Mintegy 75 perce baszódok már egy munkán. Kiderült, hogy ami öt perces munkának nézett ki, az gyakorlatilag magában hordoz egy sor kapcsolódó kérdést.
Ilyenkor mindig két út van:
- gányolok valamit (10 perc)
- megcsinálom rendesen (90 perc)
Utálok gányolni. A gányolás gányt szül, ami hosszú távon ellenem dolgozik. Lehet, hogy most megspórolhatnék 80 percet, de igazi befektetés lesz, ha végigviszem rendesen. Most gyakorlatilag a fél délutánom elment ezzel, de bazmeg most meg – van – rendesen – csinálva. Arról nem is beszélve, hogy legközelebb a jól működtethető struktúra már eleve rendelkezésemre áll — borzasztóan szeretem azt, amikor egy jól felépített anyag kiszolgál.
Megéri. Megéri. Megéri.
jólvan józsi, ügyes vagy. ezért szeretünk.
How about you?
nem mindig eri meg. van amit meg kell heggeszteni, es tovabblepni.
ritkan vannak mindig mindenre ervenyes okolszabalyok.
imho a jozan esz a legfontosabb.
egyetértek A.-val!
ha soha a büdös életbe nem kell módosítani, csak meg kell csinálni, és csak az cucc outputja a fontos, maga a cucc nem, meg az hogy gyorsan legyen kész, akkor lehet, hogy a “gányolás” (idézőjelet kiemelném) sokkal célravezetőbb.
Nem kell mindig-mindent agyonboncolgatni, a JPE(Józan Paraszti Ész)-orientált gondolkodás egy igen régi, de bevált dolog.
(Persze Józsi, neked is igazad van, bizonyos esetekben. De ha választani kell 1 óra a barátnővel/haverokkal, vagy 1 óra szépen-megcsinálom-pedig-gánnyyal-is-ugyanezt-kaptam-volna-és-nem-is-bosszulta-volna-meg-később között, akkor én az elsőt választanám.)
Pálesz: a gány _mindig_ megbosszulja magát. Ha nem nálad, a team más tagjánál… ha nem holnap, jövö hónapban, amikor sokkal kevésbé fox bármire emlékezni _és_ még kevesebb idöd lesz, mint most.
“In our business, one in a million is next Tuesday.”
Épp ezért mondtam: “ha soha a büdös életbe nem kell módosítani, csak meg kell csinálni”, akkor lehet “gánykodni”
Itt a gányra nem szar munkát értek, csak nem feltétlenül átláthatót.
Szeretem én is szépen, kidolgozottan megcsinálni a dolgokat, de vannak esetek, amikor nincs értelme, mert pl változás esetén biztos, hogy olyan változások lesznek, ami a teljes produktum újrakészítését jelenti.
Team munkánál, nagy projectnél nyilván nem érdemes gánykodni, kisebb esetekben viszont LEHET kifizetődő.
Nyilván nem fogok egy 3 textbox-os, 2 gombos alkalmazásnál MVC architektúrát kidolgozni, amikor elég lenne “összegányolni” eseménykezelőkkel a dolgot.
Emberek vagyunk, legyünk adaptívak, a feladat méretéhez érdemes kiválasztani, hogy mennyire kell korrektnek lenni.
“Ha homokvárat építek, nyilván nem fogok zsaluzni, melléállványozni, hanem összegánykodom kézzel! (Természetesen ezt is homokvára válogatja
)”
ha valami feladat van, akkor mindig erdemes varni par napot, hatha megoldodik magatol. sokszor bejon ez isten aldasaval
AD: majd kinövöd.
A gánynak igenis van létjogosultsága. Amikor kell egy lista hogy a főnök az éppen rátörő érzések miatt láthassa, hogy hány db aktív user van a rendszerben pl (tegnapi élő példa), akkor nem fogok nekiállni és kiszórni a régi usereket, és tánézni megint egyenként, hanem megsaccolom a veszteséget a legutóbbi korrekt számlálás óta és kész.
Majd amikor lesz értelme is, hogy pontos számokat mondjak, akkor nekifekszek jobban.
Tehát a gány nem rossz, csak ad-hoc jellegű, ami az ad-hoc problémákra a legjobb megoldás. Gyors, fájdalommentes, eredményes. Jövője ugyan nincs, de kevés munkafolyamatnak van jövője
Dob, ha én lennék a főnőköd, olyan rendszert dolgoztatnék ki veled, amivel mindig pontosan lehet tudni a választ erre a kérdésre. (Ha már magadtól nem csinálod meg.)
Persze, ha az “éppen rátörő érzés” kategóriában mozgunk, akkor elég kibaszni neki valamit az asztalra, de egy dolgot ne felejtsünk el: nem tudhatjuk, hogy neki miért kell az anyag.
Mi = mester
Ő = karmester