Akartok fogadni?

Az a jó az Apple keynote-okban, hogy látnokok lehetünk előtte és lehet egy kicsit bingózni. Íme a Plastik bingó.

Ami biztos lesz: holnap demózzák a 4.1, végleges verziót, ezt már nem adták ki a fejlesztőknek tesztelésre. A 4.1-es release élesíteni fogja a Game Centert, javítja a 4-ben jelen levő proximity szenzor hibát, a 3G-ben az irtózatos belassulásást, valamint a 4 tulajdonosoknak meglepetésként ad egy új funkciót, amit más telefonokban még nem láttunk. (Ez utóbbiról nem tudom, pontosan mi, de egyes információk szerint olyan kaliberre kell gondolnunk, mint a tap-to-focus volt a kamerában.) Majdnem biztosra vehető, hogy a 4.1-et megkapjuk holnap, kis valószínűséggel a fejlesztők kapják csak meg két hétig.

Tehát akkor a fogadás:

– végleges 4.1 demo
– GameCenter
– proximity sensor említés
– 3G lassulás említés
– nem megnevezett, ám iPhone 4 exclusive feature
– még aznap kiadott szoftver

Na?

update:

1. demo nem volt, de be lett jelentve
2. időpont nem jól lett eltalálva, de next week majdnem olyan, mintha ma jönne
3. proximity sensor OK
4. 3G lassulás OK
5. HDR jött az iPhone 4-re, OK
6. GameCenter OK

Az iPad fogyasztásra és nem alkotásra való

Webisztánon olvasom:

Több kutatás is foglalkozik azzal, hogy mire és hogyan használják az emberek az iPadet. Röviden úgy foglalhatjuk össze az általános tapasztalatokat, hogy az iPad és a többi hasonló gép elsősorban passzív médiafogyasztásra (olvasgatásra, videónézegetésre), valamint játszásra a legalkalmasabb.

Úgy látom, innentől én is elkezdem majd posztolgatni azokat a linkeket, amikből kiderül, hogy szerzője nem kapott a memóból, miszerint:

The iPad Is for Consumption, Not Creation – eredetileg a WSJ iPad review-jéből

Elsőként Corliss Blakely, aki sajnos nem kapott a fenti memóból. Aztán zárjuk is le ezzel az “Eye of the Tiger” videóval, amit szerzői iPad-en adnak elő és sajnos szintén nem kaptak a memóból:

Ne feledjétek, az iPad agyatlan fogyasztásra és nem alkotásra való.

Öltözz úgy, mint Steve

- Józsi, szeretnék a holnapi keynote-ra Steve Jobs ruházatba öltözni. Szerintem ez olyasmi, mint amikor a Barca fanok felöltik a bordó-kék mezt és úgy nézik a meccset!

– Remek gondolat, magam is törpöltem már ezen! Steve Jobs öltözéke elég egyszerű, 501-es Levi’s farmernadrágot, Jos. A. Bank kasmír garbót és New Balance sportcipőt hord. A farmer amerikai ára 40 dollár (kb. 10 ezer forint), a garbó 300 dollár (kb. 68 ezer forint), a cipő pedig 120 dollár körül (kb. 27 ezer forint) van, ami mindösszesen egy 100 ezer forintnyi beruházást igényel. Az egyes ruhadarabok megtalálhatók az Amazon boltjában is, íme:


Traveler Cashmere Turtleneck Sweater


Levi’s Jeans, 501 Original Fit


New Balance Men’s MR993 Running Shoe

Találkozunk holnap este 18:30-tól. Ne feledjétek: ha keynote, akkor PLASTIKNATION!

Demake

Folytatjuk a Commodore 64 ínyencségeket. Először bemutatnám “vierbit” nevű 26 éves német srác munkáját, akit az egyik legfantasztikusabb pixelgrafikusként tartok számon. A Metroid C64 elképzelt változatának néhány képernyőjét néznénk meg mai tárlatlátogatásunk során:

A legerősebbnek azt gondolom, hogy mindezt 4×8 pixeles 4 színű karakterekből (lásd minden képernyő esetén a jobb oldalon) rakta össze, tehát elméletileg elképzelhető lenne egy valódi, mozgó port is. A főszereplő sprite is fantasztikus.

vierbittel levelezgettem is, íme a rövid interjú:

PM: Pixelből élsz, ha munkáról van szó?
VB: Igen. Manapság mobiltelefonos játékokat pixelezek, sajnos privát dolgokra már nem jut időm. Ettől függetlenül próbálok vicces dolgokat is készíteni, mint ez a néhány Metroid képernyőterv is.

PM: Benne voltál a C64 demózásban is korábban?
VB: Nem, soha nem voltam aktív a demókban. A Metroid mockupot is csak poénból raktam össze, soha nem gondoltam rá, hogy játék készüljön belőle. Ettől függetlenül a C64 limitációinak betartásával rajzoltam, azt gondolom, hogy grafikailag mindenképpen megvalósítható.

Csak hogy vierbit skilljeit megnézzük, íme egy másik munkája:

Illetve ugyanez kétszeres nagyításban (610 pixelre vágva, mert csak úgy fér ki):

Fantasztikus, hogyan bánik a 16 színnel. A háttér egészen pontosan úgy néz ki, mintha legalábbis valami sokszínű dolog lenne, pedig csak ügyesen válogatott paletta és egészen egyszerű sakktábla dither, gyönyörű. (A kép egyébként a Robotz DX című játékhoz készült megnyerés képernyő, magát a játékot nem vierbit rajzolta egyébként.)

A fenti Metroid relevanciáját az adja egyébként, hogy most pénteken, szeptember 3-án jelenik meg a “Metroid: Other M” játék Wii-re és már nagyon várjuk! Kapcsolódó módon a mai tárlatunk második pixelgrafikusa a svéd “junkboy”, aki készített néhány fantasztikus demake-et. Ezek az előzőekben már megismert, meglévő, modern kori játékok újra elképzelései korai, limitált 8 és 16 bites hardvereken. Íme junkboy interpretációja a Metroid: Other M-ről:

Mesteri! junkboy annyira belelendült egyébként a demake-ek készítésébe (persze ezeket egy svéd gaming lap megbízására készítette), hogy most meg sem tudjuk mutatni a teljes sorozatot, pusztán egy képet adnánk közre, mégpedig a StarCraft C64 változatának elképzelését, ami az indító Metroid C64 demake-kel alkot keretes szerkezetet és fejezi be a hétfői posztunkat is.

Azt gondolom, hogy a világnak szüksége lenne ezekre a backportokra. Nem is értem, hogy a nagy játékkiadók miért nem készítik el egyik-másik játékuknak a demake-jét viccből. Vagy csak én látom ezekben a dolgokban a mérhetetlen gyönyört? Mást nem érint meg a pixelkirályság tartalmas, mélyre hatoló fuvallata?

Indulging Moments – A C64 demo that never happened

Abszolút bejön nekem ez a stílus, vagyis “újszerű” grafikai megoldások, multicolor helyett hires felbontás, effekt helyett narratíva. Sajnos a demót soha nem fejezték be. Egyébként Sander és Mirage munkája. Íme még egy animgif belőle:

Mirage önmagában is mester, íme egy szintén “hi-res” tőle, elképesztő dither:

Örülhetünk, hogy a mai napig jönnek újabb Commodore 64 munkák.

The Letter ‘V’ Six Times

Viridian
Violet
Victoria
Vermilion
Vitellary
Verdigris

2010 vitathatatlanul egyik legjobb indie, az én számomra pedig talán életem egyik legjobb játékélménye volt Terry Cavanagh retro platformer játéka, a VVVVVV (demo itt játszható). Ennek illusztrálására mi sem tökéletesebb, mint a játék egyik legnehezebb szobájának végigjátszása, amit valami elképesztő csoda folytán videóra is vettem:

Hogy mi most az új hír? Egyfelől az, hogy Terry semmi komolyabb játékon nem dolgozik (blog), inkább csak koncepció demókat publikálgat, illetve mindenféle játékkészítői jam-eken vesz részt. Másrészt Edhellon sietett mailt írni, hogy lelkes fiatalemberek közben nekikezdtek a játék C64 portjának. Néhány screenshot máris a C64 változatból, 320×200 pixels, baby!

A fórumon kiadott hír szerint egy Paulko64 nevű user kezdte el a portot év elején, mostanra összeállt már annyira a dolog, hogy kiálljon vele a nyilvánosság elé. Egyelőre még zenészt és további támogatókat keres a projekthez, remélem sikerül neki befejezni a játékot.

Annyira fellelkesültem a dolgon, hogy most megvásároltam 10 dollárért a játék soundtrackjét is 320-as MP3-ban és most azt hallgatom.

Gondoljatok bele, hogy egy független, retró hangulatú, egy megszólalásig C64 játékot készít valaki, zseniális zenével, ami egy szuper és maximálisan tartalmas puzzle-platformer lesz, aztán elkezdenek dolgozni a Commodore 64 porton! Mit mondhatnék erre, mint azt, hogy:

Uraim, egy fantasztikus korban élünk!

Tai Chi 42 Movement Sword Form

Featuring Darth Vader. Chi is the Chinese word meaning ‘life force’ – an energy created by all living beings. A Tai Chi master’s strength flows from this FORCE.

Known for its health benefits, Tai Chi is in fact a martial art, evolved for combat over 4,000 years. The secret is inner calm, relaxed concentration and lethal precision.

Tupper’s Self-Referential Formula

Mindenféle bevezető nélkül:

Vagyis ha ábrázoljuk ezt a függvényt egyenlőtlenséget a megadott értékek közt, akkor pontosan saját magát fogja kirajzolni, ennek a képe a pixeles ábra fenn. (Szerintem egyébként úgy működik, hogy ez a bazi nagy szám “tárolja” el a pixel információkat, amit a függvény csak ügyesen “kiszed” és felrajzol. Ebben az értelemben bármilyen egyszerűbb szöveget ki lehet rajzoltatni vele, ha “n” értéket megfelelő módon választjuk meg.)

Eredetileg a Wolfram Mathworld-ön jelent meg ebben a formában, én Zsoltika blogján akadtam rá. Megpróbáltam persze lefuttatni a függvényt a Mathematica player segítségével, de nem tudtam elindítani az ábrázolást. Help meg nem volt hozzá, nem tudja valaki, hogyan kell megcsinálni?

update: JavaScript implementáció erre.

Soma

Hadd mutassam be Hajnóczy Somát, magyar bűvész, a nemzetközi mezőnyben is igen szép eredményekkel szerepel, 2009-ben megnyerte a pekingi világbajnokságot (képünkön balról):

Folyamatosan utazik a világban, fellépésről fellépésre, most is keleten tartózkodik a Facebook lapja szerint. Kiderült, hogy Linda egyik barátnőjével jár, valamelyik nap este együtt vacsoráztunk egy nagyobb társasággal, pont vele szemben ültem, belőlem persze előkerült az elveszett blogger, belőle meg a bűvész, én videózni kezdtem, ő performált. Következzen hát egy kis Soma “demo” (a társaságban ülő nem magyarok miatt beszél angolul):

A hányós trükk nagyon jó. Ha megnézitek még le is rakja az asztalra látszólag a dekket (koppan), és akárhogy is kockázom ki, nem jöttem rá, pontosan mennyi nyál ragad a lapokra.

A trükköket persze nem árulta el (próbáltam rávenni, hogy mutassa meg a fenti videó elején levő kártyahányós trükköt “lassítva”), sőt, kétszer semmit nem csinált meg az este során, gondolom ez is valamiféle rutin. Amit még megfigyeltem: roppant profi és tele van “mintákkal”. Minden helyzetre elő tud rántani valami poént, apró megoldást, nagyon jól kezeli a közönséget és benne engem is (bár rólam elmondta, hogy utálja az ilyen típusú vendéget, aki folyamatosan próbál rájönni a trükkökre, “just enjoy it, motherfucker”).

Rengeteget gyakorol, nagyon sok kézügyességre van szükség a bűvészkedéshez, és állítása szerint folyamatosan ezen kattog az agya: mit kéne, hogyan kéne megcsinálni. Nagyon elszánt és dedikált embernek tűnt, persze amikor nem a bűvészkedésről volt szó, akkor visszaalakult “normális” asztaltársasággá, nevetett, ahol nevetni kellett, sírt, ahol sírni.

Szeptember 1 – őszi Apple zenei keynote


grafika a hivatalos meghívóból

Ahogy azt már megszokhattuk, idén ősszel is jelentkezik kedvenc kaliforniai cégünk a szokásos iPod termékfrissítéseivel. Ezúttal arról szólnak a pletykák, hogy jön a FaceTime képes iPod touch, illetve egy átdolgozott Apple TV is a boltokba kerül (szörnyen olcsón, $99-ért és sorozatokat is bagóért vehetnek majd — az amerikaiak, itthon ne aggódjatok, nem 20 rugóba kerül majd és iTunes sem lesz hozzá).

Én azt remélem, hogy a régóta esedékes iLife és iWork alkalmazáscsomagokat is frissítik majd, erről is lehetett korábban hallani, remélem nem felejtették el azokat sem. iTunes frissítés is várható szokás szerint, de attól sem kell félni, hogy egy egyszerű, pihekönnyű alkalmazást kapunk majd, az iTunes folyamatosan csak dagad, egyre inkább feature-nehéz.

Találkozunk jövő héten szerdán este 18:30-tól itt, a Plastiknation adásban!

Évi 70 ezerbe kerülne a blogolás

Index:

Philadelphia (…) azt tervezi, hogy évi 300 dolláros regisztrációs díjat vet ki a bloggerekre. Az indoklás szerint az eltitkolt bevételeket adóztatnák meg.

A tervezet szerint évi 300 dolláros, azaz közel 70 ezer forintos regisztrációs díjat kéne fizetnie minden olyan philadelphiai lakosnak, akik blogolásra vetemedne, feltéve, ha azt olyan felületen teszi, amelyen elvileg el lehet helyezni hirdetéseket, és ebből elvileg akár a blogger is részesülhet. Vagyis szinte a rendelkezés hatálya alá esne minden népszerű blogmotoron üzemelő blog. (…)

egy, az NBC helyi csatornájának nyilatkozó philadelphiai blogger szerint mindez azért nevetséges, mert a blogger szó tulajdonképpen a munkanélküli elegánsabb szinonímája.

Egyszer olvastam egy graffitisről, aki bíróság előtt azt mondta, hogyha levágják mind a két kezét, akkor is festeni fog. Megtetszett nekem is a gondolat “végtelenbe és tovább” része, szoktam mondani én is, hogy a blogolásban az a jó, hogy ingyen van, én meg szeretem csinálni és senki nem veheti el tőlem.

Remélem, hogy a fenti cikk nem fogja felnyitni néhány idehaza tevékenykedő törvényalkotónak a kreatív géniuszát, mert akkor lesz ám csak szép világ, ha a “blogolást” is csak olyan ügyeskedéssel és peremen egyensúlyozva lehet majd csinálni, mint például az itthoni vállalkozást (ugye ismeretes az a hazai kisvállalkozói paradoxon mindenki előtt, ha tisztességesen mindent be akarsz fizetni, akkor nem tudsz piaci árat kínálni), de említhetném a lakáskiadást is, mint hasonló üzleti paradoxont.

Kedvenc mikrobloggeremtől, a Pulp Fiction 2010 társszerzőjétől kölcsönzött idézettel zárnám ezt a mai, lehet, hogy kicsit pesszimista és borús posztot:

Már vártam, hogy valaki tesz egy ilyen megjegyzést. Az ilyenek miatt tart itt ez az ország. Ezeknek nem lehet itt konszezusot teremteni, ezeknek semmi se jó. Az én adómból.

Az Apple figyel bennünket (?)

Az Apple augusztus 19-én benyújtott egy szabadalmat, amivel a felhasználók különféle adatait-, sőt, a jövő eszközeiben még biometrikus információkat is!, rögzíteni akarnak.

Az alábbi dolgokról szól a szabadalom:

  • fényképfelvétel készítése a felhasználó arcáról teljesen titokban (hang, fény, bármilyen UI feedback nélkül)
  • ugyanígy a környezetéről is
  • hangfelvétel készítése ugyanígy
  • a szívdobbanás érzékelése szintén, ami egyébként a felhasználó egyedi azonosítására szolgál
  • annak megállapítása, hogy a készülék bármilyen módon jailbreakelve lett
  • a felhasználó internetes aktivitásának megfigyelése

Az Electronic Frontier Foundation részletes elemzést jelentetett meg tegnap, amiben megpróbálják felhívni a figyelmet arra, hogy a nyitott és átlátható elektronikus rendszereket kellene favorizálnunk a megalomán cégek ellenére, akik csak személyiségi jogainkat akarják folyton FOLYVÁST megsérteni.

Én MobileMe felhasználó vagyok már egy ideje, abban van egy funkció, “Find my iPhone”. Ez rendszer szinten, tökéletesen a háttérben, a felhasználó tudta nélkül képes a tulajdonosának (nekem) megüzenni, hogy a készülék hol van, tudok rá küldeni SMS-szerű alertet, hangüzenetet, illetve rendelkezhetem arról, hogy azonnal törölje le a készülék teljes tartalmát. Mindezt arra az esetre, ha nem találnám meg a telefont (volt már rá példa), illetve ellopná valaki.

A fentieket olvasva én azt látom, hogy ennek a funkcionalitásnak a kiterjesztéséről van szó. Engem, az EFF-fel ellentétben inkább megnyugtat az a tény, hogy újabb eszközöket kapok arra az esetre, ha ellopná valaki a 180 ezer forintos mobiltelefon készülékemet. Ráadásul olyanokat, amiket senki nem fog tudni egykönnyen körüljárni, hiszen alacsony szinten integráltak a rendszerbe. Bárcsak a MacBook Pro számítógépekben is lenne ilyesmi!

Azt is megmondom, mikor lennének aggályosak a fentiek: abban az esetben, ha az Apple marketing célokra és egyéb visszaélésekre használná fel az információkat. Erre viszont nincs bizonyíték. Sokkal inkább hihető, hogy a szabadalom mögött a minőségbiztosítást és vagyonunk védelmét kell látnunk. Én mindenesetre jóhiszemű vagyok.