Papermill (Android app)

Ryan Bateman fejlesztett Androidra egy Instapaper “elolvasom később” kliens alkalmazást Papermill néven. Decemberben állt neki a fejlesztésnek, esténként és hétvégenként kódolta, egy dizájner haverjával pedig belerakott apait-anyait, hogy egy tényleg igényes és jó alkalmazást készítsen belőle. 4 dolláros áron (879 forintért) listázta a Google Play piacra, de kell hozzá Instapaper előfizu is. Ráadásul nem az első ilyen app, mégis, talán a legszebb.

Egy hosszú posztban foglalja össze a tapasztalatait, illetve számításait azt illetően, mit sikerült elérnie az alkalmazással. Dacára annak, hogy a legtöbb online amerikai média cég a Verge-től kezdve a Lifehacker is írt róla, egyelőre $1630.12 bruttó árbevételnél tart, ami neki nettó $1140 dollárt jelent. Igen ám, de vannak egyéb költségek, mégpedig hoszting díj, font licencelés, így a net-net profitját 590 dollárra (kb. 140 ezer forint) teszi.

Ebbe Ryan nem számolta bele a saját óradíját, hiszen beleölte az estéit és hétvégéit. Kb. 300 órát dolgozott vele, 100 dolláros freelancer óradíjon számolva a fejlesztési költség 30 ezer dollár, azaz majdnem 7 millió forint (give or take).

Nagyon érdekes kérdésnek tartom, hogy mi lehet ebben a modellben a hiba. A fickó ugyanis tényleg szeretett volna egy igényes, az Android Design Guideline-oknak megfelelő appot fejleszteni. Az iOS App Storeban rengeteg ilyen program van, el vagyunk kényeztetve.

Bateman szerint:

Android users not being willing to pay for an apps whose focus is quality and whose price reflects this. Instead, these users opt for a free but less refined experience.

Én a magam részéről egyetértek ezzel. A széles tömegek a T-Pontban, a Telenornál, meg a Vodánál vásárolnak valami akciós “érintőképernyős” mobilt. A nagy számosságú tömegek tényleg leszarják a dolgokat, letöltenek valami ingyenes szart, vagy szarokat, nem érdekli őket a kérdés. Ahogy Bateman is utal rá, ők nem fognak 4 dollárt fizetni egy ilyen alkalmazásért, nem érdekli őket, hogy mi a különbség az igényes és az igénymentes app közt. Újra hangsúlyozom: nagy tömegekre igaz ez az állítás.

A másik dolog: az ár. Picit nehéz erről a kérdésről beszélni, hiszen ha Handrás megírja, hogy 5 rugóért veszi a hamburgert, nekiugranak a torkának a kommentekben, de ennek ellenére bele kell mennünk valamennyire, hiszen az Android piac, mint fejlesztési és profitgyár iránya nagyon is érdekes. A fenti ábra azt mutatja, hogy Androidon nincs fizetőképes kereslet.

(Aki esetleg itthonról fejleszt az Android piacra fizetős alkalmazást, nyugodtan küldjön nekem levelet, ha publikussá tenne néhány számot. iPhone tapasztalatok szintén érdekelnek, már írom is a BP Menetrend posztját, ugyanis Szotyival, a fejlesztőjével sokat beszélgettem arról, hogy mi iPhone-on a piaci relevancia, de más iOS fejlesztőktől is hallottam már sok érdekességet.)

Az iPhone drága. Nagyon drága, főleg akkor, ha az ember függetlenül vásárolja. Viszont akik iPhone-t vesznek, vásárolnak is dolgokat. Az App Store-ban vannak is olyan appok dögivel, mint a Papermill és ezeket rengetegen meg is vásárolják maguknak. Úgy tűnik, hogy van valami egyenes arányú összefüggés a telefon ára és a vásárlóereje között.

Egyébként iPhone-t is lehet zsákolni, viszonylag olcsón, még csak használtat sem kell venni. Szerintem az csinálja jól, aki előfizetéssel együtt vásárolja meg a készüléket 2 éves hűséggel, vigyáz rá, utána pedig függetleníti (ingyen a szolgáltatónál), így máris lesz egy tartalék telefonja, amit ráadásul bárhol tud használni GSM hálózaton. update: ennek a bekezdésnek a helyreigazítása külön posztban kapott helyet.

A Ténél például egy 8 gigás új iPhone 4-et (ami egy kibaszott jó és modern készülék beszarás kijelzővel) el lehet hozni 40 bruttóért 2 évvel, havidíja meg 11 rugó, de ebben van 2 gigabyte és 400 perc is. Ha valaki a 11 rugós havidíjat tartja, elhozhatja a 3GS készüléket is egy ezresért. Újonnan. Igaz, hogy két évig biztosan nem lesz hozzá szoftvertámogatás (ma még van iOS 5.1 is, működik, fut rajta, a 3GS egy alapvetően gyors teló), viszont iOS. Én biztos ezen az úton járnék, mint az igénymentes övezetben. (Azon lehet vitatkozni, hogy 11 bruttó forint sok havidíjnak felel-e meg. Soknak egyébként. Egyrészt két Handrás hamburger, másrészt szerintem olyan 5-6 ezer lenne a reális ár. Az iPhone nem kimondottan olcsó – de, talán ebben egyetérthetünk, nem megfizethetetlen.)