Easy

A malmöi videómból már megismert zenész, Sara Termén nálunk állomásozik. (Megyünk Madonna koncertre holnap.)

Mindig is látens zongorista voltam, így muszáj volt workshopolni egyet. Azóta, hogy egészen nyilvánvalóvá és adekváttá vált, hogy Mike Pattonék legjobb száma az Easy, nekiugrottunk ennek. Sara (svédül: szaa-rá) leskiccelte nekem, hogyan kell nyomogatni:

Innen már csak néhány órányi gyakorlás a jó öreg Steinway-en választott el a végeredménytől. Ezt már én játszottam fel mintegy 28 próbálkozásból (ez is köhög még mindig, de el kell engedni valahol):

Életkoromnál fogva sajnos én sem ismertem a Lionel Richie-féle eredeti változatot, életembe csak Patton hozta be ’92-ben Baján, de attól még Angel Dust. Sara felvilágosított, hogy az eredeti akkordjai kicsit mások (ő ugyanis meg azt ismerte), de azért összeraktuk.

Egyébként Sara gyerekkora óta zongorázik, elmesélte, hogy neki kottát olvasni és abból játszani olyan, mint például enni. Nem gondolkodik azon, hogy mit csinál, annyira természetesen jön minden. Az akkordok és a billentyűk ott vannak fejben a megfelelő helyen.

Irigylem azokat, akik tudnak hangszeren játszani.

NB, a GarageBand főnök-alkalmazásra még vissza fogok térni, most vettem észre, hogy a ’09-es verzióba nem is másztam bele igazán, egyszerűen csodálatos dolog.

Hétvégi iPhone játék TIPP

Wolfenstein RPG! (app store link)

Most bevezető áron 3 dollárért vihető. A héten jelent meg, kiadásának napján nem volt elérhető a “magyar” store-ból, remélem ez már változott azóta.

Sokkal jobban élvezem, mint a 3D shooter wolf-ot, ami a zsanrát definiálta és maga Carmack portolta a platformra. Egyszerűen nem tudom letenni. Családi konfliktust képes generálni, olyan szinten jó cucc. (A minap vettem meg a szintén leárazott Doom Resurrection-t is, de az nem ilyen klassz szerintem.)

A játék modellje meglehetősen egyszerű, sokak által ismert: körökre osztott módon lehet mozogni a pályán, gyakorlatilag “kockánként”. Ebben az értelemben kockásfüzetre rajzolhatók a térképek, igen, úgy, mint annak idején az RPG játékokban. A grafikája is teljesen olyan, sprite-ok jönnek, aztán mehet a hack-and-slash. Forgás nem számít “időnek”, csak a mozgás.

Nekem azért tetszik nagyon, mert a régi ilyen típusú játékokat juttatja eszembe. Eye of the Beholder ugrik be, amiben nem is volt térkép és rengeteget bóklásztam benne. Itt is megvan minden, ráadásul nem csak kazamatákban vagyunk, hanem kastélyban, faluban. Vannak benne minijátékok, csirkéket kell célbajuttatni, egy másik formával meg kártyázni, roppant élvezetes játék közben belebotlani ezekbe a dolgokba.

Apropó, EoB! Címképernyő volt az első “igazi” VGA-s cucc, mennyit sírtunk, milyen gyönyörű:

Maga a játék pedig:

Gagyi? És ez konkrétan kevesebb pixel, mint ami a szifonon van! Annak idején zokogtunk ettől a cucctól!

De vissza a jelenbe. A játékmenet a szokásos: keressük a tápot, aztán tápoljuk magunkat, lehet injekciós tűkkel tápot magunkba juttatni egy-egy komolyabb harc előtt, sőt, még injekciós táp-kotyvasztó gépekkel is lehet találkozni, ahol kedvünkre állíthatjuk elő a tápot.

Találkozunk NPC-kkel, a dialógusok kifejezetten jól vannak megírva, már voltam pályán, ahol autóval kellett menni és onnan lőni. Komolyan mondom, minden sarkon valami meglepetésbe botlok. Extraként az eredeti Wolf bizonyos hangjait is megkapjuk: achtung, mein Leben stb.

Az interface nagyon egyszerű, könnyen tanulható. Az egész játék kivitelezése csodálatos, egyszerű, tartalmas, élvezetes. Semmi hibát nem találok benne. Akik kedvelik a régi hangulatot új köntösben, mindenképpen próbálják ki, 3 dollárért ajándék.

IMÁDOK KALANDOZNI!!

Jön a PS3 slim szeptemberben

Csökkentett ár, csökkentett fogyasztás, csökkentett méret és 3.0 förmver. Európai ára 300 euró lesz, elképzelhetőnek tartom, hogy nem ugrik 100 fölé az új modell ára.

Érdekes egyébként a Sony PS3 karcsúsításának a híre?

Most a minap volt egy hármas beszerzőköröm, angliából rendeltem játékokat. Rövid összefoglalóm következik, mindegyikkel kb fél órát játszottam.

I. Super Smash Bros. Brawl (Wii) — határozott és pofás, látok benne fantáziát

II. MadWorld (Wii) — szörnyen jó grafikának tűnt az elején, de egy egyszerű beat-em up, amiben a tesztem során végig ugyanazt kellett csinálni, eluntam hamar. Ettől függetlenül lehet, hogy visszatérek rá, mert SEGA minőség a jobb napokból.

III. Bionic Commando (PS3) — hittem benne, de rémes játék, nem a megszokott Capcom minőség! (Nem is véletlen, ugyanis nem in-house játék.) A grafika is toy, a pisztollyal lövés meg olyan, mintha csúzlival tüzelnénk. A lengéshez roppant sok gyakorlat kell. Uninspiratívvá vált nagyon hamar.

IV. Megvettem még a Virtual Console-ból a Legend of Zelda: Majora’s Mask-et. Annak idején kimaradt. A három közül ennek van a leggagyibb grafikája, viszont határozottan kellemes játéknak tűnik, izgalmas az Ocarina után.

Hétköznapi mennyország (2004)

A Tabánban adják, hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk. Svéd filmdráma, ezt írták a porton, a HD torrentezést bal váll mögött hátrahajítva gurultunk be végül az apró moziba.

Úgy vettem észre, hogy a filmmel kapcsolatban a magyar közönség nagyon szuperlatívuszokban nyilatkozik, az IMDb-n csak 7,5-öt rakott össze (ami amúgy is szép eredmény), Oscar jelölés megvolt — hát akkor miből lesz a sárga cserebogár?

Igen kellemes szerkezetben indul az egész: karmester, aki olyannyira keményen keni, hogy rosszul lesz az életviteltől, így rekreációs célzattal visszamegy abba a kis svéd faluba, ahonnan eredetileg származik és ahol már senki nem ismeri. Gyerekkorában megverte az iskola főköcsöge, aki miatt mindenféle bajai vannak — legalábbis mi azt hisszük. Bejön még az obligát lelkész vonal, akinek nem tetszik a faluban levő rendcsinálás, miközben karmesterünk gatyába rázza a svéd kis falu kórusát. (Ennél sokkal több nem derül ki ebből a két szálból.)

Nem mondom, nagyon kedves és szerethető dolgokkal van tele a film. Viszont a végén, amikor felálltam a székből, inkább olyan élményekkel távoztam, mint amikor egy amerikai filmet nézünk, aminek a végén mindenki fogja egymás kezét, és úgy, közösen, nagyon sok mindenre képesek, és különben is: LOVE FOR ALL.

Két dolgot nehezményezek ebben a tényleg remek alkotásban: az első, hogy nincsenek igazából kifejtve benne a konfliktusok és karakterek (a főköcsög finálé vérciki ebből a szempontból). Amik vannak, elnagyoltak és darabosak. Semmi komoly szándék, vagy üzenet az írótól és rendezőtől, inkább csak a felszínen farigcsál. A másik dolog, amit egy bekezdéssel feljebb már pedzegetek: túlságosan is amerikaira vették benne a figurát, ami egyszerűen nem áll neki jól. Ez igazán a film második felében kezdi felütni a fejét, ami sajnos ott is marad. (A harmadik csak technikai zárójeles: gáz a sok “extra” szerepeltetése a film második felétől, akik nem kapnak szerepet. Élettelenné és csinálttá teszik a jeleneteket. Rémes!)

Ettől eltekintve remek szórakozás és átélhetőség, helyenként egy-egy viszkető szemgolyóval, a meglehetősen hosszú, 134 perces film. Nem bánom, hogy megnéztem, de nem fogom megszerezni a gyűjteményembe.

Laza négyes, van benne kétszer cici is.

update: a film egyik tényleg kiemelkedő részét (remek szerkesztés) a YouTube-on is megtaláljuk, ezt most kilinkeltem ide. Gabriella’s song. A filmben úgy adják el, hogy eredeti szám, de valójában nem az.

Steve Jobs — az ember

Négy oldalas cikk jelent meg a Sunday Times-on “Steve Jobs: The man who polished Apple” címmel, annek ellenére, hogy inkább az átlag-mac-olvasónak szól, érdemes végigolvasni (akár nyomtatva). Az Apple Inc. egyébként minden eszközzel megpróbálta megakadályozni a cikk megjelenését, ettől talán még érdekesebb. Összefoglalok néhány dolgot belőle.

Nekem új információ volt, hogy Jobs annak idején személyesen akadályozta meg, hogy a Mac-eken legyen bővíthetőségi lehetőség a perifériák számára. Vagyis azt a filozófiát egészen adekvát módon tette le, ami azóta is körüllengi az Apple-t márkáját, és én úgy fogalmaztam meg, hogy “Steve tudja, neked mi a jó”. A termék az “övé”, az ő “Mac-je”. Steve a tökéletes end-user, ahogy Dan Lyons, a Fake Steve blog szerzője megfogalmazta.

Jobs állítólag nem kizárólag a külsejét szereti a kedves termékeinek, hanem beteges módon arra is odafigyel, hogy a “szépség” belülről is megmutatkozzék. Aki egyébként látott már szétszerelt Mac-et, vagy Mac Pro-t, valószínűleg egyetért azzal, hogy ez nem lehet a véletlen műve. Mindennek helye és funkciója van. Emlékszem, amikor vettem egy PowerMac-et, a szomszédok is átjöttek bámulni a belsejét.

Michael Maccoby pszichológus szerint Jobs a “produktív nárcizmus” megtestesítője. (A freudi fogalom azt a személyt takarja, aki szerelmes saját magába.) Jobs szerint a világunk egy melléktermék, ami saját maga mellett, azzal párhuzamosan helyezkedik el. Vagy másképpen egy piramis, aminek a tetején ő maga foglal helyet, néhány világító fejű okos közvetlenül ez alatt, és aztán jöhet mindenki más, azaz mi, idióták (“bozos“). Ez lehet, hogy vicces, de az ő tudatalattijában tényleg ez van.

A fogyasztóknak, Jobs szerint, nincs mindig igazuk. Nem tudja, nem tudhatja mindig jól. Állítólag az Apple cég kezdetén a marketing osztályt egyszemélyben Jobs alkotta. Mesélik, hogy konkrétan egy tükörbe nézett és kérdezgette magától, hogy milyen termékeket szeretne.

“Megdöbbentő, hogy a produktív nárcisztikusok, azon belül is túlnyomórészt a férfiak, olyan családokban nőttek fel, ahol nincs, vagy nagyon elhanyagolható az apa figura. Ilyen például Obama, Clinton, Reagan és Nixon is. A hovatartozásukkal és világnézetükkel bajlódnak folyamatosan. Ezért aztán kifejlesztenek magukban egy teljesen egyedi világképet, és ehhez találnak maguknak követőket.”

Ennél is érdekesebb, amit Alan Deutschman, a “Steve Jobs második eljövetele” című könyv szerzője mond. Szerinte ugyanis Jobs képzettségének hiánya, illetve az ebből fakadó kisebbségi érzés okozta a radikális eltolódását az “ízlés” felé. Deutschman még azt is hozzáteszi, hogy szerinte a minimalizmus kényszeres keresése abból a félelemből fakad, hogy nem mer rossz döntéseket hozni, ezért inkább dizájnban nyeseget, és úgy alkot.

Véleményem szerint erős márkákat csak kemény kézzel lehet megcsinálni. Ott, ahol bizonytalanság, meg demokrácia van, csak silány melléktermékek és lelketlen dolgok születnek, rengeteg példát láttunk már erre is. Minden cégben szükség van egy vezetőre, az most mindegy, hogy “igaza” van-e, és arra kell bízni a kulcs döntéseket. Végeredményben az ő ízlése fogja meghatározni magát a terméket. Az Apple már sokszor bebizonyította, hogy Steve ebben a tekintetben egy jó választás, még akkor is, ha máskülönben egy élhetetlen fickó.

Nekem egyébként Steve nem egy példakép, vagy olyan faszi, akiért tűzbe megyek. Akkor már inkább a márkájára mondanám ezt, arra, amin sok ezer ember dolgozik ezekben a percekben is. Kifejezetten ellenszenves fickónak tartom, viszont nagyra értékelem azt a filozófiát, amit a márkaépítésbe tett. Elismerem az érdemeit, még akkor is, ha a csapata dolgozott meg ezért, és ő csak a Leopard alsó dokkján levő ikon sorrendet szabta meg (állítólag tényleg ő csinálta).

Úgy olvasni, hogy a szeptember 9-i iPod keynote-on Steve-et üdvözölhetjük majd ismét a színpadon. Készüljünk fel 5 perc szűnni nem akaró tapsra.

Tök

Édesanyám megkért, hogy hazafelé vegyek neki tököt. Tökfőzeléknek. Az Auchan mellett teniszeztem, de oda nem volt kedvem bemenni, gondoltam, inkább majd az úton valahol megállok, és ott intézem el a projektet. Pontosan az ötödik (5) zöldségesnél jártam sikerrel. Azok is éppen zártak, de volt náluk még néhány reszelni való bébi tök. Kaporlevelük nem volt.

A harmadik helyen egy fehér pólós, zömök, rövidre borotvált fejű fickó rakosgatott néhány hagymát a ládába. Odamegyek hozzá, megkérdem tőle, hogy van-e esetleg tökük. Azt mondja, fogalma sincs, mert ő is vásárló. Elnézést kértem tőle, aztán megkérdeztem mást, hátha lesz. De mivel ez a harmadik hely volt, és csak az ötödiknél kaptam (mint már leszpojlereztem előre), ott sem volt.

Mielőtt kiléptem volna az üzletből, a csávó elkezdett hozzám beszélni. “Ennél csak egy viccesebb dolog volt”, mondja, “amikor a haverom részegen odament a németeknél egy csávóhoz a hotelnél, akkor még német márka volt, egy húsz márkással, hogy hívjon neki taxit. Erre kiderült, hogy az nem portás, hanem valami német tábornok. Hatalmas szóváltás kezdődött közöttük és majdnem balhé lett belőle.”

“Remélem itt nem ez a helyzet.” — mondtam neki, majd távoztam rendre a negyedik zöldséges felé.

Symbol (Bécsi út)

Munkaebéd kapcsán jutottam el a bécsi úti Symbol házba. Egy régi épület az utcában, aki ismerős arrafelé, ismerheti már jól. Fogalmam sincs, mikor, de kialakítottak benne egy hatalmas étterem komplexumot. Utánajártam, hogy öndefinícióilag mi minden van náluk, hát íme:

1. Puskás Pancho Sport Pub
2. Café & Lounge
3. Italian Fusion Restaurant
4. Gallery & Event Hall
5. Garden
6. 220 éves pince étterem
7. Live Music Club

Mi a hátsó parkolóból az olasz éttermen át közelítettünk, aztán a Puskás Pubban fogyasztottunk az átriumos részen. Impozáns, én mindig is csíptem az ilyesmit:

A fellógatott motor alatt is lehet kajálni, de a motort nem értettem:

Nekem az, hogy hétféle dolog van egy helyen, kicsit zavaros. Eleve mindenki arról beszél, hogy elmegyünk a “symbolba”, ami, láthatjuk, elég sokmindent jelenthet (esti posh gyülekezőhely például?).

Mi a “Gallery & Event Hall”-ban ülhettünk le és a “Puskás Pancho Sport Pub” menüjét ettük fele részben, másik részben pedig az “Italian Fusion Restaurant”-ét. Lehet mixelni ugyanis a napi menüket. Arra most nem mernék fogadást kötni, hogy a konyha is közös, de nagy szinergiák vannak az egyes BU-k között.

Én sajnálatos módon egy napi menüs sárgadinnye levest választottam, ami teljesen fogyaszthatatlan volt, vagy az én ízlésem ennyire herélt, nem tudnám megmondani. De nem volt jó, néhány kanál után félretoltam a tányért. Tény, hogy nem étlapról választottam, tehát ne is akarjak jó dolgokat. Éppen ezért nem is készítettem fényképeket a kajáról, nem lenne reprezentatív. A második fogásra már nem emlékszem, de az sem volt semmi különös.

Az asztalunk által kikért lecsó viszont nagyon gusztusosan nézett ki, és amit különösen értékeltem, az a hozzá való csípős accessoires tányér, amin pontosan háromféle, lecsóba tehető paprika volt. Ez már döfi!

Egyből levontam a tanulságot: A) napi menüben nagyon mellényúltam (mellényúltak) B) mindenképpen vissza kell jönni és vacsorázni étlapról.

Néhány héttel később vissza is mentünk, vasárnap este, de sajnos nem volt nyitva az olasz. Pedig nagyon kis gusztusos étteremnek néz ki. Egyszer még visszatérek.

Symbol Budapest
1036 Budapest, Bécsi út 56.
(1) 333-5656
http://www.symbolbudapest.hu/
Árak: étlaphoz linket a honlapon találunk, de itt az olaszé és itt a pubé (pdf)

Milyen nap van most?

Remek
Kellemetlen
Klassz

Rossz
Fasza
Veri fasza
Szemét
Cefet
Csodálatos
Fantasztikus
Felülmúlhatatlan
Értelmetlen

Szeretnék kiadni egy “javítócsomagot” Lénárd Gábor “Milyen nap van most” WordPress pluginjéhez. Ehhez szeretném, ha közösségileg összeraknánk, mit fogadhat el a plugin.

Írjátok be a kifejezéseket ide a kommentek közé, én pedig összeállítok belőle egy listát, amit bárki letölthet és telepíthet a plugin mellé. Ennek az értelme az lesz, hogy egy új, eddig nem cookie-zott kommentelőnek nem kell gondolkodnia azon, hogy tényleg, milyen nap van, hanem érzésre beírhat gyakorlatilag bármit.

Egyébként már most van annyi plugin ötletem, hogy bármelyik jelző + nap kombinációt is fogadja el, például a “szar hétfő” is menjen át a szűrőn. Ehhez némi fejlesztés is kell majd.

McDonald’s

Ma reggel megkívántam a sajtos szendvicset reggelire. Dupla sajtos toast. Vettem egy baconöset is, meg némi narancslevet — 870 forint.

Sokáig a SMART kártya ellen ágáltam, de rájöttem, hogy annál azért többet fogyaszt az ember, hogy ne érje meg használni. (Ellentétben például a MOL most futó pontgyűjtő akciójával, aminek ugye tényleg semmi értelme.) És bizony időnként kijön belőle egy ingyen kocsimosás a SHELL kúton, vagy egy menü. NB, sokkal több is kijöhetne, de így árazták be.

A múlt hétvégén is a McDonaldsban ebédeltünk Lindával, gyerekmenüt kértünk a játékok miatt. Övé volt a prérifarkas frizbi, enyém a Tapsi Hapsi láb, amit cipőre lehet illeszteni és érzékeli a mozgást, aztán kiad magából egy rugózó hangot. Üzleti tárgyalásokon is el tudnám képzelni.

Meglepő, hogy mennyire jó játékokat raknak a kölyökmenü dobozára (!). És nem csak egyet, valami három-négy játékot számoltunk össze:

1. ki lehet hajtani egy kosárpalánkot, két darabból meg papírgalacsint lehet és azzal zsákolni
2. dobókocka-szerű forgatható piramist lehet fabrikálni (játékra nem alkalmas viszont)
3. van rajta matrica, amit az McD-ben minél magasabbra kell felragasztani a falon
4. volt még valami, de most nem jut eszembe

Egyszóval meglepő, amilyen üzleti és játékfejlesztési kompetenciát szedtek össze már az évek során. Én mondom, hogy a multinak is megvan a helye a világban.

Egy ideje minden autós rendelésnél megkérdem az operátort, ha férfi, ha nő, hogy meghívhatom-e valamire. Még senki sem fogadta el.

Ki nem állhatom a WordPresst

Vigyázat! Kellemetlen, a nyugalom megzavarására alkalmas rant következik!

WordPresst frissítettem.

2.5.1 változaton futott a Plastik, most 2.8.4-re frissítettünk két jó szakember közreműködésével. A munka érdemi részét én végeztem el, így megint képbe kerültem dolgokat illetően. (Amikkel nem akarok képbe kerülni, mert nem érdekel. Nem fun. Egyáltalán.)

Gyűlölöm a WordPresst.

Forkolt, hekkelt szemét. Még mindig ott tartanak, hogy UI-ben alkotnak dolgokat, meg “hip” stílusú audió narrációval, jazz zenészek neveit felhasználva úgy állítják be, mintha ez lenne a világ újabb csodája.

A 2.5.1-es változatot 2008 márciusában telepítettem. Az ok, amiért most Terminal ablak után nyúltam a következő: a WordPresst mindenki hackolja, mert népszerű. Már én is beszedtem valami neten terjedő vírust vele, szükséges volt a frissítés. Másik ok: nem működnek a gasztro tag-ek. Kétnaponta kapok egy emailt erről.

Kérem tisztelettel. Fixed. Ahogy a nagyok mondják én is úgy mondom most:

“People of the world, I give you: gasztro tags”

Működik, tessék: http://plastik.hu/tag/gasztro/ — azonnal közölhető, korlátozás nélkül. (a teljes lista itt)

Miután megkerestük álkapcsainkat a földön, folytassuk a dolgokat.

Nem akarom, és nem is fogom leírni mindazt, amit a frissítés kapcsán magamra szedtem. Viszont fejből tudom már paraméterezni az SQL dump ki és az dump be részeket a MySQL parancssoros felületén. Két napja ez még nem így volt. A WordPress egyébként nem ezért szar. Lehet, hogy tágabb értelemben az informatikához is köze van, de ami frissítés kapcsán itt megy, az maga a vicc. Jó, én nem SVN-ből frissítek, így file szinten kell matatni időnként, de hogy ilyen kőbaltás eszközökkel kelljen még ma is dolgozni, elképesztő.

Mondok két példát:

1.) Nem lehet lekapcsolni a kommenteket a stock WordPressben, így frissítés során is érkezett vagy három darab — ebből kettőt megmentettünk.

2.) Ha sandbox / staging vhost alá visszük át, hogy ott teszteljük le, nincs kényelmesen, egy kattintással működő megoldás, hiszen a DB-be bele van drótozva az URL. Erre az a dokumentált (!) megoldás, hogy a téma PHP file-jában a functions.php részben beszúrjuk ezt a update_option(‘siteurl’,’http://plastik.hu’);
update_option(‘home’,’http://plastik.hu’);

Ha nem csináljuk meg, mindig a régi site-ra akar visszamenni az admin felület. Ha megcsináljuk, akkor tudunk bejelentkezni. És tudom, tisztában vagyok vele, hogy ez két bejegyzést frissít a táblában, de nem, nem akarok vele tisztában lenni. Egy kurva kapcsolót akarok (egyet), amibe beírom a site címét és kész.

Hozzáteszem: ha SVN-ből frissítenék, akkor is oda lenne a K2 theme kiegészítés, amitől, elhatároztam, hogy megválok. Nem frissítik és szemét. Amit most lát mindenki (illetve, ami eddig is volt), az ugyanaz a régi, hackolt vacakság, amit eddig is használtam. Egyszerűen visszamásoltam, viszont most elhatároztam, hogy végzek vele.

A frissítés első lépcsőjét látja tehát az olvasó, azaz gyakorlatilag semmit, mert az admin felület változott. Meg némi DB fixálás. (Egyébként megnéztem diff-fel, mi az istent frissítettek rajta.)

Második lépésben fogjuk a dizájnt baszkurálni, az is szép kör lesz.

Egy csomó minden nem működhet, például a podPress plugin egyelőre nem hajalandó észrevenni a mappát, amit kijelöltem számára, de ez a legkevesebb. Innentől frissek vagyunk.

A fő probléma nem a WordPress egyébként. Illetve az is, de az mellékszál. A bajom az, hogy még mindig ez megy, hogy az embernek fel kell szednie egy csomó Tudást ahhoz, hogy 2009-ben folytathassa a felelős blogolást. A WP is tanulható, szerethető, kellemes valami tud lenni. De az ember elsősorban TARTALOMCSINÁLÓ, nem MySQL, PHP és WordPress hacker.

Keserű-édes ez az egész. Egyelőre most itt tartunk, legalább a tag-ek működnek.

Függöny.

(szponzor) Vannak anyajegyeid?

Heti hirdetőnk a Melanoma Mobil, aki négy éve a piacon alapos és megbízható melanoma és bőrrákszűrést végez. A szűrővizsgálat a helyszínen nagyjából 15 percet vesz igénybe. Speciális kamerákkal felvétel készül minden anyajegyről a fejtetőtől a talpig. A felvételeket a központban specialisták értékelik ki, így készül el a részletes, több oldalas szűrési lelet. Az újbóli (kontroll) vizsgálatok során ismételten elkészülő felvételeket egyenként összehasonlítják a korábbiakkal, így már a legapróbb elváltozásokra is fény derül.

Nekem rengeteg anyajegyem van a testemen (ez valami geekségből fakadó anomália az elméletem szerint), amiből jópárat eltávolíttattam szikés alapú metszéssel Dombóváron 2001 körül. Ezek egy része szépen, más része csúnyán gyógyult. A Melanoma Mobilosoktól megtudtam, hogy évente 10%-kal nő a melanomás betegek száma, a 25 – 35 éves nők statisztikailag a legveszélyeztetettebbek.

Én mindenesetre el fogok menni egy ilyen szűrésre (dokumentálom is), úgy tudom, hogy akciósan 15 rugó a teljes kivizsgálás.

A Plastik médiát ezen a héten a Melanoma Mobil támogatta. Köszönjük. Augusztus utolsó hete még mindig üres, aki rá akar startolni — ride kukac plastik címre írjon.

Palm Pré haza

“Senki sem választhat el a Nokiámtól.” — Winkler Róbert futás előtt, kezében mobiltelefonnal és diktafonnal

Ugye milyen izgalmassá válik, ha egy termék végre piacra kerül, és nem mindenkinek a vágyait fogalmazza csak meg? Nyers valóságként ott van előttünk és látjuk belőle a nettót?

Kiderült, hogy a Palm Pré hazabeszél, mégpedig nem is keveset: információt közöl arról, hogy milyen GPS koordinátákon található a készülék, illetve azt is, hogy milyen alkalmazásokat és mennyi ideig használunk rajta. Joey Hess, aki a dologra bukkant, az alábbi információkat figyelte meg:

GPS pozíció

{ "errorCode": 0, "timestamp": 1249855555954.000000, "latitude": 36.594108, "longitude": -82.183260, "horizAccuracy": 2523, "heading": 0, "velocity": 0, "altitude": 0, "vertAccuracy": 0 }

Joey megjegyzi, hogy az adatok elég pontosak ahhoz, hogy látni lehessen, hol lakik, ugyanakkor a fenti példa nem a legpontosabb.

Alkalmazások

{ "appid": "com.palm.app.phone", "event": "close", "timestamp": 1250006362 }
{ "appid": "com.palm.app.messaging", "event": "launch", "timestamp": 1250006422 }
{ "appid": "com.palm.app.messaging", "event": "close", "timestamp": 1250006446 }

Az adatokat a telefon a ps.palmws.com szerverre küldi fel HTTPS-en keresztül.

Nem rossz, viszont a Palm nem is csinál titkot ebből: a szerződéskötéskor benne van az apróbetűs részben, hogy ezeket az információkat igenis begyűjtik a felhasználótól.

Palm basically maintains it has the right to indefinitely collect, process, store and share this information. Users must accept this multipage collection of fine-print waivers and disclaimers in full during the initial device setup process before being able to utilize the device.

Egyszóval aki Prét vesz, az úgy teszi ezt, hogy semmit nem tehet ellene, mert nem lehet kikapcsolni. Maximum hekkeléssel lehet a daemont kilőni. Remélem itthon nem a helyi szolgáltatóhoz kerülnek ezek az adatok. Ugyanakkor most kicsit csalódtam az iPhone killer eszközben, amiben még én is hittem a bejelentésekor. Továbbra is kíváncsian várom, miből lesz a sárga cserebogár.

iPhone killerre márpedig szükség van, mert a versenytől várhatunk még jobb szifont.

Éljen a piacgazdaság (megfelelően megsegített szociális hálóval)!

update: A Palm is megszólalt a kérdésben, kiemelés tőlem:

“Palm takes privacy very seriously, and offers users ways to turn data collecting services on and off. Our privacy policy is like many policies in the industry and includes very detailed language about potential scenarios in which we might use a customer’s information, all toward a goal of offering a great user experience. For instance, when location based services are used, we collect their information to give them relevant local results in Google Maps. We appreciate the trust that users give us with their information, and have no intention to violate that trust.”

Tehát ezzel indokolják. Azt nem tudni egyelőre, hogy ezt hogyan kell kikapcsolni.

OS … iksz?

Dervarics Greg írja az előző poszt hozzászólásai közt:

(…) nem fog a gépen futni a Starcraft 2. Nem intel processzoros lesz, nem full OSX-szel.

Greg “ó-es-iksz”-nek mondja az OS X-et. Tegyük helyre ezt a kérdést, hiszen felelős gondolkodók, és a szabályok tiszteletben tartói vagyunk. A helyes és elvárt írásmód a “Mac OS X”, szóközzel. Úgy, ahogy a X. kerületet sem “ikszedik” kerületnek ejtjük, az “OS X” sem iksz, hanem, láss csodát, ten, vagy magyarul: tíz.

Magyarul tehát “os tízről” beszélhetünk, de elfogadható még a “Mac OS X-nel”, elsőre talán kissé nyakatekertnek, ám mindenképpen precíznek mondható írásmód.

Mindenképpen törekedni kell ugyanakkor az ikszezés elhagyására (ikszelgetni a szavazóurnáknál kell), ha “OS X”-et írunk, fejben akkor is “tíz”-nek kell ott állnia. Bár, az Apple ezt írja erről a rövid kifejezésről: avoid.

OS X — Avoid; use Mac OS X.

Ha már itt tartunk, ügyelni kell rá, hogy az iPod nano, iPod touch, Mac mininek írandó, és semmi esetre sem szabad nagybetűzni a másodikat.

Igen, az Apple-nek is van style guide-ja, ahogyan például a New York Timesnak is. (Hozzáteszem, hogy az Apple sem használja konzekvensen az iPhone 3GS-t. Eleinte szóközzel kezelték, 3G S, mostanában viszont egyben kezelik. Mi is az utóbbi írásmódot használjuk.)

Komoly emberek vagyunk, nem szarral gurítunk.