Háttér: Bodoky tényfeltáró újságírói munkásságával kapcsolatban ment egy kis szakértés a mikroblog felhőben tegnap. Feldolgoztam a Uj “Cvikli” Péter kapcsán a szálat. A kérdésben most számomra nem is Bodoky, mint inkább az az érdekes, hogy az agyatlan brazil-muff és szar tetkó reblogokkal, elütésektől hemzsegő, profán reblogger mennyire ott tud lenni, és, ez a lényeg, képes megmutatni, hogy minőségi és szakmai tartalmat is tud gyártani, ha akar. Én egyébként rigorózusan olvasom a Cvikli blogot, so you don’t have to.
A végigolvasást ajánlom mindenkinek, akit érdekel az újságírás, vagy ez a szakma. Jövő generációja, most felétek nézek!
Mindig komolyan megfontolom, hogy Bodokyval szemben bárkinek, de tényleg bárkinek igazat adok akkor is, ha nincs neki, még akár Biszku Bélának is bazmeg, ennyire irritálóan nem lehet írni, de hát mégiscsak lehet.
te miklos, ezt nem bodoky irta.
Ettől függetlenül ez asszem azon kevés területek egyike, ahol ugyanazt hiszem és vallom mint Tallián. Bodokynál tenyérbemászóbb és manipulatívabb újságíróból kevés van Mo-n, pedig erős a verseny.
Manipulatív? Hogyan? Mit manipulál mire? Milyen érdekből?
Én Bodokyval általában semmiben sem értek egyet, politikai nézeteink közötti távolság, hm, minimum jelentős, de hogy ha a magyar újságíróknak a 10 százalékában meg volna az a kitartás, elhivatottság, és hát, hogy is mondjam, tisztesség (korrumpálhatatlanság), mint a Tamásban, akkor jelentősen előrébb tartana ez az izé, szakma vagy micsoda.
Amit a zavargások, az MVM, a BKV és ezekenek az álspanyoloknak az ügyében (és még lehene folytatni a sort) végignyomott, azt más nem nyomta végig, az teljesítmény.
Akkor case-studyként két, különböző témájú cikkét venném elő. Az egyik a Pécsi Vízmű kapcsán íródott, a másik pedig GMO-s apropóból. Mindkét esetben süt a cikkből, hogy Bodoky akkora prekoncepcióval áll neki az egész témának, mint ide Timbuktu.
GMO-s esetben ez nekem külön dühítő, mert Tamáska, ha jól tájékoztattak biológusi diplomával bír, így ez a brahiból nyomott anti-GMOs szöveg külön triplán kiveri az ostobasági biztosítékot. Akkor a blogjában már írtam néhány dolgot tévedéseiről, de ugye az ciki lenne, hogy elismerje, hogy tévedett, így inkább ilyen esetekben nem is reagál semmit.
A Suez esete az annyiban más, hogy ott gyorsan lenyomozhatóak a csúsztatások (pl. nem a Suez állapította meg a vízdíjat, hanem a közgyűlés, a cikkben szereplő összeg nem vízdíj, hanem víz- és csatornadíj, Békés megye esetében nem írta, hogy nyereséges-e az önkormányzati cég, ill. a helyszín vízföldrajza mennyiben vethető össze Péccsel). És ezek nem apró dolgok, amit lehet így is, meg úgy is véleményezni egy publicisztikában, ezek ténykérdések, amelyeket aztán lehet interpretálni, de komoly újságíró nem tekinthet el tőlük. (Illetve nemcsak újságíró, hanem szerkesztő sem, de ezzel elkalandozunk, hogy miként is lehet, hogy az Index esetében még kísérlet sincs a vélemény cikkek fact-checkjére – mert az, hogy te elolvasod őket azért az max. hatalmas jóindulattal nevezhető annak.)
Lehet, hogy Bodoky baromi keményen nyomoz olyan dolgok után, amik érdeklik, de mint ez a két eset jól mutatja, van egy szépen körülhatárolható zöld-balos narratíva a fejében, és vagy arra felfűzhetők a tények, vagy ha pedig esetleg mégsem, akkor majd úgy lesznek beállítva. Lehet, hogy ezzel együtt még mindig tisztességesebb, mint a legtöbb más magyar újságíró, de ez esetben, ne haragudj, a vakok és a félszemű klasszikra való utalás elkerülhetetlen.
Ja, hát megtaláltad az elempés témákat, ezekben elfogult, keményen, az biztos, próbálom is távol tartani tőlük általában, nem mindig sikerül.
De mondjuk az elfogulatlan, objektív újságírás ideája sem túl korszerű vagy valószerű egyébként, nem ettől rossz vagy jó egy újságíró, újságcikk, ezt tudjuk. (Hunter S. Thompson még egy sivatagi motorversenyről sem tudott úgy tudósítani, hogy ne állandóan Nixont ekézze.) Mindig mindenkinek megvannak a prekoncepciói, mielőtt egy témához nyúl, nyilván, még Tallián doktornak is, aki csalhatatlan biztonsággal ismerte föl Bodoky tenyérbemászó stílusát egy olyan cikken, amihez Bodoky hozzá sem nyúlt, egyszerűen azért, mert a téma meg a bloglink alapján azt gondolta, hogy.
Tehát, mint mondtam, ezekkel a prekoncepciókkal, Bodoky valóban zöldbalos nézeteivel csöppet sem értek egyet, nyilván az az elvárás, hogy a cikkek – már a ténycikkek, te valószínűleg elírtad, amikor a véleménycikkek factcheckjét hiányoltad – korrektek legyenek, tehát ne legyen bennük hülyeség.
De. Menjünk át a fact check problémakörhöz. Csak azért, mert szoktak dobálózni ezzel a fogalommal laikus és szakmabeliek egyaránt (hogy ne mondjam, maga Bodoky úr is), miközben nem vesznek tudomást az újságkészítés valós, üzletileg is fenntartható technológiájáról.
Talán nem véletlen, hogy a hagyományos magyar újságírói szaknyelv nem ismeri ezt a fordulatot, nincs igazából magyar (vagy német, mert a magyar újságíráűs szakkifejezései azért a németből jöttek többnyire), csak szerkesztés van, mint olyan, ami azért egészen mást jelent, mint az angolszász sajtóban (persze inkább az amerikaiban, ahol az erre fölépítendő infrastruktúrát el is tudja – inkább: tudta! – tartani a piac) ismert fact check technológia, tehát, hogy direkt a tények ellenőrzésével foglalkozó ministábok tudják segíteni az újságíró munkáját.
A fact checkinghez erőforrás kell és idő. Melyik magyar hírszerkesztőségben (ahol harminc-negyven fő az átlagos létszám, kivéve persze a közszolgálati elfekvőket) találsz erőforrást arra, hogy a cikket jegyző újságíróval (staff writer) azonos vagy inkább nagyobb mélységbe ássa bele magát egy témába, és úgy tudja segíteni? És most lőjük föl Pécsi Feri alertet: az újságírás fejlődése (vagy visszafejlődése – régen minden jobb volt) éppen abba az irányba megy, hogy még odaát is épülnek lefele az ilyen infrastruktúrák, fölösleges már, olyan médiatér épült ki, amiben azonnal lebuktatható a tévedés, a fact checkinget outsource-olni lehet kvázi az olvasóra (bloggerekre).
De nézzük a konkrétan. Van a GMO-téma, amelyben hát, ha foglalkoztatnék két genetikus meg egy kis labort a szerkesztőségben, akkor tudnék Bodokynál kompetensebb tudást használni fact checkelésre, Bodoky ebből diplomázott, még a doktori iskolát is elkezdte, hol tudok én beleokoskodni ebbe a témába? Vagy hol tudna Zsadon? (Nem feladata, de ő legalább vegyész.)
Vízműügyben szintén: Tevannal nagyon nem értettünk egyet a cikk szellemiségével, de az Index nem egy monolit ideológiai tömb vagy mittudomén, épp ez az ereje szerintem, és abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket írsz, csúsztat a cikk. Vagy: a mi szempontunkból csúsztat. Az ő szempontjukból nem, nyilván. Ha mi írunk – piacpárti – cikket, akkor nyilván másmilyen adatokat használunk, az meg lehet, hogy az ő szempontjaik szerint csúsztatás. Szóval én nem látok itten katasztrofális hibákat, sunyiságot vagy mögöttes szándékot. Elfogultság az van. Mindenkiben. Pálffy Pistán kívül.
Nem tudom ki ez a Tallián Miklós, de prekoncepcionálom, hogy egy fasztarisznya és benne ad-libitum a fasz egyszemélyben.
Amikor először találkoztam Bodokyval csak úgy mellékesen mondtam vkinek, de nem is neki, hogy megyünk pótszilveszterezni, erre baszki közölte velem, hogy a pótszilveszterezés tök nagy faszság
Cvikli utolsó posztja miatt írtam ezt a bejegyzést egyébként. Just FYI.
angelday:
bodoky full respekt, akármi is van, (baszod) konkrétan az életével játszik és, ha nyer, nem kap semmit, ha veszít, egy kútban találják meg, mint az olajszőkítős csávót, úgyhogy nem kéne szakmán belül ekézni,mert ő csinálja a szaltomortálét, aki meg zsöllyében tolja a popcornt és kritizál, az egy faszszopó, csiribiri lúzer, elfogultságról, meg prekoncepcióról beszélni tökvakarás közben, az semmi vagy még annál is kevesebb, itt nem az van, hogy versenyeznek egymással a tényfeltárók és akkor, mint a derbyn, idióta kalapban lehet elegánsan fogadni egyikre, meg másikra, hanem egy, csak egy legény van talpon, a többi meg elfogultozik és zöldnácizik, hogy a piócák öregapja szívja ki a szívükből az utolsó csepp vért, dot
Jó ez a tumblr-szemle műfaj, tartsd meg jó szokásod.
Üdvözlöm a “monolit ideológiai tömb” címke létrehozását.
Mindazonáltal nagyon jó érzés néha olyan cikket olvasni, ahol érződik az alapos utánajárás, és nem lehet belekötni a tartalomba, függetlenül attól, hogy a cikk írójának van-e markáns álláspontja a témával kapcsolatban.
Mondjuk indexet nem azért olvas az embert, mert a semleges újságírást érzi magáénak.
Bodokybol kene meg vagy 50 a magyar ujsagirasba. A bulvarszar indexet en nagyreszt Bodoky meg a Haasz Janos fele cuccok miatt olvasom, nem a 4 honapja lejart MTI hirek publikalasaert, a suru szakmai tevedesekert, a szamolhatatlan nyelvtani hibakert, a kiegett-beegett Tota-W-ert, a kozepfoku angollal is szegyelendo felreforditasokert vagy a “kreativ” cimado gyakorlatert.
Ebbol a szemetkupacbol emelkednek ki Bodoky sorozatai, vagy a Totalcar “svedbol hozunk 40 eves Mercit” orultjei. Ezert olvasok origo helyett meg mindig indexet. Nem mondom, hogy Bodoky nem koncepciozus idonkent, de en ezt leszarom. Amig fogja a lapatot, es ennek hatasara uj informaciok kerulnek elo, addig hajra, nem erdekel, milyen koncepciobol csinalja. Az sem erdekel, ha a savolyi aktakat egy szelhamost zsarolo masik szelhamostol kapta, ha a benne levo megallapitasokat a birosag utolag hitelesiti.
Sajnos a magyar sajtoban ez a kockazatokat is felvallalo ujsagiras eleg ritka. Ez azon is lemerheto, hogy a savolyi ugy kapcsan csak az almilliardos-szelhamos ur pr cikkei jelentek meg. Ez az az ujsagiras, amiert a neten is hajlando lennek penzt adni. Es nem csak olyan formaban, ahogy a Totalcarnal, hogy kikapcsolom az adblockert, hanem konkret elofizets formajaban is. Bodokynak ugyis kelleni fog a penz golyoallo mellenyre…
Bodokyról én egy szót se. Ellenben Cvikli (sokadik) siránkzása az ojsággyártás technológiájáról – szánalmas. Nincs ember, jujj. Faszságot írtunk? Nembaj, majd az olvasó utánanéz. (ugye az az olvasó aki az ojságtól tud meg éppen valamit, faszom) nincs idő, nincs ember, nincs pénz, jajjaj, ez van, bezeg régen a népszabinál volt húsz korrektor és még a nyomdász is átolvasta.
Hát egy lófaszt. Rám, mint olvasóra ne outsourcoljon egy ojság, és igenis az ojságnak legyen annyi felelőssége, hogy kurvára nagy baromságok leírása után nem csak legyint a dologra, hogy hát úgyis messze történik, nem baj, ha pontatlan.
És itt azért olyan dolgokról beszélünk, amit a gugli megmond azonnal, csak az ojságíró baszik belekapálni a gugliba azt amiről fingja sincs.
Ez nem ojságirás, ez a tipikus MTI-BCC kopipészt, egy kurva nagy adag magyar igénytelenséggel telibeszarva.
A bodoky-s példában pl ott a vízdíj amit egy ojságiró nem kummanthat el, mert lényegi információ, olyan premissza, amelyre a levont konzekvencia – a cikk maga – épül.
És nem arról beszélünk, hogy pl. az indexen hemzsegnek az elírások, félreütések, elbaszások, ilyen van, csak olyan nincs aki ezt nem engedné ki. Ez szimpla igénytelenség, de ezzel még együtt lehetne élni. A tartalmi, minőségi dolgokkal viszont nem.
Szóval mondjuk ki bátran, hogy cvikli vállalhatatlan balfaszságokat szokott ezügyben összehordani (nem szar az ojság csak nincs idő, pénz és ember a szarnál jobbat csinálni) úgyhogy az ő véleménye ebből a szempontból pont fing a szélben.
a cvikli féle ojságírás (kivéve a szerdát) már rég nem ojságírás, hanem klikkgyűjtés, amivel nekem személyesen nem lenne bajom, ha nem az ojságíró piedesztálról okoskodna a jóember.
tanulságos a tumbler, nagyon.
48 éves merci
Bodoky valóban prekoncepcióihoz alakítja a cikkeit, szerintem. És aki szeretne még ötven ilyet, annak megjegyzem, hogy van belőlük bőven. Legfeljebb nem az index-en írnak.
A rengeteg tárgyi tévedéstől eltekintve pedig a Sávolyi cikkben megjelenő személyek konkrétan köztörvényesek, sajnos személyes tapasztalat.
@Freddy, bocsanat, nem engedunk a negyvennyolcbol
@Pappito, a kritikaddal nagyreszt egyet is ertek, ha az elozo hozzaszolasomat olvasod; nagyjabol azonos dolgok csipik a szemunket. A nagy magyar modoros valosag viszont az, hogy az index meg az hetnapos szigetlako igenytelensege ellenere is kiemelkedik a magyar mezonybol. Mindegy, hogy online, kozvetitett vagy nyomtatott sajto…
Azt mondjuk en szemely szerint nem ertem, hogy Uj Peter nagy rockandroll lelke hogy viseli el azt, hogy az index is beallt a popszakmaba. Ez nekem olyan Lacibacsis, arulja az Uj Peter az E441 fuszerkevereket a Hetfield szakallaval.
UP-nek még az ilyen spontán viták is jól állnak, üdítő olvasni az írását.
@pappito: amit UP az outsource-ról ír, az tökigaz. Arra nem válasz az, hogy neked ne outsource-oljon egy újság. Ez ilyen, és kész. UP nem vett le minden felelősséget a cikkek szerzőiről. Csak megvilágított egy olyan aspektust, amiről nem szokott szó esni.
Nincs “dot”, “full stop” van…
http://index.hu/tech/2010/03/03/a_hekkerek_rohognek_az_orszagos_valasztasi_iroda_feltoresen/
A cím: A hekkerek röhögnek a valasztas.hu törésén
Majd pár mondattal később közlik, hogy mégsem törték fel. Mellesleg így leírni azt, hogy “hekkerek”. Szóval ilyen a mai magyar újságírás, piros pontot nekik.
Az index színvonala szimplán szar. A szart pedig fölösleges fényezni.
Ezen a ponton megtekintendő: SHATTERED GLASS (Billy Ray, 2003). Fact check? Check!
Egyébként az outsource-ra visszatérve, ez nemcsak az újságírás terén figyelhető meg. Szoftvertesztelés terén is.
@GazVezir: semmit nem tudsz a magyar helyesírás kanonizálási stratégiájáról. Piros pontot neked.
Mi az az “outsource”? Nem lenne egyszerűbb itt és a hasonszőrű blogokon angolul blogolni? Vagy annyira mégsem megy? Akkor meg…?
De keméééény, de keméééény!
Nem tudom és nem is érdekel ki-mit-hol ír, ha tetszik és érdekel elolvasom, ha elolvasom vagy magamévá teszem a tartalmat vagy nem, ez mind-mind olyan dolog, amit az emberek nagy része rutinszerűen csinálnak nap mint nap, még akkor is ha észre sem veszik. Vacak már annak, aki úgy vesz kezébe egy újságot, vagy egy cikket, h ja, ezt ez vagy az írta, akkor el se olvasom, ha meg neki tetsző a figura, akkor mindegy mit ír, az el van fogadva. Ez az igazi prekoncepció gyártás.
De amit Winklerék a TC-n Csikós Zsolti 4/b-vel most nyomnak Ponton Merci ügyben az a legnagyobb királyság, amit az utóbbi időben újság, újságíró elkövetett. Nagyon jól kitalálták, még akkor is, ha az élet hozta! Grat hozzá.
(bocsi Józsi, de amíg nincs itthon az a rohadt vas, a belsőségen többet nyomom az F5-öt mint itt, kérlek értsd meg
)
Ennyi jó dumát! xD
Ha fröcsögni támadna kedvem, ide járok másolatokért, az biztos. Elmentve GReader megosztásba.
Respect templates!
fraki, szerintem is jól ír UP, nem is ez a baj. a baj az, hogy sokadszorra látom belehajolni (érdemi következmény nélkül) olyasmibe, amikor a védhetetlent védi. És akkor sem lenne semmi következménye, ha kimondaná egyszer, hogy igen, szar ami kiment, elbasztuk.
De nem ez van, hanem a jó magyar magyarázkodás, pénz és időhiányra hivatkozás meg minden. Ez meg egész egyszerűen piti.
Az ilyesmi nyilván nem fáj ha az ATV csinálja vagy valamék pártlap, de az indexről pont tudom, hogy nem a szerkesztő bácsi pártpreferenciái mentén születnek a cikkek.
A véleményem továbbra is az, hogy az ojságírás eligénytelenedéséért nem lehet az elektronikus formátumot hibáztatni, pláne nem erre hivatkozva mentegetőzni. Illetve lehet, Magyarországon.
fraki, nem, kurvára nem outsourcoljon, jó? onnantól az nem újság, hanem matematika példatár.
Lesz kedves az ojságíró guglizni, ma már pont nem kell heteket a könyvtárakban meg cikktárakban tökörészni, hogy kiderüljön a firkász számára, hogy idiótaságokat ír-e.
ha a juzer guglizik, akkor minek az ojság?
ráadásul az ojságirás azért is szar meló, mert ugye sokan olvassák és most már nem csak Del Medico Imre ír levelet, hanem jön a feedback, hogy halló, gizi, balfaszságokat hordtál össze!
Na errre két dolgot lehet csinálni, picsánrugdosni a firkászokat, hogy szedjék össze magukat, , meg legyinteni, hogy jóvan az a pár szakmabeli hisztizik, a többi meg le van szarva…
szóval azért csak kéne legyen valami szakmai minimum
Pappitoval tudok egyetérteni…
so you don’t have to = so THAT you don’t have to
Az újságíró személye számomra csak akkor érdekes, ha a tényeken kívül a véleményéré is kíváncsi vagyok. Jobber Jenő neofasiszta publicisztikája nem érdekel, de ha Jobber Jenő kinyomozza, hogy Fityesz Béla ennyit meg ennyit lopott, akkor örömmel olvasom. Már ha igaz.
Úgy látom a sajtó tényfeldolgozása is hitbéli kérdéssé vált, mint oly sok minden ebben a “magyarország” nevű szubkultúrában. Szakmabeliként azt kell, hogy mondjam, hogy a magyar sajtó és média szinvonala néha siralmas. Ezen belül az index is elég lazán kezel bizonyos dolgokat, de soha nem tudtam azt mondani még, hogy szándékos, prekoncepcionális csúsztatásokkal lenne tele egy cikk. Az a kontent, ami nekem szemet szúr, inkább a hagyományos magyar beleszarós virtus miatt nem üti meg a szinvonalat (megtudjuk, elolvassuk, megírjuk).
A tények ellenőrzése UP megjegyzésének megfelelően nem egzakt szakmai szabályrendszer itthon. De hogy védjem is a mundér becsületét.
1. Aki publicisztikán tényeket kér számon, az részben helyesen teszi, mert nem mérvadó az a vélemény, amely hibás premisszákon alapul. Másrészt a publicisztika még mindig speciális újságírói műfajcsoport, amely nem elsősorban a tények ismertetését szolgálja. Nem is szabad neki azt a látszatot kelteni! Hogy mégis elmosódik a határ a fact és az opinion között, annak is köszönhető, hogy több magyar sajtótermék játsza a tények ügyes rendszebe szervezésének játékát, tényújságírás látszatát keltve. Vaskos vezércikkek születnek első oldalas tényfeltáró írásként álcázva. Hiba. Már az is hiba, hogy az Index a tényhasábok között helyez el egy TWÁ anyagot, vagy bármit, még akkor is, ha én tudom, hogy TWÁ maga szülte gondolatokat közöl, nem hossú napok vagy hetek információját dolgozza fel érthető és értelmező tájékoztatásként. Híve vagyok annak, hogy publicista ne foglalkozzon fact írással, és fordítva.
2. A fact check itthon sokszor ütközik ellenállásba. Ha félretesszük az újságírói lustaságot és a valójában nem létező hírversenyt (mindenki mástól vesz át, és komoly research kitalálni az elsődleges forrást, mert még az MTI is kitűz néhány idegen tollat, de azért sietünk a megjelentetéssel), akkor beleütközünk a forrás ellenállásába és a fogyasztó ellenállásába. A forrás ellenállásának megtörése az újságíró feladata lenne, de ha egy párt, minisztérium, hatóság, bírósági tanú, cég, stb. leszarja azt is, ha törvény kötelezi a közérdekű információközlésre, némileg joggal hivatkozik az újságíró arra, hogy nem 2013-ban szeretne beszámolni egy-egy ügyről. Így aztán megjelenik a teljesség igényét nélkülöző cikk.
Az fogyasztó ellenállásán azt értem, hogy mindig lesz olyan információ az olvasó(k) birtokában, amely ellentmond a cikkben megjelenteknek. Ez lehet valós tény, de a tapasztalatok szerint inkább van szó sokadlagos hallomásról. Egy újságírónak nem lehet feladat, hogy megírjon valamit azzal az indokkal, hogy “mindenki tudja, hogy XY lop”. Utánajárhat, sőt kell is neki. De amikor az egyik naplapban megjelenik, hogy “brutális áremelésre készül a MÁV”, majd az egyszeri újságíró ennek mindenhol a cáfolatát kapja, és végül kiderül, hogy az eredeti cikk közlője egy pénztárostól hallotta a dolgot (ez megtörtént nemrég), akkor
a. simán nem foglalkozik a dologgal, és átkozza a hülye kollégát
b. cáfoló cikket ír
Eredmény: az adott orgánum fogyasztói (akik véletlenül sem próbálnak tájékozódni más forrásokból), nem tudják meg, hogy kontent készítőjük hülyeséget írt. De a sokszor az az eredmény, hogy “aha, a másik oldal elhallgatja, vagy kapálózva cáfol, de tuggyuk, hogy hazudik”.
Szomorúságot számomra az okoz, hogy a tények egymásmellé állítása nálunk elfajult megoldásokhoz vezetett. Ahelyett, hogy a, b, c sorrendben (a hírkölési szakmai elveit most nem részletezve), értelmezve sorolnánk a néha egymásnak ellentmondó tényeket is, sokszor megelégszünk vélemények sorolásával. Zöld bohóc azt mondta, hogy szar, lila bohóc erre közölte, hogy nem szar! Ez két vélemény, és ennel tovább sok kolléga nem is jut tovább. Miért nem? Mert fél.
Hogy ez jogos-e az sokszor kérdéses, de nem egyszer láttam olyat, hogy a két bohóc véleményét alapos fact check után relativizálta a megjelent írás, és végül sajtóper lett az esetből. És hiába hívnak nálunk felelős szerkesztőnek valakit. Ha az újságíró hibázik, és az nem akad fenn a felelős szerkesztésen, nem a “felelős szerkesztőt” veszik elő. Vagy őt veszik elő a legritkábban. Az újságíró tehát úgy minimalizálja a károkat, hogy nem vállal kockázatot.
A prekoncepcióról pedig annyit, hogy elvileg szabály: nincs prekoncepció. Gyakorlatilag meg az a szakmailag helyes hozzáállás (szerintem), ha megpróbáljuk a véleményünket távol tartani a munka tárgyától, de! Az újságírónak “veleszületett” kötelessége úgy megközelíteni a témát, hogy engem védjen. Ez a megengedhető prekoncepció: mutassa meg, ha valami hülyeség, árt, káros, hazug, csalárd. És akkor egy tanköny ízű mondat a végére: a végkövetkeztetést hagyja meg a fogyasztónak. Még akkor is ha a fogyasztó úgy hiszi: az újságíró egy idióta.
Idézet egy levelemből:
Tallián válaszát követően kezdem úgy látni a helyzetet, hogy az ő jövője máris biztosított: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa”.
Miután egy alkalommal egy írásom értelmezésére képtelennek bizonyulván primitíven és durván megtámadott, az esetet – általánosabb keretbe foglalva – így mutattam be:
http://www.gondola.hu/cikkek/66490
Nem csodálom, hogy nem kedveli Bodokyt. Tamás ugyanis minden ami ő nem. Lényeglátó, tiszta beszédű, bátor, a köz ügyét szívén viselő, nyitott gondolkodású korrekt újságíró, példamutató ember. Nem túlzok. Így látom. Egyre többen, azt hiszem, tömegek látják így.
Azt gyanítom Tallián dühödt irigységében dúl és fúl ellene. Pedig rendes magyar emberként az volna a dolga, hogy minden lehető támogatást megadjon ő is Bodokynak amikor Tamás (nem szégyenlem a frázisosnak ható kifejezést kimondani, mert igaz), a haza jobbításáért vállal rengeteget.
Ha segíteni nem tudja őt Tallián, legalább annyi tisztesség lehetne benne, hogy elhallgat ilyen helyzetben.
Dot meg full stop nincs, period van.
Vágási Matyi, egyébként igazad van. deltaikaroly valószínűleg azt akarta írni, hogy “word”.