Milyen lesz az új Mac OS operációs rendszer?
A legújabb teóriám az, hogy az iPhone/iPad operációs rendszerének egy desktopra adaptált változatán dolgoznak. Még egyszerűbb és kezelhetőbb, az átlag felhasználók számára kiépített, ún. “new age computing” lesz az új Mac OS X.
Amikor felmerül az a kérdés, hogy “mit fog tudni az új OS, nekem semmi nem hiányzik a mostaniból”, akkor a válasz az lesz, hogy ugyanazt fogja tudni, de sokkal egyszerűbben, egyértelműbben és világosabban.
Az iPhone esetén teljesen világos a paradigma: “ha nem tudod, mi van, nyomd meg az alsó gombot, és kezdd előről”. Ez egy annyira egyszerű és annyira erős megközelítés, hogy képtelenség elrontani.
Próbálgatom néhány napja az HTC Desire-t, ez egy világos különbség a két filozófia közt: az HTC okostelefonján szám szerint öt gomb van alul. Egy házikó ikon, egy menü gomb, egy középső gomb (aminek a funkciójára eddig nem jöttem rá, ha megnyomom, semmi nem történik), egy vissza nyíl és egy nagyító.
Azt hiszem remek teszt alanya vagyok a készüléknek. Leírást nem fogok olvasni hozzá, egyszerűen bekapcsoltam, és majd kiadja. Egyelőre teljesen zavaros az iPhone-ra beállt agyamnak, hogy mikor mit kell nyomni. Meg kell nekem is tanulnom, hogy a Sense felületén milyen helyzetekben mit kell alkalmaznom, leginkább úgy néz ki a dolog, hogy nyomogatom őket addig, míg valamelyik jó nem lesz.
A HTC telefon azoknak ajánlható, akik “techie” beállítottságúak, szeretik kapcsolgatni a wifi service-t, remekül ki lehet mountolni a gombot a home screenre, mindent az utolsó szögig végig lehet konfigolni, szerintem még kernelt is forgathat, aki akar. Ugyanakkor nem hiszem azt, hogy a széles tömeg ezen dolgok túlságosan nagy részét használná.
Linda nővérének például HTC Desire telefonja van, ez élete első érintőképernyős mobilja, a barátjától kapta, nagyon örül neki. És jól is van ez így, de biztos vagyok benne, hogy nem változtat home screen profilokat magának attól függően, hogy most éppen “játékos”, vagy “dolgozós” kedvében van-e aznap, de abban is biztos vagyok, hogy még nem kapcsolta ki a bluetooth szolgáltatást egyszer sem.
Hasonló képpen iPhone-on is jól működnének ezek a dolgok, de azon a platformon azt mondják ki: aki ilyesmit akar, az hivatalosan nem kapja meg. Ha egy swipe-os wifi kikapcsolás kell, vegyél magadnak HTC-t, vagy jailbreakelj. A hivatalos “distróban” nem kapsz ilyet. OS taszk menedzsert sem kapsz, a szoftver boltot központilag minőség-ellenőrizzük.
A Mac mindig is arról volt ismert, hogy szeretik lebutítani a felületet, egyszerűsíteni dolgokat a végtelenségig. Tipikus példája ennek a megjeleníthető színek száma, a régi OS-ben csak annyit mondtak, hogy “millions of colors”, kész. Kit érdekel, hogy 16 millió-melyik-kettő-hatvány az pontosan. Steve, ha valamit, ezt nagyon érzi.
Az iPhone is egy ilyen platform, és az új Mac OS is ebbe az irányba fog menni. A gépnyomóknak sem kell félniük, mert aki ismeri a Mac-et, pontosan tudja, hogy mennyire átgondolt és mennyire menedzselhető rendszer (ezt most minősítés nélkül írom — érthet ez alatt bárki jót és rosszat egyaránt).
A grafikus felület még egyszerűbb, még visszafogottabb és még inkább a mögöttes technológiákat elfedő irányba mozdul el.
Ha valóban jók a megérzéseid, akkor remélem kétféle OS lesz majd, mert én ragaszkodnék a mostanihoz, esetleg ezt kicsit továbbfejlesztve.
Ez talán még kiegészítheti a feni okfejtést:
why people like Apple products:
http://www.9to5mac.com/node/16695?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+9To5Mac-MacAllDay+%289+to+5+Mac+-+Apple+Intelligence%29
Nem lesz kétféle OS, benne lesz minden, illetve sok minden, mint ahogy most iPhone-ban is, csak a “techie” beállítások nem egy swipe-ra jönnek majd elő. Promóció helyett el fogják őket jobban dugni.
Való igaz, hogy a felhasználók nagy része nem használja a profilokat, a sok ilyen-olyan beállítási lehetőséget (sokszor még a “techie” felhasználók sem).
A legtöbb felhasználónak a telefonjában a gyári (operátori) csengőhang van, mert nem érdekli őket.
Persze kérdés, mennyire fognak ezek változni, amikor rájönnek a népek, hogy nem telefon van a kezükben, hanem egy számítógép.
A másik kérdés pedig az, hogy mennyire lesz elég az Apple-nek az a piac amit a saját erejéből, egy vállalatként meg fog tudni szerezni (mivel az androidot sokan árulják, elterjedtebb lesz).
Számítógépekre visszatérve pedig az a kérdés, hogy egy asztali rendszernél is elegendő-e az iPhone/iPad egyszerűség.
Nem hiszem egyébként.
Ebben a környezetben a felhasználók már hozzászoktak a szabadsághoz, míg a telefonoknál az átlag felhasználók inkább a kötöttségekhez szoktak hozzá.
Lassan el kéne különíteni a OS-GUI (hogy néz ki, mit csinál) és az OS (hogyan kezeli a hw-t) fogalmakat. Itt és most szoftverergonómiai szempontokat boncolgattok.
“egy középső gomb (aminek a funkciójára eddig nem jöttem rá, ha megnyomom, semmi nem történik)”
Ez EPIC.
D
A számítógép UI pixelek nélküli végső állomását már megrajzolták a Kubrick-féle Űrodüsszeiában… Addig szenvedés korlátokkal – vagy anélkül. Szerencsére a választás (még) szabad…
“egy középső gomb (aminek a funkciójára eddig nem jöttem rá, ha megnyomom, semmi nem történik)”
ez remélem csak poén
“A legújabb teóriám az, hogy az iPhone/iPad operációs rendszerének lesz egy desktopra adaptált változatán dolgoznak.”
Kicsit értelmetlen a mondat befejezése, vagy a közepe, ahogy vesszük.
1. megoldás: Kivenni a “lesz” szót,
2. megoldás: “változatán” helyet változata –> “dolgoznak” eltűnik.
Bocs, benéztem, 1. módszer szerint javítva.
én lemaradtam ott h hogyan jött képbe a htc?
Egy aktuális példaként hoztam a különbségek megvilágítására.
Aztán ha a desktop oprsz olyan, hogy mindenkinek jó, a hülyéknek nagy piros nyíl mutatja, hogy “CLICK HERE”, az érettségizett felhasználóknak van Mac-es (sőt: Gnome Desktop) szintű kényelmes GUI, nekem meg ezer preferences és hotkeyre induló CLI, szóval ha eljött a desktop-kánaán, akkor utána már csak a webes appok körül kellene rendet tenni.
” egy középső gomb (aminek a funkciójára eddig nem jöttem rá, ha megnyomom, semmi nem történik),” Azé Józsi, azé, mert az egy optikai trackbar…. pici egér…. ami nagyon hiányzik a Szifonból, például pár karakter visszalépésnél, szöveg kijelölésnél, webes listában való léptetésnél, (lenyiló menü stb.) A vissza gomb Desire-n nagyon jó. (Előző oldal, programok előző menüje stb..) Menü gomb, mindig az aktuálisan futó progi menüje… (mert van multitask)
Nekem, otthon, munkahelyemen Macet használok, iPodot hallgatok, de HTC Desire simán veri a Szifont… (most még) Ezért csréltem le HTC-re… A Sense cucc meg nagyonfelhasználó barát… “Függöny”
Nagyon sok mindent át kellene gondolni UI téren és nem kell korszakalkotó dolgokat letenni az asztalra, csak egy picit okosítani a már meglévő megoldásokon.
Ránézek a a laptopra, ami előtt ülök és ott sorakozik a Ctrl, Alt, Alt GR, Ins, Pause, FN, Caps Lock, §, stb. A felét életemben nem használtam, de odatolják az arcomba, mert hátha mégis. Nem, nincs hátha mégis. Annak az ötven embernek, akinek meg mégis kell a § jel, bogarássza ki magának a karaktertáblában. Ez most egy apró, kiragadott példa, de jól mutatja, hogy az állítólagos fejlődés, valójában csak topogás egy helyben.
Amúgy azt se hiszem el, hogy tíz év alatt az ablak átméretezésére és becsukására tizenöt év alatt nem találtak ki jobb megoldást, mint pár gombot a fejlécben.
Optikai trackback? Egyébként, de most őszintén, mire is jó ez? Tudok léptetni a menüpontok közt, egy touch interface-en remek gondolat!
Én személy szerint százszor egyszerűbb megoldásnak tartom az egy gombos wifi kapcsolást androidon, mint a szifonban a menü feltúrását. Androidot használok.
“Amúgy azt se hiszem el, hogy tíz év alatt az ablak átméretezésére és becsukására tizenöt év alatt nem találtak ki jobb megoldást, mint pár gombot a fejlécben.”
hogyan lehet ennél egyszerűbb és egyértelműbb? tényleg kíváncsi vagyok rá. egyfunkciós gomb, mindenhol ugyanaz, mindegy, hogy piros iksz vagy piros gömb, megnyomod, becsukja. van amit nem lehet tovább egyszerűsíteni.
a makkosikszben miért csak a jobb alsó sarokkal lehet átméretezni egy ablakot? tudom, majd steve tudja, hogy én mekkorában akarok nézni… nem tudja.period.
van még csiszolnivaló, de szerintem az ablak becsukása vagy minimalizálására való gombok egyértelműek egészen addig amíg nem lesz a cajg direkben bedrótozva a látóidegembe
“a makkosikszben miért csak a jobb alsó sarokkal lehet átméretezni egy ablakot? tudom, majd steve tudja, hogy én mekkorában akarok nézni… nem tudja.period.”
én egészen eddig azt hittem, hogy én vagyok a béna, és van átméretezésre értelmes mód is:((
nem, sajna ez van. nekem ez nem igazán zavaró, amióta van spaces, méretezgetés helyett másik ablakra megyek, gyorsabb is, csak megérteni nem tudom.
ha nem egy 13-as laptopot használnék, hanem mondjuk egy 24″-os kijelzőt, akkor zavarna jobban
a különbség a két filozófia között még mindig az, higy i esetén kapod amit a szádba nyomnak és vagy szereted vagy nem. A esetén viszont ha nem tetszik amit a szádba nyomnak, módosítod, átkonfigurálod. és az alapbeállításokkal is ugyanolyan jó, vgy jobb, mint az i.
döntse el ki-ki magának, hogy neki melyik a jobb.
pappito: Dolgozol egy alkalmazásban, egy másikra akarsz váltani, mit teszel? Reflexből elsétáltatod a kurzort a bal/jobb felső sarokba, majd elszöszölsz a helyes gomb kiválasztásával és visszanavigálsz a másik alkalmazás megfelelő pontjára. Vagy ennél összetettebb helyzet esetén (több, egymásra rendezett ablak) nem reflexből húzod a kurzort, hanem szépen beazonosítod a pozícióját vizuálisan, majd a megfelelő ablak megfelelő gombjára böksz.
A dolog hatékonyságát jól mutatja, hogy kezdő felhasználók rendre rossz ablakot csuknak be/méreteznek át. Megoldások után meg elég a deviantART megfelelő szekcióját átbújni.
re: Optikai trackball
Erről ez jut eszembe: http://twitter.com/atebits/status/7415691131
Optikai trackball lol. *facepalm*
Apple kultúrát próbál átmenekíteni új helyekre. Android vs. OS X tömören: http://en.wikipedia.org/wiki/Droid_(font) vs. http://en.wikipedia.org/wiki/Helvetica
Nuff said.
Ezt sokan direkt nem akarják megérteni szerintem. Kit érdekel, hogy valami milyen funkciókkal rendelkezik, úristen. Sohasem a funkciókon magukon volt a hangsúly.
Meddig tartana egy sörnyitót beépíteni egy telefon szélébe. De tényleg. Fém sörnyitó, kicsit lecsípnénk a telefon széléből. Lenne +1 fícsör. A sok pattanásos nörd nyihoghatna az interneteken, hogy bibi az én telefonommal sört is lehet nyitni könnyen. Ahogy leendő miniszterelnökünk mondaná: win-win.
Megmondták a okosok világosan, nem is tegnap, a jó design attól jó, hogy ugyanolyan súlya van azoknak a döntéseknek is amikben valamit elveszel, amikor valamit eleve nem adsz hozzá a megoldásodhoz. Én ugyanezt a mintát látom meg sok más kreatív folyamatban is. Írásban pl. – ha most ezt visszaolvasnám többször, biztos szebbé és tisztábbá varázsolhatnám a mondandómat pár szó/mondat lecsípésével. (Lásd Twitter.) Grafikai tervezésben, fotózásban, filmezésben, zenében… a csend, a negatív tér szerepe, mozgóképnél mikor direkt off-camera mutatsz be valamit. Ez szerintem nem Apple marketingbullshit, ugyanúgy ahogy szegény Max Miedinger sem viccből mondja a Helveticáról szóló filmben, hogy igaziból nem a fekete részt kell nézni ahol a betű van, hanem azt, ahol nincs.
Nagyszüleink nyugdíjas barátai is biztos tudnak valahogy csókolózni, tuti ki tudnának elégíteni valahogy, de szerintem (és ok, lehet azért, mert nem vagyok elég “techie” lol) annak kevés köze ahhoz, amikor mondjuk a szerelmed akár csak megölel. Pedig tök ugyanaz a fícsör, ugyanazok a mozdulatok, “ugyanazt tudja”.
A Mac OS szerintem mindig is a felvázolt irányban fejlődött, az egy dolog, hogy az először bevezetett absztrakciós szint (a fájlrendszerrel, az ablakokkal és a többi kezdeti metaforával) annyira népszerű lett az idők során, hogy nekünk ez a természetes.
Az, hogy az iPhone OS ettől kicsit elrugaszkodott és mert továbblépni (végre nincsenek mappák meg fájlok), szerintem kurvajó, én nagyon örülök neki. Felesleges ragaszkodni a régi, látszólag bonyolultabb és nördbarátabb megoldásokhoz, hiszen azok is ugyanolyan lebutításai a hardverrel való interakciónak, az “eredeti” felhasználói élménynek. Ma már nem fizikai kapcsolók nyomkodásával érjük el a processzor regisztereit, hogy azután örüljünk, ha a helyes lámpa gyullad ki, mint az Altairnél. Sírunk, hogy nincs szabadság, de már régen nincs szabadság, ha jól emlékszem még Windows alatt sem látom alapból, hogy mikor éppen milyen fájlt nyit meg vagy ír ki a rendszer a lemezre, nem? Kérdés az, hogy erre pl. van-e szükség. Kell-e nekem alapból egy iStat Menus a rendszerbe építve, amit ha bekapcsolok, látom az óra mellett, hogy hány fokos a gép, mennyi adatforgalom megy át a hálózati kártyáimon, melyik processz terheli le a processzort és mennyire. Szerintem tök felesleges. Absztrakció-absztrakció. Ráadásul ha ez pont a felhasználói élmény rovására valósul meg, akkor végképp felesleges. Szerintem az a legfontosabb, hogy ami a mintáit naponta több órán át sugározza a látórendszerembe, ugyanolyan rostán menjen át mint egy festmény, egy könyv, egy szép ruhadarab, esetleg ékszer. Ember vagyok, nézzen a számítógépem/telefonom is embernek.
Meggyőződésem, hogy pont az ember-gép kapcsolódási pontokat, pont a felhasználói felületeket kell megtervezni a lehető legigényesebben.
Nekem bejön, ha egy szoftvercég (Apple egy szoftvercég) érző emberi lénynek nézi a júzert, ilyen fura irracionális lénynek aki szeret RAM mellett néha festményeket is venni és kirakni a falára. Remélem, hogy a jövőben is ezt a hozzáállást fogják képviselni és ezt szem előtt tartva fejlesztik majd tovább a Mac OS-t is.
Jóskapista: jah, az apple kultúrát próbál átmenekiteni… most például a kortárs tech kultúra egy fontos elemét fogja. nevezetesen a DUPLA KLIKKET, ami lássuk be a mai interfacek egyik leggázosabb eleme (kezdő felhasználói tanfolyam: – és akkor most dupla klikk. – és mégegyszer… – nem baj béla bácsi senkinek sem sikerül elsőre”
és mindezt miért? mert kénytelenek belepakolni a készülékbe egy olyan funkciót, amiről eddig bizonygatták, hogy felesleges (nyilván nagy volt a felhasználói nyomás) és egyszerűen nem volt gomb amire ráköthették volna.
de tovább megyek. ha jobban megnézzük akkor az iphone-on sem csak egy gomb van. van ott körben még pár – kérdésem: azok minek, azokat miért nem lehet elhagyni?
amikor annó elöször volt a kezemben iphone (és egyben kapacitiv eszköz) hátast dobtam attól, hogy ez milyen finoman teszi a dolgát. majd megkérdeztem a tulajtól, hogy akkor most hogyan lépek vissza? azt mondta, hogy nyomjam meg a gombot. az nekem olyan volt akkor, mint a hideg zuhany… nyomkodjak egy kurva gombot, mikor pont megszoktam, hogy hanyag mozdulattal, mint egy karmester vezénylek. egész konkrétan emlékszem az élményre. és innentől kezdve tök mindegy, hogy a desire hány fizikai gombot használ… amig fizikai erővel kell akár csak egy gombot is megnyomnom, addig ez a vita értelmetlen.
————
szörmentén citálom ide, mint archaikus technikai csemegét:
a panasonic 90-es évek beli egyik csúcs készülékén (kazettás cucc) megkimélték a felhasználót a mechanikus hold gombok huzogatásától. egy a mostani kapacitiv technikára hajazó módon a fém nyomógombokon azt is mérték, hogy milyen az őket kezelő “szerv” elektromos vezetőképessége. ha az kb megfelelt az emberi bőrének engedték a mikrokapcsoló inditotta logikai hivást, ha nem, blokkolták (két lépés igy kimaradt) zseniális! azóta sem láttam ilyet!
Android szerintem is a nyitottabb embereknek való. Szintén Desire tulaj vagyok, és nagyon ajánlom a 3 nevű audioplayert kipróbálásra. A marketen a rockon kulcsszóval lehet megtalálni, fekete kocka ikonja van, nagyon egyedi UIval. A zimly is igéretes, de mind2 beta.
optical trackball, facepalm, ugye?
http://gizmodo.com/5481536/patent-points-to-camera+based-swipe-controls-for-iphone
Na végre egy full autentikus iPhone-t jól ismerő embertől is megkérdezhetem, a Desire hangja kihangosítva és headsettel jobb, rosszabb vagy nem különbözik jelentősen az iPhone-tól?
Pozsi, világítsd meg, mire jó ez a trackball, eddig még nem jöttem rá.
Asszem, nemtom.
Asszem: páromnak 3GSe van, nekem Desire, szerintem ugyanolyan (rossz) mindkettő.
Hm. Furi, mert nekem nagyon recsegősnek tűnik, pláne amikor össze tudtam hasonlítani iPhone-al, az utóbbit tisztán lehetett érteni, a dezirénél koncentrálni kellett, hogy mit is mond a másik fél. Na mindegy, majd a szervízben rákérdezek.
Amire kíváncsi lennék még, hogy a kontaktkezelést milyennek találjátok Desire-ben? Én valahogy erre sem tudok ráérezni, valahogy azt érzem, hogy a kevesebb több lett volna, most olyan káosz van a telefonon (sim kártya kontaktok keverednek az outlookból szinkronizált kontaktokkal amire még rátesz a facebook és a gmail kontaktlistája), hogy alig győzöm rendezni.
A trackball hasznát én sem látom, a htc oldalán le van irva, mire lehet haszálni:
http://www.htc.com/europe/howto.aspx?id=639&type=1&p_id=312
Szerintem is recsegősebb mint az iPhone, de megszoktam. Ritkán hangosítom ki.
Kontaktokat migráltam a gmailbe, a többit kiírtottam. Szerintem van erre jó app is.
“…a Sense felületén milyen helyzetekben mit kell alkalmaznom, leginkább úgy néz ki a dolog, hogy nyomogatom őket addig, míg valamelyik jó nem lesz.”
És ilyet leír techblogban(!), őrület!
A trackball-t én operában vagy a hírkeresőn szoktam használni, amikor nem akarom megkockáztatni, hogy a sűrűn egymás mellett lévő linkeknél rossz helyre tappoljak viszont zúmolni sincs kedvem. A trackball-t meg is lehet nyomni
A másik felhasználási lehetőség, amikor elgépelek valamit, akkor gyorsan vissza tudok ugrani egy-két karaktert, nem kell a körömhegy alatti bőrfelülettel kicentizni a kurzorpozíciót.
Ion, ha tudsz jó kontaktkezelő appot akkor imába foglalnám a neved. Legjobban persze annak örülnék, ha lenne valami desktop alkalmazás, ahol normális billentyűkkel kedvemre rendezgethetnék mindenkit csoportokba, meg akárhogy és utána a kifaszázott konaktlistát tolnám vissza telefonra.
Ja, még egy trackball-tipp: ha egy alkalmazást át akarsz gyorsan húzni vmelyik másik homescreen-re, akkor is nagyon praktikus, hogy az egyik kezeddel lenyomva tartod az app-ot, a másik ujjaddal meg jobbra-balra görgeted a homescreeneket.
Azt sajnálom, hgy nem tud világítani.
Én a Search gombot nem használom szinte sosem, ha azt át lehetne valahogy állítani, hogy mondjuk a zenelejátszót indítsa el, az különösen pompázatos volna.
“Pozsi, világítsd meg, mire jó ez a trackball, eddig még nem jöttem rá.
Asszem, nemtom.”
Szerintem nem haragszol, ha Pozsi helyett válaszolok, de játék irányítására(nem takarod ki a kezeddel a képernyő nagy részét), vagy menüpontok görgetése(fröcsöghetsz, hogy ott a touch screen, de mi van, ha az egyik kezed tele van, Metrón állsz, mit csinálsz?), vagy webezel, és nincs kedved tapicskolni a kijelzőt, akkor arra is jó. Rengeteg felhasználási mód van rá, nem fogom felsorolni az összeset, nézz meg egy Desire videót YT-n( ájpeden azt még tudsz éppen
). Amúgy grat a készülékhez, előző kommentben ezt elfelejtettem.
A trackball tényleg nem túl hasznos, én két dologra használom: egyrészt az ikonok draggelésére a képernyők között, másrészt szövegben, url-ben pozicionálásra. Ez utóbbi nekem kényelmesebb mint az iphone nagyítós megoldása, az olyan molyolós. Néhány játék használja még joystickként, kevés sikerrel. Ja és majd elfelejtettem, hogy a kamerát is ezzel tudod elsütni. Én nem vagyok olyan purista mint az itt fölöttem kommentelők, szerintem jó ha van néhány fizikai kontrol, azok mindig minden felületen elérhetőek, és nem foglalják el a pixeleket az alkalmazások elől. A trackball talán nem a legsikerültebb példája ennek, de mégsem nem teljesen haszontalan.
A kontakt kezelésről: Nekem is főtt a fejem hogy hogyan fogom megoldani ezt, de aztán azt vettem észre, hogy ez pont az a része a telfonnak, amit sikerült úgy megoldani, hogy ne kelljen foglalkozni vele, működik magától. Nem kell rendet tartani. Könnyen, gyorsan lehet keresni a nevek között ezért nem kell szkrollozni a listában soha (ami miatt a rendre vágyna az ember). Amikor egy kontakt először előkerül akkor, érdemes összelinkelni a felkinált googleös, facebookos, flickres bejegyzésekkel, és többet nem kell törődni vele.
Az iPhoneOS 5.0-ban csak két mozdulat lesz engedélyezve: a pinch-to-zoom és az oldalra/le-fel lapozás. Mindkettő egy univerzális appot fog megnyitni, amin 10-10 lépés után elérhető a Settings, a Safari, az iPod és a Mail. Mást nem lehet majd csinálni, mert az “megöli a júzerikszpírienszt”.
Mekóeszten annyival lesz több, hogy kijön rá a Fotosopp cs150000, és 1 db tool (ceruza) lesz benne.
Még valami: aki kényelmes, intuitív felületen akar értelmes dolgokat csinálni, az vesz 1 szifont, és jól meghaxorolja.
A letisztultság jó dolog. Egy darabig.
Apáméknak Renault Twingo-juk van, aki ismeri, az tudja milyen a műszerfala, és a visszajelző fények. A lényeg: nincs túlbonyolítva, látod mennyivel mész, meg hogy mennyi benzin van. Minek legyen fordulatszámmérő, töltésjelző, vízhőfok jelző olajnyomás és szint jelző meg ilyesmi, az csak a hülye autóbuziknak való, a szimpla júzert csak összezavarná a sok műszer. Na ennek okaként fordulhatott elő, hogy a Twingo minden előzetes figyelmeztetés nélkül összefosta magát egyszer. Túlmelegedett a motor, amit ugye nem lát előre a vezető, hanem csak annyit tapasztal hogy hatalmas gőzfelhő és szevasz, pedig ha lett volna műszer ami jelzi, hogy kezd túlságosan meleg lenni a helyzet, akkor lettek volna trükkök a felforrás elkerülésére, de így maradt a majd egy órás kényszerpihi.
A feleségemnek pedig egy Clio-ja van. Na ebben legalább van vízhőfok jelző
De töltés visszajelző meg miért lenne (azaz van, de csak 1 lámpa). Ezzel meg úgy jártam, hogy valami miatt rohanni kellett volna valahova, beülök az autóba krrr-krr-khhhhhhh…. akksi lemerült. Telefon, vonatatás szervízbe, fontos dolog beszopva (lett is gond aztán belőle). Kiderült hogy a generátor tölt ugyan, de ha kicsit nagyobb terhelés van (pl. fényszóró, rádió együtt), akkor már nem elég. A töltés hiba jelző meg nem jelzett ugye mert töltés az volt ugye, csak nem 14V hanem 11V volt a feszültség.
Na és akkor itt van az én 31 éves hobbiautóm. Abba valahogy még tudtak olyan műszereket tenni, amik infromálnak is az autó állapotáról, de ettől biztos sokak szemében nem elég júzer friendly a cucc. Olajnyomás, töltőfesz, olajhőfok, vízhőfok, fordulatszámmérő minimum (akartam még utólag 1-2 műszert betenni, de rájöttem hogy az már faszság lenne
).
Szal értem én, hogy jó dolog az egyszerűsíés meg a júzert nem feltétlenül érintő dolgok eltüntetése, de azért lehessen már valamilyen szinten belátni a motorháztető alá, hogy esetleg lássuk, hogy mikor jön felénk a bazmeg. Ha az óeszten olyan lesz, mint aminek itt megálmodjátok, akkor én kurva gyorsan lelépek az almás világból.
Pozsi: “(…) az iphone nagyítós megoldása, az olyan molyolós.”
Egy faszt.
márpedig molyolós, amikor a te általad beír szövegben akarsz karakter pontossággal célozni vele. nekem rendszeresen megcsinálja azt, hogy ha nem pont függőlegesen veszem el az ujjam, akkor ellép egy karaktert még a végén gyorsan. hosszú szövegben egy-egy szót kijelölni viszont verhetetlen
elöször én sem igazán tudtam, hogy mirejó… sőt, hogy egyáltalán van. késöbb a gyakorlat megmutatta mire jó. két olyan helyzet van, amikor rendszeresen használom.
1. általam begépelt szöveg javitása (amig nem jöttem rá, hogy van ez a lehetőség úgy gondoltam, hogy ez hátránya a kapacitiv kijelzőnek, mivel anno a stilussal könnyen vissza tudtam tenni a kurzort. itt nagyon nehéz lenne kézzel)
2. ez már kicsit speciálisabb. olyankor szoktam vele a képernyőket görgetni (pl feed olvasáskor), amikor kénytelen vagyok erősen fogni a készüléket. pl buszon állva. egyszerűen nem lehet pontosan a kijelzőn navigálni egy mozgó, rázkódó eszközön. rendszeresen kicsit erősebben (közelebb) érintettem meg és meg akarta nyitni a linket.
Zool: a történeted ott bicsaklik meg, hogy feltételezed, hogy a gépkocsi vezető tudja, melyik kijelző mit jelent és érdemben tud reagálni az információra. Az átlag vezető annyit lát, hogy az a kis mutató ott a kannácska mellett a pirosban van, aztan hirtelen megáll az autó. Az általad felsorolt esetek nem a kijelzők hiánya miatt következtek be, hanem mert az autó hagyta felforrni a vizet/lemerülni az akksit. Véleményem szerint ezt nem plusz lámpácskákkal, hanem normális szoftverrel kellene megoldani.
Zool: jo ez az autos hasonlat. Annyit tennek hozza, hogy az autohoz nem erto egyszeri user hiaba kap muszereket, valoszinuleg nem fogja erteni, n fog foglalkozni vele igy le is fog robbanni hasonlo esetben viszont a muszerfal egyszerusege lehet szamara vasarlasi indok (ami viszont a gyarto erdeke). Szerintem vmi olyan monitoring kell, ami esetleges hibak eseten minnel erthetobben probal informalni, segiteni.
Zool: The Big Bang Theory, nem tudom melyik epizód: Penny viszi Sheldont dolgozni (vagy mittomén hova), aki menet közben megjegyzi, hogy az a piros lámpa ott a műszerfalon motorhibát jelez. (mondjuk abban most nem vagyok biztos, hogy kiderül-e, hogy motorhiba, vagy csak egyszerűen hibajelzés) A csaj közli, hogy amikor megvette is világított, jó az úgy és le fogja ragasztani, mert mindenki ezzel piszkálja.
Egy későbbi részben persze lerohad az autó.
Hiába jelzel a felhasználónak, hogy baj van, ha nem érti vagy nem érdekli.
Remelem, nem megy el teljesen a mac OS a totalisan r=1 iranyba. En azert szeretem hasznalni, mert kenyelmes (par kiveteltol eltekintve, ahol kb olyan erzesem van, hogy bilincsben kell kereket cserelnem), es megis szinte mindenre lehetoseget ad a hozzaertobbeknek is. Nagyon sajnalnam, ha a szamitastechnikai analfabetizmus tamogatasa erdekeben teljesen lebutitanak…
Saabi
May 15th, 2010 at 10:06 am:
Check engine. (Többféle problémát jelezhet, és nem minden típusban van.)
Autós hasonlathoz: aki tényleg annyira hülye, hogy ezeket a közérthető, nagyrészt mindenhol egyforma piktogramokat nem érti, ne vezessen autót. Vagy használat olvassa el a kézikönyv ide vonatkozó részeit.
Ilyen erővel a kézifék-visszajelzőről se kéne tudnod, hogy micsoda.
“menüpontok görgetése(fröcsöghetsz, hogy ott a touch screen, de mi van, ha az egyik kezed tele van, Metrón állsz, mit csinálsz?)”
Mit csinálnék? Tartom egyik kezemben a telefont, és a hüvelykujjammal scrollozok. Naponta csinálom szifonnal metrón, egy kézzel simán lehet használni. Nekem úgy tűnik nem használtál még huzamosabb ideig szifont, mert akkor ezt fel sem hoztad volna problémának.
_alesi_: Én eddig azt hittem, hogy a vezetés jogosítványhoz kötött. És aki nem tudta mi az a kannácska a műszerfalon’ nem kapott jogsit.
_alesi_: Kb. annyit tudok hozzátenni, mint Netremete. Ha autót akarsz vezetni, akkor tanfolyamot kell végezned. A tanfolyamon elmndják, hogy mi mit jelent, mire kell figyelni meg ilyesmi. Sokan mégsem tudják? Ezt inkább nem fejteném ki bővebben abban az országban, ahol a kiskapuk keresése és a korrupció a nemzeti sport.
Egyébként miért várják el az emberek, hogy egy számítógépet mindenféle előképzettség nélkül tudjon kezelni akárki? Ez baromság. Tessék venni a fáradtságot és megtanulni kezelni az eszközt. Mindent meg kell tanulni, miért épp a számítógép legyen kivétel? Láttatok már olyan embert söpörni vagy felmosni pl. aki akkor fog életében először söprűt/felmosót? Vagy “ezermestert” szöget beverni, aki a kalapácsot nem tudja normálisan megfogni? Pedig a kalapácsnál kevés egyszerűbb szerszám van, mégis meg kell tanítani az embert a használatára…
iKalapacs! lekerekitett termeszetesen, es puha, nehogy megusd magad vele, viszont adnak hozza iSzog-et, amit be lehet vele verni (de persze csak azt, es csak ezzel a kalapaccsal
@Zool: igazad van, de sajnos az az igazsag, hogy a szamitogepet es az autot (meg sok minden mast) is kezikonyv olvasas, tanulas, tovabbkepzes nelkul akarja a nagy tobbseg hasznalni.
Emlékszem ugyanerre a vitára vagy 5-6 évvel ezelőttről, csak ott az eggyel előbbi lépcsőfok volt a téma. Akkor linuxos fórumokon arról ment a hiszti, hogy a GNOME meg a KDE meg a grafikus felület általában imbecilis hülyéknek való, a leghatékonyabb interface egy számítógéphez a paranccsor, és aki azt nem tudja megtanulni, az inkább használjon windowst, az Ubuntu meg pláne rohadjon meg…
Ez van, tényleg haladunk minél elvontabb, egyszerűbb, barátságosabb felületek irányába, és ez nem feltétlenül rossz. Csakhogy, azt is el kell ismerni, hogy a kevésbé absztrakt megoldás (akár a teljesértégű gui, akár a parancssor) bizonyos esetekben és bizonyos munkára sokkal hatékonyabb mint a felhasználóbarátabb és egyszerűbb felület. Én el nem tudnám képzelni a napi munkámat egy ilyen butított GUIn, pedig nem vagyok programozó vagy sysadmin. Egy telefon vagy egy tablet esetében az ember még túllép a korlátozásokon és a konfigurálhatóság hiányán, de egy komplexebb munkára való számítógép esetében már nem.
Szerintem két út van a mac platform előtt:
1. Az iPad logikáját követve kiépítenek egy consumer termékvonalat, akár valami multitouch asztali gépet is, ami az ipadnál sokkal inkább alkalmas lesz arra, hogy átlagemberek elsődleges számítógépe legyen, de egy geeknek még mindig kevés marad.
Emellett az eredeti paradigmát megtartva foltozgatják tovább a MacOS-t, annak a szűk rétegnek, akik dolgoznak a géppel, designolnak, terveznek, zeneszereznek, gyártják a programokat a “consumer mac”-re. (Ha egyáltalán, mert nekem van egy olyan érzésem, hogy egyre inkább leszarják az egészet. Gondolom a mac ágazat már most is csak töredék pénzt hoz az i-ökoszisztémához képest, és ha kiépítik rendesen a consumer vonalat, akkor lehet dobják a fenébe az egészet és inkább kiadnak egy iSDK-t windowsra).
2. Radikálisan újraalkotják a MacOS interfészt, valóban az iPadnál megjelent egyszerűsítést követve, viszont a felszín alatt sokkal nyitottabban, meghagyva a konfigurálhatóságot. Bár én nem igazán tudok elképzelni egy rendszert, ami egyszerre ilyen szinten egyszerű és bonyolult, de ha valaki, akkor az Apple meg tudná csinálni.
Ez nyilván boldoggá tenne kockát és nemkockát egyaránt, csak épp a részvényeseket nem. Egy ilyen rendszer nem lehet betegesen zárt, és nem lehet szándékosan feature-szegény célhardwert alátenni, következésképpen kevésbé lehet vele pénzt csinálni. És ne legyenek illúzióink: az Apple nem elsősorban számítógépeket csinál…
Ha marad a Terminal, akkor OK. A neve meg Plan 10 lesz.
Netremete, Zool: Rossz oldalról nézitek. A 21. században miért nekem kell a felforrt hűtővíz problémáját kezelni? Legyen egy LCD kijelző ott középen, ami szépen elmondja mi a gond és mi a teendőm. A gépkocsivezető foglalkozzon azzal, ami a dolga: vezessen szépen, szabályosan, biztonságosan.
Az általad felhozott kalapácsos példa megint gyenge lábakon áll. Mert a kalapács kezelése nem ott kezdődik, hogy hosszas bevezetőben taglaljuk, hogy mely nyéltípus, mely faltípushoz a legjobb és a szög fajtája, mérete hogyan befolyásolja a kalapács működését. Nincs száz oldalas leírás, hogy bizonyos hibaüzenetek esetén, mi a teendő. Bár ott tartanánk, hogy a számítógép kezelése olyan egyszerű lenne, mint a kalapácsé.
Az ötvenet betöltött édesanyám példáján látom, hogy milyen sok baromságot meg akarnak tanítani az embereknek, ahelyett hogy egyszerűsítenék a dolgokat.
@Bel Riose
Nekem alapjáraton kis kezem van, szifont alíg bírom átfogni, nekem ezért kényelmesebb a trackball(hüvelykujjal könnyebb elérnem)
Hát Angelday, egyrészt örülök hogy sikerült a leglényegesebb információt megtalálnod abban amit írtam, gratulálok, másrészt fantasztikus érzés, hogy te ilyen magabiztosan tudod, hogy _számomra_ molyolós-e egy felület vagy sem. Azt eddig is tudtam, hogy Steve Jobs jobban tudja mi kell nekem, mint én magam, de hogy most már te is, az varázslatos!
_alesi_: A 21. században azért szerintem elvárható lenne az emberiségtől, hogy képes legyen új dolgokat könnyen megtanulni, illetve törekedjen a minél általánosabb célú ismeretekre. Amit te mondasz, hogy elvárod, hogy megmondja neked valami/valaki az, hogy mi a teendő, talán jó volt a középkorban, amikor a parasztnak annyi volt a dolga, hogy a termés meglegyen, a töbivel foglalkoztak a főnökök. Szerintem nem az a fejlődés útja, hogy lebutítjuk a dolgokat annyira, hogy jóformán semmiféle ismeretre ne legyen szükségünk.
A kalapácsos példát nem értetted meg, ha a kalapácsot a számítógéphez akarod hasonlítani, akkor nagyon el vagy tévedve. Arról van szó, hogy minden dolgot meg kell tanulniuk az embereknek, ami az életükkel kapcsolatos, ha boldogulni akarnak, és ebbe beletartozik a számítógépek kezelése is már manapság. Komolyan elszomorodok már manapság, hogy a tőlem nem sokkal fiatalabbak is mennyire életképtelenek néha, mivel a hasonló gondolkodású emberek elérték azt, hogy ne kelljen gondolkodniuk már szinte semmin. Javaslom nézd meg az Idiocracy című filmet, és gondolkozz el rajta.
Pozsi, tudomásom szerint az iPhone annyi ideig volt a kezedben, míg Keki kölcsönadta.
Zool, ja a life long learningbe az is beletartozhat, hogy az ember minimálisan nyitott annak az eszköznek a megismerésére, amit a nap sok órájában a munkájához és/vagy a szórakozáshoz használ. Elismerem, hogy minimális “tehetség” vagy beütés kell ahhoz, hogy valakinek könnyebben menjen a gépek használata, mint a többségnek, másfelől ahol akarat sincs, ott tanulás sem lesz.
Persze az is tény, hogy csomó ember megteheti azt, hogy annyit mondjon: nekem van egy csomó pénzem, leszarom mennyibe kerül az eszköz, amelyikkel egyszerűbben el tudom végezni a munkámat, anélkül, hogy tanulnom, beállítanom, manualt olvasnom, fórumokat bújnom, google keresnem kellene (najó, mindezt úgy összefoglalva: anélkül, hogy meg kellene kérdeznem a kocka haverom) akkor azt fogom megvenni.
Zool, ja a life long learningbe az is beletartozhat, hogy az ember minimálisan nyitott annak az eszköznek a megismerésére, amit a nap sok órájában a munkájához és/vagy a szórakozáshoz használ. Elismerem, hogy minimális “tehetség” vagy beütés kell ahhoz, hogy valakinek könnyebben menjen a gépek használata, mint a többségnek, másfelől ahol akarat sincs, ott tanulás sem lesz.
Persze az is tény, hogy csomó ember megteheti azt, hogy annyit mondjon: nekem van egy csomó pénzem, leszarom mennyibe kerül az eszköz, amelyikkel egyszerűbben el tudom végezni a munkámat, anélkül, hogy tanulnom, beállítanom, manualt olvasnom, fórumokat bújnom, google keresnem kellene (najó, mindezt úgy összefoglalva: anélkül, hogy meg kellene kérdeznem a kocka haverom) akkor azt fogom megvenni.
Azért nyolc gawker site mobil verzióját megcsináltam rajta.