Plastik média

A munkafolyamataim szerves részét alkotja az asztalon levő ikonok kezelése; sok ikonnal dolgozom, de nem annyi ikonnal, mint @machogergo, akinél a napra lehet nézni, de az asztalára és megnyitott tabjaira nem, mert csak beleszédül az ember. De, mint ahogy Philip Seymour Hoffman is megmondta abban a filmben, ahol egy tanárt játszik, és a húga beállít hozzá rendezkedni a lakásban, @machogergo is bizonyára azzal védekezik, meg én is ezt mondom, hogy “there is actually a system in this”.

Egyszóval sok az ikon az asztalon, ám ezek rendszert alkotnak. (Lehet, hogy megengedem még azt is, hogy azoknál is rendszert alkot, akik Windows módra autosnappelik a dolgaikat agyatlanul a bal felső / jobb felső sarokba, szevasztok.)

Kicsit beszéljünk most a komplex rendszerekről, aztán visszatérek az ikonokra.

Minden operációs rendszer váltás magában hordozza azt, hogy új komponensekre ülünk fel, az operációs rendszert is emberek készítik, ezek márpedig komplex rendszerek, így könnyen előfordulhat az, hogy az upgrade során dolgok félremennek. Az upgrade-et a szó legszorosabb értelmében értem, vagyis úgy, ha az ember a régi dolgait viszi magával tovább.

Upgrade lehet az is, ha egy újonnan vásárolt Mac-re áthúzzuk a régi Mac-en tárolt iPhoto “ikont” a ~/Pictures mappából, ami gyakorlatilag egy az egyben tartalmazza a képeinket. Ha ezt átmásoljuk, akkor gyakorlatilag a régi anyagot visszük tovább. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ilyenkor az installunk valójában nem “clean”, hiszen az iPhoto “adatbázis” szerkezetét is viszi.

Mac-en nagyon könnyű a gépek közötti mozgás, hiszen néhány mappát kell csak átdobálni, aztán minden olyan, mint a régi gépen. Ha valami obskúrus problémánk van (mint például Karottának volt az, hogy a Mail.app nem félkövérítette az olvasatlan leveleit), és ez a hiba akkor is megmarad, ha új rendszert teszünk fel, de másoljuk a mappát egy az egyben, joggal gyanakodhatunk arra, hogy valami korrupt a helyi adatbázisunkban.

Az ilyen típusú problémák fennállhatnak akkor is, ha operációs rendszert frissítünk, és megjelennek vicces dolgok. Félreértés ne essék, nem állítom, hogy minden hiba ilyen, de lehetnek ilyenek is. Ha ennek gyanúja merül fel, az egyetlen megnyugtató dolog, ha tényleg friss rendszert kezdünk el használni, és minden helyi tartalmat újraépíttetünk az adott alkalmazással.

Feleslegesnek gondolom a régi OS-re való visszalépést, attól nem lesz jobb semmi, maximum elfogadjuk, hogy egy korrupttá vált helyi adatbázist cipelünk a hátunkon.

Ilyenkor általában a célravezető megoldás, ha létrehozunk egy új felhasználót a gépünkön, és azon is megnézzük, teszteljük a dolgot. A legtöbbször ki szokott derülni, hogy nincs ilyen probléma ugyanannak a gépnek másik felhasználójánál. Nálam régen olyan volt, hogy az egyik process folyamatosan “dagadt”, ette a CPU-t: 5-7-10-15% Nem csinálta mindig, de időnként előjött és megőrültem tőle. Google-ztam, ismerősöket kérdeztem, nem jutottam semmire. A másik useremnél viszont nem volt ilyen gond, valami a saját felhasználóm egyik alrendszerében okozta a problémát. Sosem derült ki, micsoda és nem is érdekes igazán.

Most pedig vissza az ikonokhoz.

A Snow Leopardra frissítés végeztével rebootolnunk kell. Én magam tavaly augusztusban frissítettem. Ennek a folyamatnak a végén úgy állt fel a gépem, hogy minden ikon (van egy pár) alaphelyzetbe került a képernyő jobb felső szélén. Pufogtam egyet magamban, de arra gondoltam, hogy “biztos az upgrade miatt, és egyszeri történet”. Visszarendeztem az ikonokat, aztán tolni kezdtem a kontentot.

Teltek múltak a hetek, valami miatt újra kellett indítani a gépet, az ikonok megint alaphelyzetbe kerültek. Kiderült, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Rewerse tanácsára tehát letöltöttem a 2005-ös ősöreg DIM nevű szoftvert, amivel az ikonok pozícióit elmentettem magamnak. Később, ha hetek múlva megint véletlenül leresetelődött minden, akkor legalább ezzel vissza tudtam azokat állítani, amiket ő már előzetesen eltárolt.

Mint valami messiást, vártam a 10.6.1, később a 10.6.2 frissítést, de sajnos nekem nem akartak kedvezni az Apple istenei.

Érdekes módon csak nálam produkálta ezt a jelenséget a gép. Úgy voltam vele, hogy majd csak elmúlik. De nem múlt el.

A felhasználónk ~/Desktop/.DS_Store fájlja tárolja egyébként többek közt az ikonok pozícióit is. Azt vettem észre, hogy egyszer csak eltűnik onnan ez az állomány. Volt-nincs. Ekkor történhet meg az, hogy egy rebootot követően alaphelyzetbe kerülnek az ikonok. Amíg nem kell gépet újraindítani, minden szép és jó egyébként, csak éppen hiányzik a .DS_Store a Desktop mappából. Kellemetlen.

Az is kellemetlen, hogy a Time Machine ilyenkor, agyatlanul persze, de ez a dolga, letörli a backupból is a .DS_Store-t, azaz még csak azt sem tudjuk megtenni, hogy a mentésből visszaállítjuk a pozíciókat. Először arra gyanakodtam, hogy a TM végzi rosszul a dolgát, pedig dehogy, nála ez a rendszer része. Aztán később arra, hogy van valami olyan szoftverem, ami törli időnként, hiszen másnál nem nagyon van ez a hiba.

Egyedüli megoldásként a tervezett reboot előtt a DIM-mel csinálni kellett egy pozíció mentést, majd reboot után visszaállítani a fájlokat a helyükre. (Sokszor volt, hogy épp nem volt jó DIM mentésem, haha.) Na mindegy, lényeg a lényeg: túl voltam jópár kézzel történt visszarendezgetésen is, de megtanultam vele élni.

Ha most felidézzük a poszt első felét, összeállhat a kép. De megpróbálom lerövidíteni:

- A Snow Leopard tartalmazza az újraírt Findert. ÚJRAÍRT. FINDERT.
- A Finder az egyetlen alkalmazás, ami módosítja a .DS_Store-t. (Jó eséllyel elfogadhatjuk ennek az állításnak az igazságtartalmát.)
- A Snow Leopard upgrade áthozza a régi Finder által készített bináris .DS_Store-t.
- Az OS-t emberek írják (nem a mátrix), a Finder újraíródott menet közben, régi versus új, helyi adatbázis problémák.

Dereng már?

A megoldás tehát rém egyszerű: meg kell kérni az új Findert, hogy felejtse el a régi beállításokat a Desktop alatt, és készítse el újra az adatbázisát. Ennél mi sem egyszerűbb, három sor a terminálban, ami először is bezárja a Findert, aztán letörli szépen az összes .DS_Store-t a Desktop alatt kikényszerítve az újraépítést:

osascript -e 'tell application "Finder" to quit'
find ~/Desktop -name .DS_Store -delete
rm ~/.DS_Store

És kész. Az egyetlen hátránya, hogy újra helyre kell tenni az ikonjainkat, de erre már nyugodtan használható a DIM, hiszen az scriptekkel mozgatja az ikonokat, nem közvetlenül írja a fájlt.

Nem kell tehát dot update-re várni, nem kell az Apple-t anyázni (lehet, de amíg nem a GÉPEK írják az OS-t, hanem gyarló emberek, addig lesznek ilyenek), vagy visszamenni Leopárdra, jól bele kell csak gondolni az egészbe, és megtalálni a megfejtést.

(Köszönet fds-nek, aki a három Terminal sorral elindította a gondolkodást.)

Ha választani lehet az érzéstelenítés nélküli gyökérkezelés és a Halálkeringő megtekintése közt, akkor rohanjatok és ne sétáljatok a legközelebbi fogorvoshoz.

Mozsik Tibi (DJ Keyser) a Bitriport (Figyelő vadhajtás) szerkesztőségéből küldi az alábbi válogatást, hogy kibírjátok a VASÁRNAPOT:

Rádiók
http://milkaudio.com/web/radio_speedysaudiorepair.php
http://milkaudio.com/web/radio_forwardsbackwards.php
http://www.samurai.fm/transeuropaexpress/
http://www.gillespetersonworldwide.com/podcasts/

Zene blogok
http://sofrito.co.uk
http://pipomixes.blogspot.com
http://masscorporation.blogspot.com
http://orgyinrhythm.blogspot.com
http://loronix.blogspot.com
http://cdwd.blogspot.com
http://awesometapesfromafrica.blogspot.com

Remek linkek. Kösz fátter!

Készítettem iPhone-nal egy rövidfilmet, amiben egy fehér retriever (olyan, mint a szüleimé, csak nem elhízott, de nem ezért szerepel itt) várja a gazdáját egy bank kapualjában a Böszörményi úton. Az 55 másodperces klip nem szól semmiről, csak egy mindennapos élethelyzetről, amit a legtöbb ember vagy elintéz egy karlegyintéssel, vagy pedig érti azt, hogy miért készült, és mit keres egy posztban itt.

Justine Nagan rendezőnő az Egyesült államokban északnyugati részén átutazóban botlott bele a “Hamilton Wood Type” múzeumba. A múzeum egy idős, teljes háztömböt kitevő épület, gazdája mintegy 1,5 millió fából faragott betűnek.

Ma már kizárólag önkéntesek üzemeltetik az épületet, ami teljesen egyedülálló a maga nemében: a fából faragott betűk tanulmányozását, előállítását, és a nyomtatási folyamat megőrzését tűzték ki célul abban a gyárépületben, ami betűket készített 1880 óta az amerikai piacra.

Nagan egy non-profit cégén keresztül 100 ezer dolláros büdzséből 90 perces filmet készített a múzeum vezetőjének küzdelméről, hogyan tudja megtalálni a múzeum helyét a digitális világban, és hogyan próbálja elkerülni a végleges bezárást.

A film trailere:

A film január végén kerül a londoni és néhány amerikai mozik műsorára, DVD-n az év során lesz majd megvásárolható. Weblapja itt, a posztot pedig az idsgn blog azonos című írása alapján készítettem el.

Elkezdtem egy komplex interjúra készülni Uj Péterrel, aki december 23-án volt 40 éves. Az interjú négy kérdését írtam meg eddig.

- Gondoltál-e már arra, hogy a unixos “uptime” parancs lehetne egy szórakozóest neve is Mc Hammer után?
- Szoktad-e az Index szerkesztőségében motiváció gyanánt mondani az “UP TO ELEVEN“-t?
- Tudtál-e azonosulni az “UP” című nyári Pixar sikerfilm apa figurájával?
- Köthető-e eseményhez, amikor végül abbahagytad a “boldog ujpétert kívánok” újévi köszöntőt?

A kérdés megválaszolásához iMovie ’09-et vegyük elő az /Applications mappából (a 2009-ben vásárolt gépeken már fenn van alapból). Ha elkezdünk egy új projektet, akkor már egyszerű a kérdés. Vigyük egerünket a lassítandó, egyszersmind a már vágott részre áthúzott klip fölé.

Kattinstuk meg a fogaskereket, ez egy általános beállító ikon, a klip sokféle paramétereit érjük el innen könnyedén. A minket érintő rész a “Clip Adjustments” opció alatt bujkál.

A sebesség megváltoztatásához előbb át kell konvertálnunk a klipet.

Ha megkattintjuk a “Convert Entire Clip” gombot, akkor kis szöszmötölés után szabadon állíthatjuk be a sebességet!

Sok hasznos iMovie ’09 tipp és ötlet tekinthető meg az Apple cél-oldalán is, én magam is nagy élvezettel forgatom!

Halkan jegyzem meg, hogy egy három órás anyaghoz szerintem nem ez a megfelelő módszer, ez inkább rövidebb nyersanyagok birizgálására való.

Az Apple iTunes boltjában 720p-ben érhetők el a HD filmek. Némelyikhez kapunk extra tartalmat is, gyakorlatilag egy DVD menüt. Én még nem láttam egyiket sem, ezért elhatároztam, hogy mintegy 3700 forintos beruházással kipróbálom és megvásárolom a Star Trek-et.

Ismeretes, hogy az Apple a video tartalmait a zenékkel ellentétben Fairplay DRM-mel kódolja, így azokat csak azokon a számítógépeken lehet lejátszani, amik erre jogosítva vannak. Öt ilyen gépet lehet egy időben egy iTunes kontóhoz aktiválni, akinek ennél többre lenne szüksége, az hozzon létre másik accountot magának, és vegye meg újra. A zenéknél már nincs ilyen korlátozás egyébként, azokat bárki bárhova másolhatja (akár egy CD-t), mindössze a file meta adatai árulkodnak arról, kinek a kontójáról származott eredetileg.

A Star Trek HD film vásárlása után három file töltődik a számítógépre. Ezek:

1. Star Trek.m4v — 1,96 GB — 853 x 352 bontás
2. Star Trek (HD).m4v — 4,24 GB — 1280 x 530 bontás
3. Star Trek – iTunes Extras.ite — 1,57 GB

Vagyis megkapjuk az SD változtatot is a csomagban, illetve az Extras külön fájlban érkezik. Ez utóbbiban nem sok izgalmat kapunk, szerintem kifejezetten sovány, nincs semmi “a-ha”, meg “w-ow” élmény. Néhány beszkennelt poszter, fotó és render, a végén kiírva, hogy hol vehetjük meg mindezt könyvben (ONOZ!), felrakva az összes trailer (ideértve Hungary-t is!), chapter választó, illetve egy 20 perces erősen vágott kisfilm hozzá (~backstage), meg némi anyag a zeneszerzővel külön. A kötelező házi feladat. Ennyi.

Így néz ki a menü, elég gyenge grafikailag:

Érdekessége a dolognak, hogy az .M4V állományokban van chapter információ is, így akár QuickTime X playerből tudunk a megfelelő részre ugrani szolid core animációs menüben:

Érdekelt még az Apple HD tartalmának pixel-minősége. Ha valamit a HD-zás közben megtanultam, akkor az az, hogy minden magára valamit adó HD-ző összenézegeti az egyes képkockákat, és így választja ki a tökéletes Blu-ray ripet!

Namost, a Star Trek általam ismert legjobb változata a CtrlHD változat DTS hanggal. Ennek mérete 720p-ben 7,05 GB, a felbontása pedig 1280 x 546, azaz 16 pixelsorral több információt tartalmaz. (Érdekes módon a képernyőfotók alapján az eltérés mindösszesen 4 fizikai pixelsor — apropó, azt tudtátok, hogy a DRM-ezett anyagokból nem lehet képernyőfotót csinálni?)

Az összhasonlításhoz alapul vett képkocka:

Most pedig nézzük meg 300%-os nagyításon a képkocka egy jellemző részét PNG-ben!

Jól látható, hogy az Apple változata blurös a nagyobb felületeken. Ez nem tűnik jelentős különbségnek, viszont ha egymásra rakjuk és váltogatjuk a két részletet 100%-on, akkor kitűnik, hogy a CtrlHD 7 gigás változat adja a jobb mindőséget:

Egyébként ez csak így, ebben a formában ilyen számottevő, a film nézése közben egyáltalán nem jön ki ennyire.

Összességében nem rossz tartalom vásárolható a boltból, csak ugye kár, hogy a bolt sem érhető el hivatalosan Magyarországon, arról nem is beszélve, hogy DRM-ezett tartalmat az ember őszintén szólva nem vásárol magának. (Ha nem lenne a DRM-mentesítő Requiem szoftver, még ezt sem vettem volna meg. Mennyire ciki már, hogy iTunes szerver kell ahhoz, hogy megnézhessek egy filmet, amit 3700 forintért vettem.) Az Extras tartalom miatt érdemes lenne venni a tartalmat, de nem okozott semmi számottevő élményt. Arról nem is beszélve, hogy az asztali lejátszók tudomásom szerint nem ismerik még fel ezt a tároló formátumot. (Én egyébként nagy wallpaper poster frame-eket tennék bele, amit pl a Plex remekül ki tudna fullscreenbe parsolni — már elnézést a technikai zanzáért!)

Karotta és Winkler a Totalcaros műsorvezetősdi után eltűnt egy időre a képernyőkről. 2009 végén bukkantak fel újra a közéletben délutáni rádióműsorukkal, az “Ezeröcsivel” a Neón pont abban az idősávban, amikor az ember hazafelé hajt dízel lován.

Vágás.

Linda 83 éves csongrádi nagymamájának nyugdíjas napjait alapvetően a bulvár média fogyasztása tölti ki. Persze rejtvényt is fejt, illetve naponta lesétál “az ebédért” egy kis kondícionáló mozgás keretében. Mindenkiről nagyon határozott véleménye van, amit szívesen megoszt a családdal nem számolva azzal, hogy az unokájának az idióta barátja minden alkalmat megragad arra, hogy háztáji médiát csináljon.

A hűséges dokumentarista tehát résen volt a délután azon részén, amikor a nagymama Winkler és Bazsó műsorát tette a nagyító alá. Sajnos a titkos felvétel hangját a digitális utómunka során sem lehetett megfelelő hangerejűre állítani, így megkérjük a nézőt, hogy készüléke nyomógombjai segítségével hangoljon.

(Linda nagymamájától utólagos elnézést kérünk, ha ez a poszt eltűnne váratlanul, akkor sajnos megint rám járt a rúd: nem kértünk ugyanis engedélyt a publikáláshoz, arra gondolván, hogy legalább akkor is futhat egy kis ideig.)

Dedikálom ezt a videót minden nagymamának az országban, illetve az összes nagymamák heverőjének, ahol jókat lehet ebéd után szunyókálni!

A Futóblogra készítettem az alábbi önéletrajzi ihletésű videót, amivel azt az igen komplex problémakört próbálom meg körüljárni, hogy mit kezdjen magával az az ember, akinek motivációs gondjai vannak a futással. Mivel kis költségvetésű a videó ezért én magam rendeztem és szereplek is benne.

A “tolom a kontentot” életérzésnek az egyik roppant komoly problémája a context switching. Én is ezzel kínlódom 2010 első hetében. Nem tudathasadásnak nevezném, de a túlzásba vitele inkább valami malomkővel fejbe-veréshez hasonlít.

Most abban gondolkodom, hogy allokálni kell időket bizonyos munka kontextusokra, és akkor csak az van. És mindenki várjon a sorára (telefon, email és IM). Queue van, be kell rendezni a dolgokat. Úgy viszont megoldható a dolog.

Egy dolgot tanulhat meg az ember: fókuszálni.

David Horne angol programozó írt Sinclair ZX81-re egy sakk játékot, aminek dokumentált forrását 1983 februárban a “Your Computer” című újságban publikálta. Ez a cikk most elérhető az internet széles tömegei számára is. Hogy miért érdekes mindez?

Az 1981-ben megjelent ZX81 mindössze 1 kilobyte, azaz 1024 byte RAM-ot tartalmazott. Vigyázat! Ez nem azonos az 1982-ben megjelent “Spectrum” (Speccy) géppel, annak az elődje. Ráadásul ebből mindösszesen 672 byte volt a felhasználható memória:

The base system as supplied had 1 KB (KB) of RAM. This RAM was used to hold the computer’s system variables, the screen image, and any programs and data. The screen was text only, 32 characters wide by 24 high. Blocky graphics with a resolution of 64 by 48 pixels were possible by the use of the PLOT command, which selected among a set of 16 graphics characters. — Wikipedia

Az alábbi kép bemutatja a karaktereket, azt hiszem ez sok korai tulajdonosnak fogja megdobogtatni a szívét:

David Horne tehát 672 byte-ban írt egy (primitív ugyan, de létező) AI-vel rendelkező sakk programot 672 byte-on. Aki nem ismerné ennek fogalmát, az úgy képzelje el, kis közelítéssel, hogy egy betű egy szövegben egy byte. Természetesen “gépi kódban” írta a programot, így egy utasítás gyakorlatilag elfér egy byte-on, aztán mellé még az argumentumok egy másikon, mondjuk számoljunk kettővel utasításonként. (Pontosan nem tudom, de ez most nem is annyira érdekes.)

Ha jól látom, grafikát nem tartalmaz, betűk reprezentálják az egyes figurákat a sakktáblán, tehát gyakorlatilag a játék logikájára ment el a memória nagy része, ami gépi nyelven így néz ki, ez a fenti játék kódjának egy részlete:

Azért is érdekes a dolog, mert annak idején (#regenmindenjobbvolt) az ilyen típusú kötöttségek még kikényszerítették a programozói zsenialitást. Manapság pedig hányan érezzük nap mint nap azt, hogy nem elég a 4 giga RAM? Értsd: 4 x 1073741824, azaz (baze, nem fért bele az asztalon levő számológépembe, megpróbálom egy másikkal, baze, abba se fért bele, megpróbálom most a PCalc-kal RPN módban) 4 294 967 296 byte.

Tehát 1 024 vs 4 294 967 296. Ez olyan kicsi százaléka a 4 gigának, hogy a számológép már nem is írja ki a nullákat! Csaknem 29 év telt el egyébként 1981 óta.

David játékprogramjának forrása és hozzá tartozó kommentárjai elolvashatóak ezen a címen. Remek cucc.

Ez a minél rövidebb sakkprogram persze a mai napig pallérozza a programozók elméjét, ami annak idején kötöttség volt, ma inkább kihívás. Itt van például a Toledo Nanochess, aminek C forrását (!) mutatjuk be, de érdemes kipróbálni mindezt JavaScriptben is:

/**************************************************************************\
| Toledo Nanochess (c) Copyright 2009 Oscar Toledo G. All rights reserved  |
| 1257 non-blank characters. Evolution from my winning IOCCC 2005 entry.   |
| o Use D2D4 algebraic style for movements.  biyubi@gmail.com  Nov/20/2009 |
| o On promotion add a number for final piece (3=N, 4=B, 5=R, 6=Q)         |
| o Press Enter alone for computer to play.                                |
| o Full legal chess moves.                     http://nanochess.110mb.com |
| o Remove these comments to get 1326 bytes source code (*NIX end-of-line) |
\**************************************************************************/
char*l="ustvrtsuqqqqqqqqyyyyyyyy}{|~z|{}"
"   76Lsabcddcba .pknbrq  PKNBRQ ?A6J57IKJT576,+-48HLSU";
#define F getchar()&z
#define v X(0,0,0,21,
#define Z while(
#define _ ;if(
#define P return--G,y^=8,
B,i,y,u,b,I[411],*G=I,x=10,z=15,M=1e4;X(w,c,h,e,S,s){int t,o,L,E,d,O=e,N=-M*M,K
=78-h<=h&&v 0,0)>M;do{_ o=I[
p=O]){q=o&z^y _ q<7){A=q--&2?8:4;C=o-9&z?q["& .$  "]:42;do{r=I[p+=C[l]-64]_!w|p
==w){g=q|p+a-S?0:I+S _!r&(q|A<3||g)||(r+1&z^y)>9&&q|A>2){_ m=!(r-2&7))P G[1]=O,
K;J=n=o&z;E=I[p-a]&z;t=q|E-7?n:(n+=2,6^y);Z n<=t){L=r?l[r&7]*9-189-h-q:0 _ s)L
+=(1-q?l[p/x+5]-l[O/x+5]+l[p%x+6]*-~!q-l[O%x+6]+o/16*8:!!m*9)+(q?0:!(I[p-1]^n)+
!(I[p+1]^n)+l[n&7]*9-386+!!g*99+(A<2))+!(E^y^9)_ s>h||1z|d){p[I]=n,O
[I]=m?*g=*m,*m=0:g?*g=0:0;L-=X(s>h|d?0:p,L-N,h+1,G[1],J=q|A>1?0:p,s)_!(h||s-1|B
-O|i-n|p-b|L<-M))P y^=8,u=J;J=q-1|A<7||m||!s|d|r|oM;O[I]=o;p[I]=r;m?
*m=*g,*g=0:g?*g=9^y:0;}_ L>N){*G=O _ s>1){_ h&&c-L<0)P L _!h)i=n,B=O,b=p;}N=L;}
n+=J||(g=I+p,m=p2||(p=O,q|A>2|o>z&
!r&&++C*--A));}}}Z++O>98?O=20:e-O);P N+M*M&&N>-K+1924|d?N:0;}main(){Z++B<121)*G
++=B/x%x<2|B%x<2?7:B/x&4?0:*l++&31;Z B=19){Z B++<99)putchar(B%x?l[B[I]|16]:x)_
x-(B=F)){i=I[B+=(x-F)*x]&z;b=F;b+=(x-F)*x;Z x-(*G=F))i=*G^8^y;}else v u,5);v u,
1);}}

Szevasztok.

Manapság pedig mire használatos leginkább a szerencsétlen ZX81?

A Wizard has turned you into a 672 byte chess AI. Is this awesome? Y / N

Helyszín: Yerba Buena Center for the Arts in San Francisco
Időpont: január 27., szerda (és nem kedd, mint ahogy lenni szokott)
Kiküldött tudósítónk: initram5

Ha minden jól megy, valami mini Plastiknationt beröffentünk este, hiszen ha Steve lesétál a hegyről egy táblakővel a kezében, akkor arra száraz pezsgővel kell pukkantani. (Ha nem sétál le, természetesen nem lesz pukkantás, avagy piálás.)

És most elmondom az elméletemet, ami ma állt össze egy üzleti tárgyalás alatt:

Emlékeztek még arra, hogy mi volt a rettenetes demó effektje az OS X-nek annak idején? Igen, a “Genie effekt”, amivel az ablak olyan viccesen minimalizálódott le. Steve is bemutatta, meg megmutatta, hogy SHIFT-tel nyomva milyen kis lassú (azóta inkább bosszantó, ha véletlen shifttel nyomjuk, grrr), Exposé ugyanez. Ezek voltak a demó fogások.

Aztán jött az iPhone. És? Ott is megvolt a demó effekt, mégpedig a pinch-zoom, képek lapozgatása, agyeldobós mozdulatok. Mindenki előtt ismert, az ilyenektől jövünk izgalomba.

Tehát az elméletem a következő: ha lesz Tablet, akkor tuti, hogy lesz benne valami demó effekt, amit Steve megmutat majd a közönségnek. Ez egy olyan effekt lesz, amit eddig nem láttunk. Én valami olyasmire tippelek, hogy pöckölhetni lehet majd az ikonokat a felületen, amik igazi fizikai modellben pattognak ide-oda a képernyőn. Nesze, Photoshop, bumm, elpöcköljük, mint valami kis dobókockát. Abban biztos vagyok, hogy a két kezünket kell majd használni az új interakcióra.

Kíváncsian várjuk 27-ét!

Más vonalon: Handrás azt tippeli, hogy biztosan érkezik Magyarországra a Store, mert már folyamatban van a Hungarotonnál az anyagok digitalizálása. Teljesen véletlen módon már én is hallottam ezt a pletykát, sőt, azt is tudom, kik csinálják a melót, de az én tudomásom szerint nem magyar iTunes Store kialakítása van a háttérben. Lehet, hogy ez az Apple jól ismert marketingjének magyar vetülete? A pro és kontra buzzing, míg megőrülünk, és bármit pattintanak, vigyorogni fogunk?

A tegnapi 27 perces videómat letömörítettem 3,5 másodpercre. Ha nem megy a meló, vagy egyéb élettel kapcsolatos inspirációs kérdések foglalkoztatnak, akkor érdemes rákattintani.

(With apologies to Cvikli)

A 2010. január 4-i Cvikli-Inkei vitát szerkesztett formában próbáltam megőrizni az érdeklődő számára. Nem emeltem ki minden elhangozott blogot és re-blogot, célom az volt, hogy követhető és fogyasztható formába öntsem a vita lényegi részét.

cikoria:

Megnyitottam a gReaderem és: új cikk a legjobb magyar fociblogon. (Rúgd és fuss!)

cvikli:

ez egy közismert LMP-blog/Kuruc-sportmelleklet, ahol hónapok óta csak azon síránkoznak, hogy jaj, a pénz tönkretesz mindent, jaj, de undorító ez az üzlet, jaj, de gusztustalan ez a befektető.

bedemarton:

Istenem, de kár, hogy Inkei beteg, remélem lesz ereje válaszolni, és akkor jó eséllyel elszabadul a pokol.

A teljes bejegyzés