Transzparencia

Tegnap már elgondolkodtam a transzparencia kapcsán, ma reggel pedig belebotlottam Julian Assange friss interjújába.

A csávó úgy tűnik felrakta az életét arra, hogy a világ számára átláthatóvá tegyen dolgokat. Szervezete, a Wikileaks (nem hozható összefüggésbe a Wikipediával) eddig többnyire háborús dokumentumokat szivárogtatott ki, az interjú szerint viszont januárban a privát szektorra vonatkozó dokumentumokat fog nyilvánosságra hozni. Egy nagy, jelenleg is működő amerikai bank a “célpont”.

Néhány kérdés fogalmazódott meg bennem:

1. eljöhet-e egy olyan kor, amikor tökéletes transzparens állapotban kell működnie egy közintézménynek?
2. eljöhet-e egy olyan kor, amikor tökéletes transzparens állapotban kell működnie egy piaci szereplőnek?
3. mennyiben tehető felelőssé a Wikileaks azt illetően, hogy milyen információkat publikál?

Minden kérdés után fel lehet tenni azt a következőt, hogy “jó-e ez?”

A közintézményeket, és, talán ide sorolnám, politikai szervezeteket illetően nem lenne hülyeség, különösen azért, mert a társadalmi létünket meghatározó alapvető kérdésekről van szó. Gondoljunk csak bele, hogy a tegnapi bohózat hogyan nézne ki, ha látnánk azt is, hogy milyen emailek, milyen anyagok, milyen összefoglalók készültek a háttérben. Ez jelentősen meghatározhatná egy politikai szervezet legitim voltát, a bohózat is másképpen hatna.

A piaci szereplőket illetően is szükség lehet valamiféle transzparenciára, de ez nem válhat tökéletessé, hiszen az egymással versenyző vállalatok, a szűkös erőforrások, javak és önérdekek miatt ezt nem tehetik meg. A piacgazdasági modell erre nem alkalmas.

Ha van valamiféle transzparencia ezekbe az irányokba olyan szervezetek révén, mint a Wikileaks, akkor is kérdéses, hogy ez használ-e, vagy árt. Másrészt az is kérdés, hogy a hozzá eljutó információk alapján a Wikileaks miket publikál. Tételezzük fel, hogy két bankról is eljutott hozzá transzparenssé tevő anyag. Mindkét anyag alkalmas arra, hogy tönkretegye a bankot. Kérdés: melyik anyagot hozza nyilvánosságra a Wikileaks? Mindkettőt? Csak az egyiket? És akkor éppen melyiket? Amit Assange úgy gondol? Nem erős egy kicsit ez?

Egyáltalán: ki a Wikileaks, hogy ilyen kérdésekben “döntőbíró” legyen? Vagy mondhatjuk azt is, hogy eleve olyan dokumentumok jutnak el hozzá, amik kellően “érdekesek” a nyilvánossághoz? Ezeket eleve szivárogtatja valaki, azért, mert azt gondolja, hogy közérdekű dolog. Ilyen értelemben minden hozzájuk eljutó anyagnak nyilvánosságra kell kerülnie? Assange szerint exponenciálisan több dokumentumot kapnak, a kiszivárogtatásuk pedig lineáris rendben halad. Sőt, ki tudja ellenőrizni ezeket az információkat? Megbízhatók-e ezek az információk, vagy adott esetben manipuláltak?

Érdekes kezdeményezésnek és nagyon súlyos erőnek érzem a Wikileaks-et. Az információs társadalom alapvetően alakította át az életünket és fogja még jobban a jövőben is. Ezt mutatta be ez a példa. A járatra viszont csak most ültünk fel. Nagyon kemény dolgok fognak itt még történni.

36 hozzászólás

lAce

Mondjuk egy bank esetén akkor van értelme / akkor korrekt az ilyen információk nyilvánosságra hozása, ha az a versenytársakat nem hozza lépéselőnybe. Magyarán ha pl. bankszektorrol van szó, akkor az összes bankról az összes belső információt, egyszerre. Ellenkező esetben pl. bedől EGY bank a nyilvánosságra hozott infók miatt, az ügyfelei (nagykutyák és kisemberek) meg lehúzhatnak mindent a WC-n. A többi bank ügyfelei meg vigadnak. Ez nem korrekt. Jól érzed, hogy a wikileaks érzékeny területen matat.

Politikában ugyanez, csak pepitában. Ok, nyilvánosságra hozzák az aktuális kormány stiklieit. Erre az ellenzék helyből a nyakába ugrik, és úgy döngöli földbe, hogy csak na. Ellenben ha az ellenzékről is kiderülnek a dolgok, akkor helyből mindenki kussol, fül-farok behúz, és próbálja csinálni “rendesen” a dolgokat.

lipilee

a tökéletesen transzparens állapottal nekem az a dilemmám, hogy egy bizonyos szinten eljutsz a személyes adatokhoz, és ott a “transzparencia mint közérdek” konfliktusba kerül a személyes adatok védelmével. felmerül, hogy ki húzza meg a határt, hogy mi a közérdekű személyes adat, illetve hogy mennyire kell/szabad figyelembe venni a személyek preferenciáit erre vonatkozólag (hogy ti. érdekli, vagy nem érdekli, hogy milyen adatok nyilvánosak róla…)
talán nem a legjobb, de analógia a google maps: közérdek, hogy legyen street view, legyen navi, legyen minél up-to-date-ebb az imagery, de konfliktusban van azzal, hogy nem szeretnéd, ha a plazmatévéd látszana az ablakban, meg a kocsid/rendszámod a ház előtt – conflict, right there. és szabályozás se nagyon van rá jelenleg, a Google próbálgatja a határait, aztán időnként fejbekólintják pl. Németországban.

jó lenne persze, ha az állam maximálisan transzparensen működne, de szerintem valamikor a fentiekből kiindulva van egy határ, aminél jobban ez nem menne. (persze közel sem tartunk ott, és a politikusok basszák meg.)

chabba

A bank tönkretételével kapcsolatos aggályok ugyanúgy alkalmazandóak az államokra is. A közintézmények teljes transzparenciája semmi mást nem ér el, minthogy sebezhetővé teszi az államot a külföldi titkosszolgálatok/államok számára, amelyek viszont továbbra sem transzparensek.

Emellett pedig botorság azt hinnie a wikileaks alapítójának, hogy azért kap meg minden anyagot, mert a kiszivárogtatója szerint az közérdek. Egészen nyilvánvalóan van az adatok között olyan, amelynek a nyilvánosságra kerülése kárt okoz az adat jogosultjának, és ebben az esetben meg kéne vizsgálni, kinek és miért áll érdekében a károkozás? Akárcsak a bankok esetében. Ha az érintett bank belerokkanhat az infóban, érdemes a versenytársnál kutakodni a forrás után.

Arról nem is beszélve, hogy az adatok valódisága nem ellenőrizhető, így a wikileaks a dezinformáció egy kellemes eszköze lehet, miután a nagyközönség hitelesnek tekinti a nyilvánosságra hozott adatokat. Ezzel persze mindkét oldal tud játszani.

Ger

Transzparencia nem létezik olyan helyzetben, ahol versenyhelyzet alakul ki. Mivel az állam is gyakran versenyhelyzetbe kerül (praktikusan külfölddel), nyilvánvaló az elv megvalósíthatatlansága.
Olvasd el az Ember tragédiáját, különösen a Falanszter színjét, de most ne középiskolás fejjel, hanem tapasztalt férfiként.

yzzy

Szerintem az információs társadalom csak annyiban jelent változást, hogy más a “közeg” és több az “érdek”. A világot “érdekek” mozgatják, és most sem beszélünk másról, mint hogy vkinek valami érdeke fűződik ahhoz, h dolgok nyilvánosságra kerüljenek. Azaz hogy kiszivárogtasson. Naivitás azt gondolni, h nem így működik a dolog. Általában a fontos dolgokat érdekek mentén szűk kör dönti el, amely nem akarja ezt nyilvánosság előtt látni. Ha tehát kikerül, azt valaki kiszivárogtatta. Így működik a dolog.

Most nem beszélek a technológiai lehetőségekről, h pl el lehet lopni levelezést, és fel lehet törni szervereket az infóért, mert ezt eddig is meg lehetett tenni, be lehetett törni, a postát le lehetett nyúlni. Szerintem a “közeg” ebből a szempontból megkönnyítheti a publikálást, de alapvetően nem a közeg (az információs kor) hozza a nagy leleplezéseket.

A transzparencia amúgy jó dolog lenne, mivel döntéseket magyarázna és további döntéseket könnyítene, de itthon egy álom, mivel egyrészt ehhez valamiféle sajtó kellene, ami nem létezik, másrészt átlátható és nem korrupt irányítás, ami feltételezi, h a döntések nyilvánosságra hozhatóak. Álom, álom, édes álom.

Ger

@yzzy: az érett, gondolkodó társadalom is szükséges feltétel. Ebben erősen szűkölködünk, vagy inkább azt mondanám, hogy éretlenek vagyunk társadalmi szinten.

Csomesz

Érdekes post…Ezen en is tortem a fejemet regebben. Volt alkalmam Hollandiaban elni egy rovid ideig es engem speciel megdobentett, hogy milyen oriasi befolyassal rendelkezo mega vallalatokrol allapitottak meg cartelezest es szabtak ki igen komoly millio euros bunteteseket, ugy hogy tudtak nagyon jol hogy az az adott cegek csodjet fogja jelenteni (nyilvan az ott dolgozo embereknek pedig a munkahelyuk elvesztesevel szamolhatnak). En ugy gondolom ez a normalis, persze ez a maximum is ami a verseny szfera transzperitasat illeti. Jaj de reggel van,bocs a kusza mondatokert.

Masfelol viszont az allami intezkedesek es allami tulajdonban levo cegek mukodeset alapertelmezetten teljes nyiltsag kellene hogy jellemezze (persze nem hadugy,kulpolitika stb…).

Ugy gondolom ez a logikus es az eszszeru, mas modszer ertelme elkepzelhetetlen egy piacgazdasagra epulo demokraciaban.
Roviden: Igazad van Jozsi XD

chabba

Önmagában “az információ kiszivárogtatása” nem értékelhető, de értelme természetesen mindig van: a status quo megváltoztatása. A kérdés az, hogy a fennálló helyzetben milyen irányú elmozdulások lesznek, és az ki(k)nek kedvez. A nyilvánosságra hozott adat milyen értéket ad és vesz el. Egy dolog azonban biztos, egy szervezetrendszer életében a tervezetlen átrendeződés rövidtávon mindig kárt okoz, mert az “újratervezés” a funkciók ellátásától von el erőforrásokat. Még egy olyan, előrelátható változás, mint a választások után felálló új kormányzat, is képes arra, hogy az operatív működés többé-kevésbé ellehetetlenüljön.

_alesi_

Talán a mtv1-en volt tegnap egy műsor, melyben a “Kinek állt érdekében?”-kezdetű kérdésre a nézők több, mint fele rávágta, hogy egy másik titkosszolgálatnak. Ez is jól mutatja, hogy az emberek -legalábbis itthon- alapvetően nem hisznek a független civil kezdeményezésekben, megkérdőjelezik azok hitelességét.
Továbbá hiába a kiszivárogtatott adatok tömege, ha a média ezekből csak azt hozza le, mely a látogatottsági adatokra jótékony hatással bír és nem üt vissza a kiadóra. Az emberek többsége nem fogja átrágni a kiadott információkat, de még a szakértők elemzésével se fog bajlódni, lsd. őszödi beszéd. Ami beleillik a világképükbe és felfogásukba az az igazság.

A cirkusz, a botrány a lényeg és ezt a média pontosan tudja, ennek megfelelően fog leszivárogni majd az átlagember szintjére az igazság. Vagyis annak parányi szeletei. Nem akarom a kormányokat védeni, de néha jobb rányomni valamire a SZIGORÚAN TITKOS pecsétet, semmint kiállni özv. Gedeonné Aszalt Szilvia elé és elmagyarázni, hogy miért jó az, hogy a jegybank kamatot emelt. Érteni nem fogja, viszont bizonyára lesz a tömegben egy önjelölt szakértő, aki elmagyarázza, hogy itten most hazaárulás van és “nemnemsoha-zzzorbán-takarodj!”.

Pepinke

Sajnos ezekben az esetekben is meg fogja szívni olyan is, aki ártatlan. Reméljük minél kevesebben. Ettől függetlenül nem szabad meghátrálni csak azért, mert ártatlanok is pórul járhatnak.
Áldozatokat kell hozni.

Takoca

” az interjú szerint viszont januárban ”
nagyon-nagyon optimista a srác, hogy ennyire előre tervezi az életét.
Nem vagyok jós, de rejtélyes körülmények között fog eltünni és soha nem fog előkerülni.

pappito

_alesi_

nálad van pár erős pont.
Csak hagyjuk a civil kezdeményezést, az más tészta. Ha az utca összefog és nem engedi kivágni a százéves fákat, az civil kezdeményezés. Százezres tételben hozzájutni diplomáciai holmihoz – na az már melegebb pite. Nem tudom dolgoztatok-e olyan helyen ahol komolyan védtek bizonyos információkat, de azért az nem úgy megy, hogy a menyus fog egy pendrájvot és lelép vele, mint kurva a kerevetről.

Egyrészt a titokzatos szolgálatok nem így működnek és a diplomácia sem. Simán vélelmezhető szcenárió, hogy a sokszázezer oldal anyagban van 3 olyan dezinformáció, amit máshogy nem lehetett célba juttatni, és most hájtek pincék mélyén dörzsölik a kezüket az összenőtt szemöldökű spiónok.

A transzparencia nagyon hasznos és nagyon veszélyes is lehet, bizony vannak olyan információk, amelyek nem tartoznak a közre, sőt, azzal védik a közt, hogy titokban vannak tartva.

Nagyon látványos azt mondani, hogy közzétettem csomó titkos vackot, mekkora csávó vagyok, de ilyesmihez nem lehet véletlenül hozzájutni. Ez nem KunBéla ideje, hogy a taxiban felejtsük az összeesküvők névsorát. Arról nem beszélve, hogy fene tudja hány élet került veszélybe most (fedett ügynökök (vagy hogyhijják) informátorok, informáicó szerző módok, stb.). Államok esetében nem okos ilyesmivel vigéckedni.

Félreértés ne essék, ha a nyúltápgyár éccaka beengedi a lúgot a folyóba, akkor igenis legyen civil összefogás, rúgódjon seggbe a nyúltápgyári fejes, kapjon nyilvánosságot. De ha találok a Síp utca 2-es szám előtt (amerre minden nap járok) egy táskát, amiben titkos iratok vannak, akkor nem az lesz az első gondlatom, hogy a nagykövetségi segédtitkár elejtette, mert szaladt a troli után.

pappito

arról nem is beszélve, hogy ugye nem gondoljuk komolyan, hogy azokat nem figyelik erősen, akik ilyen érzékeny adatokhoz hozzáférnek? Meg azok ismerőseit…

vS

kicsit én is féltem a fickót, ill. a kezdeményezést. a mindenkori hatalmi elit nem nagyon sajnál energiát mozgósítani ha arról van szó, hogy védje az érdekeit. erőszak, manipuláció nem ügy. és akkor még ott van a befogadói oldal “minősége” (nem jó szó).
tudom, kicsit buzoid ezt most idekopizni, de Huxleynak van egy túlélési módszerem ami mondjuk még nem garancia semmire: “csakis az éberek őrizhetik meg a szabadságukat, csak azok remélhetik, hogy demokratikus módszerekkel eredményesen kormányozhatják önmagukat, akik szüntelenül szemfülesek és inteligensek. Egyolyan társadalom, amelynek jelentős hányada általában egyáltalán nem szemfüles -tagjai nem a jelenben élnek, nem itt és most, a sport és a szappanoperák, a mitologia és a metafizikai képzelet másvilágában-, nehezen tud majd ellenállni azok törekvéseinek, akik megpróbálják manipulálni és irányítani őket.” (1960)

_alesi_

Miért tűnne el/tennék el láb alól? Bizonyára hullani fognak a fejek, de azért Amerika nem a sztálini Szovjetunió, ahol gulágra küldik az embereket egy ilyen hiba után. Mondjuk az biztos, hogy fél életét börtönben fogja tölteni és sokan mások is kezdhetik lapozgatni az álláshirdetéseket a segédmunkák résznél.

zimmith

Szerintem igen aggályos ez az egész. Ugyanis emberek életével játszik. Lehet hogy csak a munkáját veszíti el, de ettől függetlenül befolyásolja az életét. Ez a tipikus népbíráskodás egyik fajtája, hogy ez jó-e? Nem, mivel az emberek többsége nem a teljes információ alapján dönt, hanem csak részinformációk alapján amik innen onnan eljutnak hozzá. Ha a wikileaks komolyan gondolná a dolgot nem publikálással foglalkona, hanem jogi lépéseket tenne. Mivel nem így tesz, ezért nem hogy segít, hanem árt a társadalmi egyensúlynak, mivel aláássa a felépített társadalmi rendszer pilléreit. Az emberek bizalma csökken a jelenlegi rendszerrel szemben, ami késöbbiekben beláthatatlan dolgokhoz vezethet.

gyp

Nekem a fő problémám az egésszel az, hogy nem lehet értelmes munkát végezni, értelmesen gondolkodni, ha minden egyes ötletedet, felvetésedet górcső alá veszik és ízekre szedhetik — és itt márpedig ez történt, rengeteg belső kommunikáció, ötletelés, informális kommunikáció került napvilágra. Nem a nagykövet hívta egy sajtótájékoztatón teflonfejűnek Merkelt, hanem két diplomata egymás között — hatalmas a kölönbség.

Pénzügyek szintjén legyen igenis transzparens egy kormányzat, meg minden olyan téren, ahol “elkölt” dolgokat, pontosan tudjuk, hogy mire megy el a befizetett pénzünk. Egy bizonyos (mondjuk államtitkári) szint fölött legyenek a háttéranyagok is nyilvánosak, mert egyszerűen fontosak ahhoz, ha meg akarod érteni, hogy hogy születtek a döntések: egyszerűen ez a legegyszerűbb módja annak, hogy ők védjék a seggüket. De igenis legyen módjuk lesörözni dolgokat egy füstös hátsó szobában, ahol ki lehet mondani bármit, és nem köszön vissza az ellenzéki médiából másnap. Utána persze indokolják meg rendesen, rakják hozzá mögé a formális elveket, de ötletelni lehessen kötetlenül, mert enélkül megbénul a rendszer. És igen, a Föld túlsó szegleteiben dolgozó diplomatáknak annyira nem triviális összeülni egy füstös szobában, ezt ők mindenféle írott kommunikációval tudják megoldani, és ez az, amibe a Wikileaks jól belepiszkított. És szerintem ez sokkal több kárt okoz, mint ami hasznot hajt.

Olyan ez, mint ha téged felelősségre vonnának államellenes szervezkedésért, mert pl. a nyugdíjreformokkal kapcsolatos első felháborodásodban azt mondod az asszonynak otthon, hogy “hallod, rendelek egy raklap kockakövet aztán menjünk kivágni ezeket a majmokat a Parlamentből a haverokkal”. Nem csináltad meg, csak beszélgettél. És valami nagyon ködös, eltévedt felfogás az, ami a diplomáciától vagy bármi felső vezetéstől valami magasabb sztandardot vár el, csak mert közpénzből dolgoznak. Engem nem az érdekel, hogy választékos óbrit angolsággal társalognak-e a délutáni tea mellett és csak és kizárólag PC gondolatok fogalmazódnak-e meg a fejükben: engem az érdekel, hogy végül mit valósítanak meg ebből. És ebben csak gátol a transzparencia egy szinten túl.

A magánvállalatok belső működéséhez meg senkinek semmi köze. Ha nem tetszik a Sony üzletpolitikája vagy a termékei, nem veszel Playstationt, de semmi közöd hozzá, hogy polipfétis-bukkake-partikon hozzák-e meg a stratégiai döntéseik. Nem a te pénzed, fizess a peepshowban, ha kukkolni akarsz.

HW

Érdekes arról vitázni, hogy jó-e, vagy sem a Wikileaks létezése, csak felesleges. A Wikileaks létezik és iskolát teremt. Izgalmas, az is, hogy mi mindent fog megváltoztatni. Elég csak abba belegondolni, hogy mi lett volna, ha az Enront anno leleplezik. Egy biztos, új játékszabályok vannak születőben.

HW

@gyp
“Olyan ez, mint ha téged felelősségre vonnának államellenes szervezkedésért, mert pl. a nyugdíjreformokkal kapcsolatos első felháborodásodban azt mondod az asszonynak otthon, hogy…”

Nem olyan.

Barnabas

Egy érdekes fogalomról szeretnék írni most, ami részben offtopic, de azt hiszem jó helye lesz itt.

Józsi azt írja, hogy “információs társadalom”, illetve többen említettetek ilyesmit.
Nagyon érdekes, hogy ezt a mai korral, illetve a XX. századdal kapcsolatban szokás emlegetni. (Főleg arra az időszakra vonatkoztatva, amikor már a köz által elérhetőek voltak a számítógépek. – Legalábbis ezt tapasztalom.)

Múlt héten részt vettem egy nagyon érdekes zenei szemináriumon.
Az előadó egy 60 körüli/múlt fickó, aki az életét tette fel arra, hogy kibogozza, hogy miért olyan a zeneoktatás amilyen, illetve miért van körülötte egy felesleges miszticizálás. Abból indult ki, hogy az ókori görögök már gyerekkorukban 2-3 hangszeren játszottak, ha minden igaz. Valaminek történnie kellett, ami miatt olyan keszekusza és bonyolult ma az egész. Részletekbe nem mennék bele, az a lényeg, hogy a fazon 50 éve kutat és oktat. Irtózatos mennyiségű könyvet elolvasott, többek közt olyan egyházi kódexeket, amikhez ember nem nyúlt hosszú-hosszú évek vagy évtizedek óta. Itt most ugrunk egyet. A szeminárium negyedik napján (végén) olyan emberek, akik az életben nem láttak kottát, meg nem ültek zongoránál, le lettek ültetve a zongorához és helyes ujjrenddel, kottából olvasva (úgy, hogy világosan értették mi van odaírva) Bach-ot játszottak két kézzel. (Nem volt egy csoda előadás, de megcsinálták!)
Hogyan? A felesleges maszlagot eltávolította a jóember, ami az évszázadok alatt hozzáadódott.
Többször hangoztatta: az információ mindig is hatalom volt. Nem csak most éljük az infomáció korát. Mindig is az információ korát éltük. Sokak érdekeivel ellenkezett az, hogy mindenki értse a zenét, ezért az évszázadok alatt irtózatos módon meg lett bonyolítva az egész. Minél kevesebben értik, annál jobb.
Ilyenek voltak a szemináriumon: kottából ritmusokat tapsoltatott le az előadó.
Simán megcsinálta mindenki, mert értette.
Közölte, hogy ez a Royal College of Music (UK) hetedéves (!) vizsgaanyagából való.

Döbbenetes, hogy mennyi minden lehet a világon amikkel kapcsolatban teljes sötétségben élünk.

forrester

gyp reszemrol kap egy BoS plecsnit 🙂

Koszi a posztot, mindenkepp erdemes, elemezgetnivalo tema.

zsombi.com

Az világos, hogy most Playstationt nem lehet teljes transparenciával fejleszteni (amint fent kifejtve látjuk), és a legtöbben elfogadjuk, hogy a Playstation egy jó dolog, tehát a teljes transzparencia rossz lenne. (És persze ugyezt vonatkoztathatjuk az összes multik által előállított javakra)
Lehet, hogy a vállalati transzparencia csak egy most fennálló közgazdasági rendszerrel nem valósulhat meg?
Ha igazán tökösen vagyunk azt is kérdezhetjük: milyen lenne az a világ, ahol teljesen transzparens vállalatok tudnának működni? Jobb lenne vagy rosszabb?
Vagy: milyen világrendben lehetne a playstationhöz hasonló értékű javakat előállítani transzparensen. Egy olyan világban egyáltalán szeretnénk playstationt előállítani?
Egyre érdekesebb kérdések…

Desh

A Wikileaks nem döntőbíró, ő csak információkat ad ki. Azt a részt, hogy melyik anyagot adja ki a kettő közül, nem igazán értem.

Különben is: ha egy bank vagy egy kormány nem csinált volna rossz dolgokat, akkor nem kellene félnie semmitől. Nem igaz? Kb ők is ilyen elven akarják cenzúrázni az internetet 😉

rkit

Nem arról van szó, hogy egy kormányzat vagy egy döntéshozás során valaki “valami rosszat csinált”. Lehet, hogy van olyan is (nem nyálaztam végig a cuccot), de itt nagyrészt olyan dolgokról van szó, amiket szakírók, szakértők, és a politikacsinálók értenek és használnak napi szinten.

Lehet itt hüledezni, de ezek nyers infók. A kormányzati kommunikáció úgy teheti transzparenssé a végrehajtást, ha ezeket a nyers infókat a kormányzat szakértőivel úgy dolgoztatja fel, hogy azokat biztonsággal (értsd: egyértelműen és “laikus” számára is érthetően) lehet prezentálni. (Teszem azt egy német-brit bilaterális csúcs után a brit fél azt mondja: Angela Merkel erős hatalmú vezető és óvatosan jelenik meg a közéletben – a teflon erre egy praktikus rövid hivatkozás.) Ha tényleg átlatható és őszinte kormányzást feltételezünk, akkor nyers nagy részét őszintén és érthetően megkapjuk. (Ez elég nagy utópia, pláne ezen a 93 030 négyzetkilóméteren…)

A Wikileaks ebben az egész konstellációban egy “hiba”. A rohamléptekben fejlődő technológia és az annak biztonsági aspektusával és a korrupcióval tisztában csak részben lévő emberek közti lyukat használja arra, hogy valamiféle totális demokrácia utópiájával kecsegtessen.

Ez tökjó, csak az a baj, hogy az afganisztáni civil források nevei, a bankok ügyfeleinek adatai, vagy bármilyen információ félreértelmezése óriási zűrzavart okozhat.

Vannak szuverén dolgok. Van fekete doboz, aminek csak az inputját és outputját ismerjük. Képviseleti rendszerben “sajna” ez a helyzet.

HW

@gyp
Azért nem jó a példa, mert a wl nem lehallgatáson és személyi megfigyelésen alapul, hanem létező kormányzati dokumentumokat szivárogtat ki.