Tenisz, 2008

tenisz_georgo.jpg
Fotó: Georgiev Viktor

Ha az év is olyan jól sikerül, mint a mai tenisz, nem lesz okom panaszra.

Két és fél hetet kellett nélkülöznöm (vidéki legatio, Malmö), végül egy last minute december 31-i teniszre voltam jó — pocsékul ment. Ma viszont a rendes szerda esti 6-os teniszem mesés volt.

Megint “szereltem” valamit a tenyeresemen. Most az az új ötletem, hogy olyan 10 frame-mel ütés előtt elernyesztem az ütőt tartó csuklómat, aztán onnan (értsd: T-10 frame) geci nagyot húzok rajta. Csodálatos lesz tőle. Egyáltalán nem triviális, rengeteg gyakorlással lehet jóra gyúrni. Az ember ugyanis ösztönösen görcsösen markolja a gripet, mintha legalábbis valamilyen életmentő eszköz lenne.

Nem is értem, miért nem dolgoztam jobban eddig a csuklómmal. Ezen túlmenően az ütés előtti 10 frame-ben elernyesztett csuklónak még olyan hozadéka is van, hogy jobban irányíthatóvá válik a labda. Ez amolyan pszichológia, amit egyszer olvastam egy agytréninges könyvben: ha erősen gondolunk valamire, akkor a testrészünk kvázi “tudattalanul” is megcsinálja azt. Persze mi irányítjuk, de olyan, mintha magától történne. (Teszt: ujjunkra kötött 20 centi hosszú cérna, végére erősített súllyal. Kezdjük himbálni valamilyen irányba az ujjunkkal, majd erősen gondoljunk arra, hogy a lengetés iránya megváltozik. Persze ne lengessük sehogyan sem, de mégis másfelé fog lendülni a dolog. A gimnáziumok szellemidézései is említhetők még, mint hasonló példa.)

Egyszóval az elernyesztett csukló T-10 frame-ben csodákra képes.

Ezen túlmenően valami egészen fantasztikus új élmény keretében először érzékeltem, hogy a fonák nyesés végre értem, és nem ellenem dolgozik. Meccseztünk is, remekül kisegített. 6:2 lett az eredmény (én kaptam ki természetesen), de benne volt egy 6:3 is. Több egészen fantasztikus, jó teniszező számára magától értetődő, számomra MENNYEI, ütést is be tudtam adni.

Nem tudom kinek volt meg ez az érzés, de arról van szó, amikor az ember felépít egy poént, aztán a végén egy remek ütéssel befejezi azt. És akkor az érzés, hogy nem basztam el, és összejött, és képes vagyok rá, és mennyire veri fasza ez az egész. Soha nem fogom elfelejteni.

A világegyetem nem is szemét.

7 hozzászólás

MoT

akkor a tenisztrénerek rosszul tudják, hogy a pingponggal szemben a teniszt vállból kell játszani és nem csuklóból?

szenyo

ja, létezik ilyen MENNYEI ütés…
Baseballban is van ilyen, ha a labdát a sweet-point-nál találod el az ütőddel, vagy leginkább a Fejjel a falnak filmben fogalmazta meg Kevin Kostner a tökéletes golf ütést.
Gondolom teniszben is valami hasonlót élsz át ilyenkor:
“Mi az a golf-lengetés? Roy McAvoy szerint?
Nekem a golf-lengetés maga a költészet.
A vers nyitósora mindig a fogás.
A két kéz egy egységet képeznek,
a kisujjak egymásra helyezésével.
Lehajolva és lassan…
az ütő fejét hátravezetjük,
de nem a kezekkel visszük a helyére,
hanem a testtel, mely félrefordul a céltól,
áthelyezi a súlyt a jobb oldalra
az egyensúly megváltoztatása nélkül.
Az idő a minden, a tökéletesség
elérhetetlen. S a lengetés csúcspontján…
egy pillanatnyi szünet,
tiszteletadás az isteneknek.
Tiszteletadás az isteneknek?
Mert ők is esendők.
A tökéletesség elérhetetlen.
A testsúly a gravitációt követve balra lefelé mozog.
A lengés egy élő szobor,
s ahogy lefele mozdul,
erősen megüti a labdát,
határozottan.
Egy jobbfajta golf-ütéstől…
mintha hangvilla rezdülne meg a szívünkben… …és a tökünkben…”

:)

Jhonny

Nem mintha én olyan jó lennék. Három évig intenzív volt, de már vagy 2 éve nem játszottam.