Az autóvásárlásunk pontos története

“Fátter, én két és fél milliónál többet nem fizettem még kocsiért” – mondta nekem Karotta, aztán alászedte a kormányt és lassú gázzal továbbgurultunk a nagykörúton. A bordó színű 159-es kombi alfájában ültem az anyósülésen. Az autó belül bézs bőr, rendes mélynyomó a csomagtartóban, klíma a rettenetes budapesti hőségben. Eszembe jutott, hogy annak idején Winkler vette észre a “Karotta” nevű fórumozót az Index autóhifi topicjában. Csak most raktam össze, hogy a mélyláda mit kereshet ott hátul elfoglalva a raktér egy részét.

Egy véletlen folytán kerültünk most össze, kiderült, hogy eladó mind a két autója. Az egyik, az alfa, amiben ülünk, a másik a felesége Honda CRV-je. Karotta éppen nyaralt a Balatonnál, de dolga volt a Budapesten, fel kellett jönnie a városba, így össze tudtuk kapcsolni a két dolgot. A feleségem és a gyerekem is begyömöszöltük hátulra.

Addigra már kb. két hete kerestük aktívan a következő családi autónkat. Én még soha életemben nem vásároltam autót, de mindig vezettem valamit. Az autók tekintetében olyan voltam, mint a vidéki diszkós csaj, aki jobb nő annál, hogy ne kelljen senkinek, de annyira nem jó nő, hogy menő pasija legyen. Valami ilyen voltam én is: dugtam, aki éppen elém került, de senki sem tartott meg és én sem tartottam meg senkit.

Ezen a ponton már mindenen túl voltunk. Beszélgettünk becsületes nepperrel, autókereskedővel, márkakereskedővel, beszélgettünk ismerősökkel, szakemberekkel és fórumozókkal egyaránt. Ahogy mentünk egyre és egyre beljebb az erdőbe, úgy lett egyre nagyobb és nagyobb az a gödör, ami egyszerű vakondtúrásnak indult. Számtalan opció, intő szándék, folyamat és a használtautó.hu izzadtra böngészése.

Ott tartottam, hogy máshogy nincs értelme ezt csinálni, csak úgy, hogy pályát váltok és beállok a TotalCarhoz én is. Reggel ezzel a témával kelek, este ezzel fekszem, a hétvégéket benn töltöm majd a szervizben, bontókba járok, belemélyedek a szakmába, és, ki tudja, lehet, hogy én is elkezdek versenyautót építeni. Megismerem az összes márkát, modellt, azokban levő motort, mindegyikről tudni fogom, melyik a céljaimnak legjobb és arra csapok le.

És akkor nekem is lesz egy jó használtautóm.

Karotta végül derült égből érkezett. Még nem kezdte el aktívan hirdetni a dolgot, szinte mi voltunk az elsők, akik felvettük vele a kapcsolatot. Menet közben már láttam, hogy az alfa nem nekünk való dolog. Ellenére annak, hogy kombi, nem a mi méretezésünk, valahogy lejjebb is ülünk, vagy mondjuk csak az ablakok vannak magasan, fogalmam sem volt, mert szédültem.

A CR-V viszont tetszett. Igaz, hogy 12 éves kocsi, 220 fölött van benne a kilométer, ráadásul benzines és sokat is fogyaszt. Viszont hozta az általunk megálmodott családi autó élményt.

“Én kifejezetten ezt a második generációs CRV-t akartam megvenni. Az utána levő modellek már nem lettek ilyen jók. Ezzel elmész 500 ezer km-ig úgy is, hogy bármilyen komoly baja legyen.” A meggyőző érvelés után már kezdtem szoktatni magam a gondolathoz, hogy 100 ezer fölött is van élet, amiért még érdemes pénzt adni.

Egy 12 éves autó nem egy mai csirke. Itt-ott be van nyomva a kaszni, apró harci sérülések, eltűnt műanyag borítások. Belül viszont jó, az automata váltó karja a kormány mellett van, a kézifék szintén. A raktérnél levő rúd fura konstrukció viszont, középen van a helye, onnan lehet két irányba ponyvázni.

Mentem a kocsival egy próbakört, a 2 literes motorja ugrott, mint a fiatal csikó. Arra gondoltam, hogy most még a másik pénzén megnyomhatom a pedált, de ha az enyém lesz, onnantól a középiskolának befellegzett, a felnőtt élet be van ugyanis szorítva a 2000 fordulat alatti ketrecbe.

Egy héttel később átvettem az autót és elintéztük a papírmunkát is. A héten még el kell vinnem egy autókozmetikába kitisztíttatni (Karottáék notórius kutyaszállítók), illetve hétfőn szerviz, mert ott sem járt egy ideje. Lengéscsillapítókat kellene cserélni rajta, meg van egy hosszabb listám arról, mit kellene megnézetnem még.

Örülök, hogy beúszott a látóterünkbe a Honda CR-V. Ha megint autót kellene vennem, szerintem nem mennék nagyon messzebb ennél a modellnél.