A mai Népszabadságban az Arcok rovatának portréja Felső Barnabásról, az érsekcsanádi természetvédelmi őrről:
A jó orvhalász olyan, mint egy erdei vad. Nem lehet látni, mikor jön, mikor megy. Nem csap zajt, nem szemetel, annyit vesz el, amennyire szüksége van.
- És milyen a rossz orvhalász? – kérdezem.
- A rossz orvhalász harmad-negyedmagával jár, hogy mindig túlerőben legyen. Ha meglátja a csónakomat, már nyúl a baltáért. Tíz doboz sörrel megy ki a vízre, a dobozokat, ha kiürülnek, szerteszét dobálja. A közmunkásokkal teherautószám szedjük utánuk a szemetet.
(…)
- Itt a Gemencben például újra meg lehet találni a helyét a szürkemarha-tartónak, a sulyomszedőnek, a nádvágónak, a gyékényvágónak, a halásznak, az ártéri méhésznek. Ma a környékbeli gazdák találomra vetnek és aratnak. Alig maradt más növény, mint a búza és a kukorica.
(…)
Felső Barnabás maga is számos természetfilmet készített. Róla is készültek filmek: a halgasztronómia remekeit süti, főzi szabad tűzön és kommentálja. Kicsit panaszkodik a hivatásos filmesekre: a látvány fontosabb nekik, mint az értelem. Pedig ő mindig hangsúlyozza azt, ami az apáról fiúra szálló tapasztalatnak is lényege: hol van a csapda, hogyan lehet elkerülni, és ha beleestél, hogyan kerülhetsz ki belőle.
Riszpekt.






Emelem kalapom előtte.
Legendás a halászlé, amit főz. Extra nagy lángon készíti.
Mindenképpen találkozni kell vele! A bloggercam már mocorog a zsebemben!
Ifjúkoromban volt szerencsém túrázni vele a Gemencben. Hihetetlen jó arc. Embert még nem láttam ennyire ismerni, szeretni és tisztelni a természetet.
http://www.origo.hu/itthon/20040413nyulakkal.html
Ez is róla, 2004-ből.
Mennek a yuppie-k a természetbe. Nem érzitek az iróniát? Hiteltelen.
Az igazi hétvégi harcos természetszerető az aki ilyenekre gerjed, de amúgy meg beül a kocsijába és hajtja a melót a multinál.
Aki még a Barna-Bá’-t is webcammel nézi nem több mint képmutató és ez inkább gáz. Aki ennyi alapján tudja mit jelent ott azt csinálni, amit ő csinál az felületessen próbál szakérteni mint ahogy borszakértő és szerető sem attól lesz az ember, hogy pincékbe jár és veszi a Geretamás borokat. Aki igazán szereti a természetet, és magáénak érzi azt (vagy a bort) az azután is azt csinálja ha ti már hazatértetek a HDTV elé.
Saigon, a borban elismerem, hogy nem vagyok kompetens, de a természettel az esetemben mellényúltál.
Másrészt abban mi a baj, hogy szeretem a természetet és a HDTV-t (ha már ezt hoztad példának) egyszerre? Valahol le van írva, hogy egymást kölcsönösen kizáró fogalmakról van szó?
na téged már megint ki bántott?
Ha már Gere, akkor Attila – persze ez is szubjektív, mint az, hogy az ember magához közelinek érzi a természetet, vagy sem.
Én se nagyon értem, hogy egy multikatona miért ne mehetne ki a Gemencbe / miért ne szimpatizálna Felső Barnabással és a hozzá hasonló hardcore természetjáró arcokkal.
“Én se nagyon értem, hogy egy multikatona miért ne mehetne ki a Gemencbe / miért ne szimpatizálna Felső Barnabással és a hozzá hasonló hardcore természetjáró arcokkal.”
Kimehet és szimpatizálhat. Hallottunk egy más véleményt. De attól az még nincs úgy.
Szeretem ezeket a tudositasokat.
Oetletet kapok, mit nezzek meg.
Itthon, otthon.
Irany a gemenc!
szntem érdemes lenne arra felfigyelnetek, mivel ti vagytok a véleményformáló és pénzzel is rendelkező réteg, hogy mit lehetne SEGÍTENI emberünknek..szó volt ugye a gyümölcs visszatelepítésről is a cikkben, abban pl. lehetne neki segíteni, kapásiból..vagy másban.
nem azon vitatkozni mi a MENŐ mi NEM MENŐ, mit illik, mit nem illik, azt mindenki maga határozza meg.
Saigon: valahol mindent el kell kezdeni, es lelkesedes sem art hozza.
Kianek: sajnos a gemenc nem a leg latogato baratabb hely, meg nekem rossz volt latnom arra, hogy nemzeti parkban nagyipari fatermeles folyik. Preciz parcellak, mindig kulonleges engedellyel tarra vagva, nagyon keves turista uta a terulet meretehez kepest. Masreszt nagyon sok tolnai embernek ad megelhetest.
Árnyalnám a képet: Felső Barna egyszer a nyolcvanas években beperelte az erdőben távcsővel sétáló apámat. Az apámról azt érdemes tudni, hogy negyven éve jár Gemencre és nagyjából a noninvazivitás szultánja: távcsövön, bőgőkürtön, valamint Minolta fényképezőgépén kívül mással nem avatkozott még az időközben nemzeti parkká alakult erdő életébe.
A pontos sztorira sajnos nem emlékszem, már csak azért sem, mert nagyjából hét éves voltam, de ha van rá érdeklődés, szívesen felhívom Dr. Oroszt, aki velem ellentétben tökéletes memóriával rendelkezik.
Orosz Péter, kérlek kérdezz utána és írd meg ide!