Stanley Kubrick interjú, 1966

A DaringFireballon láttam a linket, egyből ki is toltam a Tumblrre, de most posztot írok belőle, annyira tetszik. Egy 1966-os audio felvétel, Jeremy Bernstein (New Yorker) készített interjút Kubrickkal.

Hosszú interjú. Őszintén szólva nem hallottam még interjút Kubrickkal, illetve: a hangját nem ismertem. Csak bekapcsoltam a háttérbe, hadd menjen, meg is feledkeztem róla. Egyszer csak arra eszmélek, hogy “hmm, milyen szépen beszél itt valaki”. Aztán esett le, hogy ez a fiatalos hang nem egy szép amerikai angolt beszélő színészé, akit hallok, maga Stanley Kubrick!!

Egyszerűen csodálatos hangja van. Nagyon tetszik az, ahogy kifejezi magát, ahogy hangsúlyoz, a kiejtése. Ha nem tudnám, hogy őt hallom, nem hinném el. Mondom, én meg voltam győződve arról, hogy az a szakállas, kopasz, beesett szemű emberé nem lehet ez a hang. Olyan, mintha egy tökéletes hangot hallanék.

Fantasztikus cucc.

Nekimegyünk a T-Mobile-nek, az Apple-nek és, ha kell, az AT&T-nek is

update 20100204: A 2010. február 2-i 3.1.3 szoftver frissítéssel visszakaptuk mind az USB-s, mind pedig a bluetooth-os tetheringet.

A kifogás: a 180 ezer forintért legálisan megvásárolt, független, Apple iPhone 3GS készülékben a Pannon és Vodafone előfizetéseknél központilag le van tiltva a pányvázás (vagy tethering) funkció. Ennek segítségével a telefonon keresztül tudnánk laptopon át netezni modemként használva azt. Hétfőn már posztoltam arról, hogy a korlátozás így van és kész, most eljött a cselekvés ideje.

Úgy indulunk, mint zúgó vihar!

Teljesen legális felhasználóként jelen pillanatban nincs más választása annak a Pannon vagy Vodafone SIM kártyával és adatcsomaggal rendelkező iPhone 3GS tulajdonosnak, mint hogy 3G modemet csatlakoztatasson a laptophoz, amivel internetezni akar. Ennek több problémája is van, de a legfontosabb az, hogy plusz pénzbe kerül. Ezen felháborodtunk, és most akcióba lendültünk.

Az ügy jelenleg úgy áll, hogy a könyv szerint járunk el:

1. kapcsolatba lépünk a TMH-val és állásfoglalást kérünk
2. ennek függvényében lépünk tovább

A Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH) és a Fogyasztóvédelemnél tesszük meg a bejelentést, de az előtt jogászokkal ellenőrizzük, hogy a kifogásunk megalapozott-e. Aztán, ha ez kiderült, perlünk szépen sorban: előbb a Tét, aztán az Apple Magyarországi cégét, és így tovább.

A Dutyi Dili és benne Richard Pryor soraival zárnám:

“Aki itt nem vagány, azzal kibasznak.”

Melanomamobil

Tegnap elmentem a Melanomamobil bőrrákszűrésre. Szerencsére volt rendelőjük a lakóhelyemhez közel, a Gellért-térhez közel a Műszaki Egyetem mellett van szűrőpontjuk. Az igazság az, hogy magamtól soha nem mentem volna el, illetve egyszer elmentem egy magánklinika-félére, nem tudom már melyik volt, a bank negyedben valahol, Linda intézte.

Rajtam van egy csomó anyajegy, meg évekkel ezelőtt volt ambuláns beavatkozás is rajtam, lidokain+szike formájában, TOCCSANT A VÉR, ahogy kell. Egyébként a poszt-op egyáltalán nem súlyos az ilyen beavatkozások esetében, ha kimegy a lidokain, akkor enyhén fáj kb egy napig, aztán szépen begyógyul. Van, ahol keloidos lesz (gondoltam, hogy belinkelem a Wikipédiát, de súlyosabb fotók vannak, mint a “szmegma” szócikk esetében!), azt hiszem van valami kenőcs rá, én ilyet nem használtam, ronda is lett itt-ott. Ezek az én tetkóim b+

Visszatérve a Melanomamobilra: azt csinálják, hogy végigcímkézik az anyajegyeket, aztán készítenek áttekintő felvételeket a test minden részéről, közelieket az anyajegyekről, majd a végén egy speciális, a bőrgyógyászoknál használt optikával a bőrfelülethez érintve lekattintgatják az anyajegyeket. Az összeset. A fotózás nem fájdalmas, alkoholos tisztítóval időnként spriccelnek a lencsére, ennyi az egész. A teljes szűrés megvan negyed óra, húsz perc alatt, de ez függ attól is, hogy kinek mennyi anyajegye van. A képek bekerülnek a központjukba, ahol bőrgyógyász kiértékeli a képeket és kiállít róla egy orvosi szakvéleményt, amit megkapunk postán. Ha van valami gáz, akkor azt már ott a helyszínen is mondják.

Nagyjából ennyi, de a lényeg nem itt van: onnan kezdődik az érdekesség, hogy elmegyünk fél év múlva is egy ilyen szűrésre, aztán összehasonlítják a két felvétel sorozatot. Az eltérésből egészen pontosan meg tudják mondani, hogy melyik anyajegy lesz melanoma-gyanús. A vezető orvos, aki engem vizsgált, elmondta, hogy vannak esetek, amikor fotó alapján jónak tűnik minden, de a deltából bizony kimutatható, hogy eltávolítandó anyajegy.

Kicsit még kérdezgettem, kiderült, hogy a melanoma igen makacs rák: ha a bőrfelületen van (hám-rétegben), akkor nem jelent problémát, viszont ha elkezd nőni és belemegy az irhába, ott eljut az ér- és nyirokrendszerbe, akkor gyakorlatilag 2-3 év alatt elpusztítja a gazda szervezetet. Sajnos ez ilyen dolog. Állítólag az áttétes bőrrák a rák típusának egyik fajtája, amivel az orvostudomány a mai napig nem nagyon tud mit kezdeni.

Mondanom sem kell, hogy muszáj volt megnéznem a közeli felvételeket, komolyan mondom, aki teheti, ne nézzen rájuk. Nagyítva, speciális lámpával közelről rájuk világítva bármelyik anyajegy olyan, mint a kifejlődött melanoma.

Egyszóval sokat segít az első szűrés is, de a kontroll vizsgálat a lényege. Én fél év múlva garantáltan elmegyek. Ha tovább akarjuk magunkat nyomasztani, akkor nézzük meg a megmentett életek szekciót a honlapjukon, ott látszik, miből lesz a cserebogár.

A cégről még annyit tudtam meg, hogy franchise rendszerben működik (Bp, Sopron, Szentendre, Vác), járnak ki cégekhez is szűrni. Nekem az élmény a magyar egészségügyhöz képest meglehetősen kellemes volt, időpontra mentem, nem kellett várni, adatfelvétel, 20 perc szűrés, aztán már otthon is voltam.

Mit tehetünk? Szoli, erős fényvédő faktorú naptejek nélküli napozás erős ellenjavallat. A vizsgálat és orvosi szakvélemény díja 15 ezer forint, részletek itt.

Full disclaimer: A Melanomamobil korábbi hirdetőnk.

A Palm egyetlen esélye

Zalka “ern0” büszkén mutogatta nekem néhány hónappal ezelőtt a Palmján levő alkalmazásokat, amiket már ő telepített. Ez még pre-Pre időben volt, fogalmam sincs, milyen Palm eszköz volt pontosan. ern0 tipikusan az a személy, aki olyan terméket használ, aminek lelke van, láttam rajta, hogy teljesen felesleges lenne előrántanom a szifonomat, neki a fekete-fehér aliasolt (“refers to an effect that causes different signals to become indistinguishable (or aliases of one another) when sampled”) lo-fi felület maga a centrum.

A Palm ilyen cég volt: olyan termékeket készített, amiket lehet szeretni. Benne volt a DNS-ükben a tenyér-gizmó, Palm OS-re írt alkalmazások. 2009. június 6. óta Amerikában meg lehet vásárolni már a készüléket Sprint előfizetés mellett, sőt, mostanában elég olcsón is hozzá lehet jutni. Én a weben azt olvasom, hogy klassz, meg minden, de nem iPhone gyilkos, az eladásokban sem emelkedik ki olyan szinten, mint az Apple iPhone, vagy a RIM BlackBerry termékek.

Az volt a benyomásom, hogy a Palm most mindent megcsinál, amit az Apple “elrontott”. Hardver oldalon kivehető elem, fizikai billentyűzet, drót nélküli töltő. Szoftver részről multi-taszk, remek felhasználói felület. Egyértelműen úgy tűnt, hogy a Palm tovább megy ezen a “szerethető termék” útvonalon, és ő lesz majd azoknak a választása, akik szerint az Apple a Darth Vader. (Legalábbis én stratégiailag mindenképpen ezt a krédót tűztem volna ki magam elé. A termékfejlesztés és értékesítés ideológiai háború, basszátok meg.)

Erről a szerethetőségről és emberközeliségről itt van egy remek példa:

Nagyon tetszik a szöveg (vagy ahogy a menők mondják, “copy”) könnyedsége. Olyan termék képét vetíti elém, amit örömmel használok. Talán csak azt hiányolom, hogy a link nem a pontos update címre visz. Egyébként tetszik.

Tegyük most le ezt a szálat és ismerkedjünk meg Jamie “jwz” Zawinskivel. Eredetileg a Netscape Navigator-t projektben kódolt (remek poszt például arról, hogy fejezték be az első verziót), aztán az exit után annyi pénze lett, hogy megvásárolta magának a DNA Lounge diszkót (!) San Francisco-ban, amit azóta üzemeltet. És persze kódol, meg hack-el.

Jamie hitt a Prében, ő írta talán az első felhasználók által készített programot rá. Nem nagy durranás, egy borravaló számoló (ez valami hülye amerikai dolog lehet, amit nem tudok megérteni), a másik meg a régi Palm óra portja. Mindkét szoftver JavaScriptben íródott WebOS-re, Jamie nyílt forráskódú licencet mellékelt hozzá.

2009-ben viszont a helyzet a következő: a Palm kizárólag az “App Catalog”-ban engedi terjeszteni a szoftvereket. Számomra nem világos, hogy a Palm licenc megenged-e nyílt forráskódú szoftverek terjesztését (úgy tűnik nem), viszont azt kifejezetten tiltják, hogy az emberek “fordított programokat” (ki tudja WebOS alatt ez pontosan mi) és azok forráskódjait posztolgassák a weblapjaikon. Legalábbis Zawinski erre a következtetésre jutott egy kiadós levelezést követően. Sőt, még egy olyan iróniával is meg van fejelve az egész, hogy PayPal “Verified” account kell a terjesztéshez és, ha jól értem, 100 dolláros éves díjat is meg kell fizetni, annak ellenére, hogy ingyenesen akarja terjeszteni a két alkalmazást.

Agyrém sztori.

Hol van ez a Palm virágzó közösségétől, hol van ez ern0 vágyaitól, egy szerethető platformtól? Sehol sincs. Egy Apple mintájú elcseszett hülyeség az egész. A Palm esélye ugyanis az lehetett volna, ha legalább egy olyan boltot csinál, ami pontosan ellenkezője az Apple App Store-jának: ahol virágzik a nyílt forráskód, ami vonzza a hackereket, a hobbi-fejlesztőket, ami nem zárt, hanem megközelíthető és elérhető. Persze kellenek még fizetős alkalmazások és játékok is (az Apple eléggé beelőzött ezzel a gaming platform iPod touch témával), de ha belegondolunk: nem volt ezzel a részével nagy problémája a Palmnak korábban sem.

Így viszont nem csinálnak mást, mint majmolják az Apple-t. Nem látják át, hogy boltot így nem fognak sikerre vinni, tömegeket így nem fognak magukhoz édesgetni.

Én az Apple-től nem várok ilyesmit. Az a cég nem erről híres. A paranoiáról és a profitról híres. Az Apple-től azt várom, hogy Steve álomkütyüjét védelmezze. Ahogy Steve megálmodta és nekünk adta. Ahogy kigyilkolja a tetheringet, ha éppen úgy döntenek. Kb ezen a szinten tart az App Store is. Ami Apple, az működik, jelent egyfajta minőséget, de a hackereknek, a kísérletezőknek nem terepe az iPhone. Ez lehetett volna a Palm nagy esélye, de nem sikerült átlátniuk a képletet, azt hiszem.

Zalka ern0 pedig ki tudja milyen mobiltelefont fog vásárolni magának.

Függöny.

update 20090930: Úgy tűnik a Palmhoz eljutott az üzenet. Felsőbb szegmensből sebtiben igyekeznek megnyugtatni a kedélyeket: dolgoznak azon, hogy kiemelkedő szolgáltatást adjanak a platformjuknak. Ben Galbraith posztját érdemes elolvasni.

iPhone 3GS tethering és MMS

Szeptember 25-e óta van az amerikaiaknak is MMS-ük iPhone-ra. Egyébként ez nem akkora hír, az Apple nem adott ki semmit (ha jól látom), egy popup ablak jelzi, hogy jött update. Figyelem, csak MMS, tethering továbbra sincsen nekik. (“Siegel also gave no date when tethering would be activated for the iPhone, saying only that it was still coming.”)

Lássuk, mi van nálunk, Magyarországon!

A 3.1-es update sajnálatos módon eltöri a pányvázási lehetőséget Pannon és Vodafone előfizetéseknél. Állítólag még Jailbreakelt telefonokon sem fog működni az Apple megoldásával. Ez van. Nekem ma volt rá szükségem éles helyzetben, és meg kell erősítenem mindezt. Az utólag feltelepített carrier bundle-t kinyírja, de olyan szinten, hogy már meg sem jelenik a “Tethering” opció. Nálam ez még azzal is terhelve volt, hogy az ADATKAPCSOLATOMAT is vissza kellett kézzel állítani, mégpedig úgy, hogy ki kellett törölni az utólag feltelepült profilokat, aztán telefon ki és bekapcsolás után jött csak vissza.

Egyszóval az Apple nem akarja, hogy tetheringezzünk, hacsak nem vagyunk T-Mobile felhasználók. A téseknek viszont minden megy, mint kés a vajban, bassza meg!


Snow Leopard alatt már van ilyen szép iPhone ikon is — sajnos csak a kiválasztottaknak

Egyetlen “jó hír”, hogy az MMS gond nélkül menni látszik. A megfelelő beállításokat kell csak felvinnünk. Vodásoknak elmondom gyorsan, mit kell beírni (akinek nem lenne még beállítva): “Settings – General – Network – Cellular Data Network”. MMS szekcióba: APN — mms.vodafone.net MMSC — mms.vodafone.hu/servlets/mms MMS PROXY — 80.244.97.2:8080 Nekem még egy reboot is kellett, utána jelent csak meg a kamera ikon SMS íráshoz.

Best of Show

Tovább fixáltuk a “Plastik Media Best of Show” néven elhíresült gyűjtőlapot. Immáron meg lehet nézni, ki miket írt, amik az adott poszt megfelelő kommentjére mutatnak. Egy végignézést talán megérdemel: http://plastik.hu/bos/ (warning! funkcionális dizájn!)

Szeretném elmondani, hogy mennyire hiszek abban, hogy aki nálam hozzászól, értéket ad ennek a platformnak. Ennek egy megjelenítése ez az idióta PNG:

best_of_show.png

Köszi mindenkinek (és nem csak a plecsniseknek), aki veszi a fáradtságot. Nem lesz ciki leírni angolul: you are the best.

És akkor most szeretném megragadni az alkalmat, hogy ezen a ponton kicsit lamentáljak azt illetően, hogy mi a Plastik média és hova tart. Többen ugyanis kérdéseket fogalmaztak meg a pakliban kezdeményezést illetően, és egyáltalán: a blog kommercializálásával kapcsolatosan. Ez a blog egy személyes kreatív mező, ahol önmegvalósítok. Tény, hogy kapott momentumot az elmúlt időben, tény, hogy sokkal okosabbnak és szebbnek tudom hinni magam, hiszen az elmúlt egy esztendőben némi zsebpénzt is kerestem rajta.

Ezzel kapcsolatban azonban nem kell azt hinni, hogy elszálltam, mint a rakéta. Pontosan tudom, hogy ez a blog nem egy szakportál, vagy valami tematikus blog, ami kinn villog az Index címlapján. És jól is van ez így. Egy olyan weblap, amit jókedvemben készítek, mindig akkor, amikor van hozzá kedvem. Mint például most, ahogy írom ezeket a sorokat.

A Plastik média soha nem lesz egy olyan típusú üzlet, mint amire általában gondolnak az emberek. Tisztában vagyok vele, hogy ezt a típusú tartalmat csak egy szűk réteg, a kemény makk, a gépnyomók olvassák. Meg esetleg azok, akiket érdekelnek a hülyeségeim. Ezért sincsenek illúzióim azt illetően, hogy én hú, de mennyit fogok vele keresni. Ez egyszerűen nem lesz így.

Én magam is sokat változok az évek során, lehet, hogy ezt időnként lehet érezni. De az is lehet, hogy nem. Igazából mindegy: ne akarjátok megfejteni. Talán van értelme annak, amit csinálok. Számomra mindenképpen. Imádok szerkeszteni.

Yours truly,
S.a.J.

Rókusfalvy pince, Etyek

Hétvégén megnéztük az etyeki Kezes-Lábos rendezvényt, péntek este pedig az esemény fő szervezőjével, Rókusfalvy Pállal ültünk le a pincéjénél. Nem pontosan ebből az elképzelésből volt megszervezve, de így jött ki. Én tudtam, hogy Rókusfalvy Etyeken borászkodik, de fogalmam sem volt, mi van a háttérben. De olvassuk csak tovább!

Megmondom őszintén, nekem Rókusfalvy Pálról egy rádiós / televíziós személyiség képe ugrik be. Ahogy áll a Móricz Zsigmond körtéren és éppen sorsol valamit élő adásban (konkrét emlékképem). Ezért is voltam meglepődve, amikor kiderült róla, hogy 2000 után nem sokkal eltűnt a médiából és elkezdett borászkodni. 35 évesen.

Érdemes összefoglalni a mögötte álló szakmai történet is: eredetileg zenetanár és jazz zenész. Tanít három évet, majd a zenekarával indul a Kimittudon, nyer és körbejárja a világot fellépésekkel. Elkezd rádiózni, eleinte szerkesztőként, később műsorvezetőként dolgozik. Ekkor még a Daniubius rádió elődjéről beszélünk, akkoriban állami rádió. A privatizálásával kisebbségi tulajdonrészt szerez az új cégben, ahol nagyjából 2000-ig ügyvezet. Kommunikációs és rendezvényszervező céget (cégcsoportot) csinál Roxer néven, kitalál egy tévés műsort, amit producel / műsorvezet, aztán puff, Etyek.

Etyekre egyik borász ismerőse Alkonyi Laci (Borbarát) viszi el, nagyon megtetszik neki a hangulat, környezet, és az, hogy Budaörstől 15 km-re van mindez. Eljár néhány híres borászhoz, aztán vásárol egy pincét, és elkezdi a borcsinálást. Manapság nagyjából 5 hektáron gazdálkodik, épült egy fogadó, terasz, étterem jó konyhával (ez utóbbit én húztam alá, konyha by Vidák Zoli). Ja, és mindennek tetejébe kitalálja és megcsinálja az etyeki “bornapokat”, amit kétszer rendeznek meg egy évben.

Teljesen véletlenül mi is egy ilyenbe csöppenünk be, Rókusfalvy Pállal a pincénél találkozunk a rendezvény előtti estén. Elnézést kér a felfordulás miatt, mellettünk építik a VIP-t holnapra, neki is időnként rohangálnia kell, a telefon sem nagyon hagyja nyugton.

Egy saszla borral kezdünk, ami meglepően szokatlan választás borkészítés szempontjából: általában étkezési gyümölcsnek tartják az íze miatt, ő most megpróbált készíteni belőle egy kicsit szénsavasabb jellegű vendégváró bort. Eredetileg az egyik hektáron tőkék pótlására használták a saszlát, egy idős néni szedte le, meghalt, aztán vették észre, hogy a több mázsányi szőlőből is lehetne bort készíteni. Korai nyersessége ellenére nem volt rossz választás, de nem lehet belőle vásárolni, olyan kis mennyiséget palackoztak belőle.


Ezen a képen megpróbálkozom a “Magnummal”.

További tételeket kóstolunk, Etyek fehér borokról ismert. Pali alapjaiban ismerteti a borkészítés mesterségét számunkra, ezzel felelevenítve a leüllepedet ismereteket. Annak ellenére, hogy hallottuk már ezeket az ismertetéseket, roppant élvezem hallani, mert Rókusfalvy megközelítésében van valami egészen egyszerű és közeli. Érezni, hogy ahogy ő maga is megértette 35 éves korában ezt az egészet, úgy adja tovább. Nincs benne semmi bonyolítás, egyszerű értelemátvitel képződik.

Rókusfalvy egész életében “attention management”-tel foglalkozott, vagyis más emberek figyelmével foglalkozott, így kissé magától működőnek tűnik az egész. Arról faggatom, hogy a média után hogy kötött ki mégis a bornál. Kiderül, hogy nem volt ám olyan nyilvánvaló a tranzíció, ő is úgy indult neki, ahogy elképzeljük: 60 személyes borvacsora újságíróknak első körben. “Ajajajj” — szisszenek fel, innen már nem sok hiányzik a Blikk címlaphoz nagy betűkkel: “Rókusfalvy első szüretje Etyeken”. Szerencsére gyorsan (évek alatt!) belátta, hogy mekkora pöcsfejség ez az irány, azóta inkább alázattal közelít a kérdés felé.

Azt mondja, ennyi év után rájött arra, hogy minél többet foglalkozik vele, annál kevesebbet tud. Nagyon érdekes gondolat, én is ugyanezt tapasztaltam a teniszben. Ütöttem a labdát már egy ideje, az első fél év után azt hittem, jövőre indulok a Garroson, nem vicc. (Aztán megnéztem magam videón, és, hamar kiderült, nem volt elég vödör a lakásban, amit az asztal alá lehetett volna tenni, hogy legyen hely a hányásnak.)

Rókusfalvynak is megvoltak a maga körei, mire a média világából megtalálta a helyét a rendszerben. Elmondom neki, hogy ez sikerülhetett is, hiszen annak ellenére, hogy nem vagyok reprezentatív minta, én sem találtam a média-bor fúzióját a kommersz médiában, aminek nagyon örülök is. Ettől eltekintve a borszakmában sem sokat hallottam még a nevét. Nem titok, hogy még nagyon sokat kell fejlődnie szakmailag is. Jelen pillanatban évente 20 ezer litert palackoznak, ennek nagy részét elnyomja a gasztróban (a Dérynében lehet kapni a borait például), a harmada elmegy itt Etyeken.

Kiböki, hogy a média világa meglehetősen üres és lapos. Neki megvoltak már a cégei, mégsem érezte azt, hogy megtalálta volna a tartalmat benne. Mármint a személyes tartalmat, ezért lett jó irány a bor, hogy a küldetését keresse. Így nőtte ki magát a “pet project” egy hobbiból üzletté és életstílussá. Sok régi barátja akarna venni présházat, de inkább lebeszélte őket róla: borászkodni csak életmódváltással lehet. Ki kell menni a földre metszeni, fejteni kell a bort, aki bulikat akar csinálni, az inkább bele se fogjon.

Ezen én is elgondolkodtam. Teljesen egyetértek: távirányítással nem lehet borászkodni.

Palitól elköszönünk, aztán leballagunk az étterembe. Kellemes terasz, barátságos személyzet. Az étlap rövid (jó pont), nem szarozok, berendelem a szalontüdőt. Meglepően finom. Meglepően finom! A többiek étele is klassz, desszertnek elvállalok még egy aranygaluskát is. Fantasztikusan jó, élettel teli, vidám. Roppant jó hangulatunk kerekedik, de nem duhajkodunk már tovább, péntek este van, inkább csak bezuhanunk az ágyba.


Most már mi is tudjuk, mi az a “roxer”.

A másnapi városi forgatag szerencsére nem búcsús ünnep, hanem a “töki-pompos” típusú, manapság divatos “hagyományőrző” rendezvény. (A töki-pompos alatt egy mobilkemencét kell érteni, ahol kisütnek egy téglalap alapú kenyeret, aztán ezt pakolják meg szalonnás-hagymás feltéttel.) Rengeteg ember, sok helyszín, borászatok, klassz idő. Én sofőrködöm, így csak támogatom a csapatot. Délután négyig fesztiválozunk, esküszöm, még a Budapest Bank VIP rendezvényre is sikerül belógnunk a másik oldalon levő budin keresztül, aztán lépünk. Kifelé elképesztő kocsisor.

Klassz cucc ez az etyeki Kezes-lábos fesztivál, bár én inkább afféle budapesti gyarmatosításnak élem meg. Nem vagyok benne biztos, hogy Etyeknek ez kell. A többiek lehurrognak, egy ilyen fesztivál sokat segít a község fejlődésében. Tény, hogy rengeteg új pince, CBA csillagromboló, újépítésű házak mindenütt. Meglátjuk.

Zárásként nézzünk meg egy nem kattintható webgalériát 610 pixel szélesen!


Ez a reggeli benne volt az árban, 14 ezer két fő részére egy éjszaka. Az étteremben egy főétel 2 és 3 rugó között mozog. Budapesti típusú árak.

(szponzor) Sportingbet

Ezen a héten a Sportingbet volt a támogatónk. Aki nem ismerné őket: sportfogadással foglalkoznak (van náluk még kaszinó és póker is), ám most kiemelt nyereményjátékot futtatnak a Budapesten október folyamán megrendezendő “Tennis Classics” gálaeseményhez. Ennek lényege, hogy szeptember 30-ig bármelyik teniszeseményre legalább 20 ezer forint értékben kell fogadni, aztán bemásolni a fenti promóciós oldalra a Sportingbet azonosító kódot. Becker dedikált ütőt, VIP jegyeket és kreditet lehet nyerni.

Hopp, ennek kapcsán most nézem a DVSC-Lyon oddsait: Hazai – 7.50, Döntetlen – 4.20, Vendég – 1.363.

Milyen jó tévésorozatokat érdemes nézni?

Gyorsan összeszedem, amik nekünk megvolt, rövid jellemzéssel:

1. Prison Break — S01 és S02 egész jó volt, utána eluntam és nem követtem egyáltalán
2. Dexter — detto
3. Heroes — detto
4. My name is Earl — véletlenszerűen választott epizódok, 5-6 db, de nem inspirál már
5. Mad Men — S01 elnök volt, S02 is tetszett, most S03 megy, Linda elunta, én IMÁDOM
6. Lost — S01E01-et néztük meg, aztán nem találtuk kellően inspirálónak
7. Sons of Anarchy — szintén az openinget láttam, nekem bejött, de nem szívtam belőle többet végül, lehet, hogy Ron Pearlman miatt újra nekifogok

Korábban a tévében néztem még az ER-t, de azt is csak teljesen rapszódikusan, illetve Friends (LOL).

Többen jelezték azt a geek sitcomot, a Big Bang Theoryt, az elsőt megnéztem, de nem inspirált. Most ilyeneket hallottam, hogy House-ot lenne érdemes, 30 Rock, Office. Mit kellene és hol kell bekapcsolódni, vagy mehet S01E01-től?

Az iTunes TV Shows szekciója elképesztően gazdag egyébként, lehet, hogy ott fogok kotorászni.

IWIW favicon — roll your own

A héten új favicont kapott az IWIW szolgáltatás. Én is megcsináltam a saját verziómat:

Azt is megindoklom, miért ilyet csináltam: az IWIW szolgáltatás branding ezzel a molekula hálórajzzal teljesen esetleges, kezdetleges és nézzük akármerről, unalmas. Megértem, hogy annak idején ezzel indult, aztán jött az IWIW 2.0 és akkor váltottak erre, talán el kellene mozdulni innen. Ennek az elmozdulási folyamatnak lehetne az első lépése a favicon. Itt szoknák meg a felhasználók elsőként.

Gondoljuk csak meg, hogy a facebook logója és brandingje is csak ennyi:

Semmi közösség hálózgatás, meg egyéb teljesen nyilvánvaló asszociációs közhely-felhő.

IWIW, beírva a 16×16 pixelbe, szevasztok.

Microsoft “Pink” Turtle

Kiszivárgott a Microsoft új, “Pink” kódnevű telefonja, a Turtle. (Van még egy másik modell is, a Pure nevű, ami leginkább az iPhone-ra hasonlít.)


(via Gizmodo)

Érdekes, hogy ezt a fizikai billentyűzetet mennyire komolyból gondolja mindenki. Az összes ember, aki nem iPhone használó, ezt kérdi tőlem: “és jó?”

2008. márciusa óta használok iPhone-t és az a szakvéleményem, hogy ha szar lenne, már rég eldobtam volna. Ennyire senki nem gondolhat hülyének. (Kimondom én, ami szar, mobileme.com szar.)

A Palm is ezzel próbálta megkülönböztetni magát, ott a billentyűzet, ott a kivehető aksi, huhú! A negatív fogyasztói vélemények alapján nem lehet terméket fejleszteni, mert akkor gyorsabb lovak lennének még mindig az utakon. A kivehető aksi is egy népszerű felhasználói fasz-dugattyú. A Prében kivehető az aksi. És? Gyakran előfordul, hogy ki akarta valaki is venni? Vagy a Nokiákban ez egy sztenderd procedúra? (Egyébként az: talán akkor, ha hozzá akartunk férni a SIM-hez — régi élményem.) Nekem az iPhone-hoz is van külső aksim, de sose használom. Sokkal egyszerűbb, ha nap közben rádugom töltőre.

Kicsit előrébbvetítve: a jövő felhasználói felületei holografikus elven fognak működni, ott aztán nem lesznek gombok. El kéne szakadni már ezektől a dolgoktól végre. Remekül működik az érintőképernyő, néhány hét alatt megszokható. Ha kell nagy gombok vannak, ha kell, kis gombok, ha kell, emojik. Egyedül az a kényelmetlen, hogy az ékezetek gépelése mindig megakasztja a gépelési flow-élményt, hiszen picit “várakozni” kell az adott magánhangzón. De ez egy apróság, amit akár javíthatnak is.

De visszatérve: a Microsoft próbálkozik. Az iPod piacra is bepróbálkoztak a Zune-nal (most már Zune HD), aztán a telefon piacon is megjelennek a Sharppal közösen. Még saját App Store-t is akarnak csinálni. Persze, hogy akarnak, mindenki akar, App Store nélkül nincs épkézláb telefon.

Én egyedül a Palm prétől vártam volna bármi előrelendülést ezen a fronton. De már nem várok. Szép és látványos volt év elején, de itthon nincs, a netről meg azt olvasom, hogy nem főnök. Ugyanezt olvasom az Androidos telefonokról is, de ott még talán lehet valami.

A helyzet az, hogy az iPhone itt van, elérhető és, noha drága, de valós termék.

Szeretnék megkérni mindenkit, hogy adott esetben hozzászólását kezdje annak ismertetésével, hogy milyen mobiltelefont használ.

Milyen érzés konyhán dolgozni?

Józsi kérdez, Józsi barátja, aki életében először próbálta ki egy napra, válaszol:

Más élmény ám a bré szabad végén lógni.

Másrészt ott van az a témakör, hogy az a vendég, aki vár és ráadásul szar napja is van, eleve sokkal elfogultabb, így a legkisebb probléma is elefántként jelenik meg nála. (Kivétel az, amikor Csongrád melletti étteremben hatvan percet kell várni a kajára, mert az felháborító.)

Nemrég volt egy beszélgetésem másvalakivel, aki Macbookot akart venni és nem kapta meg raktárról, aztán nehezményezte, hogy nem történt meg a kommunikáció időben (eltelt mondjuk öt nap hétvégével együtt), úgy, ahogy az elvárható lenne. Beleéreztem a szavaiba, hogy a döntését meghozta, a pénz rendelkezésre áll, innentől azonnal szüksége van az árura és a kiszolgálásra. Teljesen érthető és védhető álláspont — az ő szemszögéből, persze a másik oldalról komplexebb a helyzet, hiszen mindig mindenkinek minden azonnal kell, tökéletes csomagolásban.

Kiszolgálni nem könnyű.

Sistergős MP3

Megvettem az új Pearl Jam albumot iTunes boltból, 10 dollárért LP formátumban. Annyira belelkesültem, hogy csak na. Szuper módja az album hallgatásának, ráadásul extra képregényeket, producerrel audio felvételeket, zenekarról gyerekkori képeket és két videót is kapunk a csomagban. Egyszerűen szuper-aranyos az egész. Aki kedveli a zenekart és Eddie Veddert, kötelező a vásárlás!

De a lényeg: Winklernek is mutattam, húzza a száját (“mint egy exkluzív, fullos guminő”). Neki alapvetően azzal van baja, hogy az ember laptopon hallgat zenét. Márpedig általában ez a helyzet, melóban nyomjuk az MP3-at fülessel. (Egyesek hangosan ugyanezt.) Otthon is az iTunes van bekötve a hangcuccba, szóval nagyjából így áll a világ. Legalábbis nálam. Én már nem CD-zek és nem klasszikus LP-zek egyáltalán.

Winkler továbbá megjegyzi, hogy “laptopon? És hozzá pattog az MP3?”. És akkor itt el is jutunk a sistergős MP3-ak gondolatköréhez.

Annyira imádom ugyanis, amikor szóbajön ez az MP3 téma és mindenkiből előbújik az AZONNALI audiofil. Beszéltem már nem egy emberrel, aki megmondta kerek perec: megállapítja csípőből, hogy .flac vagy .mp3 ami éppen szól. És az MP3 természetesen az ördög műve, szembeköp mindent.

Én is gyűlölöm egyébként a sistergős MP3-akat. Ha meghallom, borsódzik a hátamon a szőr. Viszont azt hiszem van egy szint, ami fölött már nincs értelme nagyon vitatkozni. Olyan téma, mint az, hogy egy fényképen 90-es tömörítésnél meglátja-e valaki a JPG “szőröket”. Bullshit. Persze, oda lehet érzékelni bármit, viszont nincs gyakorlati különbség a kettő között.

Amikor az iTunes elkezdte a 128-as AAC-ket szórni, mindenki fanyalgott. Én viszont azt mondtam: meghallgatom és megmondom. És nem volt ciki. Aztán az iTunes is elkezdte a DRM mentes 256-os kódolást nyomatni és abban sem találtam semmi kivetnivalót.

Gyorsan hozzáteszem, hogy nincsen profi hangcuccom. Lehet, hogy ez a baj, alacsonyan van a thresholdom. Lehet, hogy profi hangcuccon hallgatni 256-os AAC-ket az iTunes Strore-ból gagyinak tűnik. Nem próbáltam, elismerem. Viszont valamiért azt gondolom, hogy nincs akkora különbség, hogy az ember eleve meg se próbálja.

És szeretném jelezni, hogy audiofil egy tök más iskola. Itt most nem arról beszélek, hogy van-e értelme az audiofil iskolának (van), hanem arról, hogy érdemes-e megvenni és lehet-e örülni egy 256-ba kódolt Pear Jam iTunes LP-nek 10 dollárért.

(Lehet.)