Na, a lényeg a lényeg: nem bírtam egy ponton, mondtam neki, hogy ki kell mennem a mosdóba. Kimentem, telepítettem, ráültem, de csak nem akarta kidugni a fejét. Rémes szenvedés vette kezdetét, küzdöttem mindenhogyan, de nem. Tudtam, hogy ott van és már nincs értelme abbahagyni az egészet, ezt meg kell csinálnom. Életem egyik leghosszabb, halántékon eret kidudorító birkózása vette kezdetét. Nem tudom leírni, mennyire hosszadalmas volt, de a végén megvolt a kapás, szákoltam. Szinte euforikus hangulatba kerültem, tényleg roppant komplex és bonyolult, több irányból közelíthető dolog sikeres megoldása volt, pontosan olyan, mint egy trigonometria feladat a nehezebbek közül 15 pontért.

Közben eltelt vagy 15-20 hosszú perc. Mire visszaértem a terembe, kitágultan, a tankörtársam fogadott azzal a nézéssel, hogy most hol voltam. Mondtam neki, hogy a wc-n voltam, ahogy jeleztem is. Nem akarta elhinni, hogy ennyi ideig. Mondtam neki, hogy márpedig de igen, monstrum volt, monstrum átmérővel. Nem értette, nem hitte. Márpedig így volt, most pedig leírtam, hogy más is hallja meg az IBS-en matek korrepetálás alatt történt gigantikus kákkánámáná hiteles történetét.

Függöny.

Sziszifuszi rock szisztem, asziszem, hogy böfiztem!

Ma pedig figyelmetlenségből ráhajtottam parkolás után a padkára. Meg is lett az eredménye:

update: este kicseréltem a kereket, koszos is lettem, mint egy tűzoltó, dehát ez már csak a “macsó” allűr része, ismeritek a mondást — firemen like it HOT!

igen, jól látjátok, az Alan Wake installáció direkt

2010. nyár, iPhone 3GS, €895.-

Megnéztem az Apple iPhone SDK keynote-ot, a végén megkönnyeztem a capital investor beszédét, aztán elvégeztem még egy csomó melót, amit már nagyon régóta tolok magam előtt. A legrégebbi “starred” válaszolásra váró levelem 2007 novemberéig datálódik, amit azzal a sorral kezdtem, hogy “BOLDOG ÚJ ÉVET!!”, majd onnan vérkomolyan folytattam.

Dolgom végeztével, bár egyes sokat látott emberek szerint a melót nem lehet befejezni, csak abbahagyni, kimentem a mosdóba. Mivel már nincs elvileg senki az épületben, egyáltalán nem számítottam arra, hogy a portás melletti dummy velem együtt fog a wc-re sétálni.

Mindegy, tettük a dolgunkat, ő fejezte be előbb, én később. Kicsit elmolyoltam még a nadrágommal, hagytam, hogy mosson, aztán én néztem a tükörbe. Ahogy lép ki a mosdóból azt mondja: “Viszontlátásra, kellemes hétvégét kívánok!”

Így lettünk haverok.

Függöny.

Élénken él bennem még a kép, amikor Commodore 64-es suttyó koromban a C. Világ és Alaplap magazinokban hirdettem, aztán mindenféle arcokkal játékprogramokat cseréltem. Össze-vissza kopiztuk a diszkeket, most meg drót nélkül zajlik minden. (Istenem, már egeret se lehet nagyon dróttal kapni.) A játékprogramok kevéssé érdekelnek, a Wii generációhoz tartozom.

Annak idején volt egy amigás zene, az volt a címe, hogy “Flames of love”. MOD formátumú, akkoriban az volt a divat, hogy a sample neveibe mindenféle üzeneteket helyezett el a zene készítője. Ennek a számnak a végére az volt írva, hogy “Az Amiga a király”, vagy valami ilyesmi. Akkoriban nem volt amigám, de PC-n Scream Tracker-en (Second Reality, anyone? How about the C64 version?) már meg lehetett ezeket hallgatni és nézegetni.

2007: a mekintos a király.

Tegnap azt álmodtam, hogy Steve Jobs a haverom. Hogy ez hogy jött össze, fogalmam sincs, biztos túl sok FSJ-t olvashattam előző este. Ne haragudjatok rám.

Ez egy kellemetlen élmény.

Persze, az ülepítés megoldja a dolgot (NB, elhamarkodott ülepítés miatt végzetes gap keletkezhet!), de mi van, ha nem volt már rá időnk, vagy egyszerűen csak elmaradt? A bomba éppen kezd kioldódni, érezzük, hogy hamarosan becsapódik, valamit tenni kell.

Két verzió van:

1) Ülünk és várjuk, hogy elkerüljön a becsapódás. (Rendszerint sikertelen törekvés.)

2) Kioldás után rögtön (!) kicsit megemelkedünk, hogy a csobbanás elkerüljön bennünket.

Könnyen állíthatnánk, hogy persze, a kettes variáció a tuti. Ez ugyanakkor nem igaz, ezért is írom a post-ot. Nem tudunk ugyanis annyira megemelkedni, hogy teljes valószínűséggel elkerüljön bennünket a víz. Ha öt centivel magasabbról oldunk ki, akkor annyival nagyobb utat tesz meg a lövedék, tehát magasabbat is ível majd a debris.

Mindkettővel kísérletezem már egy ideje, de nem találtam megnyugtató választ erre a problémára. Nekem úgy tűnik, hogy egy ilyen szituációban érdemes inkább nyugton ülni és várni azt, hogy elkerüljön bennünket a végzet.

Sajnos nem lehet egyszerű méréssel pontot tenni a végére, hiszen sok tényezőtől függ a kimenetel.

Mégegyszer mondom: nincs mindig idő ülepíteni.

Függöny.

Aki kérdez: Józsi
Aki rottyant:

A.) A csobbanós aljú. Előnye, hogy eltűnik a kaki-manó, hátránya, hogyha nem “telepít”, vagy “ülepít” az ember papír-ágyat az aljára, akkor a liquid képes belecsókolni a popsiba különösen kellemetlenné téve az élményt.

B.) Tradícionális aljú, melyen kaki-manó kígyózva fekszik el. Előnye, hogy nem csobban, hátránya, hogy kellően hosszú kábel elfekvéskor képes rádőlni a faszra, illetve közelről szemlélhető a produktum heveny esztétikai paralízist okozva.

Korábban B-preferáló voltam az ülepítés és csobbanás miatt, de mára már egyértelmű A szavazó lettem. Többet ülepítek, bár az ülepítés kellően sok delay után átázik és közötte rések lesznek, ahova a kaki-manó rendszerint becsapódik. Az sem ritka, amikor FOLYAMAT KÖZBEN kell ülepíteni, mert előkerülnek az idő hiányában keletkezett lyukak.

• Az első olyan WC ülőkét, ami integrált bidét tartalmaz már 1964-ben megkonstruálták — igaz, ezt még nem japánban.
• Japánban a ’80-as évektől kezdődően lett igen erős az elektromos WC kultúra.
• A japán háztartások több, mint felében van ilyen budi. (Itt nem pontos a szócikk, mert inkább arra gondolhattak, hogy olyan budi, ami bidével van kombinálva, mint az elektromos drága verzió.)
• Extra funkciók: mosás utáni szárítás, ülésmelegítés, masszírozó funkció, állítható vízsugár, automatikus ülőke felnyitó és használat utáni lehúzó, szoba légkondícionáló — egyszóval minden és annál még több, hiszen van ánusz és hölgyeknek vulva mosó funkciója is (ez utóbbi ugyanazzal a fejjel megy, viszont más szögből és kisebb erősségű sugárral spriccel).
• Az újabb modelleken víz csak akkor jön, ha konkrétan ülünk a káván, magától nem indul be.
• Még újabb modellek mérik a vizeletben levő vércukor szintet, a kávára terhelt nyomásból pedig a vérnyomást és egyéb adatokat lehet továbbítani szintén automatikusan az orvosnak internetes telefonon keresztül. (Ez a nem mindegy.)
• Japánban speciális készülékeket lehet vásárolni a WC falára, amik permanensen lehúzó hangot bocsátanak ki arra az esetre, ha valakinek problémái lennének a saját hangjával. (Ezt egyébként takarékossági okokból vezették be. Túl sokan túl sok vizet folyattak.)

Nem folytatom, a szócikk tele van a japánok ilyen jellegű kultúrájára vonatkozó információval, érdemes elolvasni, hol tart a fogyasztói társadalom.

Én, amikor mindezt elolvastam konkrétan röhögőgörcsöt kaptam, de mint általános iskolában irodalom órán nem tudtam elengedni, mert a munkahelyemen ültem és nem fedhettem fel azt, mivel foglalatoskodom. LOL.

Tézis: a tökéletes WC experience egyik fontos alappillére a falból kilógó, mögé gyakorlatilag végtelen containerbe embeddelt papír, amit ha meghúzunk, mindig jön újabb. A tökéletes WC experience egyik fontos alappillére a gombnyomásra jövő kánaán.

Nem akarunk tudni ugyanis a tekercsekről. Nem akarunk a megoldással foglalkozni. One-click szolúciót akarunk a WC-ben is. Hotelszobákban legjobb megoldásként mindig odatesznek egy tartalék rolnit és ha esetleg kifogy a másik és kézzel újratöltünk, akkor csak a tartalékot pótolják. Ha valaki bevezeti otthon ezt a rendszert, garantáltan nem kell majd szaros seggel szaladgálnia újabb rolniért, közben magát okolva, hogy miért nem látta előre a problémát. Egyébként az ember termelő tevékenységet akar végezni és nem a termelő tevékenység feltételeit megteremteni, amikor éppen rohanás van.

Fő problémát abban látom, hogy az emberiség nem tart ott, hogy ezt a kérdést egyetemesen megoldotta volna. Minden szerelt WC tartály mellé papíradagolót is kellene szerelni, amit fel lehet tölteni egy évre való készlettel és akkor nyugodtan lehet kákkánámánázni. Mindig.

Nem, e helyett tekercsek vannak, a tekercseket meg kell venni a Tesco-ban, a tekercseket otthon raktározni kell (mellékhelységben, ahova mindig el kell menni, ha éppen elfogyott egy, márpedig a háztartásban egy tekercs igen gyorsan lepörög), betölteni, figyelni a készletet, és egyáltalán: nap mint nap a tekercsekre pillantani, mint eszkalálódó problémára.

Végezetül olvassunk el egy képzeletbeli párbeszédet a szemléltetés miatt.

- Szia, mit hozzak a Tesco-ból?
- (rövidebb-hosszabb felsorolás, majd) WC papírunk van?
- Nem tudom. Várj, megnézem.. nincs. Vennünk kell.

Ismerjük a folytatást. A jövőre gondolva egyből veszünk egy gyűjtőnyit, ami alig fér el a tolókocsiban. Igaz, súlya is alig van, de a helyet foglalja. Amikor hazaérünk, akkor a gyűjtőt mindig külön kézben kell fogni, mert nem fér el a szatyorban.

Ezzel szemben mi történik egy olyan világban, ahol nincs WC papír probléma, mert a falból gomnyomásra jön a kánaán?

- Szia, mit hozzak a Tesco-ból?
- (rövidebb-hosszabb felsorolás)
- Rendben. Mindjárt itthon vagyok és akkor szexelhetünk egy hatalmasat. Vagy tudod mit? Szexeljünk most!

Függöny.