Plastik média

Akik először kezdenek meccsezni, mindig meglepődnek, mennyire más, mint “gyakorolni”, hiszen a meccsnek nagyon más a ritmusa. Itt pontokat kell számolni, labdát szedni, sétálni a térfelek között, szerválni, vagy fogadni, kivárni, míg összejön a másik szervája — konstans off-time-balance. Néhány órányi játék után meg lehet szokni. Más, de ugyanolyan jó.

Örömmel jelentem, hogy életem első love szerva game-jét is sikerült elérnem. Nem bántam volna, ha tudok szépíteni egy 6:2-t azért, de sajnos csak a második szett első fogadó game-jében tudtam a második game-emet megcsinálni. Az Excelbe tehát ez került: 6:1 0:1.

A jövő teniszező palántáinak az a tanácsom (innen a szerkesztőségből), hogy ne várjanak túl sokáig a meccsek elkezdésével, hanem minél előbb. Ennek persze első lényegi pontja a viszonylag biztos adogatás megtanulása, tehát a gyakorlások végén igenis mindig le kell ütni legalább egy kosár labdát.

Én úgy vettem észre, hogy a tanulásnál a legjobb módszer az, ha mindaddig elsőt ütők, míg el nem hibázom. Ha elhibázom, másodikat ütök, ha azt is elhibázom, újra elsőt stb — tehát pontosan úgy, mint a pontjáték alkalmával. Azt vettem észre, ez szoktat rá a meccsre leginkább.

A szervák gyakorlásánál ne arra törekedjünk, hogy minél erősebben tudjuk megbaszni a labdát. Az ilyesmi csak a forrófejű rookie-k megközelítése, nekünk, a nyugodt erő képviselőinek ez csak mosolyt csal borotválkozás közben megfáradt arcbőrünkre.

Nagyon fontos továbbá, hogy akármilyen sebész is, de legyen egy második, 90%-nál is jobb arányú adogatásunk. Pont. Aki ennek lényegét nem fogja fel, az nem való meccsre és kész. Ezt nem is vagyok hajlandó jobban fejtegetni.

Salak.

Íme a rettegett hibaüzenet:

A jelenség magyarázata (annak, aki tényleg képtelen elolvasni és/vagy értelmezni, ami oda van írva): valamely cellában, vagy cellákban, egy másik file-ra való hivatkozást talált a motor, viszont a file nincs a helyén. Tipikusan akkor fordul elő, ha átmozgattuk a hivatkozott Excel sheetet, vagy emailben kaptunk valamit, és nincs mögötte a forrás állomány. Számokat fogunk látni, de az Excel arra hivatkozik, hogy ezek nem feltétlen friss számok.

A “Szerkesztés” menü “Csatolások…” pontja alatt kaphatunk részletes elemzést erről:

A feljövő ablakban láthatjuk a hivatkozott állományt, és rendelkezhetünk a probléma kezelése felől:

A kollégáknak küldött esetben érdemes a bal alsó sarokban levő “Indító rákérdezés…” pont alatt a “Ne legyen rákérdezés …” pontot bekattintani és úgy elmenteni a lapot:

Ha kapott anyagból dolgozunk és meg akarjuk találni a kis gonosz cellákat, amik a külső lapokra hivatkoznak a “Szerkesztés” menü “Keresés… (Ctrl-F)” funkciójával tudunk rákeresni a kérdéses részre:

Látható, hogy a keresett szöveg a korábban megállapított file nevének egy részlete. A “Listába mind” gomb összegyűjti mindazon előfordulásokat, amik a külső file-ra mutatnak. Innen már egyszerű a debug.

Credit: a tudás Penoff Gábor szakember irányából érkezett.

Augusztus 7-én jelent meg az iLife/iWork ’08. Ennek grafikai eszköztárában teszünk mai postunkban látogatást.

Az októberben megjelenő Leopard egyik interface újdonsága, hogy az operációs rendszer és alkalmazások számtalan stílusú felhasználói felületét sokkal egységesebb formába hozza. Vége a brushed metal ablakoknak, innentől középszürke átmenetek, sokkal kontrasztosabb feliratok és ikonok jelennek meg a felületeken. Az új iLife/iWork párosnál van alkalmunk először megtekinteni ezeket.

Ebben a példában az iLife csomag Garageband alkalmazásának kontroll részéből emeltünk ki egy részletet:

Ha 200%-on elemezzük a képet, megfigyelhetjük, hogy gyakorlatilag egy egy pixeles eltolt árnyéka van minden objektumnak, az üveg hatást pedig mérsékelik a kiegyensúlyozottság jegyében:

Kis üveg, középszürke egymáshoz közeli átmenetek és egy pixeles, lefelé eltolt kiemelések alkotják az összhatást. A szövegek mellett a látszólag elég egyszerű grafikai elemek pontos és élethű rekonstruálása kisebb kihívás elé állítja a folyamatosan seggfej ügyfelektől és irreális igényektől megfáradt, ám a mélyen változatlanul lelkes Photoshop felhasználót.

A fenti példán levő kis karika például az alábbi layer erdővel állítható elő Photoshopban:

A pontos rekonstruálásnak elengedhetetlen feltétele a potik megfelelő és arányos méretű tekerése, a subpixel világában tett látogatás megértése. Ez nem lehet elefánt-a-porcelánüzletben jellegű munka és septiben összevágott bevel igénytelenkedés. A tarthatatlan határidőkre készített kreatív munka által rögöt képzett mutatóujjaknak pontos és fegyelmezett haladási iránya kell, hogy legyen. Kulcsa a 0 pixelre állított anti alias érték. Veerle Pieters hasonló elemzése is említhető.

Célunk az út kijelölése, a haladási irány meghatározása, a platformok közötti akadálymentes ugrálás.

Pontos. Precíz. Apple.

Valaki mondja el a közösségnek, hogyan kell így effektezni egy nyersanyagot (vagy meghalok):

update: Kommentek között _alesi_ mutatja be, hogyan lehetséges ilyen eredményt elérni. Végigkattintva a képeket kaphatunk egy elég jó elképzelést a dologról. debil szövegesen oldja meg. Ajánlható még Reidl Rómeó két linkje is (a többi már megvolt mindenkinek). Namaste, much love.

- Ez drága.
- Jó, de mennyire?

Vacek és az öreg

Valamelyik nap rájöttem külföldi tartózkodásom során, hogy semmit nem tudok arról, mennyibe kerül, ha MMS-t küldök. Vagy hívást fogadok. Vagy internetezek. Ebben a postban összefoglalom mindazon információkat, amik a mai vizsgálódásaim során kiderültek. A kutakodást a mobilszélessáv termékük kapcsán kezdtem el (lásd még Gregnél), és igyekeztem tisztába jönni több dologgal is. Vodafone előfizető vagyok, így ennek a cégnek a megoldásait ismertetem, gondolom kisebb-nagyobb átfedéssel a többi szolgáltatóra is igazak a megállapítások.

Vágjunk bele!

1. Hang hívás
   1. belföld

      Belföldön az éppen aktuális, kialkudott, szerződött tarifa szerint. Ezzel gondolom mindenki tisztában van.

      Ha külföldet hívjuk ezen táblázat segít a díjszabásban.

   2. külföld

      Külföldhöz be kell kapcsoltatni a “roaming”-ot (díjtalan). Ez után gyakorlatilag minden országban tudunk hívásokat kezdeményezni és fogadni. Amíg ezt nem tesszük meg, nem tudunk. Ha már be van kapcsolva, ezen az oldalon vannak összefoglalva a tarifák. Országonként vannak jobb (olcsóbb) és rosszabb (drágább) szolgáltatók. Előbbieket a Vodafone Preferált szolgáltató néven hívja.

      Példa: Ausztriában a preferált szolgáltató a Mobilkom (A1). Ha kimegyünk a sógorokhoz és erre áll rá a telefonunk ország váltáskor, akkor hívás kezdeményezésekor (Magyarországra, vagy Ausztriába, vagy harmadik országba) percenként 259,80 forintot fizetünk (forrás). Fogadáskor, tehát ha valaki otthonról hív bennünket 94,80 forint a percdíj, amit nekünk kell percenként fizetni. A hívó fél természetesen otthoni tarifáját fizeti a szolgáltatója felé, ha csoportunkon belüli hívó, akkor lehet, hogy nem is fizet (mert teszem azt egy kollégánk hívott minket például).

      Ha nem Mobilkom (A1)-re áll be a telefonunk, hanem például a T-Mobile-ra, akkor 309,90 forint a percdíj. Fogadás 94,80. (forrás)

      A Vodafone csinált egy Passport szolgáltatást (ingyenes), amivel bizonyos országokban segítenek levinni a költségeket. Ezek listája itt található, többnyire európai országok. Ennek díja úgy néz ki, hogy 300 forintot fizetünk minden megkezdett küldött/fogadott 10 perc hívás után egyaránt, amire a küldött esetén pedig még a kialkudott (lásd: Hang hívás / belföld pontot) tarifa is rátevődik. Ez csak akkor lép életbe, ha a Passport-ot támogatott ország preferált szolgáltatóján vagyunk. Ha nem ott vagyunk, roaming díjat fizetünk arra a szolgáltatóra, akire éppen rácsatlakozott a telefonunk.

      A Passport VitaMax előfizetőknek csak egyszer charge-ol 300 forintot, ennyiben eltér ott a működés.

      Példa: Józsa István Gergő felhív bennünket Budapestről, miközben mi az Alpokban isszuk a Vogelbeer-t. Megcsörren a telefonunk. Nem rezzenünk össze, mint eddig, hanem eszünkbe jut, hogy a Passport szolgáltatásunk aktív, a mobilunk pedig a preferált szolgáltatóra állt rá, aminek kódja A1 világít a kijelzőn (áldjuk az eszünket, hogy utazás előtt memorizáltuk ezeket). Fogadjuk Józsa István hívását. Amint megnyomjuk a gombot, 300 forintot a Voda charge-olt a túloldalon. Ezután már pofázhatunk Józsa Istvánnal majdnem 10 percet, nekünk ugyanannyiba kerül. 9 perc körül fejezzük be a hívást.

      Mivel Ausztriában kb 95 forint minden fogadott roaming perc, ezért a Passport előnyeit igazán csak kb 4 perc után élvezzük fogadás esetén, a hívásoknál az előny hamarabb jelentkezik. Általánosabban: sok kis hívás langyos bré-szopás Passport esetén, sok hosszú hívás előny, amennyiben 10 egész számú többszöröseit minél jobban megközelíti alulról. Igazából nem olyan jó ez a Passport sem, de nincs jobb.

      Fújjuk ki magunkat, mert ez még nem minden!

      Ha külföldön vagyunk passporton, és “harmadik országos” számot hívunk, először kifizetjük a passport árát, amire rárakódik a korábban már megismert külföldi hívás ára, tehát úgy, mintha Magyarországról hívtuk volna külföldöt (értsd: passport + “a Magyarországról nemzetközi irányba indított hívások díjazása szerinti hívásdíj a nemzetközi hívásokra vonatkozó számlázási egységenként.”)

      Ha külföldről nem harmadik országot, hanem azt az országot hívjuk, ahol vagyunk (pl. Ausztriából egy osztrák számot), akkor a képlet: passport + “az ügyfél által használt tarifacsomag Magyarországon érvényes belföldi, hálózaton kívüli hívásdíja a tarifacsomaghoz tartozó számlázási egységenként.”

      Sima roaming esetén (nincs, vagy nem lehet Passport) azt a díjszabást fizetjük értelemszerűen, mintha Magyarországról hívnánk az adott külföldi országot.

      Ez az egész meg van fejelve még egy Európa tarifa csomaggal, amivel kedvezőbb tarifákat kaphatunk, ha gyakran hívunk európai országokat.

      A Passport listából nem derül ki, hogy a szolgáltató pontos neve mi, illetve a kijelzőn megjelenő operátor felirat hogyan néz ki, a már korábban említett oldalon kell az adott ország preferált szolgáltatójának adatlapjáról (!) kiolvasni az információt, és figyelni arra, hogy a telefon valóban ezen a szolgáltatón legyen. Példánknál maradva a Mobilkom (A1)-en kell lennünk, a telefonunk kijelzőjén pedig A1 felirat jelenik meg.

      Érdemes utazás előtt tanulmányozni ezeket az oldalakat, kiírni, hogy a Passportnak mik a szolgáltatói neve, és azokra csatolakozni (vagy beszopjuk a brét).

2. Wap

   A Wap-ot leszarom.

3. Internets

   Először némi információ: az internet adatforgalma GPRS vagy HSDPA protokollon zajlik a telefonon. Ez utóbbit valamiért 3G-nek szokták hívni (ne kérdezzétek miért, hiszen a 3G nem azt jelenti).

   Magyarországon állítólag HSDPA helyett UMTS protokollt kell érteni a 3G szabványokon belül, ami jóval lassabb. (írja Til a kommentekben)

   Mind az internetezés, mind pedig MMS-ek küldözgetése a szőrös nemi szervünkről GPRS / HSDPA-n keresztül megy (noha az MMS-ek darabra vannak árazva!). A mai telefonokon a GPRS / HSDPA kiválasztás fall-back rendszerrel megy, ha nincs HSDPA, akkor GPRS-en megy a folyam, csak ott lassabb. HSDPA nincs az országban mindenütt, GPRS pedig van. Lefedettség térkép itt.

   Hogy ezt a kapcsolatot a mobiltelefonunk segítségével a laptopunkon keresztül Bluetooth-on (vagy nélküle gyorsabb kábellel), külső USB modemmel plusz egy SIM kártyával, esetleg külső modemmel a telefonunk SIM kártyájának átrakásával érjük el, egyéni ízlésünk és preferenciánk kérdése. Célszerű megjegyezni, hogy a Voda most futtat egy akciót, amivel a plussz SIM kártya és modem 1 forintért megszerezhető 2 éves hűség esetén. Tehát máshogy: a mobilszélessáv nem más, mint egy adat-csomag (ha jobban tetszik internet) előfizetés. Félrevezető a reklámokból, hiszen lófasz köze van a laptophoz, aki azon keresztül használja, az úgy teszi, aki nem, az nem.

   Ahol visszazuhanunk GPRS-re a lefedettség hiányában, ott nem lesz gyors netünk, viszont netünk mindig lesz, ahol lehet telefonálni (egyszerűen megfogalmazva). Jelen pillanatban Csongrádon ülök a barátnőm nagymamájának nappali szobájában és bluetooth-on GPRS-en keresztül megyek ki a netre. A sebesség egyszerűbb modemmel vetekszik, de végülis tudok “dolgozni”.

   Passport internetes forgalomra nem érvényes.

1. belföld

   A belföldi csomagok általános leírása itt található. Az internetre belföldön két opciónk van gyakorlatilag: 200 megás csomag, illetve 5 gigás csomag. Előbbivel azok járnak jól, akik mobiltelefonról kevesebbet neteznek (én még az 50 megás csomagomat sem léptem át — igaz, gyakorlatilag csak mobillal nézegettem), a gigás azoknak jó, akik fosnak bele. Az 5 gigás 5 rugó / hó, érdemes azoknak ezt választani, akik sokat akarnak laptopról netezni, és nem mindenütt van wifi.

2. külföld

   Külföldön az adatforgalmi hívás 0,5 megabyte alapú elszámolással történik session-önként. Díjszabás itt. Tehát ha megnézzük a leveleinket Párizsban, 1249.80 / 2 = 625 forintot fizetünk. Ha kilépünk, elmegyünk kakimanóra, megint megnézzük, ugyanúgy 625 forintot fizetünk a második “hívásért”. Célszerű, ha ilyenkor egy session során minél többet netezünk, hogy pénzünknél maradjunk.

   Az sem mindegy, hogy preferált, vagy nem preferált hálózaton vagyunk-e. Ausztriában a Mobilkom (A1) szolgáltatónál megánként 1800, míg a T-Mobile-nál 2800 forint ugyanez az összeg. Külföldi utazás előtt ellenőrizzük és memorizáljuk a hang hívásnál már megtanult módon, hogy biztosak legyünk abban, hogy a lehető legkevesebbet fizetjük.

   A HSDPA jelenleg az alábbi országokban érhető el. A díjszabás ugyanaz, mint a GPRS roaming esetében, csak gyorsabban jön az adat.

1. SMS
   1. belföld

      Az aktuális csomagunknak megfelelően.

   2. külföld

      A roaming díjszabásnak megfelelően attól függően, melyik hálózatra tudunk csatlakozni.

1. MMS
   1. belföld

      Az MMS-nek belföldön fix díja van, ennek pontos listája itt, külön kell rá előfizetni. Szolgáltató oldaláról külön termék, mint az internet, noha mindkettő ugyanazon a protokollon zajlik (GPRS vagy ha van HSDPA).

   2. külföld

      Aki eddig figyelt, kitalálhatja, mi jön: MMS Roaming! Leírása itt. Röviden a lényeg: fogadni ingyenes, küldeni pedig darabonként 300 forint. Mindegy, hogy preferált, vagy nem preferált a szolgáltatónk. Az MMS roamingot nem kell tudtommal külön bekapcsoltatni, elég, ha az MMS aktív.

Jó tudni még

Az 1751-es telefonszámra ha elküldjük a NET szót, visszakapjuk SMS-ben az adott havi adatforgalom számlálónk állását. Ennek díja 80 forint körül van.

A tudakozók drágák. A malac tudakozó (198-as hívószámmal) 60 forint plusz percenként 44, a tudakozó plusz (197) pedig 162 percenként. Gondoljunk bele, ez utóbbinál ha elkezdik keresgélni a kért telefonszámot a bla-bla internet segítségével, gyakran kell hosszú percekig várnunk az információra, ami könnyedén több ezer forintban áll meg. (forrás)

Ha az 1702-es telefonszámra elküldjük egy ország nevét ekezet nelkul NAGYBETŰSEN, pl. “AUSZTRIA” vagy “HORVATORSZAG”, akkor visszaküldik a nem-passport díjakat, illetve a preferált hálózat nevét.

Végül

Az egészet áttekintő lap formájában összeraktam egy PDF-be, ami letölthető innen:

Epilógus

Azt hiszem nagy fába vágtam a pöcsömet, amikor elkezdtem ezt a post-ot. Ahogy mentem beljebb és beljebb, úgy lett egyre nagyobb, és vörösebb, aztán már viszketett is. Én a magam számára azt szintetizáltam ki, hogy célszerű utazás előtt megnézni a viszonyokat, memorizálni a szolgáltatót, kiírni a díjszabásokat, utána pedig a számlarészletezőn megvizsgálni az értékeket.

Sajnos ma még a nemzetközi telefónia, a mobil internet görnyed az extra profitok alatt, és ez a folyamat csak nagyon lassan alakul át olyanná, hogy ne kelljen foglalkoznunk azzal, mikor kit hívunk. Én bízom benne, hogy lesz idő, amikor egy megállapított percdíjjal fogunk fizetni.

Tegnap, amikor beszéltem három (!) Vodás ügyfélszolgálatossal, hogy egyáltalán képbe helyeződjek, végső kétségbeesésemben megkértem az egyiket, hogy ugyan, küldje már át a tréningjükről az összefoglaló táblázatot. “Nincs ilyen” – jött a válasz, ők is mindent a weblapról szednek össze.

A különbség köztünk az, hogy nekik ez a munkájuk, nekem ez meg csak azért kell, mert kibaszott drága, és tudni akarom, mennyire.

Függöny.

Volt már téma a Plastikon. Most újra beleütköztem a problémába, és megosztom azt, ameddig eljutottam:

- A design alapvetően kifutó (lenne). A nyomtatót, dokumentum beállításait képtelen vagyok olyanra megcsinálni, hogy rendesen nyomtatható legyen. A nyomtató saját opcióiban levő beállítás nem jöhet szóba, univerzálisan működnie kéne mindenhol. A Fájl – Oldalbeállítás menüben kotorásztam még, de erősen hiszem, hogy nem lehet kifutóra nyomtatni.

- Nézet – Élőfej és élőláb alatt kell készíteni egy szövegdobozt, ahová elhelyezhető a grafikus objektum. Mivel a Word csak WMF vektoros formátumot ismer, ezért AI-ből exportáltam ki egy ilyet. Sajnos nyomtatáskor a vektorok valami teljesen érthetetlen módon “elromlanak”, és a görbék elég szaggatott módon néznek ki.

- Az egyetlen működő megoldást az nyújtotta, hogy kiexportáltam az AI-t GIF-be 500%-os nagyításon, és azt tettem be. Így nyomtatva “egészen tűrhető” eredményt kapok, de még ez is messze van BAZMEG attól, hogy rendes vektort nyomtasson a csórikám. (Sajnos a GIF 180 KByte-os, a WMF pedig 45 KByte-os .DOC méretet jelent. Ez is baj.)

Végül a következőt szintetizáltam ki:

Kell csinálni egy nem kifutóra menő fejlécet, amit meglehetősen nagy GIF-be kell exportálni, és azt szövegdobozba az élőfejbe elhelyezni. Margók, betűtípusok opcionális állítása.

Teljesen csalódott vagyok, tényleg. Lehet, hogy tényleg nincs mese, és Wordart-ban kell megcsinálni. De akkor megindulok egy háromfaszú négerrel Redmondba, az is biztos.

Kérdés: Mi a teendő akkor, ha használatba kell vennünk egy laptopot, viszont nem ismert előttünk a távozó kollégánk jelszava?

A választ Magyar “Maz” Zsolt szolgáltatja: Először is töltsük le az Ultimate Boot CD (UBCD) nevű ISO-t, majd égessük ki. Bootolás után a “File system tools” – “NTFS tools” alatt megtalálható az NTFS password és registry szerkesztő alkalmazás, mely használatával tetszőlegesen módosíthatók a jelszavak. Az UBCD használatával egyéb diagnosztikai/adminisztratív teendők, így például vírusirtó szoftverek, futtatására is mód nyílik.

In sports, in particular racquet sports, topspin is a property of a shot where the ball rotates as if rolling in the same direction as it is moving. Topspin on a shot imparts a downward force that causes the ball to drop, due to its interaction with the air (see Magnus effect).

– Wikipedia

Elég régóta nem teniszeztem Georgiev “Dékán” Viktorral. Tudni érdemes, hogy ő játszott itthon Szuperligában, CSB-zett (csapatbajnokság – ma a magyar tenisz egyetlen valamit érő kompetitív része), ám mára már irdatlan nagy PSD fileokból készít Flash vektorokat. (Külön elemzést is megérne, de ez a bajom a magyar tenisszel: nem véletlen, hogy nem látunk senkit elöl. Igen, azért van, mert kedveli a vektorokat, igen, azért.)

Vele először 2004. március 14-én teniszeztem először. Lába most is a salak.hu címlapját díszíti. Akkor még 160 óra tenisznél tartottam, ma 650-nél vagyok. Persze, akkor is jól játszott már hozzám képest (…), de a döbbenet nem ekkor ért.

Annak idején még a szintén egykori versenyző Horváth Adrienn mondta nekem, hogy “a fiúk nagyon pörgetnek”, és ez akkor valahogy olyan hülyeségnek hangzott. Persze nem mondtam neki, de mégis nehezen hittem el, hogy a profi férfi teniszből ezt emeli ki. Pörgetnek, magasra pattan a labda – na és?

A döbbenet most hétvégén ért, miután hosszas szünet elteltével végre lejátszottuk azt a két órát, amit már régóta terveztünk.

Egyszerűen nem hittem el, hogy ennyire máshogy jön a labda. Kurva nagy pörgetéssel és hosszan. Nem mondom, kellett vagy 20-30 perc, mire megvolt az “uptake”, de a két órás menet végére azt mondtam, hogy sokat fejlődtem. És így is van.

A döbbenetem a következő: Georgiev Viktorral többé-kevésbé, de két éve játszom. És minél többet nyomom, annál inkább MEGDÖBBENEK attól a távolságtól, ami kettőnk között van. Másképp a paradoxon: minél többet játszom, és minél több órát rakok a fejlődésembe, annál inkább észreveszem, mennyire jobb nálam. (Ráadásul szerinte még rosszabbul is játszik két éves önmagához képest, amikor még csapatozott.)

A végére megpróbálom egy általam készített (AH!) ábrával illusztrálni azt, hogy mi a különbség az amatőr és a profi tenisz között a topspin tekintetében. Szemléltető ábránkon egy teniszpályát látunk oldalról, a labda balról halad jobbra:

Kék szín jelöli azt a szokásos ívet, ahogy az amatőrök ütik a labdát. Lapos, gyenge. Narancssárga pedig azt, ahogy a versenyzők ütik meg. Jól látható, hogy a kékkel ellentétben a narancssárgát alapvonalról gyakorlatilag felszálló ágban kell megütni, ami még nehezebb. Mondanom sem kell, hogy egy versenyzőnek a felszállóban megütött gyors labda is a repertoár része.

Ne legyenek illúzióink: nincs idő a rendesen pörgetett labdánál megvárni, míg elkezd lefelé szállni. Ez különösen brutális abban az esetben, amikor kurvára felfelé van megütve és gyakorlatilag az alapvonal előtt csapódik a földbe. Ember legyen a talpán, aki ezt lekezeli. (NB, profiknál természetesen nem ebből lehet pontot csinálni. A profi sportban nem az ütéseken múlik többnyire a poén.)

A tévé közvetítéseken persze nagyon szépen lehet látni az iszonyatosan pörgetett lasztikat. Salakon ugye Nadal dolgozik extrém méretű pörgetéssel, de szerváknál is jól látható. Tévén a szerva például úgy néz ki, hogy szerválnak egyet, mi azt hisszük, hogy tuti ki fog menni, aztán mégis bemegy. Nos, ez egy hatalmas kick-serve, mégpedig azért, mert a földet érés után hatalmasat “rúg” a laszti. Safin második szervájánál nagyon szépen látható.

Üzenetem a jövő nemzedékeinkek:

1. Amilyen a bemelegítés, olyan az edzés.
2. Gyakorolni!

Függöny.

Baromi érdekes tanulási folyamat a tenisz, kedvelem.

Szépen lassan (szépen lassan) közeledek az ezredik lejátszott óra felé, ami profi sportolóknál olyan éves teljesítmény, míg nálam GDP növelő nördnek egy öt éves, rendszeresnek mondott folyamatot feltételez.

Az elején olyan voltam, mint John Stone: vad, kegyetlen, önmagában bízó és progresszív. Amikor az éppen bezárni készülő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) mögötti pályán játszottunk még, futottuk a köröket az erdőben félmeztelen felsőtesttel és baseball sapkában, akkor nagyon megvolt, hogy az ütő a fegyver.

Aztán felvettük magunkat videóra, és az azóta magas napi díjon fizetett pornó fotós barátom már akkor megjegyezte, hogy “ellazázod angelday”. Ellazáztam.

Az elején az ember progresszíven fejlődik, gyorsan, kegyetlenül. Tegnap még azt sem tudtam, hogy a fonákra jövő labda milyen irányból érkezik, ma pedig már el tudom találni az ütőmmel a labdát. Az ember ilyenkor azt hiszi, hogy tud teniszezni.

Nekem az igazság pillanatai mindig akkor jöttek, amikor megnéztem magam felvételről. Hányni tudtam volna.

Azt gondoltam, hogy úgy teniszezek, mint akik a pálya túlsó felén vannak, hiszen ők is vissza tudják adni a labdát, én is vissza tudom adni a labdát — király! Sajátos hiba ez, mint reklám-spot készítésekor beleszeretni a mintába: tudatosan el kell kerülni. Nem teniszezel ugyanis úgy, mint ahogy a másik oldalon álló rutinos játékos játszik.

Mindig valakihez hasonlítani akarom magam, amikor elmegyek egy teniszező, vagy snowboardozó mellett, akkor megjegyzem, igen, ez nálam jobb. Nem, ez nálam szarabb. Ez kb. ugyanúgy nyomja. Hú, geci, de király ez az arc.

A valóság ugyanakkor rideg. Sokkal gyengébb vagyok, mint ezek a projekciók.

Amikor úgy érzem, király, akkor is silánynak gondolnám magam, ha látnám magamat. Persze nem látom és király.

Ma is király volt. Videofelvétel nem készült, csak blog.

Függöny.

Neten böngészések alkalmával az ember gyakran belebotlik olyan dolgokba, amiket szeretne megőrizni magának. Például egy weblokáció címe, egy vicces, vagy érdekes kép, hasznos PDF stb. Én korábban mindig a desktopra “húztam ki” ezeket az állományokat, ahol hatalmas szemétdombot képeztek, és ott sokáig ikon-lábukat megvetették, hiszen sokszor az a baj, hogy nincs meg a pontos “miért”-je ezen fileoknak. Nem lehet egyértelműen és direkten besorolni őket. (Ők az impulzus állományok.) Egy darabig a vicces képeket behúzogattam megfelelő mappákba, a PDF-eket is próbáltam valamiféle rendszerbe foglalni, but shit just kept pouring in.

Megoldásom a következő lett: készítettem egy “desktop junk pool” nevű mappát, amit beállítottam lista nézetbe, és ráakasztottam egy klassz ikont. Rendezési elv dátum szerint csökkenő, így mindig lehet látni, mikor mi került bele. Ami fontos, azt ilyen-olyan módon rendszertelenül kiszínezem. Ennek a vége az, hogy amikor lesz időm majd ezeket molyolni, illetve rendszerezni, akkor majd ebben a mappában fogom kezdeni. Mindenesetre a desktop ikon-erdőnek befellegzett.

Ne akarjuk feleslegesen rendszerezni, amit nem muszáj.

A következő szabályt hoztam: a bejövő mappának, és a csillagozott leveleknek minden nap végén üresen kell maradniuk.

Én a magam részéről négy címkét használok a taszkok menedzselésére, ennek konkrét tartalma most teljesen mindegy, egy fontos részlet van: ezek csak taszkok és aktuálisan futó projektek. Vannak még egyéb címkéim is, amik a klasszikus értelemben vett mappának feleltethetők meg, ezek száma teljesen irreleváns.

A napi pörgés, mint varázsló faszán a néger kurva tehát eképpen írható le:

1. bejön egy levél, elolvasom
2. ha meg lehet válaszolni azonnal, megválaszolom és archiválom
3. ha nem lehet megválaszolni azonnal, megcsillagozom és archiválom
4. ha hírlevél és érdektelen, akkor lemondom a hírlevelet (rengeteg hírlevelet kapok, amit a megkérdezésem nélkül adnak fel, ezeket rendre lemondom)
5. ahogy csillapodik a pörgés, mint varázsló faszán a néger kurva, folyamatosan próbálom gyomlálni a csillagos leveleket (van levél, amiből nem is válik csillagos, hanem az inboxban oldom meg)
6. nap vége felé popó maximus-ig gyomlálom a csillagosokat
7. végén átnézem a taszkos címkéimet, és ott is gyomlálok

Kvázi működik. A lineáris email managementre fittyet okádok.

Természetesen sikerült kicsit túlbonyolítanom a Media Center megoldásomat. A megfejtésem ugyanis baromi egyszerűen egy Mac mini megvásárlása, és megfelelő konfigurálása lett.

Vettem hozzá egy HDMI kábelt is a Kácsa audióban, egy mini jack-rca-t, egy Apple wireless keyboard-ot, a meglévő wireless mighty mouse-omat pedig betoltam a setupba (ismeretes, hogy a mighty egér után Logitech VX Revolution-re váltottam). Ezzel lett egy “nappali szoba konform” elrendezésem.

Szoftver: eleinte azzal a megoldással próbálkoztam, hogy a mini távirányítójával vezéreltem a menüket, és megpróbáltam egy fail-safe rendszert kialakítani a videózáshoz. Ehhez telepítettem codec pack-et (Perian és AC3 audio), Desk shade-et (desktop hide), Menufela-t (menü autohide) és végül Mira-t (tanítható Apple IR).

Úgy állítottam be, hogy boot után mountolja wifin a NAS-omat, az Apple remote-tal bele tudok menni a mozi könyvtáraimba, aztán az Mplayer-rel maximalizáltan indítom a filmeket. Még azt is megtettem, hogy a tévé miatt a Finder-t lista nézetbe tettem legnagyobb ikon és felirat megjelenítéssel.

Ez szép és jó is, de a konkrét tesztjeim során végül nem találtam alkalmasnak arra, hogy mindezt így bebetonozzam. Kiderült egyfelől, hogy egy számítógépre sokkal nagyobb a szükség van a lakásban, mintsem egy “dumb” eszközre, ami videókat tud lejátszani, másfelől meg rengetegszer kellett a billentyűzet és az egér is különféle troubleshooting folyamatokhoz (pl Mplayer-t lelőni). Így aztán kikapcsoltam a desk shade-et és a menufela-t is, telepítettem viszont mindenféle más szoftvereket, amiket amúgy is használok a laptopomon.

A gépből tehát teljes értékű számítógép lett, aminek vannak bizonyos media center funkciói. Aki éppen netezni, chat-elni, vagy letölteni akar, az annak megfelelően használja.

Egyáltalán nem nagy valami, biztos lehet szebben/jobban/célszerűbben használni, de nekem nincs időm rá, hogy ennél többet ezzel szarakodjak. Épp most jött meg az Intrum Justitia második felszólító levele, amit meg kell válaszolnom.

A minap azon gondolkodtam, hogy csobbanós WC-ben, ha elfelejtünk “ülepíteni” (papírt), ám mégis pottyantunk, akkor elég jó eséllyel fog az amúgy sem laboratóriumi tisztaságú, előzetesen már sárgára szinezett folyadék a seggünkre és ánusz-rózsánkra érkezni.

Ez egy kellemetlen élmény.

Persze, az ülepítés megoldja a dolgot (NB, elhamarkodott ülepítés miatt végzetes gap keletkezhet!), de mi van, ha nem volt már rá időnk, vagy egyszerűen csak elmaradt? A bomba éppen kezd kioldódni, érezzük, hogy hamarosan becsapódik, valamit tenni kell.

Két verzió van:

1) Ülünk és várjuk, hogy elkerüljön a becsapódás. (Rendszerint sikertelen törekvés.)

2) Kioldás után rögtön (!) kicsit megemelkedünk, hogy a csobbanás elkerüljön bennünket.

Könnyen állíthatnánk, hogy persze, a kettes variáció a tuti. Ez ugyanakkor nem igaz, ezért is írom a post-ot. Nem tudunk ugyanis annyira megemelkedni, hogy teljes valószínűséggel elkerüljön bennünket a víz. Ha öt centivel magasabbról oldunk ki, akkor annyival nagyobb utat tesz meg a lövedék, tehát magasabbat is ível majd a debris.

Mindkettővel kísérletezem már egy ideje, de nem találtam megnyugtató választ erre a problémára. Nekem úgy tűnik, hogy egy ilyen szituációban érdemes inkább nyugton ülni és várni azt, hogy elkerüljön bennünket a végzet.

Sajnos nem lehet egyszerű méréssel pontot tenni a végére, hiszen sok tényezőtől függ a kimenetel.

Mégegyszer mondom: nincs mindig idő ülepíteni.

Függöny.

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy gyorsan el kell küldenem valamit emailen, de a közelben nincs wifi kapcsolat (vagy van, de fizetős, VISA kártyázós, nevetséges). Mobiltelefonom és GPRS előfizetésem viszont rendelkezésre áll.

Megoldás: bluetooth modemként használni a telefont és GPRS-en keresztül felcsatlakozni a hálóra. Fds segített összerakni a dolgokat, ezért most ide felloggolom szépen, hátha mást is érdekel:

1. Erről a weblapról le kell szedni a minket érdeklő modem scriptet. Tudom, hogy ez köcsögségnek néz ki, de sajnos a mobiltelefonunk script-je nagy valószínűséggel nem lesz benne a Mac OS-ben. Nekem SE K800i készülékem van és a Sony Ericsson 3G Scripts-et szedtem le.
2. A csomag tartalmát a Library / Modem scripts mappába kell beletenni (értelemszerűen a readme nélkül).
3. Bluetooth assistant, kiválasztani a BT telefonunkat, majd configure. Itt meg kell nézni, hogy be legyen kapcsolva az az opció, amivel a nagy sebességű adatforgalom átmegy rajta. Mindenképpen next-ezzük végig a wizard-ot, és válasszuk ki a megfelelő script-et és írjuk is be a “telefonszámot”. Én az előfizetéses Vodafone kategóriába tartozom, ezért nálam azt kellett beírni (többiek itt kotorászhatnak).
4. System preferences / Network-ben csináljunk egy új kapcsolatot (én a “Vodafone GPRS”-re neveztem el), majd rakjuk a prioritásban lefelső helyre a bluetooth kapcsolatot (interfészt!), amit a show / network port configurations-ben lehet állítani, ugye. A bluetooth kapcsolatot három részen kell baszkurálni, ezek rendre:
1. PPP
2. PPP options (fontos: itt a wizard beleírt egy csomó pipát, ezeket kézzel ki kellett szedni!)
3. Bluetooth modem
5. Végül mehetünk az internet connect-be (franc tudja, hol van az a program, én a spotlight-tal indítom), aztán a bluetooth alatt bekapcsolhatjuk, hogy tegye be az ikonját, és akkor onnan mindig tudunk manuálisan kapcsolódni.

Ha működik és megszakítjuk a kapcsolatot, az Internet Connect / Window / Connection log alatt láthatjuk a küldött / fogadott byte-okat, ne feledjük, hogy ezek összege számít természetesen a szolgáltatónál az adatforgalmi elszámolásba. Ez egyébként byte-ra pontosan megegyezik a telefon számlálójával. SE K800i-n a számláló a Menu / Settings / Calls / Time & cost / Data counters alatt található.

Bluephone Elite használó pajtásoknak még érdemes a Preferences / Phones / saját telefonunk alatt az Ignore Dial-Up Network Channel-t bepipálni, mert ekkor fogunk tudni BPE mellett is iSync-elni vagy GPRS netezni. (Nálam ez nem működött, csak úgy tudtam felmenni a mobiltelefonomról a netre, ha kiléptem előtte BFE-ből. Újra kellett csak indítani az alkalmazást, most tökéletes.)

Megj.: az egész dolog onnan jött egyébként, hogy volt egy megbeszélés vidéken, ahonnan el kellett volna küldeni egy dokumentumot emailen és én wifi hiányában KUDARCOT vallottam. Rubóczky viszont meg tudta oldani a dzsunkás Windows PC-je mögül, szóval nekem is kell a technológia és most meg is van! Másrészt rájöttem, hogy ennél sokkal praktikusabb, hiszen ha nálam a laptop, bármikor könnyedén netezhetek és nem kell telefon JAVA kliensről bohóckodni. I kick ass.

1. A barátnőmnek mindig igaza van.
2. Ha a barátnőmnek mégsem lenne igaza, úgy nekem van igazam.