A természeti ember

A mai Népszabadságban az Arcok rovatának portréja Felső Barnabásról, az érsekcsanádi természetvédelmi őrről:

A jó orvhalász olyan, mint egy erdei vad. Nem lehet látni, mikor jön, mikor megy. Nem csap zajt, nem szemetel, annyit vesz el, amennyire szüksége van.

– És milyen a rossz orvhalász? – kérdezem.

– A rossz orvhalász harmad-negyedmagával jár, hogy mindig túlerőben legyen. Ha meglátja a csónakomat, már nyúl a baltáért. Tíz doboz sörrel megy ki a vízre, a dobozokat, ha kiürülnek, szerteszét dobálja. A közmunkásokkal teherautószám szedjük utánuk a szemetet.

(…)

– Itt a Gemencben például újra meg lehet találni a helyét a szürkemarha-tartónak, a sulyomszedőnek, a nádvágónak, a gyékényvágónak, a halásznak, az ártéri méhésznek. Ma a környékbeli gazdák találomra vetnek és aratnak. Alig maradt más növény, mint a búza és a kukorica.

(…)

Felső Barnabás maga is számos természetfilmet készített. Róla is készültek filmek: a halgasztronómia remekeit süti, főzi szabad tűzön és kommentálja. Kicsit panaszkodik a hivatásos filmesekre: a látvány fontosabb nekik, mint az értelem. Pedig ő mindig hangsúlyozza azt, ami az apáról fiúra szálló tapasztalatnak is lényege: hol van a csapda, hogyan lehet elkerülni, és ha beleestél, hogyan kerülhetsz ki belőle.

Riszpekt.

15 hozzászólás

engie

Legendás a halászlé, amit főz. Extra nagy lángon készíti.

mukinyúl

Ifjúkoromban volt szerencsém túrázni vele a Gemencben. Hihetetlen jó arc. Embert még nem láttam ennyire ismerni, szeretni és tisztelni a természetet.

Saigon

Mennek a yuppie-k a természetbe. Nem érzitek az iróniát? Hiteltelen.
Az igazi hétvégi harcos természetszerető az aki ilyenekre gerjed, de amúgy meg beül a kocsijába és hajtja a melót a multinál.
Aki még a Barna-Bá’-t is webcammel nézi nem több mint képmutató és ez inkább gáz. Aki ennyi alapján tudja mit jelent ott azt csinálni, amit ő csinál az felületessen próbál szakérteni mint ahogy borszakértő és szerető sem attól lesz az ember, hogy pincékbe jár és veszi a Geretamás borokat. Aki igazán szereti a természetet, és magáénak érzi azt (vagy a bort) az azután is azt csinálja ha ti már hazatértetek a HDTV elé.

eFi

Ha már Gere, akkor Attila – persze ez is szubjektív, mint az, hogy az ember magához közelinek érzi a természetet, vagy sem.
Én se nagyon értem, hogy egy multikatona miért ne mehetne ki a Gemencbe / miért ne szimpatizálna Felső Barnabással és a hozzá hasonló hardcore természetjáró arcokkal.

Kianek

Szeretem ezeket a tudositasokat.
Oetletet kapok, mit nezzek meg.
Itthon, otthon.
Irany a gemenc!

közönség(es)

szntem érdemes lenne arra felfigyelnetek, mivel ti vagytok a véleményformáló és pénzzel is rendelkező réteg, hogy mit lehetne SEGÍTENI emberünknek..szó volt ugye a gyümölcs visszatelepítésről is a cikkben, abban pl. lehetne neki segíteni, kapásiból..vagy másban.
nem azon vitatkozni mi a MENŐ mi NEM MENŐ, mit illik, mit nem illik, azt mindenki maga határozza meg.

pogi

Saigon: valahol mindent el kell kezdeni, es lelkesedes sem art hozza.

Kianek: sajnos a gemenc nem a leg latogato baratabb hely, meg nekem rossz volt latnom arra, hogy nemzeti parkban nagyipari fatermeles folyik. Preciz parcellak, mindig kulonleges engedellyel tarra vagva, nagyon keves turista uta a terulet meretehez kepest. Masreszt nagyon sok tolnai embernek ad megelhetest.

Orosz Péter

Árnyalnám a képet: Felső Barna egyszer a nyolcvanas években beperelte az erdőben távcsővel sétáló apámat. Az apámról azt érdemes tudni, hogy negyven éve jár Gemencre és nagyjából a noninvazivitás szultánja: távcsövön, bőgőkürtön, valamint Minolta fényképezőgépén kívül mással nem avatkozott még az időközben nemzeti parkká alakult erdő életébe.

A pontos sztorira sajnos nem emlékszem, már csak azért sem, mert nagyjából hét éves voltam, de ha van rá érdeklődés, szívesen felhívom Dr. Oroszt, aki velem ellentétben tökéletes memóriával rendelkezik.