Alpha Dog (2006)

A film nem arról szól, hogy Justin Timberlake és bandája túszul ejtenek, majd megölnek egy 15 éves gyereket (index).

A film arról szól, hogy morálisan mivé fejlődnek emberek, akiknek megvan mindenük. Korunk gombás-bogyós-bongos társadalma, az elkényeztetett kölykök, hello.

A zseniális mondat a film elején hangzik el, amikor a crackhead bátyó beolvas a szüleinek, hogy most akkor mehetnek vissza a tökéletes vacsorájuk mellé.

Nos, nézzünk csak bele ebbe a mondatba, még mielőtt elkezdenénk szimpatizálni az ilyen “youth against establishment” baromsággal:

Ott van a hatalmas különbség, hogy a crackhead ment vissza hozzájuk először is, mégpedig azzal a szöveggel, hogy kell neki pénz. Egész egyszerűen hazamegy apucihoz, mint a Hair-ben. Ő tehát nem képes előállítani ezt az összeget. Ugyanakkor szüksége van rá. És beolvas nekik, hogy basszák meg a vacsorájukat. (Van itt egy hatalmas logikai ellentmondás, nem tudom érthető-e.) Érdekes, hogy a gyarló szülők nem képesek neki “nem”-et mondani, amivel teljesen nyilvánvaló módon ezt az állapotot tartják fenn. Értsd: crackhead akarsz lenni? Legyél. De ne gondold, hogy akkor mi fogjuk tömni a zsebed dohánnyal.

Az a baj, hogy nagyon sokan gondolkodnak úgy, hogy bizonyos dolgok az életben számukra: jog. A valóság azonban az, hogy ez nem jog, hanem kiváltság. Hatalmas különbség.

Az Alpha Dog üzenete számunkra ezen túlmenően a következő:

“Sok sikert felnevelni a gyerekeidet.”

A megoldást nem, de a nyilvánvaló problémát látom. Justin Timberlake pedig kibaszott jó, tényleg.

Függöny.

6 hozzászólás

tatcom

Ilyen mély nomott hagyott benned az IBS… !? 🙂

A témában egyébként az überelhetetlen alapmű: Bret Easton Ellis – Nullánál is kevesebb.

goldenAXE

Ez alapján? Nulla. Ez a tökéletes vacsora már megvolt pár filmben, és semmi, de semmi nincs már benne. Előre megírt lázadás a nem lázadó embereknek. bóóóring.