Plastik média

Idén október 24 és 28 között Hollandiában rendezték meg az X-2008 C64 öregiskolás demopartyt. A parti két évente kerül megrendezésre, és előfordulnak meghívott vendégek is, mint például Jeroen Tel, a Maniacs of Noise legendás zeneszerzője (rengeteg C64 és Amigás zenét készített). Egy kép a partiról:

magyar vonatkozásban Edhellon itt bújkál

A parti azonban nem erről nevezetes: rengeteg minőségi Commodore 64 produkciót adnak ki a mai napig. Ezúttal 14 darab demó készült erre a partira (illetve: itt adták ki), ennek egy része persze nem számottevő, viszont a dobogósok elég jelentős darabok. Itt van mindjárt a Booze Design által készített “Edge of Disgrace”, ami azonnal beírta magát a halhatatlan C64 demók közé. Ez annyira döbbenetes, hogy nem tudjuk nem embeddelni:

Kötelező megnézni a második részt is, mert két lemezes!

A YouTube változat megtekintése helyett javaslom az emulátorból való nézést, ugyanis ez a különbség:

YouTube változat

rendes pixelek

Egy igen egyszerű, Mac-en is működő megoldást ismertetünk a C64 emulációban nem annyira járatos olvasónak. Le kell tölteni a VICE emulátor Windowsos portját innen, kicsomagolni, lehúzni magát a demót, aztán indítani Fusionben az x64.exe-t, majd beállítani a kétszeres nagyítást korunk modern DPI-jű monitorjára (Options – Double size), végül indíthatjuk is a Demót (File – Autostart disk/tape image, majd válasszuk ki a 0-s lemezt). Amikor a demó lemezt kér, egyszerűen az Alt – 8 gombok lenyomásával mutassunk rá a megfelelő imázsra és kész!

Engem a lightsourced fillvektor morfolás, és az utolsó effektek döntöttek le a piszkos földig, mert ez nem Commodore 64. De ha csak az elejét tekintjük: az a pattogó csillag bizony az alsó-felső kereten pattog. Lehet, hogy ez valamiféle természetes dolog emberek számára, de bármi, amit látunk egyáltalán nem természetes dolog azon a gépen. Az egész teljesen dinamikusan töltődik, megszakítás mentesen, komplett élményt nyújtva. Akit érdekelnek a készítők szakkommentárjai a demóhoz (rendezői kommentár!), mindenképpen LOAD – RUN-olja le a 0. lemezen található note-ot, mert remek információk derülnek ki a látottakról.

Ez a három faszi csinálta a demót egyébként:

Dane, HCL, Jailbird a partin

Az X-2008-ról még szeretném kiemelni Archmage, egykori Amigás, mára C64-es grafikus művész díjnyertes alkotását, ami egy egyszerű multicolor kép, azaz még csak nem is FLI, hanem a legprosztóbb, legalapabb C64-es grafikus mód, amikor 160×200 pixelen, egy 4×8-as rácson 4 színt használva kell jelentőset rajzolni:

Ahhoz, hogy ezt részleteiben lássuk, bele kell nagyítanunk Photoshopban, és rátenni egy rácsot:

Jól látszik, miként kell összeeszkábálni korlátozott erőforrásokkal egy ilyen képet.

Minden C64 fejlesztő a mennybe jut.

Jövő héten csütörtökön a Sugár moziban Madagaszkár 2 vetítés. Lehet újra ingyen jegyeket nyerni, ám az egyszerűsített regisztráció helyett a Fotexnet Áruházban elrejtett, a rajzfilm szereplőit megjelenítő és játékra hívó hirdetéseket kell keresni, és ott követni az utasításokat. Sajnos ezzel kapcsolatosan nem tudok bővebb információkkal szolgálni, tehát hol, vagy hova kell kattintani, vagy a bannerek hol vannak elhelyezve. November 2-ig tart a jegynyerési akció.

Én magam sajnos vidéken leszek jövő héten csütörtökön, így ki kell hagynom a filmet. DreamWorks / Paramount nagy költségvetésű animációs produkció, a 2005-os előd folytatása. A Pixaron túl is van élet, ők csak a pionírok voltak.

A Plastik mediát és a nagy kiadók, online tartalomszolgáltatóktól eltávolodott, háztáji jelleggel készített, független blogot ezen a héten a Fotexnet támogatta. Köszönjük. Akit a Plastik media jégtörő vállalkozásának támogatói listája érdekel, az arra létrehozott oldalon vizsgálódhat.

Én magam a jövőben a smiley-kat emojiként fogom nevezni, mert a japánok ebben is előrébb tartanak nálunk. A smiley elnevezés amúgy is béna, az emoji pedig aranyos. A smiley egy dolgot fejez ki, az emoji pedig minden ide vonatkozót: picture-character, azaz e-moji: 絵 – 文字

A Google Gmail szolgáltatása ugyan nem alkalmas arra, hogy inline képeket tűzdeljünk bele a HTML levelünkbe (ez nálam egyébként a LWTF, vagyis “like what the fuck” kategória), viszont nemrég bevezették ők is az emojikat. A chatben már lehetett használni eddig is, viszont azokat újra dolgozták, és megjelentek az inline emojik is! Elég nagy skálából választhatunk és mehetünk idegeire mindenkinek, küldözgethetjük a gőzölgő szarkupacokat.

A képek aranyosra vannak rajzolva, használatát ajánljuk a napi levelezésben megcsömörlött managernek. Az egyik levelemet így írtam alá valamelyik nap:

A japánokról tudnunk kell, hogy a legnagyobb mobiltelefon szolgáltatók, a DoCoMo, a SoftBank és az EZWeb már egységesítették az emojikat maguk közt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az egyik szolgáltatón feladott 172-es kód (vonat) mindenhol vonatot fog jelenteni, csak más grafikai megoldással jelenik majd meg. Ezen az oldalon megtekinthetjük az egységesített emojikat, amik a fenti Google példára is rátesznek egy lapáttal! Nekünk európai polgárnak persze nehéz ennek bármi hasznát felfognunk, de ha a szokásos pragmatikusságunkkal állunk hozzá mindenhez, akkor még az SMS is a “szervizüzenetek” kategóriában marad a mai napig.

Állítólag akkora ez a vagon, hogy az iPhone 2.2-es szoftver frissítése is tartalmazni fogja a fenti emoji kiosztást (172 — vonat!), kompatibilis lesz tehát a japánokkal, segítve a telefon ottani erősebb elterjedését. Gondolom pénzből még az Apple-nek sem elég soha.

Nekem ez ellen semmi kifogásom nincs, örömmel színesítem az üzeneteimet idióta grafikákkal, persze a szifon pragmatikus, letisztult grafikája messze esett a DoCoMo 12×12 pixeles egyszínű, ugyanakkor roppant kifejező képi világától, melynek egyik koronázatlan királya a csirke:

Jó szórakozást barátaim! És ne feledjétek: fő a pixel-vidámság!

Az elmúlt négy napos hosszú hétvége során változatos családi programokon vettem részt. Egyfelől meglátogattuk az asszony nagymamáját Csongrádon egy roadshow keretében, másrészt az én szüleimet vidéki kúriájukban, a birtokon. Ennek az élményanyagnak a Futással kapcsolatos vetületeit vizsgáljuk meg most.

Akinek vannak családi kötődései, netán itt Magyarországon élte le életét, bizonyára nem ismeretlen számára a húsleves. A négy napos semmittevésben kijutott belőle bőven, illetve ha már itt tartunk: az étkezések mennyisége és minősége a karácsonyi szünetéhez volt fogható. Többször megfogalmaztam, hogy úgy érzem magam, mint Jancsi és Juliska, akiket a Vasorrú bába fel akar hizlalni, így mindig volt nálam csirkecsont, amit alkalmas pillanatban elő tudtam venni, hogy késleltessem a sztori horror befejezését. (Gondolom a mese mindenkinek megvan.)

A teljes bejegyzés elolvasható a Futóblogon.

Misztikus, explorációs játék lesz belőle, várhatóan 2009 elején érkezik a kvázi-végleges változat. Az alapötlet kiemelkedő: teljesen fehér pályán indulunk, amit fekete pacákkal kell összefestenünk, hogy kialakuljon, hol is vagyunk — ezzel a módszerrel kell aztán előrefelé haladnunk. Érdemes megnézni a trailerjét, baromi jó hangulata lesz, onnantól izgalmas, ahogy átlép a fekete részre. Kísérteties. (via Greg)

¡Es el forastero!

2009. március 13. lesz a nap, amikor vásárlok egy PlayStation 3 konzolt magamnak. Ekkor jelenik meg ugyanis minden idők egyik legjobb játékának, a Resident Evil 4-nek a “folytatása”. Azért macskakörmök között, mert ez nem az RE4 sztori folytatása lesz, hanem az eredeti RE után történik 10 évvel később, ám a ganados történet folyományaként. A főszereplő is ugyanaz a karakter, mint az első részben, Chris Redfield. (Én magam nem játszottam egyébként az eredeti RE-vel (1996), csak a 4-es számú résszel, ami 2005-ben jelent meg.)

ezeket az RE trademark, fedett fejű láncfűrészes ganadosokat mindig nagyon nehéz letüzelni, ugyanakkor rengeteg stexet dobnak

Az RE4 annyira összerakott, polírozott és zseniális darab, hogy tőlem szokatlan módon kétszer végigjátszottam (soha semmit előtte), sőt, megvásároltam a Wii editiont Malmöben (nálunk már nem kapni sajnos a hiperekben). Ezt is tervezem végigvinni teljesen az elejéről mindent 100%-ra letudva. Annyira jó a játékmenet, annyira játszható és jó hangulatú az egész, hogy a mai napig örömmel ülök le elé. A Wii edition pedig tartalmaz egyéb végigjátszható extrákat is, amik hiányoztak a GC változatból. A japánok ehhez nagyon értenek: végig izmos a játék, rengeteg hihetetlen dolog, élvezetes megoldások, ötletek folyamatosan. Imádom!

Korábban már lelkendeztem arról, hogy a cut-scene-ek ingame motorral meghajtottak, a grafika döbbenet frankó egy GameCube rendszerhez képest, az irányítás mesés, a sztori B-movie — mi kell még? Az RE5-öt nem az eredeti RE4 csapat készíti, ettől függetlenül kíváncsian várom a folytatást. Ugyan a 4-es rész okkultista hangulatát nehéz lesz toppolni, de minden kiderül nem is olyan sokára.

A PlayStationLive.hu (ahol egyébként az ingame engineből összerakott trailer is megtekinthető) egyik kommentelőjének, Ponty_88-nak véleményével zárnánk postunkat:

Nem pontosan tudom, mit éreztem, amikor az Internet Wayback Machine segítségével a mai ebédszünetben visszautaztam a legkorábbi, 2001-es Plastik bejegyzésekre, de az biztos, hogy nem éreztem kellemetlennek. Érdekes módon a régi dolgokat visszaolvasva az embert elfogja valami menekülési kényszer, most ez nem volt. Sőt, kifejezetten jól szórakoztam, és büszke is voltam magamra, hogy már hét évvel ezelőtt, 24 évesen is képes voltam rá. És egyáltalán. Ebből az időből származik véleményem szerint az első írásos nyoma annak, hogy megfogalmazom vonzódásom a Mac iránt. Ezt be is mutatom:

Deltain mindig nevetni kellett! Azóta már XP-n kattogtat természetesen, én meg átzarándokoltam a másik partra, persze ma már nem sok különbség van. Ugyanaz a szar van ott is, mint itt.

Ami pedig a Plastik korai zsengéit illeti: kissé talán nyers, kissé túlzó, kissé szapora, de az enyém.

Parázs vita van kibontakozóban a Szövetségi levelező listán (ahol már parázs vita bontakozott ki a top-posting intézményéről!) arról, hogy hogyan jobb digitális médiát lejátszani:

1. NAS kényelméből lekonvertált és / vagy lerántott DVD-ket egy kattintással felhozni, bennük gyönyörködni

2. a konverzióra, mint intézményre alapvetően köpni, és a tartalmakat DVD formában polcról böngészni, korongot meghajtóba helyezni, tárhellyel nem törődni

3. letölteni, megnézni, letörölni — egyszóval nem mókusként felhalmozni, mint valami kis mókus

Megmondom őszintén nálam ez olyan dolog volt, mint a QWERTZ / QWERTY szavazás: meg voltam győződve arról, hogy az emberek túlnyomó többsége (ha nem az összes józan!) kezeket letéve QWERTY-re szavaz. Persze neki kellett már vernem a homlokomat a vérző betontömbnek, hiszen a QWERTZ nyert. Tanulva az esetből egyáltalán nem biztos, hogy mindenki a NAS-ban hisz.

Azt meg már tényleg csak félve, hogy a TESCO gazdaságos ezer forintos DVD-k gyakran VHS minőségű szarok, és a nagy kiadók által gonddal masterelt duplarétegűk között mekkora különbségek lehetnek, you good sky.

Állj tehát meg, napi site-rollban, rövid ráfigyelési rádiusszal kattintgató netező, és vallj színt! Te hogyan nézel?

update: fds mestertippje VIDEO_TS nézéshez Mac-en: egyszerűen nevezzük át a mappát filenév.dvdmedia névre, majd láss csodát, a filmnek szépen DVDPlayer ikonja lesz, rákattintva azonnal indul is a film pontosan úgy, mintha magát a DVD-t tettük volna be. Remek ötlet azoknak, akik inkább a vanilla DVD-ket tárolják otthon a NAS-on. Nekem is van ilyenem, például a 2004-ben masterelt SW epizódok, amiket díszdobozban vettem meg valamelyik kiskereskedelmi egységben, és időnként bele-bele kukkantok.

K: Hány T-Home szakember kell egy ADSL modem kicseréléséhez?
V: Három.

Két hete felhívtak időpont egyeztetés végett. Ma reggel “8 és 10 között” kaptam időt, 9 órakor csengettek, hárman voltak. Tudható, hogy otthoni, korábban ADSL maximum néven futó, 8 megabites csomagomat és T-Com telefonvonalamat akartam egybemigrálni egy kis költségcsökkentést elérve. (A pontosítás végett: telefonvonalra nincs szükségem, de máshogy nem akarták odaadni.)

Dialógus:

Ő: – Ez valami spéci router? (az Airport Extreme-re nézve)
Én: – Az eltérő forma azonos működést takar.
Ő: – Csak mert az új modemben van router is. Na mindegy, akkor majd kikapcsoljuk a DHCP-t. Nem tudom, szükség van-e a fehérre, mert ebben van router is.
Én: – Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a fehér router ott fog maradni a helyén.

Ezen a ponton kérdés nélkül kirántották a régi modemet (ebben a történetben valóban a legutolsó szempont, hogy épp csináltam valamit), elővette a laptopot, beröffentette a Windows XP-t. A másik két fickó nem szólt semmit. Az egyik bedugta a hálózati csatlakozóba a routert, a másik odaadta nekem a CD-t és a leírást. A fő ember telefonálni kezdett:

Ő: – Szia, át tudnál nekem kapcsolni egy vonalat voip-re? Mondom a számot.

Kis szünet után bemegy a routerbe, beírja az ADSL felhasználói nevét és jelszavát. Kipróbáljuk a netet, működik. Ránéz az Extreme-re, fejét csóválja.

Ő: – Nem tudom, hogy ez a sárga villogás mitől van.
Én: – Semmi gond, az önök feladata annyi, hogy a dobozban legyen internet, a többi az én problémám. A villogó sárga lámpával sem kell foglalkozniuk, majd leragasztom valami fehér papírral. Visz-lát.

Átdugtam a T-Home routerből jövő madzagot az Airport Extreme másik portjába, és ki is gyulladt a zöld lámpa. 3 ezer forintot faragtunk a rezsin. Az ügyfélszolgálaton azzal oltottak, hogy “technikai ellenőrzést” kell majd a “szakembereknek” tartaniuk. Szerintem még a régi modemem is jó lett volna, ezt a csávót meg én is fel tudtam volna hívni, hogy kattintson át voip-re. Embernek maradni az embertelenségben.

Függöny.

Nyáron a lelátogattunk a szegedi SZIN fesztiválra (Szegedi Ifjásági Napok), erről az estéről készült az alábbi videó:

“Mad men: a term coined in the late 1950s to describe the advertising executives of Madison Avenue. They coined it.”

Ezzel a felirat-képpel indul az általam nézett egyik legjobb sorozat. Amikor megláttam a fentieket, finnyogtam. Hogyan lehet az, hogy 1960-as évek Amerikája (értsd: kosztümös sorozat) és reklám jött össze? Manapság már mindenből sorozat készül? Nos, csalódtam. Nem is kicsit.

Az M1-en csak “Reklámőrülteknek” nevezett filmsorozat — bocs, reklámőrültek? Te jó ég. — immáron a második évad végére ért, összesen 2 x 13 epizód készült el. Soraink írásakor még hátravan a második évad utolsó epizódjának sugárzása, mi valahol az első vége felé járunk.

A kritikusok általában a korahűséget szokták a sorozattal kapcsolatban kiemelni — valóban egy nagyon össszerakott és eltalált dolog. Hihetetlen aprólékos, pontos, hihető, átélhető a megteremtett képi világ. Ez azonban nem lenne elég a sikerhez, ha nem lenne mellette a remek színészi gárda, és hozzá a korhű viselkedések, mannerizmusok, alakítások.

A cselekmények, rendezés, hangsúlyozások mind-mind “kicsit más”, mint amit megszoktunk. Rengeteg üresjáratnak tűnő képpel találkozunk, amit pontosan háromszor olyan hosszan mutatnak be, mint amennyit általában szoktak. A feleség otthon vacsorát készít. Nem történik semmi, de háromszor hosszabban nézhetjük. Ez az emberben azt a reflexet váltja ki, hogy jajj, most történni fog valami, elmetéli az Abercrombie & Fitch divatfotózáson puhára pózolt kis vénáját, vagy valami más otrombaság — hiszen azért mutatják ilyen hosszan. De nem: több kamerából is látjuk, majd véget ér. Hatalmas szellősséget ad az epizódoknak, van alkalmunk elmerengni nekünk is, átérezhetjük a ki nem mondott gondolatokat (úgy beszél, hogy nem mond!), lélegezni tudunk mi is a laza pórázra eresztett képekkel.

Karakterek vannak, sorozat van, mindig mindenkiből egy kicsi, az egész bemutatás márpedig wrapup és cliffhanger nélkül. Ezt nagyon tudjuk üdvözíteni.

A pilot epizódot kettőször néztem végig, kikockázva az egyes jeleneteket. Kizárólag a való világ cselekményei szabnak határt annak, hogy ne nyomjam a következő MKV-n a duplaklikket.

A sorozat minden korosztálynak kötelező, az egész sorozat nagyon swell. Jeles.

Az Apple közzétette negyedik negyedéves, 2008. szeptember 27-én zárt pénzügyi eredményét. A vállalat 7.9 milliárd dolláros bevételt ért el az időszak alatt, árbevétele bázishoz képest 35%-kal nőtt, a nettó üzemi eredmény 1.14 milliárd kibaszott dollár, ami szembeállítható a tavalyi bázis évvel: 6.22 milliárd dollár bevétel és 904 millió dollár eredmény. Ö-csém.

“Mindenki más előtt vagyunk, és, a legtehetségesebb emberekkel a fedélzeten, ott is maradunk.” — Jobs

“Az Apple lenyomta a RIM-et az elmúlt negyedévben, mindösszesen 15 hónappal az után, hogy belépett erre a piacra. 6.9 millió iPhone szemben a BlackBerry 6.1 milliójával. A RIM egy jó cég, ami jó terméket csinál. Megverni őket igazán figyelemre méltó.” — uö.

Az árbevétel alapján az Apple máris a mobiltelefon gyártók listájának harmadik helyére katapultált:

1. Nokia, $12.7mrd
2. Samsung, $5.9mrd
3. Apple, $4.6mrd
4. Sony/Ericsson, $4.2mrd
5. LG, $3.4mrd
6. Moto, $3.2mrd
7. RIM, $2.1mrd

Érdemes megjegyezni, hogy az iPhone nagyobb profitot csinált a cégnek, mint az iPod és a Mac. Az elmúlt időszakban az iPhone eladások a vállalat bevételeinek 39%-át tették ki. Hozzátennénk, hogy az első generációs iPhone-ok nem járultak hozzá a szép számokhoz akkora mértékben, az idén, mégtöbb országban piacra dobott iPhone 3G csinálta meg nekik az eredményt.

“Semmi esélyét nem látom annak, hogy az iPhone meghatározó piacrészt szerezzen. Esélytelen. Ez egy 500 dolláros, [mobiltelefon gyártók által] támogatott készülék.” — Steve Ballmer, 2007 április.

*taps* *taps*

Egyszerűen nem térek magamhoz: 1140 millió dollár = 228 milliárd forintos eredmény. Pénzt hugyoznak. Nem: company jettel járnak hugyozni.

Visszatérve a valóságba, tegyük le számítógépeinket és munkaeszközeinket, aztán gyalogoljunk bele a hozzánk is begyűrűző recesszióba, kötözzük neki magunkat valami eperfának és imádkozzunk testvéreim.

Konkrétan a postás hozza. Sárga csekk, 30 rugó, benne a rendszám és az, hol fotóztak le. Automatán gyártott csekk, ahol a változó részeket computer szedi dőlttel. Futószalagon gyártott csekk. Tudom, mert anyám is kapott. Az aláírás és a pecsét eredeti, gondolom végigböködte egy szép napon R. Róbert r. őrnagy közlekedésrendészeti osztályvezető. Fogalmam sincs, hogy én voltam-e, bár gondolom igen, mert járhattam abban a községben átutazóban. 50 helyett 76. Nyilván a település táblája melletti gyorsítószakasz lehetett.

Másik sztorim szintén a napokból: MOM-ból jövök haza (sőt: gurulok!), a BAH csomópontnál egy érett sárgán próbálok átugrani, de semmi extra, ne gondoljon senki Handrás féle gyorsításokra a Váci úton, szóval szombati őszi gurulás egy érett lehulló sárgán, mögöttem egy zöld (!) színű rendőrautó, mellettem meg egy villamos, ami rámcsörömpöl. Oké, nem vállalom el a balost, viszont beragadok a lámpa elé, ott várom meg a zöldet. Elindulunk, a zöld autó egyből felránt egy kéket, félreállunk, a közeg: nincs becsatolva a biztonsági övem (1), átmentem a piros jelzésen (2). Feljelent.

És az milyen volt, amikor Csongrádra mentünk nagymamához, szomszédos Kiskunfélegyházán a kertvárosban átgurulok egy STOP táblán, de semmi extra, benézek, hóttüres utca, átmegyek, erre hopp, rámgurul egy platánfa árnyékából, aztán jöhet az álljál csak le kisfiam, mert most akkor feljelentünk, az ám!

Szeretném a nyilvánosság előtt kijelenteni, hogy 31 évesen már rohadtul nem tartom a gimnazista “nyomjad fátter parkettáig” stílusú vezetőnek magam, nem előzgetek öncélúan, nem érdekelnek a kocsik, konkrétan mindent leszarok, hedszettel telefonálok, kattogós dízel autóm van, fogalmam sincs mekkora lóerővel és hengerűrtartalommal. A “street racer” matricás Golf4-eseket megmosolygom.

Ennek ellenére ÁLLÍTÁSOM, hogy nem lehet jogszabály szerint közlekedni. Becsúszik valami sebességátlépés, szomszéd plázából hazafelé be nem kapcsolt biztonsági öv (mindig bekapcsolom egyébként a kedves szüleimmel ellentétben, de szarni nem kapcsolom be, valóban), bármi, ami nem úgy van leírva a tankönyvben.

Olvastam egy statisztikát, hogy a szomszédos Ausztriában az emberek általában pozitív élménnyel gondolnak arra, ha egy rendőrautó megjelenik mellettük, ellentétben Magyarországgal. Nálunk általában a “félelem”, “óvatosság” és hasonló jelzők tolulnak, ha meglátjuk a rendőrautót a mellettünk levő sávban. És ez így igaz. Félek a rendőröktől a közlekedésben. De igazából mindenhol. Eddigi életem során nem volt egyetlen (1) pozitív élményem sem velük kapcsolatban, csak negatív. (Pozitívnak nem nevezném azt, hogy amikor kerestem az Opel szervízt, kirántottak a buszsávból és végül — áh! — nem büntettek meg.)

2008-ra teljesen keserű lettem.

A Fotexnet egyes áruházaiban most 5-10 százalékos kedvezményeket lehet elérni, amennyiben a a felhasználó a CIB Internet Bank oldaláról lép be (vagyis rendelkezik CIB kártyával és online jelszóval). Az áruházak listája: Bababirodalon Online Babaáruház (10%), Conrad (5%), Guy Laroche Shop (5%), Infopatika MP3 Áruház (5%), Lens.hu – Kontaktlencse Áruház (5%), Pierre Cardin Shop (5%), Seiko Óra Áruház (10%), Webkutya Áruház (5%). Ezeket az áruházakat konkrétan nem ismertem. Ebből is látszik, hogy a webcommerceben mennyire nem vagyok otthon.

A Plastik mediát ezen a héten a Fotexnet támogatta, a független blogot eddig ezek a cégek méltatták arra, hogy kifejezzék, érdemes. Köszönjük.

Az 1993 óta tervezett és 63 milliárd forintból épített hidat 2008. szeptember 30-án adták át. A híd nevéről a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kétfordulós internetes szavazást rendezett. Ennek nyomán honosodott meg a Chuck Norris híd elnevezés. Ezt követően Stephen Colbert amerikai viccember műsorában kapta fel a témát, majd elérte a média erejével, hogy a pongyolán átgondolt és leprogramozott szavazóprogramot önös céljaira fordíthassa. Noha megnyerte a szavazást, a hídnak végül nem adták a Stephen Colbert nevet, ezt Simonyi András magyar nagykövet is elmondta Colbert műsorában, mielőtt parolázott volna egy gitárral a kezében. Mivel a híd Káposztás- és Békásmegyert köti össze, a Földrajzinév-bizottság a “Megyeri híd” nevet mondta ki végérvényűnek.

Winkler végigfutott a hídon, ebből az élményanyagból én szerkesztettem videót:

A teljes bejegyzés elolvasható a Futóblogon, a video megtekinthető itt nálunk is a hozzáadott kényelem miatt.