Plastik média

Harsányi Vivien ballagása holnap ma lesz Baján, ebéddel és utazással együtt egész napos programnak nézünk elébe.

Holnap, azaz csütörtökön és pénteken a májusi eső aranyat ér című Balaton-felvidéki kerékpártúrán veszünk részt, kézműves borospincék meglátogatásával.

Postolni is fogok — talán szifonról. Ez viszont mindenképpen olyan lesz, mint a kutya vacsorája. Lehet, hogy az ékezeteket nem próbálom meg. Az is lehet, hogy időm sem lesz majd rá, minden kialakul idővel.

Természetesen GPRS kapcsolattal továbbra is elérhető leszek majd, mert mottóm az online konnektivitás és egészséges nördizmus fenntartása a társadalomban, amely magába foglal, de nem limitálja a bash command line scripteket zöld színű lapuleveleken.

A világ legjobb tetoválását, amit PDF-ben már elkészítettem és nem pixelart, viszont színes, ma este már majdnem postoltam. 100 kilobyte a hossza, eddig az egyetlen anyag, amit magamra tudnék varratni. Mindenképpen érdemesnek tartom arra, hogy megosszam az internet olvasóival.

A BrandFestival konferencián (nem voltam természetesen) számomra is meglepő módon maga Bazsó “karotta” Gábor lépett a stage-re, és mondta el gondolatait arról, hogy az interneten a videó akkor hogy is és miért is. Ezt megnéztem és úgy döntöttem, hogy Lev Tolsztoj gondolatai után ezt is megosztom veletek:

A videót egyébként a Webisztán forrásából (!) kellett kimolyolnom, mert nem találtam rá funkciót. update: rájöttem! Ha elindítja az ember a videót, akkor beúszik a bal felső kis indavideó logó, és arra kattintva (!) jutunk el a videó lapjához, ahol az embed kódot kapjuk majd.

update: Orosz teljes verziójára cseréltük a videót.

Karotta egyébként már nem Totalcarozik teljes állásban, hanem kemény kezébe vette az Inda.video gigaprojektet, mely keretében haknizik is — ha kell.

Hülye mac-esek!
Mac-es hülyék!

– részlet a ki nem adott Gyalogg Galopp informatikai változatából

FB2 talált egy kis programot, ami leganézza a Mac-es hidden állományokat, amitől minden valamire való “pécés” a plafonig ugrik. Ezek között is jelentős azok száma, akik Total Commanderrel a hidden állományok böngészéseben vélik felfedezni az Igazi Gépnyomó Nirvánát, csak még senki sem mondta el nekik, hogy rossz vágányon haladnak az Igazi Gépnyomó Nirvána felé vezető úton. Az Igazi Gépnyomó Nirvána ugyanis akkor jön el, ha az ember “majd baszik” a hidden állományokra. (HIDDEN, REJTETT — tetszik érteni?)

A programot úgy hívják, hogy BlueHarvest:

BlueHarvest allows you to keep your disks and servers free of Mac “trails” by:

- Automatically removing DS_Store files.
- Automatically removing resource forks (“dot underscore” files).
- Automatically removing hidden folders such as “.Trashes” from removable disks.
- Providing simple Control-Click Finder based cleaning of disks, folders and Zip archives.

Aki sajnálná a 13 dollárt erre a kis programra, és a Purista Terminál Világ az Övé, vagyis egyáltalán nem hódol, sőt: köp a Shareware Junkiezmus Dogmarendszerére, az az alábbi paranccsal elvégezheti mindezt ingyen is:

find /Volumes/IdeHuztadAVolumeIkonjat \
\( -type f \( -name .DS_Store \
-or -name ._\* -or -iname Thumbs.db \) -delete \) -or \( \
-type d \( -name .Trashes -or -name .Spotlight-V100 -or \
-name .fseventsd \) -exec rm -rf {} \; \)

WARNING! Ez az egész csak a nem HFS-re formázott külső drive-okról szól, azaz tipikusan FAT-ra formázott USB flash drive-okról. HFS-en eleve nem jönnek létre ._fájlok, mert ott natívan is el tudja tárolni a fájlrendszerben az XATTR-okat, úgyhogy ha ott akarnánk metadatától megszabadulni, akkor egészen más irány kell. Újra: a belső hfs drive-ra még véletlenül se próbálja ráereszteni ezt a find parancsot így senki. A Plastik media nem vállal felelősséget az -exec rm -rf {} által okozott esetleges károk miatt. Ismerd meg a kódot futtatás előtt!

A Plastik media ugyanakkor szereti az érem másik oldalát is megvizsgálni, így kérdést fogalmaz meg: Mi előnyünk származik, ha megvannak ezek a kis hidden állományok (amiket, FYI, egyébként sem látunk)?

A válasz felsorolható. Megmarad ugyanis a …

- hosszú munkával pont jól beállított mappaelrendezéseink
- hosszú munkával berakosgatott custom ikonjaink
- fáradságosan beállított ikonszíneink, kiemeléseink
- milyen URL-ről töltöttük le a fájlokat eredetileg adat
- kiterjesztés elrejtése kapcsoló állapota
- melyik alkalmazással preferáltuk megnyitni az illető fájlokat
- CFM Carbon PowerPC alkalmazások összes erőforrásai

Trade offok gyerekek. Én azt mondom: ne bolygassuk a kialakult rendet. Esetleg pendrive-ra eresszük rá a fenti parancsot, de ne akarjuk feleslegesen megerőszakolni azt, amit — és most zengjenek az internet TADA.WAV fanfárjai –

CUPERTINO

ADOTT!

Függöny.

(fb2: research és itching need, fds: coding és szakmai tudásbázis fejből)

Ma megjelentek az új iMac-ek. Semmi különös, ráncfelvarrt cuccok, átnéztem a terméklapokat, de ha ütnek sem tudnám megmondani, mitől jobb, mint a régi. Mindenesetre aki iMac-re pályázik, és eddig még nem vette meg, az most tudja megvásárolni ezeket az új — tényleg szexi — modelleket elsőként.

Mai második hírünk, hogy öt éves az iTunes Music Store. Köszönjük az Apple Hungary-nek, hogy öt év alatt elintézték nekünk, hogy vásárolhassunk zenét pénzért Magyarországon is! Bár úgy hallani, hogy iPhoto album rendelés hamarosan működni fog idehaza, szóval mikroszkópikus eredmények már vannak, de konkrétan nem érdekel: iTunes Store-t akarok. Vásárolni akarok. Fogyasztani akarok. Profitot termelni az Apple Magyarországnak akarok. Baj?

AlieN Macbook Proja megadta magát. Elromlott, elfüstölt — teljesen mindegy mi történt vele, a lényeg az, hogy ki kellett cserélnie a darabot “garban”. Ezt meg is oldotta viszonylag gyorsan.

A történet azonban itt nem áll meg. Eljön a legfontosabb kérdés minden felelős gondolkodó életében: BACKUP.

Teniszben van egy mondás, ami az informatikában is fokozottan igaz: amilyen a bemelegítés, olyan az edzés.

AlieN történetesen SuperDuperrel backupolgatott egy külső diszkre. Ezzel sem lett volna semmi baj, de AlieN még a mai napig Tigert futtatott. Ennek okai szintén túlmutatnak jelen vizsgálódásaink tárgyán, de elégedjünk meg azzal, hogy neki Tiger volt a választása.

Ezzel sem lenne különösebb baj, viszont a “garban” neki átadott új Macbook Pro sajnos már Leoparddal szállítódik. Sőt, Tigert még véletlenül sem lehet feltenni rá. Lényeg az, hogy amikor kijön egy új gép, akkor az speciális buildet kap.

Hogy miért ilyen köcsög az Apple? Nos, nem köcsög. Gondoljunk csak bele jobban: újabb Mac OS revízió kell, hogy egy új gépben megjelent hardverelemekre be legyen építve a driver, egyéb támogatás. Szinte sosincs úgy egy új Mac hardver megjelenés, hogy a benne lévő dolgok mind egy szálig már meglettek volna egy korábbi, másik Mac modellben is. Minden Mac azt az OS revíziót tudja tehát bebootolni, amit vele adtak, illetve tetszőleges újabbat, egészen addig, amíg teljesen el nem avul, és már nem támogatják az egy idő után következő kiadások. Például egy 2003-ban vett Titanium PowerBook például az abszolút minimum, és utolsó támogatott a Leopard listáján, úgyhogy 10.6 várhatóan már unsupported lesz rajta.

A SuperDuper által készített bootolható diszk imázs tehát innentől kezdve nem lesz jó ahhoz, hogy “no-brainer” visszaállítást hajtson róla végre. Amit meg lehet tenni a helyzetben az az, hogy a Migration Assistant segédprogrammal szépen átvenni a dolgokat a régi gépről. Nem mintha ez nem lenne elég jó megoldás, mert ez is elég kényelmesen működik.

Mindebből az következik, hogy nem kell nagyon bootolható backupokkal hitegetnünk magunkat, mert JÓ ESÉLLYEL másik hardvert fogunk úgyis kapni, amiben másik OS lesz majd, és eldobhatjuk a bootolható másodpéldányunkat.

Egy jó megoldás van jelenleg, mégpedig a Time Machine. Ő ugyanis a géphez adott install DVD-ből újrateszi a gépet (vagy már eleve ugye szűz rendszert kapunk), aztán erre a telepítésre egyszerűen felpakolja a snapshotot. Még azt is meg lehet neki mondani, melyik állapotot tegye vissza, szépen látszik minden. Erről egyébként James Duncan Davidson postolt egy egész pofásat januárban.

Én azt tanultam meg az eset kapcsán, hogy

1.) mindig követni kell a latest technológiai trendeket
2.) a superduperből is ki lehet migrálni a dolgokat
3.) sajnos áldozni kell a backup megoldásra pénzt

Függöny.

(sztori: AlieN, szakmai korrektúra: fds)

Most különösebb kommentár nélkül megnézzük a critical thinking, illetve a kapcsolódó confirmation bias szócikkeket.

confirmation bias is a tendency to search for or interpret new information in a way that confirms one’s preconceptions and avoids information and interpretations which contradict prior beliefs.

Van ám ez tovább is. Leo Tolstoy:

“I know that most men, including those at ease with problems of the greatest complexity, can seldom accept the simplest and most obvious truth if it be such as would oblige them to admit the falsity of conclusions which they have proudly taught to others, and which they have woven, thread by thread, into the fabrics of their life”.

1897-ben írta! Elolvasok egy ilyet, és sírok!

Néha azt érzem, hogy az Egyetemes Tudás ott van, csak én nem tudok róla. Értsd: nem nekünk kell rájönni magunktól. De nem ám.

Elindult tehát a hirdetési programunk a Plastik media weblapon. Első hirdető a Vamsoft. C# ASP.NET programozót keresnek közösségi portál fejlesztéséhez. A pontos részletek kiderülnek weboldalukról.

Ennyit a hivatalos részről, most a nem hivatalosra csapnék át: Doransky írt nekem egy levelet, hogy tartani fog kedden egy rövid előadást marketinges szakembereknek, arról a témáról, hogy “megélni egy blogból”. Nemzetközi és hazai példákat is bemutatna, ehhez kérte, hogy állítsak össze egy rövid videó inzertet MOV-ban, amit a keynote prezentációjába bele tud majd tenni. Összeállítottam az anyagot, és azt kértem tőle, hogy ezzel zárja majd a prezentációt, mint én most a postomat. Enjoy!

angelday presents from angelday on Vimeo.

A Plastik mediát ezen a héten a Vamsoft támogatta. Köszönjük.

A világban manapság népszerű consulting tevékenység nagy tömegű elterjedésének mintájára a Plastik is bővíti szolgáltatásainak portfólióját. A korábban megjelent hirdetési programunkon túl a mai naptól megnyitjuk a kapuit tanácsadó szolgáltatásunknak.

Plastik Consulting — executive insight

A világ legjobb üzleti hálózati stratégiai modelljét alapul véve, a Plastik Consulting olyan hozzáadott meglátásra és értékekre épít, ami meghatározza a sikert a vállalati intézményeknél. A globális gondolkodásban bemutatjuk, és összekovácsoljuk ügyfeleinket a hosszú távú egyéni és szinergikus kapcsolatrendszert, valamint tudásbázist kiaknázva. Erre építve ügyfeleinknek a sikert garantáljuk.

Szolgáltatásaink

Tanácsadás

Jóárasított tanácsadói napunk magában foglalja a tisztított öltönyben megjelenést vállalati autóval. Parkolás az ügyfél mélygarázsában, előtte telefonos egyeztetés a bejutásról és rendszám leadásáról. Tanácsadói napunk kezdetén habos kakaó és kréker sütemények fogyasztása, csevegés szigorúan aktuálpolitika mentesen.

Projektor összeszerelés, közönség szórakoztatása a Windows XP startup hang filejával. Cégbemutató prezentáció a korpo-rét imázs figyelembe vételével, természetesen PowerPoint slideokról. A professzionalizmus jegyében átvezető animációk nélkül.

Prezentáció után munkaebéd az épület droid menzáján. Az ügyfél igénye szerint tanácsadónk vihet társaságnak kiskosztümös tálcatologató “walker”-t is. Fintess saláta, szénsavmentes víz, csirkemell csíkok. Ebéd befejezte után udvariassági 3 perces beszélgetés, adott esetben a projekt érintésével.

Délutáni szakaszban cégeslogós tollak, jegyzetfüzetek és keménykötött mappák használatával jegyzetek készítése. Csengő mobiltelefon hangok esetén az “elnézést kérek, de ezt fel kell vennem”, illetve más variánsok alkalmazása. Személyeskedés mentes, professzionális, ügyfél-központú, aktívan odafigyelő attitűd. Asztal alatt szórványosan sms.

Tanácsadói napunk egész napra vehető igénybe.

Céges bulin való részvétel

Igény szerint tanácsadónk részt vehet a bulit megelőző vacsorán, vagy csak a szórakozás részén. Kezdetben moderált italfogyasztás, majd becsípett business networking az érintett iparág insider információit ismerve.

Árjegyzékünk

Egész napos tanácsadói alapdíjunk: 600 EUR
Nyakkendőben: 50 EUR
Projektorral: 100 EUR
Walkerrel: 300 EUR
Prezentáció készítéssel: 200 EUR
Cégbemutató nélkül: 100 EUR

Céges bulin részvétel éjfélig: 1000 EUR
Minden megkezdett óra ezen időpont után: további 200 EUR
Minden egyes elfogyasztott ital: 25 EUR, a tizedik után további 150 EUR-t számlázunk ki

Keressen bennünket az ismert elérhetőségeinken.

Tegnap az Economist április 19-i (múlt heti) számában olvastam egy cikket a Disney-ről. (Egyébként kicsit pr-szerű az egész.) Ebben volt egy mondat, így szól:

To be sure, Mr Iger paid a high price for Pixar, and box-office revenue in America for the studio’s films has declined with each release since ‘Finding Nemo’ in 2003, points out Ben Swinburne of Morgan Stanley.

Egy darabig eltartott, mire rájöttem, mit is akarnak mondani. Azon gondolkodtam, hogy ezt a mondatot hogyan lehetne a legjobban magyarra fordítani. Most megpróbálkoztam vele, de inkább úgy döntöttem, hogy nem ugrom meg, mert most sem értem tökéletesen pontosan.

Ha esetleg valaki megpróbálná, a kontextushoz az eredeti cikk.

Mégis megugrom:

Egészen biztos, hogy Mr Iger magas árat fizetett a Pixarért, aminek a jegyeladásokból származó bevételei Amerikában a 2003-as ‘Finding Nemo’ óta folyamatosan csökkentek — mutat rá Ben Swinburne a Morgan Stanley elemzője.

A mindenit! Szintén egy Amerikai film a jobbik fajtából. Engem valami miatt a nagy kedvenc About Schmidt-jére emlékeztetett, bár ez nem ironizál, hanem inkább csendesen mesél a kontemporális Amerikáról. Mondanom sem kell, hogy Philip Seymour Hoffman miatt kezdtem el nézni, akit ezúttal ismét egy másik oldaláról lehetett megismerni.

A filmet jelölték két kategóriában az Oscarra (legjobb női főszereplő és legjobb eredeti forgatókönyv), ami nálam egy másik drag. Ezen a ponton jó lenne írni arról, hogy miért is jó a film, de nem akarok nagyon hozzátenni semmit, azon kívül, hogy nem érdemes elmenni mellette.

Ami borzasztóan tetszett, az a — klisé, de tényleg — forgatókönyv. Egyszerűen tényleg zseniális, hogy olyan, mint maga az élet. Semmi filmes csavar, vagy valamilyen ostoba hurok, amitől majd jól filmnek érezzük, hanem történik minden úgy, ahogyan a dolok történni szoktak, aztán vége lesz, és mindenki leszűri magának belőle azt, amit le kell.

Kiemelném még azt a fajta szerkesztési technikát, aminek biztos van neve, csak én nem ismerem. Lényege az, hogy folyik egy jelenet, amit nem fejez be, hanem egyszerűen elvág. Az ember várná a folytatást, de nem kapja meg, hirtelen átvágja egy másik részbe. Ez a hirtelen megszakított tempó nagyon érdekessé teszi a filmnézési élményt. Példa: Seymour áll a tábla előtt, kap egy telefont, mi persze tudjuk, hogy mi miatt hívják. Elgondolkodva néz, majd az egyik tanuló rákérdez arra, hogy akkor mi a különbség a narratíva és a plot között, visszanéz a tanulóra, kis szünet, majd hopp, el is vágták.

Egyszerű ötös.

Feltettem próbaképpen a napokban megjelent Ubuntu 8.04 (Hardy Heron) Linux disztribúciót. Telepítéshez ezúttal nem külön PC-t választottam, hanem Parallelsen keresztül ablakból mountoltam a magyar szerverről letölött ISO állományt.

A telepítés meglepően kényelmes és kellemes volt, teljesen streamline-olt a teljes folyamat. Magyar nyelven vittem végig az installációt, mert kíváncsi voltam arra is, hol tartanak a Shuttleworth-fiúk a lokalizációban. A telepítő ablakai azt hiszem teljes mértékben magyarul beszélnek, viszont utána alig futottam magyar szövegekbe (ez az én hibám lenne?). Az összes szüttyögés elment fél óráig, közben mással foglalkoztam. Időnként kellett közbeavatkozni, de amúgy teljesen folyamatos élménynek tekinthető.

A felületes szemlélő számára nem sok minden változott az előző kiadás óta. Elsőként böngészni próbáltam. Nem volt net kapcsolat, viszont a fenti hálózati ikonra kattintva kaptam internetet a virtualizált példányba (ő wired kapcsolatnak látta a netem, gondolom ezt a Parallels fordította le neki).

Kezdésnek jelen blogot vizsgáltam meg, a böngésző hiányolta a Flash plugint. Kényelmesen felajánlotta a next-next telepítési ablakot, aminek hatására le is töltötte a plugint. Illetve nem tudom, pontosan mit, de jó sokáig szüttyögött ezzel a résszel. A Flash plugin telepítése során nem jól működött az ablakrajzoló, folyamatos szellemképet hagyott mozgatás közben, így inkább mással foglalkoztam és hagytam kibontakozni. A telepítés után viszont remekül működtek a Flash objektumok. Internetezni a már jól ismert Firefoxban lehetett, ezzel különösen nem foglalkoztam.

Amit tüzetesebben megnéztem, azok az Ubuntuval csomagolt egyéb szabad szoftverek. A Gimppel rajzolgattam egy kicsit, próbálgattam a layer kezelést, szövegeket, “pászokat”, elképzelni, hogy komolyabb munkát tudnék-e vele végezni. Jó benyomásom alakult ki róla, de erősen érezni, hogy még mindig a kereskedelmi szoftver a nyerő.

Próbálgattam még az Open Office csomagot, tetszett, hogy egyből ikon szinten PDF-et exportál, thumbnailen live preview van, van hozzá kiadványszerkesztő, ami szintén nagyon klassz vektoros PDF-et csinál. Ebben sajnos a WordArt linuxos megfelelőjét kapjuk, ami raszteres imázsokat outputol (brrr), illetve nem aliasolja a görbéket, objektumokat. Irodai munkára ugyan el tudom képzelni, de egy Pagesszel nem lehet összevetni a kettőt, sajnos ahhoz még igen fejletlen érzetű. Viszont használható, ha kotonban is.

Megnéztem még a desktop oldali email klienset is, de nem sikerült egyből bekanfigurálnom a Gmail IMAP-et, ami valószínűleg az én hibám, úgyhogy azt egyelőre hagytam. Offline módban végeztem tevékenységeket, nézegettem a dolgokat, hoztam létre to-do bejegyzéseket, szerkesztettem névjegyet.

Próbáltam még billentyűzet kiosztást váltani, átszerkeszteni, módosítani. Látszik a rengeteg igyekezet, vannak számos gyártói layoutok is (köztük az Apple-é), de valahogy nagyon nehézkesen oldottam meg tipikus feladatokat. Lehet, hogy nagyon a Mac-hez vagyok szokva, de az is lehet, hogy nagyon fapad még ez a rész. Például azt, hogy mely billentyűkre akarok magyar és angol kiosztás között váltani, nem egy hosszú listából akarom megadni, hanem le akarom ütni a billentyűket, vagy valamilyen egyszerű opcióból kiválasztani.

Vessük össze ezt a kettő UI-t:

User interface-ileg nem érzem elég erősnek és professzionálisnak a GUI kitjüket. Valahogy nem bánik elég takarékosan a hellyel és olyasmi érzésem van folyamatosan, mintha egy kisgyerekeknek rajzolt felületet használnék. Abszolút cartoon-jellegű.

A legfelső sor miért nem magyar?

Összességében viszont nagyon tetszik a csomag, de általánosan az mondható el, hogy ahogy az ember egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a GUI erdőben, úgy veszi észre a hiányosságokat. A kereskedelmi termékekben, abban is az Apple szoftvereinél ellentétes érzésem volt mindig is: ahogy megyek lefelé, úgy tárulkoznak fel újabb és újabb polír részek, amitől leborulni vagyok kénytelen a szmegmás cupertinoi falloszok előtt.

Továbbra is fókuszban tartom az Ubuntut, mert vállalati szinten csak ebben látom a megoldást. Irodai munkára tökéletesen alkalmasnak látom a jelen formájában is, az összes problémám csak az olyan maximalista hozzáállásom miatt van, ami az Igazi Gépnyomók sajátjai. Kérdés továbbá, hogy vállalati szinten hogyan lehet deployolni ugyanazokkal a beállításokkal és háttérből a klienseket frissíteni, managelni.

Szeretném újra jelezni, hogy nem teszteltem extenzíven a megoldást, csak első benyomásaimat szedtem most össze.

update: ha nincs internet, akkor nem tudja letölteni az installáció során a magyar nyelvi csomagokat. Nekünk kell kézzel a “Rendszer – Adminisztráció – Nyelvi támogatás” részben.

Befejeződött a többek közt Tóta Árpád jegyezte Modern Képmesék sorozat az M1-en. Érdemes megnézni ezeket a nettó két percnyi idejű kis informatív, jól szerkesztett animációkat, a teljes fenn van YouTube-on, szám szerint 76 darab.

Árpád ennél is továbbment, és a Carnation CMS motort felhasználva az MTV Újmédia Kft. fejlesztette, törött ikonoktól hemzsegő, WMV-ben letölthető honlap helyett készített egy sajátot: felpakolta az egészet egy bloghu account mögé, ahol korrektül sorrendben és kategóriák szerint is csemegézhetünk közülük. (Külön kiemelendő, hogy minden epizód alatt elolvasható az adott rész rendezője.)

A képmesék sorozat olyan közérdekű témákról szól, mint adó (3 — zárójelben a videók száma), államháztartás (8), államigazgatás (5), egészségügy (10), energia (1), európa (8), fejlesztés (11), fogyasztóvédelem (4), gazdaság (12), internet (4), környezetvédelem (4), korrupció (3), közlekedés (4), kutatás (2), mezőgazdaság (1), munka (12), nyugdíj (6), oktatás (10) és város (5).

Animációjukat tekintve meglepően kreatív megoldásokat látunk. Nem tudom, hogy a szakmában van-e ennek elnevezése, amikor egy nagy egymásra épülő “folyam” az egész két perc, ahol a különféle részek egymásból fakadnak vágás nélkül. Zene, hang, narráció hibátlan, viszont a főcím teljesen off-brand. Nyilak jönnek-mennek, animációnak az is animáció, de indokolatlanul hosszú, izzadtság-szagú, és hogy miért klikkel a vége, nem tudom. Sokkal inkább a képmesék stílusában kellett volna megcsinálni, ezt sajnos elrontották. (És ez most nem személy szerint az animációt összetoló szakembernek a kritikája, hanem a művészeti igazgatóé.)

Tóta blogján így foglalja össze a Képmeséket:

Két percig legalább félretesszük (…) a nyilvánvaló hülyeséget, és beszélünk arról, hogy miből van a nyugdíj, és miért nem lesz ez így jó. Vagy hogy egy élhető város közlekedése, az olyan, hogy a tömegeket metró és villamos viszi, a vonalak mentén pedig parkolóházak vannak. Ja és biciklivel sem életveszélyes.

A sorozat pontosan ezt teszi. Kissé meglepetést is okoz, mert Árpádot a szélsőséges radikalizmusáról ismerjük, itt pedig végtelenül szelíd szövegíró válik belőle, akin jól érezhető a tenni akarás (azt végülis én mindenképpen annak értékelem, hogy csinált neki egy külön weblapot). A népnek összefoglal, szerkeszt, bemutat és magyaráz. Még akkor is, ha tudható, hogy az állami alapból finanszírozott csapatmunkában nem azt és nem úgy fogjuk tálalni.

Nekem ez a sorozat bemutatja Tóta Árpádnak azt az aspektusát, ami az ő személyes lényege: nem egy pöcs, mint akinek mutatja magát, hanem egy tenni akaró valaki. Ez okozza a vele kapcsolatos összes ellentmondást.

Egy napon majd ő is belátja ezt, és úgy fog működni, mint ahogy a Modern Képmesék projektben.

Addig csak halvány négyes. Utána ötös.

update: meglepő módon maga Tóta W is nyilatkozik itt lejjebb a komment folyamban.

2003-ban Doc Searls és David Weinberger publikált egy írást “World of Ends” címmel, amiben leírják, hogy mi az az Internet és hogyan működik. Ebből fordítunk most le szemelvényeket:

Az Internet három erénye

1. senki sem birtokolja
2. bárki használhatja
3. bárki jobbá teheti

Lehetséges, hogy az Internet három itt megfogalmazott erénye pontosan az antitézise annak, ahogyan a kormányok és az üzleti vállalkozások nézik a világot? Hiszen –

Senki sem tulajdonolja: az üzleti vállalkozások gondolatait ezzel szemben az határozza meg, amit birtokolnak, a kormányokét pedig az, amit szabályoznak.

Bárki használhatja: az üzletben az áru eladása kizárólagos használati jogot jelent, amit az eladó a vevőnek ad át; a kormányok esetében pedig törvények hozása korlátozásokat jelent.

Bárki jobbá teheti: az üzleti vállalkozások és a kormány kedvelik a korlátozó szerepeiket. Az ő feladatuk az, hogy biztosítsák: bizonyos személyek bizonyos változtatásokat hajthassanak végre annak megfelelően, ahogy ők azt jónak ítélik meg.

Az üzleti vállalkozások és kormányok tehát természetszerűen arra vannak ítéltetve, hogy ne értsék meg az Internet működését.

Úgy tűnik, mégis akarnak internetadót országunk nagyjai. Vajda “trn” Zsolt szavaival kommentálnám:

Lukács Tamás (KDNP) és Halász János (Fidesz) közös módosító indítványában arra tett javaslatot, hogy az internetszolgáltatás után csak akkor kelljen 0,8 százalékos járulékot fizetni, amennyiben a szolgáltató pornószolgáltatást végez.

YEAH, SON!

Pető Iván erre reagálva úgy vélte: a kuruc.info nevű internetes portál is jól jelzi, hogy nem kontrollálható a tartalom. Hozzáfűzte: az uszító és fasiszta jellegű tartalmakat is külön járulékkal sújtaná, de szerinte technikailag ez sem megoldható.

YEAH, SON!

Nem hiszem el, hogy ezek az emberek tényleg ennyire hülyék. Előzmények itt.

Did you know that Microsoft does not provide a DVD player neither with XP nor Vista? All you left with are these obscure “bundles”. If you happen to build a custom PC, you will need to purchase a decent DVD player for it or a plugin for the Windows Media Player. (Is there at least one, I wonder? PowerDVD, pictured here, is one of the leading application — still looks like Asian crap.)