47 Ronin (2013)

Érdekes film. Retteneteset bukott a mozikban, mindenki elintézi azzal, hogy nézhetetlen, bénaság. Ebből kifolyólag engem sem különösebben érdekelt, viszont annyira igen, hogy tegnap este a gyerekaltatás utáni esti lapos fényekben egyetlen kattintással elindítottam Popcornban.

Annyira nem volt rossz, hogy ne tudjam végignézni. Meglepődtem, mert vontatott mese-szerű az egész, sehonnan nem jutunk el sehova, de szépek a matte-paintingek (foglalmam sincs ezt hogy mondják magyarul), jók a kosztümök is. A hivatalos poszterre felkerült Rick “Zombie Boy” Genest divattetkós hipster szerencsére egyetlen rövid jelenet elejéig volt csak benne, még egy sor szöveget is kapott, ezt mindenképpen a film pozitív oldalára írtam.

A CG effektek rettenet bénák, amikor Keanu harcol a buzogányos szörnnyel, azon konkrétan felszisszentem, annyira amatőr mozgás volt. Hasonlóan amatőr volt a boszorkány sushi evős jelenete – BOTRÁNY! Nagyon szép cloth-ot sikerült viszont csinálniuk, élnek is a demonstrációs lehetőséggel, a boszorkányt cloth állapotban meg lehet nézni jó sokszor benne!

Keanu karakterétől vártam volna sokkal többet, lehetett volna a háttértörténeten dolgozni rajta, illetve amikor kardokért mennek az is ilyen kurta-furcsa, picit önmagáért való rész lett. Pedig olyan könnyű lett volna picit mélyebbé, izgalmasabbá tenni, fura, hogy ezt ők nem így látják.

Kiemelem viszont az egész legvégét és a boss fight-okat. Kellemesen rövid mindegyik, főleg a nagy gólem elpusztítása csalt mosolyt az arcomra, igen, így kell ezt csinálni. A zárással is meg voltam elégedve: mindenki élve maradt, hogy aztán dicsőséges öngyilkosságot hajthassanak végre. Nagyon szépek voltak a cseresznyefa virágzós képek.

Rettenetesen darabos és esetlen volt viszont az összes japán színész, akik próbáltak minél jobban beszélni angolul – ezt nem erőltettem volna, rengeteget ártott az élménynek. Viszont ha japánul beszéltek volna és ahhoz kaptunk volna angol feliratokat, sokkal jobb lehetett volna az egész. Sajnos a stúdió mogulok ezt biztos nem így látták. A sebességgel, ütemezéssel is voltak problémáim, szükségtelenül lassú volt helyenként.

Nekem egyébként bejön ez a szamuráj kód téma, de a 47 Ronin sajnálatosan csak gumicukor szinten tudta megközelíteni az egészet. Igazán jól működően ezt feldolgozva például az első Zatoichi filmben láttam – azt tényleg érdemes megnézni, amikor van rá odakoncentrálható 100 szabad perc.

Összességében nem bántam meg ezt az egyszer megnézős, ugyan gyengére sikerült, de valahol jó elképzelésekkel bíró filmet. Nekem hasonló élményt okozott például a Lone Ranger és a John Carter szuperprodukció is. Elkefélt, de valahol érthető stúdiómozi. A 47 Ronin is az.