Az új Apple

Most, hogy az Apple a legnagyobb és leggazdagabb hardver és szoftvergyártó cég, fokozottan erősödik a nyomás rajtuk. Egyrészt rohadt sokat kell termelniük, másrészt a célkeresztben vannak. A New York Times publikált egy hosszú és részletes írást arról, hogy az Apple hogyan üzemelteti a supply chain-jét (beszállítói lánc angolul).

Tim Cook egy levelet írt a cégnek arról, hogy mi az álláspontjuk a kérdésben. Aki elolvassa a mailt, rögtön láthatja, hogy a szokásos ügyvéd-bullshitet nyomja: nem állít semmit, hanem jelzi, hogy vizsgálatot indítanak, megnézik még jobban a problémát, hogy egyáltalán miről van szó, náluk ilyen nem fordulhat elő, nekik értékeik vannak még a supply chainben is stb.

Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy az Apple gazdagságának exponenciális méretű növekedése, valamint az egykor majdnem csődbe ment, mára a termékeinél csak egy fontosabb dolgot, a dollárt látó cég igenis durván feszíti a húrt. Erről nincs mit beszélni, ennyi telefont, iPad-et ilyen rövid idő alatt ennyi piacra kivinni másképp nem lehet.

Ki emlékszik arra a sztorira, ahol Steve Jobs az utolsó pillanatban kitalálta, hogy iPod-műanyag előlap helyett (amivel az iPhone eredetileg készült volna) inkább üveg legyen? Állítólag a meetingen kiemelte a telefonját a zsebéből, megmutatta, hogy a kulcsai összekarcolják az üveget, a szenior exec-ek meg kaptak három (3) napot arra, hogy a problémát megoldják. Az egyik faszi a meetingen még aznap repülőn ült Ázsia felé. Hat héttel később megvolt a teljes folyamat. A teljes.

Ezek után azt firtatni, hogy ilyen tőzsdei elvárásoknak hogyan lehet megfelelni, teljesen felesleges. Mindenki tudja, hogy még Kaliforniában is ezerrel kell mindenkinek tekernie, hogy a cég által diktált tempót tartani lehessen. Igazi droid maker.

Ramping up supplies, mi? Hát ez megy a háttérben. Ennek kell lennie, ez az ütem ugyanis ezt kívánja meg.