mar-mar nagyvonalu jatekkal, ha nem is konnyeden, de vegul magabiztosan nyertek a hazaiak. a regi stilusu, latvanyos, valtozatos tamadohoki dominalt a meccsen, latvanyos passzok, sikeres centerezesek, am az utolso pillanatokban rendre kihagyott a hazaiak befejezoembere. a fokozatosan javulo jobbszel azonban potolni tudta a gyegelkedo kozepjatekost, ket szelsogollal 2-1-re sikerult elhuznom, ez megnyugtatta a csapatot, amely egyre-masra dolgozta ki a helyzeteket, a center azonban tovabbra sem talalta a gollovo utojet. a vendegek vedelmenek ket rovidzarlata utan mar simanak tunt a meccs (4-1), meg jott ugyan egy szepites, vegul a magara talalo center megadta a kegyelemdofest.

az egyfos (haszan) nezosereg kitunoen szorakozott a talalkozon (a pizzajaval). tobb ilyen merkozes kellene a hazai stadionokba, hogy visszahoditsuk az utobbi evekben elpartolt kozonseget.

“Ezzel a gyozelemmel vegre karnyujtasnyi kozelsegbe kerult a playoffot jelento helyek egyike. Ha tovabbra is ilyen latvanyosan fejlodik az osszejatekunk, odaerhetunk az akarhova is a vegelszamolasnal, de ebben a pillanatban meg konnyelmuseg lenne josolgatni” – nyilatkoztam magamnak az oltozoben.

A válasza: “jozsi, baszki, te ezt minden uj apple-termeknel eloadod.”

Itt van zenésben is.

Éjjel kettőkor már nem hívom Angeldayt, egyébként sem hívnám, mert ilyenkor a legköcsögebb, szabályosan nem hajlandó tudomásul venni, hogy valami nem jól működik egy meken, kapásból téged tesz felelőssé, terel, nyegléskedik, satöbbi.

Vettél volna Time Machine-t, Vincent.

(Remélem ezzel kielégítettem a fenti állítássorozat egyik tételét.)

A végigolvasást ajánlom mindenkinek, akit érdekel az újságírás, vagy ez a szakma. Jövő generációja, most felétek nézek!

Tallián Miklós:

Mindig komolyan megfontolom, hogy Bodokyval szemben bárkinek, de tényleg bárkinek igazat adok akkor is, ha nincs neki, még akár Biszku Bélának is bazmeg, ennyire irritálóan nem lehet írni, de hát mégiscsak lehet.

Cvikli:

te miklos, ezt nem bodoky irta.

ad-libitum:

Ettől függetlenül ez asszem azon kevés területek egyike, ahol ugyanazt hiszem és vallom mint Tallián. Bodokynál tenyérbemászóbb és manipulatívabb újságíróból kevés van Mo-n, pedig erős a verseny.

Cvikli:

Manipulatív? Hogyan? Mit manipulál mire? Milyen érdekből?

Én Bodokyval általában semmiben sem értek egyet, politikai nézeteink közötti távolság, hm, minimum jelentős, de hogy ha a magyar újságíróknak a 10 százalékában meg volna az a kitartás, elhivatottság, és hát, hogy is mondjam, tisztesség (korrumpálhatatlanság), mint a Tamásban, akkor jelentősen előrébb tartana ez az izé, szakma vagy micsoda.

Amit a zavargások, az MVM, a BKV és ezekenek az álspanyoloknak az ügyében (és még lehene folytatni a sort) végignyomott, azt más nem nyomta végig, az teljesítmény.

ad-libitum:

Akkor case-studyként két, különböző témájú cikkét venném elő. Az egyik a Pécsi Vízmű kapcsán íródott, a másik pedig GMO-s apropóból. Mindkét esetben süt a cikkből, hogy Bodoky akkora prekoncepcióval áll neki az egész témának, mint ide Timbuktu.

GMO-s esetben ez nekem külön dühítő, mert Tamáska, ha jól tájékoztattak biológusi diplomával bír, így ez a brahiból nyomott anti-GMOs szöveg külön triplán kiveri az ostobasági biztosítékot. Akkor a blogjában már írtam néhány dolgot tévedéseiről, de ugye az ciki lenne, hogy elismerje, hogy tévedett, így inkább ilyen esetekben nem is reagál semmit.

A Suez esete az annyiban más, hogy ott gyorsan lenyomozhatóak a csúsztatások (pl. nem a Suez állapította meg a vízdíjat, hanem a közgyűlés, a cikkben szereplő összeg nem vízdíj, hanem víz- és csatornadíj, Békés megye esetében nem írta, hogy nyereséges-e az önkormányzati cég, ill. a helyszín vízföldrajza mennyiben vethető össze Péccsel). És ezek nem apró dolgok, amit lehet így is, meg úgy is véleményezni egy publicisztikában, ezek ténykérdések, amelyeket aztán lehet interpretálni, de komoly újságíró nem tekinthet el tőlük. (Illetve nemcsak újságíró, hanem szerkesztő sem, de ezzel elkalandozunk, hogy miként is lehet, hogy az Index esetében még kísérlet sincs a vélemény cikkek fact-checkjére – mert az, hogy te elolvasod őket azért az max. hatalmas jóindulattal nevezhető annak.)

Lehet, hogy Bodoky baromi keményen nyomoz olyan dolgok után, amik érdeklik, de mint ez a két eset jól mutatja, van egy szépen körülhatárolható zöld-balos narratíva a fejében, és vagy arra felfűzhetők a tények, vagy ha pedig esetleg mégsem, akkor majd úgy lesznek beállítva. Lehet, hogy ezzel együtt még mindig tisztességesebb, mint a legtöbb más magyar újságíró, de ez esetben, ne haragudj, a vakok és a félszemű klasszikra való utalás elkerülhetetlen.

Cvikli:

Ja, hát megtaláltad az elempés témákat, ezekben elfogult, keményen, az biztos, próbálom is távol tartani tőlük általában, nem mindig sikerül.

De mondjuk az elfogulatlan, objektív újságírás ideája sem túl korszerű vagy valószerű egyébként, nem ettől rossz vagy jó egy újságíró, újságcikk, ezt tudjuk. (Hunter S. Thompson még egy sivatagi motorversenyről sem tudott úgy tudósítani, hogy ne állandóan Nixont ekézze.) Mindig mindenkinek megvannak a prekoncepciói, mielőtt egy témához nyúl, nyilván, még Tallián doktornak is, aki csalhatatlan biztonsággal ismerte föl Bodoky tenyérbemászó stílusát egy olyan cikken, amihez Bodoky hozzá sem nyúlt, egyszerűen azért, mert a téma meg a bloglink alapján azt gondolta, hogy.

Tehát, mint mondtam, ezekkel a prekoncepciókkal, Bodoky valóban zöldbalos nézeteivel csöppet sem értek egyet, nyilván az az elvárás, hogy a cikkek – már a ténycikkek, te valószínűleg elírtad, amikor a véleménycikkek factcheckjét hiányoltad – korrektek legyenek, tehát ne legyen bennük hülyeség.

De. Menjünk át a fact check problémakörhöz. Csak azért, mert szoktak dobálózni ezzel a fogalommal laikus és szakmabeliek egyaránt (hogy ne mondjam, maga Bodoky úr is), miközben nem vesznek tudomást az újságkészítés valós, üzletileg is fenntartható technológiájáról.

Talán nem véletlen, hogy a hagyományos magyar újságírói szaknyelv nem ismeri ezt a fordulatot, nincs igazából magyar (vagy német, mert a magyar újságíráűs szakkifejezései azért a németből jöttek többnyire), csak szerkesztés van, mint olyan, ami azért egészen mást jelent, mint az angolszász sajtóban (persze inkább az amerikaiban, ahol az erre fölépítendő infrastruktúrát el is tudja – inkább: tudta! – tartani a piac) ismert fact check technológia, tehát, hogy direkt a tények ellenőrzésével foglalkozó ministábok tudják segíteni az újságíró munkáját.

A fact checkinghez erőforrás kell és idő. Melyik magyar hírszerkesztőségben (ahol harminc-negyven fő az átlagos létszám, kivéve persze a közszolgálati elfekvőket) találsz erőforrást arra, hogy a cikket jegyző újságíróval (staff writer) azonos vagy inkább nagyobb mélységbe ássa bele magát egy témába, és úgy tudja segíteni? És most lőjük föl Pécsi Feri alertet: az újságírás fejlődése (vagy visszafejlődése – régen minden jobb volt) éppen abba az irányba megy, hogy még odaát is épülnek lefele az ilyen infrastruktúrák, fölösleges már, olyan médiatér épült ki, amiben azonnal lebuktatható a tévedés, a fact checkinget outsource-olni lehet kvázi az olvasóra (bloggerekre).

De nézzük a konkrétan. Van a GMO-téma, amelyben hát, ha foglalkoztatnék két genetikus meg egy kis labort a szerkesztőségben, akkor tudnék Bodokynál kompetensebb tudást használni fact checkelésre, Bodoky ebből diplomázott, még a doktori iskolát is elkezdte, hol tudok én beleokoskodni ebbe a témába? Vagy hol tudna Zsadon? (Nem feladata, de ő legalább vegyész.)

Vízműügyben szintén: Tevannal nagyon nem értettünk egyet a cikk szellemiségével, de az Index nem egy monolit ideológiai tömb vagy mittudomén, épp ez az ereje szerintem, és abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket írsz, csúsztat a cikk. Vagy: a mi szempontunkból csúsztat. Az ő szempontjukból nem, nyilván. Ha mi írunk – piacpárti – cikket, akkor nyilván másmilyen adatokat használunk, az meg lehet, hogy az ő szempontjaik szerint csúsztatás. Szóval én nem látok itten katasztrofális hibákat, sunyiságot vagy mögöttes szándékot. Elfogultság az van. Mindenkiben. Pálffy Pistán kívül.

How much easier it is to distrust, to doubt, to fold the arms and say “Not impressed”. I’m not advocating dumb gullibility, but it is has always amused me that those who instinctively dislike Apple for being apparently cool, trendy, design fixated and so on are the ones who are actually so damned cool and so damned sensitive to stylistic nuance that they can’t bear to celebrate or recognise obvious class, beauty and desire. The fact is that Apple users like me are the uncoolest people on earth: we salivate, dribble, coo, sigh, grin and bubble with delight.

Ezt Stephen Fry angol színész és író írta az iPad kapcsán. Most nem próbálkoznék le a fordítással, mert mindjárt indulnom kell teniszre, de majd ha lesz rá időm, megcsinálom. Remek összefoglaló. Ezt kitettem a Tumblrre.

Erre az örök reblogger Uj Péter, budaörsi srác:

Megértem, hogy örülsz, hogy találtál valakit, aki ugyanazokat a megrázó hülyeségelket szajkózza, amit te. (Hogy kell még egy eszköz egy telefon meg egy laptop közé, hogy amíg elérsz a klozettól a az íróasztalig, élvezhesd az utánozhatatlan és nélkülözhetetlen Apple-fílinget.)

Hozzáteszem, az eszköz nem volt as kezemben, simán lehet, hogy a világ legjobban használható eszköze (ez a funkciók és a technikai paraméterek ismeretében elég valósznűtlen, ennél az Apple-nek sokkal-sokkal jobbnak tűnő termékei dőltek már be), engem a Vidám Vasárnapos banda világgá ordított orgazmusa és nevetségesen ostoba érvei bőszítenek fel.

Most már inkább itt válaszolok. Uj Péter és minionjai nem értik a dolgot, mert biztos kevés a képzelőerejük, vagy nincsenek igazán tisztában az iPhone 3 éves történetével. Nem arról van szó, hogy a klozettől az íróasztalig eljussak vele. Szeretném, ha UP elolvasnád ezt a hozzászólást, amit 156-ként írt beviant hozzászólónk:

Az iPodomban 128MB RAM van. Ebből kb. 64MB jut az éppen futó programnak. Ilyen körülmények között nem lehet több programot futtatni. Az alapkoncepció éppen az, hogy a programozó egy maximálisan reszponzív eszköz kizárólagos ura (a futás idejére). Sandboxba van kényszerítve, nem babrálhatja a többi program területét. Ez az iPhoneOS, és pont.

Csak hogy egy kicsit beindítsam a fantáziátokat.
Képzeljetek el egy iPad appot, ami egy videovágó kezelőfelülete. Tekerőkkel, meg tologatókkal, meg villogó lámpácskákkal. Kézzel lehet prücögtetni, nem egérrel! Bluetooth-on keresztül (vagy WiFi) kommunikál az asztali gépetekkel oda, vissza. Akartok ilyet? (Igen, igen, …) Azt fogjátok érezni, hogy az iPad van kiegészítve egy szép nagy monitorral. Mert te az iPadhoz beszélsz, azt fogdosod.

Ez a cucc egy kiegészító. Nem a MacBook vagy iMac helyett fogjuk használni. Szépen napról napra be fogja kebelezni az OSX-en kívüli világot. Előbb a kényelmes böngészés, aztán a könyvespolcod, aztán rájössz, hogy sokkal jobb videót nézni az öledben tartott iPaddal mint a százsok centis falitévével, aztán a videókat a Time Machine-ről nézed, a hozott filmeket a Time Machine-re dugod, nem az iPad USB-jére, ha lenne AppleTV-d, akkor még a napi rendszeres néznivaló is meg lenne oldva.

UP, nyilván te is tudod, de ha nem, beszélj legközelebb GG-vel (midi.blog.hu többek közt), hogy például mennyi remek zenei szoftver van szifonra. Én magam is kipróbáltam néhányat és jelentős understatementekben tudnám csak kifejezni magam. Hatalmas cuccokat csinálnak rá. Biztos lehetsz benne, hogy az App Store modellben remek dolgok jönnek majd a deszkára is. Nyilván látod, hogy a fenti videóvágós példa mennyire kurvára adekvát. Lehet, hogy valaki webezgetni fog rajta, de megjelennek ezek a virtuális kiegészítő alkalmazások is, ahol nem kell majd egérrel bindzsizni, hanem ezen fogod vezérelni a géped multitaszk nélkül. Miért ne?

Sőt, a deszka mellett lesznek linuxos deszkák, meg HP deszkák, meg Szergejék is csinálnak majd egyet valami bér-gyártásban a kínaiakkal és elnevezik Roy Batty-nek.

Ez a 10 inch-es touchpad kategória olyan cucc lesz az életünkben, ami eddig nem volt. Lehet, hogy nem is marad ilyen hosszabb távon, de lesz és működni fog, mert az eltelt három év azt mutatja, hogy nagyon is működik. Az iPhone nem is telefon, hanem egy remek eszköz volt arra, hogy beláttassa az emberekkel, hogy még egy ilyen restriktív Apple szisztémában is mennyi mindenre képes. De ha bukó is lesz az Apple deszkája, attól még ezek a dolgok így fognak megvalósulni, mert ez annyira evidens.

Nagyon komoly dolgok történnek itt 2010-ben és mi részesei vagyunk, és te is részese vagy Budaörsön a böngésződ mögött, ha tetszik, ha nem. Ugyanis egy –

(suspense violin.wav)

– fantasztikus korban élünk.

update: nem egy nagy felfedezés a fentiek, a fejlesztők is sorra jelentik be a dolgot és az “életstílus” helyett inkább a praktikus dolgokat látják benne. A Macrumors írja:

there is now a relatively inexpensive full-sized multi-touch platform that is open to a massive audience of developers. Apple’s multi-touch iWork implementation seems to be just the beginning

cikoria:

Megnyitottam a gReaderem és: új cikk a legjobb magyar fociblogon. (Rúgd és fuss!)

cvikli:

ez egy közismert LMP-blog/Kuruc-sportmelleklet, ahol hónapok óta csak azon síránkoznak, hogy jaj, a pénz tönkretesz mindent, jaj, de undorító ez az üzlet, jaj, de gusztustalan ez a befektető.

bedemarton:

Istenem, de kár, hogy Inkei beteg, remélem lesz ereje válaszolni, és akkor jó eséllyel elszabadul a pokol.

inkeibence:

Hát nem is azoknak szól, akik képesek reggelig fennmaradni azért, hogy háromméteres négereket bámuljanak szájtátva, bézbólsapiban!

cvikli:

Nem, ez azoknak – az egyébként meglepően nagyszámú – a bölcsészeknek szól, akik reménytelenül szódásüvegszemüveges tornából felmentett létükre attól próbálják férfinak érezni magukat, hogy perverz alapossággal cincálják azt a sportot, amit a lehető legprolibbnak tartanak. Az életszag, hm! A keménység! Az idolok!

inkeibence:

Végül is igazad van, fociról tényleg elég csak egy Joó Gábor-cikk Céronaldó biciklicseleiről Üzbegisztánban, vagy hol.

cvikli:

Bezzeg, ha végre lelepleznénk, hogy céronáldó biciklicselét már régen tönkretette a PÉNZ.

inkeibence:

Várjunk, így még jobb!

[inkei itt átszerkeszti cviklit, amit a könnyebb értelmezhetőség kedvéért kiemeltünk -- a szerk.]

Nem, ez azoknak – az egyébként meglepően nagyszámú – a bölcsészeknek szól, akik reménytelenül szódásüvegszemüveges tornából felmentett, urbánus értelmiségi létükre attól próbálják férfinak érezni magukat, hogy perverz alapossággal dicsőítik azokat a kajákat, amiket a lehető legprolibbnak tartanak. Az életszag, hm! A zsír! A pirospaprika!

cvikli ráránt:

Ne erőlködj Bence, szerintem, ha eddig nem értetted meg, már nem is fogod. (Már a zsírt meg a paprikát.)

minority666 közben:

Igazából semmi baj ezzel az írással azon kívül, hogy a MATULÁBAN EZERSZER JOBBAN ÍRTATOK SRÁCOK. megyek is, elolvasok pár focis alapvetést. régen tényleg minden jobb volt.

bedemarton emel:

Hé, a Matulát ebbe csak ne keverd bele, onnét csak az Inkeinek van köze ehhez a MOCSOKHOZ.

Egyébként nyilvánvaló, hogy a Rúgd és Fuss remek blog, a szerzők szakmai felkészültségéhez kétség sem fér, én is végig szoktam olvasni minden postot. Sajnos a zavaros, egymásnak teljesen ellent mondó, önkritkamentes elméleteiken és buta előítéleteiken ez nem sokat segít. Pont ugyanaz a fennhéjazó, birodalmi sötétség sugárzik belőle, aminek egyszer ‘53-ban a Wembleyben már vége lett, és amit éppen ezért MINDEN RENDES MAGYAR FÉRFINAK (hogy a nap másik slágertémájánál maradjak), kötelező gyűlölnie, vagy legalábbis kinevetnie.

inkeibence cviklin fordít:

Hát akárhogy is nézem, a lájkokat az én riposztjaim kapták, úgyhogy erőlködés helyett el lehet menni zsákoló négereket bámulni!

cvikli:

na, hát kábé ennyire megalapozottak a hozzászólásaid kajaügyekben.

itt te kurvára nem tudod követni, hogy ki miért és mire kapott lájkot. (De a legnagyobb jóindulattal is úgy számolható, hogy 2-2.) különben is annyi lájkot veszek, amennyit akarok.

inkeibence:

Dehogynem tudom követni: ha az én dashboardomon feltűnik az xy liked your post felirat, akkor az enyémet lájkolta, rákattintva a post szóra az is kiderül, hogy konkrétan melyiket. Pl. Fatbubu is lájkolta ebből a monstre threadből valamelyik hozzászólást, de az nem tűnt fel, tehát nem az enyém volt. Nem boszorkányság ez!

cvikli:

de az én dashboardomat nem látod, te.

elefáni cviklire veti közbe:

azért az elég súly, hogy a legnagyobb magyar internetes blabla vezetője azon háborog, hogy miért van egy írás rendes, érvekkel, gondolatokkal meg statisztikai baszokkal alátámasztva. én értem, hogy egyszerűbb lefordítan valami szar pletykaoldal fórumbejegyzéseit, vagy megnézni a wattsot és abból írni egy közepesen humortalan “cikket”, de hogy ezt még fel is szopják. csak ámulok.

lehet vádolni nyilván a blog szerzőit azzal, hogy sznobok, meg cask a bölcsészek igényeit lesik ezzel a sok okoskodással. én mondjuk emlékszem, mikor a cikoria mutogatta 95-ben a szamárfüles kockásfüzetét, amibe a honvéd eredményeit (az ifikét is) könyvelgette (azt is hogy ki rúgta a szögletet, meg ilyen faszságok), biztos azzal is csak fel akart vágni.

cikoria:

bakker, hogy te mikre nem emlékszel. az a füzet még most is megvan. szépen felváltva ott sorakoznak benne a népsportos kivágások (pl. egy téli túrameccs összefoglalója a wolverhampton ellen), és a rögtönzött statisztikák. elő fogom keresni, mert szerintem többet tud a kor magyar focijáról, mint az egész itthoni nettartalom összesen.

cvikli:

bazmeg elefáni, minority ne legytek már sík hülyék, bazmeg, bevettétek a pécsiferi-tablettát?

faszom se háborog az inkei írásán, pláne nem az összeszedettségén, minőségén, egyebein, nem neveztem rossznak, károsnak, gyöngének, semminek.

Azon ironizáltam egy cseppet, hogy hirtelen öt posztból négyben találtam valami megjegyzést, hogy a geci befektető, a pénz tönkreteszi a futballt, amit egyébként nettó hülyeségnek gondolok, de gondoltam, viccesen odadörgölhető a kommunizmussal nehezen vádolható Inkei orra alá, és be is indult az ilyenkor szokásos fasza flém, nagyjából a futballdrukkerek színvonalát, a te kurva anyádat, hülye bunkó, satöbbi, ezzel nincs semmi baj.

A baj azzal van, amikor valakiből kitör a Pécsi Feri, és bazmeg elkezd ebből mindenféle szakmai következtetéseket levonogatni.

Gyerekek, ezentúl nektek külön kis ikonnal jelezni fogom, amikor szakmailag nyilvánulok meg, a többi esetben pedig csak dumálok meg hülyéskedek a srácokkal, jó?

Az okoskodó kurva úristenit.

inkeibence:

Én csak annyit tennék hozzá, hogy ezt a bejegyzést nem én írtam, hanem a másik szerző.

elefáni:

“Nem, ez azoknak – az egyébként meglepően nagyszámú – a bölcsészeknek szól, akik reménytelenül szódásüvegszemüveges tornából felmentett létükre attól próbálják férfinak érezni magukat, hogy perverz alapossággal cincálják azt a sportot, amit a lehető legprolibbnak tartanak”

én erre reagáltam. gecire nem látok benne sehol utalást a pénzre, de végülis attól még simán lehet, hogy beszoptam valami viccet. sose voltam különösebben szemfüles e téren.

cvikli:

Hát ennek volt egy előzménye, ugye az, hogy hogy az Inkei beszólt, hogy én ilyen négerimádó baseballsapkás köcsög vagyok, mert ők ugye a Bedével köcsögsportnak tartják a kosárlabdát, ami természetesen rendkívül komoly szakmai érvrendszer, na, és erre jöttem én vissza a szintén rendkívül komoly és szakmai elméletemmel, miszerint a magyar humánértelmiség – teljességgel megindolkolhatatlan – futballmániája mögött (íróválogatottak serege, minden évben tucatnyi futballtémájú irodalmi mű) egy ilyen “nagyon real férfi akarok lenni” póz lehet, és ez most a meghatározó, ahogy a kádárizmusban a pinceborozóban (megint az alsó néprétegek vonzása!) önmagát halálra ivó értelmiségi figurája volt meghatározó.

Na, ezt az elméletemet szőttem bele ebbe battle-ba, amire ugye Inkei a szakmailag szintén megalapozott kajaelméletével jött, de szegény annyira hülye a témához, hogy azt se tudja, mi a proli kaja és mi nem, mert ha tudná, rögtön rájött volna, hogy az elmélete téves, tőlem sosem olvashatott abáltszalonna-rajongó posztokat (bár szeretem az abált szalonnát).

manoe:

De azért Moldova focis írásai még jók, ugye?

cikoria első bekezdésére reagálva:

Miért kell emögé bármilyen érvet felsorakoztatni? A kosárlabda valóban köcsögsport. Ha tudta volna szegény német tesitanár (aki kitalálta), hogy fekák fogják játszani és zsidók pénzelni, akkor egész biztos máglyára veti az összes Schopenhauert a komód polcáról.

Mekkora baromság, hogy időre lehet támadni, meg nincs testkontakt, meg ugyanaz a gól érhet 1-2-3 pontot is? Bármi baromság, amit nem az angolok találtak ki. Persze ez az egész csak hitvita kérdése. (mellékesen ez _nem_ szakmai érv, hanem kőbányai)

vamhazkrt:

Történelmi időket élünk. Meglássátok, néhány év múlva a Külker Fősuli Szociális Média szakán ez az elsőéves szigorlat egyik tétele lesz, “Az első Cvikli-Inkei vita” címmel.

bedemarton:

- “Tanár úr, én csak a Kónya-Petőből készültem.”
- “Na ne vicceljen fiatalember, az magának médiaháború?”

tallianmiklos:

Ah, és a Cvikli – Pécsi Feri – Kispad vitára emlékszik még valaki?

bedemarton:

Hejj, barátom, most könnybe lábadt a szemem. Te is ott voltál? Az úr istenit, micsoda idők voltak.

cvikli:

és utólag milyen vicces olvasni!

bedemarton:

Nagyon, főleg, hogy hogy változik egyes emberek magánvéleménye aszerint, hogy éppen kitől kapják a hivatalos fizetésüket.

(…egy két hullám még csapdos tovább is, de ezen a ponton meguntam.)