Ervint a kispadon felhívták. A beszélgetés így zajlott:
- Jó napot kívánok, X. Y-né vagyok az Inviteltől. Ön a T-Com előfizetője?
- Miért kellene ezt megmondanom Önnek?
- …
- Tetszett hallani a kérdésemet? Miért mondjam meg ezt Önnek? Illetve, egyáltalán miért tetszett felhívni engem?
- (Katt.)
Én tudnék válaszolni Ervinnek: azért, hogy segítse a hölgy munkáját.
Rengeteg középkorú, teljesen normális hölggyel “volt már dolgom”, akiken érződött, hogy a köcsög multinál kaptak egy köcsög állást, de legalább el tudtak helyezkedni. Érezhetően sokuknak baromira rosszul áll a meló, tudják, hogy ez milyen dolog, rátelefonálni valakire, csak úgy, aztán kérdezni. Persze, van egy csomó tuskó telefonáló is, akiket az ember tényleg nem akarna, ilyenekkel is volt már dolgunk.
A magam részéről úgy vagyok ezzel, ha megadja nekem a tiszteletet, akkor én is leszek vele éppen ugyanolyan, és segítem a munkáját. Nagy szavak, basszatok is meg értük futva.
A múlt héten hívott fel valaki az egyik piackutató cégtől, hogy szeretne kiküldeni illetőt, egy kb. 45 perces IT kérdőívről lenne szó. Gondolkodtam egy darabig, aztán azt mondtam, hogy ha a kutatás eredményét átadják cserébe, akkor én is rászánok erre egy órát. Volt hozzá kedvem? Nem volt. Tudtam volna nemet mondani? Minden nap megteszem.
Megjelent aztán a hölgy végül, borzasztóan zavarba esett, láttam rajta, hogy rosszul érzi a dolog miatt magát. És tényleg 45 perces volt a kérdőív, nagyon hosszú, untam is, mint a fene, dolgom is lett volna. Volt ugyanakkor a kérdőívben egy oldal, ami remekül összeszedett, Magyarországon elérhető ERP rendszerek listáját tartalmazta — megkértem, hogy hadd fénymásoljam ki.
És kész. Vége a történetnek. Nincs semmi konklúziója.
Elégedettség többféle módon is elérhető a világon: menjen el a kurva anyjába az összes piackutató / ne haragudjon, nem érek most rá, nem tudok segíteni / köszönöm szépen, minden jót.
Függöny.
ha veszel c14l!$ tablettát, azzal is segíted vki munkáját… Ugyan már, ez is csak spam, betolakodnak az életembe, ahova senki nem hívta őket.
Fogadjunk adsz aprót a piroslampanal tébláboló hajlékonynak is.
Nem adok. Ha rákérdez, ennyit mondok: “Köszönöm, nem.”
Másrészt tökéletesen egyetértek Ervinnel és veled is abban, hogy betolakodnak az életembe. Ahogyan a spam-et is kezelem, ezt is kezelem: ha nincs időm, közlöm velük, hogy nincs időm, és ne haragudjon, de nem nem tudok neki segíteni. Ha nincs kedvem, akkor pedig azt mondom.
Szerintem ezek a dolgok ennél nem bonyolultabbak.
Pontosan. spam. Engem napi 5 ilyen kocsog hiv fel a bolti szamon, ami
1. rohadt unalmas
2. kurva idegesito
3. foglaljak a vonalat a vasarloink elol
Vannak meg a nagy sporttaskas ugynokok akik bejonnek, hogy vegyuk meg a szarjukat, es a megnezes nem kerul semmibe, ezeket is utalom.
Mi lenne ha en felhivnek mindenkit az orszagban, hogy: hello vegyel mar egy Macet vazz!
Továbbmegyek: ez kultúra kérdése, hogy hogyan kezeled. Bunkónak lenni csúnya dolog. Pont.
Józsi, azt a listát az ERP-rendszerekről esetleg elkérhetném?
Szerintem is spam. Most néztem meg a parasztloggert – napi átlag 6 zaklatót kapok, de én ettől durvábban kezelem őket.
Akkor kezdett jönni a telesales-like spammer áradat, amikor a cég telefonvonalának bejelentettem ezt a telefonszámot. Egy darabig tűrtem, meg udvariaskodtam, meg bizonygattam, hogy bocs, de tényleg nincs rá szükségem, aztán jött a blackout és csináltam rá magamnak megoldást: vettem egy kutya közönséges DialCom modemet, ami CallerID-t tud, plusz egyszeri 1500 HUF értékben aktiváltattam a vezetékes vonalon a CallerID szolgáltatást.
A modem bement egy Linux serverbe, amire írtam egy kicsi daemont, a telesales spammerek ellen. A daemon egy sima SQL táblába logolta a bejövő hívásokat timestamp-pel, illetve egy másik táblába unique módon a telefonszámokat, ahova kezdetben csak commentet írtam, hogy “paraszt”, majd később született egy paraszt bool flag. Ha a flag-et bekapcsoltam, onnantól kezdve az a hívás csak egyet csörrent, mivel a daemon meglátta, hogy egy paraszt zaklatna és felvette-letette bunkó módon a telefont.
Most lehet szidni, hogy köcsög módon kezelem az ilyet, de had döntsem már én el, hogy kinek mikor mennyit adok az időmből.
Egy régi barátom mondta mindig: az idő az egyetlen, amit nem vehetsz a boltban fátter!
A homelessnek én sem fizetek azért, hogy összehugyozza az utcát/aluljárót.
Piackutató más – ő a dolgát végzi. Kutatási eredményeiért cserébe meg szívesen…
eFi, le a kalappal. Egyszerű de nagyszerű. Mondjuk a hátránya annyi hogy flagelned kell, és gondolom van pár tízezer szám az országban ahonnan ügynökök telefonálnak, szóval a zaklatás sosem szűnik meg max ritkul.
Bár ha csinálnál egy publik adatbázist, és megosztanád a daemont is, akkor lehetne belőle mozgalmi jellegű dolog, vagy akár fizetős szolgáltatás is.
AD, dob át kérlek az említett ERP-s listát a csikszem kezdetű és agyampark.hu végű emailre. Persze csak, ha ezzel nem sértesz jogot, vagy érdeket. Köszi.
Angelday!
Te egy JÓ ember vagy.
Általában azért olyan emberek kapják meg az ilyen telemarketinges meg “kérdezőbiztosi” munkákat, akik tolakodóbbak, tehát már megvan bennük az alapjárat ahhoz, hogy erőszakosan meg tudjon találni és ne tudd lerázni könnyedén.
Somogyi “krishnafaluból” is azok a Krishnások jönnek az áruház parkolójába kéregetni akik arra termettek és nem fog szétszakadni a lelkük egy másodperc alatt, ha elküldöd őket.
A stílus persze már más kérdés, hogy ordít az ember, nem reagál vagy milyen egyéb módon kezeli a váratlan vendéget.
Az én módszerem egyszerű: “a napokban már találkoztunk, nem emlékszel?”
Sietősen továbbhalad, néha még megkérdi, hogy adományoztam-e, de elég jól rövidre lehet zárni a diskurzust ezzel a megoldással.
Telefonosoknál is bejön a módszer, hogy “önnel vagy a kollégájával beszéltem már az ügyben a minap”.
Koldusoknak szoktam dobni néha Pesten. Nem azért mert behugyozik – ahogy írta valaki -, hanem azért mert neki tényleg szüksége van rá és olyan mélyre jutott általában, ahonnan már nincs más kiút mint a kéregetés, a túléléshez.
ps.:
btw. Ervin esetén a hölgy nagyon jól tudta, hogy T-Com-os előfizető egyébként, a játék arra ment ki, hogy átcsábítsa Invitel-hez Ervint.
És mindezen túl én is utálom az olyan megszólításokat, amikor nem fedik fel a megkeresés tárgyát, esetleg azt mondják “ráérsz 10 percre”?
Mondd el mit akarsz b+ aztán majd eldöntöm.
Ezzel volt problémája Ervinnek én úgy értelmezem és teljesen egyetértek vele.
József, előző kommentemet kérlek tekintsd tárgytalannak. Fogalmam sincs mihez kezdhetnék egy ilyen listával, valószínűleg csak nem voltam magamnál tegnap éjjel.
Aki telefonál is tudja, hogy gyűlölik amikor telefonál, így szerintem nagyon örül, hogy ha azt mondom, hogy “ok.. vágjunk bele”, vagy a gyakoribb, hogy “most nem jó, de délután hívjon fel, akkor lesz időm”. Nem lehetünk ennyire köcsög emberek, nem lehetünk ennyire nagyon fontosak, hogy nincs időnk foglalkozni másokkal, még ha ilyen baromság is.
Persze jó érzés elküldeni valakit a sunyiba, aki még védekezni sem tud, és urambocsá talán meg is érdemli. Azonban ezzel nem leszünk faszább emberek, a bunkóságra nem bunkkóság a válasz, még ha fusztrált is az életünk.
Az utóbbi hónapokban majd minden pénzintézetnél – amelyekkel valaha kapcsolatban voltam – “kiemelt ügyféllé” léptem elő. Állandóan hívogatnak telefonon, hogy mennyire megbízhatónak találnak és ilyen meg olyan hitelkártyával “ajándékoznak” meg (persze tisztességes éves fenntartási díj fejében).
Eddig igyekeztem kulturáltan levakarni Őket magamról, de mégis állandóan újrapróbálkoznak. Kezdek begurulni és nem leszek ennyire toleráns! Engem személy szerint baromira bosszant, hogy kéretlenül hívogatnak telefonon!
Ismeritek annak esetét, amikor vidéken GPS nélkül teljesen véletlenül behajtassz egy egyirányúba, mert keresed a rokon / haver házát, aztán szembejön egy helybéli, aki hevesen kurva anyázik, mert IGAZA VAN ÉS EZÉRT JOGA VAN HOZZÁ?
Valóban, hibát vétettem, mert behajtottam.
Valóban, Ervinnek van igaza. Megzavarták, felhívták, tolakodtak.
… és valami ilyesmi a különbség az amerikai népkultúra és a magyar között. Ott nem kurvaanyáztak, nem kérték ki maguknak, segítőkészek voltak és kultúráltak/kedvesek. Akkor is ha nem-et mondtak.
Én visszavágyom.
nem túl jó analógia a “vidékre mész” kurvaanyáznak, sokkal jellemzőbb a budapesti habitusra…, és ott se mindig mindenhol.
Ahogy ‘amerikában’ se mindig segítőkészek, kultúráltak, kedvesek az emberek.
en csak akkor adok a csöveseknek, ha ott helyben megígérik, hogy piára költik
éppen most hivott egy úriember a vodafone-tól, hogy van e 3 percem, mert kérdőívet töltögetne. 3 perce mindenkinek van, így kitöltöttem neki (nem is volt 3 perc). Megköszönte, nagyon udvariasan, majd megkérdezte, hogy elfogadok-e cserébe 10 ingyen sms-t a vodafontól erre a hónapra? of course.
Valszeg soha az életben nem venném a fáradságot, hogy leellenőrizzem, hogy megkaptam-e azt a 10 sms kedvezményt, de akkor is jónak érzem ezt a rendszert. én adok nekik, ők is adnak valamit.
A cora parkolóban a krisnásnak szoktam adni pénzt ha épp olyanom van, ő pedig ad cserébe matricát
. A másik emberkének, akit a julika néni küldött ki (megjegyzem már közel 4 éve) h a gyerekek nyaralására gyűjtsön – na annak soha.
a legnagyobb luzerség péenzt adni a “szegény” csövesnek az aluljáróban… valszeg te nem jársz arra minden nap és nem kell öklendezve végigmenned ott, mert másnap a te pénzeden kiszórakozta magát. a koldus maffiáról nem is beszélve…