Minden mesterség kitermeli a maga fanatikusait:
An original web series that profiles individuals who have the amazing ability to stand out and create something passionately original. Their drive and expertise often reinvigorates something familiar into a newly minted phenomenon.
Három rész készült el:
Episode 1: Espresso
Episode 2: Syphon Coffee
Episode 3: Cappuccino
Csodálatos.
A TWICA blog eredeti dizájn elképzelésében Chek egy nem sztenderd betűt használt a blog címeinek megjelenítéséhez, ez volt a “National“, mégpedig light súlyban:
Semmi gondom nem volt a választással, a Plastik címbetűjét sem szabványos rendszerbetűvel szedjük, modern böngészőkben abszolút működik a koncepció. A font választásában a problémát az szokta okozni, hogy a betűknek nem nagyon van magyar ékezetes (őű) megfelelőjük a készletekben, de ennek volt. A megjelenítés már más problémába ütközött. Én sem voltam ezzel tisztában, de a fenti betűt nem licencelték webre. Erre megoldás a Cufón JavaScript library, amivel, baromi ügyes elképzelés, a font vektor adatait átkonvertálhatjuk JSON adatformátumba és gyakorlatilag canvas-re kirajzoljuk a megfelelő helyen. Őrület!
Egyébként remekül is működött, három szépséghibája volt az ötletnek: az első, hogy nem licencelt font volt webre, a Cufón alapvetően egy font “jailbreak”. A második szépséghiba az volt, hogy 1,5 megás JS állományokat kellett letölteni és kesselni hozzá, a megjelenítés pedig mindig néhány másodperccel később történt a blog oldal letöltése után hatalmas ugrással. A harmadik szépséghiba pedig az, hogy lefagy tőle a Mobile Safari. 
Egyszóval kibasztuk a Cufónt és helyette más alternatíva után néztünk. A Typekit volt a legelső megvizsgált választás, ők a legnagyobb webfont értékesítők, viszont nem támogatják a magyar nyelvet és havonta fizetni kell a díjukat is — nemrulez. Néztük a Google ingyenes webfontjait is, de az szintén nem teszi szűrhetővé a magyar nyelvet. (Az nem életszerű alternatíva, hogy az ember kinéz jól kinéző fontokat, aztán egyesével elkezdi nézegetni, van-e benne őű betű.)
Ezek után érkeztünk el a Fontspring.com-ra. Itt webre egy összegben licencelhető betűk vannak, meg kell dollárért vásárolni, aztán mi hosztoljuk, mi használjuk. A webes licenc valamivel olcsóbb, mint a print. Az aggregátor site meglepően professzionális kialakítású és, lám, lehet szűrni benne magyar nyelvű fontokra is. Now we’re talking business.
Mark Simonson Proxima Nova Light betűjére esett a választásom végül (amivel Chek utólag egyetértett), gyönyörű és nincs is messze az eredeti elképzeléstől:
Még egy dolog: baromi elégedett vagyok, a csomag professzionális. Csak lightban vásároltam meg, viszont az alábbi dolgokat kapjuk hozzá:
Tökéletesen el van minden magyarázva (ez a blogposzt gyakorlatilag ugyanaz, mint a readme), minden változat eltárolva, a megjelenítés hihetetlen egyszerű:
@font-face {
font-family: 'MyWebFont';
src: url('webfont.eot'); /* IE9 Compat Modes */
src: url('webfont.eot?#iefix') format('embedded-opentype'), /* IE6-IE8 */
url('webfont.woff') format('woff'), /* Modern Browsers */
url('webfont.ttf') format('truetype'), /* Safari, Android, iOS */
url('webfont.svg#svgFontName') format('svg'); /* Legacy iOS */
}
És a legjobb: Browser compatibility — Safari, IE 6-9, IE 9 Compatibility Modes, Firefox, Chrome, iOS, Android, Opera
Megalájk! Legjobban elköltött 38 dollár + tranzakciós költség!
A Plastik címbetűje egy ingyenes betű, azt hiszem az Open Font Library-ban lőttem, de azt még én hekkeltem fel a CSS-be. Hihi.
Winklerre fogom az egészet. Felhívott szombat este azzal, hogy van nála egy DVD és szeretné lemásolni. A sztori ennél bonyolultabb, mert az asztali lejátszója nem viszi, csak a Mac, tehát most akarna belőle csinálni egy újabb példányt, mielőtt az is az enyészeté lenne.
Kb. egy órát fogalmaztam a posztot arról, hogyan lehet DVD-t másolni. Megpróbáltam leegyszerűsíteni az egészet. Sajnos nem egyszerű a kérdés, hiszen a másolásvédett, régiókódolt DVD lemezt előbb le kell juttatni a Mac-re, viszont ehhez legtöbbször speciális szoftverre van szükség, aztán egy másikra, amivel az eredményül kapott vanilla VIDEO_TS mappát kiírjuk majd.
Ahogy mentem egyre jobban és jobban befelé, annál inkább jöttem rá, hogy mennyire értelmetlen a megközelítés. Kitöröltem az egészet és más módon fogom leírni, mégpedig szoftvereket mutatok be, pontokba szedve.
1. AnyDVD
Windowsos program, 49 euróba (kb 15 ezer forint) kerül, vagy 79 euróba (kb 23 ezer forint) a HD változata 2 évre. A szoftver csak egy “driver”, ami a DVD illetve HD változat esetén a Blu-ray lemezeinket másolhatóvá teszi. Tartalmazza az összes másolásvédelmet, amit ezek a lemezek fel tudnak mutatni. Semmi egyebet nem csinál, mint azt, hogy figyeli, amikor CD / DVD / Blu-ray lemez kerül a meghajtóba, és ugyanúgy fogjuk tudni másolni, mintha éppen nem lenne rajta védelem. Miután így lemásoltuk magunknak DVD esetén a VIDEO_TS mappát, nincs más dolgunk, mint kiírni azt olyan formában, hogy megkajálja az asztali lejátszó.
2. Disco
Mac-es program. Kicsit régen, 2008 elején frissítették utoljára, viszont ez az általam ismert legolcsóbb és legkényelmesebb szoftver, ami képes arra, hogy az előzetesen előállított VIDEO_TS mappát kipörkölje nekünk. 20 dollár (kb 4 ezer forint) az ára, aki komolyabban ír, vegye meg. A Disco ezen túlmenően képes arra is, hogy CD-t gombnyomásra duplikáljon, illetve másolásvédelemmel NEM RENDELKEZŐ DVD-vel megteszi ugyanezt. Próbálkozni kell vele.
3. Handbrake
Mac-re, Windowsra és Linuxra is van, ingyenes. Minimális DVD másolásvédelemmel megbírkózik, de alapvetően arra való, hogy H.264-be transzkódolja a DVD lemezt. Én általában ezt használom, ha le akarok archiválni egy DVD-t magamnak itthonra. Az összes régi DVD lemezeimet is ezzel a szoftverrel kezelem meg.
4. Roxio Toast
Klasszikus Mac-es, ősrégi múlttal rendelkező szoftver, mindenféle másoláshoz, optikai médiázáshoz. Nem tudom, hogy DVD másolásvédelemből mi van benne, de ezt a szoftvert alapvetően arra készítették, hogy bármiből bármit tudjunk készíteni.
100 dollár (kb. 19 ezer forint) az ára, képes arra, hogy DVD-t készítsen bármilyen formátumból, esetleg kiírjon nekünk egy lejátszható DVD-t, fotókat dobálhatunk bele és megcsinálja belőle a mozgó DVD menüt, illetve alapvetően minden multimédiás dologra alkalmas. Arra is jó, hogy egy HD MKV-ből készítsünk valakinek DVD kópiát (!). Aki szeret DVD-kkel pöcsölni, vagy sokat szokott haveroknak, ismerősöknek, családtagoknak írni, mindenképpen jó vétel lehet.
5. MacTheRipper
Nagyjából az AnyDVD Mac-es megfelelője. Sajnos elég régi szoftver, a 2.66-os verzió érhető el ingyenesen, az újakért fizetni kell és meglehetősen bonyolult a hozzájutás: egy fórumon kell beregisztrálni, privát üzenetet kell írni egy tagnak, ahol kérvényezni kell a gift küldést, erre ő megírja majd, hova kell elküldeni a pénzt és akkor megkapjuk a licenc információt — elég körülményes, ha valakinek nagyon kell, akkor inkább AnyDVD-t használjon.
6. DVD2one
A szoftver 40 euróba (kb 12 ezer forint) kerül, viszont pont arra képes, amit Winkler is keresett: egy gombbal másolja a DVD-t, ha nem fér rá, újratömöríti stb. Rusnya felülete van, de megold mindent, amit az ember akar: csak a movie-t másolja, vagy mindent átmásol, tv sorozatokat organizál bele egy diszkbe. Viszonylag aktívan fejlesztik, a legutolsó változat Snow Leopard kompatibilis már.
7. ReduxEncoder
A megboldogult VisualHub utódja, ingyenes video tömörítő és formátum-festő. Gyakorlatilag a Toast egyes funkcióit veszi át, segítségével bármilyen formátumból bármilyenbe tudunk konvertálni. Tipikusan arra való, hogy néhány média állományból kiírjunk egy DVD imázst, amit már csak a sütni kell. Elég aktívan fejlődik, hamarosan jön belőle az új változat. Erősen ajánlott a gyűjteménybe.
8. iDVD
Mac-en az iDVD (iLife csomag részeként) képes nagyon klassz menüvel ellátott DVD-ket készíteni és írni. Otthoni házimozi alkotáshoz remek darab, tényleg. Másolni vele nem lehet, ez csak otthon készített alkotások írására jó, arra viszont remek.
9. hdiutil
A Mac-hez adott parancssoros imázskészítő. Segítségével gyakorlatilag bármit, de tényleg bármit tudunk írni. Érteni kell a használatához, viszont ezzel tényleg olyan imázst írunk, amilyet csak akarunk. Lehet VIDEO_TS mappából rendes asztali DVD-t is, mindenre van lehetőség, csak érteni kell hozzá.
Hosszan lehetne dagasztani még a témát, viszont felsoroltam a legfontosabbakat. Ennek függvényében mindenki eldöntheti, milyen irányba induljon. Én leginkább a Toast-ot, Disco-t és a DVD2one megoldásból valamelyiket javasolnám Winkler problémájára.
Saját céljaimra a Handbrake, iDVD és ritkábban a ReduxEncoder szokott kelleni.
Bónusz tipp: ha készítünk egy mappát például “myvideo” néven, abba beledobunk egy már rendelkezésre álló VIDEO_TS mappát és átnevezzük az előzetesen létrehozott mappánkat myvideo.dvdmedia névre, akkor a Mac-es DVD player duplakattintás után azonnal DVD-ként kezdi el lejátszani. Aki DVD-ket akar eredeti formában tárolni, az így tegye a NAS-án, nagyon kényelmes megoldás!
Érdekes dologról olvastam ma: otthoni jóárasított Wi-Fi internetszolgáltatás a tömegnek.
A lényeg: megfogunk egy sima routert otthon, gyári förmvert megpatkózzuk, beállítunk valami jó kis díjat az internetszolgáltatásunkért (akár havi elérésre, akár valami per session alapúra, vagy ezeket kombinálva akár — mint a nagyok!), nyilvánosra tesszük az SSID-t, aztán várjuk, hogy jöjjenek netezni a széles tömegek.
Egyetlen dolog kell ehhez: egy payment processzor, aki a dolog üzleti hátterét csinálja, és nem veszi le az embert nagyon. A www.hotspotsystem.com foglalkozik ilyennel itthon, 30%-ot fognak a rajtuk átmenő bevételből, 70-et a mini-ISP-nek fizetnek ki, azaz nálunk marad. Install guide alapján bárki összebarkácsolja magának az affiliate programot.
A multik ugyanezt nyomják nagyban, csak — úgymond — kedvezőtlen áron.
A T-Com hotspot kiépíti a wifi hálózatot egy helyen, viszont a bevételből nem oszt vissza tudomásom szerint a hostnak. Ilyen hotspot rengeteg van a városban, az egyiket például úgy “social-hekkeltük” meg a múltkor, hogy beültünk fdssel az étterembe egy somlói galuskára, majd megkértük a pincérnőt, hogy lépjen már be a wifire, mert meg kellene néznünk valamit. Épp volt nálunk egy laptop is. Ő belépett, mi meg megjegyeztük, milyen úton kell reprodukálni a sikeres wifi konnekciót.
A Wiera is szolgáltat rengeteg helyen, ők olyan 50-50% felosztással dolgoznak, de szerintem otthonokba ők sem telepítenek, csak frekventált helyeken.
Attól, hogy a “multik” viszonylag drágára áraznak, a kisembernek is van lehetősége alájuk lőni. Gyakorlatilag mindenhol van rés. Aki pl a MOM park közelében lakik és be tudja antennázni magát hozzájuk, az egészen biztos tud kedvezőbb árat és klassz forgalmat csinálni az ott elérhető T-Com helyett. Én például a múltkor 30 rohadt percet vártam az órásra (mert cseszett nyitni időben, doh), aztán a szifonon láttam, hogy csak szaros drága net van. Így aztán GPRS-en olvastam az Ekker Józsi összest.
Aki jó helyen lakik és ki tudja közvetíteni a wifi jelét az utcára, plázába, akárhova, annak érdemes egy ilyen modellel próbálkozni. Egész nap úgyis csak ott ül a net és semmire sem használjuk, maximum töltjük a torrenteket, de azt lehet búvópatak módjára is.
Sárkány ellen sárkányfű! Ki kell kényszeríteni az olcsó netet az egész planétán.
Azzal legyünk tisztában, hogy ez az ISP felé súlyos szerződésszegésnek minősül, és nemcsak a szolgáltató, de a különféle állami, pénzügyi ellenőrző szervezetek is a fejünkre koppinthatnak — feltéve ha kiderül, mint a fehér holló. A Plastik media célja az információ szolgáltatás és elhatárolódik mindenféle illegális tevékenység, így például az internet patkolt routeren való továbbértékesítésétől, valamint a füves cigaretta és egyéb tudatmódosító szerek használatától is.
Gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni naturalisztikus objektumokat, úgyis mint, ház, bokrok, napocska, felhő, emberek, lovak (lovakat nem tudtam sajnos úgy megrajzolni, hogy legalábbis kicsit hasonlítson az állatra). Ha valaki abban az időben azt mondja nekem, hogy Józsikám, 2008-ban meg fogom neked mutatni, hogy lehet ilyet rajzolni, hát biztos odaadom érte a fél tökömet:
Ötletem sincs, hogyan kell egyáltalán elkezdeni az ilyesmit. Mágiának tűnik az egész. Varázslásnak. Pedig, mint ahogy a bűvésztrükköknek, ennek is borzasztó egyszerű a megfejtése: el kell kezdeni az elején, és apró elemekből felépítve, sok gyakorlattal és érzékkel el kell jutni a végeredményig.
Nagyjából:
Tényleg semmi durvulás nincsen benne, egyszerűen csak össze kell rakni. A legvégén természetesen nagyon részletes color kezelés van, de ezt már nem mutatjuk be itt, viszont linkelünk az eredeti tutorialra. Érdeklődőknek a colorról erre van még egy videó is. Érdemes megnézni.
Ugyan nem CSS-ezek, de ez tetszett.
Írásmód 1:
#wrapper {
width:800px;
margin:0 auto;
}
#header {
height:100px;
position:relative;
}
#feature .post {
width:490px;
float:left;
}
Írásmód 2:
#wrapper {width:800px; margin:0 auto;}
#header {height:100px; position:relative;}
#feature .post {width:490px; float:left;}
Nekem sokkal szimpatikusabb és áttekinthetőbb, különösen hosszabb listában.
A Wikipedia Picross demo 20×20 tábla megoldás animációját elnézve nem értem a megoldások egyikét. Valaki tudja esetleg a választ a kérdésemre?
Minderről természetesen készítettem egy videót, erre a linkre kattintva lehet megtekinteni (H.264 MP4, 6 mega).
update: Jano volt olyan kedves, hogy screenshotokkal illusztrált választ készített a dologról. Köszönöm, ennyi figyelmességet ritkán kapok.
Fotó: Georgiev Viktor
Ha az év is olyan jól sikerül, mint a mai tenisz, nem lesz okom panaszra.
Két és fél hetet kellett nélkülöznöm (vidéki legatio, Malmö), végül egy last minute december 31-i teniszre voltam jó — pocsékul ment. Ma viszont a rendes szerda esti 6-os teniszem mesés volt.
Megint “szereltem” valamit a tenyeresemen. Most az az új ötletem, hogy olyan 10 frame-mel ütés előtt elernyesztem az ütőt tartó csuklómat, aztán onnan (értsd: T-10 frame) geci nagyot húzok rajta. Csodálatos lesz tőle. Egyáltalán nem triviális, rengeteg gyakorlással lehet jóra gyúrni. Az ember ugyanis ösztönösen görcsösen markolja a gripet, mintha legalábbis valamilyen életmentő eszköz lenne.
Nem is értem, miért nem dolgoztam jobban eddig a csuklómmal. Ezen túlmenően az ütés előtti 10 frame-ben elernyesztett csuklónak még olyan hozadéka is van, hogy jobban irányíthatóvá válik a labda. Ez amolyan pszichológia, amit egyszer olvastam egy agytréninges könyvben: ha erősen gondolunk valamire, akkor a testrészünk kvázi “tudattalanul” is megcsinálja azt. Persze mi irányítjuk, de olyan, mintha magától történne. (Teszt: ujjunkra kötött 20 centi hosszú cérna, végére erősített súllyal. Kezdjük himbálni valamilyen irányba az ujjunkkal, majd erősen gondoljunk arra, hogy a lengetés iránya megváltozik. Persze ne lengessük sehogyan sem, de mégis másfelé fog lendülni a dolog. A gimnáziumok szellemidézései is említhetők még, mint hasonló példa.)
Egyszóval az elernyesztett csukló T-10 frame-ben csodákra képes.
Ezen túlmenően valami egészen fantasztikus új élmény keretében először érzékeltem, hogy a fonák nyesés végre értem, és nem ellenem dolgozik. Meccseztünk is, remekül kisegített. 6:2 lett az eredmény (én kaptam ki természetesen), de benne volt egy 6:3 is. Több egészen fantasztikus, jó teniszező számára magától értetődő, számomra MENNYEI, ütést is be tudtam adni.
Nem tudom kinek volt meg ez az érzés, de arról van szó, amikor az ember felépít egy poént, aztán a végén egy remek ütéssel befejezi azt. És akkor az érzés, hogy nem basztam el, és összejött, és képes vagyok rá, és mennyire veri fasza ez az egész. Soha nem fogom elfelejteni.
A világegyetem nem is szemét.
Nézzük meg ezt a képet:
Nagyítsunk bele:
320×200, 16 színben, ha még nem derült volna ki, Commodore 64. Egy új grafikus módban készült (MUFLI), gyakorlatilag mindenféle régi és új technológia van benne összegyúrva. Én már majdnem kezdtem örömködni, hogy akkor hallelujah, lehet “hires” 16 színű képeket is rajzolni innentől, éljen.
A dolog nem ilyen egyszerű, nem lehet akárhogyan: bizonyos szabályok betartásával lehet csak rajzolni. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan tudunk ilyen felbontású, kvázi 16 színű képeket rajzolni C64-en, meg kell értenünk a MUFLI grafikus mód leírását. Ehhez segítségül Credo-t hívtam, aki minden ilyesmit össze tud foglalni:
Van egy HiRes FLI layer, ahol minden 8×2-es HiRes blokkban szabadon választhatsz két színt, az egyik a papír, tehát a blokk teljes háttere lehet csak, nem lehet vele rajzolni, a másik a rajzoló szín, ezzel HiRes-ben pixelezhetsz.
Ezentúl van egy egész képernyőt lefedő, X irányba hardveresen zoomolt, fix (tehát nem trükkös, dinamikus) sprite layer. Ennek 48×2 HiRes pixelenként (tehát két egymást követő sprite-ot kontrollál egyszerre, két soronként) két paraméterét változtathatod. Az egyik a színe, a másik a módja.
Minden blokkban meghatározhatod, hogy az adott sprite (azaz csak az érintett blokkja) HiRes vagy multicolor legyen. Mindkét módban egy színt választhatsz szabadon blokkonként, azzal HiRes módban 2 valódi HiRes pixel széles gridben rajzolhatsz a papír fölé, ugyanakkor a tinta alá (a kettő között van a sprite layer, erre utal a névben az U betű, így a tényleges tintával kell ügyeskedni, hogy “HiRes-ebben nézzen ki”, ne legyenek nagy egyszínű blokkok a széleknél meg a részletesen kidolgozott részeknél), multicolor módban egy sprite pixellel már 4 HiRes pixel széles gridben lehet rajzolni, ugyanakkor ebben a módban még két további sprite szín használható (azok globálisak, tehát az egész képre kell definiálni őket).
Érdekesség még, hogy a kép duplasoros blokkjai és a sprite-ok duplasoros blokkjai nem esnek egybe, váltják egymást, tehát vertikálisan a kép blokkja közepén indul a következő sprite blokkja — ennek technikai okai vannak, de emellett még több szín halmozását is lehetővé teszi.
Tiszta?
Még 2006-ban is derülnek ki újabb és újabb trükkök a C64 világából. Egészen elképesztő. Crossbow készített hozzá egy MUFLI rajzolóprogramot (helyesebben megjelenítő és pixel-pakoló programnak kéne hívnunk, mert mindössze a fent ismertetett szabályrendszer van benne gyakorlatilag), amit letölthetünk innen.
Ezzel a posttal megyünk tehát 2008-ba, mindenkinek boldog, békés új esztendőt kívánok a MUFLI sprite layerei mögül.
Anélkül persze, hogy elszakítanánk, vagy az éleknél túlságosan megfeszítenénk.
Matematikai probléma, persze. Egy 20 perces videóban hozzánk, matematikai halandókhoz is közelebb hozzák a megoldást (annyit megenged a modell, hogy saját magát tudja keresztezni). Nem lehet nem végignézni az egészet. Nálam konkrétan ez volt a nap (mit nap, hét!) videója.
A problémát egyébként “Smale paradoxonának” hívják.
Handrásnak szeretném jelezni innen a Plastik media szerkesztőségéből, hogy nekem egy Leopard Retail Box-ot szíveskedjen félretenni, azonnal kell, ha megjön.
A telepítés egy olyan számítógépét elsődleges gépként használó technofil előtt, mint amilyen én vagyok, nem történhet fail-safe megoldás nélkül. Ezért az alábbi tranzíció tervet alkottam meg:
1. vásárlok egy 160 gigás 5400 fordulatú lemezt (ehhez a funds-ot a kedves olvasók eddig 45 dollár értékben finanszírozták, lásd itt)
2. erre a lemezre, mint külső meghajtóra feltelepítem nulláról a retail boxos Leopárdot
3. az összes programjaimat, beállításaimat egyenként beállítom és beKANfigurálom
4. tesztelem a megoldást live környezetben
5. no-go decision amint elégedett vagyok a megoldással, elmegyek az Almárium szakszervízbe, ahol a garancia megtartása mellett kicseréltetem a két diszket (30 perces műtét)
6. nincs hatodik lépés
Ma mindent le is szerveztem, sőt, a diszket is az Almáriumban veszem meg, 19 + ÁFA áron. (Nem volt érdemes másikat venni, ráadásul a 7200-asok nagyon melegednek és folyton zúg a gép, tehát +40 giga a benefit.)
NAGYMACSKA HEJJJ!
Akik először kezdenek meccsezni, mindig meglepődnek, mennyire más, mint “gyakorolni”, hiszen a meccsnek nagyon más a ritmusa. Itt pontokat kell számolni, labdát szedni, sétálni a térfelek között, szerválni, vagy fogadni, kivárni, míg összejön a másik szervája — konstans off-time-balance. Néhány órányi játék után meg lehet szokni. Más, de ugyanolyan jó.
Örömmel jelentem, hogy életem első love szerva game-jét is sikerült elérnem. Nem bántam volna, ha tudok szépíteni egy 6:2-t azért, de sajnos csak a második szett első fogadó game-jében tudtam a második game-emet megcsinálni. Az Excelbe tehát ez került: 6:1 0:1.
A jövő teniszező palántáinak az a tanácsom (innen a szerkesztőségből), hogy ne várjanak túl sokáig a meccsek elkezdésével, hanem minél előbb. Ennek persze első lényegi pontja a viszonylag biztos adogatás megtanulása, tehát a gyakorlások végén igenis mindig le kell ütni legalább egy kosár labdát.
Én úgy vettem észre, hogy a tanulásnál a legjobb módszer az, ha mindaddig elsőt ütők, míg el nem hibázom. Ha elhibázom, másodikat ütök, ha azt is elhibázom, újra elsőt stb — tehát pontosan úgy, mint a pontjáték alkalmával. Azt vettem észre, ez szoktat rá a meccsre leginkább.
A szervák gyakorlásánál ne arra törekedjünk, hogy minél erősebben tudjuk megbaszni a labdát. Az ilyesmi csak a forrófejű rookie-k megközelítése, nekünk, a nyugodt erő képviselőinek ez csak mosolyt csal borotválkozás közben megfáradt arcbőrünkre.
Nagyon fontos továbbá, hogy akármilyen sebész is, de legyen egy második, 90%-nál is jobb arányú adogatásunk. Pont. Aki ennek lényegét nem fogja fel, az nem való meccsre és kész. Ezt nem is vagyok hajlandó jobban fejtegetni.
Salak.
Íme a rettegett hibaüzenet:
A jelenség magyarázata (annak, aki tényleg képtelen elolvasni és/vagy értelmezni, ami oda van írva): valamely cellában, vagy cellákban, egy másik file-ra való hivatkozást talált a motor, viszont a file nincs a helyén. Tipikusan akkor fordul elő, ha átmozgattuk a hivatkozott Excel sheetet, vagy emailben kaptunk valamit, és nincs mögötte a forrás állomány. Számokat fogunk látni, de az Excel arra hivatkozik, hogy ezek nem feltétlen friss számok.
A “Szerkesztés” menü “Csatolások…” pontja alatt kaphatunk részletes elemzést erről:
A feljövő ablakban láthatjuk a hivatkozott állományt, és rendelkezhetünk a probléma kezelése felől:
A kollégáknak küldött esetben érdemes a bal alsó sarokban levő “Indító rákérdezés…” pont alatt a “Ne legyen rákérdezés …” pontot bekattintani és úgy elmenteni a lapot:
Ha kapott anyagból dolgozunk és meg akarjuk találni a kis gonosz cellákat, amik a külső lapokra hivatkoznak a “Szerkesztés” menü “Keresés… (Ctrl-F)” funkciójával tudunk rákeresni a kérdéses részre:
Látható, hogy a keresett szöveg a korábban megállapított file nevének egy részlete. A “Listába mind” gomb összegyűjti mindazon előfordulásokat, amik a külső file-ra mutatnak. Innen már egyszerű a debug.
Credit: a tudás Penoff Gábor szakember irányából érkezett.
Augusztus 7-én jelent meg az iLife/iWork ’08. Ennek grafikai eszköztárában teszünk mai postunkban látogatást.
Az októberben megjelenő Leopard egyik interface újdonsága, hogy az operációs rendszer és alkalmazások számtalan stílusú felhasználói felületét sokkal egységesebb formába hozza. Vége a brushed metal ablakoknak, innentől középszürke átmenetek, sokkal kontrasztosabb feliratok és ikonok jelennek meg a felületeken. Az új iLife/iWork párosnál van alkalmunk először megtekinteni ezeket.
Ebben a példában az iLife csomag Garageband alkalmazásának kontroll részéből emeltünk ki egy részletet:
Ha 200%-on elemezzük a képet, megfigyelhetjük, hogy gyakorlatilag egy egy pixeles eltolt árnyéka van minden objektumnak, az üveg hatást pedig mérsékelik a kiegyensúlyozottság jegyében:
Kis üveg, középszürke egymáshoz közeli átmenetek és egy pixeles, lefelé eltolt kiemelések alkotják az összhatást. A szövegek mellett a látszólag elég egyszerű grafikai elemek pontos és élethű rekonstruálása kisebb kihívás elé állítja a folyamatosan seggfej ügyfelektől és irreális igényektől megfáradt, ám a mélyen változatlanul lelkes Photoshop felhasználót.
A fenti példán levő kis karika például az alábbi layer erdővel állítható elő Photoshopban:
A pontos rekonstruálásnak elengedhetetlen feltétele a potik megfelelő és arányos méretű tekerése, a subpixel világában tett látogatás megértése. Ez nem lehet elefánt-a-porcelánüzletben jellegű munka és septiben összevágott bevel igénytelenkedés. A tarthatatlan határidőkre készített kreatív munka által rögöt képzett mutatóujjaknak pontos és fegyelmezett haladási iránya kell, hogy legyen. Kulcsa a 0 pixelre állított anti alias érték. Veerle Pieters hasonló elemzése is említhető.
Célunk az út kijelölése, a haladási irány meghatározása, a platformok közötti akadálymentes ugrálás.
Pontos. Precíz. Apple.
Teljes feed kínálatunk itt. 
Mi az a feed?
2006 februárig visszanyúló archívum oldalunk erre.
Sajnos olvasói levelekre nem áll módunkban egyesével, kimerítő módon reagálni, privát segítséget nyújtani, kérdésekről véleményt alkotni. Reklámanyagokat lehet küldeni, de ezzel kapcsolatos poszt-elvárásokat megfogalmazni teljesen felesleges.
Hozzászólásokat, véleményeket az egyes posztokkal kapcsolatban nyilvánosan itt már nem lehet írni, viszont emailen szívesen veszünk minden kiegészítést.
