Az előző rész tartalmából: Józsi világot lát a Mercedes meghívásából. Szeret részt venni az etetésen, szereti a kényelmes sajtóutakat. Az új B-Classét még nem hajtotta, viszont Martinkó már leadta a kulcsokat, a lepadlózás és Józsi között már csak egy ebéd áll, amit a kirchbergi Weritas borétteremben kell elfogyasztani.
A felső szinten már várt minket a könnyű ebéd. Mivel alulméretezett minden, a legjobb helyet foglalta el a delegáció, kellemes kilátás nyílt a hatalmas üvegablakok mögül az őszi szőlőkre …
… jött is egy gazdag tökleves …
… utána némi Tafelspitz …
… végül egy kis túrógombóc (a kép nem adja vissza a beszarsz, behugyozol! élményt)
Mivel én folytattam a vezetést, ezúttal nem boroztunk, de annyi baj legyen, ekkorra már amúgy is egyfajta alföldi Sean Connery eleganciájával közlekedtem.
A vezetéshez két túraútvonalon lehetett elindulni, volt egy rövidebb kanyar, 15 percben, meg egy hosszabb, 30 percben. Én mondtam a bakternak, hogy a 30 perceset állítsa be az autóban, megtolom én azt 15 alatt. Vigyorgott, hülye magyar, de odaadta a kulcsot. Az új B-osztálynak négy modellje lesz kapható: két 1.8-as dízel (109 és 136 lóerő) és két 1,6-os benzines (122 és 156 ló). Egyik sem különösebben erős, ez a kocsi nem azért van, ez a családanyáknak való a gyerekeket összelapátolni az oviban. Én mindenesetre kiválasztottam a 156 lovas kéziváltós modellt, mert azt gondoltam, ezt most lepadlózom. Ezt jeleztem a németeknek is, vigyorogtak, hülye magyar, aztán mentünk.
Az autóról.
Disclaimer: nem vagyok képzett autós újságíró, magyar Wolverine, nem szoktam különféle modelleket vezetni, nem ismerem a kocsikat. Ezért nem is szeretném, ha ez autótesztnek pozícionálódna, egész egyszerűen csak összefoglalom a benyomásaimat.
A bal egy és jobb egy nagyon tágas. Az egész autó első benyomása az, hogy nagyon patent, összerakott, kényelmes minden. Kézre állnak a dolgok, kapom azt az elegancia élményt, amit a céges autómban nem érzek.
Dizájn oldalon van viszont egy kérdésem. Érdekes módon a főkonzol elejére megálmodtak egy fa textúrájú berakást (vagy sötét márvány), amit nem tudtam értelmezni. Ha jól láttam, csak ez volt az egyetlen ott használt anyag — nem értem. Miért? Ez előhozza az OCD-t az emberből. Egyetlen elem. Miért? Martinkótól, mint szakembertől megkérdeztem, hogy miért használnak a konzolon egyetlen elemű fa berakást, de nem emlékszem határozott válaszra.
A középen látható, iPad-szerű GPS és online funkciókkal (COMAND Online) ellátott eszköz nem iPad. Ez nem gond, viszont nem lehet elmozdítani, oda van fixen rakva. Egyből az jut az ember eszébe, hogy itthon mennyi idő alatt próbálják majd meg feltörni az autót egy ilyen miatt? Érdekes döntés. A GPS egyébként jópofa, először nem kedveltem, a végére viszont nagyon megszerettem: logókkal mutatja a benzinkutakat, szép osztott képernyőn jelzi, ha elágazás jön, és elég nagy a képernyője ahhoz, hogy érezzük az igazi ellépést egy iPhone navigációhoz képest.
A képen a sárga kocsisor jelzi a dugót. És tényleg dugó volt, viszont a végén hamarabb feloszlott, de ez csak egy apróság.
A kocsi egyébként tele van kényelmi funkciókkal, jelez, ha holttérben közelít valaki, elektromosan állítható ülések, tolatóradar, balra hátra parkolórobot, és még annyi minden apróság, amit fel sem tudok sorolni, de szívesen kimásolom a sajtóanyagból igény szerint.
A két nap során a két benzinest próbáltam ki, elsőként ugye a váltós kivitelt. A váltó nem tetszett, valamiért azt vártam, hogy a sok kényelmi extra, belső tér és igényesség után egy frankó sportváltó lesz benne, de nem, ezt valamiért az egész autó legnegatívabb részének éreztem. Lassú, hosszú, nehéz, érthetetlen. A váltós és automata közti különbséget animgifen szemléltetem:
Ezt az autót nem venném, csak automata váltós kivitelben — úgy viszont tökéletes és jól illeszkedik a kocsi imázsához. Az ezt mondja:
“Barátom, nem kell neked váltanod, ha váltani szeretnél, vegyél sportkocsit, vagy kattogós dízelt magadnak. Ez a kocsi elegancia és kecsesség, a feleségednek, aki nem szeret váltani.” (Eszelős sikongatás Linda MacBookja mögül.)
Maga a haladás remek élmény, úgy kell elképzelni, mint Luke Skywalker speederjét a Tatooine homokbuckái között: finoman siklik a föld fölött. Ezt a hangrendszer még magasabb szintre emeli, olyasmi élmény, mint a jól fényképezett reklámok, ahol beül a tökéletesen kinéző német az autóba, magára csukja az ajtót, megindul a komolyzene és minden siklik, mint vaj a selymen. Nekem tehát ilyen élmény volt az új B-osztályos Mercedes vezetése (sans váltás).
Egyszóval el tudnám viselni az autót, de folyamatosan az járt a fejemben, hogy ha lenne 7-8 millió forintom autót vásárolni, akkor vajon ezt az autót venném meg? Magamnak semmiképpen. Lindának megvenném, de ez azt jelenti, hogy a kérdést át kell fogalmazni: ha lenne 7-8 millió forintom második családi autót vásárolni, ezt venném meg? Esetleg úgy, hogy a saját kocsim valami dög, és a háztartásban levő családi autó az új B-osztály? Ez egy jó kérdés.
Egyelőre azonban nem áll fenn annak a veszélye, hogy ilyen kérdések elé állítsam magam, úgyhogy menjünk is tovább Bécs belvárosába, és adjuk át magunkat az igazi luxusnak!
(folytatjuk…)
