Hétfő délután 4 óra körül a Duna vonalában tombolt a vihar, az ország teljes területére riasztást adtak ki, az ország középső részére, Észak-Alföldre és Észak-Magyarországra piros riasztást is elrendeltek. A zivatarok nyomában jelentősen visszaesett a hőmérséklet, erős szélre, jégesőre kell számítani.
Konkrétan itthoni idő szerint 4-kor szállt (volna) le a repülőm Marosvásárhely irányából. Ott nagyon szép napos idő volt, viszont nagyjából félúton elkezdtek böszme nagy felhők megjelenni az ablakon túl, aztán gyanús lett, hogy már 20 perce otthon kellett volna lennünk, végül amikor leszállás körül mindenféle hullámvasút-élményben volt részem, elhatároztam, hogy leírom, mire kell figyelni.
1. a légi közlekedés veszélytelen
2. bármi, ami történik az utazás során, trivialitás
3. ami nem trivialitásnak tűnik, az egy pilóta számára ínyencfalat, olyasmi, mint amikor a búvár végre lát egy cápát
3b. az előzőből következik, hogy a számunkra durvának tűnő helyzetek is trivialitások a pilóta számára
4. vadászgépre nem ülök
Okfejtésem: ha a pilóták számára is nagyon durvák az időjárási körülmények, akkor eleve nem veszik be. Extrém esetben nem indul el a gép, vagy máshova rakják le a repülőt, esetleg a levegőben köröznek, amíg leszállásra alkalmassá válik a helyszín.
A légi közlekedés alapvető rákfenéjének tartjuk, hogy nem, vagy csak ritkán tájékoztatják az utasokat. Ezt megértjük, ha elolvassuk a második pontot újra.
Ettől függetlenül akkor, ha a gép elkezd izgalmas dolgokat művelni, abbahagyom a nintendózást.
en ketszer ‘hagytam abba a nintendozast’:
- egyszer oulu-ban -30 fokban landoltunk hoviharban – itt amugy erdekes modon nem paraztam, mert en is abbol indultam ki, hogy azert egy finn pilotanak ez kb mindennapos (malev jaraton lehet becsokiztam volna).
- masodszor meg glasgowban a mainal durvabb esoben+szelben kilinccsel elore szalltunk le es enyhe panikhangulat alakult ki a gepen amikor meglattak hogy teljes keszultseg van a leszallopalya mellett (kialltak az osszes villogos autoval – gondolom rutinbol) erre elkezdtek sikoltozni az arcok.
Aeroflot.
Kényszerleszállás: Baku, Azerbajdzsán, katonai reptér.
Moszkvából utánunk küldött szerelőkre várni nyáron, aszfalton álló, klíma nélküli repülőben jó és vidám érzés. Persze mások nem így gondolták, a mocskok kezdtek lázadozni 5-6 óra után. Hülye ny-európaiak!
Kiszállhattunk a gépből. Egymástól 10m-re és körben felsorakozott azeri katonák a gép körül, ránk fogott AK47-tel, még vidámabb érzés! Valahogy akkor nem volt kedvem fotózni, pedig sok érdekes helyzetbe belesodort már az élet. Bánom, mert a csapatszállító járművük valami kuriózum volt: fából készült autóbusz, felépítmény nélkül. Mint egy BKV-járat, ami átbújt egy magasabb kamion alatt.
Azért volt valami családias érzés abban, ahogy a gép “árnyékában” ültünk az aszfalton. Pláne, amikor kiderült, 2 turbános alak épp repülőgép-szerelő és ők szívesen megjavítják a gépet (Moszkva – Új-Delhi vonal!).
Amikor ez kiderült, még vidámabb lett mindenki. A hangulat egyre csak emelkedett, mondhatni családias lett!
Bár csomóan sírtak, főleg a hölgyek. A francia nők különösen hisztisek tudnak lenni! A megfelelően elhelyezett pofon náluk is hatásos.
Pláne amikor 2 óra elteltével előbújt a két turbános-burnuszos a kapitánnyal és bejelentették, hogy a gép kész, mindenki szálljon be mert indulunk!
Kommunikációs nehézségek nem voltak, az a kb. 100 fegyveres, aki a bakui katonai reptér összes katonai titkát őrizte a gépünk körül, ekkor úgy döntött, szűkíti a kört, jelzésértékűen.
Egyébként Új-Delhi nem egy nagy durranás.
welcome home
“Köztiszteletben álló pilóta életében először rendesen elrontja a leszállást, jól odacsapja a gépet. Nagy csattanás, a gép pattan vagy kettőt, mindenki halálra rémül, de alapvetően semmi gond, gép bírja, minden ok.
Beállnak a kijelölt pontra, pilótának van vér a pucájában, és kiáll ő a kijárathoz, hogyha bármi kritika van, felvállalhassa.
Nincs kritika, mindenki gyorsan távozik.
Utoljára egy nagyon öreg nénike poroszkál, a pilóta készségesen kinyújtja a karját, hogy segíthessen.
Ekkor a néni megkérdi:
-Mondja csak fiam! Mi most leszálltunk, vagy lelőttek minket?”
dp, és stabil volt a finn leszállás, vagy volt “ride”?
Nekem egyszer volt egy Bécs-Bp járaton olyan élményem, hogy odab@szott a gépnek egy kisebb villám, ami valami 60 fokot dőlt 0 sec alatt. Be is szart pár utas szó szerint.
Olyan érzés volt, mintha normál repülés közben a Jézuska tartaná a gépet egy madzagon, aztán amikor jött a villám akkor meg olyan, mintha elszakadt volna a madzag. Fél perces manőver volt, mire visszaállt de pl. az én soromban az A ülésen ülő csaj szabályos Freddie Krueger csíkot kapart közben az ablak mellé ijedtében.
Valaki mondja már el, miért jó ilyen helyzetekben visítozni, sosem értettem…
“hullámvasút-élmény” Azért ezt köszönöm szépen. Volt benne részem és rettegek repülni minden egyes alkalommal…
RustyRush, tudom, én is parázok, mint a kurva élet, de ilyenkor kell eszedbe juttatni ennek a posztnak a második pontját. ÉS JOBB LESZ.
Repülni fos. Én minden egyes alkalommal be vagyok szarva, és csendben számot vetek az addigi életemmel. A kisebb rázkódásoknál is ijedten figyelem a stewardess-ek arcát, hogy mikor derül ki, hogy ez most komoly, és ők is kezdenek beszarni.
Pedig 8 évesen repültem először, ráadásul tök egyedül, és rohadtul élveztem minden percét.
Hát így.
2006-ban, Londonból San Francisco felé, az utolsó pár órában volt egy pár perces, extrém rázkódás. Akkor egyszer láttam parázó stewardot, levágtam, hogy gond van, de csak néztem ki a fejemből. Kábé ennyit tehetsz.
A pilóták csak a fel- és leszállásnál “repülnek”, az út egyéb részén az autopilot viszi a gépet, a pilóták meg adminisztrálnak/etetik adatokkal. Sőt, ha nagyon szar idő van, akkor is a gép száll le, az ember helyett.
Repülni fasza dolog, pont azért, mert látszólag nem triviális, hogy egy soktonnás alumíniumcső felszáll, meg minden. Viszont a félelmen segít, ha tudjuk, hogyan működik, legalább a Kutta-Zsukovszkij-tétel szintjén.
A félős utasokat meg, bocsánat, de nem nagyon szeretem, mert egy csomó olyan zavaró dolgot csinálnak, ami nélkül simán meglennék. A félelem alapvetően idegessé teszi őket, az idegességtől meg egy csomó olyan apróságot kezdenek el, ami eleve nem illendő, egy zárt gépen viszont kifejezetten zavaró.
Azt, hogy a repülés rutin, aki fél, nem érti meg így leírva. Én így havi 2-3 úttal és százezres nagyságrendű lerepült kilométerrel tényleg rutinként látom, de ez nem alakul ki puszta önszuggerálással.
Volt anno valami nagyon komoly táblázat, aminek a végeredménye az volt, hogy nagyobb a százalékos esélye annak, hogy az embert fejbe vágja egy tégla, minthogy lezuhanjon a repülőgéppel. Én mondjuk perverz módon imádom a repülést, így egyáltalán nem zavar a rázósabb utazás sem. Ha pedig baj van, a pánikolással jobb nem lesz semmi.
Idén mikor jöttem haza Olaszországból, kicsit rázós szakaszon mentünk keresztül, egy pillanatra kialudtak a lámpák a fedélzeten és rángatott a gép kellően, többen elkezdtek sikítani, valaki bekiáltotta hogy mind meghalunk, majdnem kitört a pánik, a legénység gondolom örült.
Egyébként a repülés az emberi technológia és a tudomány egyik legcsodálatosabb dolga. Volt szerencsém repülni Boeing szimulátorral, hihetetlenül nagy kaland, persze közel sem nehéz. És az, hogy a repülőgépet az automata pilóta vezeti, a kapitány és az első tiszt pedig csak gombokat nyomkodnak elég nagy tévhit.
“Repülni fos. Én minden egyes alkalommal be vagyok szarva, és csendben számot vetek az addigi életemmel.”
Nem ezert fos. Be vagy zarva, hideg van/meleg van, unalmas, szar kaja.
Szamot vetni az eleteddel inkabb napkozben a varosi autokazasban kell. Kb minden sarkon 100 szor nagyobb eselyed van meghalni egy meg nem adott jobbkez miatt, mint barmilyen repulo szerkezettel. Csajom is iszonyatosan parazik, en meg megbolondulok ettol, mert nem hagyja nezni nyugodtan a filmet
Mefi: “Idén mikor jöttem haza Olaszországból, kicsit rázós szakaszon mentünk keresztül, egy pillanatra kialudtak a lámpák a fedélzeten és rángatott a gép kellően, többen elkezdtek sikítani, valaki bekiáltotta hogy mind meghalunk”
Ilyenem még nem volt, de legközelebb, ha lesz, bármennyire parázok is, szerintem elröhögöm magam.
Egyébként én mondom, hogy ezek a rázós dolgok a szar dolgok a repülésben, hiszen kurva magasan szállunk. De, és most újra visszautalnék, a Plastik média posztjának második pontja STILL STANDS.
tallian.miklos:
“A félős utasokat meg, bocsánat, de nem nagyon szeretem, mert egy csomó olyan zavaró dolgot csinálnak, ami nélkül simán meglennék. A félelem alapvetően idegessé teszi őket, az idegességtől meg egy csomó olyan apróságot kezdenek el, ami eleve nem illendő, egy zárt gépen viszont kifejezetten zavaró.”
Ezt én is gyűlölöm. Ideges és feszült egy csomó ember és kibaszott kretén módon tud viselkedni. Múltkor egy idős illető full bebaszva szállt fel a gépre és végig kellemetlenkedett.
Repülni csodálatos dolog, ahogyan hajózni is, talán azzal a különbséggel, hogy egy vízben hajó nélkül is el lehet lenni biztonsággal.
Aki szereti megváltoztatni a helyét, legyen szó autózásról, sétáról, motorozásról, biciklizésről, az a repülést is szereti. Ha valaki mindenen retteg, egy sávváltástól kezdve a viharig, annak teljesen mindegy, az nem utazásra termett, maradjon otthon.
A pánik és a kétségbeesés pedig teljesen felesleges dolog, ami az illetlenségen felül nem old meg semmit, még akkor sem, ha poénkodással próbálja valaki álcázni.
“talán azzal a különbséggel, hogy egy vízben hajó nélkül is el lehet lenni biztonsággal.”
A levegoben is. Csak a foldet eres szopo
Józsi, én is röhögtem.
Én autópályán meg forgalmasabb főútvonalakon többször éreztem már halálfélelmet, mikor például elaludt egy kamion és egyszercsak ott volt előttünk.
Repülőn egyszer féltem, hétéves voltam, egyedül repültem és fél óráig köröztünk akkora vihar volt, nem lehetett leszállni. A gép úgy rángatózott, hogy azt hittem nem éljük túl. Ekkor repültem először, azóta nem volt sosem ilyen érzésem, pedig hasonló szituáció adódott már.
A repülésben engem leginkább a zaj idegesít + hogy szűk a hely, ezért különböző jóga pozíciókat kell felvennem, hogy ne morzsolódjon szét a térdkalácsom.
aki repült már biznic (esetleg triznic) classon interkontinentális járaton, az tudja: repülni jó! fullos az entertainment, lehet medium-rare sztéket enni, _bármilyen_ piát kérhetsz és ha megunod, fekvőbe tudod morfolni a széket és hason fekve aludni a leszállásig.
amúgy pedig tessék ezt letorrentezni és megnézni:
http://en.wikipedia.org/wiki/James_May_at_the_Edge_of_Space
12 órás út Frankfurt-L.A. Mögöttem egy indiai száztagu család, szétrúják a támlámat, fingszagot, szájszagot keringet a légkondi a film közben, miközben mindenki alszik, kimennék brunyálni, de fel kell ébresztenem 3 másik utast és a térdemet összetörte az előttem levő hátracsapott támlája.
Ezért fizetek 150ezret és senkiházi pofák bökdösnek a checkpointokon, tedd ki az apród, vedd le a cipőd, menj át még egyszer,hova mész bazdmeg, stb. érkezésnél pedig minek jöttél ide hangulat fogad a demokratikus ámerikában, ahol ugyanolyan senkiházi (spanyol,néger bevándorló) néz szúrós tekintettel és potenciális terroristaként kezel.
És ezt kb 20 szor 4 év alatt. A szar időről még nem is beszéltem.
Szeretek otthon lenni.
ma már a pilótának túl sok dolga nincs (sajnos). leginkább arra a célra szolgál, hogy:
1. rádiózás (kommunikáció)
2. vészhelyzet kezelése (bizonyos esetekben már ezt is a gép oldja meg)
3. utasok megnyugodjanak, hogy nem egy gép vezeti a gépet (pedig de)
ha durva az idő (és úgy értem, hogy nem kellemes, de még repülhető), akkor a pilóta nem “nyúl bele”, a robotpilóta viszi a gépet. miért? egy korszerű utasszállító repülő (értsd: 0-15 éves) tele van rakva szenzorokkal. A gép sokkal hamarabb kiszámolja, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy irányban maradjon. Lehetsz bármilyen jó és tapasztalt pilóta, nem fogod tudni lenyomni a technikát.
Persze vannak váratlan helyzetek, hirtelen kialakult viharok, stb stb, amikor a pilóta vagy élvezetből, vagy ritkán szükségből vezeti a gépet. De final-on (végső megközeleítés, közvetlen leszállás előtt) legyen bármi durvulás, a pilóta nem fog kockáztati, touch downig viszi a robotpilota a gépet. Persze, vannak kivételek, de ez az esetek 80-85%-ra igaz.
A repülés veszélyességéről:
A halálos kimenetelű légibalesetek kb 90%-a emberi mulasztás miatt történik. A maradék 10%-nál a technika feladja. Az emberi mulasztást tovább bontva kb háromnegyede karbantartási munkálatok elcseszése, elmulasztása, oda nem figyelése. Ezért nem véletlen, hogy az emberi tényezőt próbálják kivonni a repülésből.
Nem akarom az utaskísérőket megsérteni, meg akinek nem inge, ne vegye magára, DE:
az, hogy konkrétan egy utaskisérő be van szarva repülés közben, még semmit nem jelent. Általában elég nagy a fluktuáció ezen a területen. Kivéve azokat az eltökélt FA-kat, akik sok évet lehúznak és vezető utaskisérők lesznek. Szeretett és eltartott nemzeti légitársaságunk pl nem is oly rég kitalálta, hogy úgy csökkent költséget, hogy szegény FA-k bérezési rendszerét teljesen átszervezi (értsd: csökkenti), miközben a munkaidejük az EU-s maximumra lett felhúzva. (orangeways-es, buszos utaskisérők fele többet keres)
Amúgy repülni jó, a kedves utasokon mindig lehet nevetni, de mégiscsak belőlük él a légitársaság (és a pilóta).
@ivusz: nem értem mi a problémád. hogy engedik repülni az indiaikat veled egy gépen? hogy kicsi a lábhely? hogy törekednek a biztonságodra a reptéren? utazz business-en és oda leszel meg vissza. vagy menj hajóval. nem szeretnélek megbántani, de ez tipikus magyar szarrágóság. 150 ezer forint NEM SOK egy BUD-LAX jegyért. mondhatni kurva olcsó. mégis mit vársz, hogy ennyiért kinyalják a segged? meg gondolom nem önszántadból utaztál 20x 4 év alatt, hanem volt valami üzleti ügyed. csak megvették neked azt a jegyet, ergó ingyen utaztál, nem?
Az igazi repülés nem a trivialitásokról szól, hanem inkább a szélsőségekről, hiszen minden fent megtett mozdulat az emberi szervezet és a környezet (meg a gép) kölcsönhatásáról szól, olyan hatásokról, amiket a Földön nem tapasztalsz. A műrepülés (pláne egy sugárhajtású géppel) teljesen kitágítja a dimenziókat. Eleve – szó szerint – több a dimenzió egyel, amit uralnod kell, jelentős terhelést kell elviselned, miközben irányítanod kell egy technikát. (Érdekes, h a F1-ért nemrég rajongtál vagy csak tisztes távolból tisztelted a képviselőit
de van némi hasonlóság. Annyi különbséggel, h a földi környezet meg sem közelíti a levegőbeli irányítás bonyolultságát.
Egyébként épp a terhelés (vagy éppen a gravitáció nélküliség) érzete ad a repülésnek különlegességet és ebben rejlik az “élvezeti értéke”. Az utasszállító repülés hátránya pont az előnye: a steril, nem érzékelsz semmit. Kukán ülsz egy székben, nem tudod és nem látod, h mi történik, rá kell hagyatkoznod egy másik emberre, a pilótára, magára a technikára, miközben alapvetően nem is érted, mitől repül a repülő.
Ha magad repülsz egy olyan géppel, ami alkalmas a komolyabb terhelésekre (vagy mondjuk valaki visz), akkor minden más lesz, látod és érted, mi miért történik, centrifugális és -petális erők hatnak minden másodpercben, a hajtómű (vagy a motor) iszonyatos erővel tol, amikor csak akarod, elönt az adrenalin, végig kélyes mosoly ül az arcodon és azt gondolod, h ennél jobb dolog tényleg nincs a Világon.
Sajnos, mint minden dolog, ami érzethez kötődik, leírhatatlan és átadhatatlan, de maradjunk annyiban, hogy valszeg utána nem mondanál olyat, h nem ülnél fel
tudom mitől repül a repellő
szeretem a repellőt, még az utasszállítót is
szeretek repülni
repülni jó
és az a bizonyos “leszállás-taps”?
Off:
Marosvásárhely irányából? Van valami nexus arrafelé?
Ja, most látom a következő postot…
ON
Sokan úgy gondolják, egy Budapest-Szöul, vagy Budapest-Sidney a repülés, pedig nem, az csak közlekedés, 36 órán át.
Minél kisebb géppel érdemes repülni, leginkább hajtómű nélkül, vitorlával, sárkánnyal, ballonnal. A csúcs pedig a siklóernyő.
Indiaiak, na, érdekes népség. Étkezés végeztével műanyag tányérokat, evőeszközöket oldalra, földre dobják. Ha elfáradnak, lekuporodnak az ülés elé és ott alszanak, vagy a folyosón. Ezekkel eddig 2x szembesültem, 2 különböző légitársasággal és viszonylatnál.
Helsinki-Tallin
Űber király!
Baromi alacsonyan 20 perces séta, de ha erős az idő iszonyatosan dobál!
Legutóbb egy nő végig sikitotta az utat.
Az Airport (airplane?) sorozat jutott eszembe, amikor az egyik utas pánikol, a többi meg sorakozik klf szerszámokkal (kerékkulcs, baseball ütő, boxkesztyű) hogy mindenki üssön rajta egyet…
Viszont a siklóernyő tényleg király. 10 éve tolom…
És egy gondolat a témához:
Még egy gép sem maradt fent!
És egy történet.
Pár éve vettem egy könyvet:
Szabó Miklós Fekete könyv
(Polgári gépek balesetei 1990-2000)
Borítóján össze tőrt repcsi…
Megyek Köki felé a metróval, és nézegetem uj könyvemet.
Fel sem tünt a szemben űlő, elegánsan (ing nyakkendő, finom szövetnadrág) öltözött úr a nagy gurulós böröndjével, mindaddig, amíg nem kezdett vörösödni, izzadni, és nem kezdte vadul kilazítani a nyakkendőjét.
Ez az egész 5-6 perc alatt történt. Utána összeakadt a tekintetünk, majd megszólalt:
” Basszus, kérem tegye el a könyvet! Utálok repűlni, és félek is tőle, erre jön maga ezzel a könyvvel…”
Szegény majdnem rosszúl lett…
“@ivusz: nem értem mi a problémád” akkor mi a fasznak kommentálod?
“hogy engedik repülni az indiaikat veled egy gépen?” Igen
“hogy kicsi a lábhely?” igen
“hogy törekednek a biztonságodra a reptéren?” Igen
“utazz business-en és oda leszel meg vissza.” Fizeted bazmeg?
“vagy menj hajóval”azt csináltam 4 évig
“nem szeretnélek megbántani” ezt mondtad fentebb is az utaskísérőkre. Nonszensz, azaz értelmetlen megjegyzés. Saját magadat hazudtolod meg vele.
“de ez tipikus magyar szarrágóság.150 ezer forint NEM SOK egy BUD-LAX jegyért.” 8 évvel ezelőtt, amikor még jártam, akkor sok volt
“mondhatni kurva olcsó mégis mit vársz, hogy ennyiért kinyalják a segged?” igen
“meg gondolom nem önszántadból utaztál 20x 4 év alatt, hanem volt valami üzleti ügyed. csak megvették neked azt a jegyet, ergó ingyen utaztál, nem?” nem. Én fizettem, de tudod mit, hagyjuk jó?