Direkt marketing konferencia

Vétkeztem.

Ma felhívott a legnagyobb meló közepén egy angolul beszélő valaki. Igazából nem anyanyelvi angolt beszélt, de már mondta is: CIO CEE konferencia, menjek, “business opportunity”, “network” bla-bla. Már ezerszer megfogadtam, hogy kapják be, de nem akartam olcsó paraszt lenni

— Józsi, az olcsó paraszt nem te vagy, hanem ők —

és rávágni a telefont. Hagytam, hogy végigmondja a kis bevezető monológját, aztán megkérdeztem tőle, hogy mégis, honnan van meg a telefonszámom. Erre az akcentus elmondta, hogy “vezető beosztású” illetők ajánlották. Megkérdeztem tőle, hogy kik, nem mondott semmit rá, jött megint a vatta. Erre elmondtam (volna), hogy ez nem túl jó taktika, ha el akar nálam érni valamit. Meg szerettem (volna) kérni, hogy küldjön át emailen valami információt a konferenciájukról, de nem volt hajlandó.

Vétkeztem, mert bő húsz percet percet beszéltem ezzel az illetővel.

Felkerestem a cégük website-ját, az ottani dolgozók emailjét, majd az alábbi levelet fogalmaztam meg:

Dear NASEBA–

you must be organizing awesome conferences, but if one of your direct marketing sales agent contact me again to subscribe and giving me all these vague descriptions I will personally come to Monaco to tell you HOW NOT INTERESTED I AM in your conference.

And please remove all my telephone numbers from your database.

I don’t care how much opportunity I will be missing by not coming to your conference, because the way you’re doing business is just plain rude. Just plain rude.

Regards,

József Sasvári

Egy darabig godolkodtam, hogy elküldjem-e, de aztán úgy döntöttem, hogy elküldöm, és ez volt az utolsó ilyen eset, amivel foglalkoztam. A jövőben akármilyen kibaszott internetes szaknévsorból hívnak, vagy akarnak konferenciára beszervezni, illedelmesen megmondom neki, hogy “köszönöm, de nem érdekel”, majd leteszem a telefont.

Nem lehet mást csinálni, időből van a legkevesebb, ezek a piócák meg szívják a véremet egész nap.

Hogy adjak is valamit a fikkantáson kívül: aki korrekt faszi, az megmondja, hogy ki ajánlott be, megmondja, hogy miről szól a konferencia, ha megkérem, elküldi emailben a PDF-et. Aki nem teszi ezt meg, azt nem érdekli, hogy én mit szeretnék, azt nem érdekli más, csak az, hogy meglegyen neki “még egy madár”, aki után kapja a fizetését. Ha az utcán kéreget valaki, és udvariasan azt mondom “nem”, majd erre köcsöggé válik, és azzal érvel, hogy “miből tartana neked adni egy kis pénzt”, akkor nem én vagyok a bunkó. Az a bunkó, aki nem érti meg, hogy a “nem” mit jelent.

Sajnos ide jutott a világunk. Érték helyett értéktelenség. Pusztuljon a direkt marketing. Pusztuljon.

Helyesírás manifesto

Vannak emberek, mint például Bazsó Gábor, akik úgy jöttek a világra, hogy tudnak helyesen írni. Én nem úgy jöttem. Általános iskolában még elküldtek szüleim (akiknek nagyon sokat köszönhetek) nyelvtan versenyre, viszont ott már nem jutottam tovább a második fordulóba, mert nem tudtam leírni azt a szót, hogy dödöle. Másik kellemetlen élményem, hogy a tanárnő (akkoriban: tanárnéni) kihívott a táblához, és így írtam le a szót: “tecchet”. Hozzá kell tennem, hogy a tanárnő (tanárnéni) direkt megnyomta a C betűket, amikor megkért, hogy írjam: teCChet. A tanároknak már akkoriban pikkjük volt rám. És persze helyesen sem tudtam írni.

Hogy mást ne mondjak: Lénárd Gábor magyarázta el 2007-ben nekem először, hogy az “és” elé mikor kell vesszőt tenni. Addig úgy éltem az életemet, hogy “és” elé soha nem teszünk vesszőt. Ha Lénárd Gábor nem mondja el, akkor úgy is halok meg. (Lénárd Gábornak is sokat köszönhetek.)

Sajnos nem vagyok jó helyesíró. Nem tanultam meg az iskolában, nincs hozzá érzékem, nem tudom a szabályokat, nem vagyok elég jó magyar, the works. Nem tudok előrántani a mellényzsebemből egy hosszú idézetet arról, hogy a licenc miért licenc és nem licensz, mint Zsadon Béla (korrektorblog, illetve korrektorblog xml). Sokáig arról sem volt fogalmam, hogy egyáltalán c-vel írjuk. Talán még a teCChet villogott vissza az agyamban.

Nem is állítottam soha, hogy jól tudok írni. Ennek az ellenkezőjét állítom: nem tudok jól írni. A blog, a bloggerség sokat segített abban, hogy fejlődjön az íráskészségem, megtanultam pár szabályt, igyekszem ezeket használni. Nem tudjátok, de a postokat újra és újra átszerkesztem, ha találok valamit, lejavítom. (Le és nem ki, mert így szeretem ezt a szót kivételesen.)

1997-ben meg igy irtam minden elektronikus levelet, kisbetuvel, mint a chat ablakban nem kiteve az ekezeteket. mondat eleji kezdobetu is kicsi maradt, kicsi, “szar kis seggdugasz” (c) dutyi dili.

Később elkezdtem emailben konzekvensen korrekt módon szerkeszteni, pont úgy, mint ahogy itt a blogon. Fasz tudja miért. Talán a sok üzleti email rászoktatott, de most komolyan: ha az embernek meg kell írnia ismeretlen embereknek leveleket korrektül (bocs: korrektre törekedve), akkor nem fog akarni azon gondolkodni, hogy kinek kell most korrektül írni, is kinek mehet a chat-talk. Egyszer csak mindenből az egyik változat lesz.

Amit viszont nagyon kedvelek az email kommunikációban, az a dupla, sőt, tripla sortörés. Imádom a frankóra szerkesztett paragrafusokat több enterrel tagolni. Ennek ellentéte is igaz: nem imádom a bekezdéseket egyetlen csoffadt enterrel szeparálni. Valahogy tagolni lehet az összefüggő blokkokat, illusztrálni a mondanivalót. Úgy láttam, hogy az üzleti levelezésben többen használják ezt a módszert a gondolataik tagolásához.

Ezzel el is jutottunk egy érdekes részhez: ránézek egy megfogalmazott emailre, és megállapítom, hogy ki fia borja az illető. Korrekt-e a faszi, vagy kókler. Persze, korrektül szerkesztett is volt már kókler és viszont. Inkább átfogalmaznék: kedvelem azokat, akik gonddal, törődéssel szerkesztik az üzeneteiket. Foglalkoznak vele. Dédelgetik mint valami nagymama a muskátlikat az ablakban, akinek fekete-fehér cirmos macskája van csengettyűvel a nyakában.

Sohasem sértődtem még meg azon, ha valaki helyreigazíttat valamit, amit rosszul írtam le. Ha kérhetek ilyet, akkor inkább privát mailben (ride-kukac) kérem, de azt sem bánom, ha kommentekben jön a helyreigazítás. Éppen ezért az alábbi postból (külön post!) is tanulnom kell, mint viszont.

Török Gábor (20y.hu) írja:

Plastik media eddigi hirdetői ezen az oldalon vannak felsorolva, a hirdetési programról pedig itt találhat információkat az érdeklődő.

Azt írja, “ezen az oldalon vannak felsorolva”. Mik? Meg hogy “itt találhat információkat”. Miről? Ebből a dolgozó mit tud meg, semmit. Ahogy hasznos, illik, ahogy instant get (lenne):

További információért olvassa el a Plastik media hirdetési program részleteit, vagy tekintse meg eddigi hirdetőit.

Alany, állítmány, tárgy. Weben is.

Sokkal jobban tetszik nekem is a második változat. Ki is javítottam az eredeti postban, és próbálok majd figyelni erre is. Nem állítom, hogy mindig sikerülni fog, de egy nagyon szerencsés embernek érzem magam, ha arra gondolok, hogy mások is szeretnék, ha jobban írnék, és erről még postolnak is. Talán nem bánja senki, ha erről a témáról ma hosszabban írtam.

NTFS a Mac világban

A Mac operációs rendszer gond nélkül képes FAT32 (MS-DOS) partíciók írására és olvasására (remek választás pen driveokhoz például), viszont NTFS filerendszert nem képes írni, csak olvasni. Ez a mindennapi használatban nem szokott probléma lenni, egy esetet leszámítva: ha valakinek át akarunk másolni valamit, viszont csak egy NTFS külső diszkje van, ami természetesen tele van adattal, és nem formázható FAT-ra. Vagy éppen 4 gigabytenál nagyobb fileokat akarunk másolni, ami ugye a FAT rendszer egyik korlátja. Lássuk csak a wikipédiát (kiemelés tőlem):

The maximum possible size for a file on a FAT32 volume is 4 GB minus 1 “null” byte (232−1 bytes). Video applications, large databases, and some other software easily exceed this limit. Larger files require another formatting type such as HFS+ or NTFS. Until mid-2006, those who run dual boot systems or who move external data drives between computers with different operating systems had little choice but to stick with FAT32. Since then, full support for NTFS has become available in Linux and many other operating systems, by installing the FUSE library (on Linux) together with the NTFS-3G driver.

Ha Linuxon van, van Mac-en is! És valóban: Mac-en a MacFUSE, illetve hozzá az MacNTFS-3G. Használatát ugyanakkor nem javaslom, csak akkor, ha az ember birtokában van olyan ismereteknek, mint az, hogyan kell terminálból mountolni dolgokat, és nem retten el egyéb CLI varázslástól sem. Engem például az alábbi mondat is elriaszt(ott): “After installing ntfs-3g, all NTFS drives will disappear from the ‘Startup Disk’ preference pane. Uninstalling ntfs-3g brings them back. I don’t know any workaround or solution for this.”

Akinek tehát gyors és egyszerű megoldás kell, az bizony a kereskedelmi forgalomban kapható szoftverek felé kell, hogy forduljon: NTFS for Mac® OS X. A telepítés 10 napig ingyenes, utána az ára 40 dollár, ez nagyjából 5 és fél ezer forintnak megfelelő összeg. Mivel filesystem kiterjesztés, ezért a telepítés reboottal jár, viszont utána láss csodát, disk utilityben az elérhető formattálás opció kiegészül egy újabb testvérrel:

Ha információt kérünk a mountról, a legalsó sorban láthatjuk, hogy a volume írható és olvasható egyaránt:

A program egyébként beépül a sys prefsbe, ott a driver bármikor kikapcsolható. Gondolom rebootolni kell hozzá, mert pusztán a kattintgatásától még minden ugyanolyan maradt.

Egy a lényeg: MacFUSE barkácsolás helyett a kereskedelmi szoftverek adnak választ erre a kihívásra. Innentől kezdve nincs olyan probléma, hogy “hülyemekesek” vagyunk, mert nem tudjuk írni a partíciót. Persze ha a nekünk van külső diszkünk HFS+-ra formázva (Mac OSX natív), akkor a Windows világ ugyanúgy nem fogja se írni, se olvasni, tehát maradunk hülyemekesek. Viszont mi megtettük a lépést. Tegyék meg ők a másodikat! ELEGÜNK VAN A WINDOWS ARROGANCIÁBÓL!

(Csak vicceltem.)

update: Windowsosok a Macdrive nevű, hasonló árú programot tudják beszerezni, és segíteni a megszorult pillanatokban. (thanks daveed!)

Új horizontok

Üdvözlöm. Sasvári József vagyok, blogger. Az elmúlt napokban szinte csak iPhone témában írtam rövid bejegyzéseket (postokat) ide. Ennek az oka az volt, hogy érdekel a dolog, követem az eseményeket, rajta tartom kattintástól puha ujjbegyeimet a technológiai világ egyre fokozódó lüktetésén. Nekem iPhone készülékem van, ezt használom. Ezt kedvelem. Ez a választásom.

Sem az Apple-től, sem az Apple Hungary-től egy fillért nem kapok ezért a — mondjuk ki — marketing tevékenységért. Tegnap hajnalig játszottam az iPhone App Store különféle alkalmazásaival, míg barátnőm és asszonyom, társam az életben Balatonon pacsi-pacsizott a barátnőivel. És ez jól van így. Megeszem én a fagyasztott kaját, a hideg paradicsomsalátát is. Sörért ugyan le kell járnom az éjjelnappaliba, de MA NEM FOGOK, mert jó a víz is.

Az iPhone 3G és a szoftver 2.0 változatának megjelenésével nem az a néhány lényegtelen hülyeség az érdekes, amiről mindenki beszél. GPS? Leszarom. (Pontatlan és lassan frissíti a Google maps-ot, ma kipróbáltuk.) 3G? Köpök rá, FÍÍÍÍÍ!

A fontos az iPhone App Store, és ez az egész platformmá válás. Nekem péntek este óta adatik meg, hogy szörföljek köztük. Ez az igazi, jelentős, hihetetlen változás.

Mint valami kibaszott gyerek, olyan izgatott vagyok. Uraim. Hölgyeim. Kiskorúak. Egy fantasztikus korban élünk!


Testing some of the iPhone Apps from angelday on Vimeo.

Ezek után komolyan, kit érdekel, hogy nem tud MMS-t küldeni?

iPhone OS 2.0

Gabával ma este egy roham-session keretében frissítettük szoftvereinket a Vason. Nekem 1.1.3 volt megelőzően, ráadásul egy ismeretlen baseband és jailbreak hack után, tehát remegő gyomorral léptem be a labradorral őrzött budai kertes ház portáján.

(5 perccel később, miután Gaba megtalálta a kapunyitó kulcsot — a remegő gyomor a labrador miatt volt egyébként)

A szoftverfrissítéssel minden rémesen egyszerűen ment. Kettő rész van, amit nem lehet tudás nélkül megcsinálni. Az első az a szükséges fileok összeszedése. Ezt erről az angol nyelvű oldalról, illetve a Dev Team oldaláról fogjuk megtenni. Ezekre lesz szükségünk:

iPhone 2.0 (5A347) firmware for 2G
bootloaders 3.9 and 4.6
PwnageTool 2.0.1

Ha megvannak a fileok, akkor tegyük a firmware ZIP (!) fileját (a letöltött iPhone1,1_2.0_5A347_Restore.ipsw.zip fájlt át kell nevezni iPhone1,1_2.0_5A347_Restore.ipsw-re egyszerűen), a bootloader kicsomagolt két állományát, illetve a szintén kitömörített PwnageTool applikációs fileját a ~/Downloads mappába. (Erre azért van szükség, mert a szerencsétlen Pwnage program 2.0.1 változata csak ott találja meg.)

Disclaimer: aki bármit elront a telefonján, a saját pénzével játszik. Előre szóltunk.

Kezdés előtt egy gyors backup iTunesből, aztán disconnect iPhone. Ezt követően indíthatjuk a Pwnage Toolt, ott easy módban szépen követni kell az eseményeket. Akinek next-next instrukcióra lenne szüksége, az a tutorialt tanulmányozza át előtte, ezt a részt nem lehet elrontani.

Egy hely szivatós, mégpedig ez a DFU módba kapcsolás. Amikor a Pwnage Tool kiírja, hogy 5 másodperc múlva nyomjuk be a menü és a power gombot, akkor tényleg készüljünk erre! Ezután 10 másodpercig lenyomva kell tartani a két gombot egyszerre (a Tool közben számol is nekünk), majd felengedni a felsőt (power), és újabb 10 másodpercig nyomva tartani felengedés nélkül a menü gombot. Ha jól csináltuk, akkor a Tool jelzi ezt nekünk. Ismételni lehet, de újra kell csatlakoztatni a telefont, majd kikapcsolni, Tool-on backelni stb.

Ha sikerült, akkor némi szöszölés után az alma logó helyett egy szürke ananász jelenik meg (sóhaj), viszont miénk a 2.0-ás szoftver! Az iTunes közben visszavált arra, hogy “restore from backup” (figyelem, option gombbal kell megnyomni!), nyomhatjuk is az okét, majd a sync végeztével nincs más dolgunk, mint reggelni a magyar store-ba (már akinek működik a kártyája), aztán szedegetni a jóféle ingyenes alkalmazásokat. Lightsaber, anyone?

Telepítés után az alábbi okosságokat javaslom még felrakni. Először is nyissuk meg az “új” installer alkalmazást, ami Cydia néven fut immáron. Ebben frissítenünk kell a dolgokat, de ez normális. Nálam lehalt menet közben, de reboot után sikerült onnan folytatnia, ahol abbahagyta. Ha felment minden, akkor telepítsük fel az OpenSSH szerver alkalmazást. Ezt a Home / Featured részből tudjuk legkönnyebben elérni. Ha felment, akkor jöhet a Terminál!

Érezzük meg annak az ízét, amikor beSSHzunk a saját telefonunkra, majd kiadjuk az ls -l parancsot! Menjünk be a Settings – Wi-Fi részbe, ott válasszuk ki a wifink neve melletti kék nyilat és nézzük meg, melyik IP címet kaptuk a LAN-on. Nálam ez 192.168.1.104 most éppen. Indítsuk el a Mac-en a terminált.

ping 192.168.1.104

Válaszol? Fasza. Pingel a telefon. Fasza. Akkor ugrok egy seggest.

ssh root@192.168.1.104

Semmi output nem látszódik hosszas fél perceken keresztül, aztán megjelenik a szokásos “unknown host” warning. Írjuk be, hogy yes. Jelszót is kér: alpine Voilá! Benn vagyunk a szifonban! Tisztább, szárazabb érzés.

Célszerűbb inkább file management eszközzel matatni. Én a Transmit-et használom. Készítsünk egy új szerver bejegyzést, IP cím a fenti, user: root, pw: alpine, protocol: SFTP. Port default (22) maradjon.

Ha bejutunk ezzel is, akkor tudunk fileokat feltölteni, leszedni, törölni kényelmesen. Én két dolgot ajánlok megcsinálni:

1. hazai carrier logók feltelepítése
2. magyar ékezetek őűŐŰ telepítése
3. amerikai nyelvű helyesírás ellenőrző kikapcsolása

Ehhez leírás az 1phone.hu oldalon található, konkrétan itt. A dolog egyáltalán nem olyan szörnyű, mint ahogy kinéz, néhány file-t kell felmásolni a megadott mappákba, illetve két szimbolikus linket elhelyezni. Ez utóbbit SSH-n keresztül kell csinálni, nálam nem működött a copy-paste (ráadásul az 1phone.hu oldalán a blog motor át is formázza curly quote-ra az idézőjeleket), így kézzel írtam be a sorokat. Természetesen a tab completion megy, szóval viszonylag egyszerű. Aki csinált már symlinket CLI-ből, annak meg — de ezt tudjátok. A helyesírás ellenőrző kikapcsoláshoz még nincs GUI tool, ezért ahhoz is kézzel kell műteni, de az is egyszerű. A region format beállítást én kihagytam, mert az előző install már magyarul volt és hozta magával.

Érdemes egyben megcsinálni az összes változtatást, aztán utána ki/bekapcs, majd fürdőzés a jutalomban:


Ilyen screenshotokat a menü és a bekapcsoló gomb együttes megnyomásával készíthetünk. Az eredmény a camera rollba kerül.

SMS-t is teszteltem, simán mentek át az őűŐŰ karakterek. Annyi gondom volt, hogy mintha a telefon sleepbe menetelekor megszűnt volna az SSH daemon — ez lehet, hogy normális, lehet, hogy bizonytalan a konnekció, nem tudom.

Ha mindennel megvagyunk, akkor kapcsoljuk ki az OpenSSH szervert, mert minden szifonnak ugyanaz a root jelszava, tehát bármilyen publikus wifi networkon elvileg hozzáférhetnek a telefonunkhoz — rootként! Ehhez a Cydiából telepítsük fel a “Boss Prefs” kis programot, amivel ki tudjuk kapcsolni az SSH daemont. (thx Mordon!)

Készen is vagyunk mindennel, jöhet az App Store! Józsi balra el.

Függöny.

End-to-End élmények

2007. január 30-án jelent meg az üzletekben a Vista, és azóta gyakorlatilag csak negatív sajtót kapott: userek visszamennek XP-re, gyártók visszamennek XP-re, az üzleti vásárlók még mindig messze XP fókuszúak, az otthoni felhasználók megelégedettségi szintje: Leopard > XP > Vista.

Ballmer egy napokban megjelent belső feljegyzésben a szokásos dollár milliárdok feletti örömhullám mellett a cég megújult felső szintű stratégiáját is vázolja, valamint felhívja a figyelmet, hogy jobban oda fognak figyelni az “end-to-end” élményre, odapörkölnek a memóban név szerint is említett Applenek.

A Microsoft marketing-okosok is kitalálták, hogy javítani kell azt a negatív, vistasternek hívott imázst, ami a jelenlegi operációs rendszerüket övezi. Egy fókuszcsoportos kutatás során például összeszedtek néhány kétkedő Vista felhasználót, majd bemutatták nekik a “Mojave” kódnéven futó “új” operációs rendszerük egyes kiemelt finomságait. 90%-uknak nagyon tetszett amit látott. A poén: a Windows Vistát látták. (Azt nem tudni, hogy a fókuszcsoportos emberek között volt-e olyan, aki felismerte volna a Vistát. Egyébként ennyit a fókuszcsoportos kutatásokról: onnan, hogy az ember szerepel benne, tök mindegy, milyen kukoricát tolnak elé, befalja, mint valami éhes disznó.)

Hatalmas különbség van a két cég terméke és márkája között: ha jól megnézzük, “ugyanazt a szart” árulja mind a kettő. Feature listában, checkmarktól checkmarkig nagyjából ugyanott vannak ezek a termékek. Ennek ellenére az egyik egy szerethető operációs rendszer, amire lehet vágyakozni (én bassza meg vágyakozom!), a másik termék pedig egy olyan operációs rendszer, amit — és ez a lényeg — az emberek CSÍPŐBŐL utálnak, úgy, hogy nem is ismerik.

A Microsoftnak nagyon keményen kell dolgoznia azon, hogy lemossa magáról, mit rákentek a gyalázatok.

iPhone 3G Magyarország: 2008. augusztus 22.

Jó reggelt kívánok, köszöntsük együtt az augusztus 22-én Magyarországon is induló iPhone 3G vásárlást!

Egyelőre forrásmegjelölés nélkül, de már “be nem jelentett” hivatalos (csak nem press release-elt), hogy Magyarország is benne lesz a buliban ebben a körben.

Persze nem fogunk venni, mert drága lesz. A pontos számok nem ismertek, de továbbra is úgy tudni, hogy 180 ezer lesz a csomagfüggetlen, a havi díjas pedig a T-maffia drágára árazott havi 10 ezer forintos csomagja. A legértelmesebb beszerzés továbbra is az olaszországi 499 eurós vásárlás.

Rumour mill warning: mivel egyetlen “T” szakember sem vállalja a nevét ehhez az infóhoz, továbbá nekem mindenki esküdözik, hogy ott benn top secret kódjelzéssel futnak a dolgok, ezért kéretik ennek megfelelően kezelni az információkat. Amint van új, pontosabb, jobb adat, azonnal közöljük.

További részleteket postoljuk, amint lesznek. A KV-t is frissítettük új infókkal.

Linkelni a Kérdések – Válaszok postot (PMiPKV):
http://plastik.hu/2008/07/15/iphone-hungary/ vagy pedig az univerzális http://www.szifon.com/, ami részben ide irányít (thanks Loloke!)

Plastik Media iPhone (szifon) Kérdések és Válaszok

Plazma vagy LCD!

Érdekes módon a múlt héten én is pörögtem vagy 360 fokot a házimozi come va kérdéskörön. Hirtelen felindulásból elkezdtem keresni, kutatni az ajánlatokat, hogy mire is cseréljem az otthoni Samsung 720-ready 32-es tévémet, még jobban láthassam Nadal csukáját HD-ben (letorrenteztem ugyanis a Wimbledon 2008 férfi egyes döntőt HD-ben — 15 giga).

Persze felébredt a bennem szunnyadó Kianek, és azt mondta:

Józsi, ne légy a fogyasztói társadalom cédája, meglötykölt és agymosott déli kis buzzancsa. Nem kell neked 200 ezer forintot most még erre a dologra ráköltened. Van tévéd, azon nézed a tartalmaidat. Maximum azon agyalhatsz, hogy az OSXBMC Plexre tehető verifasza Aeon skin galériáját hogyan fogod egyesével összeszedni.

Így hát maradtam 32 inchen.

A Plastik media hirdető Fotexnet releváns TV ajánlatait megtekinthetjük az ő oldalukon.

A Plastik mediát a héten a Fotexnet támogatta. Köszönjük. A teljes hirdetői lista és a független blog elkommercializálódó FORRADALMA ezen az oldalon, örökké. Augusztus elsején meghirdetjük a szeptemberi slot foglaló driveunkat. Aki esetleg fontolgatja, most készüljön a foglalásra. Stay iTuned.

Video Games Are My Religion

Családom és rokonságom előtt ismeretes, hogy útra nem indulok el úgy semmiféle nyaralásra, vagy túrára, hogy ne vinném magammal a Plastik Media olvasók által finanszírozott Nintendo DS játékkonzolt. Idén a horvát nyaralásra is magammal vittem természetesen, ahol minden “downtime” lehetőséget megragadtam arra, hogy nyomjam egy kicsit a Super Mario DS-t (jelenlegi kedvencem — bárhol abbahagyható, bárhonnan elkezdhető).

Nem arról van szó, hogy nem akarnék quality time-ot eltölteni a családdal, de rengeteg alkalom, várakozás, unalmas szakasz van, amikor az ember ránt egyet zsebből és máris IT’S MEE MARIOOO!! Minden repülőjáratban van egy vagy inkább két órányi várakozás a reptéren. Nintendo DS to rescue! Olvasni is lehet, szoktam is, de Mariozni is jó ám!

Olykor igen extrém helyzetekben ér a pénzbe nem kerülő játékszenvedély. A fali csatlakozóból például nem ért el elég messzire a zsinór, és éppen töltöttem az egységet:


A blogger Mariozik a szálláson — rejtett kamerás felvétel — figyeljük meg a blogger bal karján levő felületi pírt!

Ebben a pózban simán lenyomom az este 6 és 8 óra közötti “relax” idősávot, miután hazatértünk a strandról, és még éppen nem indultunk be a városba. Próbálok balanszot tartani, de ha a napi rutinnak megfelelően 07:00-kor ébredek a tengerparton, mert csöng a belső órám, akkor a jellemző reflex az, hogy rögvest döntök is egy műanyag ülőkét, aztán lábzsibbadásig mehet az IT’S MEE MARIOOO!!

Ennyi bemelegítés után lássuk a Super Mario DS-t!

A legtöbb kritika a játékkal kapcsolatosan a hosszára vonatkozik: rövid. Gyorsan hozzá is tenném: szerintük. Nyolc világ van benne, ebből kettő eleve rejtett világ, azaz a normál végigjátszás (bocsánat: rohanás) alatt elő sem jön. Ha úgy tetszik, hat világban kell végigpattognunk a pályákon, és vége is a játéknak. Ebben az értelemben valóban rövid, mint a tököm általános iskola alsó tagozatában.

Töredelmesen bevallom, hogy annak idején kb a hatodik világig jutottam el, aztán elvesztettem az érdeklődésemet a játék iránt. Pedig igazán onnan indul be a dolog, hogy az ember megismeri a világot, a játék pontos működését, és nekiáll úgy istenigazából az “unlock”-nak. Mert minden valamire való japán cuccban a rejtett dolgok kinyitogatása adja az igazi értéket a True Gamer Skillzt (TGS).

A Super Mario DS-t úgy tervezték, hogy néhány óra alatt simán végigvihető. Az igazi érték viszont ez után következik. Először is minden világban találhatunk több kinyitogatható pályát, extrákat. Aztán kettő darab teljes world is extra pályákkal és extra unlockolható pályákkal vár bennünket. Ezeket megtalálni sokszor a vérgeci kategóriába illeszthető cselekedetek.

Másodszor pedig ott vannak a Star Coin-ok: minden pályán el van helyezve belőlük három darab. Ezeket meg kell érintenünk, hogy a miénk legyen. Nem kell hozzá sok játék, hogy az ember ráflash-eljen ennek igazi értelmére: módszeresen elkezdeni az első világ első pályáján, aztán szépen megcsinálni egyesével az összes pályát, és megkeresni a sokszor VÉRGECI helyen eldugott Star Coin parádét. Így aztán a teljesség érzése lesz úrrá rajtunk, megcsókol bennünket a True Gamer Spirit (TGS2), az igazi gamer nirvána, amit mindannyian keresünk.

Szóval ott tartottam, hogy lenyomtam az utolsó world-öt is, megöltem a gonosz Bowsert. Némi end credits, amit türelmesen végigvártam, majd hopp, egy TITKOS ÜZENET:

Nem más van a háttérre írva, mint az, hogyan tudunk Luigivel játszani! Megdobban a gamer szív! A játék befejezése után pedig az első pályán egy kék gomba házba is betérhetünk, ahol 20 star coinnal tudunk vásárolni extra háttérképeket az alsó screenre. Ezt szeretném is bemutatni az alábbi képernyőn:


A képen megfigyelhető, hogy Luigival játszom és 99 életem van

Apropó, 99 élet. Hogyan tudja Józsi elérni az elméleti maximumot cheat nélkül? Nos, a True Gamer Spirit elvezet bennünket a megoldáshoz. Minden rohadt játékban meg kell találni azt a pályát, ahol lehet “tápolni”. Annak idején a Super Mario Worldön is kifiguráltam, hova kell “visszamenni”, és hogyan kell viszonylag egyszerűen végigdúrni a pályát, hogy extra életekkel teljesítsük.

Itt is létezik ez a pálya, mégpedig a legelső pályán. Egyszerűen el kell kapni a giant mushroomot az elején, majd Mega Marioval végiggyakni a pályát maximum destrukciót véghezvive, aztán ha jól csináljuk, 5 élettel leszünk gazdagabbak. Ezt addig ismételgetni, míg 99 életre nem tápoljuk magunkat, aztán mehetünk vissza Star Coinokat gyűjtögetni.

A Super Mario DS még annyiban extra, hogy többféle powerupot is össze lehet gyűjteni kalandozásaink során. Ebből kettő speciális: egy kék gomba, amivel ici picivé tudunk transzformálódni és roppant nagyokat ugrani, a másik pedig egy kék páncél, amivel ki tudunk ütni olyan falat is, ami alá normálisan nem férnénk be.

Ezt a két powerupot nem túlságosan (khm) könnyű megszerezni. Illetve össze lehet szedni őket relatív egyszerűen — amennyiben épp nincs rá szükségünk. Ha van, akkor újra és újra kell próbálkozni a legkülönfélébb módszerekkel. De ebbe tényleg nem mennék bele, mert ahhoz a játékot ismerni kéne, egyetlen példával világítanám meg: a gombás házakban van egy egymás utáni sorrendben powerupot adó tégla. Ez egy hatos elemszámot váltogat, ebből kettő “hasznos” powerup, a maradék semmi extra, sima gomba, ezek a szarok. Nos, a megfelelő időben kell megütni a téglát, hogy megkapjuk a kék gombát, vagy páncélt. Mondanom sem kell, hogy hányszor és hányszor kell próbálkozni, mire ÉPP AZT kapjuk, amire ácsingózunk. Persze az áhitott darab megszerzése után még a “gecinehéz” pályát is meg kell csinálnunk kék gombás Marioval.

A dolog a gyakorlatban úgy néz ki, hogy megyünk a pályán, megtaláljuk a harmadik Star Coint egy elérhetetlennek tűnő helyen. Ilyenkor megindul a keresgélés. Esetleg egy láthatatlan tégla? Vagy kis Marioval kell felugrani? Ha igen, akkor keresni kell kis Mariot. Utána vissza, majd teszt. Volt egy rész, ahol bazmeg le kellett süllyedni a homokba, ÉS ÚGY átmenni a másik pályára, ahol már egyből felvehetővé válik a pénz.

Mosollyal és hajtépéssel ajándékoz meg a játék, ahogy keresgéljük az extrákat, az extra pályákat, a három elszórt pénzt. Ebben az értelemben hihetetlen tartalmas és sokrétű játék a Super Mario DS. Ember legyen a talpán, aki végigtolja és mindent megtalál. A legtöbb pályát az utolsó pixelig (!) ismernünk kell ahhoz, hogy megtaláljunk rajta mindent. Fantasztikus élmény vissza és visszamenni, aztán keresni, kutatni a titkot.

Idióta, hülye játék. Imádom. Ötös.

Függöny.

Vers mindenkinek

Kiganéztam az asztalt
Letermeltem a projektet
Kattintottam az ikonon
Nekem ez könnyen megy

Nehéz szívem repes már, hisz
Hazamehetek hozzád (előbb tenisz)
Ahol adott esetben még több az ikon és a projekt
És még a macska is teleszarja a tálcát

De a büdöst kiganézzuk
A tányért elmosogatjuk
Az odaégetett kaját kibasszuk
(a szemétbe — zsákban!)

Holnaptól hát újra indul a csillagozás
Stahl Judit üzleti vállalkozására pedig
Sebestyén Balázs viszi helikopteren a kaját
(Mert ők így képzelik el az üzleti vállalkozást)

PLÖRK.hu

Az iPhone KV frissítéssel annyira el voltam foglalva, hogy észre sem vettem, de már elérhető a teljes magyar interface plörk világban. Persze nem tökéletes, de ezért van a kollaborációs oldal, ahol közösen lehet összerakni a fordításokat. Az alábbi urak tették le kézjegyüket:

csikszem, with 342 contributions
maat, with 276 contributions
Mefi, with 68 contributions
TcT, with 25 contributions
Credo, with 3 contributions

Köszönjük!

Hétvégi iPhone fejlemények

Jelentős átdolgozásra került az iPhone KV. Az új információk:

– Az olaszoknál kapható független telefonok működnek itthon bármelyik szolgáltatóval.

– Megjelent a Pwnage tool, amivel a jelenlegi telefon tulajok tudják frissíteni a szoftverüket, viszont én nem kapkodnék a frissítéssel. A konkurrens Ziphone fejlesztője szerint (kiemelés tőlem):

While that is a nice proof of concept and a very good team work, I wish to tell you what’s going to happen.

Since a real jailbreak is not (yet) possible, they opted for a software upgrade, total internat firmware modification and custom firmware.

For me, a real hack works this way: you upgrade to 2.0, run a program and in 4-6 minutes the phone works. That’s because 4 to 6 minutes are needed to boot the phone a couple of times and modify a few bytes here and there.

(…)

About the ‘soon to be released’ hacks, think about the playstation or online games; you can crack them, but you won’t be able to play online with legit buyers.

Now think: what is an offline iPhone? A paperweight. That’s what you’re gonna have if (WHEN) apple decides to push a button. And this time they will.

Linkelni erre a bejegyzésre lehet:
http://plastik.hu/2008/07/15/iphone-hungary/ vagy pedig az univerzális http://www.szifon.com/, ami részben ide irányít (thanks Loloke!)

Plastik Media iPhone (szifon) Kérdések és Válaszok

Érdemes figyelni az eredeti postom kommentjeit, ott láthatók a frissülések, illetve a feedreaderben változáskövetéssel nézni, mik az új infók.

Disclaimer: aki bármit elront a telefonján, a saját pénzével játszik. Előre szóltunk.