Video Games Are My Religion

Családom és rokonságom előtt ismeretes, hogy útra nem indulok el úgy semmiféle nyaralásra, vagy túrára, hogy ne vinném magammal a Plastik Media olvasók által finanszírozott Nintendo DS játékkonzolt. Idén a horvát nyaralásra is magammal vittem természetesen, ahol minden “downtime” lehetőséget megragadtam arra, hogy nyomjam egy kicsit a Super Mario DS-t (jelenlegi kedvencem — bárhol abbahagyható, bárhonnan elkezdhető).

Nem arról van szó, hogy nem akarnék quality time-ot eltölteni a családdal, de rengeteg alkalom, várakozás, unalmas szakasz van, amikor az ember ránt egyet zsebből és máris IT’S MEE MARIOOO!! Minden repülőjáratban van egy vagy inkább két órányi várakozás a reptéren. Nintendo DS to rescue! Olvasni is lehet, szoktam is, de Mariozni is jó ám!

Olykor igen extrém helyzetekben ér a pénzbe nem kerülő játékszenvedély. A fali csatlakozóból például nem ért el elég messzire a zsinór, és éppen töltöttem az egységet:


A blogger Mariozik a szálláson — rejtett kamerás felvétel — figyeljük meg a blogger bal karján levő felületi pírt!

Ebben a pózban simán lenyomom az este 6 és 8 óra közötti “relax” idősávot, miután hazatértünk a strandról, és még éppen nem indultunk be a városba. Próbálok balanszot tartani, de ha a napi rutinnak megfelelően 07:00-kor ébredek a tengerparton, mert csöng a belső órám, akkor a jellemző reflex az, hogy rögvest döntök is egy műanyag ülőkét, aztán lábzsibbadásig mehet az IT’S MEE MARIOOO!!

Ennyi bemelegítés után lássuk a Super Mario DS-t!

A legtöbb kritika a játékkal kapcsolatosan a hosszára vonatkozik: rövid. Gyorsan hozzá is tenném: szerintük. Nyolc világ van benne, ebből kettő eleve rejtett világ, azaz a normál végigjátszás (bocsánat: rohanás) alatt elő sem jön. Ha úgy tetszik, hat világban kell végigpattognunk a pályákon, és vége is a játéknak. Ebben az értelemben valóban rövid, mint a tököm általános iskola alsó tagozatában.

Töredelmesen bevallom, hogy annak idején kb a hatodik világig jutottam el, aztán elvesztettem az érdeklődésemet a játék iránt. Pedig igazán onnan indul be a dolog, hogy az ember megismeri a világot, a játék pontos működését, és nekiáll úgy istenigazából az “unlock”-nak. Mert minden valamire való japán cuccban a rejtett dolgok kinyitogatása adja az igazi értéket a True Gamer Skillzt (TGS).

A Super Mario DS-t úgy tervezték, hogy néhány óra alatt simán végigvihető. Az igazi érték viszont ez után következik. Először is minden világban találhatunk több kinyitogatható pályát, extrákat. Aztán kettő darab teljes world is extra pályákkal és extra unlockolható pályákkal vár bennünket. Ezeket megtalálni sokszor a vérgeci kategóriába illeszthető cselekedetek.

Másodszor pedig ott vannak a Star Coin-ok: minden pályán el van helyezve belőlük három darab. Ezeket meg kell érintenünk, hogy a miénk legyen. Nem kell hozzá sok játék, hogy az ember ráflash-eljen ennek igazi értelmére: módszeresen elkezdeni az első világ első pályáján, aztán szépen megcsinálni egyesével az összes pályát, és megkeresni a sokszor VÉRGECI helyen eldugott Star Coin parádét. Így aztán a teljesség érzése lesz úrrá rajtunk, megcsókol bennünket a True Gamer Spirit (TGS2), az igazi gamer nirvána, amit mindannyian keresünk.

Szóval ott tartottam, hogy lenyomtam az utolsó world-öt is, megöltem a gonosz Bowsert. Némi end credits, amit türelmesen végigvártam, majd hopp, egy TITKOS ÜZENET:

Nem más van a háttérre írva, mint az, hogyan tudunk Luigivel játszani! Megdobban a gamer szív! A játék befejezése után pedig az első pályán egy kék gomba házba is betérhetünk, ahol 20 star coinnal tudunk vásárolni extra háttérképeket az alsó screenre. Ezt szeretném is bemutatni az alábbi képernyőn:


A képen megfigyelhető, hogy Luigival játszom és 99 életem van

Apropó, 99 élet. Hogyan tudja Józsi elérni az elméleti maximumot cheat nélkül? Nos, a True Gamer Spirit elvezet bennünket a megoldáshoz. Minden rohadt játékban meg kell találni azt a pályát, ahol lehet “tápolni”. Annak idején a Super Mario Worldön is kifiguráltam, hova kell “visszamenni”, és hogyan kell viszonylag egyszerűen végigdúrni a pályát, hogy extra életekkel teljesítsük.

Itt is létezik ez a pálya, mégpedig a legelső pályán. Egyszerűen el kell kapni a giant mushroomot az elején, majd Mega Marioval végiggyakni a pályát maximum destrukciót véghezvive, aztán ha jól csináljuk, 5 élettel leszünk gazdagabbak. Ezt addig ismételgetni, míg 99 életre nem tápoljuk magunkat, aztán mehetünk vissza Star Coinokat gyűjtögetni.

A Super Mario DS még annyiban extra, hogy többféle powerupot is össze lehet gyűjteni kalandozásaink során. Ebből kettő speciális: egy kék gomba, amivel ici picivé tudunk transzformálódni és roppant nagyokat ugrani, a másik pedig egy kék páncél, amivel ki tudunk ütni olyan falat is, ami alá normálisan nem férnénk be.

Ezt a két powerupot nem túlságosan (khm) könnyű megszerezni. Illetve össze lehet szedni őket relatív egyszerűen — amennyiben épp nincs rá szükségünk. Ha van, akkor újra és újra kell próbálkozni a legkülönfélébb módszerekkel. De ebbe tényleg nem mennék bele, mert ahhoz a játékot ismerni kéne, egyetlen példával világítanám meg: a gombás házakban van egy egymás utáni sorrendben powerupot adó tégla. Ez egy hatos elemszámot váltogat, ebből kettő “hasznos” powerup, a maradék semmi extra, sima gomba, ezek a szarok. Nos, a megfelelő időben kell megütni a téglát, hogy megkapjuk a kék gombát, vagy páncélt. Mondanom sem kell, hogy hányszor és hányszor kell próbálkozni, mire ÉPP AZT kapjuk, amire ácsingózunk. Persze az áhitott darab megszerzése után még a “gecinehéz” pályát is meg kell csinálnunk kék gombás Marioval.

A dolog a gyakorlatban úgy néz ki, hogy megyünk a pályán, megtaláljuk a harmadik Star Coint egy elérhetetlennek tűnő helyen. Ilyenkor megindul a keresgélés. Esetleg egy láthatatlan tégla? Vagy kis Marioval kell felugrani? Ha igen, akkor keresni kell kis Mariot. Utána vissza, majd teszt. Volt egy rész, ahol bazmeg le kellett süllyedni a homokba, ÉS ÚGY átmenni a másik pályára, ahol már egyből felvehetővé válik a pénz.

Mosollyal és hajtépéssel ajándékoz meg a játék, ahogy keresgéljük az extrákat, az extra pályákat, a három elszórt pénzt. Ebben az értelemben hihetetlen tartalmas és sokrétű játék a Super Mario DS. Ember legyen a talpán, aki végigtolja és mindent megtalál. A legtöbb pályát az utolsó pixelig (!) ismernünk kell ahhoz, hogy megtaláljunk rajta mindent. Fantasztikus élmény vissza és visszamenni, aztán keresni, kutatni a titkot.

Idióta, hülye játék. Imádom. Ötös.

Függöny.

30 hozzászólás

fapina

végre egy olyan post, amit élveztem, pedig sose marioznék;
továbbájelzem, fjaszom a szifonba.

The Hedgehog

Gollamként gubbaszt a fal tövében… Komolyan vártam, hogy mikor fordul meg kikerekedett szemekkel és üvölti… IT’S MEEE MAAARIOOO!

balint

ez a TGS japán “betegség” lehet 😀 régen magam is úgy voltam vele, hogy csak a 100%-ra kipörgetett játék az igazi, azt véshetem fel a “megcsinált játékok hall of fame-jébe”, de ma már inkább csak végigtolom az anyagokat, megnézem az ending videot aztán jó idő.

kb 3 éve vártam psp-re a FFVII:CC-t, tudom, hogy rengeteg bónusz meg rejtett bizgentyű van benne, de már nem érzem, hogy ki kellene facsarnom.

ellenben ezzel, a “döntött műanyag ülőke lábzsibbadásig” érzés ismerős, csak éppen ds helyett psp-vel, de az már mindegy 😀

Aszfaltbetyár

Józsi, tudom, hogy semmi közöm hozzá, de Linda ilyenkor nem néz rád furcsán, olyan villanással a szemében? 🙂

The Hedgehog

Egyébként én utoljára az FFVII-el voltam így PSX-en. Azóta nem tudott így játék transzba ejteni… Hmm… Meg talán a Tales of Phantasia és Seiken Densetsu 3 SNES-en…

Dewla

Ez a kifacsarni vagy csak végigtolni dologról én is postoltam egy picit régebben:
http://dewla.blog.hu/2008/01/08/hogyan_jatsszunk

Nagy a dilemman. A probléma nekem ott van, hogy ha már elsőre úgy játszok, hogy MINDEN kell, akkor folyamatos frusztráció van, hogy kihagyom az extrákat. Ha csak végigtolom endvideóig az jó, de ott motoszkál, hogy bakker mennyi mindent kihagytam. Az ideális a két végigjátszás lenne, de annál több a jó játék amivel játszanék, hogy bármit és kétszer vigyek végig.

balint

pontosan Dewla! 🙂

én játszani akarok, nem görcsölni, hogy most mit hagytam ki jajj úr isten. játszani, élvezni a játékot. pont.

The Hedgehog: FFVII übercsászáristenkirályletehetetlen 😀 nekem napi 12-14 óra játék volt vele 😀

miles

A képen frankón, mint egy befordult gimnazista, aki dühös anyuékra, mert két órát ki kellett menni a strandra. Erősíti az érzést az első szabadtéren töltött nap miatt enyhén lepirult váll is.

Aszfaltbetyár

AD: akkor magammal együtt a szerencse fia kategóriába sorollak 🙂 kell a türelem a magunkfajtához, tapasztalatból tudom, és hálisten az én párom is nagyon megértő az én flúgjaimmal 🙂 bár most talán őt is elcsábítja a sötét oldal, ugyanis IT területre nyergelt át…

vidacsm

A család készíthetne egy képet a játék közben használt arckifejezésről is.
Rólam készült ilyen, ha megmutatnám valami pszichológusnak, felcsillanna a szeme..

tamas

a napon leegett, hason alvo gimnazista sztereotipiaja (vo. vilagos honalj, piros vallak)

wths

Annak idejen ezt toltam a Mario Land 2-vel GB-n. Az alapon. Ott volt olyan, hogy ha egy palyat mar megcsinaltal akkor, ha nyomtal egy pause-t es ugy egy select-et, akkor kielepett a palyarol azaz nem kellett vegigcsinalni ha mar megvolt a megfelelo tapoltsagi szint. Ilyesmi van meg benne?

eMeM

én is játszanék már egy jót valami hasonló kis egyszerű aranyos baromsággal. van valami biztos pont a neten? (osx-re)

tufee

Józsi, te akkora arc vagy, hogy Szifon után egy DS-hez is meghoztad a kedvemet..! 🙂

Hettie

jokor irod:) en eppen a super mario world-ot nyomom a laptopon (BSNES – ez eMeMnek info, de vannak mas emulatorok is) 🙂

Kula bácsi

Pszichológus estleg segíthet, ha még nem reménytelen az eset.

wildgica

Néhány nappal ezelőtt ástam elő én is ezt a kazettát. Anno elment a kedvem a 4. világtól, de most nekiestem, hogy megcsináljam végre. 🙂

Loloke

Nekem mar megjott hozza, 2 hete DS tulaj vagyok en is, es tenyleg meleg kis gep… MarioKart DS kiporgetve, megvan minden extra, most Picross DS-t jatszom, amikor az asszony ideadja (Nintendogs-fugges rulz) 🙂

AD, neked melyik braintrainter okossag van meg DS-re?

Loloke

Nokkent, ha mar igy szobakerult, mi a kulonbseg a DSTT/R4DS/etc kartyak kozott? Azt leszamitva, hogy mas a menu/ar/egyebek. A magyar nyelvu menu a legkevesbe sem izgat, inkabb a tudasbol adodo kulonbsegekre volnek kivancsi… RTFM is johet…

wice

nekem igy konkretan egy cold turkeyben fetrengo heroinista ugrott be a keprol 🙂