Munka

Mintegy 75 perce baszódok már egy munkán. Kiderült, hogy ami öt perces munkának nézett ki, az gyakorlatilag magában hordoz egy sor kapcsolódó kérdést.

Ilyenkor mindig két út van:

– gányolok valamit (10 perc)
– megcsinálom rendesen (90 perc)

Utálok gányolni. A gányolás gányt szül, ami hosszú távon ellenem dolgozik. Lehet, hogy most megspórolhatnék 80 percet, de igazi befektetés lesz, ha végigviszem rendesen. Most gyakorlatilag a fél délutánom elment ezzel, de bazmeg most meg – van – rendesen – csinálva. Arról nem is beszélve, hogy legközelebb a jól működtethető struktúra már eleve rendelkezésemre áll — borzasztóan szeretem azt, amikor egy jól felépített anyag kiszolgál.

Megéri. Megéri. Megéri.

9 hozzászólás

A.

nem mindig eri meg. van amit meg kell heggeszteni, es tovabblepni.

ritkan vannak mindig mindenre ervenyes okolszabalyok.

imho a jozan esz a legfontosabb.

Pálesz

egyetértek A.-val!

ha soha a büdös életbe nem kell módosítani, csak meg kell csinálni, és csak az cucc outputja a fontos, maga a cucc nem, meg az hogy gyorsan legyen kész, akkor lehet, hogy a “gányolás” (idézőjelet kiemelném) sokkal célravezetőbb.

Nem kell mindig-mindent agyonboncolgatni, a JPE(Józan Paraszti Ész)-orientált gondolkodás egy igen régi, de bevált dolog.

(Persze Józsi, neked is igazad van, bizonyos esetekben. De ha választani kell 1 óra a barátnővel/haverokkal, vagy 1 óra szépen-megcsinálom-pedig-gánnyyal-is-ugyanezt-kaptam-volna-és-nem-is-bosszulta-volna-meg-később között, akkor én az elsőt választanám.)

Forsage

Pálesz: a gány _mindig_ megbosszulja magát. Ha nem nálad, a team más tagjánál… ha nem holnap, jövö hónapban, amikor sokkal kevésbé fox bármire emlékezni _és_ még kevesebb idöd lesz, mint most.

“In our business, one in a million is next Tuesday.”

Pálesz

Épp ezért mondtam: “ha soha a büdös életbe nem kell módosítani, csak meg kell csinálni”, akkor lehet “gánykodni”

Itt a gányra nem szar munkát értek, csak nem feltétlenül átláthatót.
Szeretem én is szépen, kidolgozottan megcsinálni a dolgokat, de vannak esetek, amikor nincs értelme, mert pl változás esetén biztos, hogy olyan változások lesznek, ami a teljes produktum újrakészítését jelenti.
Team munkánál, nagy projectnél nyilván nem érdemes gánykodni, kisebb esetekben viszont LEHET kifizetődő.

Nyilván nem fogok egy 3 textbox-os, 2 gombos alkalmazásnál MVC architektúrát kidolgozni, amikor elég lenne “összegányolni” eseménykezelőkkel a dolgot.

Emberek vagyunk, legyünk adaptívak, a feladat méretéhez érdemes kiválasztani, hogy mennyire kell korrektnek lenni.

“Ha homokvárat építek, nyilván nem fogok zsaluzni, melléállványozni, hanem összegánykodom kézzel! (Természetesen ezt is homokvára válogatja :))”

szabi

ha valami feladat van, akkor mindig erdemes varni par napot, hatha megoldodik magatol. sokszor bejon ez isten aldasaval

Dob

AD: majd kinövöd.
A gánynak igenis van létjogosultsága. Amikor kell egy lista hogy a főnök az éppen rátörő érzések miatt láthassa, hogy hány db aktív user van a rendszerben pl (tegnapi élő példa), akkor nem fogok nekiállni és kiszórni a régi usereket, és tánézni megint egyenként, hanem megsaccolom a veszteséget a legutóbbi korrekt számlálás óta és kész.
Majd amikor lesz értelme is, hogy pontos számokat mondjak, akkor nekifekszek jobban.

Tehát a gány nem rossz, csak ad-hoc jellegű, ami az ad-hoc problémákra a legjobb megoldás. Gyors, fájdalommentes, eredményes. Jövője ugyan nincs, de kevés munkafolyamatnak van jövője