Mit keres egy képen Vaszily Miklós, Uj Péter és Doransky?
Mármint eltekintve attól, hogy én raktam őket egybe, mert pont nem úgy jöttek ki a rotációban, mert amint látjátok a weblapjukon, még sokkal több nagy név van a programban.
Még messzebbre akarok visszamenni: amikor decemberben mentünk Londonba, a 06:30-as (reggeli) gépen Vojnits Bálint mellé keveredtem teljesen véletlenül. Arról számolt be nekem, hogy készül a “Concilium” nagy nevekkel, de nincs még meg a kreatív koncepció, igazán még beszélni sem nagyon akarna róla. Persze a két óra alatt beszélgettünk a projektről, aztán a kreatív koncepciót illetően nekem volt az a véleményem, hogy közelről kivágott arcképekkel kellene egészen legegyszerűbben megfogni a dolgot (Uj Péter szakállánál egy dizájner sem tud jobbat rajzolni — talán esetleg néhány fogpiszkálóval), néhány idézet, máris kész a reklám.
cdak nevű 4 kilobyte-os (!) demó 2010. augusztusából (PC) a Quite & orange csapattól:
4096 byte-ban ezt megírni (zenével, mindennel) hogyan lehetséges? Természetesen ötlet kell hozzá. Szeptemberben valaki beposztolta a kódot, ami az effektet elkészíti, persze ebből halandó nem fogja érteni, hogy mi a trükk. Némi vizuális bemutató:
1. lépés — végy egy 3D geometriát!
2. lépés — végy egy kockás mintát!
3. lépés — messed el a 3D geometriádat ezzel a kockás mintával!
4. lépés — add(min)
5. lépés — csináld meg ugyanezt kicsit másik mintával!
6. lépés — 3D-ben most itt járunk:
7. lépés — tegyél rá néhány véletlenszerű generált kocka textúrát!
8. lépés — erre tegyél egy kis edge detection effektet!
9. lépés — némi glow és a 3D scene felépítve:
10. lépés — főzd készre további post effekttel!
(Aki nagyobb méretben kíváncsi a képekre, ide kattintson.)
A demoscene hatalmas dolgokra képes. Íme egy archív felvétel 1993-ból, amikor a Future Crew éppen a “Second Reality” című híres demóját véglegesítette Trug (egyik tag) lakásán. Ez a demó volt az első olyan alkotás, ami véget vetett az Amiga dominanciának és elindította a PC egyeduralmát a játékok és demók terén is:
Van egy trend a címlapfotókban, ahol tökéletesen szimmetrikus arcot mutatnak erősen effektezve: Zuckerberg – Agassi – Walken, de megemlíthetnénk még Jobsot is, bár az más világítású fotó.
Persze nekem is ki kellett próbálnom ezt az új stílust! Köszönet a Kookta.hu fotósának a segítségért! Az eredeti képet a poszt publikálása után nem sokkal tms megtekerte, így az alábbiakban azt szerepeltetjük. Az eredeti megtalálható itt.
(Volt itt egy kontent, de már nincs, tovább lehet haladni. Sajnos a Google becache-elte, inkább iderakom placeholdernek. Kommentelni nem lehet, csak LÁJKOLNI. A találgatásokat sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom.)
Az október elején tartott X 2010 C64 holland demóparti kapcsán mindenféle pixelgrafikai megfigyeléseket tettem. Elég sok nevezett grafika volt, ennek nagy része nem képvisel túl sok élvezeti értéket a retro pixelgrafikák kedvelőinek, viszont szerepelt néhány nagyszerű kép is.
Ennek ellenére nekem nem ő a befutó a partiról, hanem sokkal inkább Carrion multicolor (!) képe:
A többiek csemegézését meghagyom az érdeklődőnek, én inkább azt a kérdéskört feszegetném a továbbiakban, hogy megengedhető-e a paletta pici módosítása a C64 képek értékelésekor, vagy a kimosott, eredeti színekkel érdemesebb-e a vizsgálat.
Archmage az utóbbi időben egy módosított palettával dolgozik. Hasonlítsuk össze az “emulált” színekkel. Felül Archmage liberális színei, alul a konzervatív paletta:
Nem sok különbség látszólag. A szemléltetéshez vegyünk egy példát, szintén az X 2010-ről. Sander fantasztikus multicolor logójától azt hiszem Enok is irigykedik:
De nézzük csak meg ezzel az új palettával Sander logóját újra!
Micsoda dinamika! A köveket utánzó textúra szinte leugrik a monitorról, a 4 színből összerakott multicolor lángok új erővel lobognak!
A lényeg azonban Archmage egy korábban, de szintén 2010-ben kiadott, grafikáján látható, mégpedig a “SX64ual Healing” című multicolorbazmeg alkotáson. Valahogy így néz ki Commodore 64-en:
Így pedig az új dinamikával:
Csodálatos! Egyébként ez a kép sem piskóta: mindenféle trükközés nélkül, abban a grafikai módban, ahogy 1981-ben a vasat megtervezték. 16-os fix szín, 4×8 pixelen egyidejűleg maximum 4 szín lehet (1 háttér, 3 előtér), 160×200 pixeles felbontás.
Commodore 64, 2010-ben. Gondoltátok volna, hogy ide jutunk majd, amikor nyüstöltük a Wizard of Wort? Én ugyan nem. Azt hittem, hogy eladom a gépet, aztán utána Amiga 500 és így tovább. Viszont ma már egyre határozottabban tudom, hogy mi az, aminek értelme van, és mi az, ami számomra működik.
Zárásként tekintsük meg a parti általam legjobbnak tartott demóját, a “Mekanix” nevűt, a Booze Design / Instinct csapattól eredeti parti hanggal:
1:30-nál levő scroller olyan volt, amit eddig csak Amigán láttam. Minden pixelsor törik, hihetetlen. És 2010-ben már ilyen is van. (Bocs, ha eddig is volt és csak nekem új a rutin.) Szintén Amigás a 3:05-nél kezdődő kockapöttyök, tényleg jó élmény látni ezeket ma megvalósulni.
Atomic Edition is the most complete version of the game that includes fourth bonus episode, new weapon and enemies.
Ez hagyján, de az eredeti kézikönyv is benne van kereshető PDF-ben, valamint az alábbi finomságok:
Nem semmi élmény végignézni a több, mint 10 éves artworköket a játékhoz. És mindezt három dollárért. Fantasztikus!
2. 28 dollárt adományoztam a “Glif” projektnek.
Két fiatalember próbálja elindítani az iPhone 4 kiegészítő bizniszt, kell nekik 10 ezer dollár, szerintem 5 nap alatt vicceltek? kb. 10 perc múlva (!!) meglesz nekik a lóvé. Addig is a videó:
Zseniális! Mindig magamnál fogom hordani (28 dollár az EU postaköltség és a gyártási ár), az irodában pedig ilyen megdöntött formában állítom magam mellé.
- fixálja a szerver kódot (nem tudom elmondani, mennyire várom ezt)
- jön egy új, portálon keresztül elérhető, “hell” realm, amivel gyorsan lehet való világban haladni
- minél mélyebbre megyünk, annál többet kell világítani, hogy lássunk is valamit
- kiégnek a fáklyák! lámpásokkal viszont folyamatos fényt lehet csinálni
- lehet már halakat horgászni
- lehet órát készíteni, amivel nyomon lehet követni az idő múlását
- új szörnyek (nehezebbek lesznek)
- új hangok és égövek!
Notch október 31-i, Halloween release-re készül. Adja a Jó Isten, hogy meglegyen, alig várom már.
Mit mondhatnék még? Imádok mindent! Hétfő van, mindenkinek szar napja volt (update: nehaiu-t, dawey-t és atkakukacot kivéve), nekem is szar napom volt, de este a net visszaadja az erőmet, boldogságot közvetít és nem tudok mást mondani, mint azt, hogy URAIM, EGY —
Az elmúlt hét egyik “híre” volt, hogy a Mozilla is beszáll a telefonversenybe. A videó tényleg impresszív:
Mindenki felkapta rá a fejét, hiszen felületes vizsgálat alapján termék is lehetne. A Mozilla “Open Web Concept Phone”-nak hívja, viszont maguk is leírják világosan, hogy ez az egész egy technológia demó YouTube videón, semmi több. Olyannyira, hogy idézem is:
Does Mozilla have plans to produce a mobile phone?
No. Mozilla produces Firefox for Mobile, the popular Firefox browser for mobile phone systems such as Nokia Maemo and Android.
Nem más az egész, mint egy tehetséges tervező Billy May gyakorlatilag egyszemélyes projektje. Persze mutat ötleteket, milyenek lesznek majd a telefonok egyszer csak, viszont engem is becsapott azzal, hogy felületes módon, pusztán a hírek, headline-ok alapján haladva azt vettem ki, hogy a Mozilla tényleg fog telefonkészüléket csinálni.
Megmondom őszintén, hogy nem szeretem a nagy nyilvánosság elé tárt concept megoldásokat (bár újra leírom, hogy ötletparádénak jó a Mozilla videója), a piaci termékeket szeretem, amik belátható időn belül beszerezhetők. Azzal a módszerrel sem értek egyet, amikor újságok concept képeket közölnek Apple termékekről azzal a képaláírással, hogy “ilyen lehet majd az iPhone 5?” — nononono, bulvárbetegség.
Ha igen, még van 16 órád megvásárolni (sorunk írásakor), ha másikat szeretnél, nézd meg a site-ot 16 óra múlva. Minden nap kiraknak egy újabb dizájnt, amit csak 24 óráig lehet megvásárolni. Érdekes ötlet, ennél már csak az lenne viccesebb, ha a következő napira lehetne mindig csak rendelést leadni.
Gyűlölöm. Minden web2 ikonrajzoló kit nulladik (NULLADIK) leckéje szól arról, hogy kell ilyen ikont rajzolni. Íme egy sokkal racionálisabb, és talán esztétikailag is kellemesebb, megoldás:
Innen letölthető, akinek kedve. (Nekem ellenkezik az elveimmel az ilyen drasztikus modifikáció, így továbbra is a takony-kéket nézem.)
Régi Mac-es probléma, hogy a Windowson megszokott módszerrel nem működik a blending mód váltás. Ott ugyanis elég belekattintani a lenyíló menübe, aztán egérrel lehet scrollozni, vagy, amit én is használtam, kurzor fel-le nyilakkal tekergetni. Mac-en mindez nem működik, ami az UI felület kezelésének különbözőségéből adódik, persze egy vérbeli hittérítő azt mondaná, hogy ez éppen azért van így, mert a Mac-en elvárt, hogy a grafikus fejből tudja, melyik blending mód mit csinál. *nevet*
Csak angol kiosztáson működik, tehát váltsunk arra. Ha ez megvan, a következő képen megjelölt kettő gombbal tudunk léptetni, csak hozzá kell nyomnunk a SHIFT váltóbillentyűt. Ezzel gyakorlatilag egy + jelet ütünk le, illetve hasonló logika mentén egy underscore _ betűt az angol kiosztáson, viszont értelemszerűen a + és – jelekre gondolunk a használat során.
aki megfejti, hogy illusztrációnk elkészítéséhez milyen blending módot használtunk, lájkot kap
Magyar kiosztáson is működik, de csak félig. Abban a kiosztásban ugyanis a + jel a SHIFT-3 kombinációval jön elő, viszont a Photoshop ezt nagylelkűen a layer átlátszósági értékének állítja be, azon belül is 30%-ra. (A számbillentyűk erre vonatkozó shortcutok ugyanis.)
Tehát röviden összefoglalva: a dolog Mac-en is működik, csak váltsunk át angolra és a SHIFT-zöld billentyűk lenyomásával tudunk léptetni.
Jóféle “Plastik” logó by Enok. Egyetlen “baja” van, mégpedig az, hogy egy demóba rajzolta 1996-ban, 15 évesen. Valamiért azt hittem, hogy én jártam a fejében, de mégsem. Mindenesetre győzködöm, hogy folytassa a pixelt, látnám értelmét, de még nem állt kötélnek. Persze a C64 karrierjét szeretném beindítani. Remélem nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy
Nagyon tetszik nekem ez az új dizájn a Google találati oldalán:
A teljes találati lista lett két hasábos elrendezésű, ahol a bal oldalon kényelmesen tudunk választani keresési feltételeket, polír logó, kényelmes textbox.
Címlapjukon a keresés is olyan szép, jó az, amikor maga a form meg van csinálva ilyen szépen, ráadásul billentyűzet nélkül is accessible a jobb oldalon található virtuális billentyűzettel:
Akármennyire nézem is, a funkcionális dizájnban elérték a pixel-tökéletességet, nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!
A magyar keresési eredmények is megkapták egyébként az iPhone optimalizált oldalt, így már mobilról is gyönyörűen használható az oldal, mostanában egyre többször használom a Gmail mobil interfacet is, remek cucc, tényleg.
Egy dolog zavar, mégpedig az, hogy tökéletesen mindig a magyar találatok jönnek vissza, a Wikipédián is a magyar szócikkek jelennek meg, sőt, most a Wikipédián a nyelvválasztó dobozt sem találom (érthetetlen), egyszóval ott még nem értem a dörgést.
Egyre több és több ember comebackkel C64-en. Az egykori amigás svéd Louie is 2010-ben jelentkezett egy demó art directionnel Fairlight színekben. Döbbenetes számomra, hogy az idő múlásával, mint valami jó bor, érnek be ezek a grafikusok, akik gyerek fejjel rajzoltak Amigán, aztán “idősen” egy sokkal limitáltabb hardveren csinálnak még jobb dolgokat. Íme a “One Little Wish” a februári Datastorm partyról:
A demó nem egy nagy valami, de klassz dizájn és remek színek. Nézzük azért meg a két Louie grafikát külön is, előbb a Fairlight logó:
Megmondom őszintén túlnyomó részben csak hideget kaptam a korábbi névjegykártya ötletemre, amin egy picit elkeseredtem. Különösen akkor, amikor elolvastam a hozzászólásokat. Még mielőtt hagytam volna az “index kommenteket olvasok, haters gonna hate” érzést átjárni magamon, nyúltam is a telefon után, hogy leadjam a rendelést, de akkor történt valami.
Ez a valami a blog-mágia, ami nem létezik akkor, ha a hozzászólásokat letiltjuk. Már sokszor gondolkodtam azon, hogy más policy-vel szabályozom a folyamot, de soha nem vitt rá a lélek, és ez a mostani eset is elgondolkodtatott. Történt ugyanis, hogy konkrétan nem érdekelt az a néhány tíz hozzászólás azt illetően, hogy mennyire méltatlan a névjegykártya HOZZÁM és az egész Plastik szellemiségéhez stb, simán mentem volna tovább, nincs ezzel semmi gond.
“Nekem csak annyi szakmai hozzászólásom lenne a dologhoz, hogy el ne feledkezz a névjegy szélén a 3mm kifutórol, nehogy csodálkozás legyen a vége Szedéstükör úgy látom megvan.
Amúgy a design nekem kifejezetten tetszik talán annyi, hogy a nevedet vehetnéd kicsit pixelesre”
Nem is ez volt akkor izgalmas, hanem Derian avatarja, konkrétan ez:
Innen nem volt megállás. Egyből beugrott minden, mint mindig, most is a Commodore 64 segített meg a nem egészen 1 Mhz-es processzorával. Derian ötletét konkrétan lenyúltam, aztán enok segítségével (akit a melóért természetesen kifizettem) elkészítettem a Plastik média 2010-es névjegyét:
elnézést a gagyi scale-ezésért, de 610 pixelre így jutott ki
Aki nem ismerné, a fenti képernyő a “Neuromancer” 1988-as Commodore 64 játék címképernyője, a hátoldal pedig a játék egyik képe a kalandozások közt. A címképernyőt újra szerepeltetem, hogy látni lehessen, enok hogyan alakította át:
Az a véleményem, ha pixel, akkor maradjon is pixel.
angelday: Tegnap átjött Linda egyik barátnője és amikor levettek két poharat a polcról, arra gondoltam, hogy "Józsi, ezt te fogod majd elmosogatni". 1 hour ago from Twitter for Mac
