Jeremy Clarksont, a Top Gear (angol Totalcar) műsorvezetőjét nem hiszem, hogy nagyon be kéne mutatnom. A faszi írni is szokott, sőt, nem rosszul. Érdekes fickó, szórakoztató olvasni és meglehetősen fura világkép bontakozik ki az olvasása során. A “Sunday Times” újságban van egy rovata, ahol heti / kétheti rendszerességgel ír és hangsúlyozottan nem kocsikról. Úgy kell elképzelni, mint Uj Péter szerdáit, csak ez angolul van és ha lehet, még inkább beszól mindenkinek.
A címadó posztot szerény eszközeimmel lefordítottam magyarra kedvcsináló gyanánt. A fordítással kapcsolatos megjegyzéseim a poszt végén.
Jeremy Clarkson — Mi a francról van szó?
Néhány hete üzletemberré váltam, ami azt jelenti, hogy meetingeken veszek részt. Vagy, ahogy igazából hívni kellene őket, “helyekre, ahol semmi nem történik és semmi nem halad.”
Elmondom, hogy működnek a meetingek: egy kör alakú asztalnál ülő emberek kifejtik a véleményüket egy bizonyos témában, és ezen vélemények mindegyike tökéletesen különbözik egymástól. Aztán, miután ittunk egy csészét abból, ami talán kávé, de lehet, hogy ököruszály leves, egy nagyobb nő — és ez a személy mindig nő — azt mondja: “Nos, ezen a ponton a dobozon kívülre jutottunk és nem tudhatjuk, hogy mi lesz ennek az eredménye, amíg fel nem húzzuk a zászlót a zászlótartóra és megnézzük, a szél milyen irányból fúj.”
Megpróbálhatunk ezzel az állítással szembeszállni, de amint szóra nyitnánk a szánkat, észrevennénk, hogy amit a nő most mondott, semmit sem jelent. Sőt, még csak be sem fejezte:
“Üzletileg kritikus, hogy a tiszta égbolt koncepciónak megfelelően gondolkodjunk és proaktívak, ne reaktívak legyünk, ha szeretnénk egy számmal előjönni, amit az asztalra tehetünk.”
Ezen a ponton felemelnénk az ujjunkat, hogy közbeszóljunk. De nem tudjuk, mit is mondanánk, úgyhogy inkább csak öntünk magunknak egy újabb csészét abból a löttyedt izéből, meg harapunk egy újabbat a háromszög alakú tonhalas szendvicsből és várjuk, hogy a kalácsképű nő az idióta szoknyájában végre befejezze.
“Ügyfélközpontúnak kell lennünk, hogy ösztönözzük a csapatot és pénzzé tegyük a teljesítéseinket, csak akkor tudunk ugyanis a következő szintre lépni.”
Ezen a ponton körbenézünk a kerek asztal körül, ahol azok ülnek, akik minden egyes alkalommal előrántják a laptopjaikat a reptéren, és azt is tudják, hogy a Wi-Fi hogyan néz ki belűről. Ők most mindannyian bölcsen bólogatnak, úgyhogy inkább nem is mondjuk, hogy “bocsánat, de mi az istenről folyik itt szó?”
Később a nap során felhívjuk azt a fickót, aki a meetinget tulajdonképpen összehívta, aztán egy percen belül eldöntjük vele a kérdést telefonon keresztül. Amikor meg hazaérkezünk, eltöprengünk a felől, hogy egyáltalán miért is kellett a meetinget összehívni. Talán azért, hogy egy öltönyös majmot kelljen hallgatnunk, aki igéket főnevekké alakít és fél órán keresztül szarságokról beszél kizárólag azért, hogy elkendőzze ama tényt, hogy egyetlen épkézláb gondolata nincs.
Hogy elkerüljem a meetingek problémáját, az egyik barátommal kitaláltunk egy módszert, amikkel a meetingeket sokkal izgalmasabbá tehetjük. Amikor bemegyünk a terembe, megegyezünk egy-egy zenekar nevében, aztán azon versenyzünk, hogy a zenekar hány számának címét tudjuk beleszőni a beszélgetésbe, anélkül, hogy bárki ezt észrevenné.
A múlt héten tehát a következőket mondtam: “Every breath you take is like an invisible sun. We are spirits in the material world, or as they say in France, Outlandos d’Amour.” És tudják mi történt? Semmi az ég világon!
És azt sem vette észre senki, amikor a barátom ezt válaszolta: “We’re on the top of the world looking down on creation, and we are calling occupants of interplanetary craft.”
Ettől függetlenül még ez is unalmassá vált, úgyhogy elmentem nyaralni, de még a Karib-tengeren sem volt menekülés. Kaptam egy faxot az új üzletfeleimtől, ahol udvariasan megadták egy konferencia hívás időpontját, ami délután kettőkor volt helyi idő szerint és érintve volt benne Los Angeles, Aspen, London és Kairó is.
Életemben nem éreztem magam ennyire fontosnak. Én? Egy földet átívelő konferenciahívásban? Fú! Annyira izgalomba jöttem, hogy tökéletesen elfelejtettem az egészet úgy 1:55-ig, amikor viszont már meglehetősen részeg voltam, és egy vitorláson ültem.
Ettől függetlenül felhívtam a számot, beütöttem a titkos PIN kódomat, amikor is az automata megkért arra, hogy mondjam be a nevem. Bemondtam, aztán “bíp” egy elektronikus hang megszólalt a konferenciabeszélgetésben: “Jack Sparrow kapitány bekapcsolódott a beszélgetésbe.”
A konferenciahívások nagyszerűek. Pontosan olyanok, mint a hagyományos meetingek, ahol semmi sem történik, semmi sem intéződik el és mindenki ökörségeket mond, viszont legalább nem kell ott ülni és elütni a gondolatainkat valamivel.
Újabb italt is tudunk tölteni magunknak, aztán bámulhatunk a kajüt ablakán kifele. Egy ponton egyébként, amikor a hajó halzolt egyet, vagy amit a vitorlások csinálni szoktak, leestem a székről, a telefont kiejtettem a kezemből és nem is találtam percekig. Amikor végre újra bekapcsolódtam a beszélgetésbe, senki sem vette észre, hogy nem is voltam ott.
Sajnos az egyik döntés, amit a meeting utáni szokásos telefonbeszélgetésben tettünk meg, arról szólt, hogy Los Angelesbe kell mennem. Amerikába, Hollywoodba. És ott újabb meetingeken kell részt vennem, és szemtől szembe találkoznom olyan emberekkel, akik benne voltak a dobozban, én pedig azon kívül, mégpedig egy zászlórúd tetején, ahol azt néztem, merről fúj a szél.
Hukk. Amerikai üzleti tárgyalások. Ez ijesztő lesz. Egy sor újabb öltönyös majom és egyéb furcsaságok. Azt hiszem, ki kellene józanodnom.
Érdekes módon az amerikaiak a meetingeket immáron művészi szintekre emelték, ami miatt náluk vannak azok a cégek, mint a Nasa, vagy a Microsoft, nálunk pedig a Betty tea üzlete. Bemész, a recepciós megkérdi, hogy kérsz-e “vizet, vagy valamit”, aztán bevezetnek egy tárgyalóba, ahol elmondod, amit szeretnél, és amikor ennek vége, akkor a fő ember, feláll, megköszöni, hogy eljöttél, majd távozik.
Az amerikaiak már rájöttek arra, hogy a meetingeknek semmi értelmük, ezért csak hallgatnak, aztán mennek tovább a megbeszélést követő telefonhívásra, ahol a döntések születnek.
Ennélfogva alkottam egy új szabályt. Ha meetingen veszek részt, csak én beszélhetek. És akkor végre valami történni fog.
Semmiféleképpen nem állítom, hogy ez egy jó fordítás, egyszerűen kedvet kaptam hozzá, hogy visszaadjak valamit abból a kötetből, ami számtalan vidám percet okozott a görög tengerparton.
A számcímes részt lehetetlen lefordítani, így csak listázom azokat a számokat sorrendben, amikre hivatkoztak:
The Police – Every breath you take
The Police – Invisible sun
The Police – Spirits in the material world
The Police – Outlandos d’Amour
Carpenters – Top of the world (ebből idézett egy sort: “I’m on the top of the world looking down on creation”)
Carpenters – Calling occupants of interplanetary craft
Clarkson világképe nem “fura”, hanem nagyjából-egészében libertárius.
Ez semmi! Ezt a videót nézzétek meg, ez szemlélteti legjobban szerintem emberünk világképét
http://www.youtube.com/watch?v=OpOhEN_5qiA
azért UP messze van ettől a szinttől, eléggé messze
Azért a Totalcar hasonlatot Clarkson nevében visszautasítom. Azt sem írnánk le, hogy a Letterman vagy a Leno az amerikai Fábry vagy a Harrods a magyar Sugár. (MIT az amerikai BME stb,stb)
spoiled pompous british prick.
egyetlen topgeartnem tudtam vegignezni, nemhogy elvezni.
ehhez kepest leszolni a faszkalap stabot akit maguknak felfogadtak LOL.
persze akinek ilyen csodas fizikuma van az sok mindent el tud sutni.
Héjastul eszi a dinnyét?
Na igen UP elég messze van ettől a szinttől.És a Totalcar is messze van a Topg Geartől. Az írás nagy az tetszik, érdekes és a fordítás is elég jó lett.
Egyáltalán nem írtam le sehol, hogy a Totalcar = Top Gear, Uj Péter = Jeremy Clarkson, és ezt a lemezt kérem senki ne is erőltesse.
Pusztán egy megjegyzés volt, hogy “úgy kell elképzelni, mint”. Igen, a Top Geart is.
Minősíteni nem akarok, nem akartam, azt mindenki eldönti magának.
köszi Józsi, jól jött ez kora reggel
zsír a fordításod is.
Riszpekt! Bár én csak egy Top Gear-t láttam, abból extrapolálok, nekem a hangvétel teljesen bejön. Az üzleti meetingek meg veszélyes hasonlóságot mutatnak a szakmai meetingekkel (ld. nemzetközi cégekben). A dolog irodalmi magasságokba is van emelve, érdemes azt is elolvasni: John Updike: Minutes of the Last Meeting (http://js.hu/olvastam/lastmeeting.html)
azt hiszem, ha Bochkor Gábor elkezdene cikkeket írni, az kb. ilyen lenne. Jeremy inkább maradjon az autóknál, a tévében
Lee, egyrészt Bochkor tahó, Clarkson meg okos, ez azért elég egyértelműen látszik, ha végigolvasod pár írását.
Másrészt tisztességes országban _igenis_ le lehet írni, hogy pl. kérem én átmegyek a bicikliseken a Range Roveremmel, legfeljebb lesz, akinek ez nem tetszik, a biciklisek meg leírhatják, hogy Clarksonnak mit meg hova. Hogy ez a szabadsági fok a magyar sajtóban ismeretlen, az sajnos az országot minősíti, nem Clarksont.
Harmadrészt kissé félreértésben vagyunk szerintem errefelé abban a tekintetben, hogy hol tart a politikai újságírás Nyugat-Európában, mivel a Népszabadságtól a Magyar Nemzetig mindenki a szociálisan hiperprogresszív, külpolitikailag hiper-antiantlanti Guardiant tekinti mintának, sőt, szinte az egyetlen létező brit komoly lapnak, Clarkson meg megmondja, hogy az a lap valójában maximum a kerti komposztba jó (és milyen igaza is van).
Jeremy és az amerikaiak
:
http://www.youtube.com/watch?v=2syY12OPkwI
ez a zeneszámcímek beleszövése a mondandóba egy elég nagy TopGear klasszikus. azzal vitték tökélyre amikor kellett valami Ferrari és csak Nick Masonnek volt aki kölcsönadta cserébe ha reklámozzák az új könyvét.
ezt persze ott se lehet annyira direktbe, ezért szinte egész műsorban a hónuk alatt volt a könyv, meg a Ferrari teszt is tele volt PinkFloyd számcímekkel…
Józsi, el kell mondanom, hogy az utóbbi hetek posztjai szvsz egy nagyon jó, konstans minőséget képviselnek.
Köszi!
Most akkor melyik könyvét olvastad? Csak nem megint kiadott egyet?… Gyorsabban vásárolom, mint olvasni tudnám, már vagy 6 kötet van.
Közben olvasom vissza a postokat. Hát ez megint egy újabb könyv.
Meeting ügyben az alábbi klasszikus videót ajánlom tanulmányozásra:
Drunk Business Meeting
http://www.youtube.com/watch?v=zUFk1V93YoM
Valamelyik írását egyébként azzal kezdte, hogy életében egyszer ült buszon, iszonyú volt, de szerencsére a megállóban várt rá a nagyapja a Bentleyjével, és azóta se kellett visszaszállnia buszra. I love him.
Orosz Péter jól összefoglalja, mitől Clarkson Clarkson. Ugyanakkor remélem nem csak autós szakemberek ismerkednek meg vele, ezért is a posztom.
Direkt fordítottad tükörbe az angol tartalmat hordozó kifejezéseket, ezzel értelmetlenné téve a magyar szöveget? Ha nem akkor szóltam, ha igen, hát úgy is jó
Némi kritikai megjegyzés a fordításhoz mindjárt az elejéről: a meeting-et le lehet fordítani mondjuk úgy, hogy “tárgyalás” és azt is el kellene dönteni, hogy “tárgyaláson” vagy “tárgyalásra”, itt is jó nagy a keveredés már az első bekezdésben. Sajnos it abbahagytam de a maradék biztos jó.
A “tárgyalás” helyett az “értekezlet” még szebb!
Pandi Atya, szerintem te eredetiben kezdj neki.
Ger, az értekezletet én is komálom. De azért maradt “meeting”, mert multikörnyezetben mindenki így hívja.
Nem az értekezlet az a BKV-nál van. A multinál míítin, és míítig rikveszt van.
Ha kint vagyunk a fóron akkor megbeszélhetjük, hogy holnapra dobjon valaki egy mííting rikvesztet és majd ott indítunk egy eksön olent a vevői rekire mert a 8D-nek ki kell menni KW32 elejére.
hol lehet hozzájutni magyar feliratos Top Gear-ekhez?
Emberek! Segítsetek!!!
Ha már Jeremy Clarkson, akkor említsük meg Swede Mason nagyszerű és ugyanakkor elmebeteg művét:
http://www.youtube.com/watch?v=RY9u0LxIWJk&fmt=18