Olyan jó

Írtam kettő verset. Lehet, hogy holnap kitörlöm, de most azt hiszem marad.

Fentről olyan kicsi a világ,
az autók, megannyi matchbox az utcán,
enyém is az, kis autó,
melléparkol a nagy dömper
(kurva anyját)

Lentről a világ, nagy, baljós
kicsi vagyok, szar kis seggdugasz.
Első számban látom az életet,
rohanunk az urbánban, tempó van.
(geci tempó)

Csak vidéken nyugi az élet,
vidéken, ahol a kurta farkú malac kúr,
ott jó, (mert van bor)
és van még zöld rét is
(kurva anyját)

Én vagyok a szubjektívum,
első számban élem le az életet.
Ha tetszik, ha nem, én vagyok a központ
megfelelek magamnak
(basszájba)

Ez annyira jól sikerült, hogy írok egy szerelmes verset is. Nem titkolt célja az, hogy legyen . Az igazság az, hogy olvastam ilyesmit a napokban és most megszállt az ihlet.

Lelked, lelkem.
Benned, bennem.
Vagyok, mint fa, mint fű, mint liba.
Beleélek, ha megmondod.
Mint rét, mint méz, mint vatta.
Olyanok vagyunk, mint KETTŐ ISTEN.

(Reggelig tudnám folytatni ezt. Megkímélek tőle mindenkit.)

20 hozzászólás

drdrez

Neked is végtelenre van állítva az ukulele orcseszta?
(Gecijó)

rudo

ilyen jót korareggel már rég derültem:)

hagy idézzek ismeretlen szerzőtől:

“Kapcsolatom földdel, éggel pozitív viszonyú.
Milyen a versem? -Isszonyú, isszonyú!”

Kétéltű

Ez nagyon szép volt. Nem gondolkodtál még, hogy kiadd a verseidet? Mondjuk “Plastik versek az IBS-ről” címmel?

lekvarosbalna

08. te és én

tavasz van a szerelem évszaka

bimbódzanak az ágak

és egy romantikus számmal kedveskedünk rajongóinknak

szerelem

tópart

zöld fű

madarak

csiripelés

románc

nyelves puszi

kockás abrosz

üde levegő

áll a faszom

hentesbárd

kurva anyád

http://thszrocks.uw.hu/

Forsberg

kicsit hosszú, de kb. ugyanilyen szürreális (vagy nem), Lovasi tollából:

És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.

Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni, és rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson – hívhatjuk b***ásnak,
De olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak.

Az emberek és ‘Ne dumálj bele!’ – a szex,
Régi harcostársak, testi jó barátok.
És a lelki világnak, csontot dobnak olykor,
És szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból.
Oly korban értem én a tréfát,
Mikor mindenki annyira vicceseket élt át,
Hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.

Pár öböl lángol,
Leverem a hamut, aki velem smárol,
Az a korral jár hazulról el,
Már hosszan jövünk, mikor egyszer
Megszólal hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni annak, akit illet,
Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.

Mert igazából vége, csak nem vettük észre,
Mikor és hogy fogyott annyira el szegény,
Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény.
A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák,
Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták.
A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég,
Poharakat fogtak, tréfákon nevettek.

És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.

‘Látásra! -mondta Jutka, és átúszott a folyón,
Elvitte a fényképét innen a házból,
A fűthető álmokat a képcsőből.
Fehér fény úszik a kávéscsészén.

player

amilyen érettségi anyagok vannak mostanában, irodalmon, modern versekből lehet, hogy tétel leszel.

9b0

hiányolom a verseidből az apple szót. rakd bele. és legalább egy fogalom nélkült is ha lehet. finomítsd má le.

lali

ha az poetikus analogia jól működne, akkor a szerelmes vers zárosora a (büdös kurva) lehetett volna