A Dining Guide az üzletemberek vonaláról indított, amikor elkezdték a gasztronómiai munkát, akkoriban még az volt a bevett szokás, hogy azokról az éttermekről írnak, akik hirdetnek, ismerjük ezt a jelenséget, valóban nem sok szakmai dolog kerülhet így – jajj, le fogom írni! – terítékre. Nagyjából négy éve történt meg a fordulat, hogy a kiadónál felismérték azt, hogy ezen a modellen változtatni kell, még akár a csúcsgasztronómia sem az üzletemberek sajátja, hanem mindenkié, aki szereti az ételeket és szeret azért áldozni, hogy tényleg jót egyen.
Ez egy dolog. A másik dolog, hogy remek érzékkel éreztek rá Mautner Zsófi személyére, aki túlzás nélkül állítható, hogy MENŐ. A DG-nél fogták magukat és gyakorlatilag teljes szakmai szabadságot adtak neki (ilyen már sokszor történt), viszont ami még nem: ő a tökéletes cross-over, mert megtalálja a hangot a magasan levő üzletemberekkel (értsd: DG), és megtalálja a releváns és hiteles hangot a gasztronómiai szakmában is. Ott voltam egyébként tavaly is, amikor hivatalosan bejelentették, hogy ő lesz a DG online főszerkesztője, akkor kb. annyit érzékeltem a dologból, hogy oké, kiemeltek valakit a szférából, ilyen is van, de jó.
Aztán Mautner Zsófi lerakta az asztalra ezt a kiadványt:
(Sajnos nem tudunk belelapozni, viszont belinkelem, hol kapható: superbrandstoplista.hu, vagy Bortársaság például. Mindjárt kitérek arra is, miért kell beszerezni.)
Illetve ő volt az, aki kitalálta, hogy a DG zsűrije, aki eldönti, hogy mi a legjobb 10 étterem az országban, ne csak magas üzletemberekből és köreikből álljon, hanem más szakmai személyekből is. Idén bővítették a zsűri tagjait mindenféle bloggerekkel és más “scene arcokkal” (pl. Fűszer és lélek, Malackaraj), így kerültem be a közegbe én is a plastik.hu/tag/gasztro lelkes amatőrjeként.
A zsűri tegnap ülte alakuló ülését a Kogart-csoport tulajdonában levő Ybl villában. Most pedig Jeremy Clarkson hangján: Híres üzletemberekből álló zsűri? És én? Ezen annyira meglepődtem, hogy kattogós dízellel érkeztem a helyre, farmerban és baseball sapkában a fejemen (általában így közlekedem). Kicsit furcsa volt, hogy a lenyírt pázsiton egy öltönyben levő úr fogadott és mutatta a meg a parkolóhelyet, illetve a berendezés is ilyen elemekből állt:
Kicsit tovább bolyongva a friss antikban találtam egy másik érdekességet, mégpedig ezt a könyvet az egyik polcon:
Nem rossz, ha esetleg mégis elméleti alapozásra lenne szükség, de nekem ez a facepalm kategória, gyerekek. 
Szóval, amíg az úri közönség szállingózott a helyszínre teljesen véletlen pillantottam meg a Superbrands Toplista kiadványt az egyik polcon, és a milliomosoknak való survival guide helyett ezt kezdtem el lapozgatni. 144 oldal, és túlzás nélkül állítom, hogy ami ma Magyarországon érdemes arra, hogy gasztronómia legyen, benne van egy gyönyörűen tálalt tartalomban, ízlésesen összerakva, elkészítve, fotózva, szedve.
Akit csak kicsit is érdekel ez a téma, és hajlandó tovább lendülni a napi McDonalds menün, vagy szeretne belenézni abba, hogy mi a releváns és érdekes, könyörgöm, nézzen bele ebbe a kiadványba, nem fog csalódni. Ritka az ilyesmi a magyar piacon, komolyan mondom, győzködni kellett magam, hogy elhiggyem, ez nem egy nyugaton kapható sajtótermék.
Sajnos nem fotóztam belőle lapokat, de az egyik szakaszban bemutatják például a menő itthoni séfeket, szépen össze vannak rendezve egy hangulatba, bevilágítva, befotózva, beszámozva, mindenkiről lehet tudni, hogy honnan-miért. Takács Lajos például a csoportkép egyik szürke (?!) zónájában szivar helyett egy kolbászt tart a kezében, hatalmas. (És ez csak egy oldal, van még 143.)
Lássuk a zsűritalálkozót!
A koncepció egyik lényegi eleme volt, hogy a főszervező Wiszkidenszky András bemutatta az úri közönségnek a zsűri új tagjait, így például a plastik.hu/tag/gasztro szerkesztőjét is. Ezen annyira meglepődtem, hogy videóra vettem az egészet a saját szemszögemből. Igen, kérem tisztelettel, ilyen az, amikor Medgyessy Péter volt miniszterelnök sem tudja elkerülni (őt látjuk a képen hátulról).
(Nem voltak bunkók, nem röhögtek ki.)
Ebben a hangulatban indult meg a cross-over. A Kogart szolgáltatta az ételeket, már ismertem korábbról, de nem hagyott bennem mély nyomokat a konyhájuk. Igazából kitalálták ezt az arisztokrácia vonalat, úgy vettem észre, hogy amennyire az működik, annyira működik a konyhájuk is. A kellemetlenül hosszúra nyúlt vacsoránk során minden étel szépen és jól volt elkészítve, de valahogyan hiányoltam belőlük az ízt és törődést. A szakács állítólag nagyon izgult, egyáltalán nem kellett volna, a tésztába göngyölt libamáj egészen klasszra sikerült (hát még a hozzá felszolgált mádi Áts cuvée!):
a szerző felvétele
A vacsora során kitöltöttem a teszt lapot is, valamint javasoltam a Sushi Sei éttermet is 10 legjobb közé.
Megmondom igazán őszintén, hogy nekem a piacról leginkább az erős magyar éttermi középosztály hiányzik. Szép dolog a “csúcs” része is, de ha lehetne választani, én inkább a családi éttermeket, egyszerűbb kifőzdéket, olyan helyeket keresem, ahova biztonsággal be lehet térni és mégis, fontosnak tartják, hogy abban a kategóriában jó ételeket készítsenek és mindig lehessen rájuk számítani.
Ha valamire, a tegnapi este erre mindenképpen rájöttem. Egy picit most átfókuszálom a dolgokat, még mielőtt Medgyessy Péterrel golfoznék a jövő héten.
ez fasza poszt lett józsi
úgylátom itt végre valami értelmes festmény van, nem pedig valami ultra szar elmebaj, amitől álmomban is jobbat csinálok
Azert az utolso mondat mindent visz.
Gyűjtést szervezek, hogy szobrot tudjunk állítani Jocónak a várban. Ki tart velem?
Csatlakoznék Chromeshelter véleményéhez!
Jó dolog, hogy rajtad keresztül mi is egy kis betekintés kaphatunk ebbe a szférába!
“Megmondom igazán őszintén, hogy nekem a piacról leginkább az erős magyar éttermi középosztály hiányzik. Szép dolog a “csúcs” része is, de ha lehetne választani, én inkább a családi éttermeket, egyszerűbb kifőzdéket, olyan helyeket keresem, ahova biztonsággal be lehet térni és mégis, fontosnak tartják, hogy abban a kategóriában jó ételeket készítsenek és mindig lehessen rájuk számítani.”
Én sem mondhattam volna szebben!
Minden ‘bötűjével’ egyetértek!
Jó posz Józsi!
Vártam, hogy ki mondja meg, ki ült balra a videón! Köszi, f.
“Szép dolog a “csúcs” része is, de ha lehetne választani, én inkább a családi éttermeket, egyszerűbb kifőzdéket, olyan helyeket keresem, ahova biztonsággal be lehet térni és mégis, fontosnak tartják, hogy abban a kategóriában jó ételeket készítsenek és mindig lehessen rájuk számítani.”
Ezért a mondatért nagyra tartalak!
Bennem még az fogalmazódott meg, hogy az utóbbi időkben egy kicsit afelé ment el a gasztronómia Magyarországon, mintha az valami úri huncutság lenne. Pedig az egyik legtermészetesebb dolog a világon!
Jobbra pedig Fűszeres Eszter ..
Spycam beficcen
Józsikám, remek sales pitch. A 10-ből/100-ból hányban jártál? És ott hányszor az elmúlt 12 hónapban?
Az annyira alap volt, hogy az Barándy. Miért kellett várni?
Ja még egy: Stahl Judit és a hazai csúcsgasztronómia? No fuckin way.
csite, őt még be is linkeltem.
minicoreduo: “A 10-ből/100-ból hányban jártál?” — még nem mindenhol, de igyekszem!
Viszont mellette azt a kopasz fickót nem ismertem fel, anélkül, hogy meg ne említetted volna.
“A koncepció egyik lényegi eleme volt, hogy a főszervező Wiszkidenszky András bemutatta az úri közönségnek a zsűri új tagjait, így például a plastik.hu/tag/gasztro szerkesztőjét is.”
Úri közönség? No, Magyarországon ez az, ami nem létezik. Gazdag emberek vannak, akik hátbaveregetik egymást elégedetten a saját körük lábszagában. A hazai mainstream-zenészekhez tudnám őket hasonlítani. Ahhoz 2-300 évnek el kell telnie legalább, hogy itt lehessen megint fölső osztály, akik viselkedésükben is azok, nem csak a vagyonukban.
Az utolsó mondatot jelölhetem Plastik Media “Best of Show”-ra?
btw: a Superbrands mint támogató/gazda/akármi eléggé kérdésessé teszi az egészet. Náluk kétszínűbb bagázst már rég láttam.
Dob, a kontenttel foglalkozzál inkább.
azt mondtad nekik, hogy “Oda fog baszni lisztes fasszal, komolyan mondom”?
Győzike nem volt ott? Nekem ez a vilag vege, nem a gorog valsag, ha te azt hiszed, hogy a te stilusoddal elmehetsz egy elit tarsasagba, az oxymoron, ha mar te ott vagy akkor az csak a pajta.
Azt a gépkocsiba szerelhető iPadra írtam, te!
diningguide-t minden jobb újságosnál lehet kapni, de például a tescoban is kiolvasható! ha másért nem, legalább a gasztroblogger lányok gruppen képét nézzétek meg!
aki nagyon lájkolja az ki is tépheti, mer szvsz drágasága miatt nem nagyon fog fogyni a kiadvány…
mindenféle képek viszont télleg jók benne, erős HamuésGyémánt beütése van soksok oldalnak.
Ööö, nem tudtam, hogy ez a kiadvány ennyira rare, én két hete vettem a trafikban az Interspárnál…
Visszacsatolnék a névjegyes poszthoz: kedves Józsi! Nem kéne mégegyszer átgondolni a babkonzerves dumát? Egyrészt: nagyon “gáz”. Másrészt: ilyen alkalmakra teljesen használhatatlan (vagy legalábbis utoljára hívnak meg). Harmadrészt: ez a poszt is bizonyítja, hogy képes vagy nagyságrendekkel eredetibb, stílusos nyelvi teljesítményre.
luko, szkenneljek neked egyet?
Kedves Anna!
Kipróbáltam a shortbread receptjék a szomszéd blogról, de nem sikerült, szétesett. Igaz, graham lisztet használtam sima helyett.
Bocsánat Józsi a kihelyezett Malackarajért,
sose próbáltam graham liszttel, (1/2 kukoricával viszont szokták) de az lehet baj, a barna lisztek mintha máshogy vennék fel a zsírt, vagy valami hasonló bajuk van, lisztben nem vagyok túl erős.
adott arányok mellett, fehér lisztből, hosszan összedolgozva nekem nem esett szét.
Én nem oly rég tettem szert egy DG étteremkalauzra. 2010 tavasz edisön. Kicsi, kézre áll, bármelyik táskában vagy zsebben elfér, nagyon praktikus.
Ja és ingyen volt, az ITDH-ban osztogatták.
“(Nem voltak bunkók, nem röhögtek ki.)”
Viszont Te kiröhögted magadat, óriásssy
A kiadvany nagyon jo, mindenkinek ajanlom aki itthon a minosegi gasztronomiaban otthon akar lenni.
Mas jellegu ettermek temajaban mit szolsz a Mak bisztrohoz? Olimpiaval mizu? vagy teljesen masra gondolsz?
Mákban még nem voltam, csak az Aranyszarvasban.
itthon, otthon…bocs ;D
ugy ertettem, hogy mas jellegu csaladi kifozdeket hianyolod, mit ertesz pontosan ez alatt? ugyanilyen minosegi alapanyagokkal csak csucstechnika nelkul?
Olimpia szerintem ilyen jellegű hely lesz, de még az sem annyira. Inkább a Gold-ot tudnám oda sorolni, de rohadtul elszálltak az áraik az utóbbi időben.
Teljesen iagaza van itt az egyik fenti hpzzászólóknak: gazdagok vannak Magyarországon, gazdag URAK értsd: ÚRIEMBEREK, valóban alig akadnak. Egyébiránt valóban ez lehetett a magyar gasztro egyik csúcspontja. Persze ne feledjük el az országos cheftalálkozót, a Michlein által rendezett versenyt, etc. Bár azok talán nem is kapnak ekkora publicitást, az tényleg a szakmának szól és szakmai elismeréssel jár,nem pedig volt miniszterek járnak oda. Kíváncsi vagyok az öreg Medggyessi vajon felismerte volna -e, hogy mit eszik, ha nem tolják elé a menükártyát? Nagyon szívesen végig ettem – ittam volna a menüt, főleg hasonló környezetben, viszont más társasággal. Ezt a kiadványt pedig fleétlenül meg fogom nézni, eddig még nem volt alkalmam, de biztos, hogy érdekes. Kedvenc könyvem ebben a témában egyébként a Kulinária, gondolom többen ismerik akiket ez komolyabban érdekel, egy hatalmas és színes, tulajdoképpen enciklopédia mindenről a gasztróból: ételek, italok, kávék, stb. Mindenkinek nagyon ajánlom!
Grat, Józsi, ez a poszt tetszik eddig a legjobban mióta olvasom az oldalt. Mivel nagyon szeretek mindent az ételek vilgáváal kapcsolatban csak azt tudom mondani: még ilyet