Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió
Archive for August, 2010
Régi Mac-es probléma, hogy a Windowson megszokott módszerrel nem működik a blending mód váltás. Ott ugyanis elég belekattintani a lenyíló menübe, aztán egérrel lehet scrollozni, vagy, amit én is használtam, kurzor fel-le nyilakkal tekergetni. Mac-en mindez nem működik, ami az UI felület kezelésének különbözőségéből adódik, persze egy vérbeli hittérítő azt mondaná, hogy ez éppen azért van így, mert a Mac-en elvárt, hogy a grafikus fejből tudja, melyik blending mód mit csinál. *nevet*
Tegnap twitteren utánajártam a kérdésnek és most a megfejtést posztolnám a Designpirates.hu jóvoltából.
Csak angol kiosztáson működik, tehát váltsunk arra. Ha ez megvan, a következő képen megjelölt kettő gombbal tudunk léptetni, csak hozzá kell nyomnunk a SHIFT váltóbillentyűt. Ezzel gyakorlatilag egy + jelet ütünk le, illetve hasonló logika mentén egy underscore _ betűt az angol kiosztáson, viszont értelemszerűen a + és – jelekre gondolunk a használat során.
aki megfejti, hogy illusztrációnk elkészítéséhez milyen blending módot használtunk, lájkot kap
Magyar kiosztáson is működik, de csak félig. Abban a kiosztásban ugyanis a + jel a SHIFT-3 kombinációval jön elő, viszont a Photoshop ezt nagylelkűen a layer átlátszósági értékének állítja be, azon belül is 30%-ra. (A számbillentyűk erre vonatkozó shortcutok ugyanis.)
Tehát röviden összefoglalva: a dolog Mac-en is működik, csak váltsunk át angolra és a SHIFT-zöld billentyűk lenyomásával tudunk léptetni.
Ma a menzán elgondolkodtam. Az alábbi kaja volt a menü (amit persze magam is ettem):
- zöldbabfőzelék panírozott hússal
- egy szelet kenyér (opcionális)
- túrós derelye
A főzelék liszt alapú, mint ahogyan a hús panírja is. A kenyeret lisztből sütik, a túrós derelye pedig szintén lisztből főzött tészta. Liszt-liszt-liszt-liszt. És más semmi. (A zöldbab persze szarrá van főzve, így inkább pép, mint rost és vitamin.)
Semmi gondom a liszttel, de a dolgon mindenesetre eltűnődtem. Meg kellene próbálni egészségesebben táplálkozni és tápanyagot bevinni, több zöldséget, gyümölcsöt, rostokat.
tipikus magyar menzakaja autentikus menza sótartóval és műanyag “abrosszal” — via Rockstation
Vacsorára egy kis pulykahúst ettem, paradicsommal és zöldsalátával. Jóízűen falatoztam be minden salátát a tányérról, mert az egészséget éreztem. Holnap megpróbálok erre még jobban figyelni. (Ha tudatosan étkezel, nyomd meg a lájk gombot a poszt címe alatt, ha nem, akkor gyónj a hozzászólások közt.)
A történet onnan indult, hogy az ország egyik nyugvóblogjának, a Karotta közlönynek szerkesztőjével beszélgettem szombat este, aki elmondta, hogy hétfőn semmilyen dolognak nem tesz eleget, mert a Hungaroringen nyílt nap lesz. Ő márpedig minden nyílt napon ott van. Erről beszélgettünk kicsit, aztán megkérdeztem tőle, hogy vezetett-e már Forma 1-es autót?
- Vezettem.
- És hogyan kell vezetni? Nyilván abban is van kormány, gáz, fék.
Ennyiben igazam volt: a Forma 1 autóban is megvannak ezek a dolgok, ha úgy tetszik, eljuttatja két pont közt az utasát. Ettől függetlenül vezetni azt az autót teljesen máshogy kell, mint egy autó-autót. A Forma 1 gyorsasági autóverseny ugyanis a teljesítményről és az ezzel elérhető időről szól, minden, ami abban a szerkezetben van, ezt a célt szolgálja.
A Forma 1-es autót úgy készítik, hogy gyorsan menjen. Nem lehet vele lassan menni, mert megáll. Nem lehet vele utazni sem, arra való, hogy egy körpályán felgyorsuljon, lelassuljon és minél jobban forduljon. Ebből következően ha valaki eljut arra a szintre, hogy beül egy ilyen szerkezetbe, akkor két eset lehetséges: A. valahogy megoldja, hogy boxutcai sebességgel végigbandukol a pályán (de annak meg mi értelme van, akkor inkább maradjon otthon) B. valahogy megoldja, hogy “rendes” sebességgel megy, utánozva azokat a pilótákat, akik a tévében autóznak. A kettő közötti élet nem létezik.
Kis túlzással azt mondhatnám, hogy nem lehet vele például egy kanyart 130-cal bevenni, mert kicsúszik. Richard Hammond a Top Gear műsorvezetője is kipróbála a formaautózást, bemutatjuk azt a részt, ahol az történik, amikor nem elég gyors a kocsi:
Ahhoz, hogy ne csússzon ki, olyan gyorsan kell menni, hogy melegek legyenek a gumik, jobban tapadjanak, illetve, és ez nagyon fontos, legyen leszorítóerő. Ezek a kocsik úgy vannak kialakítva, hogy a nagy sebességtől az áramló levegő a kocsit a pályához szorítja. Nagy sebesség, értsd: 130 fölött a kanyarban. Teljesen szembemegy a konvencionális logikának: menj bele a kanyarba minél gyorsabban, hogy be tudd venni a kanyart. Ráadásul a hétköznapi ember agya rémülten üvölteni kezd, amikor ilyen nagy sebességgel közelítünk egy ilyen kanyar felé, de nincs mit tenni, ezt így kell csinálni, el kell vállalni. Egyetlen apróság van ilyenkor: az iszonyatos oldalirányú gyorsulás, de, mint mondottam, itt minden a teljesítményről és az elérhető időről, nem pedig a kényelemről szól.
Az autót elindítani sem egyszerű: ezek a kocsik, illetve gyorsasági motorok magas fordulatszámra vannak tervezve, alacsony fordulaton jellemezően gyengék. Mégis el kell velük indulni és a tévében is látjuk, hogy a rajtrácsról, álló helyzetből indulnak. Itt speciális rajtelektronikát használnak, ami meghatározott magas fordulaton tartja a motort, és ez az egyetlen pillanat, amikor az autóban levő kuplungot is használni kell: elég gyorsan ráengedik, a rajtelektronika megoldja a javát. update: állítólag rajtelektronikát már nem használnak, a versenyző maga indul.
Az indulás egyébként annyira bonyolult, hogy 25 percen át oktatták Karottáék tesztpilóta csapatának:
5 ember dolgozik velünk, ne tegyük pokollá az életüket. Tehát: beülni. Gázpedált addig nyomni, amíg a kormányon 7%-os fojtószelep-állást látunk. A hat kevés, a nyolc sok, tessék milliméterre pozicionálni a lábat. Kintről beindítják a motort. Stabilizáljuk a fordulatot, vegyük vissza a gázt. Kuplung be (nekünk lábbal, az igazi versenyzőknek kézzel, mert az csak indulásnál kell). Váltó kettesbe, igen, kettesbe. Aztán ha jelet kapunk, kis gáz, amíg a fordulatot jelző LED-soron az első lámpa pislákolni kezd. Stabil gáz mellett lassan-lassan kuplung fel, hosszan csúsztatva, aztán ha mozgunk, kuplung elenged, finom gáz és hajrá. Mindennek a cizellált részletei jönnek még 20 percig, aztán feleltetnek belőle, mert nem cseszhetjük el odalent. Lefulladni nem a világ cikije, de ellenjavallt.
A fékezés hasonlóan brutális: 1 mázsa erővel kell rászúrni, ettől hirtelen lassul az egész, aztán fokozatosan engedni fel. Ez is a leszorítóerővel van összefüggésben, nézzük csak meg Pedro de la Rosa lábát:
formaautóval degresszíven kell fékezni. Azaz az elején hatalmasat, aztán azonnal engedni fel a pedált, szépen fokozatosan. Mégpedig azért, mert amikor még gyorsan megyünk, hatalmas leszorítóerőnk van, azaz nagy a tapadás. Ezért lehet oltárit rúgni a fékpedálba, nem csúszunk majd meg, csak lassulunk. A lassulással viszont négyzetes arányban apad a leszorítóerő, így azonnal csökkentenünk kell a fékerőt, vagy beblokkolunk és leesünk az útról.
Wikipedia is elképesztő dolgokról számol be a leszorítóerővel történő fékezéssel kapcsolatban (kiemelés tőlem):
When braking from higher speeds, aerodynamic downforce enables tremendous deceleration: 4.5 g to 5.0 g (44 to 49 m/s²), and up to 5.5 g (54 m/s²) at the high-speed circuits such as the Circuit Gilles Villeneuve (Canadian GP) and the Autodromo Nazionale Monza (Italian GP). This contrasts with 1.0 g to 1.5 g (10 to 15 m/s²) for the best sports cars (the Bugatti Veyron is claimed to be able to brake at 1.3 g). An F1 car can brake from 200 km/h (124 mph) to a complete stop in just 2.9 seconds, using only 65 metres (213 ft).
Tehát 200-zal robog feléd egy autó, húzzunk rá egy kicsit és mondjuk azt, hogy 100 méterrel előtted kezd el fékezni. Be mernéd vállalni, hogy ott állsz az úton? 
Elvileg teljesen veszélytelen. Engem egyébként ez a dolog borzaszt el: a leszórítóerő játék. Eleve csak gyorsan lehet menni, viszont fékezni is technikásan lehet csak, semmi köze ahhoz, ahogy az ember otthon fékezget.
Karotta, email:
van ám az F1-ben is olyan kanyar, amit olyan lassan lehet csak bevenni, hogy nincs leszorítóerő (például a híres Loews Monte Carlóban, ami egy radikális hajtű a városi utcán, ami olyan szűk, hogy koppanásig tekert kormánnyal is alig tudják bevenni), itt nincs is drámai különbség az F1 és egy nagyon sportos utcai autó között, mondjuk az egyik 44-nel fordul el, a másik 50-nel. És úgy válik a különbség egyre extrémebbé, ahogy nő a tempó. Ahogy mondani szokták, nagyjából 200 felett egy F1-es autó simán mehetne a plafonon, mert több leszorítóerőt termel, mint a súlya – de ilyenkor nem tudna olyan gyorsan körbeérni a pályán, mert elvenne tőle 1 G-nyi leszorítóerőt a gravitáció.
Maga a formaautó is célszerszám, kívülről vidám, színes, belülről viszont egy szűk teknő, ahol az ember gyakorlatilag az úttesten ül egy ordító motor előtt közvetlenül. És egy ilyen életveszélyes teknőben kell a fentieket megcsinálni, iszonyatos gyorsulásokat elszenvedve (0-160-0 megvan kevesebb, mint 5 mp alatt), kanyart el merni vállalni 200-zal, féket nem elrontani, leszorítóerő, leszorítóerő.
Karotta gyakorlatilag napra pontosan három évvel ezelőtt vett részt élete Forma 1 vezetésén, amiről természetesen kimerítő posztot is írt a Totalcarra, ebből is idéztünk, illetve az egyik videót onnan emeltük át. Akit jobban érdekel a téma, érdemes elolvasnia a teljes anyagot keretesekkel együtt, jól visszaadja az élményt.
Számomra úgy állt ez az egész össze, persze a vezetésen túl, hogy a versenyautózás alapvetően egy klassz dolog, olyasmi, mint az a poén, ami annyira szar, hogy már jó, ez meg annyira félelmetes, ijesztő és veszélyes, hogy már jó. (Gondolom annak kell lennie.)
Link kérdezte, hogy mit jelent ez a szólás. Fogalmam sem volt, utánanéztem. A rövid változat:
főként Heves megyében tevékenykedő, életét bitófán végző rabló neve
A hosszabb változat, a Múlt-kor történelmi portálról:
Rózsa Sándor előtt az egyik legjelentősebb betyár Zöld Marci volt, aki 1814 és 1816 között szerzett magának hírnevet.
szökött katona, nemes személy vagyok… Hat esztendőket töltöttem el mind összesen temlecben. Elsősorban verekedésért, másodszor az újfalusi bíráktul erőszakosan elvett ökrökért, harmadszor két lovat elfogattatván Nánáson
(…) már édesapja, Zöld Mihály is összeütközésbe került a törvénnyel, “aki életét vagy tömlöcökben vagy bujdoklásban töltötte”. 1810-ben Budaházy Lajos főszolgabíró az akkor 19 éves Zöld Márton tetteit olyan súlyosnak vélte, hogy azok felett a vármegyének kell ítélkeznie
A vármegye egy év tömlöcre ítélte, onnan katonának adták, ahonnan megszökött, majd az egész Alföldet bejárta. Útonállás, erőszakoskodás, ménes szétugratás kísérte útját. Egyszer aztán összetalálkozott az akkora már “országszerte elhíresedett haramiák vezérével”, Palatinszki Pistával, akivel szövetségre lépett és ettől kezdve együtt kalandoztak.
Csapatuk időnként nyolc főre gyarapodott, de az állandó üldözés miatt megtörtént, hogy csak a két vezér maradt életben, a többieket a bitófán fújdogálta a szél. Helyükre azonban mindig újak álltak, és a veszély növekedésével egyre vakmerőbbek lettek. Kirabolták a Szabolcs megyei pandúr komisszárius tanyáját.
Az 1816 végén társaival együtt felakasztott betyárról sorra születtek a népdalok, balladák, 1817-ben már az ország valamennyi vásárában árulták a “Zöld Martzi és szeretője nótáji, és egymástól való bútsúzások” című ponyvát.
Végül pedig megemlíthetjük azt a napjainkig használt szólást, hogy él, mint Marci Hevesen. Ez eredetileg egyértelműen Zöld Marcira utal, aki országosan ismert tevékenységének egy részét Hevesben fejtette ki, és ott is lelte halálát. Így eredeti jelentésében a szólást a rövid ideig jól élő, nagy hírnévre szert tévő, de sejthetően rossz véget érő emberre mondhatták.
Kiemelés tőlem. Érdekes, a köznyelv általában ugyanis arra mondja, aki “leszarja a dolgokat” és remekül “el van”, ehhez képest eredeti jelentése picit más. Viszont ha tartanánk magunkat hozzá, soha nem találnánk alkalmazhatósági példát ismerőseink körében.
Az igazi búvároknak ajánlanám a Magyar Országos Levéltáron eredetileg Zsupos Zoltán által publikált posztot, ahol többek közt Zöld Marci vallomását is megtekinthetjük. Ez annyira megtetszett, hogy itt is szerepeltetem:
Zöld Marci vallomása — 1526 utáni gyűjtemény – Igazságszolgáltatással kapcsolatos iratok – 4. tétel Ismert rablóvezérekkel kapcsolatos iratok
Egy fickó 21 évvel ezelőtt, 6-7 éves korában csinálta ezt a terráriumot, majd lezárta. Ma még mindig zöld:
A wikipédián természetesen ki kellett túrnom a dolgot, idemásolom az érdekesebb részeket:
Closed ecological systems (CES) are ecosystems that do not rely on matter exchange with any part outside the system. (…) In a closed ecological system, any waste products produced by one species must be used by at least one other species. If the purpose is to maintain a higher life form, such as a mouse or a human, waste products such as carbon dioxide, faeces and urine must eventually be converted into oxygen, food, and water.
A bottle garden has the essential requirements of soil and water for the survival of plants that are housed in it, as well as a reservoir of water, as water is trapped inside the bottle and unable to evaporate. The carbon dioxide from plant respiration is used for photosynthesis, and the oxygen from photosynthesis is used for respiration. As such they require almost no maintenance.
Baromi érdekes, hogy napfényen kívül minden benne van a zárt rendszerben, ami a reprodukciójához szükséges: víz nem tud elszökni, levegőt megtermelik, mindent forgatnak.
/via reddit
Nagyjából három évvel később megvizsgáljuk, hogy az eredeti iPhone problémák hogyan élték túl, vagy tűntek el a látómezőből.
Első dolog: MMS. Nyugodtan kijelenthetem, hogy egy olyan funkció került bele a telefonba, aminek semmi, de tényleg semmi értelme nincs. Egyértelműen a felhördülés miatt rakták bele annak idején, de már akkor is látni lehetett, 2010. augusztus 5-én meg még jobban látom, hogy felesleges volt. Rengeteg képet küldözgetek telefonról, ez iPhone alatt nagyjából így néz ki, demonstrálom.
Első lépés, fotózzuk le a szubjektumot!
Második lépés, koppintsunk a bal alsó sarokban levő ujjbegy méretű képre, megkapjuk a fotónkat. A bal alsó sarokban levő ikonnal tudjuk továbbítani:
Harmadik lépésként címezzük meg a borítékot és küldjük el!
Naponta küldöm így a képeimet, mindig beleférek a data planbe, így extra költségem sincs. Az MMS-nek egyetlen előnyét látom: push. Amit ott elküldök, az azonnal megjelenik a célszemély telefonján. Ez az egyetlen dolog, amit fel kellett áldoznunk.
vCard küldése is ide köthető, mert elvileg az is MMS-ben továbbítód—na Viszont választhatjuk ugyanúgy az emailt, ami a címzettnél permanens email formájában landol, ráadásul a telefonon érintésre máris a címjegyzékbe vándorol, nagyon jó.
A második dolog: cserélhető aksi. Ezt végül nem is rakták bele a telefonba. Nekem tudjátok mi lett rá a megoldás? Töltő az autóban. Azóta, hogy megvettem, soha nem fordul elő, hogy nem tudom menedzselni a telefon töltöttségét.
A harmadik dolog: fizikai billentyűzet. Általában az szokott lenni a hatalmas ellenérv a fizikai billentyűzetet használóktól, hogy kocsiban könnyebben lehet tárcsázni, meg gépelni. Ez eleve értelmezhetetlen logika, másrészt három év használat után nyugodtan tudom kijelenteni: gépeléssel (nyugvó helyzetben!) semmi gond nincs, egyedül az kényelmetlen, ha mozgó járműben akarok valakit feltárcsázni és folyamatosan mellé koppintok. Asztalnál gépelni két ujjal baromi egyszerű és addiktív.
Negyedik, plusz egy: amikor bemutatták az iPhone-t, mindenki téglának hívta, illetve sokan fejezték ki a problémájukat a méretével kapcsolatban. Azóta meg rendre jönnek a még nagyobbak, ott van mindjárt a Samsung Galaxy S, haha.
iPhone UI, 2010. augusztus.
Egészen pontosan július 9-én jelentettem be egy hibát a Panic fejlesztőcsapatnak, a remek Transmit 4 szoftver gyártójának. A problémám az volt, hogy nem tudtam feltölteni. Érdekes módon a 4.0.5 update után törött el valami, de hogy mi, fogalmam sem volt, én csak annyit láttam: behúzom a fájlt, nem megy lehet “elengedni”, nem tölti fel.
Újra: egy update után nem lehet feltölteni egy FTP programmal.
Gondoltam, hogy visszamegyek egy előző változatra, amíg meg nem jön a frissítés, de nekiálltam megkeresni a hibát. Első körben lejelentettem a problémát, nem válaszoltak. Érdeklődő levelemre jelezték, hogy a “logot” is küldjem át, mert naplózik a program. Megnéztem a logot, de ott csak az lett naplózva, hogy milyen fájloknak milyen hozzáférési mutatói vannak. Mindegy, elküldtem nekik részletesen leírva, hogy mi történt. Semmi válasz.
Egy budapesti szakember bevonásával elkezdtük kielemezni a helyzetet. SFTP-vel kapcsolódok a szerverre, viszont, és ez lett a megoldás, symlinkelt mappákba váltás után nem sikerült a feltöltés. Kipróbáltuk azt is, hogy direktre váltunk, akkor gond nélkül ment. Ezt végül jól dokumentálva elküldtem a Panic-nek, majd türelmesen vártam. (Magam körüljártam a problémát egy direkt linkkel természetesen, de nem downgrade-eltem.) Ekkor július 9-e volt.
Július 13-án rákérdeztem, hogy akkor sikerült-e reprodukálniuk, két nap múlva a válasz: “We’re looking into a fix right now. Sorry for the trouble.” Teltek-múltak a hetek, augusztus elsején újra rákérdeztem, erre nem kaptam választ. Ma reggel viszont jött egy eredetileg bétások számár készített levlista azon változtatásokkal, amit a közelgő 4.1-es, major release-ben kívánnak javítani. Nagyon megörültem ennek a tételnek:
Bugs #14269: In SFTP, you can’t drag anything into a folder that you got to via a symlink
Azonnal kipróbáltam és működik. Bejelentkeztem még a bétatesztes issue trackerbe is, de ott nem találtam meg a 14269-es számú hibajegyet, feltételezem, hogy ott csak azok vannak, amiket bétateszterek visznek fel, ezt a hibát pedig email alapján ők vitték fel a saját, belső trackerükbe.
Hogy mit tanultam meg az eset kapcsán?
- ha van hozzáférés, nyitni kell hibajegyet a trackerben
- ha le lett jelentve egy hibajegy, nem kell érdeklődni, úgyis megcsinálják, csak nem kommunikálnak, mert az idő és energia (sok jegy van)
- ha le lett jelentve, akkor lehet nézni online-ban mindig a státuszát, nem kell emailre várni, vagyis a bugtracker arra való, hogy használjuk
Egy dolog akkor is biztos: ha nem mentünk volna utána a hibának, nem hiszem, hogy most érkezett volna a fix, tehát megérte.
Apropó: nem tudja valaki, hogy iDisk-et hogy lehet mountolni benne? Állítólag sokkal kényelmesebben és megbízhatóbban lehet MobileMe iDiskre feltölteni Transmiten keresztül. Ötletem sincs, hogyan lehet megcsinálni, minden opciót végignéztem.
Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió
iPhone 3GS, 2010 — €44,000.-
Az előző poszt hozzászólásai alapján gondoltam, hogy nyitok egy külön fórumot a kérdés megtárgyalására. Régóta birizgál engem is a gondolat: létezik még a “PC gaming”, mint platform? Lájkold be a posztot, ha igen.
Én magam már évek óta konzoljátékos vagyok. A konzolnak megvan az az előnye, hogy nem kell a hardverrel szarozni. Megvan a vas, csak a játék a kérdés, márpedig az van dögivel, sőt, rengeteg exkluzív anyag, de ha nem is az, ott jelenik meg először, vagy csak ott van a DLC. Szándékos túlzással annyi mondható ki, hogy minden játék megvan konzolra is, kivéve hármat:
1. Blizzard
2. Steam
3. EVE
Engem persze totálisan hidegen hagyott a PC gaming, most is csak az SC2 kapcsán került előtérbe.
Annak idején én magam is barkácsoltam a PC-met, a brutálabb videokártyák 40-60 ezer forint között mozogtak, viszont amikor 2-3 év után úgy döntöttem, hogy befejlesztek, akkor mindig ugyanúgy nézett ki a dolog: kiderült, hogy memóriához már rossz az alaplapi foglalat, kiderült, hogy alaplapot is cserélni kell, gyakorlatilag mindent újra meg kellett vennem, de akkor már vettem egy új házat is. Jól emlékszem, hogy a monitorom volt fix, egy 17-es, annak idején Indexben szerzett darab, összefirkáltuk, aztán hazahoztam, végül Kianeknek adtam (szerintem még ma is megy valahol a világban).
Nem hiszem, hogy manapság nagyon változott volna a helyzet ezt illetően. Jó esélyét látom annak, hogy egy minőségi csere ma is a teljes hardver frissítésével jár gyakorlatilag. Mindez a PC gaming intézményéért, ami, a konzolok és a konzol tartalmak erőteljes növekedésével, az én számomra, az én életemben, teljesen okafogyottá vált.
A másik kérdés: a játékok. Úgy tűnik, hogy az FPS és RTS kategórián, pro-gaming, kompetitív-gaming kívül nem nagyon éri meg ezzel foglalkozni. Én úgy látom, hogy a professzionálisabb, framerate alapú, legeslegújabb technológiákat felvonultató játékok niche- és az MMO-k mass market piaca a PC gaming 2010-ben, a tömeg az konzolozik, a legszélesebb tömeg meg Wii Fit-en ugrabugrál, mint valami félbolond.
Akik követik a blogot, jól tudják, hogy mennyire vártam már a StarCraft 2-t. Kapva kaptam az alkalmon és átmentem a Duna Plázába, hogy egy vadonatúj 27-es i5-ös iMac-en, korszerű, 1GB videómemóriával rendelkező gépen próbáljam ki a játékot. Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz majd ekkora képernyőfelületen kis egységeket irányítani! Sőt, már az is megfordult a fejemben, hogy … de nem, inkább mégsem.
Én értem, hogy sok pixel a 2560 x 1440, viszont azt várom el, hogy egy nem is túl csúcshardverre tervezett játék “ultra” felbontásban egy néhány napja piacra dobott csúcsgépen röccenés mentes, tökéletes élményt nyújtson. Erre nem képes a Snow Leopard 10.6.4 és az iMac i5.
A “bootcamp” folyamatos emlegetése inkább valamiféle utolsó menedék, mert nem próbáltam. Állítólag azzal sokkal gyorsabban fut minden. A fenti, nem túl reprezentatív videón nem látszik az igazi sebessége a programnak. Így YouTube alapján azt mondaná bárki, hogy nincs ezzel semmi gond, és igaza is lenne. Lehet vele játszani, semmi gond, viszont folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy 2 éves hardver van előttem. (Ezt a mondatot kedvem lenne sárga szövegkiemelővel végighúzni.)
Teljesen normális sebességgel fut a játék abban az esetben, ha XBOX méretű felbontást állítunk be, de akkor meg az a baj, hogy csúnyapixeles lesz. Sajnos ezzel a 27-es monitorral csak natívban érdemes bármit csinálni, esetleg ablakban futtatni, de az is olyan — ciki. Ettől függetlenül azt is figyelembe kell venni, hogy a játékot nem ekkora pixelszámra készítették. Döbbenetesen sok mai viszonyok mellett még ez a képpont mennyiség, ez abból is látszik, hogy szörnyen elnagyoltak a kis egységek 3D kidolgozottsága, olyasmi, mint mai szemmel megnézni a God of War 2-t PS3-on. (Erre mondja bárki, hogy az SC2-t az örökkévalóságnak tervezték, ebben is van valami.)
Mégegyszer: nem fut rosszul, de én ennél többet vártam volna. Bootcamppel, Windows alatt nagyon kíváncsi lennék az élményre. Azt gondolom, hogy a Mac, mint játékplatform pillanatnyilag egyenlő a Windows alatti játékkal. Ez nagyon szomorú. Hallottam véleményeket, hogy 10.5 Leopard alatt teljesen jó a sebesség, illetve olvasni azt is, hogy 10.6.3 alatt mások a driverek — ezt nem tudom visszaellenőrizni, egy dologban biztosak lehetünk: a Windows gyorsabb, pont.
Érdekes, hogy számomra ez a “probléma” a konzolok világában csak a StarCraft 2-vel jelent meg, észre nem vettem volna. Kár, hogy a Blizzard platform stratégiájában még a gaming PC szerepel. Én kiadtam volna PS3-ra is a játékot, aztán USB egérrel és billentyűzettel tolja, aki akarja — nem sokkal egyszerűbb?
Egyébként köszi annak a névtelen usernek, aki a múltkori videómból kibányászta és fel is használta a 7 órás guest pass kulcsot, mert nem tudtuk használni:
Szerencsére volt egy második kulcs is a játék mellett. 
Philadelphiában Apple Store nyílt, az alábbi videón John Gruber sétál végig a bolthoz vezető utcán a megnyitás előtti percekben (érdemes végignézni, elég hosszú a sor!):
Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió
Megmondom őszintén, hogy Apple cognoscente létemre is erőteljes “double rainbow in the sky OMG” érzésem volt a videó megtekintése közben. Az ilyen élőben jó, az irodából nézve inkább csak mosolyogni tudunk rajta és nem értjük, hogyan képes egy vállalat ekkora kultuszt teremteni azzal, hogy létrehoz egy BOLTOT, ahova az emberek elmennek pénzt költeni. Más cégek keményen dolgoznak azon, hogy az emberek egyáltalán odatolják az arcukat hozzájuk, az Apple pedig úgy tűnik, hogy csinálhat akármit: dupla szivárvány.
Pedig nem az, a boltnyitási koreográfia, marketing, kék pólós eladók, tapsolás, vidámság mind-mind előre eltervezett dolgok már nagyon régóta, az Apple így nyitja meg az összes boltját. Tudatosan építik sok éve a fogyasztói kultúrájukat és rengeteg pénzt csinálnak belőle.
Lehet hülyének nézni az embereket ezért, de egy dolgot mondok: örülnétek, ha ilyen bizniszetek lenne. Fantasztikus dolognak és a fogyasztói társadalom elérhető maximumának érzem azt a márkát, amiért emberek ilyen szinten tudnak rajongani. Nem lehet ezt a szintet ugyanakkor elérni néhány év alatt. Hosszú, szívós munka árán lehet akkora márkát építeni, ami így tud működni.
Én a magam részéről azt mondom: vegyünk példát arról, hogy a gazdaságban mit jelent az, hogy tudatos szintre emelünk üzleti döntéseket, az Apple remek kardhordozó ebben a kérdésben. Nekem alapvetően ez a hasznosságom ebből az egészből, meg néhány kacat, amit megvásárolok.
Ez tetszik. A Saatchi eladott egy nagyon jó projektet a T-Mobile-nak: péntek déltől 10 napon át az Erzsébet-téren egy felállított táblán 8 ember megállás nélkül megjeleníti (kézzel kiírja) a falra rakott üzeneteket — Facebookozz az utcán. Úgy hallottam, hogy semmi marketinget nem tettek mögé, egyszerűen kitelepültek a Gödörhöz, aztán írják a táblára, ami egy filctollal megrajzolt fácse.
A pontos marketing üzenetet nem tudom visszamondani, a Domino net csomagokat reklámozzák, a helyszínről is lehet mobilnetezni, a falra hozzászólásokat küldeni, vagy valami ilyesmi. A dolog egyébként annyira felpörgött, hogy újabb embereket kellett bevonni a rajzolásba, már 20-30 percet is kell várni ahhoz, hogy megjelenjen egy-egy üzenet (a “Wall”-ra kell írni), állítólag mindenkiét kiírják előbb utóbb, ami átmegy a moderátorokon.
Természetesen én magam is beálltam a sorba:
Este megnézem közelről is.
update: megnéztük Linkkel, sőt, elkértem a sajátomat is. Nagyon vicces, megtudtam, hogy eddig minden üzenetet megrajzoltak, este 11-ig lehet submittelni, de kirajzolják az összeset. Kíváncsi vagyok, a hétfő / keddi rohamot mennyire fogják bírni.
Nice.
A szombat este kapott levél 8 bites zene volt füleimnek:
Szia Angelday,
Rendszeres olvasója vagyok a plastik.hu-nak, és bár nem nagyon szoktam hozzászólni a cikkekhez, de gondoltam most írok neked így privátban, gondoltam talán jól esik tudni, hogy milyen hatással lehet a blogod az olvasóid életére.
Először is itt a beígért nagy KÖSZÖNÖM. Egészen pontosan köszönet a “Hazai iPhone/iPad fejlesztők listája” posztért. Amióta hozzászólásban én is “beregeltem” magam, legalább 10 megkeresést kaptam iphone projectekkel, fejlesztésekkel kapcsolatban, sőt múlt hét óta már nem csak szabadúszóként fejlesztek, hanem hivatásos iPhone programozóként dolgozom egy nagy cégnél, akik szintén a blogodon és ezen a poszton keresztül találtak meg. Szóval a posztnak (és persze neked) köszönhetően sikerült tovább lépnem, haladnom az életben.
Kössz szépen még egyszer, és további sok sikert a blogodhoz.
K. András
Namasté.
