Vacek és az öreg (3)

Vacek törte meg végül a csendet. Hangja izgatott volt és remegő. A hosszú szünet alatt elkezdett forrni benne valami. Még nem tudta pontosan, mi az, vagy miért, de előtört belőle. Vacek tisztában volt a dolgokkal, mégsem tudta magát koordinálni. Az öreg is észrevette, de nem szólt semmit, nyugodtan hallgatta.

– Egyszerűen idegesít, hogy mindig ugyanaz történik, újra és újra. És utána megint ugyanott vagyok, a végtelenségig. Tisztában vagyok vele, hogy ez a dolog természetes rendje, mégis bosszant. Tudom, hogy követnem kell a stratégiát, amiről már annyit beszéltünk, de valahogy mindig elengedem a gyeplőt. És ez valahogy… zavar. Felbőszít, hogy kedvem lenne…

Vacek ezen a ponton bal tenyerét felfelé fordította, a jobb öklével pedig szimbolikusan belecsapott. Aztán mégegyszer. Az öreg látható érdektelenséget mutatott. Valamit rágcsált egykedvűen. Vacek nem tudta tovább folytatni. Csak ült egyhelyben és a tenyerét bámulta.

– Mi bánt ezzel kapcsolatban leginkább?

– A folyamatos kiújulás és elvégezhetetlenség: hiába végzem el a feladatomat, újra és újra el kell végeznem. Ez gyötör.

– Miért baj, ha mindig előről kell kezdened és tudod, hogy ez ilyen dolog? Lehet, hogy a módszer a rossz. Erre később rá is mutathatok. A lényeg ez: el is fogadhatnád a dolgokat olyannak, mint amilyenek.

Vacek érezte, hogy behúzták a csőbe. Áhá, igen, a nagy klasszikus. Fogadjuk el a kibaszott dolgokat. Gondolkodott egy cseppet. Elvégre mivégett beszélget az öreggel? A saját igazságát keresi? Ha-ha. Végülis azért tényleg nem kéne ilyen dolgok felől értekezniük. A dolgok elfogadásának intézményét meg saját magától is ki tudja már találni. Persze, mindig ez van mindennek a végén az elfogadás. (Vagy talán megértés?) Meglepetésére az öreg olvasott a gondolataiban:

– Látom, hogy nem érted. Az elfogadás és megértés két nagyon vicces és makacs, látszólag nagyon egyszerű és megérthető kifejezés. Ugyanakkor üres szavak, amiket meg kell tanulnunk megfelelően használni, értelmet és mélységet adni nekik. Az esetedben is erről van szó, ha ez sikerülni fog, akkor kezelni fogod tudni az előtted álló megoldhatatlanságot. Megpróbálom megmutatni neked, jelen esetben hogyan kell tartalommal feltölteni a dolgokat.

És az öreg rajzolt a táblára. Magyarázni kezdett. Mögéláttatott. Elkezdte az elején, aztán onnan haladt a vége felé.

– Mert mi a megoldás ebben az esetben? Obszesszív-kompulzívvá kell válnod. Ha meglátod, hogy ott vannak, azonnal rá kell ugranod és megcsinálnod. Tudom, hogy zavar a kilátástalansága és a respawn intézménye, de ne foglalkozz ezzel. Ki kell tudnod építeni ugyanis azt az üzemi hőmérsékletet, ahonnan már jó. Amikor főztök, azonnal mosogass el. Segíts te is főzni, legalább beszélgettek közben egy jót.

– Úgy érted, hogy a mosogatás tud lenni egy remek szociális aktus is?

– Hát hogyne! Ahelyett, hogy a géped, vagy a pöcsöd nyomogatod, hasznossá tudtok válni egymás számára, ráadásul a munkát is el tudjátok végezni egyből. Vannak, akik egyedül csinálják mindezt, de párosan is szép dolog. Ráadásul az étel bele sem szárad a tányérba, amíg még friss, és mosogatni is könnyebb lesz. Azonnal kell cselekedni, uralni az edényt. Ha ki tudod alakítani magadban ezt a sebességet, vagyis mindig elmosod, ahogy jelentkezik, frissiben, játékká válik az egész.

– Értem.

– Legyenek eszközeid. Legyen frankó csepegtetőd, működjön a mosogatógép, tanuld meg szeretni és tisztelni a szivacsot. Ürítsd a kukát, amikor kell, nincs kiábrándítóbb dolog, mint az, amikor nem tudsz már bele szórni, mert púpozódik. A francba a púpozódással. Némiképp pörögni kell, de itt nem fiú albérletről beszélünk, ahol belefekszünk a dzsuvába, hanem élettérről. A felnőtté válás útján ezt a szintet mindenkinek meg kell ugrania.

Vacek dühössé vált. Méghogy ő nem felnőtt!

– De nem ám. Gimnazista szint az, amikor hagyod beszáradni. Amikor megtanulod az “inbox-zero” koncepciót és sikerrel alkalmazod, akkor jutottál el arra a szintre.

– Zavar akkor is, hogy újra és újra tele van a mosogatógép, hogy mindig több a lábos, púpozódik a szemét.

– Ha időben lépsz, uralni tudod őket. Soha ne legyél fáradt. Picsába a tespedtséggel. Picsába vele! A vesztesek sajátja a tespedés. Este van, este van, ki-ki nyugalomba bazmeg? Ott van, mosd el. Tedd fel a csepegtetőre az edényeket, reggelre, amikor megszáradtak, pakold el. Bármikor, amikor látod, hogy van a “csőben” valami, csináld meg. Obszesszív-kompulzív, de jó értelemben. Itt térek vissza: elfogadni, hogy ez van, megérteni, hogy mit kell csinálni. Rendet rakni.

– Mi van akkor, ha sietek és ottmarad a cucc? Mi van akkor, ha mennék PlayStationözni?

– A vicc az, hogy percekben mérhető a munkabefektetés. Ha hagyod elhatalmasodni a rendetlenséget, nyomasztani fog, és egy gátló folyamat indul be. Ráadásul tovább is tart majd. Ha viszont sikerül folyamatosan uralni a helyzetet, percek alatt végzel és végre nyugodttá válsz. Aludni fogsz, mint régen, amikor a tavaszi szél bejárta a szobát és madarak csiripelését hallottad az udvarról. Ugye milyen jó volt?

– Igen. Kipakolom a mosogatógépet, amint végzett. Elrakom az edényeket, amint megszáradtak. Soha nem hagyok semmit a csőben. Amit ma elpakolhatsz, ne halaszd holnapra.

– Érted te ezt. De a lényeg abban lesz, mennyire tudod alkalmazni hosszabb távon a gyakorlatban. Az inbox-zero elvről már korábban is volt szó. Ehhez kell az erő és uralni akarás.

A beszélgetés végére Vacek megnyugodott. Az izmai elernyedtek, boldogan sétált az utcán. Vett egy gyrost öt kilóért, csípősen, hagymával. Nézte az embereket, a gazdaság megannyi aktorait, akik a tudatosodás útjának bizony első kilométerét sem hagyták még el, de nem is fogják. Élik stresszes életüket és egymást hibáztatják.

19 hozzászólás

Biczó Z

Többek között ezekért olvasok Plasztikot…..
David Allen zokog, hogy ő nem tud ilyen szépen fogalmazni, gz!

ant

Hajrá Józsi, hajrá plastik média. Éljen az azonnali mosogatás! 😀

csiga

Az a baj, hogy ez a hozzáállás sokszor szuboptimális az erőforrások tekintetében, mert nem veszi figyelembe azt, hogy az elvégzendő munkánál a feltételek megteremtése gyakran több energiát kíván. A vasárnap este már púpos szemetet persze levihetném, de akkor be kell öltözni, kulcsot keresni, lemenni a térre, vissza, levetőzni, zárni, miközben tudom, hogy hétfő reggel mindezt egyébként is megteszem munkába menet, amikor a szemetet csak elhaladóban bedobom a kukába. Mosogatásnál detto: egy két személyes ebéd mosatlanjai egyharmadig telítik a mosogatógépet, amire ha elindítok egy mosogatást, ugyanannyi vizet, áramot, vegyszert használ fel, mintha tele lenne.

shoebaron

bizony-bizony!
ezzel csak egyetérteni tudok!:)
szép volt!

plusz napi harcom:)

eMeM

nemreg en is igy voltam, hogy mguntam h mindig csak uaz ismetlodik monotonaan, szelmalomharc. masnap felmondtam. akkor en vesztettem?

JP

A Szárnyas fejvadász eredetijében (“Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?”) van egy faszi, akinek az a taktikája, hogy sosem takarít fel teljesen, mindig hagy egy kis sarkot a kosznak. Így szemmel tudja tartani, és sosem éri váratlanul, ha az “támadásba lendül”. Valami ilyesmi elvet követek én is.

n'

bejárónő hetente kétszer (hétfő, csüt.), kezdőknek egyszer, pár playstation játék árát erre be lehet áldozni. hétfő hogy tisztán induljon a hétfői hazaérés (hétkezdés), csüt. hogy a hétvége is tiszta legyen (péntek nem jó mert az eloszlás nem szép).

de most én is sírok, két hete nem jött bejárónő, minden halomban áll. ilyenkor jön rá az ember hogy vasalni nehéz és hogy szar a vasalatlan ágynemű.

Zeusz

n’: Hogyan mérnek manapság egy ilyen munkaerőt? Érdeklődés szintjén érdeklődöm.

n'

zeusz, nálam 4000e/alkalom, szerintem 3-6 között bármikor találni, akár cégest is és nem csak “kati/irma/zsuzsa nénit”.

peterkelemen

n’, és mennyi mozdítható elektronika van a lakásodban? Nálam egy kicsit túl sok van ahhoz, hogy csak úgy kulcsot adjak valakinek…