Hétvégén megnéztük az etyeki Kezes-Lábos rendezvényt, péntek este pedig az esemény fő szervezőjével, Rókusfalvy Pállal ültünk le a pincéjénél. Nem pontosan ebből az elképzelésből volt megszervezve, de így jött ki. Én tudtam, hogy Rókusfalvy Etyeken borászkodik, de fogalmam sem volt, mi van a háttérben. De olvassuk csak tovább!
Megmondom őszintén, nekem Rókusfalvy Pálról egy rádiós / televíziós személyiség képe ugrik be. Ahogy áll a Móricz Zsigmond körtéren és éppen sorsol valamit élő adásban (konkrét emlékképem). Ezért is voltam meglepődve, amikor kiderült róla, hogy 2000 után nem sokkal eltűnt a médiából és elkezdett borászkodni. 35 évesen.
Érdemes összefoglalni a mögötte álló szakmai történet is: eredetileg zenetanár és jazz zenész. Tanít három évet, majd a zenekarával indul a Kimittudon, nyer és körbejárja a világot fellépésekkel. Elkezd rádiózni, eleinte szerkesztőként, később műsorvezetőként dolgozik. Ekkor még a Daniubius rádió elődjéről beszélünk, akkoriban állami rádió. A privatizálásával kisebbségi tulajdonrészt szerez az új cégben, ahol nagyjából 2000-ig ügyvezet. Kommunikációs és rendezvényszervező céget (cégcsoportot) csinál Roxer néven, kitalál egy tévés műsort, amit producel / műsorvezet, aztán puff, Etyek.
Etyekre egyik borász ismerőse Alkonyi Laci (Borbarát) viszi el, nagyon megtetszik neki a hangulat, környezet, és az, hogy Budaörstől 15 km-re van mindez. Eljár néhány híres borászhoz, aztán vásárol egy pincét, és elkezdi a borcsinálást. Manapság nagyjából 5 hektáron gazdálkodik, épült egy fogadó, terasz, étterem jó konyhával (ez utóbbit én húztam alá, konyha by Vidák Zoli). Ja, és mindennek tetejébe kitalálja és megcsinálja az etyeki “bornapokat”, amit kétszer rendeznek meg egy évben.
Teljesen véletlenül mi is egy ilyenbe csöppenünk be, Rókusfalvy Pállal a pincénél találkozunk a rendezvény előtti estén. Elnézést kér a felfordulás miatt, mellettünk építik a VIP-t holnapra, neki is időnként rohangálnia kell, a telefon sem nagyon hagyja nyugton.
Egy saszla borral kezdünk, ami meglepően szokatlan választás borkészítés szempontjából: általában étkezési gyümölcsnek tartják az íze miatt, ő most megpróbált készíteni belőle egy kicsit szénsavasabb jellegű vendégváró bort. Eredetileg az egyik hektáron tőkék pótlására használták a saszlát, egy idős néni szedte le, meghalt, aztán vették észre, hogy a több mázsányi szőlőből is lehetne bort készíteni. Korai nyersessége ellenére nem volt rossz választás, de nem lehet belőle vásárolni, olyan kis mennyiséget palackoztak belőle.
Ezen a képen megpróbálkozom a “Magnummal”.
További tételeket kóstolunk, Etyek fehér borokról ismert. Pali alapjaiban ismerteti a borkészítés mesterségét számunkra, ezzel felelevenítve a leüllepedet ismereteket. Annak ellenére, hogy hallottuk már ezeket az ismertetéseket, roppant élvezem hallani, mert Rókusfalvy megközelítésében van valami egészen egyszerű és közeli. Érezni, hogy ahogy ő maga is megértette 35 éves korában ezt az egészet, úgy adja tovább. Nincs benne semmi bonyolítás, egyszerű értelemátvitel képződik.
Rókusfalvy egész életében “attention management”-tel foglalkozott, vagyis más emberek figyelmével foglalkozott, így kissé magától működőnek tűnik az egész. Arról faggatom, hogy a média után hogy kötött ki mégis a bornál. Kiderül, hogy nem volt ám olyan nyilvánvaló a tranzíció, ő is úgy indult neki, ahogy elképzeljük: 60 személyes borvacsora újságíróknak első körben. “Ajajajj” — szisszenek fel, innen már nem sok hiányzik a Blikk címlaphoz nagy betűkkel: “Rókusfalvy első szüretje Etyeken”. Szerencsére gyorsan (évek alatt!) belátta, hogy mekkora pöcsfejség ez az irány, azóta inkább alázattal közelít a kérdés felé.
Azt mondja, ennyi év után rájött arra, hogy minél többet foglalkozik vele, annál kevesebbet tud. Nagyon érdekes gondolat, én is ugyanezt tapasztaltam a teniszben. Ütöttem a labdát már egy ideje, az első fél év után azt hittem, jövőre indulok a Garroson, nem vicc. (Aztán megnéztem magam videón, és, hamar kiderült, nem volt elég vödör a lakásban, amit az asztal alá lehetett volna tenni, hogy legyen hely a hányásnak.)
Rókusfalvynak is megvoltak a maga körei, mire a média világából megtalálta a helyét a rendszerben. Elmondom neki, hogy ez sikerülhetett is, hiszen annak ellenére, hogy nem vagyok reprezentatív minta, én sem találtam a média-bor fúzióját a kommersz médiában, aminek nagyon örülök is. Ettől eltekintve a borszakmában sem sokat hallottam még a nevét. Nem titok, hogy még nagyon sokat kell fejlődnie szakmailag is. Jelen pillanatban évente 20 ezer litert palackoznak, ennek nagy részét elnyomja a gasztróban (a Dérynében lehet kapni a borait például), a harmada elmegy itt Etyeken.
Kiböki, hogy a média világa meglehetősen üres és lapos. Neki megvoltak már a cégei, mégsem érezte azt, hogy megtalálta volna a tartalmat benne. Mármint a személyes tartalmat, ezért lett jó irány a bor, hogy a küldetését keresse. Így nőtte ki magát a “pet project” egy hobbiból üzletté és életstílussá. Sok régi barátja akarna venni présházat, de inkább lebeszélte őket róla: borászkodni csak életmódváltással lehet. Ki kell menni a földre metszeni, fejteni kell a bort, aki bulikat akar csinálni, az inkább bele se fogjon.
Ezen én is elgondolkodtam. Teljesen egyetértek: távirányítással nem lehet borászkodni.
Palitól elköszönünk, aztán leballagunk az étterembe. Kellemes terasz, barátságos személyzet. Az étlap rövid (jó pont), nem szarozok, berendelem a szalontüdőt. Meglepően finom. Meglepően finom! A többiek étele is klassz, desszertnek elvállalok még egy aranygaluskát is. Fantasztikusan jó, élettel teli, vidám. Roppant jó hangulatunk kerekedik, de nem duhajkodunk már tovább, péntek este van, inkább csak bezuhanunk az ágyba.
Most már mi is tudjuk, mi az a “roxer”.
A másnapi városi forgatag szerencsére nem búcsús ünnep, hanem a “töki-pompos” típusú, manapság divatos “hagyományőrző” rendezvény. (A töki-pompos alatt egy mobilkemencét kell érteni, ahol kisütnek egy téglalap alapú kenyeret, aztán ezt pakolják meg szalonnás-hagymás feltéttel.) Rengeteg ember, sok helyszín, borászatok, klassz idő. Én sofőrködöm, így csak támogatom a csapatot. Délután négyig fesztiválozunk, esküszöm, még a Budapest Bank VIP rendezvényre is sikerül belógnunk a másik oldalon levő budin keresztül, aztán lépünk. Kifelé elképesztő kocsisor.
Klassz cucc ez az etyeki Kezes-lábos fesztivál, bár én inkább afféle budapesti gyarmatosításnak élem meg. Nem vagyok benne biztos, hogy Etyeknek ez kell. A többiek lehurrognak, egy ilyen fesztivál sokat segít a község fejlődésében. Tény, hogy rengeteg új pince, CBA csillagromboló, újépítésű házak mindenütt. Meglátjuk.
Zárásként nézzünk meg egy nem kattintható webgalériát 610 pixel szélesen!
Ez a reggeli benne volt az árban, 14 ezer két fő részére egy éjszaka. Az étteremben egy főétel 2 és 3 rugó között mozog. Budapesti típusú árak.
Tegyük most le ezt a szálat és ismerkedjünk meg Jamie “jwz” Zawinskivel. Eredetileg a Netscape Navigator-t projektben kódolt (
